Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-15 / 165. szám
2 W08BÄ0 tW*7. jiíPus IS. saomtwí Külpolitikánk a feszültségek enyhítését szolgálja (Folytatás az 1. oldalról) a mohamedánok és izraeliták ősi vitájára gondolok, hanem arra is, hogy izraeliták és keresztények egyaránt Izrael állam létrejöttében hitüket érintő eseményt láttak. Az elmúlt két évtized alatt azonban Izrael állam kormányai megcsúfolták azok fáradalmait, akik az ország létrehozása mellett döntöttek, és legtöbbet magának Izrael népének ártottak. Hosszú politikai vitákra lesz még szükség ahhoz, hogy a közel-keleti válság lényegét a rárétegződött hamis problémákból kibogozzuk. natkozóan, s nyíltan írnak arról, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak követnie kellene az orvtámadással sikerekre törő Izrael példáját. Tragikus vonása a jelenlegi nemzetközi helyzetnek, hogy a fasizmus és Izrael kormánya ezen a téren is egymásra talált. hét a szomszédos területekre, hanem főként az, hogy az ál tala mérgezett nemzetközi légkörben olyan fegyveres összeütközések történhetnek, amelyek ugrásszerűen vagy esetleg fokozatosan termonukleáris háborúba torkolhatnak. Éppen ezért a fő feladata ma minden jóakaratú erőnek, amely a háborús veszély ellen mozgósítható, az, hogy a vietA „szélcsend'’ nami agresszió felszámolását segítse elő. Minél későbben hajlik az Amerikai Egyesült Államok a délkelet-ázsiai problémák politikai rendezését előkészítő javaslatokra, annál inkább az a meggyőződés alakul ki a nemzetközi közvéleményben, hogy az Egyesült Államok külpolitikai törekvéseinek igazi arculatát nem képviselőinek megnyilatkozásai mutatják igazában a különböző szintű diplomáciai tárgyalásokon, az ENSZ közgyűlésein, hanem az Egyesült Államok agressziói a vietnami frontokon és más területeken, valamint az Egyesült Államok katonai és politikai puccskísérletei Ázsia, Afrika, Latin- Amerika, sót újabban Európa egyes országaiban is. alatt bővítsük kapcsolatainkat A támadó mindig Izrael volt Az ENSZ-ben folyó politikai vita eddigi menete azonban máris egyre szélesebb kör előtt teszi világossá, hogy itt a kolonializmus és antikolonializmus ellentéteinek vagyunk tanúi, s előbb, utóbb széles frontot tudunk mozgósítani a nyugati gyarmatosítók utolsó közel-keleti szálláscsinálói, Izrael állam külpolitikája és agresszív akciói ellen. A mi kormányunk ebben a kérdésben is következetesen elvi politikát folytatott és folytat, figyelembe véve a kérdés minden lényeges nemzetközi összefüggését. 1956 — az angol—francia—izraeli agresszió, az arab népek ellen indított második nagy kolonialista támadás — után diplomáciai képviseletünket alacsonyabb szintre szállítottuk Tel Avivban. Követ helyett ügyvivő képviselte Magyarországot, s mi sem fogadtunk el követi rangú képviseletet Izrael részéről Budapesten. Izrael állam kormányai sokszor kísérleteztek Budapesten, Tel Avivban, s az ENSZ-közgyűlések idején a magyar ENSZ-dele- gációk vezetőinél New Yorkban, hogy a diplomáciai kapcsolatokat magasabb szintre emeljék, és hogy általában bővítsék a gazdasági és a kulturális kapcsolatokat. Mi minden alkalommal — hol hivatalos, hol félhivatalos formában —, több mint tíz éven át ismételgettük nekik, hogy mindaddig, amíg Izrael állam a nyugati gyarmatosítók tövise az arab népek szívében, mi nem bővítjük, hanem szűkítjük Izraellel kapcsolatainkat. Ezeknek a diplomáciai közléseknek következetes folytatása volt mindaz a figyelmeztetés, amelyet az agresszió kezdetén Izrael kormányának tudomására adtunk, majd később ilyen logikus folytatás volt a diplomáciai kapcsolatok megszakítása is. Az agresszort az USA. bátorítja Izraeli hivatalos kiadványok közölnek titkos hadiparancsokat az 1956. évi angol-francia—izraeli agresszió idejéből. Az izraeli hadparancsnok bevezető szövege mindig így szól: a támadás célja — Gaza térségének elvágása, a Szuezi-csatorna partjának megszállása. Ugyanezek a kiadványok közölnek az egyiptomi alakulatoktól zsákmányolt hadparancsokat is. Ezeknek szövege^ viszont mindig így kezdődik: a védelem célja — megakadályozni a támadó ilyen vagy olyan szándékát. Izrael hivatalos körei tehát nem csináltak sem titkot, sem problémát az angol—francia—izraeli agresszió idején abból, hogy Izrael a támadó és az arabok a védekezőik. Az ENSZ-közgyűlésen sem lehetett Izrael képviselőinek sokáig takargatniok, hogy a legutóbbi agresszió kezdeményezői is ők voltak. Az ENSZ rendkívüli közgyűlése eddigi menetének jelentős eredményei közé tartozik az, hogy az agresszor kénytelen beismerni: a fegyveres akciókat ő kezdte. Az izraeli miniatűr villámháború agresszorait cselekményükre a vietnami háború immár kétéves eszkalációja bátorította. Nemcsak az Izraelnak nyújtott közvetlen és közvetett támogatás és bátorítás teszi felelőssé az Egyesült Államokat a közel- keleti válságért, hanem a vietnami háború is. Mint ahogyan a közel-keleti agresszió kezdeményezői is felelősek a világ más tájain növekvő feszültségekért. A nyugatnémet sajtó revansista stratégiáinak Jeruzsálemről Berlin jut eszükbe, az arabokról a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia, az izraeli miniatűr villámháborúról Hitler álma a nagy villámháborúra voA rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.22: Lányok, asszonyok. — 8.42: Joan Sutherland és Giuseppe di Stefano énekel. — 9,20: Orvosok a mikrofon előtt. — 9.25: Lakatos Vince népi zenekara játszik, Asbóth Gyula tárogatózik. — 10.10: Közvetítés Moszkvából a Konzervatórium Nagyterméből. — 11.57: Hallgatóink figyelmébe. — 12.15: Szórakoztató zené nyugdíjasoknak. — 12.55: A budapesti színházak műsora. — 12.57: Elment világgá. — 13.17: Kamarazene. — 13.38: Néhány perc tudomány. — 13.43: Hirdetőoszlop. — 13.58: Mi történt a héten a nagyvilágban? — 14.13: Wolfgang Windgassen énekel. — 15.15: Csak fiataloknak! — 18.00: Hétvége. — 17.40: A középcsatár mennybemenetele. — 18.00: Wilhelm Kempff két Mozart-zongoraversenyt játszik. — 19.25: A Rádió Dalszínházának bemutatója. Igazolatlan az éjszaka. — 20.45: Rudolf Frlml zongorázik. — 21.00: Nótacsokor. — 21.35: Üj operalemezeinkből. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Táncoljunk. PETŐFI RADIO: 10.00: Zenés műsor üdülőknek. — 12.30: Beethoven: II. szimfónia. — 13.05: Részletek Lehár Paganini és A mosoly országa című operettjéből. — 13.42: Orvosok a mikrofon előtt. — 14.08: Könnyűzene. — 14.34: A telhetetlen gömböc, — 15.00: Muzsikáló házak. — 15.20: Görbe tükör. — 16.05: A vígopera remekei III. — 17.40: Kemény Kiló és Fodor János énekel. Bige József furulyázik. — 18.10: Kiváncsiak klubja. — 19.00: Hangverseny a Stúdióban. — 19.25: Egy olvasó naplója. — 19.40: A Magyar Rádió és Televízió énekkara énekel. — 19.50: Jó estét, gyerekek! — 20.25: Üj lemezeinkből. — 21.01: Csillagom — Juliskám. — 21.21: A jazz kedvelőinek. — 21.35: Történelmi séta a kolostor kertben II. — 21.55: Verbunkosok, népdalok. — 22.20: Kamarazene. _ 22.56: Galoppversenyeredmények. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 16.08: Műsorismertetés. = 16.10: Falusi könyvszolgálat. — 16.20: A második helyezett. (Riportfilm.) — 16.40: Hösök, emberek... — 18.10: Hírek. — 18.15: Az orvosi gondolkodás története. — 18.45: Nótasző. — 19.05: A TV jelenti. — 19.50: Cicavízió... — 20.00: TV-Híradó. — 20.20: Szombaton este... Gyilkosság Riverportban. 2. Hét sanzon a máról. 3. Englbarov pantomim-művész műsorából. 4. Brigitte Bardot énekel. 5. A nagy rablás. 6. Ez szórakozás! *- 22.20: TV-Híradó 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 16.50: Vízilabda-mérkőzés. — 18.00: Űttöröhiradó. — 19.00: TV-Hfradó. — 19.45: A vadon birodalma. — 20.10: TV-vadászat közvetftés Konopistéből. — ?t.40: Don Juan (francia TV-film.) Az ENSZ-kÖzgyűlés akkor tesz jót a Közel-Keletnek, az arab országoknak, Izrael népének és általában a nemzetközi helyzet alakulásának, ha kimondja, hogy Izraelnek csapatait vissza kell vonnia határai mögé. Ezt követően is, a határozat végrehajtása után mindaddig állandó nemzetközi veszélyek forrása lesz a Közel-Kelet vidéke, amíg alapvető változás nem lesz Izrael külpolitikájában. Izraeli államának magának kell rendeznie viszonyát szomszédaival. Ennek első előfeltétele az agresszió jóvátétele. Bizalommal jelenítem az országgyűlésnek, hogy a baráti országok vezetőinek budapesti értekezlete reálisan tárta fel a közel-keleti válságból adódó nemzetközi problémákat. Közös erővel, mindent megteszünk a közel-keleti agresszió következményeinek felszámolásáért, a békés megoldásért. Kormányunk üdvözli az országgyűlés külügyi bizottságának javaslatát az országgyűlés állásfoglalásának kifejezésére a közel-keleti kérdésben. A közel-keleti válság és az Amerikai Egyesült Államok vietnami agressziója között szoros összefüggés van. Ha Izrael állam vezetői nem látták volna mostmár szinte évek óta az Egyesült Államok vietnami háborújának állandó növekedését, és ha nem érezték volna az Egyesült Államok támogatását támadó terveikben, nem merték volna elkövetni új merényletüket a szomszédos arab országok és általában a nemzetközi béke és biztonság ellen. A vietnami háború kezdetétől mondjuk: a nagyobb háború. sőt a világháború veszélyét hordja magában. Ez alatt nemcsak az értendő, hogy Délkelet-Ázsiában a vietnami háború fokozatosan kiterjedA világ más tájaihoz mérten Európa népeinek élete általában nyűgöd tabbnak látszik. Éppen ezért, az európai biztonság megszilárdításának kérdései egyre szélesebb köröket foglalkoztatnak Európában, természetesen sok az illúzió is. Az illúziók ellen bizonyos fokú józanítással hatott a görögországi katonai államcsíny, s így hatnak azok a hírek és híresztelések, amelyek Görögország helyzetéhez hasonló, más országokban folyó ugyanilyen államcsínyek előkészületeire vonatkoznak. A mi kormányunk minden kezdeményezést gondosan megvizsgál. amely az európai biztonság erősítésére vonatkozik. Ügy véljük, hogy a jelenlegi nemzetközi viszonyok között az európai viszonylagos szélcsendet fel kell használni olyan megállapodások és kapcsolatok kialakítására, amelyek a háborús veszélyek esetleges növekedése ellen hathatnak majd abban az időben, amikor Európában esetleg ismét megkezdődik a feszültségek növekedésének folyamata. Erre vezethető vissza kezdeményezésünk a francia kormánynak Európára irányuló tervei tanulmányozására, a Duna-völgyi népek együttműködése lehetőségeinek vizsgálatára, s a Német Szövetségi Köztársaság szövetségeseivel a két Németország létének elismerésével kapcsolatos eszmecserékre. Kormányunk külpolitikai feladatiunk támogatását látja az országgyűlés külügyi bizottságának javaslatában: az európai béke és biztonság védelme kérdéseiben foglaljon állást országgyűlésünk. A szocialista világrendszer kialakulása és a gyarmati uralmak felbomlása után merőben új nemzetközi viszonyok jöttek létre. Ilyenek soha nem voltak még a történelem során, s ezeket nem lehet csak könyvekből tanulmányozni. A mostani történelmi tapasztalatok tanítanak, bennünket arra, hogy az új nemzetközi viszonyok között hogyan kell a szocializmus és a béke ügyének világméretű győzelméért dolgozni. A mai nemzetközi arénában szembenálló erők összeütközéseinek további aránya, következménye nagyban függ attól, hogy a mai történelmi tapasztalatokból ki, A volt és az új gyarmatosítók Ázsiában. Afrikában, La- tin-Amerikában arra törekszenek, hogy a nagyobb állami egységeket megosszák, az országok és népek ellentéteit fokozzák, regionális egységtörekvéseiket zavarják, gazdasági segítség címén munkaerőiket és természeti kincseiket kizsákmányolják, s őket a nemzetközi viszonyok rontására irányuló törekvéseik szövetségeseiként mozgósítsák. A harmadik világ országai tekintetében — tisztelettel a függetlenségük kivívásáért és megőrzéséért vívott harcaik iránt — mi a többi szocialista országgal együtt arra törekszünk, hogy gazdasági kapcsolataink segítsék természeti kincseik saját javukra történő minél teljesebb kihasználását. Arra törekszünk, hogy kulturális kapcsolataink révén saját gazdasági, műszaki és tudományos kádereik minél gyorsabban fejlődjenek ki, s jogaik, érdekeik, szuverenitásuk védelme céljából minél nagyobb egységeket hozzanak létre regionális államközi szövetségek útján is. A kormány külpolitikai tevékenységének hatékonysága mennyit és milyen gyorsan tanul. A gyarmati sorból felszabadult országokkal, az úgynevezett harmadik világgal kapcsolatban az eddigi tapasztalatokból azt tanuljuk, hogy a volt és az új gyarmatosítók bármilyen sikereket érnek is el gazdasági behatolásaikkal, politikai államcsínyekkel, fegyveres meghasonlásokkal, a gyarmati sors keserű és tragikus élményein nevelődött országok nem fűzhetők újra a gyarmatosítók járszalagjára. viszonyainktól függ. A kormány beszámolója a belpolitikai kérdések után tért át a nemzetközi kérdésekre. A dolog természeténél fogva én fordítva tettem. Itt most befejezésül különleges nyomaték kai hangsúlyozom belpolitikai viszonyaink jelentőségét a nemzetközi életben betöltött szerepünk szempontjából. Egy ország nemzetközi súlyát, sok egyéb mellett, az is meghatározza, hogy gazdasági és szellemi termékei mennyire állják a versenyt a nemzetközi piacon. Fokozott gond a külkereskedelemre A mi esetünkben ez különlegesen fontos kérdés. Nemzeti jövedelmünk mintegy negyven százaléka a külkereskedelem révén realizálódik, és a népgazdaság termelő szektorában foglalkoztatottak csaknem 25 százaléka export-termékek előállításán dolgozik. 1960 és 1966 (Folytatás a 3. oldalon.) Támogatjuk a harmadik világot döntő mértékben belpolitikai Újra lehet kezdeni Doboxy Imre regénye 35, Ez már volt. Igen, de a vég... Lehet, nincs is mesz- sze, ócska kicsinyesség bosz- szúállással vesződni, mégis ezekbe a semmiségekbe kell belekapaszkodni, a nagy dolgok nem tőlem függnek, az életem sem. Megint nem jut eszembe semmi, képek kezdenek rajzani előttem. De igen! A ruhák! Mégis kellene, az egyetlen értelmes dolog, amit e pillanatban meg kellene tenni. Deső persze, kérdeznem se kell, rohadt önzésnek tartja az egészet, odalent a fél város agonizál, én meg átöltöznék. Hülyeség, hagyjuk a pokolba a fenn- költ minősítéseket, ott is. a füsttől bűzlő katlanban, törött lábbal és kifordult belekkel is mindenki az életbe akar visszamászni, ebbe a nyavalyás, mindenfelől fenyegetett, nem sokat érő. de egyszeri életbe. Különben is. puszta együttérzésemmel a lentiek nem mennek semmire, én ellenben még segíthetnék magamon. Ha másképp nem megy, magam vágok neki, az Áj mögött, a gyümölcsös kerteken át talán becsúszom valahogy. Deső csak ül, bámul, szél kavarja a rontás felhőit a város felett, ilyenkor bedugul a bölcsessége, dögölj meg, csillogóan pedáns, türelmes, tudós töprengéseiddel együtt, nagyon tudsz analizálni, a dolgokat logikai rendbe és történelmi távlatba illeszteni, de amikor valamit gyorsan ki kellene találni, valami használható megoldást, csak mereszted a szemed, akár a beteg macska, ez az egész. Menj a fenébe, mind elmehettek, idő és értelem hülye konfliktusba keveredett egymással, nincs rend, nem is lehet csinálni, ilyenkor a gyorsan, ügyesen eligazodók, a talpraesettek boldogulnak. Kilöktél az ajtón... Mondhatod később, hogy csak mozdulat volt, indulatos reakció, nem ez a lényeg, prédikátor módra lemennydörhött ötletem helyébe nem tudtál másikat adni. Nem is értem, hogyan lőhetett a csendőrökre, abban a szempillantásban. Csak úgy lehet, már előre eltökélte, hogy lőni fog. Igen, ha nincs készen nála ez a megalapozott eltökéltség, hagyta volna lefogni magát, mint a borjú, de a hadbírósági idézés kézhezvétele óta biztosan végigvárta magát egy sor lehetőségen, és a sok közül végül is ez az egyetlen maradt. — Főhadnagy úr — mondja Sorki —•, itt ez a nagy marha kastély, egészen elfelejtkeztünk róla. Gallai legyint. — Ostoba kukac. Azt hiszed* ha belebújsz, nem találnak rád? — Nem arról van szó, alázatosan. De az ilyen uraknak annyi gönce van, folyton öltözködnek, ez az uraság se vihette magával egész motyóját, hát arra gondoltam. .. — Ott a cselédség, biztosan be is zárták a kastélyt. — Jó vicc, alázatosan, olyan zárat még nem találtak ki... Rákiáltok örömömben, ennek a mogorva parasztnak nem zökkent ki az esze, meg tudnám csókolni mosdatlan haramiapofáját. — Sorki, te aranyat érsz! Ne félj, ha nem üres kézzel jössz vissza, nem bánod meg. — Igenis, hadnagy úr. Átlépek, felpakolok, nem olyan nagy dolog az egész, tessék csak rám bízni. Felvillanyzódott, jár a ke- ze-lába, mi mindent lehet ebben a roppant kastélyban, csak egyszer szabaduljon be, csak meg ne előzzék. Gallai utána kiált, hagyd itt a fegyvert, a törzsőrmester azonban ezt meg se hallja, lohol be a szérűskertbe. — Anyám — mondja Deső — lépni se tud. Háttal fordul a városnak, arcán a megélt pusztulás merev fájdalma. Nem sajnálom, másnak is van anyja. Fésűs Járó azonban melléje lép, ne add át magad, mondja neki, mindnyájan így vagyunk, de élni kell, Kálmán, a többiekért is, hát ez mindenkit vigasztal, mint egy gebévé vedlett kedvesnővér, itt kellene hagyni az egész, érzelgő népséget. — Ha nem támogatják, az udvarra se tud kimenni — mondja Deső. — Tavasszal ástam ott egy árkot, óvóhelynek, de nem bír odáig menni, a szomszédok biztosan magukkal vannak elfoglalva. Vigyázz, kiáltja Tarba, a sárgakúti országút felől három határvadász kapaszkodik fel a szőlőhegyre, a középső csámpásan húzza féllábát, a másik kettő hátrafelé rángatja fejét, lőnek is egyet-egyet a semmibe, nem látok mögöttük senkit. Deső feláll, elébük megy. — Hová, fiúk? Van köztük egy őrvezető, zömök, fekete, sűrű kis ember, ráemeli véres szemét a főhadnagyra, nem tiszteleg, meg se szólítja, csak előre löki fegyverét. — Eresszen. Deső a fejét rázza. — Nem akarlak visszaküldeni. — Hát hová? — Sehova. — Akkor eresszen. A vasúton túl... — Késő. Az őrvezető körülnéz, gyulladt szeme kétségbeesetten tapogatja végig a tájat, nem bírja elhinni, nem akarja, hogy semerre sincs kiút, de aztán hirtelen eldobja fegyverét, mi is a magunkét, a kastély felől szakasznyi orosz katona jön lépésben, előttük Sorki, magasra tartva kezét. Tarba eszelősen felordít, futni lódul, de megtorpan mindjárt, mellének fordítja géppisztolyát. Gallai csavarja ki a kezéből. — Adja vissza, ha istent ismer! Én nem kerülhetek a kezükbe... Deső rászól. — Maradj veszteg. Semmit sem tudnak meg. (Folytatjuk)
