Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-08 / 133. szám

1967. június ß. csütörtök N 0 « f* < 15 3 Búcsú Nem fitöl Az iskola: kőből, betonból, téglából épült, és világos, egymás mellé helyezett téglalapok alakjára emlékeztet Nem­űben. Az osztálytermek tágasak, levegősek, a falakon sok színes kép, a padokban mind k evesebb gyerek. Szabó Ferenc iskolaigazgató szerint egyre gyakrabban emlegetik a faluban a körzetesítést. Az idei pedagógusnapon nagy öröm érte az iskolát: Ilku Pál művelődésügyi miniszter a Kiváló címet adta Galam­bosi Sándornak, az iskola matematika—fizika szakos taná­rának. Nemcsak a hpt tagú nevelőtestület, a 112 diák öröme volt ez, kicsit az egész falué. A községi tanács és a helyi pártszervezet a pedagógusok ünnepe alkalmából kedves, han­gulatos fogadást adott a nevelőknek. Fehér asztal mellett az iskola és az élet, a szülői ház kapcsolatáról, az oktatási re­formról, a gyakorlati oktatás eredményeiről, mindezekkel kapcsolatban a helyi örömökről, gondokról esett szó, és ahol melegen gratuláltak Galambosi Sándornak. — A faluba l!)43-ban jöttem kántor-tanítónak — mond­ja az őszes hajú férfi. — A kántor-tanítóságot 1950-ben hagytam abba, aztán öt évig Dorogházán tanítottam. s 1955-től ismét Nemtiben élek, dolgozom. Ez az utolsó évem a községben, feleségem, egyetemista fiam Budapesten él, jövőre én is „felköltözöm'’ egy fővárosi általános iskolában tanítok majd. — Most tehát nemcsak az 1£66—67-es tanévtől búcsúzik, hanem Nemtitől is. — Igen. Nem mondhatnám, hogy könnyen megy. Több, mint húsz kemény év után elmenni valahonnan senkinek sem könnyű. Dolgoztam, tanítottam, ide fektettem be szel­lemi tőkém legjavát, s ezt most itthagyom. Nehéz elválni a kitűnő szellemű nevelőtestülettől is, a kollégáktól, akik min­denben segítettek, s akiknek, ha tudtam, én is segítettem. 1943-tól napjainkig majdnem folyamatosan egy helyen tanítani, nevelni nem kis dolog. Galambosi Sándor, persze, nemcsak az iskoláskorúnkat tanította, kiisit az egész köz­séget. Az iskolán kívüli tevékenységből ugyancsak bőven ki­vette részét. Matematika tanár létére egy időben tánccso­portot vezetett, s ez részéről természetes is volt. Segített, ahol tudott, a népművelésben, a község nagyobb megmozdulásai­nak szervezésében, mindenhol ott volt. ahol szükség volt értő szervezőre, társadalmi munkára. Természetesen. Galambosi Sándor elsősorban mégis pe­dagógus, illetve „munkahelye” mindenekelőtt az iskola. Szaktárgyain kívül egy ideig kémiát is tanított. Nevelőtársai először pontosságát, igényességét emlegetik. Rendkívül nagy gondot fordít szaktárgyainak oktatásában a szemléltetésre, a demonstrálásra. Az iskola egyik legaktívabb szertárfejlesz­tője. A szertár anyagát saját tervezésű, a tanulók segítségé­vel készített, fizikai kísérleti eszközökkel gyarapítja. Munká­járól, tevékenységéről a Heves és Nógrád megyei szakfelü­gyelők is elismeréssel nyilatkoztak. Most a VI. és a VIII: osztályok főnöke, a tizenkét nyol­cadikos közül tizenegy tanul tovább. Több tanítványa a ta­nulmányi versenyek járási, megyei, sőt országos döntőjén is sikerrel szerepelt. Hogy kitől tanulla ezt a többre törekvő módszert? — Éh csupán a munkámat igyekeztem mindig lelkiis- retesen elvégezni. Örülök a kitüntetésnek, de hangsúlyozom, ez nemcsak az én személyem megbecsülését jelzi, hanem elsősorban a nemű általános iskola egész nevelőtestülete ál­tal végzett oktató-nevelőmunka elismerését. A kollégák, ne­velőtársak segítsége nélkül mégoly jóképességű tanár sem boldogul. Az iskolai tevékenység kollektív, egymást segítjük, egymástól tanulunk. Ennyit mondhatok erről. — Mit csinál a nyáron? — Keveset pihenek. A szertár részére készítek eszközö­ket. Ha elmegyek is, több dolgot azért még szeretnék elkészí­teni a nyár folyamán. Azaz, elnézést, az előbb rosszul mond­tam. Igenis pihenek. Nekem ez lesz a pihenés. T. E. Harmadik honfoglalás előtt a rétsági járás Az ezerhetvenegy évvel ez­előtt befejeződött honfoglalás idejéből a mai rétsági járás területére vonatkozóan nincse­nek részletes adataink. Bőveb­ben válogathatnánk azok kö­zül, amelyek a földosztás, honfoglalásszerű, majd a szo­cialista nagyüzemi gazdálko­dás megteremtésének szintén hősi korszakából származnak. Most, a harmadik ötéves terv hajnalán a rétsági járás a har­madik honfoglalás előtt áll. Ez az ipar honfoglalása lesz. Bocsássuk előre: szó sincs arról, hogy ezután a járás párt- és tanácsi vezetése má­sodlagosként kezelné a mező- gazdaság fejlesztését. A szük­séges átalakulást inkább ah­hoz hasonlíthatnánk, ami a felszabadulás óta országos szinten történt. Hazánk elma­radott agrárállamból fejlett ipari-mezőgazdasági országgá lett; — a rétsági járás kom­munistái azt akarják elérni, hogy jelenleg mezőgazdasági jellegű szűkebb hazájuk me­zőgazdasági-ipari járássá vál­jék. Az Iparosítás — természe­tesen — nem öncél, hanem eszköz. Eszköze az életszín­vonal emelésének; ugyanak­kor eszköze a pártépítésnek és az egyéni életek boldogabbá tételének is. Az MSZMP rétsági járási végrehajtó bizottsága alapos előtanulmányok elkészítése után vitatta meg az iparosí­tás problematikáját, — majd hozott erről határozatot. A járás lakosságából hat­ezer-ötszáz kereső az iparban találta meg boldogulását. Ezeknek az embereknek azon­ban csupán egyharmad része keresi meg kenyerét a járás területén. A többi, — tehát hozzávetőleg ötezer ember —, javarészt Vácra, Budapestre jár dolgozni. Ezen« tehető azok száma, akik csak a heti pihenőnapot tölthetik csa­ládjuk körében. Igaztalan volna közömbös­séggel vádolni azokat az el­járókat, akiket vajmi gyenge szálak fűznek a politikai és a kulturális élethez, — főként járásuk vonatkozásában. Időt rabló az utazás, sok pénzt föl­emészt az utazgatás, a külön­élés. Az ilyen terhek állandó­sulása miatt költöztek el igen sokan a járásból; e miatt csök­kent a lakosság száma 1962 és 1965 között majdnem kilenc- száz fővel. A távozók között jócskán akad szakember. Mintha ragályos lenne ez a nemkívánatos költözködési kedv. Még olyanok is odébb- álltak a járásból — főként Rétságról —, akik ott dolgoz­nak. A rétsági járás községei közül néhányban növekedett a lakosság száma: — a legna­gyobb mértékben Romhány- ban. Ugyanott a legélénkebb a párt- és KISZ-élet; legsike­resebb a tömegszervezetek te­vékenysége. Szoros összefüg­gésben áll ez azzal, hogy a legtöbb romhányi a falujában, mégpedig az iparban dolgo­zik. Az iparfejlesztés és -telepí­tés az, ami a mezőgazdaság további erősítésével együtt biztosíthatja a járás politikai, gazdasági, kulturális és kom­munális fejlődését; ezzel old­hatók meg a munkerő tarta­lék foglalkoztatásának gond­jai is; ezek emelhetik min­den vonatkozásban a rétsági járást a környező járások szintjére. Az ipar szó hallatán az em­berek többsége füstölgő gyár- kéményerdőt képzel maga elé. A fantázia e tekintetben a valóság mögött kullog: a mo­dem energiahordozók nem szennyezik füsttel a levegőt.,. Persze, a rétsági járás kom­munistái ennek ellenére sem álmodnak a csepelihez hason­ló ipartelepekről. Tudják, hogy a járás tizenegy községe a Duna-kanyar fejlesztési terü­letéhez tartozik; s így beszél­ni is fölösleges zajos, szeny- nyező, a turistákat elriasztó, az üdülőket zavaró üzemekről. A munkaigényes, nőket szin­tén foglalkoztani tudó kon­fekció- és műszeripar nem ilyen! Nem ilyen a termelő- szövetkezetek számára szintén előnyös málna- és fafeldol­gozó üzem sem. Hasonlóan: nem volna senki számára kel­lemetlen egy autószerviz mű­ködése, amely leginkább Rét- ságon kívánatos. Ahány falu, annyi üzem; — jelszónak ez tetszetős lehet­ne, megvalósítása azonban semmivel sem kecsegtet. Több lehetőség rejlik két fejleszté­si centrum kialakításában. Az egyik Diósjenő—Nagyoroszi —Rétság—Nógrád térsége, a másik Romhány—Alsópetény —Felsőpetényé. Az ipari gó­coktól függetlenül szükséges az idegenforgalmi célú létesít­mények megteremtése. Az iparosítás céljainak el­éréséhez részint a járás anya­gi erőit kell összpontosítani, részint pedig összefogni azok­kal az állami és szövetkezeti üzemekkel, amelyek a fővá­rosból kívánnak kitelepülni. Érdemes tanulmányozni a nagyoroszi ktsz, a cserépkály- hagyár, ez erdőkémia-üzem fejlesztési lehetőségeit, — hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Kommunistához méltó fela­datot állított az iparfejlesztés­sel és -telepítéssel a párttag­ság elé a párt-vb. A teljesítés nagy művéből, — a rétsági járás harmadik honfoglalásá­ból —, minden jószándékú ember részt vállalhat, b. z. Idei feladat Pilinyben Pilinyben ez az esztendő az utak, járdák, vízlevezető ár­kok építésének az esztendeje. Már befejezés előtt áll a más­fél kilométeres bekötő út épí­tése. A régi úttestet teljesen felbontották, újra alapoztál:. Több mint másfél millió fo­rintot fordítottak rá. A köz­ség belterületén is javítják az utcákat. Egyelőre nincs le­hetőség a teljes felújításra. Járdákat viszont újakat épí­tenek. Most kerül sor a Lo­sonci utcában 300 méter, a Dózsa György utcába^ 200 méter hosszú betonjárda meg­építésére, 35 ezer forintot for­dítanak rá. A lakosság is bekapcsolódott a feladat meg­valósításába. Nyolcezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. A tanács az építkezésekhez eddig 210 má­zsa cementet szerzett be. öt­ven köbméter sóder is ren­delkezésükre áll. A munkát házilagosan végzik el. A község belterületén levő vízlevezető árkok rendezését is napirendre tűzték. Az el­múlt napokban Pilinyben járt a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság egyik szakembere, aki szakvéleményt nyújt az árkok rendezéséhez. Tárgyalások folynak a köz­séget kettészelő patak medré­nek szabályozásáról is. Kor­szerűen akarják megoldani. Mélyíteni, és körülbelül fél kilométeren kikövezni. A ter­vek szerint bét szakaszban végeznék el a nagy költség­gel járó munkát. államunk megbízottja, kineve­zettje az irányítása, vezetése alá tartozó vállalat működési eredményeiért megbízójának, tehát államunknak is elszá­molni köteles. Ez az elszámo­lás, — a szorosan vett gazda­sági-pénzügyi módszerek konkrét formáitól eltekintve —- a vállalat dolgozói munka és életkörülményeinek a gaz­daságpolitikánknak megfelelő alakulását, össztársadalmi vo­natkozásban pedig a rábízott és állami tulajdont képező eszközök gazdaságos, hatékony üzemeltetésének alakulását foglalja magába. Az igazgatónak tehát csak­is olyan érdekei lehetnek, amelyek megfelelnek szocia­lista államunk gazdaságpoli­tikájának, következésképpen ez felel meg a IX. kongresz- szuson Is megfogalmazott gyorsabb ütemű életszínvo­nal javulásnak, ami mindenek­előtt a termelőüzem dolgozói­nak közösségét kell, hogy érintse, akár közvetlen bér, akár más béx-jellegű és ezzel kapcsolatos juttatások formá­jában. A pártiskolán egymást kö­vető tanfolyamok mindegyi­kén felvetődött és a napi be­szélgetés, eszmecsere tárgyát is képezi, hogy a vállalati igazgató megváltoztathatja-e a termelés, a gyártás szerkeze­tét? A vállalati igazgatónak, — adott körülmények között — valóban lesz, sőt máris van joga a termelés szerkezetét megváltoztatni, ha a fogyasz­tó, a piac, következésképpen a társadalmi szükségletek megváltozott szerkezete úgy kívánják. Az lenne a rossz vállalati vezető, alti ebben az esetben is a régi, a társadal­mi ítélet alapján elavultnak, tehát már lefutottnak minősí­tett termékek gyártását eről­tetné. Tegyük hozzá még, hogy adott konkrét esetben nem­csak joga, de kötelessége is lesz a vállalat Igazgatójának a termelés szerkezetén változ­tam, mint ahogy ez már most az utóbbi időben is tény és valóság a gazdasági életben. A salgótarjáni hideghenger­mű termékeinek mai összeté­tele például már össze sem hasonlítható a négy év előtti­vel, és jövőre a rozsdamentes és saválló anyagok gyártása még nagyobb változást hoz e tekintetben. De akad olyan példa is, — sajnos bennünket nógrádiakat ez különösen kö­zelről és érzékenyen érint, — ami azt' mutatja, hogy adott esetben a régi termelési fela­datoktól gyökeresen eltérő gaz­dasági tevékenységre kell át­állni. És még hozzá minél gyorsabb ez az átállás, annál hasznosabb az illető vállalati kollektíva, de társadalmunk számára Is. Vajon ki gondolt arra, mondjunk 10 évvel ez­előtt, hogy bányavágataink­ban gombát termelünk; hogy a bányai felolvasóban varró­gépeik zümmögnek majd; hogy fűrészáru termelésre térnek áit az egy évszázadon át élt, fejlődött bányatelepüléseken. S lám a társadalom gazda­sági, műszaki és tudományos, kulturális fejlődése gyökere­sen forgatja fel a régi elkép­zeléseket. A fejlődés objektív gazdasági törvények szerint kíméletlenül, de a társadal­mat szolgálva halad előre. A szubjektum, az egyén hát­ráltathatja ugyan az előrelé­pést, de azután valamivel ké­sőbb annál radikálisabban tör magának utat az új, a hala­dó. Végül hadd idézzem a Ma­gyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormánynak az álla­mi vállalatokról hozott ren­deletéből az idevonatkozó, az állami vállalatok szervezeté­ről szóló 8. § 2. bekezdését. „Az igazgató a vállalat ügyeiben a jogszabályok kere­tei között önállóan és egyéni felelősséggel dönt. így főleg. a. a vállalat tervének meg­határozásában, b. a Munka Törvénykönyve szerint a munkáltatói jo­gok gyakorlásában, c. a műszaki fejlesztés kér­désében, d. a hitelek igénybevétele tekintetében e. szerződések kötését ille­tően, f. gyártmányok és a gyárt­mányválaszték megha­tározásában, g. saját eszközökből törté­nő fejlesztés (beruházás) kérdéseiben, h. a vállalat mérlegének megállapításában, i. más gazdasági szervek­kel való társulás kérdé­seiben, (közös vállalat, egyesülés stb”). így fogalmaz az 1967. má­jus 13-án kelt kormányrende­let, amely méginkább alátá­masztja, megerősíti előbbi koncepciónkat. Érthetően meg­fogalmazza a vállalat igazga­tójának — az általa vezetett vállalat gazdaságvitelében —a döntési jogkörét. Ilyen jogkör nélkül ugyanis nem beszél­hetünk önálló vállalati gaz­dálkodásról, amelyet pedig szocialista rendszerünk továb­bi erősítésének egyik leghaté­konyabb, úgynevezett belső tartalékaként vettünk számí­tásba. (N. F.) Műbizonylattal szállítják a íelsőpetényi agyagot Felsopetény országos hírne­vét agyagbányájának köszön­heti. Nincs kohászati üzent, porcelán és majolikagyár, aho­va ne szállítanának. Fesitőtég- láit pedig vásárolják vala­mennyi háztartási boltban. — Az igények nagyon meg­nőttek és sokszor ingadoz­nak — újságolja Márczi Tibor bányamester. — Hogy miért? Általában nagyobbak a minő­ségi követelmények. Ma már az első osztályú agyagot is három csoport szerint minősí­tik. Hatféle csoportosításban szállítunk. Ez azt jelenti, hogy tonnánként van 750 forintos ár és a legolcsóbb 230 forintos — mondja. Szelektív termelés lent és válogatás a külszínen — ez jellemző erre a bányára. Jól felszerelt laboratóriumban vizsgálják a terméket, és vala­hány vasúti kocsit útnak indí­tanak azzal együtt megy a minőségi műbizonylat is. A bányászoktól éppen az igényekhez mérten nemcsak a tonnákat várják, hanem In­kább a minőséget. Az első osz­tályúért minden csille után 10 forint külön prémiumot is fizetnek. Az új gazdasági mechaniz­musban a vállalat jövedelme­zősége méginkább a minőség­től függ majd — ahogy mond­ják. Nagyobb lesz az árak kö­zötti különbség, ami egyben azt is jelenti, hogy még érde­mesebb lesz válogatni. Van-e még, ebből a sokol­dalúan hasznosítható agyagból elegendő tartalék a felsőpeté­nyi dombok alatt? — Állandó jelleggel folyik a kutatás, ami két évvel ezelőtt kezdődött. Három-négy fúró­egységgel dolgoznak, és eddig már hat és félmillió forintér­tékű munkát végeztek el — Biztatóak az eredmények — kapom a választ A bányászkodás viszont ne­héz. Robbantással jövesztenek és kézi erővel, lapátolással, ra­kodnak, — mert csak az el­szállítást tudják gépesíteni. A bánya geológiai zavartsága rendkívül nagy. Megtalálható itt az úgynevezett felvető és levető is, amikor menni kell az agyag után. Sokszor méteren­ként változik a minőség. Ezek a körülmények Igen jelentős mértékben befolyásolják a tel­jesítményeket. Az idén eddig még sikerült a tervet teljesíteni, viszont a vezetők úgy nyilatkoznak, hogy szeretnék ha az első osztályú termékből 500 tonnát pótolni tudnának. Ez az a minőség, amiből korlátlan az igény és lehetetlen felesleget termelni. A szocialista munkaverseny ebben a bányában éppen az igényekhez igazodva a minőség javítására irányul. Tavaly még 6 brigád választotta a verseny fejlettebb formáját. Közülük négynek ítélték a szocialista brigád címet. Szöllősi László brigádja már ezüst koszorús kitüntetést kapott. Az idén 10 brigád nevezett be ebbe a nemes vetélkedésbe. Munká­juk nemcsak a termelési ered­ményekkel mérhető, hanem azzal is, hogy a korábbihoz vi­szonyítva jelentősen csökken­tették a baleseteket. Az Idei évet a felkészülés évének tartják Felsőpetényben, de oly módon, hogy már most jelentősen javítani akarják a jövedelmezőséget. Ezt a célt szolgálja a minőség javítására irányuló törekvés is. » Jó program nyáron is A szécsényi járási művelő­dési ház vezetői megtalálták a módját, hogy a nyári na­pokra is vonzó programról gondoskodjanak. Tegnap a Drezdai Képtár legszebb ké­peit ismertető diafilmes elő­adást rendeztek. „A képző­művészet remekei” című elő­adássorozat másod'k részében — e hó 21-én — a XX. szá­zad magyar festőivel ismer­tetik meg a művelődési ház közönségét. A két előadásra azért került ebben a rendben sor, mivel a múlt századbeli nagy magyar festők némelyi­kének — közöttük Munkácsy Mihálynak — egyes alkotásait már a Drezdai Képtár gazdag anyagából megismerhetik a hallgatók. Boltépítés Borsosberényben A borsosberényi 6. számú élelmiszer vegyesbolt szűk; sem eladó-, sem raktártere nem felel meg a modern ke­reskedelem követelményeinek. A földművesszövetkezet a ha­vi nyolcvan—százezer forint forgalmú üzletet több mint százezer forintos költséggel korszerüsítteti. A mai eladó­térből raktár lesz. az eladás céljára teljesen új üzletrészt építenek. A megnyitás még a nyár folyamán esedékes. A községnek az állomás felé eső részén július elsején űj :tálbólt nyílik. A földműves­szövetkezet úgy egyezett meg egy ingatlantulajdonossal, hogy az rendelkezésre bocsátja há­zának egy részét, feleségét vi­szont alkalmazza az fmsz. A megállapodás szerint az ital­bolt akkor is üzemben ma­rad, ha az asszony és a földművesszövetkezet között a munkaviszony valamely ok­ból megszűnik. Az fmsz a szerződés révén mindössze negyvenezer forintos ráfordí­tással nyithat Borsosberény­ben italboltot. Az említettekkel egyidőben újítják fel a felvásárlási épü­letet. A renoválás java há­nyadát a választott vezetőség tagjai végzik ötezer forintos társadalmi munkában. Anyag­ra csupán kétezer forintot kell a földművesszövetkezetnek költenie.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom