Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
1967. június 25. Vasárnap NOBR A t> 5 Hol kell felszállni a vonalra? | A Meteorológiai Intései jelenti: Nehéz előre jósolni — Ha a tehenészet jól megy, abban nekem is részem van. A tehén nem nézi, mit firkál alá a gondozó. A körülötte levők meg jót kacagtak, hogy le is kellett pisszegni őket, ne zavarják a központi küldött beszédét Az öt vállalkozó pedig rövid mérlegelés után úgy döntött, hogy Hunyadit kihagyja a jutalomból, minthogy jól dolgozott ugyan, de csúfoló- dott, kényeskedett egész éven át. Azután a brigád mégis csak többet tett. Hunyadi előbb a tsz-elnö- köt környékezte meg. — Ez nem igazság — mondta. Az elnök nevetett: — Nem váltottál jegyet. Hogyan akarsz felülni a vonatra? Hunyadi nem restellt másnap beutazni a járási székhelyre és felkeresni sérelme miatt a járási párttitkárt. Hogyan, hogyan nem, annak sem jutott eszébe hirtelen más hasonlat: — Hunyadi elvtársi — mondta — Ha maga tovább akar utazni otthonról, akkor ott kell felszállni a .-'vonatra. Én itt mit is intézhetek. Tudomásul veszem, hogy be akar lépni a szocialista csapatba. De én nem dönthetek a társai helyett.. Hát ez volt az előzménye annak, hogy az idén Hunyadi Vendel elsőként írta alá a tehenészek szocialista szerződését Lakos György — Tessék, ez itt Európa tegnapi időjárása! — Elég súlyos Legalább másfél kiló. Kezemben tartom a felhőket, szeleket. Celsius fokokat esőket és havat — számokban. A gondosan összegöngyölt papírtekercs — Európa tegnapi időjárása —, a beavatatlan- nak nem több, mint végtelen hosszúságú számoszlopok sora. Papírkígyón titokzatos jelek, amelyek ezer kilométerekről érkeztek Budapestre, az Országos Meteorológiai Intézet telex-szobájába. A meteorológusoknak ebből a titokzatos eszperantójából lesz a mindany- nyiunk számára érthető időiárásjelentés és előrejelzés is. Táviratok 600 városból A hosszú, keskeny teremben éjjel-nappal kattognak a telex-gépek. Dr. Kardos Béla, az előrejelző osztály meteorológusa a falon függő térképre mutat Vastag vonalak futnak Budapestről Moszkvába, Prágába, Belgrádba és Maina-Frankfurtba. Ezekkel a városokkal tart közvetlen kapcsolatot az intézet. A vékony vonalak egész Európát átszövő pókhálója Párizstól Stockholmig, Génitől Londonig minden nagyvárost érint: ezekből érkeznek az adatok. A táviratok Európa mintegy 600 városának. körzetének időjárási jellemzőit juttatják Budapestre. — Az intézetben működő hálózattal minden szükséges adat beszerezhető a szél irányáról, sebességéről, a hőmérsékletről, légnyomásról. légnedvességről, a felhőzet szintjéről és fajtájáról — mondja a meteorológus. — Sőt, van egy készülékünk, amely azonnal meg Is rajzolja az átlagos hőmérsékleti térképet. A moszkvai és a Maina-Frank- furt-i adóból rádión kapjuk a teljes északi félgömb hőmérsékleti értékeit Légtömegek a térképen A Meteorológiai Intézet előrejelző osztályán is megszakítás nélküli a munka. A külföldi központokból három, hat és tizenkét óránként, az ország 22 városából pedig minden órában jönnek a táviratok. A táviratokat itt fordítják le — időjárási térképekre. A fordítások sokféle „műfajban” készülnek: a legalacsonyabb éjszakai és legmagasabb nappali hőmérsékletekről talajszinti térképek, magaslégköri és szél-diagrammok, a légtömegek vándorlását jelölő térképek. Mind között a legfontosabb az a négy térkép, amely az Atlanti-óceán keleti felétől az Uraiig. Grön- landtól Észak-Afrikáig terjedő terület időjárás-jellemzőit mutatja. Az egész világon azonos időpontokban, a greenwichi idő szerint minden 6 órában végeznek meteorológiai méréseket, s a külföldi központoktól kapott adatok alapján készül el minden nap négyszer a meteorológiai nagytérkép. — Ezek a térképek olyanok, mint egy film különálló kockái. S mint a filmen a mozgást, az Időjárás folyamatát is csak úgv látjuk, ha ezeket a kockákat egymás mellé tesz- szük. Ezekből történik az előrejelzés. 75 százalékban beválik Az előrejelzés 75—85 százalékban válik be. Hivatalosan 36 órára jelzik előre a várható időjárást, de előfordult már az is, hogy kétszeres időtartamra előre látják a folyamatokat — viszont nem egyszer még 24 órán belül is nehéz „jósolni”. A hazai állomáshálózat egyes pontjai ugyanis távol esnek egymástól, s az állomások közti területek időjárási viszonyai — „láthatatlanok”. Olyan „varázs- szem” kell tehát, amely itt' is látóvá teszi a meteorológust, ez pedig az időjárási radar lesz. Az idén állítják fel a Ferihegyen, s ez majd száz—kétszáz kilométeres körzetből ad tájékoztatást a légkörben kicsopódó termékekről. A távprognózis-osztályon egy bécsi biztosítási társaság megrendelésére készült időjárási naptárt tesz elém dr. Berkes Zoltán. — Magyar lapok is átvették — pedig közönséges szélhámosság. Tudományosan teljesen lehetetlen egy évre előre jelezni, melyik napon mennyi eső esik. Ez, Magyarország földrajzi fekvése miatt még egy hónapra sem lehetséges. Rendkívül változékony időjárásunkban — Európában miénk a pálma ebben a tekintetben —, az atlanti-óceáni, földközi-tengeri. és a szárazföldi éghajlat egyenlő súlyban érvényesül; negyedik hatásnak pedig itt van a legközelebbi, a — Kárpátok. Az összes rendelkezésre álló adatokat, a száz évre visszamenően vizsgált éghajlati valószínűséget. a tihanyi Geofizikai Obszervatóriumból naponta jelentett mágneses változásokat figyelembe véve, legfeljebb két hétre jelezhető előre az időjárás — 70—75 százalékos pontossággal. A jövő a műholdban — A fejlődést a műholdak „bevetésétől” várjuk. A terv: a légtérben 2000 léggömb végezné a méréseket, az adatokat a meteorológiai műhold venné fel és közvetítené a földi megfi gyelőáilomásokra. Dr. Tänczer Tibor, a műhold-meteorológia kutatója szerint Magyarország talán mái az idén bekapcsolódik a műholdmeteorológiai hálózatba, s Földünk „útitársainak” méréseit nálunk is felhasználják a prognózishoz. A műhold — az atomkor meteorológiai varázsszeme — 600 és 1400 kilométer közötti magasságból teszi láthatóvá a meteorológus számára a földi felhőzetet. — Milyen lesz az idei nyár? A távpnognosztizor széttárja karját. Bársony Éva cA húzókéi)esek aramjérnie Az Ogy úgy indult, mint a szövetkezeti demokrácia próbaköve: a hat tehenész ösz- szegyülekezett, és Petur Gáspár megtette a javaslatot: — Halljátok, csináljunk mi is szocialista csapatot! Alaposan mérlegelték, hogy a nagyobb elfoglaltságon és dicsőségen kívül származik-e valami kézzelfogható hasznuk is a vállalkozásból, mígnem Szita Pál hozzászólása a címért való küzdelem mellett döntött: — Nem árt az nekünk, ha művelődünk is és nemcsak mindig a tehén farát nézzük. Ha meg jobban dolgozunk, annak elsősorban mi látjuk a hasznát. Több lesz az egység, azután a tsz a szocialista címet elérő brigádokat külön is jutalmazza. A többiek helyeseltek és megszavazták Petur Gáspár indítványát. Azaz, egyvalaki kivonta magát a kezdeménye- zes megvalósításából, mégpedig a nagy és erős Hunyadi Vendel. Amikor a szocialista szerződés aláírására került volna sor, a nagytestű és szorgalmas tehenész megkötötte magát: — Én ezt nem írom alá. — Tán nem értesz egyet? — kérdezte idős Petur. — Arra engemet senki nem kötelezhet, hogy veletek együtt menjek mozit nézni. Meg hogy könyveket olvassak. Nem vonom ki magamat a munkából, de tanfolyamra nem iratkozom be. Attól még a marha nem ád több tejet, hogy én esténként a szemináriumra készülök. Hunyadi bejelentése kínosan és váratlanul érte a többi tehenészt, hiszen vállalási pontjaikat mór megbeszélték az elnökkel és a párttitkárral is, s mindenkit úgy tájékoztattak, hogy a legteljesebb az egyetértés. Nem használt azonban sem szidalom, sem jó szó. Hunyadi Vendel rendkívül makacsnak bizonyult és szinte tetszelgett is, abban, hogy ő milyen különleges ember, mennyire kezében tartja és korlátozza a többieket. A többiek viszont módot kerestek a kezdeményezés megvalósítására. — Hát aláírjuk öten — mondta egy reggel az öreg Petur. — Attól még nem dől össze a világ, ha csak öten nyerjük el a címet. — Hunyadival meg mi lesz? —■ kérdezte Kovács Imre, a csapat legfiatalabb tagja. — Mi lenne? Dolgozik, mint eddig. Csak nem vesz r^szt a közös akcióban... S ebben maradtak. Hunyadi Vendel pedig, miután a többiek nagy egyetértéssel mégis megindították a vállalkozást és a szövetkezeti közgyűléseken minduntalan szóba kerültek apróbb-csep- rőbb közös cselekedeteik, igyekezett úgy feltüntetni a dolgot, hogy ő mennyivel jobban járt azzal, hogy élvén a szabad döntés lehetőségével, kimaradt. Ügy mutatta, hogy ö az időmilliomos a többiekkel szemben, akik pihenőidejüket is utazgatásra, meg mindenféle folyóirat és könyv megvitatására fordítják. Ezek még a pálinkaivást is abbahagyták, amióta összeközösködtek, pedig hát az az egykéi féldeci, amit reggelenként megittak, csak arra jó, hogy ne érezzék annyira az istállószagot. Mindegy, az ő dolguk. Ami a tehenek hozamát illeti, abban valóban nem történt különösebb változás, s ha javult is a tejelési átlag, azt elsősorban a jó legelővel, bőséges takarmánnyal magyarázták. Azután Hunyadi sem maradt el a többitől. Mert amikor olyan jelek kezdtek mutatkozni, hogy a társak tehenei is belecsatlakoztak a szerződésbe és több tejet adnak, mint azok, amelyeket kí- vülmaradt tehenész gondoz, igyekezett ellesni a többiektől az etetés és gondozás újabb fortélyait. Szépen egy sorban haladtak tehát, mint azelőtt. Hát így kezdődött, öten igyekeztek teljesíteni mindazt amit egy zimankós, téli napon papírra fektettek, Hunyadi meg csak úgy önmagának, magára maradva hányta az almot. El is nevezték maguk között „maszek-parasztnak.” Egyébként a tehenészetből nem zárhattak ki, mert szervezetileg mégiscsak oda tartozik esztendők óta és nem juhászokhoz, vagy a sertéshizlalókhoz. Egy napon vendégek jártak a tsz-ben a járási párttitkáraal az élen. Amikor a szarvasmarha-istállók megtekintése került sorra, óhatatlanul szóba hozták a szocialista címért küzdő munkacsapat szokatlan és furcsa helyzetét. így azután amikor Hunyadi elé ért, a következő kérdést tette fel a titkár: — Mondja már meg őszintén: miért maradt ki a dologból? Hiszen tudom, hogy szorgalmas ember. S nem is olyan idős, hogy ne jönne jól egy kis tanulás, művelődés. A jó pap is holtig tanul... Hunyadi hatalmas kezével a tarkóját vakarászta. — Hát ez úgy van — mondta nagysokára — aki nem vált jegyet, az nem ül fel a vonatra. A küldöttség tagjai jót nevettek és tovább álltak. Az efféle epizódokon kívül tehát nem történt különösebb esemény, kivéve azt, hogy egy esztendő után az öt tehenész kiérdemelte a szocialista címet és amikor a szövetkezet is miniszteri jutalomban részesült, minden gyűlésen, megmozduláson dicséretet kaptak a különféle szocialista brigádok, munkacsapatok, köztük a tehenészek is. ' A napokban pedig sor került arra, hogy átadják a tsz- tagoknak a miniszteri elismerő oklevelet és tizenötezer forintos szabadon felhasználható pénzjutalmat. Hát ebből a tizenötezerből, a nagy tejhozam eléréséért, négyezret a tehenész csapat kapott. A négyezer forintnak varázslatos hatása lett Hunyadi Vendel életében. Az ünnepi közgyűlésen, csak a feleségének súgta oda: — Meglátom, ki mernek-e hagyni belőle! Kis idő múlva hangosan jelentette ki. A falon oklevelek és fényképek, egy-egy időszak, kirándulás emlékei. A sorba épített gépek fölé munkásnők és férfiak hajolnak. Készítik a húzókövet, ami végeredményben nem is kő, hanem igen kemény vídia. Tűnél hegyesebbek a szerszámaik, és a méreteket századmilliméterekkel jelzik. A kő, amit készítenék, a Salgótarjáni Acélárugyár dróthúzógépeinek lelke. Szerszám, ami időnként elkopik. Hogy mennyi idő alatt? Ezelőtt néhány évvel még átlagosan 1340 kiló készárunál kellett cserélni, legutóbb már erősen megközelítette teljesítményük a két tonnát. Mi okozta a változást? Egyszerűen az, hogy a brigád javította a minőséget. Nem teljesítményben dolgoznak, de azért van mércéjük. Kiszolgálói a huzalműnek, és a legfontosabb, hogy mindig legyen elegendő olyan szerszám, amilyet a gyártás igényel. Van is. Az üzem termelése évről évre növekedett, viszont a szerszámköltség csökkent. Tavaly például öt hónap alatt még 1119 új húzókövet vételeztek a raktárból, az idén ennyi idő alatt csak hatszázhuszat. Egyenkint 434 forint a kövek ára, így érdemes számolni, mit jelent a jó munka. Egy korábbi újítás révén az eltört vídiát ma már lecsiszolják, rézzel beforrasztják, kifúrják kisebb méretű húzókőnek. Így újat takarítanak meg vele. Munkájuknak egy másik mércéje még pontosabb: az egy tonna huzal előállítására jutó szerszámköltség. Tavaly éves átlagban 26 forint 44 fillér volt Az első negyedévben már 25 forint alá szorították és április, május együttvéve már 20 forint alatt volt. Hat hónap alatt 131 ezer forintnál több a megtakarításuk. A brigád tevékenységének fokmérője a végzett munka. Évről évre úgy dolgoztak, hogy abban nem talált a kritikus értékelés sem hibát. De találni itt mást: szocialista brigádhoz méltó közösségi életet. Hol van már az az idő, amikor a brigád asszonyai között napirenden volt a nézet- eltérés? Ma egymást segítik mindenben. Mede Lajosné, az egyik legügyesebb és egyben alapító brigádtag egyéni vállalása, hogy a hat órában dolgozó Illés Annát tanítja meg év végéig az önálló munkára. A naplóban egyébként sok az olyan egyéni vállalás, hogy a szakma nagyobb felkészülést Igénylő fogásait, a kényesebb munkát sajátítják el. As üzemrész takarítónője egy idős, beteges asszony volt. Már nyugdíj előtt állt, és bizony eléggé nehezére esett a munka. Egy napon az egyik női brigádtag segítette, másnap a másik. Hogy kié volt az ötlet nem lehet tudni, a lényeg, hogy valóságos verseny indult közöttük. Ki tud a saját munkája mellett szebben takarítani, nagyobb rendet, tisztaságot teremteni. Az idős asszonyra kevesebb munka jutott. Hosszú ideje van becsület- boltjuk. Négyszáz forintos árukészlet a szekrényben. Cigaretta, csokoládé és egyéb olyan dolgok, amelyekre napközben szükség van. Még egyetlen alkalommal sem volt hiány. Szerémi Istvánná, a brigád egyik tagja pedig mindig gondoskodik a pótlásról. Olyankor a tányérból elviszi a pénzt, és árura váltja. Egy időben a fizetés is így történt. A brigédvezető egy összegben felvette és kirakta az asztalra. Mindenki annyit vett el belőle, amennyi a céduláján szerepelt. Egyszer a bérosztályon két brigád pénzét felcserélték. Az egyik helyen elfogyott a pénz, a másikon maradt. Azóta van ismét a régi, mindenkinek személyesen kell a pénzért menni, felsőbb utasításra. A brigád jutalmából egy rész mindig a közös kasszába megy. Kirándulások, rendezvények költségeire használják. Most 800 forint van a számlán. Van egy másik alap is, havi két forintokból gyűlik össze, beteglátogatásra tartalékolják. A dobozban 541 forint van most is a rendszeres fel- használás mellett. A férfi brigádtagoknak több mint a fele annak idején egészségi okok miatt került ide. Itt teljes értékű munkát végeznek, amihez nem fizikai erő, hanem inkább végtelen türelem kell. Kényes a munka, és mindig van ami fejtörést is okoz. A védőgázas huzal és a bútorrugó anyaga igen kényes. Nagyon finom felületet igényelnek, mert re- zezik is azokat. Szinte eszik a húzókövet. A Gagarin brigád célul tűzte, hogy megoldja a problémát. Már meg is kezdték a kísérletet. Finomabb dörzsporral készítik a húzóköveket, ettől várják a simább felületet és a szerszámok nagyobb élettartamát. Az élet az eltelt nyolc év alatt Igen sok tapasztalatot adott már. Kevesebben vannak, mint amikor kezdték, és mégis kiszolgálják a megnövekedett termelést. A 26 tagból álló szocialista brigád kiérdemelte az aranyplakettet, és tagjai közül 14 az aranyfokozatú jelvényt. Ezüst, bronz és zöldkoezorús jelvényes is van közöttük. Ketten még hatórásak, fiatalkorúak, de ők is olyan családban kezdték a munkáséveket, amelyben bizonyára folytatják Is csakúgy, mint idősebb társaik már hosszú évek óta. Vietnami műszak Péter-Pálkor A ludányhalászi egyesült szövetkezetben 12 szocialista brigád működik 150 taggal, mégpedig három-három traktoros. fogatos, tehenész és növénytermesztő brigád. Legfőbb célkitűzésük, hogy idejében és jó minőségben teljesítsék, vágy túlteljesítsék a szövetkezet tervét. A növénytermesztő brigádok tagjai egytől-egyig asszonyok s a közös munkákból alaposan kiveszik a részüket. Egy-egy asszonytag a három holdnyi kapásterület ápolásán kívül szénagyűjtést és aratási besegítést is vállalt. A nógrádszakáli üzemegység női szocialista brigádja jelenleg a 380 hold rétiszéna betakarításában segít a férfiaknak. Ott hirdették meg a Péter-Pál napi vietnami műszakot is. Felajánlották, hogy június 29-i munkájuk egésznapi jövedelmét a vietnami édesanyák és kisgyermekek megsegítésére küldik. A kezdeményezéshez elsőként csatlakozott a brigád két legidősebb asszonya, a 75 éves Pityi Jánosné és a 64 éves Demus Pálné. Szeretnék, ha kezdeményezésük a megye többi női szocialista brigádjában is kővetőkre találna. Bodó János
