Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

1967. július 9, vasárnap

NÖCRÄD

7

Vasárnapi levél

A színházról

Több, mint egy esztendeje, hogy megnyílt a salgótarjáni új művelődési hajlék, kultúrcentrummá válásának folyamata azonban korántsem ért véget, nem zárult le. A sokféle rendeltetés, melyek betöltésére a József Attila Művelődési Házat megteremtettük a város és a megye új tartalmi igényeiből ered. Ezek sorából egy: a város, a megye színházi kultúrájának megalapozása.

Sem Nógrádnak, sem magának Salgótarjánnak, vagy a megye másik városának, Balassagyarmatnak nincsenek számbavehető színházi tradíciói. Azok a társulatok, melyek a korábbi évtizedekben errefelé előfordultak, már csak alkalmiságuk miatt sem hagyhattak emlékezetes hatást maguk után, de sok esetben többet ártottak művészi-erkölcsi szintjükkel a színházművészet ügyének, mintsem használtak. A Déryné Színház becsületes erőfeszítései ellenére is azt kell mondani, hogy a színházkultúra meggyökereztetése, a színpadművészet iránti igény felkeltése és elterjesztése Nóg- rádban népművelésünk további feladata.

Objektív és szubjektív tényezők egyaránt közrejátszanak, hogy az új művelődési otthon első évében leginkább a színházi élet megteremtése, kibontakoztatása terén jutottunk a legnehézkesebben előre. Hogy színházi intézményeink, — melyekkel együttműködési kapcsolatra gondoltunk egyáltalán nem, vagy csak erős kapacitálásra engedtek kérésünknek —, abban az egyes színvonalas produkciók nyomán tapasztalt érdektelenségnek is befolyásoló része volt. A színház felettébb érzékeny szervezet az érdektelenségre: pártoló publikum híján elveszti életnedveit. Csak ott pompázik ékesen, ahol kedvező feltételekre lel.

Szinházkultúrát teremtő törekvéseink mégsem múltak el egészen haszontalanul az egy esztendős művelődési ház táján. Jól számbavehető már egy mindegyre szaporodó tábor, amely rendszeres látogatója a színházi rendezvényeknek, s ez a biztató jelenség mindinkább felkelti a korábban húzódó színházak együttműködő készségét is. Különösen a Szolnoki Szigligeti Színházzal létrejött kapcsolatunkat mondhatjuk rendkívül hasznosnak már eddig is. de méginkább a továbbiakat illetően. Műsorpolitikai vonatkozásban talán korai volna még elemzésre vállalkozni, azt viszont örömmel érzékeljük, hogy a Szigligeti Színházat segítőkészség és becsületes művészi szándék, igény vezérli hozzánk, s produktumaiban jóval többet nyújt szokványos „tájolás”-nál. A művészi szerénység és önigényesség az, amit a salgótarjáni közönség a színház által eddig nyújtottakból megérzett. S ez elsősoron a magyarázata, hogy a szolnokiaknak mind nö- vekvöbb a baráti tábora nálunk, és nyári vendégjátékuk idényére elővételben gazdát találtak a helyek.

Nem szeretnék dagályosságba szaladni, de érzésem szerint a nyári játék új kor nyitánya lehet nálunk művészek és közönség kapcsolatában, a színházigény és a színházkultúra alaprakásában. Ezt a kultúrát most még csak Strauss és Ábrahám jelenti, s a színpadművészetnek nem éppen legrangosabb műfajában, de kilátásaink a jövőre annál biztatóbbak. A Nógrád- ban már olvashattunk a tervekről, melyek a salgótarjáni színházi évad várható eseményeit sorolják. Jól esik olvasni és ízlelgetni a művek címét, a szerzők neveit, akik színpadunkon bemutatásra várnak.

Címek és nevek fémjelzésében ígéretes évad előtt állunk tehát, s a színház eddigi bemutatkozásai a várható produkcióknak előlegeznek garanciajegyet. Annak, hogy minden bizonnyal betöltik majd várakozásunkat, s jó szolgálatot tesznek Salgótarján és Nógrád színházkultúrájának, — a szocialista eszmeiségű színházkultúra kifejlődésének.

Ismerkedünk a színlapok neveivel. A művészek egyikét-másikát már felcsillanó szemmel, ismerősként fogadjuk a színpadon, s így lesz méginkább majd gyakoribb találkozásaink nyomán.

Ma még nem érzékeljük eléggé, milyen nagy értékű a szolgálat, melyre a Szolnoki Szigligeti Színház kedvünkért vállalkozott. Sem a művészi áldozatosság, sem az emberi fáradalom nem méltányolható és nem honorálható a maga teljességében. Amire mégis joggal igényt tarthatnak a színpadi alkotók, az, hogy műértő elismerést nyerjenek, és olyan kedvező közeget teremtsünk számukra, melyben képességük teljes értékkel és kedvvel bontakozhat.

A nyári vendégjáték kölcsönösen biztató jeleket nyújtott a további gyümölcsöző barátságra. A barátság mélyítése viszont nem csupán a színház és a művelődési ház viszonyának kérdése — ebben úgy tűnik, már nincs különösebb igazítani való —, de mindenekelőtt a színházé és a közönségé. Nógrád színházi kul- túrálódásához e viszonyon át vezet az út. Ha igaz az, hogy színház nem lehet meg közönség nélkül, úgy az is kézenfekvő, hogy színházkultúra csak a hatékony színház munkája nyomán teremhet.

Fel kell ébresztenünk a szuntfyadó kedvet a színház élettükröző csodái iránt nógrádi világunkban is. Végső soron nem csupán a hozzánk járó vendégeknek tartozunk ezzel, de a művelt ember nevére és rangjára számottartó önmagunknak is.

Jólesőn szemlélem, hogy bontakozó az igény: méltóvá lenni a műveltség, kulturáltság mércéjéhez e tekintetben is. S nem csak a megyeszékhelyen, de számos helyén immár Nógrádnak. Mátranovák, Nagybá- tony, Somoskőújfalu, Tar, Szécsény, Balassagyarmat., s a messzi Drégelypalánk a jelzőtáblái ennek — amerre a színház nyári turnéján eljutott. S ahová majd a növő igények nyomán még bizonyára nagyon sokszor visszatér.

örüljünk, hogy végre itt tartunk dolgainkban.

Barna Tibor

Kulisszatitkok a Háború es békéről

Kulturális

Néhány hete zsúfolt nézőterek előtt vetítik a Corvin moziban, a szovjet filmművészet szuper produkciójának, a Háború és békének első részét. A közönség érdeklődéssel várja a következő három rész bemutatását, s hogy az érdeklődést fokozzuk, ezúton közöljük azt a néhány adatot, amelyet az ünnepélyes premieren részt vett szovjet delegáció ismertetett. .Minden bizonnyal a szovjet filmművészet legdrágább alkotása ez a négy produkció: tizenöt egész estét betöltő színes filmet lehetett volna forgatni a Háború és békére elköltött rubelekből. A több mint hatórás alkotásban harminc színpadi és filmszínész, s egy debütáns működött közre. A művészek és a statisztéria 2000 különböző ruhában jelenik meg a film vásznán.

A jeleneteknek nagy részét természetes környezetben vették fel, így például negyven múzeumban és könyvtárban, többek között az Ermitázsban. a Kreml fegyvertárában, a Tretyakov Képtárban, az Orosz Múzeumban és a Lenin Könyvtárban is forgattak, s emellett természetesen számos nagyszabású díszletet építettek a korabeli stílusban. 103 külső díszlet készült a filmhez, amely felidézi a moszkvai és pétervári utcák hangulatát, Borogyino tájait, a tüzérségi állásokat és a katonai táborokat. Száz olyan díszlet készült, amelynek belsejében is filmeztek. Így például a legendás bálterem, amelynek méreted megegyeznek az Ermi- tázs legnagyobb termének méreteivel. Több jelenet a XIX. századi nemesség parkjaiban és kertjeiben játszódik. 69 kertet varázsoltak a művészek számára a kertészek néhány nap alatt Moszkva szívében. Hétezer rajz, festmény, díszlet- és ruhaterv készült a felvételekhez. A borogyinoi csatában 120 000 orosz és francia katona állt szembe egymással. A három nagy csata-jelenetben a schöngrabeni, austarli- tzi és borogyinói csatákban 400 000 liter olajat égettek el. 52 tonna füstppr, 23 tonna lőpor, 16 000 kézigránát, 6 600 fehér füstbomba. 4 500 gyújtó

idegen forgalom

Interjú Bognár Józseffel, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökével

Szinte naponta hallunk, olvasunk hazánkba látogató külföldi tudósokról és művészekről, de határon túli vendégszereplésre induló magyar együttesekről, művészekről, külföldi előadókörúton résztvevő magyar szakemberekről, tudósokról is. A nagy „kulturális idegenforgalom” fő szervezője, és központja a Kulturális Kapcsolatok Intézete. Elnöke, Bognár József professzor legutóbb 3 hét alatt 17 előadást tartott gazdasági életünk készülő reformjáról a skandináv országok akadémiáin, egyetemein.

Munkatársunkat Bognár József, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke tájékoztatta az intézet munkájáról, terveiről.

Műszaki túlsúly

— Több mint ötven országgal tartunk rendszeres kapcsolatokat, amelyeket aszerint

bírálunk el, hogy mennyiben járulnák hozzá a magyar tudomány és kultúra fejlődéséhez, illetve segítségükkel mit tudunk megmutatni a külföldnek Magyarország szellemi arculatáról.

— Olyan műszaki és tudományos eredmények iránt érdeklődünk, amelyeket mi — főleg gazdasági lehetőségeink korlátái miatt — nehezebben tudunk megközelíteni. Mint érdekes, jellemző tendenciát említhetem, hogy

munkánkban a műszaki-tudományos kapcsolatok mindinkább túlsúlyba kerülnek,

öt évvel ezelőtt például a

kulturális kapcsolatoknak csupán öt—hat százalékát jelentették a műszaki-tudományos kapcsolatok: ma már ezek ránya megközelíti a hatvan százalékot.

— Nagy lehetőségeink vannak különösen a szocialista országokkal, de esetenként egyik-másik kapitalista országgal is a tudományos együttműködés megvalósítására. A jövőben bátrabban

— Hogyan alakult az év első felében szellemi exportunk, illetve importunk?

— Ha röviden akarnék válaszolni, azt mondhatnám: kedvezően. Utalhatok a brüsz- szeli magyar hét sikerére, Vietnamban járt kulturális delegációnk eredményes

missziójára, az Állami Népi Együtes sok sikert hozott szereplésére a Szovjetunióban, az alföldi magyar képzőművészeti kiállítás moszkvai, s az örmény Szárján kiállítás budapesti megrendezésére, a Szépművészeti Múzeum bécsi tárlatára, az ugyancsak Ausztriában megrendezett Derkovits-kiállí- tásra. Az ember tragédiájának feltűnést keltett bécsi bemutatójára, Operaházunk és Bábszínházunk nagy ausztriai közönségsikerére, a nálunk megrendezett francia— magyar műszaki hétre, a Budapesten oly sok érdeklődőt vonzó Picasso-, illetve Moore- kiállításra, a moszkvai Művész Színház magyarországi vendégszereplésére, a Nemzeti Színház együttesének lengyelországi és csehszlovákiai sikerére, a londoni magyar képzőművészeti kiállítás megrendezésére, a Tízezer nap cannes-i sikerére. E nem teljes, csupán vázlatos felsorolás ez esetben — úgy érzem — minden különösebb elemzés nélkül is jól bizonyítja: az idén jelentősen tovább szélesednek kapcsolataink a külfölddel.

Kétszáz kiállítás

— Itt említeném meg azt is, hogy a múlt évben mintegy 50 országban csaknem kétszáz kiállítást, bemutatót rendeztünk, s hazánkban is, gyakran üdvözölhettünk neves külföldi művészeket, kulturális intézmények tárlatait. Az idei kiállítási naptár kimagasló eseménye lesz a szovjet tudomány fél évszá- dos fejlődését bemutató rep— Az egyetemi diákcserék tekintetében is nagyot léptünk előre. A Szovjetunió különböző egyetemein, főiskoláin csaknem másfélezer magyar diák tanul, de jóné- hányan látogatják az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia felső fokú tanintézeteit is. Nálunk főleg a fejlődő országok fiataljai tanulnak, számuk meghaladja a hétszázat. Jelentősek és a tanuláshoz jó segítséget adnak nyelvszakos tanáraink, illetve hallgatóink külföldi továbbképző tanfolyamai.

Nyári egyetemek

— Figyelemreméltó érdeklődés mutatkozik külföldön a magyarországi nyári egyetemek iránt. Ezeken a gazdag programú, s a hasznos ismeretek mellett kulturált pihenést is nyújtó nyári egyetemeken az idén már tizennyolc országból több mint kétezren vesznek részt. Elsősorban Kodály Zoltán érdeme, hogy nemzetközi méretű érdeklődés tapasztalható a magyar zenepedagógiai módszer iránt; ennek tanulmányozására az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Kanadából és Japánból ugyanúgy érkeznek érdeklődő szakemberek, mint az európai országokból.

— Jó szolgálatot tesznek hazánknak azok az egyetemi tanárok, tudósok, mérnökök, szakemberek, akik hosszabb- rövidebb ideig képviselik szakterületüket — és hazánkat — egy-egy országban.

— De ismételten mutassunk rá: elsősorban a hazánk tudományos és kulturális élete, a népgazdaságunk fejlődése szempontjából fontos, hasznot hajtó cseréket szorgalmazzuk.

Őszi tervek

— Végül, ami a kulturális kapcsolatok távlatait illeti: ezek tervszerűen fejlődnek. A gazdaság idei eseménynaptárnak csak néhány programés 160 löveg robbant. 120 kocsi száguldott és hétezer kard csattogott a felvételek közben.

szeretnénk ilyeneket kezde- rezentatív budapesti kiállítás, ményezni — és részt venni amely szeptember 1-én nyílik azokban. meg a Városligetben.

JKuMszet az ideán

A párizsiak megszokták már. hogy a Place de Tertren festőművészek kirakják műveiket az utcára, a falakra, kerítések tövébe és nagyon szívesen eladják bárkinek. Mások a közönség gyűrűjében pin- gálnak vászonra, vagy a járdára készítenek nagyszabású alkotásokat.

Nálunk a festők és grafikusművészek műtermeikbe vonulva dolgoznak és olykor egv-egy tárlaton mutatják be munkáikat. Ezekre a tárlatokra viszonylag kevesen jutnak el. Mégis azt mondhatjuk, hogy sok-sok kiváló grafikusművész művével találkozhatunk naponta szerte az országban. A sokszínű, többnyire érdekes plakátok — kiváló művészek alkotásai — hozzátartoznak mindennapi életükhöz. Felhívják figyelmünket egy-egy új kozmetikai cikkre, finom csokoládéra, új filmre, TV-vásárlás- ra buzdítanak, vagy

arra, hogy ismerjük meg szép hazánkat, és ne felejtsünk el biztosítást kötni.

Az utca művészei ők, a plakátművészek, vagy 50—60 grafikus, akik évente 6— 700 plakátot alkotnak. Munkájukat úgy nevezik: alkalmazott grafika. Művészi elképzelésüket, formanyelvüket, szín és harmónia-érzéküket alá kell vetniök a kereskedelem, a propaganda érdekeinek. A plakát ugyanis akkor jó, ha világos, áttekinthető, könnyen érthető és a figyelmet az „árura” összpontosítja.

Nehéz plakátot készíteni. Sokszor hetekig töpreng a művész. keresi az ötletet, az érdekes, újszerű, meglepő megoldást, a leghatásosabb kifejezési módot. Mégis — bármennyire is aláveti magát a kereskedelem. az üzlet, a propaganda követelményeinek, egyénisége, stílusa megmutatkozik az elkészült plakáton. Az alkotásuk — különösen ha jól sikerült — díszíti az utcát. Egy-egy jó kedves plakát előtt szívesen időznek a járókelők, és sokáig megmarad emlékezetükben.

Sok minden történik, sok idő eltelhet, amíg a plakát az utcára kerül. Ha elkészült a plakát vázlata. benyújtják a Magyar Hirdetőhöz és az ott működő zsűri tartalmi és művészi szempontból elbírálja. Előfordul, hogy új vázlatot kémek, mert a részletekkel vagy az elképzeléssel nem értenek egyet. A vázlat alapján végül kivitelt készít a művész. Ez már méretben, színben pontosan olyan, ahogy nyomják a plakátot, majd az utcára kerül. A nyomdában kinyomják a plakátot, maid a Magvar Hirdető elosztójába szállítják. Itt szortírozzák. szétküldik 36 ki- rendeltségre. Budapesten 35 000, vidéken mintegy 150 000

plakáthely van. Az apparátus megmozdul — és meghatározott időre kihelyezi a plakátot.

A Magyar Hirdető, a minél szebb, jobb, érdekesebb és hatásosabb plakátok alkotása érdekében a Belkereskedelmi Minisztériummal együtt díjat alapított az év legjohb plakátjai dí jazására. Ezekből i plakátokból egyébként minden esztendőben kiállítást is rendeznek Budapesten-. A plakátokat témakör szerint 4 kategóriába sorolják. Minden kategóriában a legjobb plakátot 3 000 forinttal jutalmazzák.

Az utca művészeinek alkotóműhelyeiben most is újabb és újabb plakátok születnek. kiesik, nagyok és extra méretűek. Az idén is sok szép új színfolttal gazdagodnak maid az ország városai, községei, az utcák, a terek.

Halasi Árpád I

ját említem. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom történetét és a Szovjetunió fejlődését dokumentáló reprodukciós tárlat nyílik novemberben a budapesti Műcsarnokban, a Szovjetunióban pedig — a moszkvai, illetve grúziai magyar hetek keretében — magyar képző- művészeti kiállításra kerül sor. Londonban októberben a középkori magyar művészetet a honfoglalástól a XVII. századi reprezentáló kiállítást mutatnak be: az NSZK-ban magyar hét keretében kerül sor kiállítások, filmbemutatók, előadások rendezésére. Lengyelországban szeptemberben, Romániában októberben mutatkoznak be a mai magyar képzőművészet reprezentánsai. Szeptemberben részt veszünk a Sao Pauló-i képzőművészeti biennálén. s az őszi hónapokban több más nemzetközi képzőművészeti kiállításon.

— Magyarországra is több gyűjteményes tárlat anyagát várjuk. A többi között megrendezzük a japán Masuo Ikeda, a Velencei Biennálé díjnyertese kiállítását. Jugoszláv, belga, francia, svéd. norvég gyűjteményes kiállítások mellett valóságos kulturális csemege lesz a párizsi Musée l’Art Moderne világhírű gyűjteményéből készült összeállítás magyarországi vendégszereplése. A Szépművészeti Múzeumban mutatják be a német Barlach szobrászati kiállítását. A nagysikerű Picasso- és Henry Morre- bemutató után ugyancsak nagyérdeklődésre tarthat számot két világhírű szobrász- művész. az olasz Manzu és a jugoszláv Mestrovic tervezett budapesti gyűjteményes kiállítása.

Újlaki László