Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
1967. auguíztus IS. vasárftap NÖORÁD 9 Solymár Jóssef: Keresse §zeksii kisasszonyt! Mostanában naponta találkozom a nagyhatalmú „Izgivel. Hiába kerülném, nem lehet. A nagyhatalmú egyre fölényesebb, az utóbbi Időben már alig fogadja félszeg köszönésemet. Érdekes, hogy néhány évvel ezelőtt még többször megállított, s kabátgombomat az ujjai közé fogva, hosszasan agitált: dolgozzunk együtt, vállaljak munkát nála, s erősen ígérte, hogy nem fogom megbánni. Aztán mind fölényesebb lett, s csak félvállról vetette oda: Na, nem gondolta meg magát? Nem akar az alkalmazottam lenni? De jóformán kíváncsi sem volt a feleletemre. Aztán éz is elmaradt Egy reggel aztán váratlan fordulat történt. Szembe jött velem, s ahelyett, hogy hűvös fejbiccentéssel elhaladt volna mellettem, megkérdezte, van-e egy kis időm, s becsalt a sarki presszóba. — Na, kis makacs, milyen a közérzete? — Köszönöm megvagyok. — Nekem például mit ajánlana? — Nézze, akinek nincs még megfelelő gyakorlata, legjobb, ha a „Szekszi” kisasszony osztályán kezd. — Ott mit kell tenni? — Ahelyett, hogy sokat magyaráznék magának, elmondom, a minap egy kölcsönkönyvtár alkalmazottjától érdeklődtünk, mit várnak a látogatók. A felelet: Szerelmesei és vaskosai. Azt hiszem ért engem? — Egy időben folyton azt lehetett hallani, hogy a vaskos könyvek kimennek a divatból. — Mesebeszéd. Mondja, maga nem azt szereti, ha teli van langyos vízzel a kád, amiben el lehet merülni? Persze, a hasonlat sántít egy kicsit, mert a sikeres könyvnek meg kell, hogy legyenek azok a porttjai, ahol a cselekmény átforrósodik. Amit az olvasók különös figyelemmel tanulmányozhatnak. legmélyenszántóbban egy kockás pléd alatt lehet értekezni? — Tudja mit? Ne küldjön engem mégse „Szekszi” kisasszonyhoz. Próbáljunk esetleg valami mást. — Talán keresse fel „Krimi” kollégát. — Sajnos, ebben a vonatkozásban nincsenek személyes kapcsolataim. Kétszer hívtak válóperes ügyben tanúnak, de egyik alkalommal tévedésből. Félek, nem tudnám komolyan venni a krimit. — Akkor írjon krimi paródiát. Az Is kurrens áru. — Ez sem érdekel. — Hja, ha valakinek beszáradt a fantáziája, azon én nem segíthetek. Azaz, még van egy lehetősége. Mit szólna valami történelmi izéhez. Jó kosztümökkel. Szép szerelmek és nagy csaták. Árvíz és égiháború. Orgyikos a titkos folyosóban. — Más nincs? Németh Árpád: Parkban Földe» Mihályi Sfax, a mesterdetektÍY — Ritkán hallok magáról. Válság? — ön viszont siker teljében ragyog. — Ahogy vesszük. Kétségtelen, hogy valamelyest nőtt a befolyásom. A filmgyártás és a külföldi filmek vásárlása. A televízió és a rádió. A színház. Az irodalom és a képeslapok. Mindenütt az én tanácsaimat lesik. — Hogyan bírja? — Szerencsére kitűnő munkatársaim vannak. — Nem fél, hogy az ön népszerűsége múló divat lesz? — Ugyan. Ezt maga sem gondolja komolyad. Amit én szorgalmazok, az egyidős a művészettel S különben is elég széles a skála. Mondhatom minden alkotó vágyai és vérmérséklete szerint megtalálhatja azt a munkaterületet, ahol kedvére tevékenykedhet. — Ahol magától kinyílik könyvtári könyv. — Pontosan. — Sajnos, én kicsit viszoly- gok már a szeretkezés előkészítésének szemléletes leírásától. Nemcsak viszolygok, hanem untat Is. — Pedig e nélkül nem megy. — Kamasz koromban, amikor az írással még csak ismerkedtem, nagy kedvet éreztem annak részletes elmondására, hogy például a fiú hogyan közelített a lány feszülő alakjához. Jelen pillanatban sajnos, ezt teljesen a hősöm magánügyének tekintem. — Háromszög? vagy sokszög? Négyszög — Nincs érzékem az algebrához. — És az ágybéli párbeszédek? Remélem, azt nem vitatja, hogy az élet értelméről a — Dehogyis nincs. Egy or- a vos vívódásai. Több műtőlámpával megvilágítva. — Vagy? — Egy jó kis lelkiismeret- furdalás. Egy konszolidált Idősebb dolgozót kínozzák és elfelejtettnek vélt emlékei. — Vagy? — Miért kellett neki tragikus hirtelenséggel meghalnia. — Dehát mindezt megcsinálták már jól is, rosszul is. És főleg sokszor. — Ez zavarja magát? — Egy kicsit. — Mégis, mihez lenne kedve? — Megírni egy 8reg paraszt házaspár egyetlen reggelét — A sztori? — Tesznek-vesznek. Néha eszükbe jut valami. — Na, jő, nem bánom. Csak dugjon el egy hullát va— Na látod — fújt egy nagyot. — Így teszik hidegre az embert, ha azt akarják, hogy Semmi nyom ne maradjon. Z abari csak a vállát rángatta. Ügy tűnt, mintha nem is nagyon törődne azzal, mi történik. Este azonban nem jött el a Vadászba. Bánfi is hiányzott a társaságból. — Biztos van valami útjuk — mondta Lala, de amikor senki sem látta odahajolt Petéhez. Pete úgy ügrott fel, mintha vipera marta volna meg. Még fizetni is elfelejtett, elrohant. s ahogy elült lépteinek dobogása nagy csend borult a máskor kellemesen zajos Vadászra. — Ezek teljesen megőrültek — jegyezte meg valaki, s aztán egymás után elpárolgott minden sofőr. Harmadnap úgy kezdtük a műszakot, ahogy az előtte való napon. Pete megint alábújt Zabari kocsijának, ismét talált valamit, s újra elmondta a mondókáját. Zabari pedig rángatta a vállát. Délfelé Bánfi egy gyerektől üzent a telepre: küldjenek mentőt a kőbányához, mert egy kocsi letarolt a domboldalon. Tartalékban voltunk, és egyéb dolgunk híján ott lézengtünk az irányítónál. — Akartok-e menni? — kérdezte az irányító. — Gondolom több kocsi is kell oda, nemcsak a mentő, mert a domboldal nagyon meredek. Rosszat sejtettünk. Kétszer sem kellett mondani, hogy üljünk volán mellé. Pete úgy hajtott az úton, hogy a Csepel minden eresztéke recsegett, ropogott. A Skodával alig bírtam a nyomában maradni. A kőbányánál nagy csődület fogadott. A lejtő alján ösz- szegyűrődve ormótlankodott egy három és féltonnás. Az elejére éppen rásütött a nap. nem volt nehéz meglátni a rendszámát: Zabari kocsija volt. Petében felfordult minden. A szeme furcsán áttüzesedett. úgy tűnt mintha a következő percben megőrülne. Megperdült a sarkán, s felugrott a Csepel platójára. Méteres feszítővasat szorongatott a kezében, úgy indult Bánfi felé. — Hidd el, Pete nem én voltam — hátrált előle amaz, s védekezőén tartotta arca elé a kezét. — Éppen üresen fordultam, amikor láttam, hogy csúszik lefelé... Amikór azonban az indulat feltámad, nehéz azt elcsitíta- ni. Az ütéstől úgy rogyott össze Bánfi, mint akiből már előbb -elszállt az élet. Következőt azonban már Pete sem ütött. Nyolcán, vagy tizen fogták le a reszkető, remegő embert. Zabari temetésére a telepről mindenki elment. A szaktársak koszorúját Pete vitte. Lehajtotta a fejét és zavarodottan motyogott magában. A zóta is igy jár. Leszállították a kocsiról, mert egyszer kipróbálta, hogyan lehet lecsúszni azon a lejtőn, ha egy kicsit is vigyáz az ember. Teljesen lerongyolódott Néha-néha feltűnik a ligetben, keresi azt a keszeg kis . emberkét, akit egyszer hárman „egy kék, egy piroson” levágtunk ötezerre, s azt hajtogatja, nem tud belenyugodni, hogy eny- nyire átkozott az ő szerencséje. lahol. — Miért? — Mindjárt más. ha van egy hulla Is. Ez nem is rossz ötlet. — Nem! Bocsásson meg. Nekem sürgős dolgom akadt. — Megyek é* beugróm a Dunába. — Vízbeugrás? Az nem jó. Rejtélyesebben fiatalember! Sokkal rejtélyesebben! Pokoli nyári zivatar tombolt. Tizenegy órakor történt, este. Sfax,-a mester detektív élvezte a színjátékot. Elterpeszkedett a karosszékében, pipázott, időnként kortyolgatott száraz Bingrove keverékéből, amelynek barna felszínén jégkockák csillogtak. Vtrage regényét olvasta, a Kék titok című izgalmas . történetet. Nem messze, az esöfiiggöny mögött, túl az égiháború ijesztő zajain, ütött a Szent- Eustace toronyórája. Es ekkor becsengettek hozzá. Sfax ajtót nyitott. Azott, rejtelmesen villogó fekete esőkabátban egy magasnövésü, termetes férfi lépett be. Azt mondta: — Al Touns a nevem, öcsémet ma reggel meggyilkolták a villámban. Teteme eltűnt. Nyomozza ki a tettest: ötvenezer guldot fizetek érte. Ezer guldot most azonnal leszúrok önnek, a többit a nyomozás befejezésekor kapja meg.' De a csekket letétbe helyezem. Rendben van? — Tökéletesen. — Akkor induljunk. Vonaton utazunk, hálókocsiban, reggelre Ribbons városában leszünk. Cégem és villám van ott. Biztosítom, a gyilkosság felettébb rejtelmes. Sőt, rémületes elemek sem hiányoznak belőle, majd meglátja. Gyerünk, vár a taxi. Pontosan indult a vonat. Bojtor Károly: Önarckép — Krimi-paródia — Elhelyezkedtek a kétszemélyes fülkében. Touns a felső ágyat választotta, Sfax az alsót. Mindent tudott már a mester, amit előzetesen tudnia kellett. Al Tounsnak semmiféle előnye nem származhatott öccse halálából. Inkább kára, mert életbiztosítása gyilkosság esetére nem szólt. Al Touns különben dúsgazdag temetkezési vállalkozó volt, feltaláló-féle bogaras ember. Éppen nyugalomba készült. Üzletét közjegyzőileg az öccséré hagyta, öccse gyilkosán bosszút akar állni. Azért fordult a mesterdetek- tívhez, mert a helyi rendőr- nyomozókat tehetetlennek tartotta. Touns hamar elaludt. Sfax szemére nem jött álom. Csodálatos reggelen érkeztek meg Ribbons ódon városába, ebbe az óriási, szabadtéri múzeumba. Touns villájába hajtattak. Sfax megállapította: ízlés, gazdagság, mesebeli kényelem jellemzi az egyemele- . tes remek építményt kívül- belül. A házigazda nyomban öccse szobájába vezette hírneves vendégét az emeletre. Két urat találtak ott, a helybéli rendőrség két nyomozóját, akik a bűntény bejelentése óta egyfolytában foglalkoztak az esettel. Mindketten ismerték Sfaxot. Szakmai irigykedés nélkül méltatták sikereit, és szívélyesen üdvözölve őt bevallották: ,— Kifog rajtunk az ügy. Tehetetlenek vagyunk. Es gondterhelten hozzátették: — ön sem lesz szerencsésebb, mester. Előre sajnáljuk. ,. Sfax rágyújtott a pipájára, s megkérte az egyik nyomozót, tájékoztassa a tényállásról. — Tegnap reggel ölték meg Ob Tounst, — hangzott az összefoglaló. — Kilenc órakor. Erre vall az asztali porcelán óra, amelyet az áldozat estében levert, s ezzel megállított. Ob Touns testéből Made in India tőr állt ki. Ezt Al Touns úr állapította meg, amikor a gyilkos eszközt öcs- cse melléből kirántotta. Touns úr egyébként a gyilkosságot megelőző másfél órában a földszinten tartózkodott, ahol egy új találmányán törte a fejét. Senki sem távozhatott az emeletről az ő tudta nélkül. Menieav- zem: a villa összes ablakát erős vasrács védi. Hová tűnt hát a gyilkos? öngvilkosság- ról nem lehetett szó. mert a hulla eltűnt, mialatt Touns úr fAfltilc telefen<. O rter- sze. bátor ember lévén, átkutatta az egész házat. Se tetem, se tettes. Es nincs meg a tőr sem. , A nyomozó tehetetlenül széttárta a két karját: — Vaskos a rejtély és megoldhatatlan. .. Sfax Lélintott. — Néhány perc és megnevezem a gyilkost, — pöfékelt, s megnyomta a szót: — Akkor aztán letartóztathatják. Al Touns boldogan mosolygott a két nyomozó megrökönyödésén, a mester pedig kinézett a rácsos ablakon, i így szólt: — Kék szeme van a gyilkosnak. Kopasz feje. Bika ereje. Felső, második zápfo- ga hiányzik. Szeretője, egy feketehajú, Indiából származó hölgy, jelenleg útban van Amerika felé. De nem 6 a tettes. Sfax letérdelt a padlóra, * a nagyítóját ráirányította: — A gyilkos szívesen olvassa Vtrage regényeit. Ebben azonos az ízlése az enyémmel. Kalapját, lábbelijét, fehérneműjét külföldről hozatja. Jól érti az anatómiát. Egyetlen szúrással oltotta ki áldozata életét. Al Touns elragadtatva szorította meg Sfax kezét. De a helyi nyomozók nem akartak hinni a fülüknek. Végre az egyik nagy üggyel-bajjal megtalálta a hangját: — Fölösleges elme. — mondotta. — De hol a hulla? — Igen, hol a hulla? — követelődzött a másik. Sfax megértőén bólintott, s odalépett a falburkolathoz. Nagyítója segítségével hosz- szan keresgélt rajta valamit, s akkor megnyomta az egyik cirádát. Erre feltárult egy olyasféle nagyságú és rendeltetésű üreg, mint aminőkbe hajdan a római katakombákban temetkeztek. Es lám, valamennyien megpillantottak a nyílásban egy miniatűr koporsót, benne — Ob Touns miniatűr tetemével — íme, a hulla, — magyarázta Sfax. — Koporsóia olyan anyagból, készült, amely elektromosság hatására gyorsan összezsugorodik a beletett. hullával együtt. Sátáni találmány. Csak egy temetkezési vállalkozó agyában születhetett meg az' effé’e gondolat... Ebben a pillanatban Al Touns előrántotta Made in India tőrét. Azt, amellyel szeretemféltésből megölte a.z öccsét. Es rnielöt* intőn' -t+ék volna a szívébe döfö't.V"’■'•'-•an jól értette az anatómiát. Koporsója működésének titkát elvitte magával. — Mester. — lelkendezett az egvi.k nyomozó — az ön zsenialitása már csaknem boszorkányság! K önyörgünk, árulja el a titkát! Sfax útra megtömte a nimáiát. rágt/űétotf fis inii • — Titok? Szó sincs ró’a. Mindössze az történt, hogy a hálókocsiban ébren töltöttem az éjszakát, Al Touns vedig álmában kifecsegte a titkait..,
