Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-13 / 163. szám
2 WO«!» ÄB 1987. július 19. csütörtök Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az í. oldalról) sának a szükségessége. A tapasztalatokat összevetve megállapítható, hegy az elképzelésekben sok a hasonlóság, de egyszersmind az országok adottságaiból fakadó különbözőség is. Mi a saját viszonyaink között azt láttuk a legcélravezetőbbnek, ha a reformot megfelelő előkészítés után a népgazdaság egészében egyidőben hajtjuk végre. Az egyes részletkérdések kidolgozásában sok vita folyt. Ezen nem is lehet csodálkozni. A különböző nézeteknek, elképzeléseknek és javaslatoknak nem egyszer igen éles összeütközése azzal az előnnyel járt, hogy kialakultak az adott körülmények között a lehető legjobb megoldásokat biztosító módszerek. A Minisztertanács és a kormány Gazdasági Bizottsága számos határozatot hozott, amelyek a Központi Bizottság irányelveinek megfelelően az egyes részterületeken megszabják az új mechanizmus alkalmazásának szervezeti kereteit és módszereit. A közvélemény előtt ismeretesek legfontosabb határozataink, rendeleteink. Szélesedő demokrácia Erre tekintettel most csak az új gazdaságirányítási rendszer néhány vonatkozásáról kívánok szólni. Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozottan aláhúzni, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben a tevgazdálkodás szerepe és hatékonysága jelentős mértékben megnő. A jövőben a központi irányitó szerveknek kevesebb, de nagyobb jelentőségű üggyel kell foglalkoz- niok. Figyelmüket a fontosabb dolgokra összpontosíthatják, nagyobb körültekintéssel, gondosabb elemzések alapján dönthetnek. Továbbra is a népgazdasági tervben határozzuk meg a népgazdaság legfőbb arányait, a felhalmozás és a fogyasztás mértékét, a beruházások összmeny- nyiségét és főbb irányait. E mellett a terv szerves részévé tesszük azokat a gazdasági szabályozó elveket és eszközöket, amelyek biztosítják a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását A mechanizmus reformjának egyik jellemző vonása a döntési jogkörök decentralizálása. Az eddig a kormány es a minisztériumok hatáskörébe tartozó számos kérdés eldöntésében a vállalatok és a tanácsok lesznek illetékesek. Jobb összhang valósul meg a termelés és a szükségletek között vállalati és társadalmi méretekben egyaránt Így bővül rendszerünk demokratizmusa, növekszik a dolgozók aktiv közreműködése a közös feladatok ' megoldásában, és mindez a bürokratizmus csökkentését eredményezi. Az üzemi demokrácia tervezett nagyfokú kiszélesítésének feltétele, hogy a szakszervezetek megfelelő jogkört kapjanak. A dolgozók kötelességének, és jogainak meghatározásánál szem előtt tartjuk, hogy az anyagi érdekeltség fokozása mellett rendkívül fontosak az erkölcsi tényezők. Ezt már figyelembe veszi az új munkatörvénykönyv, amelyet széles körű vitára bocsátottunk. A jogos észrevételek és helyes javaslatok figyelembevételével átdolgozott tervezetet a Minisztertanács újra megtárgyalja, s ez év ' őszén az országgyűlés elé terjeszti. javultak a mezőgazdasági üzemek Fontosnak tartjuk, hogy me zögazdasági termelősaö vetke - zeteink jól beilleszkedjenek az új gazdasági mechanizmus rendjébe. Ebből a célból rendeztük a termelőszövetkezetek álló- és forgóeszköz hiteleit, és töröltük tartozásaiknak azt a részét, amelyekre állóeszközeik újjáértékelése szerint a termelésben nem volt fedezet. A törlés után az ilyen jellegű adósságállomány lényegesen csökkent, és a megmaradóra te kedvező visszafizetési határidőket állapítottunk meg. Bevezettük a termelőszövetkezetek teljes állóeszköz állományára az amortizáció- képzés kötelezettségét Fokozatosan teremtjük meg a pénzügyi feltételét annak, hogy saját árbevételeik alapján minél szélesebb körben rátérhessenek a havonkénti munkadíjazás rendszerére. A tavalyi jó termés mellett az árrendezések, a termelőszövetkezeti tagokat érintő szociálpolitikai intézkedések, az említett hitel- rendezés, és az elterjedő rendszeres munkadíjazás máris kedvező eredményeket hozott. Csökkent a mérleghiámyos szövetkezetek száma, javult a gazdálkodás szervezettsége, és szilárdult a tagok munkafegyelme, megkezdődött a faluról korábban elvándorolt fiatalok visszatérése — természetesen elsősorban a jől működő •— szövetkezetekbe. A termelőszövetkezeti demokrácia továbbfejlesztésében jelentős előrelépés, hogy a termelőszövetkezetek küldötteinek kongresszusa életre hívta a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát. A tanács jogot kapott a kormánytól arra, hogy állást foglaljon mindem olyan szövetkezet-politikai, gazdasági, szociális és kulturális kérdésben, amely a szövetkezetek működését alapvetően érinti. Az év folyamán megalakulnak a termelőszövetkezetek területi szövetség«. Ezt fontos politikai eseménynek tartjuk, s működésüktől sokat remélünk. A szövetkezeti szervek a mozgalom koordinálására, az elvek egységes érvényesítésére szükségesnek nyilvánították egy főtanács létrehozását. A kormány a kezdeményezést támogatja. A termelőszövetkezetek országos kongresszusa, majd júniusban a Minisztertanács megtárgyalta az új földjogi- és termelőszövetkezeti törvények tervezetét. E törvény- tervezeteket megküldtük az országgyűlésnek, kérve, hogy az illetékes bizottságok tárgyalják meg, és észrevételeiket, javaslataikat közöljék a kormánnyal. Az ezek figyelembevételével elkészülő törvényjavaslatokat ősszel nyújtjuk be a tisztelt országgyűlésnek. Külkereskedelmünk és a KGST A gazdasági mechanizmus reformja népgazdaságunknak kevés területét érinti olyan mélyen, mint a külkereskedelmet. Lényeges, hogy az új gazdasági mechanizmusban .szarosabb kapcsolat alakuljon ki a belső és a külső piae között Azért fontos ez, mert a külkereskedelem közvetíti a világpiac ösztönző hatását a hazai termelésre, értékesítésre, és fogyasztásra, a műszaki színvonal fejlődésére, végső soron a társadalmi munka termelékenységének növekedésére. Mivel hazánk gazdasági fejlődésében nagy jelentősége van a nemzetközi munkamegosz-1 fásnak, ezért továbbra is szükséges a nemzetközi kapcsolatok központi állami irányítása. A külkereskedelmi monopólium fenntartása mellett, a gazdasági folyamatok átfogóbb egysége céljából jobban össze kell kapcsolni a termelést a külkereskedelemmel. és áho! ez indokolt, ennek szervezeti feltételeit is meg kell teremtenünk. Ez azonban csak fokozatosan valósítható meg. f'réhány iparvállalatnak és más — nem külkereskedelmi — szervnek már megadtuk a közvetlen export-, IDetve importjogot. Számos további termelővállalat, megfelelő felkészülés után, Igényelheti e tevékenység átvételét. Az államközi szerződésekben — közöttük a KGST országokkal kötött hosszúlejáratú egyezményekben — vállalt kötelezettségeinket az új gazdaságirányítási rendszer feltételei között is teljesíteni fogjuk. Szükséges, hogy a jövőben már a nemzetközi egyezmények előkészítésébe megfelelően bevonjuk a gazdasági minisztériumokat és az érdekelt vállalatokat. A következő időszak fontos feladata, hogy a mechanizmus változásából eredő új módszereket sikeresen alkalmazzuk a baráti országokkal való együttműködésben. E feladatot nagy körültekintéssel, a szocialista országokkal egyetértésben kell megoldanunk. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a termelés folyamatossága és az 1968. évi árucsereforgalmi egyezmények előkészülése és megalapozása kívánatossá teszi; a vállalatok minél nagyobb mértékben kössenek külföldi partnereikkel szerződéseket. Változatlanul arra törekszünk, hogy tovább erősítsük és fejlesszük gazdasági kapcsolatainkat a baráti szocialista országokkal, elsősorban a KGST államaival. Ügy véljük, hogy az eddig elért kétségkívül jelentős eredmények nagymértékben továbbfejleszthető!?, ezért a KGST-n belül a kapcsolatok különböző új formáit is keressük és kívánjuk kezdeményezni. Bővíteni kívánjuk külkereskedelmi kapcsolatainkat a más gazdaságitársadalmi berendezkedésű országokkal is, a kölcsönös előnyök alapján. Nagyobb teret kap az ösztönzés Ismeretes, milyen fontos szerepet tölt be népgazdaságunk megalapozott fejlesztésében a helyes beruházási politika. Az új beruházási rendszerben továbbra is a kormány hagyja jóvá a beruházások fő elosztási arányait, a népgazdaság fejlesztésére jelentős hatást gyakorló beruházásokat. De teret biztosítunk a vállalatok számára ahhoz, hogy a piaci hatások, a jövedelmezőség figyelembevételével, a központi szabályoknak megfelelően, megvalósíthassák a számukra legelőnyösebbnek ítélt beruházásokat. A kormány határozatot hb- zott a műszaki kutatási munkák irányításáról, továbbá a találmányi és újítási rendszer továbbfejlesztéséről is. A találmányok díjazásában a feltaláló és a felhasználó vállalat jogszabályokban rögzített keretek között, de a korábbinál szabadabban állapodhat meg. Az újításoknál a vállalatok a legkülönbözőbb formákban, de kellő ösztönzést adó módon díjazzanak mindem kiemelkedő műszaki teljesítményt, származzék az munkaköri kötelezettségből. vagy munkakörön kívüli tevékenységből. A szabályozás előfeltételei adottak. ezért kormányunk a törvény- javaslatot ez évben elkészíti. Érthető módon a lakosság egészét érdekli, hogy milyen változásokat hoz a gazdasági mechanizmus reformja az árrendszerben, ezért erre bővebben kitérek. Igen fontos gazdaságpolitikai célkitűzésünk, a népgazdaság egységes termelői árrendszerének megteremtése. 1968- ban ebben jelentős lépést teszünk előre. A termelői árreform a jelenlegicél kiegyensúlyozottabb árviszonyokat hoz létre. Az árak rögzítése gátolta a gyorsabb fejlődést, az ipar korszerűsítését és — többek között emiatt — lemaradtunk más országok mögött új anyagok és nagyteljesítményű új gépek igénybevételében. Az iparban az árrendszer javítása elsősorban a ráfordítások helyes számbavételét igényli. A vállalatoknak az állam az épületeket, a gépeket, más berendezésket régebben teljesen díjmentesen bocsátotta rendelkezésére. Ez nem ösztönzött takarékosságra. Az utóbbi időben néhány területen bevezettük az eszközlekötési járulékot. A tapasztalatok kedvezőek, s ezért az eszközlekötési járulékot most általánossá tesszük. A telekhasználati díj bevezetésével kívánjuk elősegíteni a vállalatok által igénybe vett földterület ésszerű kihasználását is. Az árrendszerről Az iparvállalatok az import nyersanyagokért általában annyit fizetnek majd, amennyibe azok az államnak kerültek. Az exportért pedig a vállalatok annyi árbevételhez jutnak, amennyit a szóban forgó termékekért a külföldi vevő fizet. A vállalatoknak további fejlesztési terveik kidolgozásában ezt már figyelembe kell vennl- ök. Vannak vállalatok, amelyek az átlagosnál drágábban termelnek, de exporttevékenységükről egyelőre nem mondhatunk le, ezért a vállalatok, illetve a termékek bizonyos körében az exportot az állam támogatja. Ami a mezőgazdasági termelői árak problémakörét illeti : a felvásárlási árak időnkénti emelése útján is ösztönöztük a belterjes fejlesztést. A tavalyi árintézkedések alkalmával a mezőgazda- sági termékek felvásárlási árszínvonalát mintegy kilenc százalékkal emeltük. Szükség van azonban további emelésére. Azt tervezzük, hogy 1968-ban a fél vásárlási árszínvonalat mintegy 8 százalékkal emeljük. Az új fel- vásárlási árak az állattenyésztésben nagyobb, a növénytermelésben kisebb mértékben emelkednek. Ez tn október hó 1-től az élő sertés átvételi árát, a nagyüzemi felárral együtt, 3 forinttal emeljük. Bízunk benne, hogy az áremelés ösztönözni fog a sertéstenyésztés fejlesztésére és meg tudjuk javítani a lakosság sertéshús ellátását. A többi felvásárlási áremelés 1968-ban lép majd életbe, de már a közeljövőben meghirdetjük, hogy ennek ismeretében a mezőgazdasági üzemeket jobban orientáljuk a társadalmi érdekekre. A felvásárlási többlet-költségeket az állam viseli. A lakosság ellátásában alapvető élelmiszerek, a kenyér, a li szt a sertés és marhahús, a zsír, a tej és tejtermékek fogyasztói ára tehát 1968-ban nem emelkedik. A fogyasztói áraknak elvileg a termelői árakhoz kell igazodniuk. Maga az elv feltétlenül igazságos és helves. A munka szerinti elosztás ugyanis következetesen csat? akkor érvényesíthető, ha mindenki annyit fizet az általa megvásárolt termékeken és igénybe vett szolgáltatásokért, amennyibe azok társadalmunknak a valóságban kerülnek. Ennek az elvnek a valóra váltása különböző okok miatt csak lassan és fokozatosan történhet. A termelői és a fogyasztói árak egységbe foglalása ugyanis a fogyasztói árak igen nagyarányú mozgásával járna. A fogyasztói árarányok alapvető megváltoztatása a jelenlegi helyzetben — és még néhány évig — végeredményben veszélyeztetné azt az alapvető törekvésünket, hogy a dolgozó emberek életszínvonala rendszeresen emelkedjék. A fő arányok A jelenlegi fogyasztói fö árarányok fenntartását úgy biztosítjuk, hogy az élelmiszerek egy részét, továbbá néhány iparcikket, valamint az alapvető szolgáltatásokat továbbra is támogatjuk államilag, ezenkívül forgalmi- adó reformot hajtunk végre. Mindezek eredményeként a termékcsoportok együttes árszínvonala lényegében változatlan marad, de ezen belül bizonyos áruk drágábbak lesznek, mások viszont olcsóbban kerülnek forgalomba. Egyes termékek árát változatlanul hatóságilag rögzítjük, más termékeknél pedig megszabjuk az árak felső határát. A fogyasztási cikkek körében a rögzített árak az áruforgalomnak mintegy 45%-ána terjednek ki. A lakosság ellátása szempontjából különösen fontos elsőrendű árucikkeknek rögzített ára lesz. Ezeknek a termékeknek az árát 1968. január 1-én kbzzétesszük, és ezek szárak — kevés kivételtől eltekintve — megegyeznek a jelenlegiekkel. Az áruforgalomnak mintegy 30 százalékánál az árak bizonyos hatósági korlátok között a kereslet és kínálat formáló hatására alakulhatnak, olyan termékcsoportokra alkalmazzuk ezt az árformát, amelyeknél a technikai korszerűsítési folyamat rendkívül gyors, vagy például a termék ki van téve a divat változásainak, és ahol az árak kialakításának ez a módja feltétele annak, hogy az ipar gyorsan reagáljon a társadalmi keresletre. Azt azonban még ezeknél az ármozgásoknál is feltétlenül meg akarjuk akadályozni, hogy veszélyeztessék a lakosság életszínvonalát. Erre tekintettel kedvezőtlen tendenciák esetén az állam piacszabályozó eszközeinek alkalmazására kerül sor. A mostani 15 százalékos aránnyal szemben az áruforgalomnak mintegy 25 százalékára terjednek ki majd a szabad árak. Azokra — az életszínvonalat kevésbé érintő — termékekre vonatkozik ez, amelyeknek termelése központilag nehezen ellenőrizhető, s ha árukat rögzítenénk, eltűnnének a forgalomból, csak Időnként lennének kaphatók, vagy felesleges készletek képződnének. Meggyőződésünk, hogy az előzőekben vázolt fogyasztói ármechanizmus jól fogja szolgálni a társadalmi érdekeket, úgy valósítja meg a fogyasztói árszínvonal stabilitását, hogy elmaradnak ennek káros hatásai. Széles körben vetődnek fel olyan kérdések a gazdasági mechanizmus reformjával összefüggésben, miként alakul majd a foglalkoztatottság, és az életszínvonal. Számolunk azzal, hogy egyes ágazatokban a jelenleginél kevesebb, illetve több dolgozót lehet foglalkoztatni. Ismeretes például, hogy megszüntetjük több bányaüzemben a nagyon költséges, gyenge minőségű szén kitermelését, emiatt számottevően csökken a bányászok száma. A foglalkoztatottak száma nö?ekedni (og A minisztériumok új hatáskörének rendezése során határozatokat hoztunk az év végéig végrehajtásra kerülő létszámcsökkentésekre. Várható az is, hogy ha az üzemekben és a hivatalokban javul a munka szervezettsége, szilárdabb lesz a munka- fegyelem, hasznosítják a belső munkaerő-tartalékokat, akkor lehetővé és szükségessé is válik, hogy elbocsássanak olyan embereket, akikre ott már nincs szükség. A foglalkoztatottak száma végeredményben mégsem csökkenni, hanem emelkedni fog. Jónéhány területen a jelenleginél több dolgozó foglalkoztatására lesz szükség. Számolhatunk azzal is, hogy a gyermekgondozási segély hatásaként szép számban maradnak otthon átmeneti időre az anyák kisgyermekeik mellett, a javarészük helyett — ha Időlegesen is — új dolgozókat vesznek fel. Az új mechanizmus a vállalatokat a szükségletnek megfelelő termelés dinamikusabb fejlesztésére serkenti, mi pedig arra ösztönözzük a gazdasági vezetőket, hogy a vállalati tevékenységet észszerűen fokozzák, bővítsék. Ahol mindezek ellenére is létszámcsökkentésre kerül sor, az emberekről való gondoskodás, a szocialista humánum j gyében mindent megtesznek a vezetők, a szakszervezetek és az állami szervek, hogy mindenki, aki dolgozni akar, munkához jusson. Átfogó intézkedéseket ho- ott a kormány, hogy biztosítsa a szénbányászatban fe- eslegessé váló dolgozók elhelyezését. Magáig értetődő (Folytatás a 3. oldalonj Képviselők az ülésteremben
