Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-14 / 164. szám

t!W7. július 14. pániéit NÖ8BÄO Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az L oldalról) harmadában viszont nine* stabil minőség, gyakori és nagyfokú' ez ingadozás. Vál­tozatlanul problémák vannak a cipők egy részével, bizo­nyos bútorfajtákkal, és jog­gal elégedetlenek a fogyasz­tók a szervizek működésével is, tehát helyes. bogy a kor­mány nagyobb figyelmet for­dít a minősei biztosítékokra, fokozza az állami ellenőrzést. A beruházásokról szólva Nyers Rezső rámutatott: A beruházások fontossága persze nem lehet vita tárgya, hiszen mindenki tudja, hogy ez holnapunkat, gazdasági fejlődésünket szolgálja. Annál nagyobb a vita arról, begy mennyi beruházásra biztosít­sunk lehetőséget, és milyen célokra. tönzője termelésünknek és gazdagodásunknak. Külön ki­emelendő a hatalmas saovjet piac fontossága iparunk fej­lődés e szempontjából. ® az a körülmény, hogy exportunkat mindig előnyös importtal tud­juk ellensúlyozni. Külkereskedelmünk a tőkés országokkal ugyancsak bővül, de nehejr ebben és lassabban. Ahhoz, hogy a jövőben is nö­velhessük külkereskedelmün­ket, feltétlenül növelnünk kell külföldi versenyképességünket a tőkés piacokon, műszakilag is, jó és üzembiztos konstruk­cióikkal. de gazdaságilag is. hogy birjufk az élesedő ver­senyt a tőkés piacokon. Kedves elvtársak! Kormányunkra nagy feladatok várnak a következő hónapok­ban és években. Különösen fontos és a jó munkának szin­te feltétele, hogy a kormány építsem az országgyűlésre, mi képviselők pedig bizalommal legyünk a kormány iránt, tá­mogassuk, hogy a közérdeket jól érvényesíthesse. A kor­mányexpozét feltétlenül olyan­nak tekintem, mint ami az együttes bizalmat megérdemli, ezért azt megszavazom és tá­mogatásira aj á frfom. A tanácskozás csütörtök nap­ján szólalt fel dr. Korom Mi­hály igazságügyminiszter is. Gomba a szenescs illé ben Di*. Moroni Mihály felszólalása Ésszerűen beruházni Beruházási igényeink lénye­gesen nagyobbak anyagi le­hetőségeinknél. Ha a jelenlegi helyzetet változatlanul hagy­nánk bele kellene nyugodni abba, ami ebből következik, a gyakori tervszerű tlenscgbe, a kivitelezés lassúságába. Ezekkel a jelenségekkel vi­szont nem békélhetünk még, ezért cselekednünk kell. Az egyik oldalról tovább kell növelni a nép­gazdaság egész építési kapa­citását, a másik oldalról pe­dig a beruházási igényeket — a feltételek szigorításával — a tényleges lehetőségek szintjére kell csökkenteni. Az új gazdálkodási rend­szer mindebben nagy segítsé­get jelent, hiszen alaposabb meggondolásra készteti majd a vállalatokat is, kedvezőtlen­né teszi a gazdaságtalan be­ruházásokat, jobban ösztönöz viszont a gazdaságos beruhá­zásra. Nem hunyhatunk szemet affölött, hogy — hosszabb tá­von gondolkodva — fejlődé­si céljainkhoz képest viszony­lag szűkös az ország mai fel­halmozási alapja, kívánatos ennek bővítése, az viszont kétségtelen: a beruházások nem bővíthetők, ha nem biz­tosítjuk a fogyasztásnak a termeléssel arányos növekedé­sét. Mi következik ebből? Az. hogy csak egy módon, a gazdaság intenzív fejlesztésé­vel bővülhetnek jobban a be­ruházások, ha nagyobb lesz a jövedelmezőség, s a nemzeti jövedelemből több juthat a felhalmozás és a fogyasztás arányos növelésére. Kül­kereskedelmünk fejlesztése Közismert, hogy gazdasági fejlődésünk milyen nagy mér­tékben függ a nemzetközi ke­reskedelemben és munkameg­osztásban játszott szerepünk­től. Ha a külkereskedelem csak lassan bővül, akkor gaz­dasági fejlődésünk szükség­képpen lelassul, ha viszont a külkereskedelem erőteljesen növekszik, akkor fejlődésünk feltétlenül meggyorsul. Hely­telen lenne, ha féknek te­kintenénk mai külkereskedel­münket. Motor az ma is, de kissé alacsony hatásfokú, az évi export értéke hazánkban szüntelenül növekvő tenden­ciájú, és már eléri a nemze­ti jövedelem 39 százalékát, de kétségtelen, hogy jelenleg nem képes olymértékben ösz­tönözni a gazdasági növeke­dést, ahogyan szeretnénk, hogy a népgazdaság növekedési üte­me is gyom és egyensúlyi helyzete is szilárd legyen. A megoldás kulcsa termelésünk export-képességének növelé­se. A magyar népgazdaság fej­lődésének feltétele, hogy egy­szerre két piacon is keresked­jünk, a szocialista országok piacán és a tőkés piacon. Ez a kettősség szükségszerű ma és az lesz a jövőben is. A szocialista viszonylaté külkereskedelem az egésznek 70 százalékát reprezentálja. Ezt az arányt továbbra is fenn kell tartanunk. A szocia­lista országok piaca nagy ösz­— Minthogy a kormány munkájának homlokterében most az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésével kapcso­latos teendők állanak, ezzel összefüggésben a jogi szabá­lyozás néhány kérdéséről kí­vánok beszélni — kezdte. — A párt IX. kongresszusa és a Központi Bizottságnak az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos határozatai vilá­gosan megadják a reform koncepcióját. Részletes kidol­gozása, bevezetése és gyakor­lati megvalósítása valamennyi társadalmi és állami szerv összehangolt, céltudatos mun­káját követeli meg. Ebben fontos helyet foglal el a jogi szabályozás rendszere, hiszen az új gazdasági irányítás szá­mos eleme jogszabályok ré­vén, jogi keretek között való­sul meg és érvényesül, •• Összhangban távolabbi céljainkkal — A gazdasági élete« vo­natkozó ma még hatályos jog­szabályaink természetesen a mostani gazdaságirányítási rendszert, és annak módsze­reit tükrözi. Ezeknek alapve­tő megváltoztatása egyes jog­területek átfogó átalakítását is megkívánja, részben most. különösen pedig a későbbi években. Ez — a közgazdá­szokkal szorosan együttműkö­dő elméleti és gyakorlati jo­gászoktól azt követeli meg, hogy a jogi rendezést kívánó kérdéseket gondosan tanulmá­nyozzák, megfelelő jogi meg­oldásokat keressenek, hogy az illetékes szervek elé jó javas­latokat tudjunk terjeszteni. A munkálatok két irányban folynak: egyrészt kialakítottuk azokat a jogi koncepciókat, elveket, amelyeket ez évben és a későbbiek során is érvé­nyesítünk a jogszabály-terve­zetek kidolgozásában. Más­részt foglalkozunk azokkal a kérdésekkel, amelyeket jogi vonatkozásban — majd több gyakorlati tapasztalat alapján is — a későbbiekben meg kell oldani. Az idén megoldandó felada­tokat, és a későbbi évek te­endőit szerves egésznek, egy­ségesnek kell tekintenünk. A mai szabályozást is úgy kell megoldanunk, hogy az időtál­ló legyen. Arra törekszünk, hogy a reform bevezetését szolgáló megoldások össz­hangban legyenek távolabbi céljainkkal. Éj jogszabályok készülnek A reform bevezetésével ösz- szefüggésben a kormánynak számos rendeletet és határo­zatot kell kibocsátania. A Mi­nisztertanács e jogszabályok megalkotásánál biztosítja a gazdasági élet szerteágazó te­rületeinek megfelelő koordiná­cióját. Gondoskodunk arról, hogy a szükséges jogszabályok idejében elkészüljenek. E munkában — miiként általá­ban is — körültekintően ügye­lünk arra, hogy egyes új, vagy újjáalakított jogintézmények szervesen illeszkedjenek szo­cialista jogrendszerünkbe. Ahol az új mechanizmus be­vezetése törvények vagy tör­vényerejű rendeletek alkotását vagy módosítását teszi szüksé­gessé, a kormány idejében az illetékes szervek elé terjeszti javaslatait. A mechanizmussal összefüg­gő jogszabályok felülvizsgála­tánál, rendezésénél nagy fi­gyelmet fordítunk az alsóbt 6zintű szabályokra, ideértve a miniszteri rendeleteket és utasításokat is. A kormány álláspontja szerint január 1- ig ezeket folyamatosan felül kell vizsgálni, és el kell dön­teni, hogy melyek maradnak érvényben. Az új helyzetben a gazda­sági élettel kapcsolatos jog­szabályok szerepe minőségileg változik. Az új mechanizmus­ban feladatuk az lesz, hogy határozottan megszabják a gazdasági tevékenység külső kereteit, ugyanakkor e hatá­rok között olyan rugalmas formáikat teremtsenek, ame­lyeket a gazdasági munka tölt meg tartalommal. A reform újfajta munkamódszert és ma­gatartást is követel minden vezetőtől. Tisztába kell jön­niük azzal, hogy mit jelent a gazdasági vezetőknek biztosí­tott nagyobb önállóság kezde­ményezés, és hogyan kell he­lyesen élniük a jogadta le­hetőségekkel, figyelembe véve az egyén, az egyes kollektívák és az egész társadalom érde­keit, illetve ezek összhang­ját Elsődleges a közgazdasági eszköz A gazdálkodó egységek egy­mással való kapcsolatában, de általában is hangsúlyozzuk a gazdasági élet közgazdasági eszközökkel való irányításának elsődlegességét. A jog, mint adminisztratív eszköz, másod­lagos szerepet tölt be. A két tényező persze szoros kölcsön­hatásban érvényesülhet csu­pán, egyik a másikat kiegészí­ti. Lesznek azonban olyan ese­tek is, amikor a közgazdasági eszközök nem elégségesek, ilyenkor a jogszabályoknak le­hetővé kell tenniök, hogy az irányító szervek közvetlenül érvényesíthessék a központi akarat megvalósítását. Ilyenek lehetnek például a honvéde­lem érdekei, a nemzetközi kö­telezettségek teljesítéséhez fű­ződő államérdekek stb. A párt következetesen hang­súlyozza és politikájában rnesz- szemen ően érvényesíti a dol­gozó ember javát, boldogulá­sát. Nem feledkezhetünk meg ezután sem arról, hogy a mun­kát az új mechanizmus körül­ményei között is az emoer végzi, aki a szocialista társa­dalom és a vállalati kollek­tíva egyenjogú tagja, akinek a munka nemcsak megélhetését biztosítja, de mindinkább éle­tének belső tartalmává vá­lik. A szocialista tör vény esség szellemében A jogi szabályozásnál e té­nyezőket messzemenően fi­gyelembe kell venni. A jog eszközeivel biztosítani kell a jövőben is a demokratizmus fejlesztését, az egyén és a kollektívák fokozott aktivizá­lódásának feltételeit, lehetősé­geit. Egész társadalmi életünkre, rendszerünkre jellemző a szo­cialista törvényesség, s ezt következetesen érvényesíte­nünk kell a jövőben is min­den területen. A szocialista törvényesség megkívánja, hogy követeljük meg és biztosít­suk i® az érvényben levő jog­szabályok maradéktalan be­tartását és betartatását. Befejezésül jelentem, hogy a reform jogi munkálatait is meghatározó kormányhatáro­zatban foglalt feladatok meg­oldása összehangoltan. meg­felelő ütemben halad. Az előt­tünk álló feladatok nagyok, de minden feltételünk megvan ahhoz, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetését es alkalmazását a jog eszközeivel is jól szolgáljuk és összefo­gott erővel sikerre vigyük. * A tanácskozás csütörtöki napján még több felszólalás hangzott el. Az országgyűlés ma délelőtt 10 árakor foly­tatja munkáját Már az utolsó csille szén is kigördült. A fiatal vájárok, akik itt tanulták a mestersé­get más bányákhoz kerültek. Tanbánya volt, most a Nóg­rádi Szénbánya Vállalat mel­léküzeme. Gombateanyésztés fo­lyik itt hónapok óta. — Mennyit értékesítettek | eddig? — Már több mint tizenegy - ezer kilót — válaszol Medve István az üzem vezetője. — Mindig éjszaka szedjük. Ami hajnal négy órakor meg Itt van a telepen, az már reggel kilenckor Budapesten, a fazékban lehet. Gépkocsival szállítjuk. Szerződésünk van a GOSZK-al. Természetes Salgótarjánt és a környéket ts ellátjuk. — Mennyi a tenyészterület? — Pillanatnyilag 3600 négy­zetméter. de év végére ter­vünk szerint ennek csaknem négyszerese, tizennégyezer négyzetméter lesz. Most, hogy már végleg meg­szűnt a Tanbánya, nagyobb terület szabadult fel. A kisze­relés folyik és párhuzamosan a gomba telepítése is. A jövő hónapban újabb kétezer négy­zetmétert telepítünk — ma­gyarázza. A bánya vágatokba indu­lunk azután. Meglepő, hogy bányászok milyen gyorsan válnak gonba termelő szak­emberekké. A* alacsony ágyakon csokorban fehéredő gombákról magyaráz Medve István. Már van spóra, ami­ből csokrosan fejlődik a gomba. Ezt nem igen kedve­lik. jobban szeretik a fe­hérszínű és több első osztá­lyút adó spóráikat. — Kifizetődő-e az új mel­léküzem? — kockáztatom meg a kérdést, mert sokan úgy mondják gazdaságtalan. — Feltétlen megéri. Az igaz,hogy befektetésre itt is szükség van, de anélkül nincs semmi. A gomba pe- d:g hét—nyolc hullámban te­rem, és eddig átlagosan hat­ás félkilót termeltünk négy­zetméterenként Volt persze olyan terület is, ahol nyolc és fél kilót. Egy területet éven­te kétszer lehet betelepíteni. A trágya amit betelepítünk utána még felhasználható a mezőgazdaságban, tetet ez sem vfeszik kárba. A beszerzé­se okoz egy kis gondot. A bányáktól, állami gazdaság­tól és termelőszövetkezetek­től vesszük. Fontos, hogy minden nap kapjunk belőle. Kell azután tőzeg, homos, sőt hypó is a fertőtlenítéshez. — Mennyi embert foglal­koztat ez az új „gazdasaga? — Összesen harmincketten vagyunk. Ev végére talán öt- venen leszünk. Többségében természetes nőket foglalkoz­tatunk. A nehezebb munka a férfiaké. Fenntartás is keil. Erre elég naponta hat mű­szak. Az ágyások között sétá­lunk. Valósaggal világítanak a fehérkalapü gombák. A* üzemvezető elégedetten né­zegeti őket, majd megáll. Volt már nem is egyszer olyan nap. hogy háromszáz- hetvenöt kilót szedtünk. Mi úgy vagyunk ezzel, mintha hízót adnánk az állam kony­hájára. Ahogy növelni tud­juk a területei, úgy adunk mindig többet. Most megpró­bálkozunk egy újabb módszer­rel a ládás telepítéssel is. Ez azt jelenti, hogy több szin­tesen termelünk, persze csak ott, ahol elegendő oxigént tu­dunk biztosítani, mert az ts fontos. Ahogy hallgatom a telep vezetőjét — elgondolkozom. Néhány hónappal ezelőtt Medve István talán csak hí­rét hallotta a gombatermesz­tésnek, most meg lassacskán már szakelőadást is tarthat róla. Ügy látszik minden újat meg lehet tanulni. Kint teherautó érkezett anyaggal, a telepítéshez. A bőrkobakos és önmentő ké­szülékkel is ellátott emberek munkához látnak. Nem a szé­nért fblyik már ittv a munka, hanem fontos élelmezési anyagért, ami jelentős ha­szonnal jár. B. J. Reggeltől talpon ••• Az év elején, amikor Salgó­tarjánban a pártiskolán ter­melőszövetkezetiek tanultak, a hallgatók között feltűnt egy fiatalember. Érdeklődött, vi­tatkozott mindaddig, amíg nem győződött meg arról, ami őt érdekelte. Kerek arca tele volt nyugtalansággal. Nyíltan megmondta: — Engem a falumból azzal küldtek el, hogy mindent pon­tosan jegyezzek meg. Egy alkalommal Pestről ér­kezett előadó, aki a tsz-tagok jövedelemforrásairól tartott előadást A foglalkozás után még egy órát vele töltött el, annyi kérdezni valója volt. Bujnyik Pál, a terényi tsz gépcsoport-vezetője és a köz­ség párttitkára ez a fiatal. Az iskolában töltött idő óta eltelt néhány hónap. Azóta belete­metkezett a munkába. Fejszán Jenő. tanácselnök tudja leg­jobban. aki hűséges segítőtár­sa a pártmunkában, milyen lelkiismeretesen dolgozik. — Kora reggeltől késő estig talpon van — mondja az el­nök. Nem tudja a major melyik részében található, mert a gépcsoportvezetői beosztásából felmentették. A magtárt bíz­ták rá, mellette a raktárosi teendőket, és az anyagbeszer­zést, de még a műhely veze­tést is, hogy „maradjon'’ idő a mozgalmi munkára is. Azt mondja Fejszán: — Majd itt keressük vala­hol. Célba veszi a magtárt, amely előtt vontató, telt zsákokat ra­kodnak róla. A padlásfeljárón kövér lakat. A földszinten rán­cos öreg, két bakból készített állványról nyújtódzik a plafon felé. Meszel. Dörgöli a szemé­be fröccsent mészcseppet. Fél­vállra billenti fejét. — Itt van valahol — és meszel tovább. Bujnyik sehol. A raktár is zárva. Távolabb egy kopott Skoda, idegenek vannak a ma­jorban A tanácselnök tekin­tete azokat keresi. Az építke­zésnél méregetnek. Nézi őket, felvillan a szeme. — Ott van Pali — kapja fel a fe.iét. Indul egy élre fektetett be­tonoszlop felé. leül és vár. Csapódik a Skoda ajtó. men­nek a vendégek. Bujnyik az elnök mellé ül. Egv másik traktor cipekedik telt zsá­kokkal megrakott vontatóval a magtár elé. ők is Bujnyikot várják. Távolabb elevátor za­katol, viszi a szénát a kazal­ra. A titkár szidja az építő­ket. — Az istállónak már tető alatt kéne lenni és anyaghi­ányra panaszkodnak. Mit csi­náljak velük?.. . Az elnök, hogy megnyugtas­sa, a vezetőségi ülésre tereli a szót. De a kazlazók kiabálnak. — Pali... Pali... — és mondják. Fejszán nem érti. Bujnyikra néz, aki mérgesen legjrint a kezével. Az arcán, hogy érti, mit kiabálnak és mondja az elnöknek: — Ponyvát kérnek a rak­tárból. Mire befejezik. meg­kapják ... A tanácselnök a Cserhát fe­lől kavargó felhőt nézi. Vala­hol a hegyek fölött már mor­dul az ég. Megtörüli izzadó homlokát, és inge alatt dörzsö­li a mellét. Az elevátor fel­gyorsul. — Alighanem megjön az eső. — Nézi a titkárt, de azt már a vezetőségi ülés foglal­koztatja. Sem a gépek zúgá­sa. sem a tornyosodó felhők nem érdeklik. — Mikor Jenő, mikor? Va­sárnap is reggeltől késő dél­utánig a számlákat rendez­tem. Elhallgat, rácolja homlokát, számol az idejével. Beosztással kell gazdálkodni. — Majd este . . . Megegyeznek. Két emberről kell tárgyalni, amit nem le­het halasztani. Vezetők. Az egyik le akarja magáról ráz­ni a fegyelem kötelékét. Tele a falu rá panasszal. A múltkor a tanácstitkár csapott vele össze. Nem készítette el a költségvetést. Elment utána a lakására, és akkor még ő sér­tődött meg. A másik pedig nagyvonalúskodik. Nem hall­gatja meg a jó szót. Nem mondják meg kikről van szó. Bujnyik a kérdésre is csak annyit mond: — Ah. ez belső ügyünk. Majd magunk között elintéz­zük. Felébresztjük őket. Mi hibánk, hogy megfeledkeznek magukról. Keveset foglalko­zunk velük. Dehát kevés az idő .. . Néhány kövér esőcsepp hup­pan a porba. Előhírnök, jön az eső. A kazl azoknak keil a ponyva. Pedig Bujnyik még mondani akart valamit Fej­szán is neki. De már csak annyira tellett, hogy utána ki­áltott: — Akkor este nyolckor. Jó lesz .. ? Futtából visszafordulva fe­jével intett igent. Az elnök ar­cáról leolvasható volt. tárgyal­ni fog Molnárral a tsz-elnök- kel, mentesíteni kel! Bujnvi- kot, mert sok amit a vállára raktak. Bobál Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom