Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-29 / 151. szám

1967. június 29. csütörtök woes a a d 3 A% Októberi Forradalom 50 éve Reform elolt a Salgótarjáni Acélárugyárban (Folytatás a 2. oldalról) A gazdasági reformból a té­zisekben ez áll: A gazdasági reform, amely lényegében következetesen szocialista, és kifejezésre jut­tatja, hogy összhangba kell hozni a szocializmus gazdasá­gi viszonyait a termelőerők fejlődésének színvonalával és jellegével. A gazdaság irányí­tása új módszerének lényege abban rejlik, hogy fokozni kell a vezetés gazdasági módszerei­nek szerepét, tökéletesíteni kell az állami tervezést, na­gyobb szerephez kell juttatni a vállalatok gazdasági önálló­ságát és kezdeményező erejét, minden vonalon be kell vezet­ni és tökéletesíteni kell a jö­vedelmezőségre törekvést. A szocialista termelés vekedése szilárd alapot terem­tett a szovjet nép anyagi jólé­tének és kulturális színvonalá­nak emeléséhez. A munkások reáljövedelme 1966-ban az 1913. évinek 6,6 szerese volt, a parasztok reájjövedelme, egy dolgozóra számítva 8,5-szere- se. A szocializmusban még fennmaradnak a szociális és gazdasági különbségek a mun­ka jellegében. Ezért minden egyes dolgozó anyagi dotáció­ját az határozza meg, milyen minőségű és mennyiségű mun­kát végez a társadalom javára. A szocialista társadalmi rend megteremti az emberek erköl­csi és anyagi érdekeltségét, ab­ban, hogy növeljék a munka termelékenységét, fejlesszék képességeiket- és tehetségüket. A szovjet társadalom szociá­lis felépítésére jellemző, hogy a dolgozók baráti osztályaiból és csoportjaiból áll, hogy a dolgozók gazdasági, szociálpo­litikai és eszmei érdekei egy­ségesek, hogy közösen érdekel­tek a kommunizmus felépíté­sében. A társadalom életében nö­vekszik a szovjet értelmiség szerepe. Az értelmiségiek szá­ma. főképpen a műszaiki értel­miségé, gyorsan nő. A Szovjetunió népgazdasága olyan egységes és összefonó­dott komplexum, amely a nemzetek további egymáshoz való közeledésének objektív alapját képezi. Az SZKP kö­vetkezetesen harcol a nemzeti elhatárolódás maradványai, a lokálpatriotizmus, a naciona­lizmus, a sovinizmus minden­fajta megnyilvánulása ellen — szögezik le a tézisek. A kommunista építés szaka­szában tökéletesedik és tovább fejlődik a szocialista állami­ság és demokrácia. Miután győzött a szocializmus, a pro­letárdiktatúra állama az egész nép politikai szervezetévé vá­lik, a munkásosztály vezető szerepével. Az össznépi állam — a szo­cialista államiság továbbfej­lődése a közösségi kommunis­ta önigazgatáshoz. Az össznépi állam folytatja a proletárdik­tatúra ügyét; a kommunizmus építését, más szocialista álla­mokkal együtt vívja az osz­tályharcot az imperializmus ellen a nemzetközi élet po­rondján. A közösségi önigazgatáshoz a szocialista állam és a szo­cialista demokrácia további fejlesztésével és tökéletesítésé­vel jutunk el. A szovjet társadalom veze­tő és irányító ereje az SZKP. Alkotóan tovább fejlesztve és gazdagítva a marxista—le­ninista tanítást, a párt utat mutat a szovjet népnek a kommunizmus győzelméért vívott halvában. A párt nagyban hozzájárul a modem világ fejlődése, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődése időszerű problémáinak kidol­gozásához — hangzik a tézi­sekben. A párt soraiban több naint 12,8 millió kommunista van. Ezek a munkásosztály és a dolgozók legjobbjai. A mun­kásosztály a jövőben is veze­tő helyet foglal el a pártban. A tudomány közvetlen ter­melő erővé való átalakításá­nak egyre inkább gyorsuló folyamatát tapasztalhatjuk. A Szovjetunióban több mint 700 000 tudományos munkatárs dolgozik. Vagyis a világ va­lamennyi tudományos dolgo­zóinak egynegyede. Emelkedett a dolgozók reáljövedelme nö­üsztályharc az emberiség szabadságáért Nincs és nem leltet semle­ges álláspont a burzsoá ideo­lógia, az antikommunizmus elleni harcban. Ez osztály ha re, harc az emberért, az emberi­ség szabadságának és haladá­sának diadaláért. A szocializmusból a kommu­nizmusba való átmenet ter­mészetes történelmi folyamat. Előrehaladva csak a kommu­nizmus felé mehetünk. A kí­sérletek a mesterséges lassí­tásra, vagy a szükségles sza­kaszok átugrására, a társadal­mi fejlődés objektív törvényei­be ütköznek. A tézisek megállapítják, hogy a Szovjetunió minden szükséges eszközzel rendel­kezik a kommunizmus fel­építéséhez. A második világháború után egy sor ország szocialista útra lépett. ' Ez szemléltetően iga­zolja azt a marxista—leninis­ta tételt, hogy, az új tár­sadalmi rend győzelme elke­rülhetetlen. A szocialista épí­tés ezekben az országokban sokkal kedvezőbb feltételek között megy végbe: ezek az országok kezdettől fogva tá­maszkodhattak a szocialista közösségre, a Szovjetunióra. Október országa, internacio­nalista kötelességéhez hívein, széles körű támogatást nyújt a testvéri szocialista államok népeinek. A szocialista országok meg­teremtették a kollektív gazda­sági. politikai és katonai együttműködés különböző for­máit. Az ötvenes évek végén a Kínai KP vezetősége sajá­tos kül- és belpolitikai irány­vonalat vetett fél, amely ab­ban nyilvánult meg, hogy el­térnek a marxizmus—leniniz- mus elveitől. Mao Ce-tung csoportja olyan irányvonalat kezdett megvalósítani, amely­ben összekeveredett a kispol­gári kalandorság és a nagy­ira talmi sovinizmus: baloldali frázisok leple alatt nyíltan a szocialista közösség egysé­gének aláásására. a kommu­nista világmozgalom megbon­tására vette az irányt. A Mao-csoport kalandor irányvonala oda vezetett, hogy erősen meggyengültek a kom­munista párt, a kínai mun­kásosztály pozíciói, s teret kaptak kispolgári anarchista elemek. A szocialista vívmá­nyokat Kínában súlyos ve­szély fenyegeti. A világ forradalmi átalaku­lásának folyamata, amely az Októberi Forradalommal kez­dődött. új helyzetet teremtett abban a harcban, amelyet a nemzetközi munkásosztály folytat legközelebbi és végső céljaiért. A nyugati dolgozók legfontosabb vívmányaikat az Októberi Forradalom, a szo­cializmus és a kommunizmus építésében elért s’kerek köz­vetlen hatására értek el. Ma is Időszerű az a marxis­ta— leninista tétel, amelyet az SZKP XX., XXIII. kongresz- szusain, valamint az 1957. és az 1960. évi moszkvai ta­nácskozáson szögeztek le. ne­vezetesen, hogy a szocializ­musba való áttérésnél lehe­tőség van a harc különböző — békés és nem békés — formáinak alkalmazására, at­tól függően, hogy milyenek az adott országban az osztályerő­viszonyok. A világot átfogó kommu­nista mozgalom Október esz­méinek zászlaja alatt fejlő­dik. A kommunista mozga­lom valóban világot átfogóvá vált. A nemzetközi kommunista mozgalom legidőszerűbb prob­lémája, hogy biztosítsa egysé­gét a marxizmus—leninizmus elvei alapján. A kommunista világ egységének megszilárdí­tása szempontjából nagy je­lentőségű volt az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Varyban megtartott értekezlete, amely az európai béke és biztonság problémái­val foglalkozott. A jelen kö­rülmények között különösen nagy jelentőségű az a kérdés, hogy helyesen összeegyeztes­sük a kommunisták nagy had­serege előtt álló nemzeti és nemzetközi feladatokat — mondják a tézisek Az Októberi Forradalom alapvető eltolódásokat ered­ményezett a nemzetközi kap­csolatok egész rendszerében, mélyrehatóan válságba dön­tötte az imperialista külpoli­tikát. A Szovjetunió és a töb­bi testvérország részvétele nélkül, nem lehet megoldani egyetlen nagy nemzetközi kérdést sem. Az imperializ­mus már elvesztette uralko­dó szerepét a világpolitikai küzdőtéren. Ám, amíg létezik, imperia­lizmus, addig fennáll a hódí­tó háborúk veszélye. Ezt bi­zonyítja az Egyesült Államok vietnami agresszív háborúja, Izraelnek az imperializmus által előkészített agressziója a szabadságszerető arab népek ellen, a szűnni nem akaró provokációk Kuba ellen. A szovjet állam, következe­tesen védelmezve a békét és a nemzetközi biztonságot, a legmagasabb színvonalon tart­ja most is és a jövőben is védelmi képességét. A tézisek hangsúlyozzák, hogy a marxisták—leninisták igazságosnak tartják, és tá­mogatják azokat a háborúkat, amelyeknek célja a népek vívmányainak megvédése az imperialista agresszió ellen, a nemzeti felszabadulás. A szov­jet emberek határozottan tá­mogatják a vietnami népet, és teljes mértékben támogatják az arab államok népeinek igazságos harcát. A kommunista párt és a szovjet állam megtesz min­dent, ami a szocialista orszá­gok egységének és összefor- rottságának erősítéséhez szük­séges. Következetesen megva­lósítja a különböző társadal­mi rendszerű államok békés együttélésének elvét, mindent elkövet, hogy megóvja az emberiséget egy termonukleá­ris világháborútól. E célok elérése teljes mértékben meg­egyezik minden forradalmi és demokratikus erő, minden nép érdekeivel. (MTI) Mizottság gyű § ti össze a javas lü. Egy gyár munkájának ha­tékonysága nemcsak a mun­kások helytállásától függ, ha­nem attól is, hogy a vezérkar, az irányító apparátus hogyan szervezi, irányítja a munkát. A vezetés színvonalának vi­szont személyi feltételei is vannak. Ennek biztosítására az utóbbi időben igen nagy gondot fordítottak, öt évvel ezelőtt alakították ki az ösz­töndíjas rendszert. A szakem­ber szükséglet szerint vállalt áldozatot a gyár. Ennek gyü­mölcse évről évre érik. Az el­múlt két évben már húsz mérnök, illetve közgazdász került vissza a gyárhoz az egyetemekről az ösztöndíja­sok közül, s az idén is kilen­cen végeztek.Van még vagy negyven ösztöndíjas, akiket a következő években várnak. Sokan a munka mellett vé­geztek felsőbb iskolát. Elég talán a statisztikát alapul venni , abból is lehet követ­keztetni: öt évvel ezelőtt csak 12 mérnök tevékénykedett a gyárban, ma már mintegy hatvan. A közgazdászok lét­száma is megszaporodott, munkájukra mind nagyobb szükség lesz. A technikusok aránya, különösen a műveze­tői gárdában, igen megnöve­kedett. Mindez bizonyítja, hogy a személyi feltételek is igen kedvezőek. A modern, korszerű válla­latvezetés egyik alapja a gaz­daságirányítás reformjának. Ez a régitől eltérő új mód­szereket is kíván. Nem vélet­len, hogy már tavaly ősszel létrehozták az acélárugyár­ban az üzemgazdasági irodát. Ennek olyan feladatot szab­tak, hogy gazdasági elemző munkával megalapozza, elő­készítse a vezetői döntéseket, mérje például azt, hogy egy- egy új létesítmény beváltot­ta-e a hozzá fűzött reménye­ket, vagy sem. Az ellenőrzés­nek is jő módszere lesz nem­csak az előkészítésnek. Nemrég létrehozták már a kereskedelmi főosztályt Is. Ennek hatáskörét még most dolgozzák ki, de annyi már bizonyos, igen nagy szerepe lesz a jövőben. A vállalati önállóság növekedése azt Is megköveteli ugyanis, hogy az önálló kereskedelmet kiala­kítsák. Piackutatás, az igé­nyek ismerete, kellő informá­ció nélkül elképzelhetetlen a tervezés, a jó gazdálkodás. Ez viszont szükséges ahhoz, hogy időben meghatározhas­sák mi az, amit vállalni tud­nak és a termelés fejlesztését milyen irányba folytassák. Korábban egy öttagú, úgy­nevezett reform-előkészítő bi­zottságot alakítottak, amely­ben van termelési, gazdasági, üzemszervezési, pénzügyi és jogügyi vezető szakember. Feladatuk koordinációs jelle­gű. Egész nagy haditervet dolgoztak ki a megvalósítan­dó intézkedésekről. Az eddig megjelent rendeletek alapján fogtak a munkához, ahogy Tóth József, a bizottság ve­zetője tájékoztatott. A napokban feladatokat. je­löltek ki kísérő levéllel és meghatározott határidőkkel, felelősökkel. Felméréseket, ki­mutatásokat és javaslatokat kérnek. A jelenlegi helyzetet teljesen szeretnék elemezni ahhoz, hogy a jövőre készül­hessenek. Hangsúlyozzák: nem mindenáron való átszervezést, hanem az új feladatok által megkövetelt szervezeti változ­tatást akarnak. Mi szerepel a koordináló bizottság feladattervében? Többek között olyan dolgok, mint a termékforgalom, az állóeszközgazdálkodás új mó­don való megszervezése, az anyagi ösztönzők, a közvetett juttatások új rendszere, új vállalati újítási szabályzat kidolgozása. A gazdaságos sorozatnagyságok meghatáro­zása, hogy miből mekkora mennyiség gyártása gazdasá­gos. Felülvizsgálják a külön­böző anyagnormákat. Az üze­mek műszerezettségéről is 'készül felmérés. Több mun­kaügyi kérdés is helyet ka­pott a tématervben. Többek között az egészségre ártalmas munkahelyek, a női foglalkoz­tatás, a csökkentett munka­idő bevezetésének lehetőségei. Az ügyvitelt is egyszerűsí­teni szeretnék. Nem egészen új téma ez sem. Már koráb­ban is foglalkoztak az ügy­vitel gépesítésének lehetősé­geivel. Gépek hiányában azonban megrekedt a kezde­ményezés. Nemcsak egyszerű­sítésről van szó, hanem az ügyvitel hatékonyságának Ja­vításáról. Elképzelhetetlen ugyanis a lövő a gyprs infor­máció nélkül, és ez jelenti a gazdasági elemző munka alapját is. Sok mindenről szó esett, amiből lemérhető az erjedés a Salgótarjáni Acélárugyár­ban a tavaly májusi pártha­tározat megvalósítása érdeké­ben. Sok mindenről, mégi« kevésről, hiszen a gazdasági, műszaki készülődés melleit arról is kellene és lenne is mit írni, hogy a vállalatnál levő politikai szervek, a párt­ós a szakszervezet mit tesz­nek. Munkájukkal igen sokat segítenek, azonkívül saiátos feladatok megoldásán is fára­doznak. A pártbizottság pél­dául már most dolgozik az új helyzetnek megfelelő párt­munka módszereinek kimun­kálásán. Sajátos feladatai vannak a szakszervezetnek is, mint ér­dekvédelmi szervnek. Most folynak az új Munka Tör­vénykönyv tervezetének vitái, és már az új kollektív szerző­dés előkészítő munkái is meg­kezdődtek. Az Acélárugyárban szerzett tapasztalatok biztatóak. Azzal búcsúztunk, hogy egy idő után visszatérünk majd, hiszen hétről hétre szaporodnak a tapasztalatok, amelyek nélkü­lözhetetlenek a gazdaságirá­nyítás reformjához és bizo­nyára mások számára is hasz­nosak lesznek. Bodó János Aktuális portré cA ín ltot (^negáld! Hatalmas detonáció rázza a vágatot. A Komarov-bri- gád tagjai a robbantástól távolabb beszélgetnek. Éjjel fél kettőt mutat az óra. Valamelyik odaszól a bri­gádvezetőnek, Csegöldi Sándornak. — Jó neked, Sanyi. Ott leszel a kongresszuson. Reméljük, beszámolsz majd mindenről... A szocialista brigád ve­zetője gondolatban már a kongresszusi teremben van. Figyelemé azonban a mun­kára terelődik. — Egészségetekre! — szól, s csomagolja a megmaradt elemózsiát. — Menjünk fiúk... A füst már kihú­zódott. . . Hatan indulnak a lég­vágat felé. — Gyerekek, sok ez a szén. Lehet, vagy harminc­öt csillével. Vigyázzatok! Nem tetszik ez nekem... Jenő! — fordul a munkatár­sához, Horváth Jenőhöz — hozzál lámpát, megmér­jük a metánt... A kőzet­nyomás sem tetszik. Fi­gyeljetek mindenre. Percek alatt mindent át­vizsgálnak. Se metángáz, se szénsav. Pedig a tiribe- si bánya éppen ezekről „híres”. Csegöldi már nyu- godtabb. Minden szava megfontolt. — Beszorult ez a szén. Rárobbantunk — fordul társaihoz, s már készülőd­ne, amikor észreveszi a vi­zet. — Vigyázz!... — kiált. — Jön a víz! Riasztás! Pillanatok alatt megmoz­dul a bánya. Mindenki tud­ja: a kettes csapatban me­tángázzal együtt betört a víz. Az emberek fegyelme­zetten cselekszenek. így nem történhet baj. Csegöldi is szorítja, s közben gondolko­dik: „Szerencsétlen vagyok. Még minden esetben, ha víz — vagy gázbetörés volt a bányában, ott kellett len­nem... Miért van ez így?...” A mérés érdekes adatot bizonyít. Percenként 1&0 li­ter víz zúdult a 2,500-as TH gyűrűvel biztosított vá­gatba. — Sanyi! Brigádot cse­rélnek. Átmegy a huszon- kettesre, itt Forgács Istvá- nék végzik majd a, men­tést. Ök a bányamentők... — adja ki az utasítást az aknavezető. Csegöldi elfoglalja új be­osztását. Csak egy műszak telt el. s mintha a bánya ördöge kísérné, megismét­lődik a korábbi esemény. A 22-es csapat munkahelyén is betör a víz... — ...így történt. Gondolat­ban már a kongresszuson voltam, figyelmemet azon­ban a bánya kötötte le. Ha a brigád tagjai — átlagos életkor alig haladja meg a huszonhat évet — nem fe­gyelmezettek, talpraesettek, akkor nagyobb baj történ­hetett volna — emlékezik vissza a néhány nappal ko­rábban történt eseményre Csegöldi Sándor. A ragyogóan tiszta szobá­ban, ahol beszélgetünk a vit­rin köti le a figyelmemet. Csegöldi kitüntetéseit né­zem. Hat érem sorakozik egymás mellett. Itt van a KISZ aranykoszorús jel­vénye, a Munkás—Paraszt Hatalomért Érdemérem, a Kiváló bányász kitüntetés, a Szocialista Munkáért Ér­demérem, s amire a leg-, büszkébb a Munka Érdem­rend ezüst fokozata, amit április 4-én kapott. És még egy. Négy év munkája, ma­gatartása, életmódja után megérdemelt szocialista bri­gád jelvény bronz plakett­je. — Mindezeket úgy érzem, egykori tanítómnak, a már nyugalomba vonult brigád­vezetőmnek, Langa Gyula bácsinak köszönhetem. Tőle tanultam a mesterséget. Nem volt ő vakmerő, de nem is félt. Bátor volt, mindent tudatosan csinált. Ezt tanul­tam tőle, s így cselekednek a brigádtagok is... Csegöldi a KISZ Központi Bizottságának póttagja, az alapszervezet vezetőségi tag­ja. Szerény ember. Amikor teljesítményükről érdeklő­döm, nem dicsekszik. Pedig lenne mivel. Az első félév­ben 11 százalékos teljesít­ményt értek el. Ez azt je­lenti, hogy a frontelőkészí­tésben kereken egyhónapos előnnyel dolgoznak. — Meghívtak a kongresz- szus elnökségébe. Erre büsz­ke vagyok, öröm számomra, hogy nem kell szégyenkez­nem a többiek előtt. Tu­dom, a szünetekben beszá­molunk egymás munkájá­ról. Nek^m is van mondani- valóm. Például az, hogy a bányaüzem fiataljai teljesí­tették kongresszusi vállalá­sukat. Százharmincezer fo­rint értékű munkát végez­tünk el a régi akna-gépház leszerelésével, bontásával, hogy megkezdhessék az új láncpálya építését. Ez a re­konstrukció időbeni elvégzé­séhez rendkívül fontos volt. Mintegy ötvenkétezer fo­rintot kap a munkáért az alapszervezet. Hogy mire költjük? Majd döntenek a fiúk... Szeretnénk kirándul­ni a családtagokkal együtt... Ma már ott ül a KISZ VII. kongresszusának el­nökségében. Hallgatja a re­ferátumot. Gondolatban azon­ban itthon van, a tiribesi bánya kettes munkahelyén. Mi van a brigáddal? Meg­szűnt-e a víz. van-e még gáz a munkahelyen? Mert a fiúk azt ígérték „amíg a kongresszuson vagy, mi őr­séget állunk, itt a munka­helyen...” Somogyvári László

Next

/
Oldalképek
Tartalom