Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-09 / 186. szám

1367. augusztus 3 szerda. nőgrAd 3 Harminc mázsa búza Felemelt árakkal megkezdődött az áj sertés-értékesítési szerződéskötés Sokfajta növényt, nevel a szécsényi határ. Közülük való­jában csak néhányat kedvel úgy, mint a burgonyát meg a búzát. A burgonyát augusztus derekán szedik és másfél mil­liós bevételt várnak belőle. A búzát lassan betakarítják. Most már világos, a termés fe­lülmúlja a legmerészebb elkép­zeléseket is. Amikor a búza még zölden, lábon állt, 16—17 mázsára becsülték a holdan­ként! átlagot a szakemberek. De hát az akkor volt. Mert ahogy múltak a hetek, úgy ér­lelődött a szövetkezetiek re­ménysége: 20—23 mázsás ho­zam holdanként. I\em véletlen — A Hermina 4-ben hat­vanholdas táblánk volt, s majd 30 és fél mázsát adott minden holdja. A kenderföl­dek több mint 25 mázsás ter­mést hoztak — sorolja elége­dett örömmel Sümegi János, a közös gazdaság elnöke. Ami­kor pedig a kiváló eredmé­nyek titkát kutatjuk, azt mondja: — Nem véletlenül jött... Évek óta tudatosan készülünk a jó búzatermésre. Kedvező vetésszerkezetet alakítottunk ki. Nem termesztünk mást hatszáz holdon, mint Bezosz- táját. Ügyelünk arra, hogy ne hamarkodjuk el, de ne is kés­sünk a munkálatokkal... Hát így csináljuk, és már tavaly is közel 17 mázsás termésünk volt. Amikor a hozamok növelé­séről esik szó, Bene József fő- agronómus sem késik a ma­gyarázattal: — A kedvező elővetemény, a táperőben gazdag talaj, op­timális vetésidő, elegendő ve­tőmag. Ehhez jön még a műtrágya, meg a jól szerve­zett betakarítás. Ennyi az egész. Az egyik kezén számol­hatja az ember — s tréfá­san nyitogatni kezdi bal ke­zének ujjait. Valóban, látszólag minden nagyon egyszerű. Mégis, a megyében vannak gazdasá­gok, ahol gondot okoz a búza hozamának tartós növelése. — Érthető ez — kap a szón a föagronómus. — Hiszen mindezeket elmondani nem nehéz ... Sokkal egyszerűbb, mint mondjuk minden mun­kaműveletet pontosan, gondo­san, a lehető legjobb minőség­ben elvégezni. Mikor vetnek Szécsényben ? A búza a lehető legjobb elő­vetemény után kerül a földbe. Évek gyakorlata már, hogy pillangósok után vetik a búza 25 százalékát. A burgonyaföl­dekbe harminc százalék kerül. A többi aztán megoszlik a si­lókukorica, a mák meg egyéb növények között. De bárhogy is forgatják a növényeket, a búza vetésterületének mint­egy 15—20 százaléka az idén is olyan helyre jut, ahonnan most a nyáron is kalászost ta­karítottak be. — Más választásunk nincs. — Bene József széttárja kar­jait. Így jelzi, nem tud mit tenni. — A talajmunka, meg a műtrágya segít. A lehető legnagyobb műtrágya-adagok­kal dolgozunk. A Bezosztája intenzív búza, tehát termesz­tése is intenzív körülménye­ket kíván ... A közös gazdaságban az úgynevezett l:2:l-es műtrá­gyarendszerre] dolgoznak. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy nyár végén, ősszel egy mázsa pétisót, két mázsa szu­perfoszfátot és egy mázsa ká­lisót munkálnak a talajba, Tél végén aztán, ahogy a nö­vényzet fejlettségi állapota kívánja, egy-két mázsa nitro­gént szórnak a fagyos földre. Amikor jön a tavasz, az olva­dás, a télből kilábalt, gyenge növény azonnal tápanyaghoz jut. A másik, ugyancsak lénye­ges kérdés: mikor vetnek Szé- csényben? — Kivárjuk a legalkalma­sabb időt — így a szakember. — Több éves tapasztalat alap­ján a kalászosok vetésével már szeptemberben megindu­lunk. De a búza csak októ­berben kerül sorra. Október elején rendszerint kiadós eső áztatja a földeket. Ez meg­könnyíti a traktorosoknak a talajelökészítést. Kevesebb munkával, erőfeszítéssel jobb magágyat készíthetünk ... A gazdaságban tavaly a ve­tés idején 160 kiló mag ke­rült egy-egy holdba. Szokat­lan volt ez a mennyiség. Akadtak, akik pazarlásnak vélték az intézkedést. Ám a szövetkezet vezetői türelmesen magyarázták az intézkedés lényegét. — Pazarlás? Talán ennél több, 180 kiló is elment volna holdanként — állapítja meg a föagronómus. — Imitt-amott baj volt a tőszámmal. Ugyan­is mindig a vetőmag haszná­lati értéke dönti el, mennyit vessünk. Most úgy látjuk, egészséges, tiszta a mag. a csirázóképességével sem lesz baj. Elegendő lesz, ha 160 ki­lót vetünk az ősszel... Az arany és a kombájn A határban, ahol beszélge­tünk, s a kombájnok teljesít­ményéről faggatjuk Lukács Marikát, a szövetkezet egyete­met végzett gyakornokát, reg­gel óta róják útjukat a kom­bájnok. Három dolgozik együtt. Közöttük Magulya Ist­ván, aki ötven—hatvan vagon közötti mennyiséget takarított be, s ezzel figyelemre méltó helyet vívott ki magának a szövetkezeti kombájnosok me­gyei versenyében. Sümegi János mondja a kombájnokról: — Van nálunk egy brigád­A málnások védelmében A mohorai növényvédő ál- mechanikai munkák elvégzése, lomás szakemberei megállapi- amelyek ideje ezekben a na- tották, hogy a mezőgazdasági pókban van. Ilyenkor kell el- üzemek egy részében a mái- távolítani a letermett vessző- nások erősen fertőzöttek, a két, valamint a betegséggel vesszőfoltosság néven ismert erősen fertőzött évi hajtáso- betegséggel. A kór évről év- kát is. A kivágott vesszőket re terjed, s így a málnás- a tábla szélén azonnal el kell kertek pusztulását okozhatják égetni, bizonyos idő után. Ezért a megyei növényvédő állomás Ezzel az eljárással, valamint felhívja a szövetkezeti veze- ai terület gyomtalanításával tők figyelmét, időben készül- tehetnek a legtöbbet az ültet- jenek fel és végezzék el a vények védelmében a mező­védekezési munkákat. gazdasági üzemek. Ugyanis A legeredményesebb véde- vegyszeres védekezési eljárás kezés: az agrotechnikai és jelenleg nem ismeretes. vezető, aki egyszerűen el van ragadtatva a kombájnoktól, a gépek munkájától, teljesítmé­nyétől. Gyakorta emlegeti is: minden kombájn olyan meny- nyiségű arannyal ér fel, amennyi a súlya ... Az elnök nevet a hasonla­ton. A brigádvezető túlzott el­ragadtatását leszámítva, a szövetkezetben helyesen mé­rik az arató-cséplőgépek érté­két, munkáját. Az idén a ter­més nagy részét kombájnnal takarították be. Négy gépóri­ás vágta, csépelte a búzát a nyáron a szécsényi határban. Kettő a szövetkezeté, kettőt pedig a gépállomás küldött. Van ugyan három kévekötő aratógépünk, de mint mond­ják, „megszabadulnak” tőlük, amint lehet. Eladják mert nem tudják kellően hasznát venni. Jól számolnak A gazdaságban nagyon ér­tenek a számoláshoz. Nemcsak Kurucz Mátyás főkönyvelő privilégiuma ez: számol az elnök, az agronómus, s erre szoktatják a brigádvezetőket is. Az elnök például jó idő­ben kiszámolta, hogy a búzá­val érdemes törődni. Hogy miért? Mert jó pénzforrás le­het. De csak akkor, ha törőd­nek vele, ápolják, gondozzák, s egyre feljebb „tornásszák” a hozamokat. Mert ha már el­éri a húsz mázsát a holdan- kénti átlagtermés, akkor egy hold hatezer forint körül ad. A szécsényi határ meg hatszáz holdon nevelt búzát. Könnyen kiderül, hogy a bevétel több három és fél milliónál. Most, ahogy a kombájnok vágják a kalászokat, csépelik a szemet úgy szállítják a von­tatók a malomba a gabonát. Hatvan vagonnal több búzát szállítottak már el a szövet­kezetiek. De úgy mondják, hetven vagonnál is többet ér­tékesítenek. Elégedetten jegy­zi meg az elnök: — Szerencsére van miből adnunk... Az Állatforgalmi Vállala­tok augusztus 7-én országszer­te felemelt árakkal kezdték meg a sertésértékesitési szer­ződéskötéseket. Az új felvá­sárlási árakat általában már 1967. október 1-től kezdődő- leg fizetik az átadott szerző­déses hízott sertésekért. A szerződésekben az ez év har­madik negyedére lekötött ser­tésekért azonban akkor is csak a régi árat fizethetik, ha az átadás valamely oknál fogva áthúzódik a negyedik évnegyedre. Viszont a fel­emelt vételárakat kell alkal­mazni azoknak a korábban kötött sertéshizlalási szerző­déseknek az esetében is, ame­lyeket 1967. október 1. utáni átadásra kötöttek és ténylege­sen az október 1. utáni idő­szakban teljesítenek. Az új árkonstrukció az ed­digihez képest nemcsak ma­gasabb átvételi árat, hanem egyéb előnyöket is biztosít a szerződő gazdaságoknak. Mig az eddigi — szeptember 30-ig szóló — szerződések alapján a kilónként 17 forint volt a legmagasabb hízott sertés-át­vételi ár, amit fehér hússer­tések esetében 100—115, ke­resztezett húsfajták esetében pedig ICO—120 kilogramm kö­zötti bruttósúly után kaphat­tak a termelőüzemek, október 1-től kezdve a két kategóriát összevonják 100—125 kilo­grammra és az új szerződés­re átadott hússertésekért 19 forintot fizetnek kilónként, A 125 kilót meghaladó sú­lyú fehérhús- és húsjellegű sertések új ára kilogrammon­ként 18 forint, a zsír- és zsír- jellegű sertéseké 125 kiló súlyban és felette ugyancsak 18 forint, a hizlalt tenyészko- cáké és kanlott sertéseké 170 kilós súlyban és felette 17,5 forint. Ugyanakkor a 100 ki­logramm alatti hús- és hús­jellegű sertésekért, a 125 ki­logramm alatti zsír- és zsír- jellegű sertésekért, valamint a 170 kilogramm alatti hí­zott kocákért csak az átvétel­kor érvényes szabadfelvásárlá­si árat fizetik. A háztáji gaz­daságok és egyéni termelők által szerződésre átadott hí­zott sertéseknél a felvásárlási alapár szintén 2 forinttal emelkedett. A nagyüzemi felár ugyan­csak kedvezőbb az eddiginél: egy naptári negyedéven be­lül átadott legalább húsz hí­zott sertés után jelenleg ki­logrammonként 2, október 1. után viszont 3 forintot kap­hatnak a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok. Tehát a felvásár­lási áremelés együttesen itt kilogrammonként 3 forint. A termelőszövetkezeti csopor­toknál és egyszerűbb mező- gazdasági szövetkezeteknél a nagyüzemi felár az eddigi 1,5 forint helyett 2,5 forint lesz. Az új árszabályozás lehető­vé teszi, hogy a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek — a tagokkal kötött előzetes megegyezés alapján — a ház­táji gazdaságokban hizlalt sertéseket is az új nagyüze­mi felárral értékesítsék. Ez esetben a háztáji hízókra is a saját nevükben kell szer­ződést kötniök. Az árrendezésre, illetve az eddiginél kedvezőbb átadási súlykategóriák megállapításá­ra azért volt szükség, mivel a sertéshizlalásban hosszabb idő óta tapasztalt erőteljes fel­lendülés legutóbb visszaesett, s ez nyilvánvalóan a sertés- tenyésztés, tartás és hizlalás viszonylag kis mértékű gaz­daságosságából adódott. Az állatszámlálások adatai sze­rint az ország kocaállománya 1961-től 1964-ig töretlenül fej­lődött, a közös gazdaságok kocalétszáma viszont 1965- től fokozatosan apadt. A ház­táji kocalétszám hároméves ciklusokban nőtt, illetve csök­kent a takarmánykészletek, a takarmányárak és a szaporu­latértékesítés viszonyainak megfelelően, de a felfutási „csúcsok” az utóbbi évek­ben már egyre laposabbak lettek. Most egy új ciklus fel­szálló ágában tartanak. Az új árrendszer elsődleges cél­ja, hogy a termelőüzemek­ben szilárd kocaállományt alakítsanak ki, a háztáji és egyéni gazdaságokban pedig megszüntessék, illetve csök­kentsék a háromévenként visszatérő erős „hullámzást.” Az ú.i árakkal, kedvezőbb értékesítési feltételekkel elő­re orientálják a termelőket a kocaállomány megtartására, növelésére, a malacok felne­velésére. A tenyésztési biz­tonság érdekében éppen ezért már most meghirdetik aa 1968 első évnegyedre érvé­nyes szerződéses süldő-árakat és a január 1-től érvénybe lépő süldő védőárakat. A ren­delkezés szerint 1968. január 1-től a jelenlegi 17 forint he­lyett 20 forint lesz a szerző­désre átadott süldők kilo­grammonkénti legalacsonyabb ára. Az ú.i árkonstrukcióban a 30—60 kilogramm közötti hizlalásra alkalmas süldőkért januárban 21, februárban 23, márciusban pedig 24 forintot fizetnek kilogrammonként. A háztáji és egyéni gazda­ságok minden szerződött ser­tés után 1 mázsa abraktakar­mányt kaphatnak állami áron. Ha ezt a takarmányjuttatást nem veszik igénybe, az át­adott sertések után kilogram­monként 1 forint úgynevezett takarmánymegváltási felárat kapnak. Eddig a takarmány­juttatás 1,5 mázsára szólt, a takarmánymegváltási felár pedig 1,5 forint volt. A sül­dőértékesítési szerződésköté­sek alapján az eddigi 80 ki­logramm helyett 50 kilogramm takarmányt kaphatnak a ház­táji gazdaságok és egyéni ter­melők, a takarmánymegváltá- si felár a korábbi 2 forintról 1 forintra csökken. A takar­mánytámogatási rendszert érintő módosítást indokolja egyrészt, hogy a tapasztala­tok szerint a háztáji gazdasá­gok takarmányellátottsága a korábbi időszakhoz képest kedvezően alakult, másrészt az, hogy a központi készletek­ből kapott takarmány állami ára és a szabadpiaci takar­mányár közti különbség — az új árak érvénybe lépése után — az eddigi 150 forint­ról kereken 100 forintra csök­ken. Így tehát a takarmány- juttatás, illetve a takarmány­megváltási felár kiegyenlítő szerepe is kisebb lesz. Az át­adási feltételekről szóló uta­sítás szerint az új árak a termelő üzemek, illetve a gazdaságok telephelyére vo­natkoznak, tehát ha a terme­lők sertéseiket az Állatfor­galmi Vállalat átvevőhelyére szállítva adják át, fuvartérí­tést kapnak. (MTI) Vincze Istvánná „(heiidílet’ a síeeuidön A fiatal lányt ketten tá­mogatják. Az arcán, nya­kán, vállán szétmaszatoló­dott a vér. Leültetik, de a földre hanyatlik, összese- teglenek a fürdőzők. A fiú, aki támogatta elszaladt se­gítségért. A másik lány — a sérült kislány barátnője — ijedten, kétségbeesetten tétlenkedik. A £ sgítség még késik, de bámészkodásra itt gyűrűzik már majdnem mindenki. Azután előkerül egy fürdőruhás fiatalember. Valaki megjegyzi: „A fürdő­mester”. S percek múlva hoz* zák a mentőládát is... Mindez vasárnap délután történt a salgótarjáni stran­don. A történet azonban így is keveset mond. Hiszen nem ismerjük a történet szereplő­it, s azt sem tudjuk mi tör­tént tulajdonképpen. De még ennél is érdekesebb kérdés: „Miért történt?” .. .Mindenki megy tovább szórakozni. A kislány álián történt sérülést ideiglenesen beragasztják. Egyedül nem tud felállni. Az előbbi két partner támogatja. Egy, a strandon tartózkodó orvosunK, aki tudomást szerzett az eset­ről megnézi, s javasolja vigyék be a kórházba. A fürdőmesterhez fordulok felvilágosításért, ő azonban a nevét sem hajlandó megmon­dani. — Miért érdekli az magát? — kérdi, s elfordul. Többen is tárgyalják, hogy a kislány a mélyvízű meden­céhez közeledett, nem vette észre a kifeszített drótot, s átbukott rajta. — Valaki egyszer még a nyakát töri ki — jegyzi meg egy izmos fiú. — Nem ér ez semmit, hi­ába tették ide. így is ugrál­nak a medencébe, s még bal­esetet is okoz — mondja egy idősebb nő. Az öltözők felől már jön a három fiatal. A sérült kis­lány barátnője valahová még elsiet. A fiatalembertől, Sperling György üvegfúvótól tudom meg a szerencsétlenül járt lány nevét: B. Ilona, salgótarjáni tanuló. Arcát összehúzza a fájdalom. Ért­hető, nincs beszélő kedvében. Csupán annyit felel a' kér­désre, hogy a feje fáj. A kapuig kísérem őket. Bá- nyik Antalné, a pénztáros résztvevőén pillant utánuk, ö nyújtotta az elsősegélyt. — Egy ilyen esetben miért kell percekig várakozni az elsősegélynyújtásra? — kér­dem. — Kérem, én csak akkor mehetek, ha bezárom a pénz­tárt — válaszolja látható zaklatottsággal. — Nincs ilyen fontos tevé­kenységre más? — Nincs. Meg itt van a mentőláda is. Persze, ha a fürdőzők jobban vigyázná­nak —, változtat hangot. — Sajnos a múlt héten is történt három „véres” bale­set. Igaz, nem nagy dolgok, de éppúgy történhetett volna nagyobb baj is... — Azért tettük a drótot is a medence végéhez, hogy megelőzzük az egymásraug- rálást — szól közbe. — De mit törődnek itt bármivel is az emberek? Mindig figyel­meztetjük őket pedig. Akár­csak az értékmegőrzésre. Gondolja, hogy beadják az értékeiket? — Blokktömböt vesz elő. — Nézze meg! S ha elveszik valami, rajtunk keresik. Bizony elveszett in­nen már kardigán, ing, pa­pucs. De miért? Mert sza­bályellenesen szanaszét hagy­ják. Nem adják be a ruha­tárba. .. Vendégek érkeznek. Néhány percre abbamarad a beszélge­tés. — Felelőtlenek, hanyagok az emberek — folytatja. — Még a kerítést is kivágják. Beletaszigálják egymást a víz­be... — Kiutasítottak-e már va­lakit a strandról? — szólok közbe. Rámcsodálkozik. — Abból még verekedés is lenne! Pedig megérdemelnék néhányan! Rászólunk valaki­re? Durván válaszol. Amióta itt vagyok még jó szót nem kaptam senkitől. Hogy valaki azt mondaná; köszönöm, vagy viszontlátásra? De azt már megígérték, hogy repülni fo­gok, mert nem engedtem meg a szabálytalanságot. Azt mondta az az illető, hogy fő­nök a megyei tanácson... A pénztáros jónéhány pa­naszának helyt kell adni. De az sem ártana, ha a salgótar­jáni strandon szigorúbban ér­vényesítenék a rendszabályo­kat. Miért ne lehetne valakit kiküldeni a strandról, ha megfeledkezik magáról? El­végre ha nem használ a ma­gyarázat, a kérés, az emberi szó, jöjjön a szabály szigora Vagy az emberek egyik része mindig csak eltűri, hogy a másik rész felrúgjon minden együttélési előírást? A rend és a fegyelem be­tartásának azonban előfelté­telei vannak. Mindenekelőtt az önfegyelem — s ez nem kioktatás! Másrészt a megfe­lelő eligazító, ismeretközlő, tá­jékoztató táblák. 'Ami van — úgy látszik kevés. S a stran­don felügyelő mindenkori fürdömester komolyan vett tevékenysége. (Nem ártana né­ha a rendőrség jelenléte sem.) Jó lenne megelőzni néhány lerészegedést is, mert a büfé­ben „bekapott” pálinkától, sörtől tántorgó alakok nem szolgálnak épületes látvány­ként. Nem szólva az előfordu­ló molesztálásokról. A tarjáni strand fejlődő, épülő fürdőhely. Meggyőződé­sem, hogy az itt dolgozók jó­szándékú, igyekvő emberek. S nem minden rajtuk múlik. A munkájukhoz segítség kell! Hogy ne fordulhassanak elő balesetek, fegyelmezetlensé­gek. Segítsenek mindenekelőtt a rendet szerető fürdőzők! Ne közönyös szemlélői legyenek a tűrhetetlen jelenségeknek Ugyanakkor a strandfürdő gazdájától, a városi tanácstó! is többet várnak a strandot szerető idősebbek és fiatalok Pádár András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom