Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-08 / 185. szám

4 NÖGR A D 1967. augusztus 8. kedd Misi színész lesz? — Hó...! A lovak megtorpannak. Gyapjas hajú, mosolygós fia­talember ugrik a kocsiról a földre. Valamelyik öregember megjegyzi. — Helyet a fiataloknak a vezetésben... Obrecsány Misi erre elneve­ti magát. Erőlködve cibálja a kocsin levő ládát. A ládában üveges sör, a tetején nagy jégdarabok vannak. Nehezen megy, ketten is ugranak segí­teni. — Hozom már a társadalmi munkásoknak — jegyzi meg a fiatal fogatos. — A szécsényi földművesszövetkezettől van­nak itt. Segítenek aratni, hor­dani. — Mióta dolgozik a terme­lőszövetkezetben? — kérdem. — Én még iskolás vagyok — válaszol. — Nyáron azonban mindig itt dolgozok. Az idén kaptam először fogatot. Mindezt olyan boldogan mondja, mintha legalábbis ötös találatot ért volna el a lottón. — Hová jársz iskolába? — Balassagyarmatra, a Szántó Kovács János Gimná­ziumba. Most leszek negye­dikes ... — S a tanulás hogy megy? Elfelhösödik az arca. Még a szavakat is keresi. — Hát... mindig ötös vol­tam, azonban a harmadikban elkutyultam... — Hogyhogy? — Barátok ... lányok — mondja akadozva. — S mi szeretnél lenni? Felcsillan a szeme. El is feledte az előbbi kényelmet­len kérdéseket. — Szeretnék tovább tanul­ni. Nagyon tanulok a negye­dikben, az érettségim is sike­rülni fog... — S hol akarsz tovább ta­nulni? — Megpróbálom a Színmű­vészetit! S ezt oly átszellemülten mondja, mintha ez lenne az ígéret földje. — Játszottál már valaha? — kérdem. — Persze — siet a válasz- xzal. — Eljárok Csikasz ta­nár úr irodalmi színpadára is. Misi azonban még nem elégszik meg az érvekkel. — Magyarirodalomból is negyedik lettem az országos versenyen! Szóval, nagyon szeretem az irodalmat, törté­nelmet, a művészeteket... Obrecsány Misi a szünidő­ben is hű marad nagy tervé­hez. Lelkes segítője, szereplő­je, rendezője a helyi színját­szó csoportnak. — Ezek újságba kerülnek? — kérdi a búcsúzásnál. — Igen. — Ö, mamma mia! — kiált, * felpattan a kocsira. A lo­vak közé pattint az ostorral. Boldog, nagyon boldog. P. A. Ä mozdulat ünneplése Lecsordult ma is a napfény tál indított hároméves levele, azok, akiknek a tánc a szak- a városra, úgy tűnik, szinte ző oktatásba is bekapcsoló- májuk. Látom, néha felpat­dott. tan egyikük-mási kuk, megsza­. , , ... kad a zongoraszó, majd újra Az egyhetes nyári bentla- felhangzik, s ők mutatják a kasos tanfolyam tizennyolc mozdulatot> az e]őbb nem sikerült, viszont bizonyára folyamként hömpölyög a ká­nikulai hőség Balassagyarmat utca-medreiben. Aki nem ta­lál árnyékot, elsodorja az ára­dat, „elvész” a rekkenő me­legben. Frissítő, üde zongoraszó jön valahonnan, a főutcán járká­lok felkapják fejüket. A zene a leánykollégium emeleti he­lyiségéből szűrődik ki, mint csöndes patak csobogása. Akik körülállják, táncolják sagyarmaton, mint Timar Sán- a zongorát, nem találják ilyen dór és Bodai József. költőinek a zongoraszót, az egész szituációt. Keményen dolgoznak ugyanis a zongora­szóra. résztvevője abbahagyja a tán 'ikiSÄÄS: F“ *”“51“- ■ »*»* ■*. ■“>"* - sa&rr äs szonvok J ' mégsem tűnik ez munkának. Rábai Miklósné, az Állami Pedi« tudom, munka ez a ja- Népi Együttes tagja most ™ból, de hiszem sokkal-sok- oktatóként tartózkodik Balas- ka to^b 1S anna ' Egy másik szünetben Korill Jutka pirosló arccal, fekete trikóban örömmel újságolja: Budapesten, a Bartók Együt — Jól dolgozunk együtt, a lányok tehetségesek, és ami a , legfontosabb, akarnkk tanulni *“£en tancol majd. Hogy mit mondja. - A stúdió létreho- *lent „em jf’kera savakat Mint Manet után Gauguin, zasa’ u§y érzem, szerencsés- cs-éves kora óta balettezik próbálom magamnak én is nek bizonyult Nógrád megyé- P0Szik ^ncol Hogy éíezné visszaszerezni a kánikulai ut- ben, így mod nyílik a hagyó- tóm aszik, tancol. Hogy erezne L vS foltS a levegő mányi* ápolására, a baráti ^“ag^Sf eSJ összemosódó fényeinek haté- lemmel, * alázattal kell köze-' sa után a forma es vonal be- es megismerései e. Emellett a csületét, a konkrét mozdulat stúdió tagjai szakmailag is örök érvényét. Figyelem a TÁNC-ot. Akik táncolnak, nem tahiti nők, természetesen, hanem a tavaly alakult me­gyei stúdió tagjai. ledni hozzá, mint minden dol­felkészülten képesek megőriz- vTlnftf­ni egy-egy kisebb tájegység, °e’ JODDa aKarunK vami al faluközösség táncait, s azt mai ta a‘ életünk eleven szellemi, mű­vészi kincsévé tehetik. — A megyei József Attila Művelődési Ház azért hozta szó, vége a rövid szünetnek, létre ezt a nógrádi stúdiót, hogy megoldja a néptáncok­tatók továbbképzését — tájé­koztat Székely István tanfo­lyamvezető. — A stúdió több, mint húsz tagja két év múl­va vizsgázik majd a népmű­Akik körültáncolják a nagy. fekete zongorát, nem találják Ismét felhangzik a zongora- mindiS költőinek a zongora- ismet felhangzik a zongora- szót> munkát végeznek. Ezzel a munkával azonban mélysé­gesen emberi igényüket is ki­elégítik, ünnepük a mozdula­tot. Mozdulataikkal ünnepük, fakókék kánikulai ég bámul be az ablakon. A szatmári pá­rost tanulják, ismétlik, gyako­rolják Mészáros Györgyi, Gla- , , ... , , ..., sza Béláné, Boros Éva, Korill hofy azt latva Wf0«»> “■ Jutka és a többiek. Palanecz- valamennyi ember unnepel­_ ky Gizella megyei szakrefe- hesse azt. Megőrizve későbbre velési intézet vizsgabizottsága rens is nézi a forgatagot Rá- is az ünneplése által nyújtott előtt. Közülük a pásztói Pét- bai MiklÓ6néval és Székely 6zbp harmóniát. reczki Tiborné és a vanyarci Istvánnal, s én arra gondo­Zolányi Margit, az intézet ál- lak, vajon milyen emberek Tóth Elemér Csaknem ötvenmillió könyv A könyvtárakban a nyár Lajos Tudományegyetem az általános vagy részleges könyvtára is több mint 2 rendezkedés, leltárellenőrzés milliós állomány gazdája. E időszaka. Elkerülhetetlenné nyilvános könyvtárak állo- teszi ezt a munkát az álló- mánya évenként együttvéve mány rohamos gyarapodása, körülbelül 2 millió példány- Nyilvános nagy könyvtáraink, nyal gyarapszik, hozzávető- szakmai, tudományos és in- leg 12 millió forint értékben, tézeti könyvtáraink ma már „ , hozzávetőleg 31 millió A legszelesebb olvasóko- ... ... _ . . , zonséggel azonban az ugyne­„konyvtari egyseget őriznek. vezeff közművelődési könyv­Ez a szám magában foglalja tárak tartják a közvetlen a könyveken kívül a folyó- kapcsolatot. A tanácsok irá- iratokat, plakátokat, apró nyitása alatt működő, 100 kő- nyomtatványokat stb. is. tétnél gazdagabb könyvtárak Legnagyobb könyvtárunk, az és ezernél kevesebb kötetet általában Országos Széchenyi gondozó kölcsönzők száma fi- Könyvtár néven ismert Nem- ókjaifckal együtt ma már el- zeti Könyvtár állománya éri az 5400-at, könyvállomá- egymagában meghaladja az nyuk pedig mintegy 13,5 mil- 5,1 milüót. Itt őrzik a leg- lió kötetet tavaly 42 millió több — 1730 — ősnyomtat- esetben adták kölcsön, s a ványt, vagyis 1500 előtt forgalomban a szépirodalom nyomtatott könyvet is. Leg- 44, a gyermekirodalom 37, a gazdagabb vidéki könyvtá- szakirodalom