Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
1967 augusztus 20. vasárnap nösrAd 7 Vasárnapi levél Az alkotmányról és a kenyérről Werbőczi István nádor mindenhatóságának földjén, nálunk, Nógrádban különösen belébotozták a nép fiába: mi a különbség úr és paraszt között. A „büdös paraszt” tüzes trónuson tanulta meg a nemes úr jogait, — önmaga védtelenségét. Az úri rend törvénytelen szokásjogait emelte félelmetes törvénnyé Werbőczi a Dózsa-felkelést vérrel-tűzzel bosszuló népirtás nyomán. Ezt a törvényt tanulta meg rettegni alsópetényi birodalmától kezdve az országos birodalomig, szerte, mindenütt a jobbágy, az egyetemlegesen földhözkö- rött és birtokképtelen, s a bányák lázadó munkása, a besztercei rézfejtők robotosa. Csaknem fél évezredig állott és hatott ítélkezésünkben Werbőczi törvénye. Feudális gőggel és kíméletlenséggel, hogy fenntartsa azokat az emberi-társadalmi jogviszonyokat, melyek pedig már törvénnyé avatásuk pillanatában anakronizmust leheltek. Werbőczi rendi világának és Dózsa népének antago- nisztikus együttélése a művelt, felvilágosuló Európa testében lehetett-e megtűrhető életforma? Es mily temérdek idő kellett mégis, hogy a változhatatlanság szinte babonás hiedelme szétoszoljon!... Majd-három- száz év, amíg legalább a szabadköltözés jogáért szószólóink támadtak és kerek négy évszázad, mire először elhangozhatott: a föld, azé, aki műveli. De 1919-ben még nqm volt elég határozott a szó, radikális a tett az új igazság érvényre segítéséhez: Tanács Magyarország elbukta a történelmi pert. A perújrafelvétel pedig negyedszázadba tellett. Föld és gyár akkor lett tulajdonává azoknak, akiket a munka jogán mindig illetett. A birtokbavétellel azonban korántsem váltunk még teljes uraivá a javaknak. Meg kellett tanulnunk dolgaink önálló szervezését-inté- zését, kint a földeken, bent az üzemek, hivatalok és intézmények falai között, — minden terén az életnek. , S meg kellett alkotnunk új életünk új törvényes rendjét. Alapelvbe foglalni azt, hogy nálunk minden a dolgozó emberé, a munkálkodó, szorgos társadalomé, — senki másé. Ilyen eszmével először született nálunk törvény. S csakis szocialista kötetű alapon válhatott az állam rendjévé. Gyakorlati érvényre jutását sokan próbálták fékezni és odázni, á munkás—paraszt hatalom azonban már megtanulta a történelmi leckét; nem alkudott többé. Szilárdan és következetesen, radikálisan és lezáró érvénnyel hajtotta végre a történelmi ítélkezést, igazságszolgáltatást. Azé lett a föld, aki műveli, a gyár: aki nap-nap után benne munkálkodik. A munkához és a szabad emberi élethez való jog született meg az alkotmányban. S távlatosan a szocialista holnap alapja. Azé a holnapé, amely mindegyre közelebb,' és egy kicsit immár összeér jelenünkkel. A mi szabad életünk törvényének is megvannak a jogokat és kötelességeket szabályozó funkciói. De milyen másak, mint Werbőczinél, — csaknem fél évezredes mélységig. Az embernek ember általi kihasználása nálunk a legtermészetszerűbb tilalom, holott a Föld jelentős hányadán nem az ma sém. A munka gyümölcse természetes sajátunk; — szorgalma, fáradozása, a közösség javára adott képessége szerint részes belőle az ember. Nálunk az alkotmány és az új kenyér ünnepe egyazon napot színez pirosbetűsre. Ez az egybeesés erős szimbólumot hordoz: az egymástól elválászthatatlansá- got példázza. Az új kenyér mindennapos szorgalmunk gyümölcse, s erős törvény szól rá, hogy érdem szerint vehessünk belőle. A mi kenyéradónk nem kizsákmányoló munkáltató, földesúr, vagy gyáros, hanem az alkotmány, mely ugyan csak 18 esztendőt állíthat még szembe Werbőczi öt évszázadot élt törvényeivel, mégis szilárdabb, mert a dolgozó ember hűsége és bizalma élteti. Nem szokásjogok dogmákká merevített tára, mini a Werbőczié, — a mi törvényünk-alkotmányunk forrása az ésszerű élet, melyben boldogulásunkért, egyéni és közös céljainkért fáradunk. Tizennyolc éves ez az alkotmány, a nagykorúság idejébe lépett, eszmei teljes kiteljesedésének ígéretes szakaszába. Az eszme, amelyet hordoz: a szocialista életforma, életmód lehető legkívánatosabb valóra váltása. Gazdasági, művészeti, szellemi téreken egyaránt. Becsületes mindnyájunk közös nagy igyekezete ez. Minél távolabb rugaszkodni múltunk társadalmi valóságától, t minél közelebb jutni az előttünk kínálkozó lehetőségekhez. Alkotmány és emberi céljaink, vágyaink egybehangzó értelmet hordoznak, ezért örömteli az alkotmány és a kenyér ünnepe. Érthető és természetes, Hogy a nap jelentősége költőket, írókat is ünnepi szavakra serkent. És ma talán sokkalta gondolatibban, mint korábban. Eladd idézzem ide egy József Attila-díjas költő, Molnár Zoltán néhány próza-sorát bizonyságul: „A betakarított termés, az új kenyér, á természeten aratott diadal, s a társadalmi tevékenységünket szabályozó, időnként megújuló Alkotmány együttes ünneplése természetszerűen válik az újnak és üz új harcokra való készülésnek az ünnepévé. Ipari j üzemeinkben és a mezőgazdaságban egyaránt... (f)tvözhetünk-e jobban közös ünnepbe tiszta és ősi hagyományokat a jövő építésének legnemesebb szándékaivá!, és lelkesítő terveivel?” Szebben és jobban nem, — mint ezen a napon. Az alkotmány és a kenyér ünnepén. Barna Tibor T ervek és tettek dolgában ma mái- nincs nálunk ellentét, nincs ellentétes érdek dolgozó népünk fiai között. S amint az egység mindinkább megmutatkozik az új irányítási rend kialakítása közben, már az is tapasztalható, hogy a nagy vállalkozás nemcsak próbája, de további serkentője, alakítója lesz nemcsak a célok és tettek, de a kultúra és az erkölcs mindinkább izmosodó egységének Hz 50. évforduló jegyében rendezik az idei Múzeumi Hónapot Gazdag program a megyében Az idén is megrendezik szeptemberben és októberben a Múzeumi' Hónapot. A szokásos célkitűzésen kívül — különleges jelentőséget ad a hónapnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója. A rendezvények többségét e jelentős évforduló megünneplésének jegyében bonyolítják le. Emiatt az utolsó hivatalos programra november 12-én kerül sor. Az idei rendezvénysorozat előkészítésébe az eddigieknél is több szervet vont be a Palóc Múzeum. Bár a szervek, intézmények többsége végleges tervét csak augusztus végére állítja össze, a Palóc Múzeum már elkészítette rendezvény-tervezetét. Az idei Múzeumi Hónap szeptember végén kezdődül, amikor sor kerül Basilides Sándor festőművész alkotásainak balassagyarmati kiállítására. Ugyancsak Palóc Múzeumban mutatják be Iványi Ödön festőművész alkotásait is október végén. Nagy érdeklődésre tarthat számot az a kiállítás, amelynek anyaga az 1917. évi oroszországi forradalmak-Nóg- rád megyei hatásával és visszhangjával foglalkozik. Ezt a kiállítást egyidőben — november 6-án — nyitják meg Salgótarjánban és Balassagyarmaton. A Múzeumi Hónap rendezvényei sorában helyet kaptak a legjelentősebb események. Október 5-én például Madách estet rendeznek Balassagyarmaton. Ezen levetítik a „Madách élete” című filmet is. Többek között megrendezik a megyei néprajzi gyűjtők találkozóját, s múzeumi estet rendeznek Salgótarjánban, ahol veteránok beszélnek ötvenéves emlékeikről. A TIT-ben és egyes középiskolai szakkörökben könyv-, hanglemez- és diafilm-bemutatókat, az iskolák és üzemek részére pedig múzeumi bemutatókat rendeznek. Ref mm és nemzeti egység E egy nép és nemzet életében el sem képzelhető nemesebb, magasztosabb cél, mint minden erőt összefogva, közösen munkálkodni a közös boldogulásért. Történelmünk során jónéhány kísérlet történt már nemzeti erőink összefogására, egységes cselekvésre. Hol szabadságharcok tüze tette próbára az összefogást, hol pedig gazdasági és kulturális vállalkozások, de a múltban soha nem sikerült valódi nemzeti egységet teremteni. Osztálytáreadalomban elképzelhetetlen a tartós nemzeti egység. Egy—egy tetszetős eszme, vagy közös megpróbáltatás ideig-óráig talán élteti a csalóka illúziót. A látszat mögött azonban hamar kirajzolódnak a különféle érdekek és utak. A tőkés soha sem tűrhet maga előtt olyan célt, noha nem akarhat olyan világot, mint a proletár, a földek urait semmiféle erő nem tarthatja egy úton a kisemmizettekkel. Az érdekek s az utak különbözősége hajdani történelmünk legszebb pillanataiban is megtörte az összefogás szándékát 'és kerékkötője lett a legnemesebb próbálkozásoknak. Mi a szocializmus felépítésén fáradozó szerencsés nemzedék vagyunk Szerencsések még akkor is, ha az utat, mely mai nagy vállakózásainkig elvitt, számtalan próbatétel és botlás szegélyezte. Szerencsések, mert olyan eszmék, olyan célok hordozói vagyunk melyek a sok hányattatás után végre alkalmasnak bizonyultak a hőn áhított nemzeti egység megteremtésére. S, hogy ez menyire így van, az szinte lemérhető lázas napjainkban, amikor nemzetünk, népünk figyelme, erőfeszítése arra összpontosul, hogy továbblépjünk a boldogulás útján, - megvalósítsuk az új energiákat felszabadító gazdasági reformokat, a gazdasági élet irányításának új rendjét. S nem kis öröm, hogy e nagy vállalkozás körül ott sorakozik minden progresszív erő. tudva azt, hogy a nagy tett va- lóraváltása egységünk próbaköve is, s ezen a próbán jelesül kell helytállnia a munka tisztességét őrző minden hazánkfiának. Hogyan alakult ez az egység, hogyan fogott mindinkább össze az emberekben, osztályokban elosztott energia, válaszfalakat nem ismerő közös nemzeti erővé? A történelmi út, melyet 1945 óta megtettünk, ismert. Nincs szükség ismételgetésre, arra, hogy a kemény harc minden ütközetét felidézzük, hosszan tűnődve a győzelmeken, megtorpanásokon. Elég csak any- nyi, hogy a küzdelem nem csupán sikereket tartogatott az új világ építői számára, s egy-egy megnyert csata még nem jelentett teljes győzelmet. Az államosított gyár, vagy a később szervezett termelőszövetkezetek nem lettek egycsapásra a munkások, a parasztok otthonai. A birtokbavétel csali az első lépés volt, a lehetőség arra, hogy dolgozó népünk az új hazában, mint tulajdon világában berendezkedjék. A szocialista tartalmú, kulturális fellendülés, áttanulás, az iskolák kapuinak szélesre nyitása, az olcsó színház, mozi és könyv, a nézetek összeigazításán fáradozó politikai nevelés, agi- tácó, egyszóval a közkinccsé tett kultúra nem teremtette meg egycsapásra azt az emelkedett szellemiséget, a műveltségnek azt a minőségét, a gondolatoknak, a céloknak és a vágyaknak azt az egyöntetűségét, mely nélkül szocialista nemzeti egység elképzelhetetlen. . H ogyan történhetett mégis, hogy most, napjainkban mindinkább valóság lesz a nemzet egysége? S mi a biztosíték arra, hogy ez az egység olyan tartós és olyan szilárd, mely a boldogulás útját jelentő gazdasági reformoknak biztos alapul szolgálhat. Az első kérdésre megadja a választ az a tízesztendős következetes, felelős, nyugodt, túlzásoktól mentes politika, melyet a* MSZMP kidolgozott és azóta is következetesen folytat. Aa a politika, mely nem szavakban adta a dolgozó nép birtokába a gyárat, a földet, a tudományt, a művészet eszközeivel való alkotás örömét, hanem a tettek lehetőségével együtt megadta a ga!2da önérzetét is. Az a politika, mely nem dicsekedett, nem ígért, nem festett ábrándképeket, hanem őszintén megmondta. hogy a közös célt csak temérdek munkával, erőfeszítéssel lehet elérni. A* a politika, mely nem rejti véka alá, hogy még ma is sok a baj a gond, — s néhány vezető, ha lelkét odaadja, sem képes megbirkózni vele, hiszen a mi tennivalóink olyan nagyok, hogy csali az egész nép összefogott ereje bírhat meg velük. Mai izmosodó egységünk magyarázata az a politika, mely közösen gondolkodni és tervezni hívott, munka közben próbálta ki, mi a jó, és mi a rossz, s a rosz- szat mindig volt ereje elutasítani. Az a politika, mely szabad teret nyitott a szellemi munkának, a tudománynak, hogy alkotó módon, merészen szólhasson bele a* élet formálásába, segítve a jót, — leleplezve — elsimítva a rosszat. Az a politika, amely párbeszédet kezdeményezett közös dolgainkról, mely szenvedélyes vitákra szólította fel a nemzetet, közös gondjaink megbeszélésére. A vita közben észrevétlenül bontakozott ki az a magas erkölcsi felelősség és erkölcsi szilárdság, mely a régi erkölcs, a régi nézetek vdsz- szahúzó erejével, a szocialista, a közösségi ember felelősségtudatát, határozottságát állította szembe. S ez a felelősségtudat olyan tőke, mely már a jövőnek is kamatozik, s amely mostani nagy terveink sikerei a közös útra lelt nemzet nevében garantálja. Ez a közös értékké nőtt felelősségtudat dolgozta ki a gazdaságirányítás új reformját, bírálta el az elgondolásokat, győzött meg mindannyiunkat arról, hogy az elképzelések jók, a közösség érdekében valók Ezért növekszik napról napra a gazdaságirányítás új rendje mellett az akarati és az érzelmi egység, ezért támogatja a nemzet teljes súlyával a reformokat. Akarja a munkás, mert szabadabb, frissebb lesz az élet. Akarja a paraszt, mert megszabadul földhözszo- rító gondjaitól, tágas táblákon teremthet olyan mező- gazdasági kultúrát, olyan gazdasági és kulturális létet, amelyről régebben álmodni sem mert volna. Akarják az értelmiségiek, mert az új rend az alkotásra, a vállalkozásokra, a világ arcának okos átformálására ösztönöz, nnm cvnlwa ti talpn+lllTÍ* Csak azt ne felejtsük egy pillanatig sem, hogy a gazdasági reformok megvalósítása forradalmi tett, szocialista forradalmunk szerves része. ,S ezt nem lehet langyosan, óvatoskodva vívni. Kell, hogy a munkánknak tüze és heve legyen. Az új gazdasági rend megteremtését célzó tettekben fényesen kell megmuKözel a Kremlhez, Moszkva egyik ősi mellékutcájában található a Tretyakov Képtár, az orosz képzőművészet legnevezetesebb gyűjteménye. Napjainkban a gyűjtemény darabjainak száma eléri a 37 ezret. Látogatóinak száma az elmúlt esztendőben is meghaladta az egymillió 300 ezer embert tatkoznia az egységes nemzet életrevalóságának, merészségének, vállalkozó kedvének is. Kékesül Gyula
