Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

1987. jűflus 38. vaslmap: KÖSRAD 11 A szépségápolás törtéiteféből A nő évezredek óta igyek­szik szépségét fokozni. Igaz, ez a törekvés számtalanszor elrontotta női báj természe­tességét, de a cél: a csino- 6abbá, szebbé válás művésze­te mindig ugyanazokért a cé­lokért küzdött. á/ ókorban A kenőcsök, illatos olajok, növényi festékek segítségével bámulatos eredményeket ért el az ókor első felének szépí­tő művészete. Ez idő tájt használták kagylók tört hé­ját, gyümölcsök párlatait, il­latosítva, jól habzó folyadék­ként. Ugyanebben az időben, sőt még előbb is, Keleten aloéből, szántaidból és mirhából ál­lítottak elő illatszereket. Szó­lón idejében Athén városá­ban olyan túlzásba vitték a szépítőszerek és illatszerek használatát, hogy Szolón kénytelen volt azokat rész­ben eltiltani, részben a nők egy elkülönített kasztjának engedélyezni. Az ókori gö­rögöknél már olyan nagy volt a szépségápolás fejlettsége, hogy minden testrésznek meg volt a maga illata és ápoló­szere. Az arc és mell számá­ra pálmaolajat' és pálmakenő­csöt, a hajra, szemöldökre s a szempillákra majoran- nós pomádet, a karok számá­ra mentakenőcsöt, a térdre és a lábszárakra földi eper­ből készült esszenciát használ­tak. _ Rómában Rómában a szépségápolás, az illatszerek, olajok, kenő­csök használata nemcsak a nők, hanem a férfiak köré­Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy király; an­nak meg három fia. Ennek a királynak olyan jól termett a földje, mint senki másnak az országban. Mert aranykölest vetett bele. Csakhogy nem sok haszna volt belőle, mert mindennap lelegelte hol a rézménes, hol ez ezüstménes, hol az arany- ménes. S az volt itt a nagy hiba, hogy nem tudott róla tenni, akárhogy is vigyázott vagy vigyáztatott; a vetés oda lett. a ménesek mind össze­gázolták. Azt mondja egyszer a leg­öregebb fiának: — Fiam, most már benned van minden reménységem! Rád bízom a kölest. Ha meg tudod őrizni, a fele termés a tied lesz. A királyfi vállalkozott. — Ha csak az kell, apám! Majd megőrzőm én! .Ki is ment már jókor reg­gel. Leült a köles végébe, és elkezdett kenyerezni. S hogy ott eszik, előjön a főidből egy patkány. — Szép királyfi! Adj nekem is egy falatot, majd megha­lok éhen! — mondta a király­finak. De az rá se nézett, csak evett tovább. Mikor jóllakott alig törölte meg a száját jött a rézcsödör; már egy mér­földről álomszellőt fújt; a ki­rályfi úgy elaludt, mint aki meghalt. A rézcsödör meg ne­ki a vetésnek, amit le nem le­gelt. azt legázolta. Jó délután volt. amikor felébredt a ki­rályfi. Látta, hogy ö ugyan ott lehetett őrizni a kölest. Szépen meg is tudta őrizni! Hát ha már megvolt, ne töprengjünk rajta, bement az ben is elterjedt. Sókkal, ki- cukat, szájukat, és szépitósze- vonatokkal illatosították a rekre ők is ugyanannyit köl- fürdővizet, utána illatos óla- töttek, mint a nők. jókkal kenették testüket. A római nő nem jelent meg nyilvánosan fekete haj­jal. A hetérák sárga vagy kék hajat viseltek. Hajfestés­re ecet étert és hennát hasz­náltak. Horatius szerint az arc festésére háromféle anyag szolgált: a minium, a karmin és a krokodil bizonyos hulla- dékaiból kivont anyagok. A középkorban A vallásosság hatása alatt majdnem teljesen szünetelt a szépségápolás, és csak Me­dici Katalin francia, és Nagy Erzsébet angol királynők alatt éledt fel újra. Az első tükör és az első európai legyező tulajdonosa Castiliai Eleonóra, I. Ferenc francia király második fele­sége volt. Ez időtájt — 1530 körül — kezdték újra használ­ni az illatszereket. II. Hen­riknek már udvari illatsze- része volt. II. Ferenc korá­ban pedig ámbrát, rozma­ringot és narancsszeszt használtak a ruhák, kesztyűk illatosítására. Medici Katalin hatalmas összegeket költött illatszerek­re. Híres volt keményítő pasztája, amelyet éjszakán­ként vastagon kent arcára, föléje pedig bőrálarcot rakott. Ekkor terjedtek el a külön­féle húspakolások, liliomfür- dők, ámbrafürdők, sőt fris­sen ölt állati vérrel, főleg galamb vérével történő bőr­finomítások. III. Henrik korában, a ki­rály példájából kiindulva, a férfiak is festeni kezdték ar­IIlye» Gyula: Francia földön XIII. Lajos korában fellen­dült a hajviselet divatja. A szépségflastrom, a csillag vagy szívalakú tafotapötty, amelyből nemcsak a nők, ha­nem a férfiak is néha 8—10 darabot ragasztottak arcuk­ra, ekkor élte fénykorát. XIV. Lajos naponta hat­szor—nyolcszor átöltözött. Arcát, kezét, néha vízbe már­tott kendővel törölte meg. Pompadourról jegyezte fel egyik életrajzírója, hogy: „a testét sohasem érte víz­csepp. ..” Krisztina király­nőről is hasonló adatunk maradt: „csodálatosan szép kezei néha alig látszottak a rájuk tapadt piszoktól.” Arcfestés A mindennapi mosakodás elterjedésének kezdetén az arcfestés nemcsak divatos, hanem kötelező is volt a francia udvarnál. Ez a fes­tés már művészi „kendőzés” volt, amely a fehér parókák korszakában még az idős hölgyeket is fiatalosarcú szép­ségekké varázsolta. A XVIII. század végén ab­bamaradt a női és férfi arc festésének kóros divatja. E korban minden eszközzel hal­ványsárga, merengő tekintet­re törekedtek. Elterjedt a cit­rom és krétaevés. Madama d’ Esparbes, a kor legdivato­sabb dlvathölgye — jellem­zésképpen említjük meg —, felvágta ereit, hogy a vér- veszteségtől sápadt és gyön­ge színben várja társaságát... — E. —r. A ház és kerítése Az aranyköles Régi szokás, hogy a házat kerítéssel veszik körül. Ez meghatározza a tulajdon ha­tárát, s ugyanakkor véd a kóborló állatok, hívatlan ven­dégek ellen. Az viszont már kevés embernek jut eszébe, hogy a kerítésnek esztétikai szerepe is van. A drótkerítés — a leggya­koribb hazánkban. Közked­veltsége érthető, hiszen nem zárja el a napfényt, a leve­gőt a tövébe ültetett növé­nyek elől, általában az ol­csóbb kerítésfajtákhoz tarto­zik, s illik minden családi ház homlokzatához. Fontos azonban, hogy a kerítés ápolt legyen. Ezért ajánlatos há­rom-négy évenként kora tavasszal leégetni, mínium- mal, majd megfelelő festékkel befesteni. Ez a munka házi­lag is elvéeezhető. SZOKÁSOS DRÓTKERÍTÉS DÍSZES FARÁCSKERlTES A farács nálunk kevésbé kevésbé ismerik. Ahol telepi­ismert kerítésforma. Elsősor- tik, általában a drótkerítések ban az északi népeknél al- mellé ültetik. A jól megvá- kalmazzák, ahol fában bővel- lasztott és gondozott sövény- kednek. Mifelénk főleg erdész- fajta, ha kellően gondozzák, házak vagy nyaralók körül igazi védője az udvarnak, s látni. Legszebb, ha fehér nyír- dísze az utcának, fát használnak hozzá. Lehet K. M. lehántolt, kissé füstben pá­colt fát is használni. Ez azon­ban sok munkát jelent, vi­szont a fa így nem korhad olyan könnyen. Az élősövény-kerítés Ang­liából származik, s hazánkban Gótikus aranypénz-lelet A budavári egykori Esz- terházy-palota romtelkén fo­lyó régészeti kutatások során a Budapesti Történeti Múze­um régészei — dr. Zolnay László irányításéval — azok­nak a középkori épületma­radványoknak feltárásán dol­goznak, amelyek Itt az 1686. évi budai török ostrom idején semmisültek meg. Az egyik gótikus épület omlásában most egy — tíz aranyéremből álló — kincsleletre akadtak. A XIV—XV. századi verde-fé­nyes érmek közül egy arany­forint Mária királynő (1382— 1387), kilenc pedig Zsigmond királynak, a későbbi német­római császárnak (1437) ma­gyar királyi verete. Az érme­ket valószínűleg még a XV. században rejthették el annak az épületnek valamely fal­rekeszében, amelyet — mit sem tudva már e kincs-lelet ottlétéről — az 1686. évi ost­rom ágyúi romboltak össze. A terület régészetileg igen gazdag. A telken, amelyet az Eszterházyak a XVII. század végén szereztek meg, a kö­zépkorban egy valóságos kis városrész állt. Az itt talált leletek közül figyelmet érde­mel egy XV. századi főpapi sír vörösmárvány fedőlapja, két görögkeleti budai szerb sírkő a török megszállás ide­jéből, s számos gótikus kő- faragvány. Az egyik közép­kori kút betöltési anyagából szinte teljes épségben került felszínre egy XVI. századi perzsa porcelán-korsó, a bu­dai Vármúzeum legszebb ilyfajta lelete. 1944-ben ennek a palotának pincéiben rejtetr te el Eszterházy Pál az úgy­nevezett Eszterházy-kineset, amelynek darabjait ma a Nemzeti Múzeumban, s az Iparművészeti Múzeumban láthatjuk. apjához, s elmondotta, hogy biz a köles így meg így van! A király másnap kiküldte a középső fiát. De az egy hú­ron pendült a bátyjával, amúgy is, ő se járt jobban, mint a bátyja. A királynak nem volt már kihez fordulnia, kiküldte a legkisebb fiát. Az is elkezdett kenyerezni a köles legvégé­ben. Odamegy a patkány; — Szép királyfi! Adj ne­kem is egy falatot. Majd meghalok éhen! A kis királyfi csak levágott egy darab kenyeret meg sza­lonnát, odaadta neki. A pat­kány jóízűen megette. Aztán azt mondja: — No, szép királyfi! Jó tettedért jót várj! Tudod-e, hogy nem tudnád megőrizni ezt a kölest, ha hét lelked volna sem, mert ha jön a rézcsödör, már egy mérföld­ről álomszellőt fúj, attól meg úgy elaludtál volna, hogy akár téged is el lehetett volna lop­ni. De tudod, mondok én neked valamit. Kiszedem a köles közül a tövise­ket, kazalba hányom, neked arra kell feküdnöd. Ha a rézcsödör jön, mär egy mérföldről fújja az álomszel­lőt. te arra nem alszol, el, vagy ha elalszol is, majd fel­ébredsz, vágj a kapufélfába egy baltát, a kantár meg le­gyen a kezedben. A ló mindjárt otthagyja a kölest, hozzád megy, s azt kérdezi: „Mit parancsolsz, édes gaz­dám?” Te csak azt mondjad, hogy „Adjál nekem hétorszá­gi ruhát meg hétországi koro­nát!" Ha nem akarja adni, vágd a kapufélfába a baltádat még jobban, ne félj! Majd megadja akkor! S aztán, az ezüstcsődör jön, az két mér­földről fújja az álomszellőt, az aranycsődör meg háromról, úgy vigyázz magadra, hogy el ne aludj! A balta meg a kan­tár készen álljon nálad, hogy megfoghasd! Ügy is volt. A patkány egy rakásba hányta a töviseket, amit a földből kihúzgált, azu­tán elment. A kis királyfi meg a töviseknek a legtetejébe fe­küdt. Alig feküdt le, már messziről hallattszott a rézcső- dör dobogása. Amikor már csak egy mérföldre volt fúj­ta ám az álomszellőt! A kis királyfi el is aludt tőle, a csö- dör majd a kölesnél járt, a fiú mégsem ébredt fel. Egy­szer ' csak odaugrik hozzá a patkány, felrángatja: — Kelj már fel, itt a csö- dör! Szegény királyfi azt se tud­ta, fiú-e vagy lány, olyan ál­mos volt. De ahogy meglátta a csödört, minden eszébe ju­tott. Kapta a baltát, meg a kantárt, szaladt a kapufélfá­hoz. Az első bevágásra mind­járt mellette volt a ló: — Mit parancsolsz, édes gazdám? — Adj nekem hétországi ru­hát, meg hétországi koronát. — Azt nem adhatok. A királyfi még jobban be­levágta a baltát az oszlopba. A ló mindjárt megígérte, s meg is hozta neki. Gyönyörű szép rézruha meg rézkorona volt. Másod-, meg harmadnapra azonképpen fogta meg az ezüst-, meg az aranycsődört. Azok meg elhozták neki a hétországi ezüst-, meg arany­ruhát meg a hétországi koro­nát. örült az öreg király nagyon. A negyedik napon learatták a szép aranykölest; ki is nyom­tatták, a fele termést, a leg­kisebb fia kapta. A szomszéd királynak volt egy leánya. Az azt mondta, hogy csak ahhoz megy el, aki el tudja kappi a kezéből azt a koszorút, amelyet ő a vár ablakán kitart. Meghallot­ta ezt a legkisebb királyfi. Kimegy az ólba, megrázza az egyik kantárt. Mindjárt ott termett az aranycsődör. ö meg felvette a hétországi aranyruhát, fejére tette a hétországi aranykoronát, rá­pattant a lóra, s uzsgyi! — ment az vele egyenest fel a feketelevegőjárásba. Nemso­kára a tetthelyen voltak. A királyfi nemhogy a koszorút vette el a királykisasszony kezéből, még meg is csókolta. Látta ezt az öreg király, azt mondja rá: — ez már derék legény, megérdemli a lányomat! Magához hivatta, s mind­járt minden teketória nélkül meg is fiamozta. A lányát meg fele birodalmát neki ajándé­kozta. Azok meg olyan bol­dogan éltek, hogy hetedhét or­szágban párjukat kellett vol­na keresni! Talán még most is élnek, ha meg nem haltak. GYERMEKEKNEK VÍZSZINTES: Neves magyar Azsia-kutató 1. A vízsz. 36. folytatása. (A (Aurél). 18. Nyugszik ellen­függ. 9 folytatásában Írandó.) tote. 19. Kedvtelése. 21. An- 10. Vízi növény. 11. Feltété- 8°1 Tamaska. 22. Novellista, lezné. 12. Á.K. 14. Rejtjel. 15. 24- Drégelyt vívta. 25. Ré- O.G. 16. Jugoszláv város 18 szemre. 26. Férfinév birtokos Esd. 19. Oltalmazója. 20. A esetben. 27. Mókushoz hasonló vízsz. 20 folytatása. 22. Közel- állat- 28- Debrecen híres szál­keleti állam. 23. Széllel mű- lója. 29. Felesége a magyar ködő hárfa. 24. A hant. 25. színészet úttörője volt. 31. Fel Nehézipari Minisztérium. 26. ellentéte. 33. Felsőfok jele. Fém. 28. Helyhatározó rag. 34. Tartó 37. Munkaegység. 29. D.T.I. 30. Meggyőződés. 38‘ v- N- 39- B' r- 32. Igevégződés. 33. Élet. 35. Megfejtésül beküldendő a Azonos magánhangzók. 36. ör- vízsz. 36. ÄetiS onemÁTA^°lyttáSa A Yaß8rnapi gyermekrejt­20 fAiJtntá<U40 40' A XrÍZSZ' vény helyes megfejtése: 20. folytatása. Gyógyfürdőt építettek Bükk­FÜGGÖLEGES: székén. 1. Sajnálja. 2. Fém. 3. Al- „ Könyvjutalmat nyertek: lami bevétel 4 J D 5 Czene Bela Retsag, Csakvari Északi mitológiai alak. 6. Rit- Zgófto Szirák és Nagy Valéria ka férfinév. 7. E.N. 8. Vissza: Doroghaza. E-vel végén francia folyó. 13. A könyveket postán küldjük Kérdés személyre. 14. Szín. 17. el!

Next

/
Oldalképek
Tartalom