pedig 18 száza­runk, a debreceni Kossuth lékkai szerepelt. Az Öblösüveggyár festőüzemében sokszínű és formájú lámpatest készül Foto: Koppány Kiállítás Karancsalján Érdekes, szép kiállítás nyílt hétfőn este a karncsaljai Pe­tőfi művelődési otthonban. A nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója ünnepségsorozatában a köz­ség dolgozói a szovjet képző­művészet 50 évének legki­emelkedőbb alkotásaival is­merkedhetnek meg. A reprodukciós anyagot Papp László, a művelődési otthon igazgatója és Orosz István festőművész, tanár vá­logatta egybe nagy gonddal, a kiállítást Orosz István nyi­totta meg. Nyúlvadászat zárójellel A közutak növekvő forgal- — Meglátni az így megra- ma és a baleseti statisztika k°tt kocsit még sötétben is, — . , ... , , ,. ... erositgeti az igazolványa kedvezőtlen alakulasa miatt után kotorászó fogatos. ­— a megelőzés érdekében — a igaz, lámpám nincs, de a lő megyei közlekedésrendészet szeme világít, ha fény éri. növelte a járőrutak számát és hosszát. A fehér csíkkal díszí­tett kék Moszkvicsok mind gyakrabban tűnnek fel azokon a kisebb forgalmú utakon is, , Vajszínű Wartburg suhan ahol sokan azt hittek: itt tel- eiöffünk egyenletes tempóban, jesen szabad a vásár, szabad Balról a záróvonal fehér csík- a — szabálytalanság ... Arüstaiskola a hetedik kerületben Olyan az, tetszik tudni, mint a macskáé!... Az elföldelt vacsora ja, fölöttünk a csillagos, ég­bolt. Festői kép, — ám hirte­len megreped a vászna. A Wartburg, — mintha darázs csípte volna meg —, jobbra- balra ficánkol, átvág a záró­vonalon, stoppol, majd visz- szahúz a jobb oldalra. Épp szemtanúi lehetünk, amint a wartburgos és angolpipás úti- társa kiszáll, s az utóbbi fel­Krimi-filmen izgalmas lát­vány a két keréken kanyaro­dó oldalkocsis motorkerékpár; országúton — hajmeresztő. Ebben van részünk Szuha kö- .. . . ,, . . . zelében. A járőrparancsnok G™eh az fSazoU nyulat' A intésére a gépkocsivezető né­gyesbe kapcsol, s iramodik a motor után. Megelőzzük, a járőrparancsnok int a tárcsá­val. néhai fülest papírvékonnyá la­pította hasi részén a gumiab­roncs. Semmi kétség a Wart­burg vezetője volánnal vadá­szott. A Pannóniával négyen Az ilyesmi drága ™latság, utaznak. Anyuka az oldalko- ez or forintig bírságolható a csiban, a nyolcadik általános- KRESZ megszegése miatt. Mi több, külön kellemetlenség származhat belőle, mivel a közút nem vadászterület. ba beíratott fiú a motor pót­ülésén, ötéves öccse a jármű benzintankján. Többszörös szabálysértés. — Pesten nem járunk így. Csúnyán sikerült, — for- — mentegetőzik az apa. — gatja a pipás a nyulat. — Ebből nem lesz vacsora. — Biztos, hogy nem, — erő­síti a rendőrtiszthelyettes. Ké­rem, ássa el itt mindjárt az Vidéken más. Hadd bátorod­jék, ügyesedjék a gyerek. — A főváros hetedik kerü­letében van az artistaiskola, — jegyzi meg a törzsőrmes­ter, aki egy időben Budapes- árokba, s tisztítsák meg az ten is dolgozott forgalomirá- úttestet. így írja elő a KRESZ nyitóként. - A legközelebbi 13 szakasz harmadik bekez. kórház viszont alig néhány kilométerre, Pásztón. Személyi desenek második mondata. és vezetői igazolványát ké- A túrafelszerelésből előke- rem... rül a kisaso, s megkezdődik Ez utóbbiból — bizonyára az éjféü temetés ... nem ok nélkül — egy ellenőr­ző lap már hiányzik. Jó lesz (— Űjságiró? — gyanakszik vigyázni a hármasra, mert a az alkalmi sírásó. — Hagyja kettest alighanem bevonja kj ezt a kaiandot a riportból; majd a szabálysértési eloado. .... , . eleg baj nekem, hogy mar c másodjára járom meg a nyúl­bpeciahs maCSKaszeni Iai. Július derekán is „lőttem’' Ama bizonyos hajszál híja, így egyet’ de ügyesebben. Be- hogy a kévehordó szekér elől hajítottam a csomagtartóba, az úttestre kilépő fogatost el Otthon meg, amint felemel­nem gázoljuk, amikor az álló tem a födelet, kiugrott. Ügy kocsi ele kanyarodunk. Arról ,.. ., , ... a kivilágításról készül szólni latszlk; csak megszédült. Meg járőrparancsnok, amelyik a most is szalad, ha azóta meg teljes sötétség ellenére hiány- nem állt...) zik a járműről. — b. z. — Szemben egyné­mely véleménnyel, van szerencsém ki­jelenteni, hogy a táncdalfesztiválok nemcsak nem káro­sak, hanem egyene­sen. hasznosak. Ter­mészetesen nem a zenekultúra, hanem a népgazdaság szem­pontjából. Erről leginkább Gráfickó Domokos, a hejdaláréfalvai Széthúzás Tsz elnöke tudna nyilatkozni. A Széthúzás évek óta munkaerőgondokkal küzdött. Hiányoztak a fiatal munkáske­zek. De ennek már vége. Minden meg­oldódott a táncdal­fesztivál segítségé­vel. A történet rendkí­vül egyszerű, sőt kis­sé sematikus, tehát igazodik a táncdal­fesztiválhoz. Gráfickó Domokos, amikor megtudta, hogy táncdalfeszti­vál lesz, elhatározta: Pestre utazik. így is történt. Felment a fővárosba, és részt vett az elődöntőkön. A számok egymást követték. Gráfickó csak az énekesek ne­veit irta fel, mert Árukapcsolás ez kellett a nyilván­tartáshoz. Aztán amikor véget ért egy—egy szám, ak­kor szólt a zsűrinek: — Most egyet az állattenyésztési bri­gádba. Ez jó lesz, mert a hangja kifo­gástalan. S a zsűri cseleke­dett: 16, 18, 18, 17, 20, 19 stb. emelked­tek fel a számtáb­lák. — Most egyet a növénytermesztésbe — mondta Gráfickó a zsűrinek, s az is­mét cselekedett... Lassan a javo.ból össze is válogatta Gráfickó a szüksé­ges százötven mun­káskezet. A zsűri elnöke azt mondta: — Még. még, hogy jövőre kevesebb dol­gunk legyen! Gráfickó azonban hajthatatlan akart maradni, mondva: — Nekem nem kell több. és külön­ben is újratermelőd­nek. A táncdaléne- kesek olyanok, mint a futóka, minél job­ban ritkítják, annál sűrűbben nőnek. Nem lesznek többen — hangsúlyozta — csak sűrűbben. Az elődöntő után Gráfickó munkaerő­kollekciója már együtt volt. A tsz- elnök távozni is akart szerzeményei­vel a Madách Szín­házból, amikor a zsűri elnöke akadé­koskodni kezdett: — Ugye hallott már az árukapcsolás­ról? — kérdezte. — Na, persze — mondta Gráfickó. — Hát akkor ott van még az a beat­zenekar, azokat a fi­ukat is vigye magá­val — Azok fiúk? — döbben meg a t sz­elnek. — ban vannak, de ha­juk után lányoknak saccoltam őket. A növénytermesztési brigád. meg már együtt van. — Vigye csak őkel — mondta, határozot­tan a zsűri elnöke. Gráfickó nem tu­dott mit tenni, vé­gigmustrálta a zene­kar tagjait. Egy ki­csit fanyalgott, de aztán megadta ma­gát: — Na hapsikáim! — mondta a hosz- szúhajú trubadúrok­nak. — Ti is jöhet­tek, de előbb rendbe kell szednetek maga­tokat. Kaptok egy külön munkaegysé­get, azon vesztek cipővel nem lehet Hejdaláréfalvóra be­lépni. Azonkívül kaptok zsiletpengét., és meg is nyiratkoz- tok... Tehát Gráfickó megegyezett a fesz­nőkével és a tehet­ségesebbjét elvitte magával. Ügy hírlik, hogy Hejdaláréfalván az elődöntők krémie már kezd beleillesz­kedni a normális életbe. Csupán egyet­len kisiklásuk volt Azt a bizonyos zene­kart a tsz-ehi.öi- ri. hívta éjielizenét ad­ni, .<■ azok, némi stim- melés után rákezd- ték■ — Ki ölte Kennedyt? ... meg Vincze György

Next

/
Oldalképek
Tartalom