Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-25 / 173. szám

4 NÓGRÁD 1967 július 25. Vedd Pártnapok a megyében B ALASS Ali Y AKMATI JÁRÁS: Herencsény július 26-án, Csongrádi Mihály, Ersekvad- kert Gépállomás július 27-én Schuhmann Zoltán, Dejtár jú­lius 27-én Kálovits Géza, Nóg- rádkövesd, Kőbánya július 27- én, Gajdos János, Csitár július 28-án, Kanyó Béla, Hugyag, július 28-án Hoff er István, Nógrádmarcal július 29-én Gajdos János. BALASSAGYARMAT VÁROS: Ingatlankezelő V. július 28- án Somogyvári Lajos, Palóc­föld Tsz július 29-én, Szed­lek Sándor, Gyógyszertár V. július 31-én Illés Miklós, Tex­tilipari V. július 31-én Kiss Árpád, Bútorgyártó V. július 31-én Mészáros Ottó, Szabó Ktsz, július 31-én Tóth István, Porcelángyár július 31-én Kiss Imréné, Igazságügyi Intézet augusztus 1-én Nagy Ferenc, Húsipari V. augusztus 4-én Lombos Márton, Finomkötött­árugyár, augusztus 4-én Vil- ler Andor, Iparcikk Kisker V. augusztus 9-én Guth József. PÁSZTÓI JÁRÁS: Kálló, július 26-án, Cs. Nagy László, Palotás, július 28-án dr. László István, Buják, jú­lius 28-án Kálovits Géza, Tar, július 28-án Seres Vladimírné, Ecseg, július 28-án Kovács István. Pásztó július 28-án dr. Dimény Imre, Vanyarc julius 30-án Zeke Sándor, Egyházasdengeleg július 31-én Vincze István, Szurdokpüspö­ki július 31-én Kazinczi Ist­ván. Pásztói Mechanikai üzem augusztus 3-án Varga Tibor- né, Szirák, augusztus 4-én Kovács Ferenc, Erdötarcsa augusztus 6-án, Varga Tibor- né. RÉTSÁGI r JÄRAS: Diósjenőí Erdőgazdaság jú­lius 25-én, Rakonczai József, Felsőpetény Ásványbánya jú­lius 26-án, Sebes Ernő, Rétság BM. július 28-án Bállá Mi­hály, Tolmács Erdőkémia, augusztus 10-én, Róka Mihály. SALGÖTARJÄNI JÁRÁS: Salgótarján Ifirálytáró (zagyvái rakodóműhely) aug. 4. Simon Antal, Nagybátony Szolgáltató Vállalat, július 26-án, Szerémi Sándor, Kis­telek, július 26-án Nagy Ist­ván, Nagybátony, Katalin-ak- na július 26-án, Godó László, Kisterenye Igazg. július 26-án, Birkás Iván, Nógrádi Szén­bányák Igazg. július 31-én Nagy Ferenc, Mátranovák jú­lius 28-án, Gajdár Pál, Kazár július 29-én, Gajdár Pál. Ka- rancskeszi július 30-án Gaj­dár Pál, Zagyvaróna július 28- án, Ozsvár István, Homok- terenye július 28-án, Godó György, Nádújfalu július 28- án, Bozó Ernő, Szuha július 29- én Medve József, Kistere­nye község július 28-án Pál Gyula, Luciáivá július 28-án, dr. Domonkos Imre, Etes, jú­lius 28-án Rozgonyi Sándor, Somoskőújfalu MÁV—FEP. jú­lius 28-án, Balázs István, Ma,- conka július 29-én Czene Jó­zsef, Nemti július 30-án, Nagy Béla, Nagybátony-Bányaváros július 31-én dr. Vonsik Gyula, Kányás július 26-án, Lipták József, Mátramindszent augusztus 27-én Jedlicska Gyula, Mátraverebély augusz­tus 4-én, Gál fi Árpád, Dorog- háza augusztus 28-án, Jedlics­ka Gyula. SALGÓTARJÁN VÁROS: Posta, július 26-án Németh Jenő. Iparcikk Kisker V. jú­lius 27-én Szilágyi Dezső, Ve­gyesipari V. július 26-án, Mol­nár István, Vendéglátóipari V. július 27-én Mede Szilárd: Cipész Ktsz július 31-én. Sán­dor Elemér, 4/a, körzet július 31-én, Tihanyi Sándor, Víz­művek augusztus 4-én, dr. Lakatos József. Textilipari V. augusztus 7-én, Holczer Ká- rolyné, Karancs Szálloda augusztus 7-én Vonsik László, Magyar Nemzeti Bank augusz­tus 9-én, Dániel József, Öb­lösüveggyár augusztus 11-én, Brutyó János, Megyei Kór­ház, augusztus 11-én, Szabó Aladár, Síküveggyár augusz­tus 11-én Trizna János, Acél­árugyár, augusztus 10-én, Szá­lai Gáspár, Zománcipari Mű­vek, augusztus 8-án Farkas István, Salgóbánya. augusztus 11-én, Brutyó János. SZÉCSÉNYI JÁRÁS: Széesényi Bútoripari V. jú­lius 25-én Sümegi János, Szé- csénvi Génállomás, július 25- rn Tóth Ferenc, Széesényi J. T. július 25-én Kiss Sándor. Litke Erdészet. MÁV. július ?6-án. Miklősik Ion ác, Lu- dányhalászi Fmsz július 27-én Horváth Albert, Nógrádme- gyeri Ktsz, július 27-én Ka­nyó Balázs. blyári művész te lep Hajdúböszörményben Ebben az évben ismét meg­rendezik a hajdúböszörményi nyári művésztelepet, mely az utóbbi években jelentős té­nyezővé nőtt az alföldi me­zőváros éleiében. A három­éves múltra tekintő művész­telep immár élő hagyomá­nyokkal bír, és az idén is nagy érdeklődésre számíthat. A telepnek a korábbiakban Nógrád megyei vendégei is voltak, s az idei, augusztus 3-tól 23-ig tartó alkotó tábo­rozásra Hajdúböszörmény is­mét várja a szomszédos me­gyék képzőművészeit. A nyári művésztelepre most mintegy 40 vendéget hívtak meg Nógrádból, Borsodból és Szabolcs-Szatmárból, akik a Hajdú-Bihar megyei művé­szekkel közös programban vesznek részt. A művésztélep lakói az alkotó munka mel­lett filmvetítéseket láthatnak, és előadásokat hallhatnak nép­művelési, zenei, képzőművé­szeti, irodalmi és általános művészeti kérdésekről. Ajándékműsor - debreceni vendégekkel A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa és a megyei József Attila Művelődési Ház színvonalasnak ígérkező mű­soros estet rendez július 28- án, pénteken Salgótarjánban, a művelődési ház színházter­mében. A program — melynek ke­retében a Szocialista Kultú­ráért címmel kitüntetett, nem­zetközi hírű Debreceni Hajdú Népi Együttes lép fel, — aján­dékműsor lesz a salgótarjáni szocialista brigádok tagjai és hozzátartozói részére. Gyógyszer — polipból Svájcban egy Földközi-ten­geri polip nyálmirigyeiből egy eddig ismeretlen fehérjét vá­lasztottak ki, amelyet eledo- isinnek neveztek el. Az új fehérje vizsgálata során ki­derült, hogy ez valamennyi értágítónál lényegesen haté­konyabb. Újra lehet kezdeni Dobosy Imre regénye 43. Mikor történhetett? Ta­lán még az éjjel. A szovjet tiszt idegesen szalad hoz­zánk, mi történik itt, néhány katonát a bunkerbe futtat, kutassák át, nincs-e több ön­gyilkos. Nincs. Ez az egy volt. S Deső holtában sem adja ki Tarbát, a századpa­rancsnok kérdéseire széttárja csak a karját, mint aki nem érti, mi vihette rá a sza- kaszvezeíőt, hogy megölje magát. Hogyan is mondhat­ná el két percnyi jelentésbe gyömöszölve a képtelen tra­gédiát, hogy egy szakszerve­zeti bizalmi, aki sok-sok éven át kívánta, s várta az oro­szokkal való találkozást, vé­gül is miért nem nézhetett a szemükbe. — Szörnyű — mondja Fé­sűs Járó, orra elsárgul, mint­ha fagy csípte volna meg. — Hát ez szörnyű. De mindjárt sürget ben­nünket, igyekezzünk, a pa­rancsnoknak nincs sok ide­je, dűlőre akar jutni velünk. Igen, menjünk csak, mentői szaporábban. Engem is ez iz­gat. Megrendültebbnek kéne lennem, de bevallom, csak ez izgat, s egyre jobban, a váratlanul felnyílt lehetőség: mert feltétlenül az, hiszen ha kiemeltek bennünket a so­kaságból, és a parancsnok találkozni akar velünk, ez nern jelenthet mást, csakis lehetőséget. Talán többet is? A szabadságot? Azon kapom magam, hogy nézem, nézem, de nemigen látom a szét­lőtt, nyomorúságos telepi fő­utcát, melyet törmelék és üvegcserép terít be vastagon. Gallai morogva faggatja Fésűs Járót. — Kéreted magad, az is­tenedet, egy szűzlány köny- nyebben kilép a szoknyájá­ból. Hát miért nem mondod meg, miről van szó? — Nem is tudom ponto­san — rázza fejét Fésűs Já­ró. — De nem is vagyok il­letékes. Majd a parancsnok. Elmosolyodik, hogy milyen fontos titkot tud, s milyen izgalomban tarthat bennün­ket. Sorki is felvidul, félma­rok cigarettát húz elő vala­honnan, mindnyájunkat meg­kínál, az orosz altisztet is, aki fáradtan lógatja gép­pisztolya csövét, úgy kísér bennünket. Ahogy távolo­dunk Tarba hullájától, leg­bensőbb, s legtitkosabb kis gondolatunkat is birtokba veszi az élet. Sorki vigyo­rog. — Ha nics baj, mindig ar­ra kell menni, amerre a töb­bi — mondja elégedetten. — De ha baj van, sose arra. Az újvárosi kaszinóban, ahol tegnap még a tábori csendőrség két szakasza ta­nyázott, első pillantásra alig változott valami. Orosz őr­ség a kapuban, nyüzsgő ka­tonák a folyosón, ez az egész. Minden bútor a helyén, az állampolgárok okulására szol­gáló faliképek is, melyeken bolsevista kémeket, szabot- őröket, és más árulókat akasztanak fel a csendőrök nagy szakértelemmel. Hitler képét leverte valaki, Szálasié azonban még ott lóg a falon, sőt, kissé távolabb Francóé is. Meglököm Fésűs Járót, te, ezt mégis le kellene szedni, változnak az idők. Fésűs Já­ró elképed, * hogy a fenébe maradt itt ez a disznó nép­ség, kotorná is őket egyen­ként lefele, az orosz altiszt azonban rászól, ne hadonász- szék, hanem álljon becsüle­tesen, ahogy fogságban levő egyénhez illik. Alacsony, him­lőhelyes arcú, fiatal tiszt lép a szobába, mögötte még vagy hárman. — A parancsnok — súgja Fésűs Járó. Köpenye kigombolva, de­rékszíja a kezében, megáll az asztal mögött, végignéz raj­Rendet, fegyelmet az 8ij kóiliázban! Arról értesültünk, hogy az elmúlt hét szer­dáján a megyei új kórház előtt, az intézet dolgozói és a beteglátogatók között összetű­zés volt. A hozzátartozók megrohanták a be­járatot, döngették az ajtókat, elveszítve tü­relmüket egyszerre akartak az épületbe jutni. Komoly erőfeszítésbe került, amíg a rendet helyreállították. A kórtermekben folytatódott a fegyelmezetlenkedés. A látogatók közül né- hányan szemeteltek, a műanyaggal burkolt padlóra cigarettavégeket dobtak, papír- és ételhulladékokat hagytak maguk után. Az új kórház megnyitása a megye min­den dolgozóját örömmel töltötte el. Büsz­kén mondhatjuk az ország egyik legszebb, legmodernebb, legkorszerűbb egészségügyi in­tézményét mondhatjuk magunkénak. A költ­ségei is bizonyítják ezt. Eddig 162 millió fo­rintot fordítottak rá. Maguk a betegek mondhatják: ebben a környezetben meg­gyorsul a gyógyulás. Érthető, ha féltve őr­zött kincsként vigyázzák a kórház dolgozói. A látogatás rendjét is szabályozták. Te­kintettel arra, hogy az épületben ezer szo­ba van, kilométer hosszúságúak a folyosók, az idegen kísérő nélkül órákat bolyonghat, amíg hozzátartozóját megtalálja. Kísérők áll­nak a látogatók rendelkezésére és liften szállítják őket a kért osztályra. Szabályozták, hogy egyszerre két látogató­nál több ne menjen egy beteghez. Ez za­varja a kezeltet és tumultus is keletkezhet belőle. Ha mégis a látogatók többen érkeznek, felváltva menjenek a kórtermekbe. A sze­mélyzet rendelkezésükre áll. Nagyon sokan nem értik, vagy nem akar­ják megérteni az intézkedés szükségességét. Mikor a bejárati kapukat kinyitják, mint az ostromlók megrohanják a kórházat. Az ajtó­ban tülekednek, a szárnyanként 14 ezer fo­rint értékű üvegajtókat, de saját testi épsé­güket is vszélyeztetik. Mindenki elsőnek akar bejutni. A folyosókon bolyonganak, az ápoló személyzetet is fölöslegesen zaklatják. Aztán a szemetelés, tiltottan fellopott italok fo­gyasztása és így tovább... Pénteken például olyan esetet láttunk, amikor az egyik látogató zsebkendőjével ta­karította le cipőjét, a kórteremben pedig ki­mosta a mosdótálban. Láttunk felcsempészett tízéves gyereket, de még ennél kisebbet is. A másik „látványosság” egy néhány napja szült anya körül hat látogató. Hangúktól meg­lelt a folyosó, másutt egy üveg egri bikavért emeltek ki a szatyorból. Egy asztalon egy tál metélt tészta, csomagolópapír, hulladékok, eldobott cigarettavég. Nem általánosítunk. A többség a szabá­lyokat betartva érkezett, csendesen beszél­gettek. ügyeltek a rendre. Nagy kívánság az, ha mindenkitől ezt kéri az intézet vezetősége? Az új létesítmény a dolgozó embereknek készült, ügyelni kell annak épségére, tisz­taságára, rendjére. Gondoljuk meg: egy be­teglátogatás után a kötelezően előírt fertőtle­nítéssel egybekötött takarítás 10 ezer fo­rintba kerül. Nem az emberek bosszantására dolgoz­ták ki a látogatókra vonatkozó szabályokat. Azért, hogy megőrizzék a betegek nyugal­mát, az intézeti fegyelmet. Ez az emberek ér­dekében történt, az ember nem rúghatja fel. Ékessége megyénknek az új megyei kór­ház. Vigyázzunk rá! Ez legfőképpen azok ér­deke, akiknek hozzátartozója éppen ott ke­res gyógyulást. Bobál Gyula Újabb — ezúttal szerencsés vadászbalesetek Idős asszony haláláról szá­moltunk be néhány hete. Munka közben, egy gondat­lan vadász lövése következté­ben veszítette életét. Me­gyénkben azóta két, újabb va­dászbaleset történt. Mennyire veszélyes? A vadászatot a veszélyes sportok közé sorolják. Ha csak arra gondolnánk, hogy emberélet kioltására alkalmas fegyverekkel űzik, nagyon nagy veszélyről kellene be­szélnünk. Igaz, ilyen alapon tunk. Erős álla van, mélyen előrenyúlú csontos álla, nem látni tőle a nyakát, orra la­pos, mint a bokszolóké, sze­me nagy, furcsán, gyereke­sen nagy és kíváncsi. Int egy rangjelzés nélküli egyenru­hás férfi — a tolmács — melléje lép. — Golovkin őrnagy Vagyok — mutatkozik be. — Üdvöz­löm önöket. Hallottam, hogy önök zárt kötelékben, fel­vették a harcot a németekkeL Ez nagyon érdekel minket. Kérem, mondják el ponto­san, hol, mikor és hogyan történt a dolog. Az egyik tiszt leül, jegyzet- füzetet vesz elő. Fésűs Já­ró idegesen nógatja Desőt. — Szólj már valamit, hát ezt te tudod, a te századod­dal történt! Deső tiszteleg, bemutatko­zik, majd oroszul folytatja, elővéve zsebéből a tényvázla- tot: tessék, ez hivatalos urat, benne van minden. A tisztek kézről-kézre adják a papírt, persze, nem értenek belőle semmit, végül is a tolmács­nak adják, az aztán halkan és gyorsan lefordítja az egé­szet. Golovkin többször is bólint, végül kijön az asztal mögül, jobban megnézi De­sőt. — Nagyon helyes — mond­ja. — Önök tehát már el­kezdték a harcot a fasisz­ták ellen, csak folytatni kell. Híradósok nyomulnak be a szobába, huzaltekercset ci­pelnek, kopácsolnak, a tábori telefont szerelik, hangosab­ban kell beszélnünk. (folytatjuk) nagyon veszélyes sport lenne a diszkosz- és gerelyvetés, a súlylökés is ... Hazánkban a vadászat biztonságának alap­jául hozzáértéssel, felelősség- érzettel kimunkált jogszabá­lyok szolgálnak. Ha minden vadász minden előírást meg­tart, baleset nem következhet be. Sörös János kora hajnalban lépett ki szalmatercsi házá­nak kapuján. Vállán kétpsövű, engedéllyel tartott vadászfegy­ver. Táskájában sok patron, a patronokban temérdek, nagy átmérőjű, magakészítette sö­rét. . Fél ötre járt az idő, amikor Sörös a Szalmatercs, Endre- falva, Karancsság és Magyar- géc között elterülő Négy­határ dűlőbe ért. Arról, ami ezután történt, így beszélt a széesényi járási rendőrkapi­tányság egyik tisztje előtt: — Nyugat-keleti Irányban haladtam az erdőszélen, ami­kor őzbakot vettem észre. A bak is felfigyelt rám, kétláb- ra állt, aztán megugrott. Észak felé mentem egy keveset, ami­kor ágreccsenést hallottam a hátam mögül. Pillanat alatt megfordultam, és lőttem. „Jaj agyonlőttetek!” — Ez hallatszott úgy hat­van méternyiről. Odarohan­tam. Idős embert talált a lövésem. Most már tu­dom, hogy Serfőző László­nak hívják, hatvankét éves, endrefalvl nyugdíjas. Vállán és nadrágján találtam el. Erő­sen vérzett. Szétszaggattam az ingemet, annak darabjaival kötöztem be. Hat—hétszáz mé­teren át vezettem, aztán kö­rülbelül kétszáz méteren át a hátamon vittem. Ö fájdal­makról panaszkodott, magam pedig éreztem, hogy már el­hagy az erőm. Lélekszakadva rohantam a szalmatercsi tsz- be. Szlávik József zetoros ker­gette meg pótkocsis vontató­ját, azzal szállítottuk szegény Serfőző bácsit kórházba. A vallomás nem minden részlete látszik valószínűnek, öz sosem áll kétlábra; nem közelít meg annyira dol­gozó, zajt okozó embert, amennyire — állítólag — Sö­rös látta. Serfőző László a balesetet megelőzően már há­rom csomó fát gyűjtött össze,' így bizonyos, hogy messzire elriasztott a környékről min­den félénk vadat. A hajszál híján halálos bal­eset nem következik be, ha Sörös János nem szegi meg többszörösen az előírást: ha nem megy egyedül vadászni, ha meggyőződik a lövés előtt, hogy fegyverének használata nem veszélyeztet-e emberéle­tet, értéket. Nem maradt titokban A kishartyáni vadásztársa­ság több tagja a délutáni órákban indult vadászni. Ve­lük tartott a helybeli Varga Tivadar is. A vadászok el­foglalták leshelyeiket. Vargg elunta várni, hogy vad buk­kanjon fel. Anélkül, hogy társainak szólt volna, más, szerencsésebbnek ígérkező les­re ment. Mint sejthető: rövi­desen eldördült az a lövés, amely nyolcas söréttel sebesí- tette meg bal karján, kézfe­jén és két ujján Varga Ti­vadart. A sebesültet egy gép­kocsi-tulajdonos szállította kórházba. — Ki adta le a sérülést okozó lövést? — érdeklődtünk a salgótarjáni városi-járási rendőrkapitányság nyomozó­tisztjétől. — Ahhoz, hogy határozott választ adhassak, még kéz­hez kell kapnom néhány szak- véleményt — mondotta. — A bűnüldöző szervek mai technikai felkészültsége mel­lett nem lehet vitás, hogy kétséget kizáró módon meg­állapítjuk: ki felelős a bal­esetért. Szomorú, hogy a gon­datlan vadász eddig nern ta­núsított annyi férfiasságot, hogy őszintén vallomást te­gyen. Azok, akik tudtak a szerencsétlenségről, tévesen- hamisan értelmezett bajtár- siasságból hallgattak a történ­tekről. A vadászbecsület mást követel! Az elvtelen hallga­tás sikertelennek bizonyult. A baleset nem maradt, nem ma­radhatott titokban. Éppígy nem maradhat el a felelősségrevonás. a hasonló balesetek megelőzését célzó intézkedés sem. — b. z. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom