Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-25 / 200. szám

1307 augusztus 25. péntek Kft«RAS S Az egyén és a kos Beszélgetés az ártámogatásos dotáció hatásáról Endre falván Napjainkban munkások tár­saságában is gyakori beszéd­téma az új mechanizmus: ho­gyan érvényesül a jövő év­től a munkához való jog, ho­gyan alakulnak a keresetek, az árak, lesz-e olcsó üzemi étkeztetés, utazási kedvez­mény? Meglehetősen sok még a találgatás, találkozni ború­látó josolgatással is. És alig adunk választ a záporozó kér­désekre, amelyek aztán más alkalommal, esetleg új kön­tösben ismét jelentkeznek. Sajnos néhány gazdasági ve­zető, aki a friss és eléggé meg nem emésztett értesülé­sek hatására elhamarkodott nyilatkozatokat tett, fölösle­ges bonyodalmakat is oko­zott. Mintegy másfélszáz szak­szervezeti aktivista meglepet­ten hallgatta egyik jelentős megyei vállalatunk igazgató­jának felszólalását, aki egy értekezleten sorra vette az iparág dolgozóinak valameny- nyi, évtizedek óta kivívott szociális vívmányát, vala­mennyi kormányrendelet ad­ta kedveznaényét, s mindről bebizonyította, hogy ráfizetést okoz. Ráadásul e ráfizetés megszüntetésére — értsd: a kedvezmények. vívmányok, szociális juttatások megszün­tetésére —, a szakszervezet közreműködését kérte. Akadt vállalati igazgató, aki — szin­tén tekintélyes plénum előtt —, a fiatalkorúak és a nők egészségvédelmében ho­zott rendelkezések gyökeres felülvizsgálatát sürgette — hi­vatkozva a vállalat és a nép­gazdaság erdekeire. Mennél inkább közeledik a jövő évre vonatkozó kollektív szerződések megkötésének az ideje, annál elevenebbek ezek a beszélgetések, ame­lyekben kimondva, vagy ki­mondatlanul jelen van a kér­dés: a reform bevezetése után miként érvényesül az egyén es a közösség érdeke. Részt vettem párt napon, amelyen este hat órától éjfél utánig tartott, szinte megállíthatat­lanul a vita — e kérdések­ről. A vitatkozók gyakran ab­ból indulnak ki, hogy mar most előrelátható: a mecha­nizmus reformja, valamint a reform céljait követő új Mun­ka Törvénykönyve kivált bizo­nyos munkaerő mozgást. Nem titok, hogy számos vállalat rendelkezik olyan munkaerő „ballaszttal” — notórius igazo­latlan hiányzók, álbetegek, ló­gósok stb., — amelytől majd igyekszik szabadulni. Van egy másik munkásréteg, amely felhasználva, hogy az új Mun­ka Törvénykönyve már nem fenj eget kilépés esetére a kedvezőtlen szankciókkal, ké­pességeinek és igényeinek inkább megfelelő munkahe­lyet így eliszik keresni magá­nak. Ám sokan azt nem lát­ják, hogy ezek, s az egyéb munkaerő mozgási tendenciák valahol, a reform ilyen vagy olyan elvének hatására ni- vellálódnak. Véleményem szerint ott, ahol a gyár vezetői pánik és Egy olvasónk azzal a pa­nasszal fordult szerkesztősé­günkhöz, hogy az egyik bútor­boltban elutasították a kéré­sét, mivel darabonként sze­rette volna összeválogatni a bútorberendezését. Ezzel kap­csolatban az Állami Kereske­delmi Felügyelőség Nógrád megyei Felügyelősége a követ­kező választ adta: A belkereskedelem mind az Importlehetőségek, mind a belföldi ipar révén igyekszik a lakosság bútorigényeit ki­elégíteni. A modem kislakás­ba költözök egy teljes lakó­szoba-berendezésre sok eset­ben nem tartanak igényt. Elő­fordul, hogy darabonként sze­érdeke álradikalizmus nélkül már most úgy intézik, irányítják munkaerő- és bérpolitikáju­kat, hogy az a gyárnál: és az egyénnek is javára szolgál­jon — jövőre is szilárd dol­gozó kollektívára támaszkod­hatnak. Egyik salgótarjáni vállalatunk igazgatója egy be­szélgetés során kijelentette: „Jó munkásokban soha nem lesz fölösleg, jó munkásokra mindig szükség lesz”. Hozzá­tette: gyárukban mindent el is követnek, hogy ezek a mun­kások továbbra is jól érezzék magukat. S tekintettel arra, hogy a jövőre vonatkozólag megszűnik a bérezést korláto­zó gyárkategorizálás, a bér­alapok merev kezelése, a vál­lalatok, gyárak, gyáregységek olyan — a jó munkát, magas szakképzettséget, lelkiismere­tességet honoráló — bé­rezést alakíthatnak ki, amely a leginkább megfelel az egyén és a kollektíva ér­dekeinek. Ezzel az alaphely­zettel szoros összefüggésben lesznek az úgynevezett bé­ren kívüli juttatások is. Ha egy gyár, vállalat — összefüg­gésben azzal is, hogy munká­sait. egyéb beosztású dolgo­zóit miként, s milyen elvek alapján fizeti, s azok milyen közérzettel dolgoznak — mű­ködése gazdaságos, ha nyere­ségének tömege emelkedik, módjában lesz nemcsak a ko­rábbi vívmányok, kedvezmé­nyek megtartására, de azok további bővítésére. De történhet ellenkezőleg is! Egyik gyárunknál pél­dául új bérezési formát ve­zettek be. A kellően át nem gondolt, műszaki, munka­szervezési feltételekkel meg­felelően alá nem támasztott bérezés e gyár egy jelentős munkáscsoportjánál teljesít­mény- és bércsökkentést idé­zett elő. Az ilyen körülmé­nyek — ha tartóssá válnak —, nyilván nem a ragaszkodás, hanem az elkívánkozói gondo­latait ébresztik az érdekeik­ben megbántott dolgozókban. Amely veszedelmesen elmé­lyülhet, ha gyors, alapos in­tézkedésekkel nem teremtenek rendet a bérezésben. Építő­iparunkban ma is súlyos gon­dokat okoz bizonyos munka­körökben, például a földmun­kák elvégzésében, a munkaerő hiány. A megoldás nyitja te­hát nem a kubikos keresetek állandó labilitása, haneni a földmunka méltányos megfi­zetése, a munkahelyi szociá­lis ellátottság, a béren kívüli kedvezmények biztosítása. Kétségtelen, hogy nyomást gyakorolhat a bérpolitikára, ha egyik-másik vállalat át­menetileg egyes munkakörök betöltésére kénytelen „beérni” rossz minőségű munkaerő­vel. De nem szabad a végle­tekig kockáztatni egyetlen gyárban sem a termelést, a termelés gazdaságosságát olyan munkásrétegek miatt, amelyek csak az előnyökre vadásznak — lehetőleg ellen­szolgáltatás nélkül. Meggyő­ződésem, hogy erre az imént használt kifejezéssel élve „bal­lasztra” is minden korábban alkalmazott adminisztratív retnék beszerezni a szükséges bútordarabokat, vagy egy-két darabbal szeretnék kiegészíte­ni a meglevő bútorukat. Erre a legtöbb esetben nem volt le­hetőség, mert a garnitúrát nem bontották meg. Ez év februárjában született egy utasítás, amely szerint — néhány luxus kivitelű lakó­szoba garnitúrától eltekintve — valamennyi bútorra dara­bonkénti fogyasztói árat álla­pít meg az árhatóság. Így a bolt köteles a garnitúrát a ve­vő kívánságára megbontani és darabonként is forgalomba hozni. Tehát a panaszos ké­résének a megtagadása hely­telen volt. rendszabálynál jobban lehet majd hatni, ha képviselői észbekapnak: állhatatlansá­guk miatt komoly anyagi elő­nyöktől fosztják meg önma­gukat és családjukat, esetleg hosszabb időre is kirekeszthe- tik magukat a munka bizto­sította előnyökből, ha egyik­másik vállalat, igyekezve füg­getleníteni magát az ilyen ré­tegek megbízhatatlanságá­tól, nagymértékben gépesíti a szóbanforgó műveletet. Az igazsághoz tartozik, hogy a bevezetőben idézett szélsőséges megnyilatkozások kiszögellései időközben jócs­kán megkoptak. Sőt, vállala­taink vezetőinek zömét meg sem érintette az a fajta ria­dalom, siránkozás vagy ál­radikalizmus, amellyel inkább a gazdaságilag instabil gyá­raknál, vállalatoknál találkoz­tunk. A gazdasági, műszaki vezetők zöme jól megértette, hogy a termékek önköltségé­nek csökkentését nem a jól bevált, olajozottan működő munkásszervezet keretének csökkentésével kell elérni. Jól megértette, hogy ez nemcsak ellentétes lenne a reform esz­mei, ideológiai alapjaival, de gazdaságilag is ellentétes ha­tást váltana ki. Mert végre a reform elvei, azok megvaló­sulása termékeny kölcsönha­tásba kerülhet azzal a szocia­lista alapelvvel, mely a közös vagyonból való részesedést a végzett munkától teszi függő­vé, legyen az bér, vagy borí­tékon kívüli juttatás. Éppen ezért nem sok jövőt jósolunk az olyan gazdasági vezetők­nek, akik ma "is azzal vigasz­talják munkatársaikat: „nem a miénk a legrosszabb válla­lat”. Tekintve, hogy mind többek előtt válik ismertté: egy vállalatnál a bérek és a béren kívüli juttatások a vál­lalat termelő tevékenységétől, annak eredményességétől — magyarán a képzett nyereség tömegétől függnek, aligha fogják hosszú időn keresztül méltányolni a gazdasági ve­zető őszinteségét: „nem tudunk nyereségrészesedést fizet­ni”. Vagy keresnek egy másik gyárat, amely fizet, vagy egy másik gazdasági vezetőt, aki képes a rendelkezésére álló szellemi, fizikai és gépi ka­pacitásokat az egyén és a köz hasznára mozgósítani. Mede Szilárd, a salgótarjáni városi pártbizottság munkatársa Egy fogyasztási szövetkezet szakemberei beszélnek múlt­ról, jelenről, a tervekről. Köz­ben örömökről, gondokról. A mindennapi élet velejáróiról. A Salgótarján és Vidéke Általá­nos Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet csak egyike a me­gye 21 hasonló egyesülésének. Mivel foglalkoznak, milyen kapcsolatok fűzik őket a la­kossághoz? — kérdeztük. 1. Nagy Dezső kereskedelmi vezető: — Az a feladatunk, hogy öt község és Salgótarján pe­remvidékének kiskereskedel­mi és vendéglátói igényeit ki­elégítsük. Ehhez nyolc bolt­tal és tíz italbolttal, eszpresz- szóval rendelkezünk. Első féléves bolti tervünket nem tudtuk teljesíteni. Kevesebb zöldséget értékesítettünk a tervezettnél és a salgótarjáni magbolt is kisebb fogalmat bonyolított le. A vendéglá­tásban viszont 4 millió 226 ezer forintos féléves tervün­ket csaknem 45 ezer forinttal túlteljesítettük. Délidő. Az endrefalvi Aranykalász Tsz irodája rö­vid időre kiürül, az iroda- helyiségek alkalmazottai el­vonulnak, hogy elfogyasszak ebédüket. A szakvezetők kö­zül pedig, aki történetesen nincs szabadságon, mind a határt járja. Korai betaka­rítás után korai vetésre ké­szülnek. A szövetkezetben csupán egyvalaki tart telefonügyele­tet: Kovács Erzsébet, a fő­könyvelő. Esztendeje, hogy a karancssági Egyesült Erő Tsz- ből ide került, de máris má­sodik otthona a szövetkezet. A legalkalmasabb időpont, hogy kifaggassam az endrefalvi szövetkezet életéről, amelyről bizonyára sokat tud monda­ni mind több esztendős, ko­rábbi gyakorlata, mind az összehasonlítás lehetősége alapján. — Jobban szeretem, ha a szakvezetők nyilatkoznak — áll ellen a kérésnek. — En nem vagyok mezőgazdasági szakember... — De abban mégis a fő­könyvelő a szakember, hogy miképpen alakul a szövetke­zet pénzügyi helyzete! — ve­tem ellen. — Mérleghiányos szövetke­zetbe kerültem — mondja — Szeretnénk azonban a mér­leghiányt minél előbb kigaz­dálkodni. Gazdag tartalommal, szá­mos képpel, illusztrációval je­lent meg a Természettudomá­nyi Közlöny legújabb száma. A több, milliós város összeol­vadásával együttjáró problé­mákat elemzi sokoldalúan az „Eltűnnek a városok 7" című írás. Napjainkban az orvostudo­mány egyik legnehezebb fela­data megóvni a gyermekeket a méhen belüli fejlődés során fenyegető veszedelmektől. Igen sok tévhit kering ezzel kapcsolatban a várandós anyák körében. A „Miért nem 2. — Hálózatfejlesztési ter­vünk megvalósítására az idén 720 ezer forintot fordítunk Ebből fenntartásra és beru­házásra költhetünk. Vizsláson rendbehoztuk az italboltot; augusztus 20-án ugyanitt 400 ezer forintért létesített esz­presszót nyitottunk meg. Bag- lyasalján szeptember végéig újítjuk fel az italboltot, Kis- hartyánban pedig a tél beáll­ta előtt kibővitjük. Erre te­lik az idén. Jövőre Sóshar- tyánban a vegyes és italbolt rendbehozására kerül sor. De­cemberben megnyitjuk a 300 vendég befogadására alkal­mas Béke kisvendéglőt Salgó­tarján északi részén, a Hősök falánál. Ez 2,8 millió forint­ba kerül. Az állami vendég­látás mellé „betört” Salgó­tarjánba a szövetkezeti ven­déglátás. Hamarosan bizonyít­juk, mire vágyunk képesek! ,4z optimista tervekről Du­dás Pál főkönyvelő beszél. 3. — K öl cső; i zőes zköz 70 ezer forint értékben áll rendelke­zésükre, 12 helyen. Például mosógép, gyermekkocsi, ser­— Megvan-e erre a reális lehetőség? Sokat segít az ártámogatás. Az ártámogatásos rendszer csaknem egymillió forinttal növeli a bevételünket. Az ár­támogatásnak köszönhetjük többek között, hogy szövet­kezetünkben a kenyérgabona, a búza pénzes növény lett. A második osztályba sorolták földjeink aranykorona érté­ke alapján szövetkezetünket, így a búza és a rozs minden mázsája után hetven forint ártámogatást kapunk. — Mit jelent ez összesítve? — Szorzás kérdése az egész. Mintegy háromszáz holdon termeltünk búzát, holdanként tízmázsás termést terveztünk és a valóságban 15,5 mázsa lett a termésátlag. Rozsból is, bár ezt jelentéktelen területen termesztettük, három mázsá­val nagyobb lett a termés, mint azt beterveztük. —« Miből számítanak még ártámogatásra? — Jelentős növényünk a burgonya, sajnos az idei szá­raz időjárás a mi talajainkon a tervezett alá csökkentette r termést. Viszont az állat- tenyésztés busásan pótolja a csekély kiesést. Az ártámoga­tás bevezetésével alaposan megnöveltük a hízómarhák számát. — Mennyit hizlalnak az idén? — Három híján száz dara­bot. Sőt még többet, ha szá­élnek?” című cikk a magzati károsodások okait tárgyalja. „Szélesedő vászon” címmel áttekintést ad a filmtechnika fejlődéséről. — A szeptemberi iskolakezdés pszichológiai kér­déseivel foglalkozik „Az isko­la küszöbén” című cikk. Egy érdekes és kevésbé ismert ha­zai tájegységet mutat be a „Magyarországi vendvidék”. Üj diagnosztikai módszert ismertet az „Infravörös diag­nosztika”. A jövő közlekedési eszközeinek hajtóművei a ter­mikus energiaátalakitók. Ezek működésének elveiről szól a hasonló című írás. téspörzsolő stb. Van ahol po­rosodnak az edények. Sóshar- tyánban kezdetben még köl­csönözték a mosógépeket. Megtanultál: bánni vele. megszerették — megvették. Ma már alig kölcsönzik'. Mi­nek ie, ha majdnem minden háznál van mosógép. A ha- rlsnj'aszemfelszedés mostaná­ban jobb üzlet. Különösen Kishartyánban. — Eléggé kedvezőtlen a te­rületünk felvásárlási szem­pontból. Sok a hegy, kevé6 a szántó. Szövetkezetektől, ős­termelőktől vásárolunk zöld­séget, gyümölcsöt, mézet. Négy vagon szilvára, egy va­gon almára szerződtünk a közös gazdaságokkal ez év­ben. A mézzel rosszul jártunk az idén. A szakcsoportok négy vagonnal kevesebbet perget­tek a tervezettnél. Pótoljuk másból a lemaradást. Például szalmát vásárolunk fel a dunaújvárosi papírgyárnak. Elég jól jövedelmezőek a melléküzemágaink is. Szesz­főzde, gyümölcsfalerakat, gombatelep számít ezek közé. Tizenkétezer liter 50 fukos gyümölcspálinkát főzünk ki. Az őszi gyümölcsfa kiültetési mításba veszem, hogy tizen­öt tehenet kiselejteztünk. Ná­lunk most annyira megnőtt ugyanis .a szarvasmarha te­kintélye, hogy a környékből mi vásároljuk össze a borja­kat. Egyhetes korukban vesz- szük meg őket és a mester­séges borjúnevelőben viszony­lag olcsón neveljük fel őket Aztán a háztáji is növeli a közös árutermelést. — A háztáji? — Egyelőre még szokatla­nul hang2ik. pedig az ártá­mogatásos rendszer altra is lehetőséget ad, hogy a háztá­ji férőhelyeket és hizlalási kapacitást is kihasználjuk. Három hónappal az átadás előtt harmincegy háztájiban nevelt hízómarhára kötöttünk szerződést. Ez kilónként öt forintos ártámogatást jelent szövetkezetünknek. összesen mintegy harmincötezer forint­tal növekedik ezáltal bevéte­lünk. — Juttatnak-e valamit a termelőnek is az ártámogatás összegéből? — Pénzben nem. Viszont a házaktól a szövetkezet szál­lítja el a leszerzó'dött hízott marhát, s ez már önmagában előny. Nem szólván arról, hogy a nagyobb bevétel a ta­gok jövedelmét is növeli. Számolunk újabban minden gazdasági lépés előtt. Az ár­támogatás érdekében tértünk át sürgősen a korai burgonyá­ról az őszi étkezési burgonya termesztésére. Űjburgonyá után ugyanis nem jár ártá­mogatás, — Mi a jobb: a múltbeli do­tációs“ rendszer vagy a jelen­legi ártámogatás? — Az ártámogatás — vág­ja rá gyorsan, mint aki mar többször és alaposan megrág­ta ezt a kérdést — Pedig a* endrefalvi tsz az ártámogatás bevezetése előtt nagyobb ösz- szeghez jutott hozzá, mint most az ártámogatással. — Akkor miért támogatja? — Mert árutermelésre, fej­lődésre Ösztönöz... Aztán így nem foghatják ránk, hogy in- gj'en, munka- és árufedezet nélkül kapjuk az államtól a pénzt... Aztán ha jól gazdál­kodunk, az ártámogatáson rendszerben sok még a lehe­tőség. .. L. Gy „hullámot” felkészülten vár­juk. Húsz fajtából egyenként 3000 darab áll rendelkezé­sünkre. Közösen a Salgó- Hegyvidék szövetkezettel ke­zelünk két sampinyongom­ba termesztésre kialakított 600 négyzetméternyi alapte­rületű pincét. Éves bevételi tervünk 120 ezer forint. Bu­dapestre szállítunk. 5. Szabó János elnök: — Csatlakoztunk a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulója tisztele­tére Szirákról elindított ver­senymozgalomhoz. Vállaltul:, hogy. éves kiskereskedelmi forgalmunkat 4,5 millió, a vendéglátóiparit 9,5 millió, felvásárlási tervünket 5 mil­lió forintra teljesítjük. A cél elérése érdekében fejlesztet­tük a szocalista brigádmoz­galmat, A tavalyi két szocia­lista brigáddal szemben az idén már öt dolgozik a cím elnyeréséért. — Hogyan készülünk az új ‘gazdaságirányítási rendszer­re? Lehet, hogy egyesülünk más fogyasztási szövetkeze­tekkel. Mert: kis szövetkezet, kis lehetőség, nagy szövetke­zet nagyobb lehetőség! Rozgonyi István A vevők tájékoztatására Egy fogyasztási szövetkezetről A Természettudományi Közlöny augusztusi száma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom