Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
1 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MfcGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVF. 154. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1967. JÚLIUS 3. VASÁRNAP Szolgáljuk becsületesen népünk érdekeit Kádár János elvtárs felszólalása a KISZ VII. kongresszusán Tisttelt kongresszus! Kedves elvtársak, elvtárs- ti ők! Mindenekelőtt, eleget téve megtisztelő kötelességemnek, átadom a kongresszus vendégeinek. küldötteinek, minden résztvevőjének, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és az Űttö- rőszövetség vezetőinek és tagságának, hazánk ifjúságának, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét, és jókívánságait. (Nagy taps) A beszámolóval, a benyújtott javaslatokkal alapvonásaikban egyetértek. Ügy látom, hogy mindezek összhangban vannak a párt, munkásosztályunk és társadalmunk törekvéseivel, azokkal a feladatokkal, amelyek ebből a Kommunista Ifjúsági Szövetségre há- ramlanak. Az elhangzott felszólalások úgy hatottak rám. hogy akik itt beszéltek, nagy felelősség- érzettel. a kérdések ismeretében tették és különösképpen arról szóltak, mit és hogyan kívánnak tenni a Kommunista Ifjúsági Szövetség feladatainak megoldásáért. A Kommunista Ifjúsági Szövetség feladatainak alapvető meghatározója a párt irányvonala: az a tevékenység, amelyet munkásosztályunk, népünk, társadalmunk jelenleg céljaink érdekében kifejt. Ebből a szempontból nézve azt gondolom, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságának munkásságához biztosítva van az alapvető feltétel. Elsősorban arra hivatkoznék, hogy — ami a munkában nélkülözhetetlen, és nemcsak az ifjúság szövetségében, hanem egész társadalmunk életében — a társadalom életét vezető párt politikája világos, szilárd, következetes, törésmentes Immár évek hosszú sora óta. Ez a politika kiállta a gyakorlat próbáját. és eredményeket hoz. Egységben szavak és lettek Nagyon fontos az ifjúsági szövetség munkája szempontjából, hogy ezzel a politikával nemcsak a párttagság van tisztában, hanem munkásosztályunk, parasztságunk, érteim''ségünk, egész dolgozó népünk is érti, helyesli és alapvetően támogatja. Ezzel magyarázható, hogy az elmúlt esztendőkben nagy eredmények születtek. A munkás- osztály, a nép egyetértésének megfogható és ellenőrizhető bizonyítékai vannak. A párt törekvéseit, politikájának lényegét meghatározta, a munka fő területeire értelmezte, és szentesítette a IX. kongresszus. A kongresszust követően, mint a jelenlevők azt mindnyájan tudják, lendületes munka indult meg a társadalom különböző szféráiban, társadalmi életünk különböző területein azért, hogy biztosítsuk a kongresszus irányvonalának még jobb megértését, és megkezdjük annak gyakorlati megvalósítását. Ilyen nagy és rendkívül fontos eseménynek tekinthető. hogy a pártonkívüli szövetségeseinket is tömörítő Hazafias Népfront, a magyar szakszervezeti kongresszus, a termelőszövetkezeti és SZÖVOSZ kongresszus, és mintegy ennek a folyamatnak betetőzéseként a választások során az egész nép, munkásosztályunk, parasztságunk jóváhagyását adta erre a politikára, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. 1 Ügy gondolom, elmondhatjuk, hogy a most folyó ifjúsági kongresszus ugyancsak azt fogja bizonyítani, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség, annak tagsága és az általa vezetett ifjúság érti, magáénak tekinti a párt politikáját, és kész megvalósításáért dolgozni. Ez rendkívül fontos körülmény.' mert ennek figyelembevételével köny- nyebb meghatározni az ifjúsági szövetség feladatait és tennivalóit. Gyakran emlegetjük, hogy a párt tevékenységében az egyik legfontosabb és nélkülözhetetlen tényezőnek a szavak és a tettek egységének kell lennie. Gondolom, általános értelmezésben elmondhatjuk, hogy ez most így van, és jó, hogy így van: a pártot illetően megvan a szavak és a tettek egysége. Ehhez mindjárt hozzá szeretném fűzmi azt is, hogy társadalmunk alapvető osztályainak; a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség — és most itt illő, és hozzá is lehet fűzni — a magyar ifjúság tömegeinek • magatartása és cselekedetei arról tanúskodnak, hogy a magyar nép nemcsak szavakban helyesli a párt politikáját, hanem tettekben is. A főin egek egyetértése nélkülözhetetlen Azt hiszem, mindenkinek emlékezetében él az az időszak — 1963 végére, 1964 első hónapjaira gondolok —, amikor a munka bizonyos területein, gazdasági fejlődésünkben olyan pontra jutottunk, hogy az általános előrehaladáson belül ellentmondások jelentkeztek. Nem arról van szó, hogy megtörték, vagy megszakították volna a fejlődést, de mindenképpen fékezték, és az emberek azt kérdezték, helyes úton járunk-e? Hivatkoznom kell a párt Központi Bizottságának 1964 decemberi határozatára, mely a fejlődés alapvető egészséges vonásait hangsúlyozva rámutatott bizonyos megtorpanásokra is, felhívott és mozgósított ezek kiküszöbölésére. Egész gazdasági fejlődésünk strukturális, szerkezeti problémáit — amelyek összefüggnek az örökséggel, amelyet a hatalomra lépő munkásosztály és a nép kapott a múlt uraitól, valamint a fejlődés kezdeti évtizedeinek nehézségeivel is — nem lehetséges egy— két esztendő alatt megoldani. De a párt a nehézségek előtt nem húnyta be szemét, hanem szembenézett velük, rámutatott orvoslásuk módjaira és mozgósított megoldásukra, és ez fordulatot idézett elő a gazdasági munkában, ami komoly eredményekre vezetett. A pártnak és az ifjúsági szövetségnek tudnia kell, hogy a tömegek egyetértése, támogatása és bizalma a valóságban mélyebb és nagyobb, mint ahogyan mi értékeljük. Az elmúlt évtizedek harcai mindezt bebizonyították. Amikor a párt vagy az ifjúsági szövetség egy adott kérdést világosan, nyíltan feltárt és megjelölte a feladatot, harci programot adott a tömegeknek, akkor a tömegek soraiban megszűntek a zavarok, bizalommal vállalták a munkát, a harcot, ami nagy társadalmi kérdések megoldásánál elengedhetetlen. Amikor a Kommunista Ifjúsági Szövetség saját területén, saját feladatait mérlegeli, amint teszi itt VII. kongresszusán, azzal a nyugodt és biztonságos érzéssel teheti, hogy pártunk politikája elvi politika, szilárd, következetes és ennek a politikának fő irányvonala a legközelebbi esztendőkben sem fog változni. (Nagy taps.) A három fő erő Először szeretnék szólni a nemzetközi helyzetről. A nemzetközi helyzet alakulásának mérlegelésénél abból kell kiindulnunk, hogy jelenleg a világpolitikában különböző hatalmas erők vannak jelen és hatnak. Jelenleg megkülönböztethető módon legalább is három fő erőt látunk. Az első, amelynek meghatározó szerepe van a világ fejlődésében, a szocialista világrendszer, a szocialista forradalom, a világ kommunista mozgalmának ereje. A második és jelenlegi állapotában ezt külön kell kezelnünk, mert megvan a maga sajátossága — az úgynevezett harmadik világ erőcsoportja, amely a maga módján ugyancsak meghatározó szerepet játszik a nemzetközi élet alakulásában. A harmadik, meghatározott erővel és szereppel rendelkező tényező az imperializmus. A szocializmus, a szocialista világrendszer, a kommunizmus nemzetközi erői következetes harcot és küzdelmet folytatnak a társadalmi haladásért, általában a szocializmus eszméinek előretöréséért különösképpen, és minden erejükkel támogatják a nemzeti függetlenségi törekvéseket. Támogatják a nemzetközi jog tiszteletben tartását, fellépnek az agresszió ellen, küzdenek a világháború kirobbanásának megakadályozásáért, a tartós béke megteremtésé' ért. Az úgynevezett harmadik világon belül természetesen országonként, népenként, világrészenként eltérőek a törekvések, de közös és alapvető jellemvonásaik, hogy a gyarmati rendszer megsemmisítéséért a neokolonializ- mus ellen, az önálló és független nemzeti létért, az adott országok társadalmának belső fejlődéséért küzdenek. A szocializmust és a harmadik világ erőit összeköti annak az alávető ténynek a felismerése, hogy az ellenség, az imperializmus. közös és szükségszerű, hogy teljes egységben lépjenek fel ellene. Ugyanaz az imperializmus, amely minden erővel meg akarja akadályozni az egykor gyarmati elnyomás alatt sínylődött népek önálló nemzeti törekvéseit, meg akarja akadályozni a szocialista világrendszer fejlődését, és azt, hogy újabb néoek és országok is a szocialista fejlődés útját válasszák. Az imperialisták. ha tehetnék, szeretnék visszarabolni a szocialista országok népeitől is elért vívmányaikat, önállóságukat, függetlenségüket és szabadságukat Lelepleződött a kapitalista demokrácia A harmadik nagy erőcso- port, az imperálizmus. tekintettel a szocialista világrendszer erejére, — úgy tűnik, kerüli a fő erők közvetlen összecsapását, mert nem tekinti a helyzetet kedvezőnek ahhoz, hogy világháborút robbanthasson ki. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy ugyanez az imperializmus — számításba véve azt is, hogy a szocialista világ és a harmadik világ nem akar háborút — tudatosan és tervszerűen provokációkat és támadásokat szervez, egyegy országra mért csapásokkal próbálja megakadályozni a társadalmi fejlődést. vagy elérni a gyarmati rendszer visszaállításét. Az imperializmus általános stratégiájához és taktikájához tartozik, hogy anyagi befolyását. katonai eszközeit minden reakciós erőnek rendelkezésére bocsátja, s mivel ez az imperializmus természetével, világnézetével is összefér, nem riad vissza pucs- csok és hasonlók szervezésétől sem. A görögországi puccs bizonyító erejű ténye annak, hogy milyen a kapitalista világ demokráciája a valóságban. A terror, a puccs, a gyilkosság ősi fegyver a társadalmi haladással szemben. Mindez pil- latnyilag súlyos csapás arra a népre, amely ezektől szenved, de a történelem fejlődését nem lehet feltartóztatni. Hajdanában a kapitalisták propagandistái Moszkvát, a kommunistákat igyekeztek úgy ábrázolni, hogy az éjszaka leple alatt, titokban, köpeny alá rejtett tőrrel ösz- szeesküvéseket szerveznek Nézzék meg. hová jutott mos* az fmperial'sta kaoitalizmus Görögországban a hatalom a burzsoázia kezében volt. az országra döntő befolyása volt a NATO-nak, de voltak bizonyos demokratikus intézmények, választásokra készültek és polgári baloldali előretöréssel lehetett számolni, ami természetesen még mindig rendkívül messze volt mindenféle kommunizmustól, vagy proletárdiktatúrától. Ez mégis olyan ijesztő perspektíva volt a görög burzsoázia, a reakció, s a NATO hangadói számára, hogy már ezzel tottak katonai puccsot szervezni . rendkívüli állapotot és a legkegyetlenebb terrort bevezetni. Az imperialisták tudják, hogy a jelen történelmi viszonyok körött a világháború pusztulásukat jelenti, de békében sem tudnak élni, s úgy látszik, tudatosan irányt^ vettek úgynevezett helyi háborúk kirobbantására. Ezek közül kettőről szeretnék szólni* a vietnami és a közel-keleti háborúról. A szolidaritás internacionalista kötelességünk Jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy a magyar ifjúság legöntudatosabb képviselői a kongresszuson helyesen, pontosan, a párt állásfoglalásával, a szocialista országok, a világ minden haladó emberének véleményével összhangban minősítették az amerikai agresszorok vietnami háborúját. s megfelelő módon szóltak arról a segítségről, amelyet a saját lehetőségeik szerint a magyar fiatalok is nyújtottak a harcoló vietnami népnek, és arról is, hogy ezt a támogatást és segítséget folytatni fogják. Az Egyesült Államok Dél- Vietnamban klasszikus gyarmatosító háborút folytat; területet akar befolyása alatt tartani, és az ott található legreakciósabb erőkkel szövetkeztek, hogy a legkönyörtelenebb eszközökkel eltiporják Dél-Vietnam népét. Semmivel sem enyhébb, s minden nemzetközi jogot sértő agressziót folytatnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság, egy szuverén ország ellen, bombázzak városait, és a legkülönbözőbb természetű háborús cselekményekéi követi el az ország és népe ellen. A hős vietnami nép immár két és fél esztendeje nyílt háborúban, hősiesen és eredményesem áll szemben és harcol a világ-reakció fő erejével, az amerikai agresszorokkal. Mindnyájan hallottuk vietnami testvéreink, a. vietnami fiatalok képviselőit. A háború eddigi menete és története bizonyítja, hogy vietnami elvtársaink szavára biztonsággal építhetünk, a vietnami nép a testvéri szocialista országok támogatását élvezve tovább fogja folytatni hős harcát, és meg fogja hiúsítani az amerikai imperialisták minden tervét. A nyugatiak időszakonként szónokolnak arról, hogy ők nem akarják folytatni a vietnami háborút; így, vagy amúgy hajlandók lennének a háborút befejezni. Ezeket a szólamokat a valóság tényei leleplezték már. Biztosak lehetünk abban, hogy az amerikai agresszor akkor fog megháfcrálni, amikor a vietnami nép és a haladó emberiség egyesített ereje erre kényszeríteni fogja. Nekünk internacionalista kötelességünk, hogy minden tőlünk telhető segítséget megadva hozzájáruljunk a vietnami háború befejezéséhez. Ennek feltétele, hogy az Egyesült Államok szüntesse be a bombázást, és mindenféle agresz- sziót a VDK ellen, és a vietnami elvtársak követeléseinek megfelelően vonja ki csapatait Dél-Vietnamból. Ez a vietnami háború befejezésének módja. Ez így lesz, erről mi szilárdan meg vagyunk győződve. Ennek tudatában elünk és vesszük ki részünket ebből a valóban vilógjelentő- ségű harcból. Az agresszor nem juthat előnyhöz Legutóbb a Közel-Keleten tört ki háború. Ez a háború u,,x\ kezdődött, hogy Izrael állam katonai egységei június 5-én hajnalban támadást indítottak az Egyesült Arab Köztársaság, Szíria és Jorádnia ellen. Ez kétségtelen és vitathatatlan agresszió. Az izraeli agresszióval kapcsolatban pártunk, kormányunk állást foglalt idehaza és nemzetközi fórumokon, Moszkvában és az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Állásfoglalásunk világos, közvéleményünk azzal egyetért. Az izraeli agresszió ellen vagyunk és a megtámadott arab országok oldalán állunk. Szilárdan vallott álláspontunk, hogy az agresszió következményeit felkeli számolni és az agresszor- nak nem származhat háborús bűneiből semmi előnye. Sarkalatos kérdés, hogy a támadó és idegen területeket megszállva tartó izraeli csapatokat vissza kell vonni a június 5-i támadást megelőző kiindulási állásokba, a fegyverszüneti vonalak mögé. Csak ezek után lehet szó a térségben valóban létező kérdések igazságos is normális megoldásáról. Mi, kommunisták nem szervezünk semmiféle puccsot, semmiféle helyi háborút nem robbantunk ki, nem gyújto(Folytatás a 3. oldalon)-■'V* •
