Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-01 / 153. szám
1967. július 1 szombat nosmo 3 Jajii helyett tizenkettő... Béres Ferenc az idén lesz negyvenhét éves. A negyvenhétből huszonhetet a Síküveggyárban töltött. Azaz, voltaképpen csak tizenkilencet. JŰe ez már az életrajzából tűnik ki. — Az elemi iskola után motorszerelőnek mentem volna, de hiányzott hozzá a protekcióm. így külszíni munkás lettem. Akkor még megvolt a zagyvapálíaiví bányarakodó. Napi nyolcvannégy fillért kerestem. Erős fiatal ember voltam, apámtól, aki bányász volt, megtanultam, hogy a kenyérért keményen meg kell dolgozni. Dolgoztam is én, de a nyolcvannégy fillér napi bérből kevésre tellett. Kilenc- százharminckilencben jelentkeztem a Síküveggyárba. Fél évet kellett várnom, mire felvettek. Végül sikerült. Attól kezdve aztán én végigcsináltam itt mindenféle munkát. Amikor kilencszáznegyvenegybeo behívtak katonának, már gépkezelő voltam. Elvittek a háborúba, nyolc évig vissza sein jöhettem. Harminckilenc hónap katonai szolgálat majdnem négy év hadifogság. Ki- lencszáznegyvennyolcban kerültem haza. Azóta veszek részt a szakszervezeti mozgalomban. Először mint bizalmi, később beválasztottak a szak- szervezeti bizottságba, ötvenkilencben, amikor a Garam- szegi Tibor — ismeri, az építők szb-titkárát — elkerült tőlünk, engem választottak az itteni szakszervezeti bizottság élére. Ez az én önéletrajzom — mondja szinte egyszuszra. — Nem valami bőbeszédű. Széttárja a karját. — Mit csináljunk? Ez van... — Azért én mégis többet tudok már magáról. Néhány perce ugyanis még az üzemet jártuk. Kiléptünk a kapun, amelyhez közel négy asszony állta körül az üveg- cserép mosó-szalagot. Megszólítja az egyik: — Miért nem csinálnak egy tetőfélét a fejünk fölé, hogy ne tűzzön ránk a nap? Béres visszakérdezett: — A művezetőnek szóltak-e már? — Még nem. — Akkor szóljanak neki. Nem veszem el a kenyerét. Azért szépen megtárgyalták, milyen tető volna a legalkalmasabb, aztán tovább mentünk. — Muszáj lesz beszólni a TMK-ba — morfondírozik. — Maguktól is észre vehették volna, hogy a tűző napon állni egész nap veszélyes dolog. A Zagyva I. üzem elé érünk. Lejön hozzánk az udvarra az egyik brigádvezető. Beszélgetünk erről, arról. Meleg van, a kemence mellett különösképpen. — Hanem — jegyzi meg a brigádvezető — a cserépügyben intézkedhetnétek már. Béres udvariasan beavat, hogy a letörő részlegben a munkás lábai alatt felgyülemlik az üvegcserép, mert nincs aki elhordja, eltakarítsa. A letörő ezért a cseréphalmon állva, botladozva töri a táblát. Eleshet. szétvágja az üveg. Látom, dühös, bár a hangja változatlan. —! Ter vagy a csoportvezető — sorolja a munkásnak —, van művezető, üzemvezető is. Miért gondoljátok, hogy én jobban meg tudom oldani a cseréphordást, mint ti, akiknek erre hatalmatok van. Jó, a brigádban kevés az ember, és mindnek megvan a dolga. De a térmestert például kértétek-e már, hogy segítsen ki benneteket? Nem, ugye? Vagy talán ezt is az igazgató intézze el? . .. Miért vannak akkor az üzemben műszaki vezetők. Az irodaépület lépcsőjén érzi, hogy valamit meg kell magyaráznia: — Ne higgye, hogy műszaki-ellenes vagyok. Sőt. Éppen azért küldöm az embereket a műszaki vezetőkhöz, mert azt akarom, hogy még jobban erősödjön köztük az együttműködés. Mert az utóbbi egy-két évben szépen alakul az összhang. És én nem tennék jó szolgálatot, ha lépten-nyomon beleavatkoznék a dolgukba. Azelőtt, ha valami baj volt, nem a művezetőhöz, az üzemvezetőhöz mentek, hanem futottak hozzám, vagy a pártirodába. Erről leszoktattuk az embereket. Bár az is igaz, hogy ilyen esetben, mint ez az üvegcserép-ügy, alkalomadtán én is beolvasok az illetékes műszakinak. Mert azért akad köztük, aki elvárja, hogy kinyissák a szemét. Másként fel- botlana... — S amikor így elirányítja, hogy úgy mondjam, a választóit: sosem orrolnak meg? — Hát az ellen senki sincs bebiztosítva. Vágták már az én fejemhez is: „Ez a szak- szervezet? Ez áz érdekvédelem?” A legtöbbször persze bérviták miatt. A múltkor egy lakatos háborgott. Mert, hogy ő éppen annyi éve van a vállalatnál, mint a másik, az órabére mégis egy forinttal kevesebb. Csakhogy, ha mi figyelembe is vesszük a munkában eltöltött időt, az első szempont mégis csak a teljesítmény ... Egyébként elmondhatom, hogy amióta ezeket az ügyeket az egyes részlegek vezetői intézik. tehát azok „osztják” el, nemcsak a munkát de a pénzt is, akiknek a legtöbb. legközvetlenebb, s éppen ezért a legmegbízhatóbb információik vannak kinek-kinek a munkájáról, magatartásáról, az ilyenfajta viták fogát kihúztuk. Ma már csak elvétve, ha előfordul .... — Búcsúzóul néhány rövid kérdést: hány dolgozója van a Síküveggyárnak? — Ezerkétszáznái valamivel kevesebb. — Nem fárasztó ennyi ember gondjával törődni? — Van aki ezt szereti. — Ügy tudom, a legutóbbi szakszervezeti választásokon bekerült az Üvegipari Országos Vállalat szakszervezeti tanácsába. — Igen. Sőt az öttagú üvegipari szakszervezeti bizottság titkára lettem. — Tehát már nemcsak egy gyár... Tizenkettő. Tizenegy— tizenkétezer dolgozó gondja. — Megbirkózunk vele. A bizottság tagjaival már majdnem minden gyáregységet meglátogattunk. A vezérigazgató is a segítségünkre van. Nincs olyan fontos kérdés, amiben ki ne kémé a véleményünket ... Nagy könnyebbség, ha a vállalat vezetőjével nem kell hadakozni, azt tapasztalatból tudom. Béres Ferencnek, a hajdani bányász fiának életrajzában tehát új fejezet kezdődött Pénteken fontos sorok kerülnek bele: az üvegipar szak- szervezeti tanácsának első utó sét vezeti le. Napirendre ke rül a nyereségrészesedés elosztásának elve, a munka- és védőruha-elosztás, üdülési ügyek, a mumkaverseny, az egészségügyi és szociális beruházások jövő évi elosztása ... az egész üvegiparban. A szomszéd szobából átkopognak a falon. Ez Béresnek szól. „Ne haragudjon — mentegeti magát — vár a főkönyvelő és a személyzetis. — El kéne döntenünk a lá- dagyárunk sorsát Értékekről van szó. Emberi és anyagi értékekről.” Csizmadia Géza Mikor tesz nyugalom ? A városközpontban lakók kérdezik ezt immár három esztendeje. Azt mindenki tudomásul vette, hogy az utak építéséhez légkalapácsoH. kompresszorok és más gépek egész sorát használták. Kellett az út, a járda, szükséges volt a tereprendezés. Ezt meg lehetett érteni. A gépek elvonultak, de felváltották őket a szivattyúk, amelyek az aknákból emelik ki a feltörő talajvizet. Két— három benzinmotor éktelen zúgása visszhangzik a hatalmas bérházak természetes akusztikájában. Kezdődik reggel hatkor, és sokszor este ér végett a fülsiketítő lárma. A kánikulában ajtót, ablakot zárva kell tartani, hogy a lakók valamiképpen meg tudják védeni az idegeiket a motorok zajától. A zajártalom a XX. század, különösen a városok egyik kísérő jelensége. Hatóságok, egészségügyi intézmények küzdenek ellene. Furcsa, de Salgótarjánban erre senki sem figyel fel. A szirénahangú benzinmotorokat. elektromotorokkal kellene felcserélni. Ehhez igen kevés műszaki beruházás szükséges. Meg aztán némi figyelem és együttérzés azok iránt, akik reggel korán térnek meg az éjszakai műszakból, akik csecsemőket, kisgyermekeket nevelnek. Nem tudni a számát, hányszor tették szóvá a Főtér lakói (tanácsüléseken, tanácstagnak, városi vezetőknek), miért tartanak fenn javító- műhelyt a legnagyobb tarjáni bérházban. A javítómunkások állandóan két—három motorral közlekednek, ugyancsak reggeltől késő estig. Az Ingatlankezelő Vállalat mindez- ideig gyakorlatilag semmit sem tett a visszás helyzet megszüntetésére. Különös. A házirendben viszont az áll, hogy a lakók nyitott ablak mellett nem rádiózhatnak. Több mint kétezer ember lakik a főtér környékén. Napközben semmi nyugalmuk nincsen. Vajon meddig les? ez így?! — gulyás — Nemzetközi Szövetkezeti Nap Negyvenöt esztendeje, hogy a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége ünneppé nyílvánította július első szombatját. Azóta esztendőről esztendőre a világ minden részén — Európában. Ázsiában, Amerikában, Ausztráliában és Afrikában — a szövetkezők milliói ünneplik a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. Az öt világrészt átfogó mozgalom nagy ünnepe történelmet idéz. Emlékeztet mindenekelőtt arra a 28 rochdalei szövőmunkásra, akik felkarolták és elindították a szövetkezés ügyét — 123 évvel ezelőtt. Felidézi a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét, amely lehetővé tett£. hogy a lenini tanítások nyomán a világ egyhatodán létrejöjjön a szocialista szövetkezeti mozgalom. Külön öröm számunkra, hogy a fejlődő afroázsiai országokban is erőre kap ez a kisemberek erejét megsokszorozó mozgalom. Saját munkánk gyümölcsét ts látjuk, amikor ezekben az országokban a magyar szövetkezők tapasztalatai is segítik a mezőgazdasági és kisipari termelés, az áruforgalom és hitelélet szövetkezeti szektorának kibontakozását, az évszázadokon át kizsákmányolt nép gazdasági és kulturális felemelkedését. A magyar szövetkezetek — híven a mozgalom eszméjéhez — teljesítik a nemzetközi szövetkezeti szolidaritásból eredő kötelességeiket; több mint '50 ország 100 szövetkezeti szervezetével tartanak sokoldalú társadalmi és gazdasági kapcsolatot. Kedvező lehetőség nyílt nemzetközi tekintélyünk további növelésére az elmúlt évben, amikor ismét elfoglaltuk megillető helyünket a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségében. Hazánkban négymillió embert köszöntünk a szövetkezők nemzetközi ünnepén. Termelőszövetkezeti parasztot és földművesszövetkezeti tagot, szövetkezeti boltost, és ktsz-munkást, alapító tagot és fiatalt; akiknek becsületes munkája évről évre szebb, gazdagabb, gyümölcsözőbb. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek első országos kongresszusa megállapította, hogy a parasztság jól választott, amikor követte a párt és a kormány útmutatásait és a szocialista gazdálkodás útjára lépett. Az utóbbi öt évben a tagság közös vagyona megkétszereződött, 34 százalékkal gyarapodott a családok jövedelme, bővült a tsz-tagokról való szociális gondoskodás. A fogyasztási szövetkezetek áruforgalma öt év alatt 45 százalékkal növekedett, a felvásárló kereskedelem 1966-ban 68 százalékkal több árut juttatott el a városi fogyasztókhoz, mint öt évvel azelőtt. Jelentősen fejlődött a takarékszövetkezeti mozgalom, a szakszövetkezetek gazdasága, fokozódott a szövetkezetek részvétele a társadalmi és kulturális életben. A kisipari szövetkezetek termelése a második ötéves tervben 43 százalékkal nőtt, az elmúlt évben további 12 százalékos növekedést értek el a termelő tevékenységben. Jelentősen fejlődött a lakosság igényeit kielégítő szolgáltatás és a szövetkezeti építőipar. Az ünnepi számvetés feladatokról is szól. Azokról a legfontosabb tennivalókról, amelyeket egyértelműen meghatározott tavaly az OKISZ, az idén pedig a SZÖVOSZ és a termelőszövetkezetek országos kongresszusa. B. D. Gyermekszeretetből kitűnő Az ittas embereikre jellemző nehéz, szaggatott légzéssel aludt egyik este a Salgótarján főtéri állomáson egy férfi. Sajnos, nem olyan ritka látvány, hogy bárki különösebb fontosságot tulajdonított volna az alvó állapotának. Ami, helyesebben: aki fel- tűmt. az a másfél esztendősnek látszó, síró kisleány, aki könnyektől maszatos arccal, gazdátlanul totyogott a felnőttek között. Természetesen asszony volt, aki megérezte, hogy a kislány és az ittas férfi együvé tartozik. A részeget az ő figyelmeztetésére költötte fel Kótabé János önkéntes rendőr, a Salgótarján- külső vasútállomás dolgozója. Az igazoltatás nem ment simán. P. József Rudolf nádújfalui Iákos hallani sem akart arról, hogy bemenjen a kapitányságra. A megyei rendőrfő- lcapitányság bűnügyi osztályának egyik, arra járó dolgozója — N. Ferenc — telefonon kért segítséget. P. Józsefet, a kislánnyal együtt GAZ-kocsin szállították az őrsre. Annyit nagynehezen elmondott, hogy kórházban fekvő feleségét látogatni jött Salgótarjánba. Megkezdődött a tanakodás: mitévők legyenek a rendőrök. Az elhatározás gyors volt. A férfi nem jó- zanodik ki. rendőrségi autón viszik haza Nádújfaluba. Nem azért, mintha az ittas ember ingyen kocsikázást érdemelne. de az eseményekben ártatlan kislány érdekében. Ha kijózanodik. — és ez történt —, a GAZ-zal elszállítják az autóbuszmegállóhoz, s apát, lányát a kalauz gondjaira bízzák. Aznap este a városi rendőrőrs párttitkára volt szolgálatban. Ö küldte saját lakására az egyik tiszthelyettest, hogy vacsorát hozzon a gyermeknek és kissé nehezen forgó nyelvű apjának is. Személyesen ellenőrizte, hazai ndul- nak-e az autóbusszal. Gyermekszeretetből kitűnőre vizsgázott egy salgótarjáni önkéntes rendőr, s vele együtt többen a hivatásos állomány tagjai közül. — b. z. —. A tsz-tőagronómus hozzászól: Készen az új gazdasági mechanizmusra A párt- és kormányhatározatok, annak érdekében, hogy a népgazdaságot a mezőgazdaság több és olcsóbb mezőgazdasági termékkel lássa el, megszüntették a kötelező tervszámokat és a kenyérgabona kivételével a szövetkezetek maguk határozzák meg, hogy az egyes mezőgazdasági termékekből mit és mennyit termelnek. Árak és hozamok A gazdasági törvények helyes felismerése révén a múlt évben rendezték egyes termékek árát. Az árrendezés kedvezően hatott szövetkezetünkben is. Ennek megfelelően kezdtük el a gazdaság termelési szerkezetének fokozatos átalakítását, úgy, hogy a népgazdaság érdeke megegyezzen a szövetkezeti tagokéval, hiszen végső soron így jutottak magasabb jövedelemhez már tavaly is. Az árrendezésen kivül figyelembe vettük a helyi adottságokat, továbbá a gazdaságosságot és a piac felvevő képességét. Ennek megfelelően elsősorban a szarvasmarhatenyésztés fokozását helyeztük előtérbe, és ezt az ágazatot a jövőben is erőnkhöz képest fejlesztjük. A hízott szarvasmarha eladási lehetőségei mind a belföldi, mind a külföldi piacon előreláthatóan hosszú ideig kedvezőek lesznek. A marhahizlalás mellett a belföldi piac igényeit figyelembe véve a tejtermelést fokozzuk. Tehenenként tavaly már 2500 liter tejet fejtünk. Az állományt saját tenyésztésből az idén 40 tehénnel szaporítjuk. Három üzemegységünkben tbc-mentes állományt alakítunk ki és Így magasabb árbevételhez jutunk és minden hízómarhát exportálhatunk. A juhtenyésztést a gazdasági adottságoknak megfelelő keretek között fejlesztjük, és a birkákkal azokat a területeket legeltetjük, amelyeket a szarvasmarhával nem tudunk hasznosítani. Gondok a sertés körül A sertéstenyésztést leszűkítettük és a szaporulatot elválasztás után értékesítjük. A hizlalást beszüntettük. Igaz, a hízósertés felvásárlási árát a múlt évben emelték, de drágább lett a hizlalótáp is, s ez a sertéshizlalás általános csökkenéséhez vezetett. Az árrendezés nem járult hozzá a sertéshús-kereslet csökkenéséhez, a szövetkezetek többsége — azokon a helyeken is, ahol elegendő az abraktakarmány — csökkentette a koca- állományát és vele együtt a hízósertések számát is. Az értéktörvény alkalmazása és szolgálatunkba állítása nem könnyű dolog. Ezt világosán mutgíja a sertéshús fel- vásárlási ára, ami jelenleg húsz forint. (Csak négy kiló abrak árát veszem figyelembe egy kiló hús előállítására!) Ha ugyanezt a mennyiséget tejtermelésre fordítjuk, akkor harminc forintot kap a szövetkezet. Az idén a kenyérgabona, a burgonya és az aprómagvak után ártámogatást kapunk. Ösztönző Megítélésem szerint a termelői árak rendezése után továbbra is szükségünk lesz a melléküzemági tevékenységre, amit alaposan indokol a mezőgazdasági termelés idényszerűsége és a tagok rendszeres foglalkoztatásának megoldása. és a jövőben megalakuló területi szövetségtől az áru- értékesítési információ területén igen sokat várunk. Szövetkezetünk, látva a piaci kapcsolatok széles körű kibontakozását már most gondolkodik azon, hogy egy piackutatót alkalmaz, aki kapcsolatot tart az állami vállalatokkal és a területi szövetségekkel. Feladata lesz az általunk termelt termékek gazdaságos eladás és a termeléshez szükséges nyersanyagok beszerzése. Az árukapcsolatok területén az eddigi kötöttségek megszűnnek és mind nagyobb teret kap majd a kereslet-kínálat alakulása és ebből kifolyólag csak olyan cikkeket termelünk, amelyekkel a népgazdaság és a szövetkezet egyaránt jól jár. Rugalmasan döntenek Szövetkezetünk vezetősége eddigieknél még fokozottabban figyelembe veszi a gazdaságosság szerepét és a fel- vásárlási árak figyelembevételével dönt majd az egyes termékek termeléséről. Azoknál a termékeknél, ahol állami árakat nem alakítanak ki, a piackutatásnak szánunk nagy szerepet. Melléktevékenységi termékeink értékesítését eddig is önállóan oldottuk meg munkadíjazás Hogy a tagságot érdekeltté tegyük a termelésben, az anyagi ösztönzésnek több változatát alkalmazzuk. A tagok és az ipari ■ munkások családtagjai maguk döntik: munkaegységre, készpénzért, vagy százalékos alapon művelik-e a kapásnövényeket, gondozzák az állatokat. E módszerek alkalmazásával egyben kutatást is végzünk, melyik az az ösztönző munkadíjazás, amely megegyezik érdekeinkkel. A bevált módszereket széles körben alkalmazzuk, s így jól jár a tagság és több áruféleséget tudunk a népgazdaság rendelkezésére bocsátani. Fazekas Márton főagronónms, Karancslapujtő