Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-26 / 174. szám

2 N <5 © R A !S 1967. július 26. szerda Tizennyolcezer fegyverest vetettek be a jogaikért küzdő négerek ellen Sarcok Detroit minden pontfán — A zavargások más városokra is átterjedtek DETROIT (MTI) »AU csak mozog, arra lőjj” — ezt az utasítást kapták a Detroitba bevonult szövetsé­gi ejtőernyős alakulatok. A legfrisebb jelentések szerint Detroitban fellágoltak a har­cok, szabályos ütközetek dúl­nak az utcákon. Páncélau­tók rohangálnak fel-alá és géppuskáznak, a város több pontján pedig „állóharc” tombol. A kétmillió lakosú város­ban a harcok a hétfő esti órákban erősödtek fel és kü­lönös hevességgel folytatód­nak a város keleti negyedé­ben. Mivel a helyi hatóságok nem tudtak megbirkózni a néger tömegekkel, Johnson elnök utasítására 5000 főnyi ejtőernyős rohamalakulat ér­kezett Detroitba és csatla­kozott az ott már harcban álló 13 000 rendőrhöz és mi- licistához. Az elnök nyilat­kozatot tett közzé és ebben utasította a hadügyminiszté­riumot, hogy minden szük­séges intézkedést tegyen meg a rend helyreállítására. John­son tízperces rádióbeszédet mondott, ebben felszólította a város lakosságát, térjen vissza otthonába. Közölte, azért küldött katonákat Det­roitba, mert „kétségbe von- hatatlan bizonyíték” van rá, hogy Romney michigani kor­mányzó és a helyi hatósá­gok nem tudják letörni a zendülést. Johnson szigorú büntetéssel fenyegette meg azokat, akik folytatják az erőszakos cselekményeket, Cyrus Wance amerikai hadügyi államtitkár Detroit­ban sajtóértekezleten állapí­totta meg, hogy az utóbbi órákban folytatódtak és meg­erősödtek az összetűzések, ezért a kormányzó és a det­roiti polgármester kérésére Throckmorton tábornok pa­rancsot kapott, csapataival támogassa a helyi milíciát és rendőrséget a rend helyreál­lításában, és vegye át az egész michigani milícia irányítá­sát. Kedden reggel Romney kor­mányzó a polgármester kísé­retében páncélautón járta be a várost A polgármester megállapí­tása szerint Detroit hasonló az 1945-ös Berlinhez, vagy pedig a gettó lázadás után lerombolt Varsóhoz. Az üzletek, bankok, isko­lák bezártak, a gyárakban akadozva folyik a munka, az éjszakai műszakot leállí­tották. Detroitra hatalmas füstfelhő borult, ötszáznál több ház égett le. Több he­lyen két-három emeletes épü­letek dőltek romba. A károk megközelítik a 200 millió dol­lárt. A zűrzavart kétes ele­mek fosztogatásra használják fel. A fosztogatók között igen nagy számban vannak fehé­rek. A halottak száma 19, a se­besülteké meghaladja az ez­ret. A hatóságok kétezernél több színes bőrűt letartóztat­tak. Mint a Reuter rámutat, a detroiti helyzet sajátossága, hogy nincsen külön négerne­gyed, hanem a négerek a vá­ros nagy részén együtt élnek a fehérekkel. Soha nem lehet tudni, hogy Detroit melyik pontján lobbannak fel újabb harcok. Három helyen a négerek ostrom alá vették a rendőrőr­söt és tűzharcot vívnak az épületekbe visszaszorított rend­őrökkel. Az egyik rendőr- kapitányság épületét felgyúj­tották. A zavargások nemcsak Detroit városára korlátozód­nak, hanem más városokra is átterjedtek. Detroittól 40 ki­lométernyire északra Ponti- acban szintén lövöldözés kez­dődött és 12 épület lángokban áll. Az Ohio állambeli Tole- dóban hétfőn az éjszakai órákban száz néger tüntetett. A rendőrök négyet közülük letartóztattak. A Maryland-1 Cambridge- ben egy négergyűlésen rá­lőttek Rapp Brown polgár­jogi vezetőre és megsebesí­tették a fején. A New York állambeli Rochesterben szintén össze­csapások voltak a négerek és a rendőrök között, egy négert agyonlőttek. New Yorkban Harlem Pu­erto Rico negyedében rob­bantak ki incidensek. Kétezer Puerto Rico-i vonult fel az utcákon és a polgármesteri hivatalhoz akart menni, hogy petíciót adjon át, a rendőrök feltartóztatták őket, lövöldözés kezdődött és két Puerto Rico-it meggyilkoltak. A tüntetők üvegekkel és kö­vekkel dobálták meg a rend­őröket és felgyújtottak egy benzinkutat. Az országszerte kitört za­vargások alkalmat adtak a köztársasági pártnak arra, hogy hevesen támadják a de­mokrata kormányzatot. Több köztársasági párti képviselő és szenátor rendkívüli kong­resszusi vizsgálatot sürgetett, és volt közöttük olyan is, aki a zavargásokat a „szilárd ve­zetés hiányával” magyarázta. Detroitban kedden este a harcok változatlanul tartanak. Az utcákon több helyen ba­rikádokat emeltek, a városba vezényelt ejtőernyősöknek helyenként házról-házra kell harcot vívniok. A katonaságnak és a rend­őrségnek harckocsik és pán­célautók bevetésével sikerült csak megtörniük az ostromzá­rat egy rendőrőrs körül. Magyar idő szerint reggel 9 órára a halottak száma elérte a huszonhármat, a sebesülte­ké pedig 1500 fölé emelkedett. A letartóztatottak száma 2100. Véres összetűzések robban­tak ki a Maryland állambeli Cambridgeben is. Ezernél több tüntető özönlött az utcákra, bezúzta a kirakatokat és kö­vekkel támadt a rendőrökre. A városi hatóságok kérésére az állam más részeiről két zászlóaljnyi milicistát és rend­őrt vezényeltek Cambridgebe. A michigani Grand Rapids- ben is összecsapások voltak. A 200 000 lakosú városban né­ger tüntetők kézi tusát vívtak a rendőrökkel. Tizenhárom személy megsebesült, 12 tün­tetőt letartóztattak. A hatósá­gok dolgát nehezíti, hogy a városban csak 75 rendőr van. Kérésükre hamarosan 130 rendőrt küldnek máshonnan erősítésül Grand Rapidsbe. II rádió és a Iv mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.22: Ab Wegen tehén. ■» *•**! Vízparton. — 9.05: Orvosi tanácsok. — ».10: Gluck ope­ráiból. — 9.34: Történész-szemmel Bécsben. — 10.1«: la­katos Vince népi zenekara játszik, a Kertészeti én Szőlészeti Főiskola énekkara énekel, vezényel Halkovics János. 10.40: Zenekari muzsika. — 11.30: A Szabó csa­lád. — 12.15: Tánczenei koktél. — 13.02: Válaszolunk hall­gatóinknak. *- 13.17: Operafinálék. — 14.10: Mesélő mú­zeumok. — 14.25: Történetek dórban és mollban. — 14.45: Életérzések. — 15.10: Gazdasági rentabilitás és egésn- ségvédelem. — 15.15: Oláh Kálmán népi zenekara ját­szik. — 15.39: Szeleburdték nyaralnak. — 10.14: Magyar­országon először. Dlnszov; Kamarakantáta. .— 16.37: A kékszemű Dávidkáné. -• 17.15: Made in Hungary. -4 17.50: Giulietta Simionato énekel. — 18.10: Van új a nap alatt! — 18.25: A Magyar Rádió és Televízió népi zenekara játszik, Kozák Gábor József vezetésével, Tö­rök Erzsébet és Béres Ferenc énekel, — 19.30: Bruno Walter vezényel. — 20.28: Másfél év a hatodik kon­tinensen. — 20.45: Ismeri-e? — 21.20: Gondolat. — 22.20: Elisabeth Schwarzkopf énekel, Edwin Fischer zongorá­zik. — 23.06: Randevú. — 0.10: A Svájci Olasz Rádió énekkara énekel, vezényel Edwin Loehrer. PETŐFI RADIO: 10.00: Zenés műsor üdülőknek. — 12.30: Dalok. — 13.02: Könnyűzenei Híradó. — 13.32: Gaz­daszemmel a naejTdlág mezőgazdaságáról. — 14.00: Ket­tőtől — hatig... — 18.10: A jazz kedvelőinek. — 18.38: A XX. század nagy Íréi. A császár. — 18.00: Or­lando lovag. — 19.30: Közép- és Kelet-Kurópa és az integráció. — 19.40: Tekeres Sándor magyar nótákat éne­kel. — 20.30: Hát nem nevetséges, hogy?... — 21.0«: Fritz Busch vezényel. — 21.35: Egy év a vidéki szín­házakban. — 21.50: Kedvelt operettmelódlék. — 23.00: Hí­rek. Időjárás. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 17.5«: Műsorismertetés. =■ 18.S«: Hírek. — 18.05: A Magyar Hirdető műsora. — 18.10t Két­ezer szavazaton felül... — 18.40: Mérnökök, technikusok, figyelem! _ 19.05: Stop! — 19.25: Hazai tükör. — 19.30: Parabola. — 19.50: Esti mese. — 20.00: TV-Hlradó. — 20.20: „Angyal” kalandjai. A törvényen kívüli hölgy. — 21.10: Tizenkét szék... — 21.50: TV-Hiradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 17.05: Kicsinyek műsora. — 17.40: Ifjúsági adás. — 18.25: Kelet-Szlovákia életéből. — 19.00: TV-Híradó. — 19.20: Rejtvénymüsor. — 19.5«: Annák kö­szöntése. — 20.05: Különös nyárutó (tv-játék). — 21.25: Bolgár énekesek hangversenye. Román nagy nemzetgyűlés BUKAREST (MTI) A román nagy nemzetgyű­lés kedden folytatta tanács­kozását. Többek között fel­szólalt Emil Bodnaras első mi­niszterelnök-helyettes, Ion Ionita, a fegyveres erők mi­nisztere és Betru Enache, a Román Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsá­gának első titkára. Heves harcok a Mekong deltájánál SAIGON (MTI) Ax amerikai légierő foly tatta a VDK elleni támadá­sokat. Másodszor bombázták a Vinh városa közelében lé­vő hőerőművet, Dél-Vietnam- ban a B—52-es, nyolc hajtó­műves óriás gépek Hűé vá­rosától északra, és Pleiku térségében szórták le egyen­ként harminc tonnányi bom- baterhüket. A szárazföldről nem jelentettek komolyabb összecsapást. Saigontól délre, a Mekong-deltájába vezető utat keddre virradóra elvág­ták a partizánok. Egy hete a szabadságharcosok támadásai szinte minden nap megbénít­ják a forgalmat ezen a fon­tos útvonalon. találkozó augusztus elejéi, csúcsértekezlet • N M | V a jovo KAIRO (MTI) Rudnyánszky István, az MTI tudósítója jelenti: Nasszer elnöknek az egyip­tomi forradalom 15. évfordu­lója alkalmából elmondott beszéde után kairói megfi­gyelők bizonyosra veszik az arab csúcstalálkozót. A kairói sajtó szerint a csúcsértekezletre már csak azért is szükség van, hogy minden arab országot fel le­hessen szólítani felelősségé­nek vállalására. Az EAK ko­rábban ellenezte a csúcsérte­kezletet, de most támogatja. A Progres Egyptien khar- toumi jelentése szerint Mah- gub kormányfő augusztus el­sejére várja az arab kül­ügyminisztereket a szudáni fővárosba. A lap úgy tud­ja, hogy a külügyminiszterek kidolgozzák a csúcstalálkozó napirendjét, és javasolják majd, hogy az államfők au­gusztus 10-én kezdjék meg értekezletüket ugyancsak a szudáni fővárosban. Husszein Jordániái király és Helou libanoni elnök meg­újította ■ azt a kívánságát, hogy a csúcsértekezletre mi­hamarabb sor kerüljön. Szaúd-Arábia királya is fel­adta tartózkodó álláspontját, és beleegyezett a csúcstalál­kozóba. Kairói megfigyelők szerint Nasszer elnök meg­győzte a csúcsértekezlet szük­ségességéről a találkozót ko­rábban ellenző Bumedien al­gériai és Atasszi szíriai el­nököt is. Kubaf július 26. Filmekről, regényekből, színes riportokból ismerjük a latin-amerikai karneválok dalban, táncban, viga­lomban gazdag látványos forgatagát. Tizennégy esz­tendővel ezelőtt, 1953. július 26-án karnevál volt egy latin-amerikai országban: Kubában. Santa Ana nap­ja volt és Santiago De Cuba utcáin felcsendültek a karnevál tüzes ritmusú spanyol és néger dallamai. S abban a karneváli forgatagban egy csoport fiatal ku­bai, diákok, munkások — és vezetőjük, az akkor 26 éves ügyvéd, Fidel Castro — hallatlanul bátor tettet hajtottak végre. Megostromolták a korrupt, kegyetlen, népelnyomó Batista-rendszer egyik laktanyáját, a Moncadá-t. Akkor még nem sikerült — nem sikerülhetett — a maroknyi bátor férfi akciója, mégis felfigyelt rájuk a világ. Azt a célt elérték, amit akkor tűztek maguk elé. Megmutatták Kuba népének, hogy van lehetőség az elnyomó terror-rendszer elleni fegyveres harcra, van esély Batista uralmának megdöntésére. Július 26-a maroknyi csapata azóta, tudjuk, milliós hadsereggé növekedett. Kuba győzedelmesen megvív­ta forradalmát, példát mutatva az amerikai kontinens első igazán szabad földjévé vált, ahol a nép önmaga intézi sorsát. A forradalmi mozgalom kezdetéről, júli­us 26-áról azóta is beszél és emlékezik Kuba, beszél és emlékezik a világ. A felszabadult, szocializmust építő Kuba az egész szocialista tábor, a haladó embe­riség barátságát és rokonszenvét élvezi. (b. t.) Magyar államférfiak üdvözlő távirata a kubai vezetőkhöz Dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a Kubai Kommunist* Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Forradal* mi Kormány miniszterelnökének. Dr. Osvaldo Dorticos Torrado elvtársnak, a Kubai Köz­társaság elnökének. HAVANNA A Kubai Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa, a Magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor­mány, és az egész magyar nép, valamint a magunk ne­vében, baráti jókívánságain­kat küldjük önöknek és a test­véri kubai népnek. E történelmi jelentőségű ün­nep alkalmával ismételten ki­fejezzük testvéri érzéseinket és szolidaritásunkat a szocia­lizmust építő kubai nép iránt. A kubai nép forradalmának győzelmes végrehajtásával, és a szocializmus építésében elért sikereivel kiváltotta a világ népeinek elismerését. Megelégedéssel állapíthat­juk meg, hogy az országaink között meglevő sokoldalú együttműködés, és a közös célkitűzésekért harcoló né­peink között kialakult el- téphetetlen barátság évről év­re elmélyül. Biztosíthatjuk önöket, hogy a testvéri ku­bai nép mindig számíthat a magyar kommunisták és az egész magyar nép együttér­zésére és önzetlen támogatá­sára a szocialista társadalom felépítése feladatának megva­lósításában, a szocialista vív­mányok megvédésében és a nemzetközi imperializmus pro­vokációinak visszaverésében. Budapest, 1967. július 25. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnöke Élmények, emlékek Angliából Ü3 Körkép én búcsú A világ nagy metropolisai­ban szinte megoldhatatlannak látszó küzdelmet folytatnak a régi városépítési és rendezési elvek szerint kialakított köz­pontok, és a modern élet te­remtette zsúfoltság ellentétei­nek feloldására. A híres lon­doni City elegáns, de megle­hetősen szűk utcáinak mére­teit lovas hintókhoz és nem emeletes autóbuszokhoz mé­retezték. A Temzén átívelő hidakat se az autók hömpöly­gő áradatához. Amíg nem jár sikerrel valamelyik megváltó elgondolás, — mérnökök, ter­vezők törik rajta a fejüket, — csakis a fegyelem és a kultu­ráltság segíthet. A londoni, általában az angol közlekedés ilyen vonatkozásban példamu­tató. Higgadt, nyugodt, udva­rias magatartás jellemzi. Azt bizonyítja, hogy 40 kilométe­res sebességgel is lehet halad­ni, sőt a csúcsforgalom órái­ban csakis így lehet. A gaz­dag angol nyelvból bizonyára káromkodásokra is futja. Ügy tapasztaltuk, hogy az autósait ezeket nem használják. Alig­hanem rájöttek arra, hogy még oly pompásan cifrázva se gyorsíthatják meg velük a közlekedést. Párizs egységesebb, átte­kinthetőbb, könnyebben fel­dolgozható a látogató számá­ra, mint az angol főváros. Londonnak száz arca van. Különböző negyedeiben év­századokat lehet bejárni. Stí­lusok, történelmi emlékek, ha­f yományok keverednek benne, llnek a formaságok, a törté­nelmi tudat fogalmazódik meg bennük, de az is megfigyelhe­tő, hogy a hagyományok, fő­leg a fiatalok körében, lazul­nak, oldódnak. Több mini­szoknyát látni, mint kemény- kalapot és esernyőt. A rend­kívül szép Bristol város szín­házában egy musical előadá­sában volt részünk; a forma­bontás nemcsak a színpadon érvényesült, hanem a nézőté­ren is, már ami az öltözkö­dést illeti. A Trafalgár-téren nappal is, méginkább az esti órákban összeverődnek, a „dühöngő fiatalok” igen csöndes sem­mittevésre, vagy olykor gitár­zenével és dalolás6al színesí­tik az utca lármáját. A Picad- dillyn nappal is vilióznak a fényreklámok és körbefutnak a Coco-Colát hirdető és aján­ló óriásbetűk. Itt kezdődik a Szohó: a mulatók, sztriptízek, sex mozik negyede. De a pá­rizsi Place Pigalle egzotikus nyüzsgéséhez, vastag ricsajá­hoz képest kezdőnek, unal­masnak, halvány utánzatnak tűnik. Az angolok ragaszkod­nak hagyományos építkezési stílusukhoz, amelynek elve: „Az én házam — az én vá­ram”; nem akarják utánoz­ni a Towert; a családi jelle­get, a kertet, ahol a selymes fű nyírásával és gondozásával tölthetik szabad Idejüket, — változatlanul kedvelik. London zsúfoltságát enyhí­tendő, „bolygó városokat” épí­tenek körzetében. Ezekhez tar­tozik — Stevenage, amelyet hála az értékes tájékoztatás­nak és a kellemes körsétának, alkalmunk volt megismerni. Láttuk, hogyan alakítják ki az új városközpontokat, határol­ják el egymástól az üzemeket és a lakónegyedeket, s oldják meg a közlekedési problémá­kat. Itt 6e emeltek magas há­zakat. Az 1966-ban épített londoni postahivatal tornya alighanem alkalmi engedmény korunk építészeti divatjának. Az 580 láb magas toronyban egész Nagy-Britannia legma­gasabb épületét csodálhattuk meg. A tetején elhelyezett ét­terem körben forog, hogy a tea és az üdítő italok mellé fölszolgálhassák London vál­tozatos panorámáját is. A búesúestén ismét találkoz­tunk azokkal az angol kollé­gákkal, akik az elmúlt esz­tendőben hazánkban jártat Jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy szívesen emlékeznek vissza látogatásukra, és jó be­nyomásokat szereztek népünk alkotó munkájáról. Küldöttségünk vezetője kö­szöntő és búcsúzó szavaiban Bemard Shaw szellemes afo­rizmáját idézte; eszerint az angolok és az amerikaiak egy s ugyanazon nyelvet beszélik, így hát nem értik meg egy­mást. Majd hozzáfűzte: mi más-más nyelvet beszélünk, tehát lehetőségünk van rá, hogy megértsük egymást. A szívélyes beszélgetések, természetesen, nem homályo- sították el a tényt, hogy a nemzetközi problémákat, a világ helyzetét és alakulását sok vonatkozásban más-más­képpen ítéljük meg, de az is kitűnt, hogy a kölcsönös jó- száridék megteremtheti a ta­lálkozási pontokat. (Vége) Sárközi Andor

Next

/
Oldalképek
Tartalom