Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-07 / 158. szám

1967. július 7. péntek w <3 G P A 0 3 Tizennyolc eves katonák Az országgyűlés honvédelmi bizottságának látogatása katonai alakulatoknál A törvények műhelyében Rekkenő a hőség a gya­korlótéren. A hőmérő higany- szála 34 fokot mutat. A pán­célkocsik mellett fiatal kato­nák állnak feszes vigyázban. Felharsan a kürtszó. A pán­célkocsik legénysége pillana­tok alatt elfoglalja helyét. Elhangzik a parancs, felmo­raj lik a motor, s a nagy pán­céltest elindul a cél felé. Hatalmas robbanás. Láng­nyelv csapódik az ágyú tor­kából. A páncélkocsitól mint­egy ezer méterre hatalmas porfelhő. Egyetlen lövésre megsemmisült a cél. Most meg a géppuska kattog ugyan­abból a kocsiból. A mozgó cé­lon lyukak keletkeznek. — Az egyes kocsi Legénysé­ge kiválót lőtt — fordul az országgyűlés honvédelmi bi­zottságának tagjaihoz az ez­red parancsnoka. — Két lö­vedéket megtakarítottak, a géppuska is eredményes volt. Újabb parancs. A két pán­céltest engedelmeskedik a benne ülőknek. Megfordul­nak. s nagy sebességgel szá­guldanak a kiindulása helyre... — Parancsnok elvtárs, Hor­váth László őrvezető jelen­tem, a lőgyakorlatot sikere­sen elvégeztük... Az országgyűlés honvédel­mi bizottságának tagjai, tá­bornokok — köztük Róka Mi­hály vezérőrnagy elvtárs, me­gyénk országgyűlési képvise­lője, a bizottság titkára — és más „civil” képviselők „elvegyülnek” a fiatalok kö­zött. Beszélgetnek. Arról fag­gatják őket: nem nehéz-e a katonai kiképzés. Milyen prob­lémákkal küzdenek, milyenek a tapasztalataik. Ezek a fiatalok ugyanis 18 évesek, akik az 1964. évi 1. számú törvényerejű rendelet végrehajtása során a behívási korhatár leszállítása, illetve az egyetemi előfelvétel miatt kerültek behívásra. A bizott­ságnak az a feladata, hogy a helyszínen tanulmányozza a rendelet végrehajtását. Amíg a bizottság tagjai a katonákkal beszélgetnek, mi a harckocsizó egység parancs­nokával váltunk szót. — Pozitív tapasztalatokat szereztem a 18 éves fiatalok katonai kiképzésében. Véle­ményünk szerint képesek ugyanarra a fizikai erőkifej­tésre, mint a 20—22 évesek. Ugyanakkor fegyelmezetteb­ben látják el a szolgálatot, pontosabban teljesítik kötele­zettségeiket, aktívabban ta­nulnak. Fegyelmi kilengéseik is mások. Inkább csínytevé­sek még. S az is látszik raj­tuk, hogy a bevonulás előtt még a szülő—gyermek viszo­nyok között éltek, általában kérésre is teljesítik, amit a szolgálat, a parancs megkí­ván. A harckocsizó egység pa­rancsnoka csakúgy, mint ké­sőbb egy gépkocsizó lövész és egy légvédelmi tüzéregység parancsnoka is elmondotta: jól felkészültek a 18 évesek és az egyetemi előfelvételi nyert fiatalok fogadására. Mi­előtt behívták volna őket. megerősítették az alakulato­kat tisztekkel, akik tanári diplomával is rendelkeznek A felkészülés kiterjedt az egész katonaéletre. — A szigor mellett több megértést kellett tanúsítanunk a fiatalok iránt — folytatja a beszélgetést a gépkocsizó lö­vész, ezred pai-ancsnoka. — Roppant sokat számít, hogy milyen hangot használnak a tisztek. Noha tisztjeink a fe­gyelmezetlenséget ma sem en­gedik meg, rájöttek arra, hogy különösen az első hónapok­ban nagyobb megértéssel kell fogadniuk, ha rendetlenül marad egy-egy ágy, vagy ha éppen valaki édességgel ront­ja el a gyomrát. A jellemző pedig az, hogy a 18 éves fia­talokból összeállított száza­doknál nagyobb a kultúra iránti érdeklődés is.. . Az újságírónak arra is mód­ja nyílik, hogy több fiatal katonával szót váltson. A 37. Budapesti Forradalmi Ezred­nél találkoztam Jónás Pál honvéddal, aki Balassagyar­matról került ide. A Szántó Kovács János Gimnáziumban szerezte meg érettségi bizo­nyítványát. Felvételt nyert az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Jogi Karára. — A lövészeknél teljesítek szolgálatot. Leginkább a lőki- képzés tetszett. Kiváló ered­ményt értem el golyószóró­val és géppisztollyal. Nem volt könnyű, de most, hogy letelik a tizenegy hónap, azt mondom, megérte. Számomra — minden túlzás nélkül mon­dom, — jól jött a katonai ki­képzés. Sovány voltam, öt kilót híztam. Nőttem is. Ami­kor otthon voltam Balassa­gyarmaton, alig ismertek meg. — Volt szabadságon? — Igen. Kilencszer. A szü­leim is meglátogattak. — Mit üzen haza társai­nak? — Azoknak, akik jönnek, üzenem: nem lesz könnyű dolguk. De az tény, hogy meg­erősödve. szélesebb látókörrel, a kollektív szellem iránti na­gyobb érdeklődéssel, több szakmai tudással kerülünk vissza a polgári életbe. Jö­vőnket alapoztuk ' meg tizen­egy hónap alatt... A honvédelmi bizottság zárt ülést tart. Értékeli a ta­pasztalatokat. S amíg mi ar­ról beszélgetünk, mennyire megnőtt a parlament szerepe, mennyire fontos egy-egy ren­delet helyszínen történő ta­nulmányozása, a bizottság egyértelműen állapítja meg: bevált az a rendszer, egy ter­mészetes folyamat válik va­lóra. Papp János elvtárs. a bi­zottság elnöke így foglalja össze tapasztalataikat — Nem kétséges, hogy a korhatár leszállítása bevált. Helyes volt a döntés, hogy fokozatosan térjenek át a 18 évesek behívására, s ezt a fo­kozatosságot tartsák meg né­hány esztendeig. A bizottság egy sor javaslatot tesz az il­letékeseknek. Javasolja pél­dául annak megvizsgálását, hogyan lehetne fokozni a kö­zépiskolákban, az iparitanuló­intézetekben a honvédelmi előképzést, hogyan lehetne változtatni a középiskolai testnevelési oktatáson, a gép­kocsivezetői jogosítvány meg­szerzésének korhatárán, miként lehetne biztosítani az egyetemi előfelvételi nyert fiatalok •zakmai továbbképzését, il­letve az egyetemekkel való kapcsolat tartását. Javaslatot dolgozunk ki arra vonatkozó­an is, hogy a polgári életben ismerjék el a hadseregben szerzett szakmai gyakorlatot, biztosítsák esetleges tovább­képzésüket a népgazdasági szükségletnek megfelelően.... Róka Mihály vezérőrnagy elvtárssal, megyénk ország- gyűlési képviselőjével a ka­tonafiatalok étkeztetéséről be­széltünk. Gondként jelentke­zik, hogy a fiatalok reggel hét órakor reggeliznek, s csak két órakor kapnak ebédet. — Ismerős a probléma — mondja Róka Mihály elvtárs. — Próbálkoztunk már azzal, hogy reggel kiosztjuk a hideg tízórait, de a katona olyan, hogy a vasszöget is megenné. Főként, ha tizennyolc éves. Meg is ették reggel a tízórait. A gyakorlótérre kivinni, kü­lönösen nyáron, amikor het­venhét helyen van az egység, roppant nehéz. Keressük a megoldást, bár a 4000—4200 kalóriát így is megkapják a katonák, szemben az orszá­gos 3055 kalóriás adaggal Hasznos javaslatot szívesen fo­gadunk. A nap már veszített erejé­ből, amikor véget ér a láto­gatás. A katonák befejezték az előírt kiképzési feladatok teljesítését. Bevonulnak a nagyszerűen berendezett KISZ klubokba, a könyvtárba. Ki ezt, ki amazt választja szó­rakozásul. Mert a kemény, férfimunka mellett bőven jut idő a tanulásra, szórakozásra is. Somogyvári László Az országgyűlés és az egész társadalom számára eseményt jelent egy-egy új törvény megalkotása. Rövide­sen ismét jelentős, új tör­vénytervezet kerül a képvi­selők elé: az új termelőszö­vetkezeti kódex és földjogi törvény, A törvény előké­születeiről az Igazságügymi­nisztérium törvényelőkészítő osztályán tájékoztattak ben­nünket. A terveiet A szocialista mezőgazdaság fejlődése, a nagyüzemi gaz­dálkodás és a termelőszövet­kezeti demokrácia követel­ményei több vonatkozásban is túlhaladták a szövetkezeti gazdálkodás, a földtulajdon- viszonyok meglevő jogi sza­bályozását. Ezt elsősorban a szövetke­zeti gazdák érzik, és a külön­böző állami és tanácsi szer­vek vezetői. Ezért 1966 ta­vaszán a Földművelésügyi Minisztérium irányításával közigazgatási és agrár szak­emberekből, valamint jogá­szokból álló bizottságot hoz­tak létre a megváltozott vi­szonyoknak megfelelő új ter­melőszövetkezeti kódex és föld jogi törvénytervezet elő­készítésére. Ez a munkabi­zottság rögtön az indulásnál elkészítette a kódex felépíté­sének tervét, majd felosztot­ta a munkát az egyes szer­vek között. így például a Földművelésügyi Minisztéri­um lett a gazdája a tsz-tagok jogai és kötelességei új meg­határozásának; az Igazság­ügyminisztérium és a Leg­főbb Ügyészség pedig a ter­melőszövetkezeti vitás ügyek eldöntésének szabályozásához nyújt segítséget. A kodifikációs munka so­rán nemcsak a saját, hazai tapasztalataikat használták fel, hanem a külföldieket — a szocialista országok termelő­szövetkezeti mozgalmai fej­lődésének tanulságait — is. A törvényelőkészítő munka hagyományos méreteinek megfelelően az első tervezet­ben a problémákat, a máso­dikban a vitás kérdéseket, a harmadikban a javasolt szö­veget vetették papírra. A fő kérdések közül a legjelentő­sebbeket az MSZMP IX. kongresszusa is jelezte. Ezek fontosságára való tekintettel a törvénytervezetek gazdája — a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium — a tervezetek elkészítéséhez a legjobb elméleti és gyakor­lati szakemberek, valamint a mezőgazdasági kérdéseket jól ismerő jogászok segítségét vette igénybe. A parlament előtt Mint ismeretes, a nemré­giben lezajlott termelőszö­vetkezeti kongresszus plénu­ma is megvitatta a törvény- tervezeteket, kiegészítéseket és módosításokat javasolt azokhoz. A Termelőszövetke­zeti Tanács nemrég tartott ülésén is foglalkoztak a tör­vénytervezettel. Az ország- gyűlés frissen választott me­zőgazdasági állandó bizottsá­ga ugyancsak első feladatai között tárgyalja a termelő­szövetkezeti kódex-, illetve a földjogi törvény javaslat- tervezetet. Csapolt sör­hordós sör Ezekben a napokban naponta ötven—hatvanezer palack sör, négy vagonnyi hordós sör hagyja el az Országos Söripari Vállalat salgótarjáni telepét. Több mint tavaly. A palac­kozó géppel két műszakban dolgoznak a munkásnők. A múlt héten még előfordult, hogy visszaérkezett a ven­déglátó üzemektől, boltoktól palackos sör, de amióta kitört a kánikula, a gép mellől vi­szik, s rakják a teherautók­ra a hűsítő itallal teli üve­geket. A viszonylag folyama­tos sörellátást biztosította a nagymennyiségű importált cseh, lengyel, német sör. Az egyes helyeken tapasz­talható átmeneti sörhiánnyal. a palackos sör “előforduló visz- szaszállításával kapcsolatban a telepen elmondották, hogy az üzletek, vendéglők hiányos raktározási viszonyai miatt jónéhány üzletvezető „óvato­san” rendel. Arra is szoktak hivatkozni, hogy a vendégek nem szeretik a palackos sört. Holott inkább arról van sző, hogy némely csapos szereti jobban a hordós sört. Mert a palackokat a sörgyárban töltik... cJlz egész ggái iuine fielt... Sokrétű, eredményes munka A rétsági járás Vöröskereszt Elnökségének munkáját érté­kelte legutóbb a megyei Vö­röskereszt. Az értékelés lé­nyege: a közegészségügyi tö­megszervezet munkája az utóbbi évek folyamán eredmé­nyesen fejlődött, sokrétű fel­adataikat sikerrel végrehaj­tották. Az egészségügyi szak- szolgálattal, körzeti orvosok­kal, a társadalmi és tömegszer- vezetekikel együttműködve végezték tevékenységüket. Az egészségügyi oktató, fel- világosító munkában elsősor­ban a tartalmi munkát ja­vították. Az 1966—67-es ok­tatási évben 27 különböző jellegű tanfolyamot bonyolí­tottak le, közel 900 résztvevő­vel. A polgári védelmi egész­ségügyi szakaszok rátermett vezetőket kaptak. A tíz sza­kasz az előírt kiképzési fel­adatoknak eleget tett, a rend­szeres megjelenést azonban több községben nem ellen­őrizték kellően. A térítés- mentes véradás során az el­múlt évben, 500 literes ter­vüket 577 literre teljesítet­ték. Különösen Nőtincsen fo­lyik eredményes munka, és ez elsősorban dr. Gurczy Emil, körzeti orvos tevékenységét dicséri. A mezőgazdaság egészségügyi kultúrájának fej­lesztésében is szerepet vál­laltak. A majorok kialakítá­sát már a település-egészség­ügy legújabb szempontjainak figyelembevételével végzik a járás községeiben. önkéntelenül arra gondol az ember ezekben az ünnepé­lyes percekben, igen, ami az emberé, maradjon övé. Hi­szen csupán őt illetik a nagy „egészből" általa kivágott terek — belső terek is —, és egyedül őrá tartoznak ün­nepei. A mi társadalmunkban, minden az emberé, minden tér és ünnep. Az emberé, aki­nek élete születése percétől kezdve elválaszthatatlan más emberek, a közösségi életétől, amelynek része. Mit jelent ez? Azt is, hogy nincsen egye­dül bánatban, örömben. Csa­ládi ünnepeinek rangját is emeli környezetének, a társa­dalomnak öröme. Július 5., 1967. Hat csöpp­ség életének egyik szép ál­lomása. Ezen a napon válnak „polgárokká”, most tartják névadó ünnepélyüket. Szülök, névadó szülők, a család tagjai, barátok, isme­rősök hallgatják Balázs Sán- dorné anyakönyvvezető ünne­pélyes szavait a ragyogó üvegcsarnokban. Ö is az em­berről beszél, mint minden ezen a nyári délutánon, ün­nepi koraesten, miközben halkan hangzik Mozart: Kis éji zenéje. Igen, ezen a napon minden ezért a hat emberkéért törté­nik. Téglás Krisztináért, Ko­vács Istvánért, Édes Katalinért, Németh Ildikóért, Molnár And­rea Zsuzsannáért, Barna Kata. linért, Nógrád megye és Sal­gótarján első ilyen népes kö­zös névadó ünnepének csöpp „hőseiért”, és ünnepükért. Amelyre nemcsak a szülök, a család, de az egész gyár, a ZIM Salgótarjáni Gyáregysé­ge készült. s az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága megbízásából Daku Mihály: — Többen kérdezték a vá­rosban, miért a megyei Jó­zsef Attila művelődési házban zajlik le az ünnep — mond­ja. — Nos, ezzel is fel akar­tuk hívni a szülők, a közös­ségek figyelmét, hogy ez a ház az egész városé, kapuja minden ünnepelni kívánó em­ber, közösség számára nyit­va áll, s belső terei emelik minden ünnep fényét. A csarnokba délutáni, szűrt fény, virágok, zöld nö­vényzet. Költemény hangzik el az anyáról, pöttöm óvodá­sok köszöntik virággal, csör­gőkkel, labdákkal a kis pol­gárokat, a gyár KlSZ-bizott- ságának képviselője üdvözlő beszédet mond, az anyakönyv­vezető átadja az emléklapo­kat. A klubban ötven személy­re terített asztal, szendvics, sütemény, bor, konyak — vendéglátó: a gyár —, csillo­gó terítés. Pár órával ezelőtt itt Farkas Katalin, a ZIM KlSZ-kultúrosa és Vilcsek Emilné a szakszervezeti nö- bizoitság titkára tevékenyke­dett. — Csak minden sikerüljön — mondták. Az üvegfalon át látszik, zöldeüik a kis belső ud­Mindezeket figyelembe vév« dolgozták át a törvényterve­zetet. Miután előzőleg már valamennyi érdekelt minisz­térium és országos főhatóság vezetője látta, s megtette hozzá észrevételeit, a tör­vénytervezet a Miniszterta­nács elé kerül. A Miniszter- tanács ülésének vitájában a tervezet gyakran módosul; ez érthető, hiszen itt történik az előkészítő munka összegezése. Ha a kormány elfogadta a tervezetet, határoz arról, hogy azt további eljárás vé­gett az Elnöki Tanács, illetve az országgyűlés elé terjeszti. A tsz-kódex és a földjogi törvény tervezetei ebben a fázisban valószínűleg mgg egyszer az országgyűlés me­zőgazdasági és jogi bizottsá­ga elé kerülnek; ezek újból megvitatják a tervezeteket és kijelölik a törvényjavaslatok országgyűlési előadóit. A végrehajtási , rendeletek A jogi előkészítő munka sokrétűségét jellemzi, hogy mindezzel párhuzamosan ké­szülnek a végrehajtási rende­letek, illetve ezek tervezetei is. így amikor a törvényt megalkotják, akkor annak megfelelő szakaszai után ott sorakoznak már a végrehaj­tási rendelkezések, instrukci­ók is. Itt az az elv, hogy a sza­bályozandó kérdéscsoport legfontosabb, alapvető elvei kerüljenek be a törvény szö­vegébe, példánk esetében — egyebek között — a tsz-tagok jógái, kötelesség«. A gyakor­lati jellegű, kisebb jelentősé­gű kérdések, illetve azok, amelyeknél inkább lehet szá­mítani változásra, alacso­nyabb szintű jogi szabályo­zásra — a végrehajtási utasí­tásba — kerülnének. Ez alkalommal a törvények előkészítésének csak a mechanizmusát kívántuk fel­vázolni. Azt próbáltuk szem­léltetni, hogy a fontos kérdé­sek legmagasabb szintű jogi szabályozását, a törvényho­zást sok száz kiváló elméleti és gyakorlati szakember, jo­gász, állami és tanácsi funk­cionárius hozzáértése, a dol­gozók állami és társadalmi síkon összegyűjtött sűrített, élettapasztalata segíti tető alá hozni. Ezért válik egy-egy törvény az élet különböző te­rületeinek hosszú távra szó­ló szabályozójává. Újlaki László var, kaktuszok, pálma. Ügy tűnik, minden sikerült! A gyár, a szakszervezet, a KISZ, a művelődési ház munkatár­sa, Jávor B. Zoltán és a többiek nem faradtak hiába. Dehát, minek is kellett si­kerülni ? Tulajdonképpen semmi jelentős dolog nem történt, csupán lezajlott egy csoportos névadó ünnepség, ami után az ember órák múl­tával is hallja Mozart ze­néjét: Gyermekem, 6 aludj már. .. pihen az erdő, s a rét... Nem kellett itt sikerülni semminek. Öszzejöttünk. egye­dül az ember számára fenn­tartott belső tereken egy. csu­pán az emberre tartozó, csen­des ünnepre. Egymás között voltunk, emberi módon ün­nepeltünk. ■k Délután hat órakor ugyan­iak a művelődés: házban ■lázasságot kötött Fenyvesi Éva és Veres Attila. Az ifjú férj szintén a gyár dolgozó­ja. .. Ezen a napon kicsit az egész gyár ünnepelt. Tóth Elemér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom