Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-15 / 191. szám

1967. augusztus 15. kedd N ő G R A D 3 Mit „hoz” a dotáció? ártámogatás a rétsági járásban Az ötvenmiiliós A múlt héten érkezett haza, az a szakem­berekből álló küldöttség, amelyik Angliában a Dixion cég szabadalmát tanulmányozta, és tárgyalt annak megvásárlásáról. A Salgótarjáni Acélárugyárat Széki Miklós, a műszaki fejlesztés vezetője és Szőcs László képviselte. Miről van szó? A gyermekek körében kedvelt, a techni­kai érzéket is kitűnően fejlesztő, sok min­denfélévé összerakható Merklin játékról. Ehhez hasonló dologról, kerek és ovális fu­ratokkal ellátott L és U profilú vasak so- ' kaságáról, amelyeket szabványcsavarokkal akár a játéknál — sokféle célra alkalmassá összeszerelhetnek. A szabadalom külföldi folyóiratokban már korábban megjelent. Az acélárugyáriak há­rom évvel ezelőtt fantáziát láttak benne. Később mégis a Dunai Vasmű készített ez­zel kapcsolatos programtervet. Három hó­nappal ezelőtt véglegesen tisztázódott, hogy a Dunai Vasműnél nem valósul meg a terv. A Salgótarjáni Acélárugyár vezetői az Anyagmozgatási és Csomagolás Intézet szak­embereivel közösen számításokat végeztek egyrészt azért, hogy milyen igényekkel szá­molhatnak, másrészt mennyi pénz kellene a szabadalom és a szükséges angol célgépek megvásárlásához? Kiderült, 50 millió forint elégséges lesz. A Beruházási Bank biztosítja ezt a hitelt, mivel 6—7 év alatt & vállalkozás hasznából visszafizetik. Az Acélárugyár az új mechanizmus szel­lemében vállalta ezt a kockázatot Széki Miklóstól^ érdeklődtünk hazaérkezése után, aki a következőket mondta: — Jártunk a gyártó üzemben és megte­kintettük a már összeszerelt létesítményeket. Mondhatom a felhasználás skálája még szé­lesebb, mint eredetileg gondoltuk. Víkendhá­zaktól a televíziós toronyig annyi mindent szereltek már össze ezekből az elemekből, hogy nem is lehetne összeszámolni. Az Ins- brucki Téli Olimpia lelátói például ebből ké­szültek. A gyártása, összeszerelése nagyon egyszerű. Számításaink szerint a vállalkozás nem is hat—hét év, hanem fele idő alatt is megtérül — mondta. Milyen beruházást igényel? — Az ötvenmillióból az import mintegy 28,4 millió, nem egészen tízmillió a belföldi gépek beszerzésére kell. Az építkezés 12.7 millió forint és ehhez jön még egynéhány egyéb dolog is. Épül egy 24 méterszer 48 méteres új csar­nok, szerszám műhellyel, szociális létesítmé­nyekkel. A már meglevő készáru csarnok egyik hajóját is erre a célra használjuk fel. Mikor várható a munka megkezdése? — Végeredményben már folyik. Készül­nek a tervek. A program szerint jövő május­ban kezdődik az építés, és 1969 januárban a. technológiai szerelés. Még az év októberében a próbaüzem és 1970 január 1-től teljes ka­pacitással dolgozik majd Ez azt jelenti, hogy évente 9 ezer tonnát. 167 millió forint érté­ket állít elő. Az alapanyag 90 százalékát sa­ját hideghengerművünk biztosítja. Milyen létszám szükséges az új üzemrész­hez? — Azt is kiszámítottuk már. Összesen 74 főt foglalkoztat, amiből 64 a fizikai dolgozó. Milyen megállapodás született Angliában? A tárgyalások során elkészült a szállítási szerződés tervezete. Abban is megállapodtunk, hogy a gépek üzembe helyezése előtt hat embert, műszaki és fizikai dolgozókat kül­dünk a gyárhoz hat hétre elsajátítani a gé­pek kezelését, a munkafogásokat, ök indít­ják majd be itthon a termelést — fejezte be tájékoztatóját Széki Miklós. B. J. Hí 1967—68-as tanév előtt Pótbeiratkozási napokat jelölnek ki a középiskolák — Vontatott tanszervásár Erodált, dombokra kapasz­kodó erőtlen szántók. Értékük nem több öt—hét aranykoroná­nál. Gyér fűvű rétek; kopár legelők. A hegyek közé szo­rult gondokkal küzdő, tenyér­nyi gazdaságok. Így indult a szövetkezés a rétsági járás­ban. Ám a megyei, a járási szervek, a rossz természeti viszonyok, a vezetési, munka- szervezési gondokkol küzdő szövetkezetek segítségére siet­tek. A változás jelentős. Kia­lakulóban van az a vetés- szerkezet, amely a járás adott­ságának legjobban megfelel. A tenyérnyi szövetkezetek egy része nagyüzemekbe egye­sült, Erősödött, szilárdult a szövetkezeti vezetés. Az idén, kísérletképpen az állami tá­mogatás új rendszerét alkal­mazzák a járásban. Az úgy­nevezett végtermék dotációs rendszer lényege: a közös gazdaságok meghatározott ter­mékek értékesítése után do­tációt kapnak. Bállá Mihály, az MSZMP járási bizottságá­nak, Rupányi Károly a járási tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának vezető­je egyaránt azt vallja: a ta­pasztalatok kedvezőek. Szinte valamennyi szövetkezetben önálóbb, s eredményesebb is a gazdálkodás, mint koráb­ban volt . * A gyenge gazdálkodás, az alacsony hozamok, a tagok szerény jövedelme jelentős állami támogatást jelentett korábban, tavaly is, a rétsá­gi járás szövetkezeteinek. Nyilvánvaló, az árdotációs rendszer bevezetése után so­kan és sokszor tették fel a kérdést: megmarad-e a tá­mogatás korábbi mértéke? Nyernek, vagy veszítenek a szövetkezetek az új rendszer­rel? Rupányi Károly azt mond­ja: a termelőszövetkezetek termelési tervükben lényegé­ben olyan támogatással szá­moltak, mint a tavalyi dotá­ció mértéke volt. A pénz „el­osztásánál” azonban alapvető változás történt. Az ítélkezés meglehetősen szubjektív mód­szerét, a helyzet, az adott­ság reális mérlegelése váltot­ta fel. Ez viszont nincs ínyére va­lamennyi szövetkezetnek, leg­alábbis Tereskének, Nagyo­roszinak és Romhánynak. Mert, hogyan is volt eddig, történetesen Romhány eseté­ben? Gyengén gazdálkodott a szövetkezet, s ezért minden évben tekintélyes dotációt ka­pott a tagok jövedelmének kiegészítésére. Most a föld minősége alapján a IV. ka­tegóriába sorolták a gazdasá­got. Ez a gyakorlatban any- nyit jelent, igyekezniök kell. Hiszen a korábbi összeg negy­ven—ötven százalékát hozzák az idén a dotált termékek. Világos: jobb, igazságosabb az állami támogatásnak ez a formája. * Bállá Mihály, a járási párt- bizottság osztályvezetője, a termelőszövetkezeti vezetők megnövekedett önállóságáról beszél. A felelősségről, amely a gondos előrelátó gazdálko­dásra készteti a községeket. Arra, hogy számoljanak, mér­legeljenek. Keressék az ered­ményes gazdálkodás leggyor­sabb, legjobb módszereit. Gondosan szervezzék a közös munkát, mint most a nyá­ron is. A gabonatermés 88 százalékát gépek takarították be. mert ez olcsóbb és gyor­sabb a kaszánál. Pedig a létsági járásban a tagok mé- foggal, körömmel ragaszkod­tak a kézi aratáshoz. Mi volt a gyakorlat eddig? Előre meghatározott tervek­kel „dolgozott” a megye, a járás. így a közös gazdaságok is meghatározott számokat kaptak, miből mennyit ter­meljenek. A hibáknak, a ba­joknak nem is volt „gazdája”. A felelősség egyszerűen szer­tefoszlott azon a hosszú úton, amíg a szövetkezetektől, a járá­si tanácshoz, onnan a megyei tanácshoz jutott. Ha valame­lyik gazdaságban nagy volt a zűrzavar, „segített” a dotáció. A tolmácsi Szabadság Ter­melőszövetkezetben már ta­valy úgy szervezték a mun­kát, úgy dolgoztak, hogy meg­álljának saját lábukon. Vass József, az elnök mondja: szinte egyszerre tettek intéz­kedést a gazdálkodás, a mun­kaszervezés, a fegyelem meg­reformálására. Az igyekezet nem maradt haszontalan. Az idén már 40 forintot fizet tagjainak a szövetkezet. De úgy, hogy közben tartalékol­tak csaknem hétszázezer fo­rintot. Sokan tudakolják a járás­ban: miből fizetnek a tolmá­csi ak? Az elnök és Kaliczka István főagronómus soha nem rejti véka alá, hogy a jövedelemfor­rást a gabonatermesztés, az állathizlalás meg a segédü­zem jelenti. Búzából 15 és fél mázsa a holdankéni átlag. A tervezett 14 vagon helyett 28 vagonnal értékesítettek. A többletbevétel 556 ezer forint. A szarvasmarha és a ser­téstenyésztés, a hizlalás ugyancsak sokat jelent a Szabadság Termelőszövetke­zetnek. Az idén csaknem fél­száz marhát hizlalnál:, ame­lyek jelentős része olasz ex­portra ment. A bevétel 500— 520 ezer forint. A sertéshiz­lalást tavaly a járás csaknem valamennyi termelőszövetke­zete felszámolta. Tolmácson meg vizsgálódtak, számoltak, aztán vállalták a kockázatot a harminc kocát hatvanra szaporították. Tenyészállato­kat nevelnek, s kétszáz hí­zót értékesítettek. Egy kiló húsért 18,94 forintot kapott a szövetkezet. Nekik 15,36 fo­rintba került 1 kiló sertés. A nyereségük 3,58 forint. Legalábbis eddig, mert Vass József az új termelői árakat nézegetve aggályoskodik. Igaz, hogy nő a sertés ára, de emelkedik a kukoricáé és a takarmánytápoké is. A hizla­lásra még azokat a gazdasá­gokat sem ösztönzi túlságo­Egy Hajnalodik. Szomjas a Dél- Alföld. Csenevész akácfák rozsdabarnára sültek a forró­ságban. Amerre széni ellát: homok, homok, homok. Bete­lepítve szőlővel. Kiskunhalas felől még nem kelt fel a nap. Alszik a tábor. Csak az öreg éjjeli őr neszezése hal- lik. Aztán fél négykor a hangszóróba megszólal Dóra néni hangja: — Lányok ébresztő! Sies­sünk, mert hasunkra süt a nap. Az álomszuszékok meg­győzésére még egy utolsó mondat is elhangzik: — Nem igaz ám, hogy „Ki korán kel, az álmos lesz!” És Rita Pavone énekel: „Ha volna egy kalapácsom ... Elszáll az álmosság, gyor­san benépesül a tábor. A hideg-meleg vizes zuhany után a lányok munkaruhát öltenek. Az orverálloknak már neve is született: a párizsi Dior cég kunfehértói kollek­ciója. A bőséges reggeli: — vaj, kávé, gyümölcsíz, barack — pillanatok alatt eltűnik az asztalról. És négy óra után már a ..homoki Mercedes”, orózaibban szólva a Zetor vontató platóián ülnek a bri­gádok. A iókedvűek énekel­nek: Elindultam szép hazám­ból. Édes kis Pest—Nógrád­san, akik maguk termelik hozzá a takarmányt... ★ Rupányi Károly ugyancsak azt tartja, a takarmány bi­zonyos mértékben útját áll­ja, hogy a termelőszövetkeze­tek maximálisan kihasználják az ártámogatásos rendszer előnyeit. Ugyanis a termelő- szövetkezetek egyelőre nem tudják megtermelni a hizla­láshoz szükséges takarmány­mennyiséget. Ha abrakot vá­sárolnak,' megvonják tőlük a dotáció egy részét. Ezért aztán a gyakorlatban felszámolták a járásban a sertéstenyésztést. Mindössze két gazdaság, a tolmácsi és a romhányi kísér­letezik vele. De a szarvas­marha-tenyésztés és hizlalás — amely erőteljes fejlődés­nek indult a járásban a ked­vező árak és a dotáció mi­att — nem megy gondok nél­kül. Már most, de a jövőben méginkább a szarvasmarha­tenyésztés és hizlalás, a ke­nyér és takarmánygabona-ter­mesztés, valamint a gyümölcs jelenti a pénzt a rétsági já­rás szövetkezeteiben. Az olyan árdotációs növény mint a burgonya, nem hoz sokat hiszen alig valamivel több mint 300 holdon termelik s közös gazdaságok. A kenyér­gabona-termesztés már az idén jelentős többletbevétel­hez juttatja a gazdaságokat A járás, • szövetkezetek vezetői magyarázzák: a lehe­tőségek adottak az eredmé­nyes szövetkezeti gazdálkodás kialakításához. A szövetkezeti tagsággal együtt keresik hát az előrehaladás leggyorsabb módját. A tolmácsi Szabadság Termelőszövetkezetben, a nö­vénytermesztés és az állatte­nyésztés fejlesztése mellett, a biztos pénzt jelentő segéd és melléküzemekről sem monda­nak le. Rétságon, Borsosbe- rényben közös tenyésztői tár­suláson törik a fejüket a ve­zetők. Hiszen a szüntelen Ku­tatás, amint a rétságiak tart­ják, egyben az ártámogatásos rendszer előnyeinek maximá­lis felhasználását is jelentik. Vincze Istvánná nap a nógrádi lányok ból.” Közben lassan elindul­nak... * A Bács megyei Kunfehértói Állami Gazdaság Geisler Eta építőtáborban vagyunk. A KISZ KB Építőtáborok Bi­zottsága 33 központi tábort szervezett az idei jubileumi évben. Ezek egyike a kun­fehértói. Július 2. óta két­hetes turnusokban kétszáz kö­zépiskolás lány húsz brigád­ban dolgozik, és közben per­sze nyaral. Fele Nógrádból jön, a másik fele Budapest­ről. Szőlőt kacsolnak, őszi­barackot szednek és válogat­nak. Napi ellátásuk 25 fo­rintba kerül, a norma ugyan­ennyi értékű munka elvégzé­se. A nógrádi lányok alapo­san megmutatták a fővárosi­aknak: hogyan kell dolgozni. Kiváló eredményeikről az egész környéken elismerőleg beszélnek. Körmendi Géza. az állami gazdaság igazgatója mondja: — Négv éve szerveztünk »lőször Kunfehértón önkén­tes ifjúsági építőtábort. Ta­valyig sátrakhan aludtak a fiatalok. Az idén adtuk át a 2.3 millió forintból éní- tett Innos tetejű I. és IT. szá­mú épületet, melyben túlzás A pedagógusok még augusz­tus 24-ig szabadságukat töl­tik, de az iskolák vezetői már augusztus 22-én megkezdik tevékenységüket. Az igazgatói értekezletek augusztus 25-én és 26-án lesznek, a nevelők szakmai tanácskozásaira au­gusztus 28-án, 29-én és 30-án kerül sor. A pótvizsgák ugyan­csak augusztus 30-án zajlanak le. Az 1967/68-as tanév szep­tember 1-én kezdődik. Ez év­ben szintén megmarad a tan­év két félévre való osztása olymódon, hogy az első fél­között nélkül: nyaralói kényelemben tölthetik el a két hetet. Az ő segítségük nélkül aligha tud­nánk megművelni a „homok­tengerre” alig egy évtizede te­lepített szőlőinket, ősszel szü­ret idején szeretnénk ismét vendégül látni a fiatalokat. ★ Hogyan csinálják? Erre már kinn az 1700 holdas sző­lőerdőben kaptuk meg a vá­laszt. Mondták a lányok: itt Dolgozni kell ám. nagy D- vel! És dolgoznak is reggel hattól délig becsülettel. Virág Erzsi pásztói kislány szaksze­rűen magyarázza: — Naponta minden brigád­tagnak hat sor szőlőt kell ..tisztába tenni”. Egy sorban általában 75—97 tőke van. A szétfolyó indákat rafiával ösz- szekötjük. és méter magas­ságban kacsozzuk. Magvarul levágjuk, vagy letöriük a . hónalj hallásokat”. Egv tő­ke rendbetétele öt fi'lér. A sorok között sétál, ma­gyaráz Vámosi Tstvánné. (Dó­ra néni) a tábor parancs­noka: — A nő*zr4aí„Vrnl csak 'ót mondhatok. Monk a szeretőt,'tv szorgalmuk néldául szolnál a tíz hodanosti hrinádnak akik inkább csak a délutáni kul­év a téli szünet utolsó nap­ján ér véget. (A téli szünet december 22-től január 6-ig tart.) Jelenleg több nógrádi kö­zépiskolában gondot okoz, hogy az első osztályokba so­kan nem iratkoztak be félre­értve a rendelkezést, amely kimondja, az általános isko­lák II., III., IV., V., VII. és VIII., valamint a középisko­lák II., III., és IV. osztályai­ba nem kell külön beirat­kozniuk a tanulóknak, de ez nem vonatkozik az általános- és középfokú intézmények I. túrális életünkben viszik a prímet. E téren jobban fel­készítették őket. Aztán eltűnik a szőlősorok között. Feddő szavai elérnek hozzánk. Az egyik brigád tag­jai hármasával „visznek” egy sort, mégis lemaradnak. Tré­fás komolysággal kérdi: — Mikor találkozunk? — Ha teljesítettük a nor­mát! — felelik kórusban a nap heve miatt közben für­dőruhára vetkőzött csokoládé­barna lányok. * A nap delelőre ér. Egyre erősödik a Zetor-zaj, és mire a „szőlődzsungel” széléhez ér­nek, már vége a munkanap­nak. Irány a tábor, majd az ebédlő. Farkasétvággyal esz­nek. Tarhonyaleves és töl­tött káposzta szerepel az „ét­lapon”. „Hizlaló gazdaság” — mondják egyesek — és este titokban tornával dolgozzák le súlyfeleslegüket. Nem vá­logatósak. A munka nagy ét­vágycsináló. A szakácsok már név szerint szólítják törzsven­dégeiket, vagyis a repetázó- kat. És addig adnak, amíg meg nem únják. A lányok! Greska Józsefné főszakács: — Naponta négyszer esznek Különösen a rakott káposztát kedvelik. Hajnali kettőkor ke­lünk. hogy idejében asztalra kerüljön az ennivaló. Megér­demlik. Ebéd után négyig csendes pihenő. Ismét kihalt a tábor Négy után pár perccel, már pattog a fehér kaucsuklabda Ali Edit (Ali Baba) napozik. A salgótarjáni Gépipari Tech­nikumba jár. osztályos diákjaira, akiknek a rendelkezés értelmében fel­vételük esetén eleget kell len­ni beiratkozási kötelezettsé­güknek. A középiskolák egyébként pótbeiratási napot jelölnek ki, ezért azok a fia­talok, akik eddig még nem iratkoztak be az I. osztályba, ezt ne mulasszák el. (Hason­ló probléma van a dolgozók gimnáziuma I. osztályos hall­gatóival kapcsolatban is. ők pótlólag augusztus 22 és szep­tember 5 között iratkozhat­nak be.) — A papámtól kaptam le­velet. Azt írja, hogy irigyel, mert korán kell kelni és kér­dezzem meg, van-e még fel­vétel a táborba. Szívesen el­jönne. * A több mint negyvenhol­das kun fehértói tó alig há­rom kilométerre fekszik a tábortól. Vize kellemes, part­ján víkendházak. nádfedeles csárda. Irány a tó! A tábori díszkapu előtt kéttagú őr­ség. „Szigorú” igazoltatás, és kérdezés után én kérdezem tőlük: — Meddig tart a szolgálat? — Déltől este kilencig. Utá­na két főfoglalkozású éjjeli­őr vigyáz a táborra. Olykor a kerítésen kívülről gitáros Rómeókat küldenek el. ha túl nagy zajt csapnak — mondja nevetve Sidó Erzsi, a salgótarjáni Közgazdasáai Technikum jövőre maturáló tanulója. Őrtársa Simon Ma­rika. aki eevben osztálytársa is. Ők is fürödnének, de a szolgálat komoly dolog. Naplementéig lubicko'oak a táborlakók. Az úszni tudók csónakkal beljebb is merész­kednek. Van, aki nanozik, többen labdáznak, hűsítőt isz­nak. Aztán elbújik a homokos síkság mögött a nap. indulás hazafelé. Este kilencig zenét hallgatnak, levelet írnak vic­celődnek. És készülnek a tábori rajzversenyre, a záró ‘ábortűzre. Lassan elcsendesülnek a szo­bák. Véget ért egy nap. Rozgonyi István Építőtábor 67 , JCuntfelihtúL uijár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom