Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-09 / 134. szám

1967. június 9. péntek NOS R A D Képek és gondok Cser hát su A cserhátsurányi termelő- Orbán József — nem kizáró- el Őket, ha minden jól megy, szövetkezet 2600 hold földön lagosan az építők hibája. Volt exportra. Helyükre, az eddig gazdálkodik. A kenyérgabona eset, hogy dolgoztak volna szabadon tartott állatokból és a takarmánynövények mel- rajta teljes erővel, ha van kötnek majd, hiszen a gazda­lett dohányt, cukorrépát, bor- anyag. De hát nem volt. ság 150 hízottmarhát értéke­sét is termelnek. Sőt az idén minthogy most nemrégiben is. sít az idén. Az utánpótlást — Veres István, a brigádve- csak hosszas utánjárással ju- a „jól működő” itatásos bor­zetö mondja — inkább csak kísérletképpen, még kertész­kednek is. Azt azonban vi­lágosan látják a szövetkeze­tiek, a tervezett 39 forintos munkaegységet — később ter­mészetesen ennél többet — csak akkor fizethetnek, ha az állattenyésztést, a szarvas- marha- és sertéshizlalást fej­lesztik. Azt tartják a szövetkezetiek, ez a fejlesztés nem is olyan egyszerű dolog. A nagyszámú állatállomány — 360—370 szarvasmarha. 50 anyakoca, több mint háromszáz malacá­val — így is eléggé fesze­geti, a régi, jobbára még az ■uradalomból megmaradt gaz­dasági épületek nem egészen stabil falait. Mondják, mást nem tehetnek, mint építenek. Az idén egy 98 férőhelyes, teljesen gépesített szarvasmar­ha-istállót. A majorba, ahol már áll az épület, Orbán József, a főagronómus kísér. — Egymillió-hétszázezerbe lesz. ha elkészül. De ki tud­ja azt megmondani, hogy mi­kor vehetjük át — mondja. — Mit „diktál” az építőket, sürgető határidő? A főagronómus nem tudja nevessen, vagy bosszankodjon. — A határidő? Ugyan ki veszi azt figyelembe — szól bosszúsan — Már hármat, vagy talán négyet is szabtak, s egyet sem tartottak be,.. Közben Kopplányi János, a majorgazda segítségével beju­tunk az eltorlaszolt ajtón. Mu­tatja a hűtő, a szeparáló be­rendezéseket. a ládákba buj­tatott fejőgép alkatrészeket, ez istálló belső berendezéseit. S mintha csak a főagronómus- sal beszélt volna össze, meg­szólal : A borjak nyári szállása, Évente száz—száznegyven jószágot nevelnek az itatásos módszerrel befejezhetnék a safcc.- psm“ U* «jpeg tottak a tetőzéshez szükséges, júnevelő szolgáltatja, úgynevezett gerincpalához. A Orbán József egyébként „es- baj viszont most az. hogy küszik” a nyári szállásra, van elegendő anyag, megél’- — Egészséges, edzett álla- keztek a szükséges gépek, be- tokát nevelünk ilymóckm — rendezések is, a munka be- magyarázza. — Ennek azután fejezése azonban késik. A sző- hasznát látjuk a továbbte- -"‘az anyag már megvolna, vetkezetlek úgy tudják, a vál- nyészt&nél, a hizlalónál is... munkát... lalkozás nem tud embereket — Hova tudnak bekötni a most szabadon tartott ada­tokat? Csak néhány pillanatig za­varja a.' kérdés, aztán rövi­den csak ennyit mond: — Sehová. , A fejlesztés hasonló gon­dokat ad a sertéstelepen is. Évente kétszáz sertést hizlal­nak. S a jövedelemről, ame­lyet a sertések hoznak, a jövő­ben sem mondanak le Cser- hátsurányban. Igen ám. de akkor meg’nt csak építeni kell! Egy harmincas sertés- fiaztatót mindéképpen. Ha minden jól megy. még az idén elkezdik a munkát. S a szövetkezetiek azt remélik, hogy ezt korábban elkészítik, mint a szarvasmarha-istállót. Annakidején két uradalom gazdálkodott a község hatá­rában. A szövetkezeti tagok között vannak, akik egyiknél vagy másiknál cselédeskedtek. Azt mondják a közös gazdál­kodás, a viszonylag rövid idő alatt is többet adott az ura­dalomnál. Gyors fejlődésnek indult a gazdálkodás, évről év­re nő a tagok jövedelme is. De még korántsem érték el a lehetőségek határát. Jó úton indultak el, csak hát időnként gondot okoz, hogy a vállalatok még nem veszik elég komo­lyan a szövetkezet elképzelé­seit. Vincze Istvánná Fiafalok a műszaki haladásért Az FMKT-mozgalom tapasztalatai a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél „A fiatal műszakiak és közgazdászok összpontosítsák erejüket az új, modern gyár­tási eljárások, technológiák kidolgozására és bevezetésé­re, az új tudományos, műsza­ki eredmények gyors alkal­mazására”. (A KISZ akció- programjából) A Nógrádi Szénbányászati Tröszt üzemeiben szép szám­mal dolgoznak lelkes, tettre- kész fiatalok, mérnökök, köz­gazdászok és technikusok. Az elmúlt év eredményei bizo­nyítják legjobban: ha rendsze­resen kapnak megbízatásokat, a mindennapi munka mellett olyan lelkesítő feladatokat, amelyeknek a megoldása több energiát követel tőlük, de módot ad arra is, hogy kifejt­hessék alkotóvágyukat, tudá­sukat, azt ei’edményeikkel vi­szonozzák. A KISZ keretein belül mű­ködő FMKT-mozgalom ezt a célt hivatott elősegíteni. Még soha nem foglalkozott céltu­datosan annyi fiatal szakem­ber komoly tanulmányokat, vizsgálódást, elemzést kívánó kérdésekkel, mint az elmúlt évben. Harminckilenc, diplo­matervnek is megfelelő szak- dolgozat készült el a tröszt egy-egy gazdasági, műszaki problémájának megoldására. Közülük több, országos pályá­zaton is eredményesen szere­pelt. Ma már a tröszt területén közel másfélszáz fiatal szak­ember tagja a mozgalomnak, és eredményeik alapján a kö­zelmúltban többen elérték a kiváló címet, amelyhez a tröszt vezetősége anyagi ju­talmat is biztosított a számuk­ra. önzetlen munkát végeztek az újítómozgalom fellendítésé­ben is. Több üzemnél megszer­vezték az újítók segítését szaktanácsadással, a szükséges műszaki rajzok, elemzések, le­írások elkészítésével. Nem vé­letlen az sem, hogy a tröszt területén egy év alatt 215 fia­tal nyújtott be újítási javasla­tot, többen mint eddig bár­mikor. Az újítási feladattervből 11 téma kidolgozását vállalták. Nyolc újításukat tapasztalat- cserére is elküldték. Saját újításaikból, illetve a tapaszta­latcserékből csaknem két­száz már megvalósult. A fiatal műszakiak igen nagy kedvvel segítették a bá­nyákban a korszerű módsze­rek elterjesztését, a technoló­giai előírások tökéletesítését. Védnökséget vállaltak egy-egy új eljárás kikísérletezése fe­lett. Értékes munkájukat a tröszt vezetői elismerték. Nemrégen összeültek az Teljesítette féléves tervét az Érsekvadkerti Gépjavító Állomás Határidő előtt csaknem egy hónappal teljesítette féléves tervét az Érsekvadkerti Gép­javító Állomás. Amint azt Fü- löp Zoltán főagronómus mondotta, szervezetten, jól ha­ladtak a munkák az eddig el­telt időszakban. Ez a magyará­zata annak, hogy a tervezett nyolcezer normálholdnyi mun­kát jelentősen túlteljesítették. A jelentések arról adnak szá­mot, hogy a hónap első nap­jaiban már meghaladta a 8300 normálholdat a gépjavító állomás teljesítménye. Túltel­jesítették az érsekvadkertiek talajmunka-tervüket is. Ugyan­is a kétezer hold helyett mintegy 2300 hold talajmunkát végeztek június elejéig a kör­nyező termelőszövetkezeteknél. FMKT-mozgalomban részi ve* vő fiatalok és az idei teendők­ről beszélgettek. A tröszt fel­adatai jelentősen megnöveked­tek. Még soha ilyen élesen nem merült fel a gazdaságos­ság fokozásának kérdése, mint napjainkban. Emiatt elég sok a bizonytalan kérdés a bá­nyáknál. Ez bizonyos törést is okozott az FMKT munkájának lendületében. Igaz, az újítási feladattervek időben elkészül­tek, amelyek sok megoldásra váró témát kínálnak. Ebből választhattak már eddig is egyénileg, vagy éppen cso­portosan. közösségekben meg­oldandó célt. Most mégis ar­ra kérték az üzemek vezetőit, adjanak számukra konkrét megbízatásokat abból kiindul­va, hogy a sok közül mégis mit tartanak legfontosabbnak. Tavaly a műszakiak értek el elsősorban sikereket, és csak kevés közgazdászt foglalkozta­tott a mozgalom. Az Idén ezen is szeretnének változtatni an­nál is inkább, mert az új gaz­dasági mechanizmusra való felkészülés elengedhetetlen feltétele a gazdasági elemző munka javítása. Szép számmal vannak fiatal közgazdászom, akik felkészültségüknél fog­va igen nagy segítséget adhat­nak a feladatok megoldásához, ha ők is kapnak, érdeklődési körüknek legjobban megfelelő, megbízatásokat. A fiatalok lelkesedése olyan erő, ami nagy tettekre képes akkor, ha az idősebbek igény­lik is azt, s igyekeznek a cél­nak legjobban megfelelő tar­talommal megtölteni. Lehetne hosszan sorolni azoknak az idősebb, sok élet- és szakmai tapasztalattal rendelkező szakembereknek a nevét, akik­hez mindig bátran fordulhat­nak a fiatal kollégák, soha nem kapnak elutasítást, hanem segítséget. Az FMKT ered­ményeiben az 6 segítségük is bennfoglaltatik, és ezt az idén is igénylik maid és minden valószínűség szerint nem is hiába. B. J. F áradhatatlanul Vaslat egy tanácstag portréjához Csordás János annyira meg­szokta már a tanácstagi mun­kát. hogy enélkül nem tudja elképzelni az életét. Régi ta­nácstag. Lelkes, fáradhatatlan tagja az államhatalmi testület­nek. Balassagyarmaton azon­ban csak 1962-tőA áll közvetle­nül is kapcsolatban a válasz­tópolgárokkal. — Hét éve költöztünk ide a városba — mondja. — Azelőtt Bercelen laktunk, s ott voltam tanácstag is. Hatvankettőben választottak városi tanácstag­nak. A városban is sokat fárado­zott annakidején a bercelie- kért, s ezt tette az első pil­lanattól kezdve a gyarmatia­kért is. A tanácstagi beszámo­lóban, fogadóórákon, a sze­mélyes panaszok, kérések inté­zésén túl is tevékenykedett. Két évig volt a titkára az épí­tési. közlekedési állandó bi­zottságnak. Az idén, kísérletképpen kertészettel is foglalkozik a közös gazdaság. Orbán József főagronómus és Veres István bri­gádvezető a palántanevelő „telepen” (Koppány György felvételei) Csak hát a mestereket nem győzzük vám'! Bezzeg télen más volt a helyzet! Nem tud­tuk elküldeni az embereket az istállótól... Pedig erősen fűtöttünk, hogy dolgozni tud­janak. A balassagyarmati járás tsz építési vállalkozása, még a múlt évben elkezdte a cser- hátsurányi istálló építését. Hogy azóta még mindig nem sfkerült „tető alá hozni” az épületet — férfiasán vallja „fogni” — közben átcsoporto­sították őket más munkára — akik elvégeznék a csere- pezést, bitumennel terítenék be a padozatot. —, Pedig most már nagyon hiányzik az új szállás — jegy­zi meg a főagronómus. S me­gyünk a régi, szerfás istálló­ba. ahol csak a nemrégiben elkészült betonvályú a ..kor­szerű”. Ped'g hatvan jószág, a milliós érték egy része, hí­zik benne. A napokban viszik A könyv ünnepe Vizsláson Sikerrel zárult az idei ünnepi könyvhét Vizsláson. Az egész országra, illetve megyére kiterjedő ünnepségsorozat programjaként a faluban ez évben a mai magyar irodalom­ról tartottak irodalmi estet, ahol Csukly László tanár, a Pa­lócföld című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja ismer­tette a jelenlegi irányzatokat, törekvéseket. Ez alkalommal könyvkiállítást is rendeztek, illetve úttörők árulták az ün­nepi könyvhét kiadványait, és sikeres volt az ünnepi könyv­kölcsönzés is. A községben célul tűzték ki az olvasói éves terv százszázalékos teljesítését, s ezt a könyv ünnepén el is érték. — Megválasztásom után két évvel végrehajtó bizottsági tagnak választottak. Azon az üiésen gondoltam: most meg­mutathatod Csordás, hogy mit tudsz — meséli mosolyogva. — S megmutatta? — kérde­zem. — Igyekeztem — válaszol. — De kellett is, mert tőlem bizonyítást vártak a válasz­tók... Megáll, egy ideig gondolka- dik. — Engem már hatvan kettő­ben sem akárhogyan jelöltek tanácstagnak — magyarázza. — Én tartottam a körzetben a jelölő gyűlést. S mit tesz a sors? A jelölt helyett rám szavaztak a választók. Érti, miért kell nekem bizonyítani? — S akit leszavaztak? — ér­deklődöm. — Jó barátom. Együtt szol­gálunk a munkásőrségben. Ne­ki igen sok volt az elfoglaltsá­ga. Az elfoglaltságról Csordás János esetében is lehetne be­szélni. Fontos helyen dolgozik. A Nógrád megyei Földmérési és Földmyilvántartási Felügye­lőség helyettes vezetője. Mun­kásőr. s lelkiismeretes aktívája a pártbizottságnak. Mind fon­tos elfoglaltság. Bizony a csa­ládra jut legtöbbször a legke­vesebb idő. A munkájára jellemző, hogy rendkívül gondosan, precízen végez el mindent. Bizonyíték erre az is. hogy a tanácsülés dicséretben részesítette, mivel eddig csupán háromszor hiány­zott csak a tanácsülésről és á végrehajtó bizottság üléséről — igazoltan. S ehhez nem kell magyarázatot fűzni. A fogadó­napokat rendszeresen megtart- ia. s minden alkalommal írás­ban tájékoztatja a tanácsot. A Munkás utca — az egy­kori ONCSA-telep — lakói szeretik tanácstagjukat. Csor­dás János is ismeri minden gondjukat. Örömmel mondja el. hogy jó az út, a járda, kor­szerűsítették a villanyhálóza­tot. — A Munkás utca folytatá­saként felépült egy nevenincs utca, s itt még a névén kí­vül más is hiányzik — mondja. — Legalább a járdát kellene megcsinálni. Nagyon szeret­nénk bevezetni a Munkás ut­cába a vizet. A lakók jelen­tős társadalmi munkát vállal­nak, de pénz is kellene hozzá. Talán majd a költségvetésből — mondja reménykedve. Az órájára pillant, s ebből megértem, siet, várják vala­hol. Csak még egyetlen kér­dést — Hogyan bírja ezt a ter­helést? — Ha az ember szereti a munkáját, s ezzel a társada­lommal akarja együtt élni az életét, megérti, sokat ke!! se­gítenie. tennie. S akkor mar könnyen megy. Valahogy min­dig azokhoz húztam, ahol a legtöbbet kellett segíteni.. Ez az egy-két mondat való­ságos ars poetica. Nagvon egv- szerűen, hétköznapján fogal­mazva. Nem véletlen. hogy Csordás János így foga; naz. Több mint húsz éve ná’-ftag, s a pártban tanulta meg hogy a legdicsőbb cselekedet — dol­gozni az emberekért. Pádár András

Next

/
Oldalképek
Tartalom