Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-15 / 139. szám

d NOCHAB 1967. június 15. csütörtök Sikeres baeilusyadászat a rétsági járásban Kodály tanár űr n y ont dókáin Paul de Kruif „Bacilusva- daszok” című könyvét kétsze­resen érdemes elolvasni. A mű remek áttekintést ad a láthatatlan kórokozók felde­rítéséért, leküzdéséért vívott több százados küzdelemről; ugyanakkor megszilárdítja a közegészségügyi előírások fontosságába vetett hitet. A rétsági járásban a tanács vb egészségügyi csoportja vala­mennyi földművesszövetke­zettel közösen — és eredmé­nyesen! — fáradozik azon, hogy megelőzze a kórokozók terjedését. Ha az egészség- ügyi csoport csupán ellenőr­zésekre, s határozatai teljesí­tésének bürokratikusán me­rev megkövetelésére szűkítené munkáját, aligha érhetne el olyan sikereket, amilyenekről a járási tanács vb előtt be­számolhatott. A türelmes, folyamatos egészségügyi felvi­lágosítás az, ami a még oly­kor bizony szükséges bírsá­golásnál is eredményesebb­nek bizonyult. Követésre méltó gyakor­lat. hogy az ellenőrzés után első esetben a csoport nem hoz határozatot, hanem meg­vitatja a teendőket a földmű­vesszövetkezet vezetőivel. E módszer sikerét példázza, hogy a tavalyi százötven el­lenőrzést csak tizenkilenc ha­tározat, három bírságolás és ugyanennyi szabálysértési fel­jelentés követte. Ez év első öt hónapjában sem bírságo­lást, sem szabálysértési fel­jelentést nem tartott szüksé­gesnek az egészségügyi cso­port, jóllehet határozatainak száma már meghaladta a tí­zet. A közegészségügy fejlődé­se a járás valamennyi fmsz- ét jellemzi, leginkább pedig a rétságit. Ez a földművesszö- vetkeaet tavaly majdnem háromszázezer forintot ál­dozott egészségügyi problé­mák megoldására. Többek kö­zött felújíttatta a Katalin pusztai ital és vegyesboltot a rétsági Petőfi utcai kisbol­tot, a nőtincsi 19. számú ve­gyesboltot. Bosszantó viszont, hogy az fmsz-ek felügyeleti szerve, a MÉSZÖV olykor ke­vés körültekintéssel juttat anyagi fedezetet egészség- ügyi célokra. Bánkon — pél­dául — minden tekintetben modern és szép boltot építe­nek; megnyitását azonban csak akkor engedélyezheti az egészségügyi csoport, ha el­készül mellé az árnyékszék is, amelyre eddig a MÉSZÖV nem adott keretet. Rátermett vezető került a nézsai fmsz élére, aki több éve húzódó viták végére tett pontot. A régi italboltban az elemi közegészségügyi köve­telményeket sem lehetett tel­jesíteni; az új élelmiszerüz­1 —"T 1 ■' 1 .............— l et és italbolt mind az eszté­tikai, mind az egészségügyi feltételeknek megfelel. A né­zsai fmsz ez évi feladatai kö­zött a legfontosabb az alsó­petényi italbolt felújítása. Bi­zonyos, hogy többe kerül, mint eredetileg tervezték. Je­lenlegi állapotában nem ma­radhat; az iskolához való közelségét pedig joggal hely­teleníti a megyei KÖJÁL. Nógrád községben ma mes dűledező vélyogépületben szégyenkezik a szikvízüzem és a zöldségesbolt. Ugyanab­ban a helyiségben történik a szódavíz gyártása, tárolása és eladása. A boltegység átala­kítása sokba kerül, az fmsz mégis elhatározta, hogy a hi­bákat még ebben az évben megszünteti. Több-kevesebb egészségügyi tennivaló a rétsági járás va­lamennyi földművesszövetke­zeténél akad, — főként azok­ban az egységekben, amelyek a központtól távol esnek. Az eddigi fejlődés eredményei, a vezetőségválasztás során vég­rehajtott személyi változások, s nem utolsó sorban az új gazdaságirányítási rend jö­vőre adódó nagyobb lehetősé­gei közösen teremtenek szi­lárdabb alapot a közegészség- ügyi követelmények mara­déktalan teljesítéséhez. Szerdán délelőtt tartották az ünnepélyes tanévzárót a sal­gótarjáni Május 1. úti általá­nos iskolában. Ekkor adták át a bizonyítványt azoknak a gyerekeknek is, akik a zenei tagozaton fejezték be a nyol­cadik osztályt. Az ötvenes években gomba­módra szaporodtak el az or­szágban az ének-, zenei álta­lános iskolák. Csaknem tíz éve történt, hogy országos ér­tekezletre hívták össze Kecs­keméten a megyénk zenei szakfelügyelőit. Ott volt Zeke László, megyénk zenei szak- felügyelője is. A program so­rán meglátogatták a Kodály Zoltán ^Ének- és Zenei Álta­lános Iskolát is. — Mindannyiunkat megfo­gott a látvány — emlékezik Zeke László. — Azt minde­gyikünk tudta, hogy a zene, a többszólamú ének koncentrá­lást, fegyelmezett gondolko­dást kíván, de amit Kecske­méten alkottak, csodálatos volt. Akkor határoztuk el, hogy Itthon is alapítunk ilyen iskolát. Az elhatározást tettek kö­vették. Az illetékes megyei szervek felkarolták a kezde­ményezést, s így kezdődött meg 1959-ben az új formájú oktatás, a salgótarjáni Május 1. úti általános iskolában. A kezdet nem volt könnyű. Életveszélyes a szelíd róka A szolgáltató ipar a román falun Tegnapi lapszámunkban je­lentettük, hogy veszettségben meghalt J. J. negyvennyolc éves erdőbényei lakos. A sze­rencsétlen ember sérültnek vélt rókára bukkant az er­dőn; á hazavitt állat meg­marta. A veszettség jelei nem azo­nosak az egyes állatfajtákon. A vérben forgó szem, a ha­bos száj — például — első sorban a kutyára jellemző. A veszettség hatására a macska többnyire mogorvává válik, a róka viszont valószínűtlenül szelídnek látszik, — olyannyi­ra, hogy nem ritkán besétál a* udvarba, s engedi megfogni magát.. Egészséges róka so­sem viselkedik így. Az az ember, akin kitör a veszettség, menthetetlen A tragédiát azonban meg lehet elózni. Védőoltásért nem kell Budapestre utazni, — annál kevésbé, mivel a veszettség leküzdésére alapított Pasteur­intézet több mint másfel év­tizede megszűnt. Annak, akit macska, kutya, vagy róka megsebesített, saját érdeké­ben a legközelebbi orvosnál kell jelentkeznie. Hazánkban elölt vírust használnak veszettség elleni védőoltáshoz. Ennek a szer­nek beadása akikor sem ár­talmas, ha a sebesülést oko­zó állat nem szenved veszett­ségben. A vadásztársaságok tagjai a kóbor macskák, kutyák még lelkiismeretesebb irtásával segíthetnék a veszettség le­küzdésében. A román fogyasztási szövet­kezeteknek ez év elején 9000 szolgáltatóipari vállalatuk volt. Ezek több mint 70 szá­zaléka a falusi lakosság sza­mara végzett ipari jellegű munkákat. Ezen belül a sza­bómunkák részaránya 28 szá­zalék, a cipészmunkáké 35 százalék, az asztalos munká­ké 8,5 százalék volt, stb. A szolgáltató ipar ez év végéig több mint 2300 új vállalatot nyit meg, az új ötéves tervidőszak végén pe­dig a román falvakban már 17 500 szolgáltatóipari válla­lat működik majd, kb 70 százalékkal több, mint ameny- nyi 1965-ben állt a lakosság rendelkezésére. A tervek sze­rint 1970 végén mindöl fa­luban átlagosan 2—4 ilyen vállalat lesz majd. A falusi pékségek száma el fogja ér­ni az 1700-at. A falusi lakosságnak nyúj­tott szolgáltatások terjedel­me 1970-ben 2,2-szerese lesz az 1965. évinek. Újra lehet kezdeni EM. Budapesti Betouáru- gyar Budapest XXI. Rá­kóczi Ferenc n. 389. (Cse­pel) azonnali belépéssel, ,Jó kereseti lehetőség­gel felvesz MOZAIKLAP és BETON ELEMG Y ARTOI munkára férfi és női SE­GÉDMUNKÁSOKAT. A bérezés teljesítményben történik 109 %-os norma- kiteljesítése esetén 8,50 — 12 Ft/ó alapbér. Azonkí­vül nagy gyakorlattal és kiváló képességgel rendel­kező VILLANYSZERELŐ, GÉPLAKATOS, AUTÓ­SZERELŐ, LÁNG és ELEKTROMOS HEGESZ­TŐ SZAKMUNKÁSOKAT. A bérezés időbérben törté­nik a gyakorlati évtől füg­gően 6—10,50 Ft-ig. MUN­KÁSSZÁLLÁST és napi egyszeri MELEG ÉTKE­ZÉST térítés ellenében biz­tosítunk. FELVÉTELRE jelentkezés a gyár munkaügyi csoport­jánál. 9. — Miért éppen én jutot­tam eszedbe? — kérdeztem Desőtől. Nem is tudom, miért kér­deztem. Már rég azon gon­dolkoztam, hol lapulhatnánk meg ennyien. — Te vitted közülünk leg­többre — mondta Deső rög­tön. — Meg március tizen­ötödikén, a Körben, hiszen emlékszel rá; az egész hely­zetről még senkit nem hallot­tam olyan bátran és becsü­letesen beszélni. Nem tudta, nem tudhatta, hogy egyszerre kettőt döfött rajta. Tavaly nyáron kinevez­tek a vállalat cégvezetőjévé, huszonnégy éves se voltam, egesz Gáld lázbajött, a Kör­ben vacsorát rendeztek tisz­teletemre. Páratlan karrier, a legfiatalabb főtisztviselő, és így tovább, hatszáz pengőmet megettek-megittak. Egy pilla­natig kísértett, már ittas is voltam, hogy elmondom az egészet, hülyék, szerencsém volt, semmi más. az öreg Konkoly cégvezetőt épp ak­kor rúgták ki, a zsidótör­vény miatt, amikor én sebe­sülésemből felépülve, egyen­ruhásán, kardosán, érdemke­resztesen beállítottam a ve­Dobosy Imre regénye zérigazgatóhoz, munkára je­lentkezni. De én nem vagyok Deső, én nem tudom elmon­dani az ilyesmit. Kurzus­karrier, ennyi az egész, és ta­lán — most már — soha nem fogom megtudni, vajon a ma­gam erejéből felkapaszkod­hattam volna-e. Március ti­zenötödike se jobb ennél. Nyomott nap volt, átkozottul nyomott, a kormányzót Hit­lerhez rendelték, valami a le­vegőben lógott, este a Körben a polgármester reszketeg han­gon, óvatosan és könnyezne emlegette negyvennyolcat. Akkor nem ittam, egy kor­tyot se, csak valami vak in­dulat ragadott el, felugrottam, és a polgármester szavába vágva kiabálni kezdtem; gya­lázat, ebben a csatlós ország­ban a szabadságharcnak még az emlékét is csak négy fal között merjük emlegetni, de odavágnánk legalább, ha be- legebedünk is, meg mit tu­dómén, még mi mindent. Döbbent csend lett a terem­ben, aztán a polgármester né­mán megölelt, koccintott, sír­va fakadt. Egyszerre minden­ki az én poharamhoz ütötte a magáét, a pincérek sietve be­csukták az ajtókat. Deső sá­padtan állt az asztal végén, összeütötte bokáját, és azt mondta hangosan, éljen Ma­gyar ország. Éjjel, hazafelé, menet, ide­gesen sugdostam Kostyák rendőrkapitánynak, kérlek, ital volt bennem, ilyenkor az ember nem veti mérlegre, nut mond./Nem igaz, egyetlen po­hárral ittam, a fejem ijesztően tiszta volt. Kostyák nem fe­lelt semmit, később sem hoz­ta szóba a történteket, én azonban, munka után haza­térve, napokig ezzel a kér­déssel nyugtalanítottam anyámat; nem jött valami idézés? Ilyen vagyok, nem te­hetek róla, amit szégyellnem kell, azért csendben, utálkoz- va eszem-gyötröm magam, de beszélni nem tudok róla. Hirtelen eszembe jutott Bar- talék présháza. Géza ajánlot­ta egyszer, már régen, még a Szálasi-puccs előtt, húzód­junk oda, ha az oroszok át­lépnék a Dunát, és városunk veszélybe kerülne. Az oro­szok azóta, vagy nyolc napja, átlépték a Dunát, a Törökpi­ac vén házaiban vetették meg lábukat, onnan aknázzák az országutat, a vasútvonalat, de azért mi bejárunk a főváros­ba dolgozni. Sokan. Meddig? Nevetséges, milyen csökönyö­sen igyekszünk folytatni azt, amit menthetetlenül abba kell hagynunk. — Ez jó lesz — mondtam megkönnyebbülve. Deső megmozdult. A gyerekeket a város minden részéből kellett összeszedni, mert az iskola körzete nem biztosított elegendő jó hallá­sú, gyereket. Az iskolába ez jelentette a belépőt. Emlék­szem, akkoriban sok rosszmá­jú megjegyzést lehetett halla­ni. Sokan nem értették meg a válogatás lényegét, s valami­féle kivételezettséget tulaj­donítottak az iskolába felvett gyerekeknek. Nos, előny volt az igaz, azoknak a gyerekek­nek a számára, akik jó hallá­súak és jó hangúak voltak. — Jó példa már állt előt­tünk — mondja Zeke László, aki a zenei tagozat vezetője lett az iskolában. — Mi is azt a fegyelmet, rendet szerettük volna megvalósítani, amit Kecskeméten, Orosházán és másutt láttunk. Öröm szá­munkra, hogy a gyerekek be­váltották a hozzájuk fűzött re­ményeket. Szívesen énekeltek, később zenéltek, és ez már ön­magában nagy összetartó erőt jelentett számukra. A zené­vel, énekkel való mindenna­pos foglalkozás pedig annyira felélénkítette őket, hogy min­den mást könnyebben, gyor­sabban elsajátítottak. A kezdeti nehézségeket kö­zös erővel csakhamar leküz­dötték. Zeke László úttörő­munkáját olyan nagyszerű pe­dagógusok támogatták és tá­mogatják, fnint Danisovszki Imre igazgató, Szilágyi László énekszakos tanár, de felsorol­hatnám az egész tantestületet. Lelkes pedagógusgárda ková- csolódott össze az iskolában. Mindannyian megértik az el­vet: nem művészek nevelése a cél, hanem az ének, a zene megismertetése, megszerette­tése. Az öntudat és az érzelem összhangjának a megteremté­se. Ennek az elvnek a valóra- váltásában nagy támogatóra találtak Ferencz Imrében, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetőjében. — Ügy érzem sikerült a tervet valóra váltani — mond­ja Zeke László. — Gyereke­ink fegyelmezettek, sokat ja­vult a tanulmányi eredmény. A közös éneklés jó tulajdonsá­gokat fejlesztett a tanulókban. A harmadik osztálytól kezdve — Mindnyájunknak? — Igen. A Bartal-féle prés­ház. Törhetnénk a fejünket más megoldáson is, de a mos­tani helyzetben bármilyen variáció csak vak találgatás. Ki tudja, hol lesz a legna­gyobb csinn-bumm? Külön­ben a présház jó helyen van, a kastély mögött, tehát véd­ve a Törökpiac felől érkező csomagoktól. De várj, felhí­vom Gézát. Sokáig tartott, mire a kli­nikán megtalálták. Amikor végre beleszólt a kagylóba, Deső intett, hogy ne nevez­zem meg őket. — Szervusz, Géza. Áll még a présház? — Miért, mi történt? — Beköltöznék, Nemcsak én... — De ml történt? — Ne szamárkodj. Épp az, hogy semmi, ami megváltoz­tatná a dolgokat. Itt van a ta­nár úr is. — Miféle tanár? — Hát ki lett közülünk ta­nár? —Igazán? Mondd meg ne­ki. .. — Majd te. — Értem. — Hosszú csend a kagylóban, aztán gyufa ser- cenése. Szinte éreztem kicsa­pódni a cigarettafüstöt. — Te, Ernő... altkor én is. — Meggondolta? — Nevetséges. Ezen kár gondolkodni, ezt el kell dön­teni. Én már napok óta... különben, majd személyesen. Qui tacet, consentit, ezt úgy­se lehet örök időkig. És... már ma? — Ma. pedig mái- zeneiskolában is kapnak hangszeres oktatást a gyerekek ... Ezeket a szavakat példák bi­zonyítják. Jóképességű gyere­keket adott tovább az iskola. Deák Pálma például a szege­di zeneművészeti iskolán tanul tovább. De ki ne ismémé a hangversenyeket, a zenét ked­velők közül Boros Erzsiké zongoristát, vagy Kazinczi Ma­rika hegedűst. S beszélhetünk a többiekről is. Verebélvi Zsuzsiról, aki szépen zongorá­zik. Sándor Laciról, Bozó Bé­láról, akik reményekre jogo- sítóan hegedülnek, Konkoly Jutkáról, aki szép éneklésével tűnik ki a többiek közül. Az alsó tagozaton Marosi Erika, Simon Gabi az élenjárók, de a többiek is jobb eredménye­ket érnek el mint az átlagos általános iskolai tanulók. Ezekben a tanulókban az ének, a zene mélyíti el az ér­zelmeket, s ezáltal sokkal kö­zelebb jutnak az élet nagy eseményeihez, a történelem nagy alakjaihoz. Az idén adták át a biz»' nyítványt először azoknak, akik már mind a nyolc évet ebben az iskolában töltötték el. Három osztály tanulói fe­jezték be általános iskolai ta­nulmányaikat. Az egyetlen ze­nei tagozatú osztály mellett két másik osztály. Ám ennek a két osztálynak a tanulói is megszerették az éneklést, a zenét. Bekapcsolódtak az is­kolai zenei életbe. Részt vet­tek a közös dalolásban, lánc­ban. Az iskolának több ének­kara is van. A második osz­tályos kisdobos kontó, a nyol­cadikos osztályosoké, a felső­tagozatos egyesített kórus — mind kitüntetett énekkarok. Az első fecskék kirepültek; Vajon kiből mi lesz? Bárhová is kerüljenek ezek a nyolca­dikosok, annyi bizonyos; har­móniát visznek magukkal, egy egész életre szólóan megalapo­zott összhangot. Kodály ta­nár úr tanítását, lelkes peda­gógusok hagyományozzák to­vább, hogy minél több érzel­mileg kiegyensúlyozott, tudás­ban felkészült gyereket, fel­nőttet neveljenek­Pádár András — Helyes. Akkor én a déli vonattal hazamegyek. Deső megörült a hírnek, hogy Géza is velünk tart. — Nem — mondta aztán — nincs más mód. Én nem fé­lek. De. De semmi értelme.. Az én helyemben a szökéshez is legalább annyi bátorság kell, mint odaállni a hadbí­róság elé. — A kétórás vonatnál ta­lálkozunk. Vagy itt maradná­tok inkább ? — Dehogy, holnap reggelig nyílt parancsunk van. — Iz­gatott lett. — Vennék vala­mit anyámnak. Nem is tu­dom, mit... Neki megmon­dom, hogy a közelében ma­radok, otthon, Gáldon: az egyetlen, aki nem adja to­vább, ha akarná sem. Ez is. öreg fiú... ez is szörnyű. Mindig csak én beszélek. Anyám hadarva, selypesen pöszög, kékesen duzzadt, en­gedetlen ajkán folyik a nyá­la. Én meg csak nézem égő szemmel, a tehetetlenség vak átkai torlódnak fejemben. De még varr. Agyonvarrta ma­gát, hogy semmi se legyen belőlem. Kívánnám, nem is egyszer, odavetni magam elé­je, átkarolni béna lábát, és szorítani... visszafogva benne a nyomorultan is drága, ki­szökő életet. De még nem tettem meg soha. Olyan túl­zó, olyan végletes... Tehát kettőkor? Gallai tohonyán meglóbál- ta a kezemet, amikor elbú­csúzott. Szesz-szagot böffen­tett a képembe, vörös arca megindult vigyorba rándult. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom