Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-03 / 181. szám
4 NŐGRAd 1967. augusztus 3. csütörtök' Beszélgetés a titkárral Egy hivatali pártszervezetben A párt irányító és ellenőrző szerepét erősíti, hogy valamennyi hivatali pártszervezet megkapta a jogot a vezető beszámoltatására, a hivatali munka ellenőrzésére. Hogyan él az új hatáskörrel a balassagyarmati járási tanács pártszervezete? Ezzel a kérdéssel kerestük meg Seres Kálmán elvtársat, az alapszervezet titkárát, aki különben a pénzügyi osztály vezetője. — Szerencsés helyzetben vagyunk — nyilatkozik a titkár. Hoffer István, a végrehajtó bizottság elnöke sokáig pártmunkás volt. Fontosnak tartja a pártszervezet tevékenységét, ellenőrzését, a kommunisták segítségét az állam- hatalmi munkában. Tartott már tájékoztatót taggyűlésen, egyeztettük vele az alapszervezet féléves munkaprogramját. — Mi a célja a pártszervezet tervének? — Elsősorban az, hogy a tanácsban dolgozó kommunisták aktívabb politikai, nevelő, felvilágosító tevékenységgel segítsék a mindennapi munkát, a tanácsdemokrácia érvényesülését, a IX. kongresz- szus által meghatározott módon. Taggyűléseink napirendjén is szerepelnek ezek a témák A tanács vezetőit időnként felkérjük: adjanak számot az adott egységek munkájáról, a legfontosabb határozatok végrehajtásáról. Munkatervünk szerint Hoffer elvtárs decemberben például arról számol be, hogy a járási tanács és a községi tanácsok mit tesznek a párt- és kormányhatározatok végrehajtásáért. — Mi segíti a jó együttműködést? — Elsősorban az elvi, elvtársi kapcsolat. A pártszervezet tudatában van annak, hogy számos egyetemi, főiskolai, vagyis képzett dolgozói vannak az apparátusnak. Nem feladatunk, hogy meghatározzuk a tennivalókat, hogy lép- ten-nyomon beleszóljunk mindenbe. Az elvégzett munkáról mondunk véleményt, s így őszinte, közvetlen a kapcsolatunk. Ez nélkülözhetetlen alapja az ellenőrzésnek. Senki fölött nem akar bábáskodni a pártszervezet. Ez nem lenne korrekt, nézeteltérésekre is vezethetne. Ezt elkerüljük, így nálunk jó helyzet, egészséges légkör alakult ki a tanács vezetői és a párt- szervezet között. — Milyen a szervezeti munka? — Kéthavonként tartunk taggyűléseket. Kéthetenként összeül a pártvezetőség, s utána a pártcsoportok. A járási tanácsnál 31 párttag dolgozik, s ez az összlétszám 45-46 százaléka. Jó arány. Ezért a tagfelvétel nem ró ránk sürgető tennivalókat. Azt azonban elengedhetetlennek tartjuk, hogy a pártszervezetnek, a kommunistáknak közvetlen legyen a kapcsolatuk a pár- tonkívüliekkel. A pártcsoportok is foglalkoznak ezzel. Nemrégen megalakult a KISZ- szervezet is. Eredményessé a kommunista kollektíva tevékenységét úgy tudjuk tenni, hogy mindenki kapott pártmegbízatást. Az alapszervezet ad pártnapi, ünnepi előadókat. Legfiatalabb párttagunk a KISZ-t segíti, más a szak- szervezeti munkát. Van gazdája az esti egyetem előkészítő tanfolyamának és így sorolhatnánk tovább. — Hogy én mit szeretnék? Több önállóságot, kezdeményezést a párttagoktól. A megbízatásoknak mindenki eleget tesz. Ha valakit felkérünk valamilyen munka elvégzésére szívesen teljesíti is. De valami még hiányzik párt- szervezetünk életéből: á tagok önállósága. Arra gondolok, jó lenne, ha többen keresnék a pártvezetőséget ajánlattal, a maguk által is fontosnak tartott tennivalókkal. Ez, ha megvalósul — és én bízom benne — akkor jobban tudunk élni azzal a lehetőséggel, amelyet a hivatali párt- szervezetek kaptak. G. E. A közösség érdekében Zajártalom, ártalmas rajongók — /Vem falun lakunk- A törvényeket be kell tartani Ügy látszik, nem elszigetelt probléma az, amiről már néhányszor írtunk lapunkban, és amiről most ismét írni kell. (Remélhetőleg ez már nem grafomániái kielégülés lesz, hanem az arra illetékesek megfelelő intézkedést is hoznak.) Nem elszigetelt, mert az augusztus 1-i Népszabadság is szankciókat sürget a „Védelmet a csendháborítók ellen” című cikkében. Az írás lényegében Salgótarján városközpontjának jelenlegi helyzetére is vonatkozik, néhány bővítéssel. Miről van szó? Arról, hogy felépült a megyeszékhely büszkesége, a Főtér új lakónegyede, sok száz lakással (vagy inkább palotával). Azonban mindezek értékét alaposan lerontja az a sok közjáték, amely naponta ismétlődik. Grund a hás előtt Auausztus 6-án Nemzetiségi nap Bánkon Nemzetiségi napot rendez augusztus 6-án Bánkon a Hazafias Népfront rétsági járási elnöksége és a rétsági járási tanács. A német és szlovák ajkú nemzetiségek által lakott községek dolgozóinak találkozóját nagyarányú előkészületek előzik meg. A nyolcholdas tavon vízi színpadot építenek, ahol színvonalas kultúrműsort láthatnak majd az érdeklődők. A program reggel 8 órakor kezdődik. Az MHS honvédelmi összetett versenye után tornagyakorlatok, ökölvívó és* birkózó bemutatók, labdás villámtornák lebonyolítására kerül sor. A délelőtti kultúrműsorban leánytáncot adnak elő a rétsági, énekkari darabokat a nógrádi úttörők. Német és szlovák népdalok mellett érdekesnek ígérkezik a szendehelyi úttörők német matróztánca. Délután szovjet filmtörténeti kiállítás megnyitására kerül sor az általános iskolában. Délután öt órakor Rakonczai József, a rétsági járási tanács vb elnöke köszönti a találkozó résztvevőit, majd a vízi színpadon folytatódik a vidám zenés, táncos kultúrműsor járási és vendégcsoportok fellépésével. Ekkor szerepel a nagytarcsai szlovák népi együttes is. Műsorral szerepelnek még a szátoki, tereskei, berkenyéi, kétbodonyi, legéndi, nőtincsi, nógrádsápi és bánki fiatalok. Az esti órák programját tűzijáték, és a tó vizén lanpionos csónakfelvonulás színesíti. A gazdag programot ígérő nemzetiségi nap tóparti bállal fejeződik be. Nyitótáncként német keringő, szlovák polka és magyar csárdás szerepel. A nemzetiségi napra vendégeket várnak a csehszlovákiai Léváról, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségétől és a Német Dolgozók Demokratikus Szövetségétől. A rizstermelés fejlesztése Kubában A kubai Las Villas-tarto- mány Sancti-Spiritus városától nem messze elterülő El Chelito vetőmagtermelő állami gazdaság idén 75 hektáron termelt rizsvetőmagot. Az eredmények általános figyelmet keltettek. Az egyik parcellán 31 hektárról 181,5 tonna rizsvetőmagot takarítottak be. Kuba, amely, mint a „cukornád szigete” gyökeresedett meg a köztudatban, azon az úton halad, hogy rizstermelő országgá is váljon. Oriente és Las Villas-tartomá- nyok számos kerületében, például Mansanilloban és Bailla- moban, továbbá a Cauto-folyó völgyében és Sancti-Spiritus város körzetében kedvezők ehhez a természeti feltételek. Az El Chelito-gazdaság feladata az lesz, hogy előmozdítsa a rizstermelés kiterjesztését. Ez fontos népgazdasági probléma, hiszen a rizs a kubaiak egyik fő élelmiszere. A város nehezen tud nyújtózkodni, hiszen bármerre nézünk, mindenütt hegyek. Mégis végre megoldást kellene találni egy megfelelő játszótér kialakításához. Pillanatnyilag a lakóépületek előtti útszakasz, a grund. Itt rúgják a labdát a tíz—tizenöt évesek, gyakran az idősebbek, sőt néha egy-egy apuka is „besegít”. Nyilván az ilyen mérkőzések elviselhetetlen ricsajjal járnak. S ez csak azokat nem zavarja, akik a labdát rúgják és azokat, akik nap mint nap nem kényszerülnek ezt a csendéletet átvészelni. A zajártalom korunkban az ember egyik legnagyobb ellensége — állapították meg tudományosan. Hát akkor hogy létezik mégis ez a helyzet?! Lenne megoldás. A gründet ne engedjék itt tovább működni az illetékes szervek. A volt SBTC-nálya környékén van lehetőség a labda rúgására. Igaz, oda el is kell menni, nincs a helyszínen. De ez minden várasbán, sőt faluban is így van! Településen kívül lehet csak fékeveszetten ri- csajozni. Mindezt a szülők megkövetelhetnék gyermekeiktől, de ha ők nem, akkor vannak erre megfelelő szervek! Ezrek nyugalmáról van szó, akik jórészének másnapra szellemileg is regenerálódnuk kell. És még számtalan érv lenne, de feltehetően ez az egy is éppen elég. „Rt"isstölés*9 as éjszakában Lényegében a nappalok és az éjszakák történetét kellene megírni, ugyanis a nappali — immár elviselhetetlen zaj — alig csendesül. Rövid szüntet után kezdődik a tíz óra utáni csendháborítások sorozata. Részegek gátlástalan nótá- zására ébred a félig szendergő, majd amikor ismét elaludna, újabb hivatlan nótás jelentkezik. őket követik azok, akik hegedűvel dolgozták össze az aprópénzt, és itt az új lakótömbök előtt kezdik a „rüsztö- lést” (osztozkodást). Mindezt kellő hangerővel. Esetenként összevesznek, és a reprodukálhatatlan szóváltások gyakran másfél—két óra hosszat tartanak. Isten ments szólni nekik, mert egyszerre megszűnik közöttük az érdekellentét, és a figyelmeztetőt szidják közösen. Mint mondtam: mindez éjszaka történik, amikor a csendrendelet értelmében a pihenés jogát élvezik az emberek — törvényesen. Csak- hát ezt a törvényt be is kell tartani! Néhány szabálysértési eljárás feltehetően segítene a helyzeten, vagy ha az nem, akkor van a törvénynek nagyobb szigora is. Városban, városiason A két legfőbb probléma: a nappali grund és az éjszakai csendháborításon túl szólni kell arról is. hogy városban mások az együttélés szabályai, mint a kiskertes falusi házban« Talán apróságnak tűnik, de nem ildomos az emeletek erkélyéről szőnyeget porolni, rongyokat rázni, stb. Vagy — erre is volt példa — ételmaradékot kidobni az ablakon. Megfelelő ellenőrzés mellett az ilyen rossz szokásokról, illetve felelőtlenségekről is le lehetne szoktatni az új városrész egynéhány lakóját. Száz szónak is egy a vége: ha valami nem megy szépszóval, akkor kellő eréllyel kell fellépni! Talán egy kicsit már késő, de azért mielőbb el kell kezdeni! V. Gy Kiállítás Karancsalján „A szovjet képzőművészet ötven éve” címmel képzőművészeti reprodukciókból kiállítás nyílik augusztus 7-én este 7 órakor Karancsalján, a tanácsháza dísztermében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom) tiszteletére rendezett bemutatót Orosz István festőművész nyitja meg. A harminc tablón elhelyezett képzőművészeti anyagot a továbbiakban Nagybátonyban, Kis- terenyén, Somoskőújfaluban és Karancslapujtőn is bemutatják. cA téífész erdész — Kézzé ezt a bronzkori urnát. Ha háromszáz forintot ígérne érte, akkor sem ad- V.ám. De ha egy „profi” szakember eljönne érte, tudnám, jó helyre kerül: egy fillér nélkül vihetné. Erdész Sándor foglalkozása erdész. Pontosabban a Salgótarjáni Erdészet műszaki vezetője. Szenvedélye a régészkedés. Elsősorban a bronzkor emberének használati eszközeit gyűjti, de padlásán értékes őskövületeket is őriz. Hogyan kezdődött? — Szerettem a természetet, erdész lettem. Harminchárom éve már ennek. Nemcsak az érdekelt, hogy milyen az erdő növény- és állatvilága. Az is, hogy mit rejtenek a beomlott homokbányák, a föld mélye. Komolyabban azonban csak 1950-ben kezdtem a régészettel foglalkozni. Ekkor I'ujákon dolgoztam. Kutatási engedélyt kaptam. Igazi kincsesbánya ma is az a vidék. A kutatási vágy és a gazdag lelőhely mindent megmagyaráz. A faluban furcsán néztek rá. Kincskereső — súgták össze mögötte. A hétközben hátizsákban összegyűjtött cserepeket, szerszámdarabokat vasárnap kiterítette az udvarra, és „játszott” velük. Es a több ezer éve darabokra tört korsók, urnák újra egésszé álltak össze. Elméleti ismeretek nélkül azonban nem lehet a föld mélyét faggatni. Pásztón volt egy Földes nevű régiség- és könyvkereskedő. Meghozatta vele a régész szakkönyveket. Könyvespolcán látható például az 1903-ban kiadott „Magyarország történeti emlékei” című három- kötetes hatalmas mű is. A bujáki évekről mondja: — Három lelőhelyet fedeztem fel. A tarisznyaparti dűlőben. a Malomoldalban, és a homokbányában. Azidöben járt hozzám Balassagyarmatról, a múzeumból egy régész. A szebb leleteket elvitte, és további kutatásra biztatott. Találtam bronzkori korsókat, fazekakat, vázát, halotti urnát, gabonaőrlökövet. A homokbányában állatláb-lenyo- matokra, mammutfogakra is leltem. Szervezett kutatást szorgalmaztam, de azt mondták. nincs rá pénz. Amit én találtam az is fönn van a padláson, egy nagy ládában. Aztán történeteket mond el: — Eső után Bableves csárda mellett jártam. Kozárd- ról néhány gyerek arra játszott. Hosszú, fehér csontot mosott ki a víz, összetörték és célbadobáltak vele. Nézem, hogy mi az. Elállt a lélegzetem. Több millió éves hatalmas mammutaqyar volt. Egyharmadát tudtam csak összeszedni. Ahol földet mozgatnak ott megjelenik. Selyp és Rózsa-1 szentmárton között villanyoszlop gödreit ássák. Kiszáll a< kocsiból, és megnézi a göd-i röket. Cserépdarabokat lát. Ásni kezd. Halotti urnával gazdagodott a gyűjteménye. —' Más sakkozik, vagy kártyázik, én ezt csinálom. Majdnem áldozata is lettem. Minden vasárnap kiballagtam a bujáki homokbányába. Egyszer el kellett utaznom. Bosz- szankodtam is. Azon a vasárnapon beomlott a homokbánya. Salgótarjánba került. Zsákjával gyakran feltűnt Szőröspusztán, Pécskön, Ge- dőcpusztán. A távfűtési reze-* ték építésekor is leletekre „vadászott”. Mostanában már alig-alig régészkedik. Sok a munkája, a család, meg nem is húszéves már. S mégsem ezért veszítette cl — bizonyos, hogy nem véglegesen — kutatókedvét: — Minek csináljam? Es kivel? Mert amatőr voltam, az is maradtam. Segítség kellene. Amit évek hosszú munkája során összegyűjtöttem, az se kell senkinek. Hátha mégis kell?! Rozgonyi István Egymás után érkeznek a külföldi megrendelések a Gans Villamossági Művekben készülő transzformátorokra, generátorokra, amelyek jó műszaki tulajdonságaik miatt keresettek a világpiacon. Képünkön: szerelik a legújabb export-generátort (MTI foto — Bara István felvétele) Megbüntették az orvvadászt A régi jogszabályokkal szemben, amikor még a vad tulajdonjoga a föld tulajdonjogával függött össze, ma az ország egész területén a vad az állam tulajdonát képezi. Az orvvadászat tehát vagy közvetlenül a népgazdaságot károsítja, vagy azt a szervet, illetve egyesületet, amelyik részére az állam a vadászati jog gyakorlását átengedte. Az állami, helyesebben a társadalmi tulajdont minden lehető törvényes eszközzel védeni kell. Éppen ezért a balassagyarmati megyei bíróság is jelentős kártérítésre ítélt egy orvvadászt. O. A. szé- csényfelfalusi lakos engedély nélkül és szabálytalanul egy szarvasbikát és egy szarvasborjút lőtt, amiért a megyei bíróság jogerősen 8000 forint kártérítésre kötelezte.
