Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-28 / 176. szám
2 NÖGR A D 1n'!7. július 28. pántéit Bumedien Lengyelországba látogat VARSÓ (MTI) Huari Bumedien, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke szerdán fogadta Edward Wichowanie- cet, a Lengyel Népköztársaság algériai nagykövetét. A megbeszélés során értékelték a jelenlegi nemzetközi helyzetet és a lengyel-algériai kapcsolatok fejlesztésének ügyét. A nagykövet átadta Bume- diennek kormánya meghívását, hogy tegyen hivatalos látogatást Lengyelországban, Bumedien a meghívást elfogadta. A látogatás időpontját később állapítják meg. Detroiti jelentéa Úgy bánnak velük, mint az állatokkal DETROIT (MTI) Csütörtökre virradóra valamelyest csökkentek a harcok Detroitban. A város keleti részén helyre állt a nyugalom. A „hadműveletek” most már a nyugati negyedre korlátozódnak. Harckocsik, páncélautók zártak körül egy körülbelül egy négyzetmérföldnyi területet, ahol még javában lövöldöznek. A négy napja tartó utcai ütközetekben 37-en haltak meg, közülük csak hatan fehérek, a többiek négerek. A sebesültek száma jóval ezer fölött van, a letartóztatottaké kétezer-ötszázra tehető. A kár meghaladja a egymilliárd dollárt, és ötezernél több-ember hajléktalanná vált. A felgöngyölítésben kétezer rohamosztagos ejtőernyős katona vesz részt. Házról házra nyomulnak előre harckocsik fedezete mellett. A letartóztatott négerek újságíróknak elmondották, a rendőrök úgy bántak velük, mint az állatokkal. Börtönük koncentrációs táborhoz volt hasonló. Az Egyesült Államok más pontjain folytatódtak a zavargások, bár csak kisebb méretekben. New Yorkban néhány száz néger fiatal vonult fel Manhattan szívében, és bezúzta a kirakatokat. A rendőrök szétoszlatták a tüntetőket, tizenhatot letartóztattak. A kanadai kudarc után Sokan bírálják az elnök québeci beszédét a francia ajkú tartomány sze- paratistáinak bátorításaként fogta fel, és elfogadhatatlannak nevezte. Pearson nyilatkozatát viszont hasonlóképpen elfogadhatatlannak ítélte De Gaulle. Ezután határozta el a francia elnök, hogy hazautazik. A montreali repülőtéren megjelent búcsúztatók közül egyébként többen éltették, mint pfujolták a tábornok-elnököt. Az UPI hírügynökség tudósítója szerint az elnökhöz közelálló körök értésre adták: De Gaulle semminek sem örült jobban, mint annak, hogy ürügyet talált az angolul beszélő Ottawa meglátogatásának lemondására. Az AP szemleírója, David Mason, viszont úgy vélekedik, hogy De Gaulle balulsikerült kanadai kirándulása próbára teszi a francia kabinet hűségét, és próbára tenné a leheletvékony gaullista parlamenti többséget is, ha nem lenne éppen nyári vakáció a belpolitikai ia- életben. A francia lapok áltaDe Gaulle a „szabad Que- Iában — beleértve a gaulleista bee” éltetése miatt keveredett lapokat is — bírálják De diplomáciai viszályba a kana- Gaulle elnök québeci beszé- dai kormánnyal. Ezt Pearson dét. De Gaulle tábornok csütörtökön a kora hajnali órákban érkezett vissza Párizsba viharos, félbeszakított kanadai látogatásáról. Az Orly-i repülőtérre kivonult az egész francia kormány. A tábornok sötét polgári ruhában, ragyogó mosollyal lépett ki a gépből, majd barátságosan sorra ke- zetszoríiott minisztereivel. Az elnök és kormánya ezután az előkelőségek részére fenntartott váróterem egyik sarkába vonult, jótékony távolságra a kíváncsi újságíróktól. Ez utóbbiak csak azt látták,. hogy De Gaulle és miniszterei feszülten, vidáman, élénken beszélgetnek. A rögtönzött minisztertanácsnak azonban hivatlan vendége is volt. Mint az AFP francia hírügynöksége erről beszámol, ismeretlen úr csatlakozott a francia miniszterekhez. De Gaulle parancsőrtiszt- je éber volt, udvariasan tá- vozásra kérte fel a jövevényt, akiről kiderült, hogy a kanadai nagykövetség diplomatáA rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.22: Az idegen tehén. — 8.3S: Operettrészietek. — 9.05: Két osztrák író. — 9.20: Szimfonikus táncok. — 10.10: Jó apám dolgozik — — 10.30: Édes anyanyelvűnk. — 10.35: Boross Lajos népi zenekara játszik, Nyíri Erzsébet énekel. — 11.00: Bach: d-moll angol szvit. — 11.20: Műsormorzsák. — 12.18: Tánczenei koktél. — 13.02: Beszéljük meg! — 13.57: A magyar munkásmozgalom dalaiból. — 13.17: Berki István népi zenekara játszik. — 13.45: Hoffmann mesél. — 14.30: Az Ifjúsági Rádió műsora. — 15.10: Gazdasági rentabilitás és műszaki fejlesztés. — 15.15: Üzenetek. — 15.55: Csak öregeknek! — 17.15: Schubert: IV. (Tragikus) szimfónia. — 17.45: Fogadóórán az igazgatónál. — 18.00: Uj Zenei üjság. — 18.30: Hozzon egy dalt Budapestre! — 18.35: Domahtdi László énekel, Lakatos Lajos cim- balmozik. — 19.30: Az ihlet pillanata. — 20.48: Don Juan. — 21.30: A Nashville Teens együttes Budapesten. — 22.20: Sporthírek. — 22.25: Üj lemezeinkből. Theo Adam énekel. — 22.4«: Kozák Gábor József népi zenekara játszik, a László Kórház énekkara énekel, vez.: Sapszon Ferenc. — 23.15: Zenekari muzsika. — 0.10: Filmzene. PETŐFI RADIO: 10.00: Zenés műsor üdülőknek. — 12.30: Ruszalka. — 13.15: Charlie Chaplin önmagáról. — 13.25: Chopin-zongoramüvek. — 14.00: Kettőtől — hatig... — 18.05: Cigarettaszünet. — 18.15: Mlkádó. — 18.35: Prágai Tavasz 1967. — 20.30: Népdalcsokor. — 21.10: Láttuk, hallottuk. — 21.30: Hangverseny a stúdióban. — 22.00: Zerkovitz—Martiny: Fantázia régi melódiákra. — 22.30: A „műszaki rés”. — 22.45: Hangversenynaptár. — A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 9.30: Műsorismertetés. = 9.31: Gyilkosság Riverportban. n—ni. rész. — 11.00: Telesport. BESZTERCEBÁNYA: 18.15: Riport a második világháború nevezetes helyeiről, — 18.30: Katonák magazinja. — 19.00: TV-Híradó. — 19.40: Esti szórakozás. — 20.40: Kisfilmek. — 21.10: Fúvószene. — 21.45: Kulturális híradó. — 22.15: A gipszszobor. Lengyel bűnügyi film. Újabb hatvanezer zsoldost szerelnek fel SAIGON (MTI) Ky, a /dél-vietnami rezsim miniszterelnöke szerint már folynak az előkészületek a vietnami háborúban Saigon pártját fogó hatalmak második csúcsértekezletére. Ky csütörtökön sajtóértekezleten jelentette be, hogy a csúcs- értekezlet összehívását Saigon kérte, amikor Johnson megbízásából Taylor tábornok Dél-Vietnamban járt. Októberben Bankokban, vagy pedig Szöulban rendezik meg a konferenciát. Közölte az újságírókkal, hogy a dél-vietnami fegyveres erők létszámát, javarészt félkatonai egységekből, a közeljövőben 60 000 fővel növelik. Dél-vietnami szabadságharcosok csütörtökön reggel rakéta- és aknatűz alá vették az amerikaiak egyik gyalogsági táborát Saigontól 56 kilométernyire északra, Phuloc Vinnél, 11 amerikai katona elesett és 43 megsebesült. exelek Görögországban 1952 egy januári éjszakáján 18 férfi oson be a Nikitakisz család athéni, Pszaromilosz u. 24. sz. alatti lakásába. Mindent előkészítettek. N. Manginasz ügyvéd felolvassa a jelenlevőknek a szervezeti szabályzatot, amelyet egyhangúan elfogadnak. Néhány hónappal később ugyancsak Manginasz értesíti az alapítótagokat: a rendőrség jóváhagyta, a bíróság törvényesítette a szervezetet, amelynek szabályzatában ez áll: „Mi, alulírottak, áthatva az antikommunizmus, valamint a nemzet és a vallás halhatatlanságának eszméjétől, megalakítjuk az »Antikom- munista keresztvivők« (ASZE) szervezetét...” Ilyen „szerényen” jelenik meg a görög politikai élet porondján az első háború utáni fasiszta szervezet, amelynek emblémája: emberi koponya, két combcsonton. A célja pedig: „a kommunizmus bármilyen eszközzel való szétzúzása...” A szervezet soraiba mindenekelőtt az egykori német megszállók kol- laboránsait toborozzák. Klubjuk Athén köz- ponjában működik. Az „Antikommunista zászlóvivők” führerje, T. Papadongonasz a német megszállás idején egy Peloponezosz- ban garázdálkodó terrorista banda tagja volt. Az „Antikommunista zászlóvivők” szervezete volt az első neofasiszta terrorszövetkezet Görögországban. Később egymás után alakultak hasonló szervezetek. Elnevezésükben feltétlenül ott szerepel a „nemzeti”. Felütik a fejüket Szalonikiben, Korinthoszban, Ka- valában, Athénben, az ország majdnem minden nagyobb városában. 1963 májusában „valahol Pireusz városában” összeül egy kongresszus. Első látszatra olyan jellege van, mint minden hasorfló ösz- szejövetelnek. Megválasztják az elnökséget, titkárságot, üléseznek. De kik e kongresszus résztvevői? Miről tárgyalnak? Miről határoznak? Az ülésezők- a görög nacionalista szervezetek tagjai, és az ország politikai helyzetéről „tárgyalnak”. Megállapítják: a „parlamentarizmus elavult igazgatási forma”, „minden eszközzel” harcolni kell megdöntéséért. Határozataik a neonácik „Harcunk” c. folyóiratában látnak napvilágot. A folyóirat kiadója egyébként a Karamanlisz-féle ERE párt parlamenti képviselője, N. Farmakisz. A „kongresszusi” határozat többek között kimondja: a szervezetek minden tagjának fel kell fegyverkeznie; harcot kell indítani az ellenzéki képviselők és ellenzéki diákszervezetek ellen, összgörög Bizottság néven terrortevékenységük összehangolására megalakítják a nacionalista szervezetek egységes vezetőségét. A neofasiszták nemcsak beszéltek: lj)63. május 22-én Szalonikiben meggyilkolják Gregoriosz Lambrakisz ellenzéki képviselőit. Kiderült, hogy a gyilkosok egy szélsőjobboldali szervezet tagjai, akik részt vettek a fasiszták Pireuszi kongresszusán. 1964 februárja után a terrorszervezetek tevékenysége fokozódik. Miután a parlament! választásokból Papandreu nagy többséggel kerül ki és kormányt alakít, megpróbál betiltani néhány neofasiszta szervezetet, de eredménytelenül. Sőt, 1964 tavaszán ezek' a szervezetek fokozottan fegyverkeznek, amint erről görög sajtószemelvények is tanúskodnak: „Tegnap egy katonai tehergépkocsi állt meg az »Antikommunista zászlóvivők« elnevezésű neofasiszta szervezet »vezérének« lakása előtt Athén egyik előkerületében, és nagymennyiségű puskát, valamint automatafegyvert rakott le. Mint kiderült, a neofasiszta szervezet vezére egyben a TEA (a polgár- háború után létrehozott »belbiztonsági« félkatonai alakulat) egyik egységének parancsnoka is.” („Avgi”, 1964. aug. 18.) Tizenöt nappal előbb, augusztus 3-án, Athénben, Szalonikiben és Kalamatában sok kézigránáttal és tűzfegyverrel teli ládát találnak. A ládákat a neofasiszta szervezetek tagjaitól kobozta el a rendőrség. A neonácik odáig merészkedtek, hogy még a parlamentben is incidenst provokáltak, 1964. július 3-án egy suhancokból álló csoport, amelyet a jobboldali ERE párt parlamenti képviselője, N. Farmakisz vezetett, behatolt a parlament üléstermébe, és verekedést kezdeményezett az ellenzéki képviselőkkel. Abban az időben a parlament éppen a „törvényen kívüli szervezetek” tevékenységéről folytatott vitát a Papandreu-kormány javaslatára. 1964. augusztus 4-én Papandreu miniszter- elnök kijelentette: a „kormánynak értesülései vannak a jobboldal összeesküvési törekvéseiről, az illegális szervezetek ténykedéséről. A hadseregben kormányellenes összeesküvést szítanak”. Papandreu konkrétan megjelölte a hadseregben mfeködő „IDEA” nevű kormányellenes jobboldali tiszti összeesküvő szervezetet. 1964 májusában Papandreu utasítja a körzeti rendőrfőnököket: „vizsgál'* ják felül az illegális szervezetek tevékenységét, és küldjenek róla jelentést”. Néhány rendőrfőnök jelenti is, hogy „bizonyos szervezetek tevékenysége összeférhetetlen az alkotmánnyal”. Mások viszont egyenesen megtagadják az utasítást mondván, hogy „ezeknek a szervezeteknek a tevékenysége hazafias célzatú, és összhangban áll nemzeti eszményeinkkel ...” A volt ellenzéki sajtó közleményei szerint az országban működő neofasiszta szervezetek szoros kapcsolatot tartanak a Német Szövetségi Köztársaság revansista szervezeteivel és az amerikai Ku-Klux-Klannal, Sőt, a cikkek szerint a görög neonáci szervezeteket az amerikai hírszerző szolgálat, a CIA közvetlenül irányítja, pénzeli, vagy látja el tanácsokkal. E szervezetek ma a hatalom támaszai Görögországban. Szimon Vaszil görög újságíró Újra lehet kezdeni üoboxy Imre regénye 1*8-1 Sorki megpróbálja eképpen, az elvtárs azonban herseg a foga közt, mint az éretlen egres. El is savanyodik tőle a képe. Két órával később karszalaggal, igazolvánnyal, csillagos sapkával felszerelve lépünk ki a parancsnokság kapuján. Fél négy. Szürkül. Reggelig eltávozást kaptunk, becsületszóra, hazamehetünk, csak reggel kezdődik a munka, az első itteni magyar egység megszervezése. A front messze lökődött, távoli moraját alig hallani. A Cseresznyés felől másféle lárma közelít: kocsizörgés, kiabálás. Binetok fuvaros ereszkedik le a főtérre stráfkocsival, orosz katonák és ámuldozó civilek kísérik. A fuvaros öklét rázza, erősen kiabál. Végre megértjük, mit. — Én, magam! Senki se segített! Beléjük! Hadd kiabáljon, gyerünk, úgy is kevés az időnk. Gallai azonban megáll, visszafog bennünket. Elkeseredetten káromkodik. —A rabló istenit, oda nézzetek: ellopta a hulláinkat. Binetok fuvaroson, ahogy hadonászik, jobbra-balra leng foltozott bőrkabátja, öszes üstöké kitüremlik a kucsmája alól, hangja olyan rekedt, mintha egy jó, hosszú lakodalmat kidanolt volna. Mögötte .a stráfkocsi fenékdeszkáján ügyesen kiterítve a nyilas meg a két csendőr, szinte többnek látszanak, mint ahányan vannak. Ez a Binetok kirakatrendezőnek is megtenné. A hullák lábáról már hiányzik a csizma, fejük alatt azonban gondosan elhelyezett venyige köteg. — Én magam! — recsegi Binetok. — Senki se segített! Beléjük! Sorki haragra lobban, süppedt szeme zölden világol. Erkölcsi felháborodása csaknem olyan heves lehet, mint a lepipált szakmabeli bosszú- vágyú dühe. Hullát még nem lopott. — Adok én neki egy olyan pofont, az anyjába hempere- dik vissza. Hát ekkora disznót is megbír a föld? — Itt maradsz — inti le Deső. Rajta nem látszik semmi felindulás. Inkább valami messrenéző, öreges derű. — Fogadni mernék — mondja elgondolkozva —, senki se kérdezte meg, mivel durran tott beléjük. így aztán, ha nem jön közbe semmi, negyedóra múlva Binetok Demeter nemzeti hős. Ha elhiszik neki... miért ne? — Én magam! — hörgi a fuvaros.—Senki se segített... A stráfkocsi, publikummal körülvéve, cdakanyarodik, ahonnan mi kijöttünk, be a parancsnokságra. Fésűs Járó sötéten bámul utána. — Na, én azért — fogad- kozik — holnap majd betűtök ennek a piszoknak, csak most már nem akarok visz- szamenni. — Hirtelen elneveti magát. — De hát tetemet lopni, hogy is juthatott eszébe? Az Aj fái alatt elválunk. — Reggel hétkor, de pontosan — mondja Deső, aztán fejét rázza, hozzám fordul. — Bocsáss meg, erről le kell szoknom: ez már a te dolgod. Látom a szemén, ez nem annyira feledékenység, mint inkább figyelmeztetés: még mindig nem szóltam egy kukkot sem, hogy Golovkin irodájában miért vállaltam olyan gyorsan, s a többiek megkérdezése nélkül, a századparancsnokságot. Vajon, gyanítja-e a teljes igazságot? — hogy egyszer már fölébe kellett kerekednem? Gallai is rám mereszti dülledt szemét. Hiába bámulsz, ezt úgysem lehet szavakkal elintézni, vagy igazol engem az idő, vagy hiába is magyarázkodnék. — Attól tartottam — hadarom, és közben szégyellem magam —, hogy az őrnagy félreérti a te vonakodásodat. Különben is remélem, számíthatok a tanácsaidra. Fésűs Járó bólint. Kezét nyújtja, itt tér le az öregvárosi útra. — Az a fő — mondja elégedetten —, hogy a dolgok mégis megoldódtak valahogy. Deső elfordul. A téren lomhán szétterül a homály. — Nem — mondja halkan —, semmi sem oldódott meg. Abban igaza van az őrnagynak, hogy vagy innen lehet oda lőni, vagy onnan ide. Ennél többet azonban nem tudok ... Miért ez történt velünk, ami történt, és mi történik majd a háború után? Jó lenne megérni, hogy az ember végre ne gázoljon a maga szennyében: de ha csak kimondom is ezt a kívánságot, inkább misszionáriusnak érzem magam, mint katonának. Gyorsan búcsúzik. — Jó estét mindnyájatoknak, reggel találkozunk. És hát élünk, reménykedünk: ez végül is nem olyan kevés. Az Áj kavicsai ropognak a talpam alatt. Élünk, reménykedünk. Ez valóban nem kevés. Újra lehet kezdeni mindent. VÉGE
