Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-01 / 153. szám

1967. július 1 szombat nosmo 3 Jajii helyett tizenkettő... Béres Ferenc az idén lesz negyvenhét éves. A negyven­hétből huszonhetet a Síküveg­gyárban töltött. Azaz, volta­képpen csak tizenkilencet. JŰe ez már az életrajzából tűnik ki. — Az elemi iskola után mo­torszerelőnek mentem volna, de hiányzott hozzá a protek­cióm. így külszíni munkás let­tem. Akkor még megvolt a zagyvapálíaiví bányarakodó. Napi nyolcvannégy fillért ke­restem. Erős fiatal ember vol­tam, apámtól, aki bányász volt, megtanultam, hogy a ke­nyérért keményen meg kell dolgozni. Dolgoztam is én, de a nyolcvannégy fillér napi bérből kevésre tellett. Kilenc- százharminckilencben jelent­keztem a Síküveggyárba. Fél évet kellett várnom, mire fel­vettek. Végül sikerült. Attól kezdve aztán én végigcsináltam itt mindenféle munkát. Amikor kilencszáznegyvenegybeo be­hívtak katonának, már gépke­zelő voltam. Elvittek a hábo­rúba, nyolc évig vissza sein jöhettem. Harminckilenc hó­nap katonai szolgálat majd­nem négy év hadifogság. Ki- lencszáznegyvennyolcban ke­rültem haza. Azóta veszek részt a szakszervezeti mozga­lomban. Először mint bizalmi, később beválasztottak a szak- szervezeti bizottságba, ötven­kilencben, amikor a Garam- szegi Tibor — ismeri, az épí­tők szb-titkárát — elkerült tő­lünk, engem választottak az itteni szakszervezeti bizottság élére. Ez az én önéletrajzom — mondja szinte egyszuszra. — Nem valami bőbeszédű. Széttárja a karját. — Mit csináljunk? Ez van... — Azért én mégis többet tu­dok már magáról. Néhány perce ugyanis még az üzemet jártuk. Kiléptünk a kapun, amelyhez közel négy asszony állta körül az üveg- cserép mosó-szalagot. Megszó­lítja az egyik: — Miért nem csinálnak egy tetőfélét a fejünk fölé, hogy ne tűzzön ránk a nap? Béres visszakérdezett: — A művezetőnek szóltak-e már? — Még nem. — Akkor szóljanak neki. Nem veszem el a kenyerét. Azért szépen megtárgyalták, milyen tető volna a legalkal­masabb, aztán tovább men­tünk. — Muszáj lesz beszólni a TMK-ba — morfondírozik. — Maguktól is észre vehették volna, hogy a tűző napon áll­ni egész nap veszélyes dolog. A Zagyva I. üzem elé érünk. Lejön hozzánk az udvarra az egyik brigádvezető. Beszélge­tünk erről, arról. Meleg van, a kemence mellett különöskép­pen. — Hanem — jegyzi meg a brigádvezető — a cserépügy­ben intézkedhetnétek már. Béres udvariasan beavat, hogy a letörő részlegben a munkás lábai alatt felgyülem­lik az üvegcserép, mert nincs aki elhordja, eltakarítsa. A le­törő ezért a cseréphalmon áll­va, botladozva töri a táblát. Eleshet. szétvágja az üveg. Látom, dühös, bár a hangja változatlan. —! Ter vagy a csoportvezető — sorolja a munkásnak —, van művezető, üzemvezető is. Miért gondoljátok, hogy én jobban meg tudom oldani a cseréphordást, mint ti, akik­nek erre hatalmatok van. Jó, a brigádban kevés az ember, és mindnek megvan a dolga. De a térmestert például kér­tétek-e már, hogy segítsen ki benneteket? Nem, ugye? Vagy talán ezt is az igazgató in­tézze el? . .. Miért vannak ak­kor az üzemben műszaki veze­tők. Az irodaépület lépcsőjén ér­zi, hogy valamit meg kell ma­gyaráznia: — Ne higgye, hogy műsza­ki-ellenes vagyok. Sőt. Éppen azért küldöm az embereket a műszaki vezetőkhöz, mert azt akarom, hogy még jobban erő­södjön köztük az együttműkö­dés. Mert az utóbbi egy-két évben szépen alakul az össz­hang. És én nem tennék jó szolgálatot, ha lépten-nyomon beleavatkoznék a dolgukba. Azelőtt, ha valami baj volt, nem a művezetőhöz, az üzem­vezetőhöz mentek, hanem fu­tottak hozzám, vagy a pártiro­dába. Erről leszoktattuk az embereket. Bár az is igaz, hogy ilyen esetben, mint ez az üvegcserép-ügy, alkalomadtán én is beolvasok az illetékes műszakinak. Mert azért akad köztük, aki elvárja, hogy ki­nyissák a szemét. Másként fel- botlana... — S amikor így elirányítja, hogy úgy mondjam, a válasz­tóit: sosem orrolnak meg? — Hát az ellen senki sincs bebiztosítva. Vágták már az én fejemhez is: „Ez a szak- szervezet? Ez áz érdekvéde­lem?” A legtöbbször persze bérviták miatt. A múltkor egy lakatos háborgott. Mert, hogy ő éppen annyi éve van a vál­lalatnál, mint a másik, az órabére mégis egy forinttal kevesebb. Csakhogy, ha mi figyelembe is vesszük a mun­kában eltöltött időt, az első szempont mégis csak a telje­sítmény ... Egyébként el­mondhatom, hogy amióta eze­ket az ügyeket az egyes rész­legek vezetői intézik. tehát azok „osztják” el, nemcsak a munkát de a pénzt is, akik­nek a legtöbb. legközvetle­nebb, s éppen ezért a legmeg­bízhatóbb információik van­nak kinek-kinek a munkájá­ról, magatartásáról, az ilyen­fajta viták fogát kihúztuk. Ma már csak elvétve, ha előfor­dul .... — Búcsúzóul néhány rövid kérdést: hány dolgozója van a Síküveggyárnak? — Ezerkétszáznái valamivel kevesebb. — Nem fárasztó ennyi em­ber gondjával törődni? — Van aki ezt szereti. — Ügy tudom, a legutóbbi szakszervezeti választásokon bekerült az Üvegipari Or­szágos Vállalat szakszervezeti tanácsába. — Igen. Sőt az öttagú üveg­ipari szakszervezeti bizottság titkára lettem. — Tehát már nemcsak egy gyár... Tizenkettő. Tizenegy— tizenkétezer dolgozó gondja. — Megbirkózunk vele. A bizottság tagjaival már majd­nem minden gyáregységet meglátogattunk. A vezérigaz­gató is a segítségünkre van. Nincs olyan fontos kérdés, amiben ki ne kémé a vélemé­nyünket ... Nagy könnyebb­ség, ha a vállalat vezetőjével nem kell hadakozni, azt ta­pasztalatból tudom. Béres Ferencnek, a hajdani bányász fiának életrajzában tehát új fejezet kezdődött Pénteken fontos sorok kerül­nek bele: az üvegipar szak- szervezeti tanácsának első utó sét vezeti le. Napirendre ke rül a nyereségrészesedés el­osztásának elve, a munka- és védőruha-elosztás, üdülési ügyek, a mumkaverseny, az egészségügyi és szociális beru­házások jövő évi elosztása ... az egész üvegiparban. A szomszéd szobából át­kopognak a falon. Ez Béres­nek szól. „Ne haragudjon — mentegeti magát — vár a főkönyvelő és a személyzetis. — El kéne döntenünk a lá- dagyárunk sorsát Értékekről van szó. Emberi és anyagi ér­tékekről.” Csizmadia Géza Mikor tesz nyugalom ? A városközpontban lakók kérdezik ezt immár három esztendeje. Azt mindenki tu­domásul vette, hogy az utak építéséhez légkalapácsoH. kompresszorok és más gépek egész sorát használták. Kel­lett az út, a járda, szükséges volt a tereprendezés. Ezt meg lehetett érteni. A gépek elvonultak, de fel­váltották őket a szivattyúk, amelyek az aknákból emelik ki a feltörő talajvizet. Két— három benzinmotor éktelen zúgása visszhangzik a hatal­mas bérházak természetes akusztikájában. Kezdődik reg­gel hatkor, és sokszor este ér végett a fülsiketítő lárma. A kánikulában ajtót, ablakot zárva kell tartani, hogy a la­kók valamiképpen meg tud­ják védeni az idegeiket a motorok zajától. A zajárta­lom a XX. század, különösen a városok egyik kísérő jelen­sége. Hatóságok, egészségügyi intézmények küzdenek ellene. Furcsa, de Salgótarjánban er­re senki sem figyel fel. A szirénahangú benzinmotoro­kat. elektromotorokkal kelle­ne felcserélni. Ehhez igen ke­vés műszaki beruházás szük­séges. Meg aztán némi fi­gyelem és együttérzés azok iránt, akik reggel korán tér­nek meg az éjszakai műszak­ból, akik csecsemőket, kis­gyermekeket nevelnek. Nem tudni a számát, hány­szor tették szóvá a Főtér la­kói (tanácsüléseken, tanács­tagnak, városi vezetőknek), miért tartanak fenn javító- műhelyt a legnagyobb tarjáni bérházban. A javítómunkások állandóan két—három motor­ral közlekednek, ugyancsak reggeltől késő estig. Az In­gatlankezelő Vállalat mindez- ideig gyakorlatilag semmit sem tett a visszás helyzet megszüntetésére. Különös. A házirendben vi­szont az áll, hogy a lakók nyitott ablak mellett nem rá­diózhatnak. Több mint két­ezer ember lakik a főtér kör­nyékén. Napközben semmi nyugalmuk nincsen. Vajon meddig les? ez így?! — gulyás — Nemzetközi Szövetkezeti Nap Negyvenöt esztendeje, hogy a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége ünneppé nyílvá­nította július első szombat­ját. Azóta esztendőről esz­tendőre a világ minden ré­szén — Európában. Ázsiá­ban, Amerikában, Ausztráli­ában és Afrikában — a szö­vetkezők milliói ünneplik a Nemzetközi Szövetkezeti Na­pot. Az öt világrészt átfogó mozgalom nagy ünnepe tör­ténelmet idéz. Emlékeztet mindenekelőtt arra a 28 rochdalei szövőmunkásra, akik felkarolták és elindítot­ták a szövetkezés ügyét — 123 évvel ezelőtt. Felidézi a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét, amely lehetővé tett£. hogy a lenini tanítások nyomán a világ egyhatodán létrejöjjön a szocialista szövetkezeti moz­galom. Külön öröm számunkra, hogy a fejlődő afroázsiai or­szágokban is erőre kap ez a kisemberek erejét megsok­szorozó mozgalom. Saját munkánk gyümölcsét ts látjuk, amikor ezekben az országokban a magyar szö­vetkezők tapasztalatai is se­gítik a mezőgazdasági és kisipari termelés, az árufor­galom és hitelélet szövetke­zeti szektorának kibontakozá­sát, az évszázadokon át ki­zsákmányolt nép gazdasági és kulturális felemelkedését. A magyar szövetkezetek — híven a mozgalom eszméjé­hez — teljesítik a nemzetkö­zi szövetkezeti szolidaritásból eredő kötelességeiket; több mint '50 ország 100 szövet­kezeti szervezetével tarta­nak sokoldalú társadal­mi és gazdasági kap­csolatot. Kedvező lehetőség nyílt nemzetközi tekinté­lyünk további növelésére az elmúlt évben, amikor ismét elfoglaltuk megillető helyün­ket a Szövetkezetek Nemzet­közi Szövetségében. Hazánkban négymillió embert köszöntünk a szövet­kezők nemzetközi ünnepén. Termelőszövetkezeti parasz­tot és földművesszövetkezeti tagot, szövetkezeti boltost, és ktsz-munkást, alapító ta­got és fiatalt; akiknek be­csületes munkája évről évre szebb, gazdagabb, gyümöl­csözőbb. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek első országos kongresszusa megállapította, hogy a parasztság jól válasz­tott, amikor követte a párt és a kormány útmutatásait és a szocialista gazdálkodás útjára lépett. Az utóbbi öt évben a tagság közös vagyo­na megkétszereződött, 34 százalékkal gyarapodott a családok jövedelme, bővült a tsz-tagokról való szociális gondoskodás. A fogyasztási szövetkeze­tek áruforgalma öt év alatt 45 százalékkal növekedett, a felvásárló kereskedelem 1966-ban 68 százalékkal több árut juttatott el a városi fo­gyasztókhoz, mint öt évvel azelőtt. Jelentősen fejlődött a takarékszövetkezeti mozga­lom, a szakszövetkezetek gaz­dasága, fokozódott a szövet­kezetek részvétele a társa­dalmi és kulturális életben. A kisipari szövetkezetek ter­melése a második ötéves tervben 43 százalékkal nőtt, az elmúlt évben további 12 százalékos növekedést értek el a termelő tevékenységben. Jelentősen fejlődött a la­kosság igényeit kielégítő szolgáltatás és a szövetkezeti építőipar. Az ünnepi számvetés fela­datokról is szól. Azokról a legfontosabb tennivalókról, amelyeket egyértelműen meghatározott tavaly az OKISZ, az idén pedig a SZÖVOSZ és a termelőszö­vetkezetek országos kong­resszusa. B. D. Gyermekszeretetből kitűnő Az ittas embereikre jellem­ző nehéz, szaggatott légzéssel aludt egyik este a Salgótar­ján főtéri állomáson egy fér­fi. Sajnos, nem olyan ritka látvány, hogy bárki különö­sebb fontosságot tulajdonított volna az alvó állapotának. Ami, helyesebben: aki fel- tűmt. az a másfél esztendős­nek látszó, síró kisleány, aki könnyektől maszatos arccal, gazdátlanul totyogott a fel­nőttek között. Természetesen asszony volt, aki megérezte, hogy a kislány és az ittas férfi együvé tartozik. A ré­szeget az ő figyelmeztetésére költötte fel Kótabé János ön­kéntes rendőr, a Salgótarján- külső vasútállomás dolgozója. Az igazoltatás nem ment simán. P. József Rudolf nád­újfalui Iákos hallani sem akart arról, hogy bemenjen a kapi­tányságra. A megyei rendőrfő- lcapitányság bűnügyi osztályá­nak egyik, arra járó dolgozó­ja — N. Ferenc — telefonon kért segítséget. P. Józsefet, a kislánnyal együtt GAZ-kocsin szállították az őrsre. Annyit nagynehezen elmondott, hogy kórházban fekvő feleségét látogatni jött Salgótarjánba. Megkezdődött a tanakodás: mitévők legyenek a rendőrök. Az elhatározás gyors volt. A férfi nem jó- zanodik ki. rendőrségi autón viszik haza Nádújfaluba. Nem azért, mintha az ittas em­ber ingyen kocsikázást érde­melne. de az eseményekben ártatlan kislány érdekében. Ha kijózanodik. — és ez tör­tént —, a GAZ-zal elszállít­ják az autóbuszmegállóhoz, s apát, lányát a kalauz gondjai­ra bízzák. Aznap este a városi rend­őrőrs párttitkára volt szolgá­latban. Ö küldte saját lakására az egyik tiszthelyettest, hogy vacsorát hozzon a gyermek­nek és kissé nehezen forgó nyelvű apjának is. Személye­sen ellenőrizte, hazai ndul- nak-e az autóbusszal. Gyermekszeretetből kitű­nőre vizsgázott egy salgótar­jáni önkéntes rendőr, s vele együtt többen a hivatásos ál­lomány tagjai közül. — b. z. —. A tsz-tőagronómus hozzászól: Készen az új gazdasági mechanizmusra A párt- és kormányhatá­rozatok, annak érdekében, hogy a népgazdaságot a me­zőgazdaság több és olcsóbb me­zőgazdasági termékkel lássa el, megszüntették a kötelező tervszámokat és a kenyérga­bona kivételével a szövetkeze­tek maguk határozzák meg, hogy az egyes mezőgazdasági termékekből mit és mennyit termelnek. Árak és hozamok A gazdasági törvények he­lyes felismerése révén a múlt évben rendezték egyes termé­kek árát. Az árrendezés ked­vezően hatott szövetkezetünk­ben is. Ennek megfelelően kezdtük el a gazdaság terme­lési szerkezetének fokozatos átalakítását, úgy, hogy a nép­gazdaság érdeke megegyezzen a szövetkezeti tagokéval, hi­szen végső soron így jutottak magasabb jövedelemhez már tavaly is. Az árrendezésen kivül fi­gyelembe vettük a helyi adott­ságokat, továbbá a gazdasá­gosságot és a piac felvevő ké­pességét. Ennek megfelelően elsősorban a szarvasmarha­tenyésztés fokozását helyez­tük előtérbe, és ezt az ágaza­tot a jövőben is erőnkhöz ké­pest fejlesztjük. A hízott szarvasmarha eladási lehető­ségei mind a belföldi, mind a külföldi piacon előrelátha­tóan hosszú ideig kedvezőek lesznek. A marhahizlalás mellett a belföldi piac igényeit figye­lembe véve a tejtermelést fo­kozzuk. Tehenenként tavaly már 2500 liter tejet fejtünk. Az állományt saját tenyész­tésből az idén 40 tehénnel sza­porítjuk. Három üzemegysé­günkben tbc-mentes állo­mányt alakítunk ki és Így magasabb árbevételhez jutunk és minden hízómarhát expor­tálhatunk. A juhtenyésztést a gazda­sági adottságoknak megfele­lő keretek között fejlesztjük, és a birkákkal azokat a terü­leteket legeltetjük, amelyeket a szarvasmarhával nem tu­dunk hasznosítani. Gondok a sertés körül A sertéstenyésztést leszűkí­tettük és a szaporulatot elvá­lasztás után értékesítjük. A hizlalást beszüntettük. Igaz, a hízósertés felvásárlási árát a múlt évben emelték, de drá­gább lett a hizlalótáp is, s ez a sertéshizlalás általános csökkenéséhez vezetett. Az árrendezés nem járult hozzá a sertéshús-kereslet csökke­néséhez, a szövetkezetek több­sége — azokon a helyeken is, ahol elegendő az abraktakar­mány — csökkentette a koca- állományát és vele együtt a hízósertések számát is. Az értéktörvény alkalmazá­sa és szolgálatunkba állítása nem könnyű dolog. Ezt vilá­gosán mutgíja a sertéshús fel- vásárlási ára, ami jelenleg húsz forint. (Csak négy kiló abrak árát veszem figyelembe egy kiló hús előállítására!) Ha ugyanezt a mennyiséget tej­termelésre fordítjuk, akkor harminc forintot kap a szö­vetkezet. Az idén a kenyérgabona, a burgonya és az aprómagvak után ártámogatást kapunk. Ösztönző Megítélésem szerint a terme­lői árak rendezése után to­vábbra is szükségünk lesz a melléküzemági tevékenységre, amit alaposan indokol a me­zőgazdasági termelés idény­szerűsége és a tagok rendsze­res foglalkoztatásának megol­dása. és a jövőben megalakuló te­rületi szövetségtől az áru- értékesítési információ terü­letén igen sokat várunk. Szövetkezetünk, látva a pi­aci kapcsolatok széles körű kibontakozását már most gon­dolkodik azon, hogy egy pi­ackutatót alkalmaz, aki kap­csolatot tart az állami válla­latokkal és a területi szövet­ségekkel. Feladata lesz az ál­talunk termelt termékek gaz­daságos eladás és a terme­léshez szükséges nyersanya­gok beszerzése. Az árukapcsolatok terüle­tén az eddigi kötöttségek megszűnnek és mind nagyobb teret kap majd a kereslet-kí­nálat alakulása és ebből ki­folyólag csak olyan cikkeket termelünk, amelyekkel a nép­gazdaság és a szövetkezet egyaránt jól jár. Rugalmasan döntenek Szövetkezetünk vezetősége eddigieknél még fokozottab­ban figyelembe veszi a gaz­daságosság szerepét és a fel- vásárlási árak figyelembevéte­lével dönt majd az egyes ter­mékek termeléséről. Azoknál a termékeknél, ahol állami árakat nem alakítanak ki, a piackutatásnak szánunk nagy szerepet. Melléktevékenységi termékeink értékesítését ed­dig is önállóan oldottuk meg munkadíjazás Hogy a tagságot érdekeltté tegyük a termelésben, az anya­gi ösztönzésnek több változa­tát alkalmazzuk. A tagok és az ipari ■ munkások családtag­jai maguk döntik: munka­egységre, készpénzért, vagy százalékos alapon művelik-e a kapásnövényeket, gondoz­zák az állatokat. E módszerek alkalmazásá­val egyben kutatást is vég­zünk, melyik az az ösztönző munkadíjazás, amely meg­egyezik érdekeinkkel. A be­vált módszereket széles kör­ben alkalmazzuk, s így jól jár a tagság és több áruféleséget tudunk a népgazdaság rendel­kezésére bocsátani. Fazekas Márton főagronónms, Karancslapujtő

Next

/
Oldalképek
Tartalom