Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-24 / 147. szám

4 N66BÄD 1967. június 24. szombat rádió és a televízió Aktuális beszélgetés nyári gyermek- és ifjúsági műsora é A levéltárról A személynevek toldalékolása Szavainkhoz különböző tol- dalékok (végződések) járulnak. Ezek a toldalékok a követke­zők: ragok — Aranyhoz, Pe­tőfi-reí, Jókai-na/c; jelek — Vörösmarty-é, Hunyadi-alc; képzők: petőü-es, lenini. A ragok mondatokká fű­zik össze a szavakat, azaz kifejezik az egyes szók mon­datbeli szerepét. (Bem, nagy, szeret, Petőfi—Bem nagyon szereti Petőfit.) A jel módosítja a szó jelen­tését. Széchenyi nagy ember. — A Széchenyiek — Ferenc, István — történelmünk nagy­jai közé tartoznak.) A képző pedig megváltoz­tatja a szó jelentését. (Lenin­től származnak a lenini esz­mék). Mai cikkünkben vizs­gáljuk meg a személynevek­hez vagy személynévként hasz­nált más fogalmakhoz kap­csolódó ragok és jelek he­lyesírásának problémáit. A személynevekkel általában egybeírjuk a ragokat: Eötvös­nek, Berzsenyivel, Pannonius- hoz; Hadúrral. Jupiter ért, Ze­uszig. A többtagú nevek írásában az utótaghoz kapcsolódik a rag: Hunyadi Jánossal, V. Lászlónak, Ányos Pálban, Fa- ludi Ferencért, A legtöbb helyesírási nehéz­ség a családnevek -val. -vei rágós alakjainak leírásából adódik. Mindnyájan tudjuk, hogy a -val, -vei határozórag v-je hasonul, ha előtte másfajta mássalhangzó van. (Lábbal, lánccal, náddal, rálfal stb). Ez történik a nevek eseté­ljen is. Lássuk az előfordul­ható eseteket: [ Ha a név rövid egy­J * jegyű mássalhangzóval végződik, akkor a teljes ha­sonulásból keletkező hosszú mássalhangzót kettőzéssel je­löljük: Kis -(- vei — Kissel; Sólyommal, Simonnal, Vitéz­zel. 9 Ha a név végén rö­*■** vid mássalhangzót je­lölő kétjegyű betű van, csak az első jegyét kettőzzük: Nagy 4- val = Naggyal; Martino­viccsal, Királlyal Darázzsal, ’ * Neveink végén hosz- szú (kettőzött) mássalhangzók is előfordulhatnák. Ilyen eset­ben — a teljes hasonulás miatt — három egyforma mással­hangzó kerülne írásban egy­más mellé. Ez pedig látvány­nak is csúnya. (Pl.: Papppal). Ilyenkor a hasonult ragot kö­tőjellel kapcsoljuk a teljes névhez: Papp + val — Papp­pal; Kiss-sel, Széll-lel, Vass- sal. Idegen írásmód szerint írt személynév esetén is hasonló­an járunk el: Grimm-mel, Hermann-nál, Scott-tal. Ha a név régies be­* tűvel végződik, a ré­gies betűt változatlanul hagy­juk, a ragot pedig hasonult formájában kapcsoljuk hozzá: Madách + val = Madáchcsal; Kossuthtal, Takátscsal, Végh- gel. A mássalhangzóra vég­* ződő keresztnevek -val, -vél határozóragos alakjainak helyesírása mindenben meg­egyezik a -val. -vei rágós csa­ládnevek írásával: (Gézával), Elemérrel, Zoltánnal, György- gyei, Károllyal, Mihállyal. (Az elválasztások esetén azonban természetesen kiírjuk a hasonulásból keletkező hosz- szú kétjegyű mássalhangzók minden betűjét: Kodállyal — Kodály-lyal, Hajnoviccsal — Hajnovics-csal; György-gyel, Milialy-lyal) A -k többesjelt általában közvetlenül kapcsoljuk a sze­mélynevek változatlan nagy kezdőbetűs formájához. Pél­dául: — Az Árpádok hazát sze­rezve megteremtették és meg­szilárdították a magyar feu­dális államot. — A Hunyadiak egész Euró­pát is védve feltartóztatták a törököket. — A Kossuthok, Petőfik és Táncsicsok kora mindig lelke­sítette a magyar ifjúságot. Fenti példáink mindegyiké­ben az amúgy is sokat jelentő nagy nevek még gazdagabbá, még ragyogóbbá lettek a töb­besjellel kifejezett jelentés- módosulással. De megtaláljuk ennék ellenpárját is nyelvünk­ben. Kis kezdőbetűvel írjuk az olyan tobbesjellel ellátott tu­lajdonneveket, amelyeknek rosszalló, lekicsinylő értelmük van: hitierek, pecsovicsok, guislingek; Háryjánosok, pató- pálok. — A hitlerek felgyúj­tanák a világot, hogy végülis önnönmagukat is fel gyú itas­sák. Tóth Imre A Magyar Rádió és Tele­vízió ifjúsági és gyermekosz­tálya a nyári vakáció idejé­re sűrített programot állított össze. Naponta változatosan segíti a vakációzó diákok szórakozását, hasznos időtöl­tését. Az ifjú hallgatók a nyári hónapokban is mese­játékok, rádiójátékok, össze­tett szórakoztató műsorok, filmek, sportesemények között válogathatnak. A mesejátékok sorában ke­rek tucatnyi érdekes törté­nettel ismerkedhetnek meg a kicsinyek, de bőséges szóra­kozási lehetőség kínálkozik rádiójátékok, folytatásos mű­sorok. zenés összeállítások formájában a nagyobbaknak is. A televízió programja két alkalommal is színes összeál­lítást ad az Aranyérmes út­törők műsorából, ifjú világ­járók beszámolnak útiélmé­nyeikről, Művészinasok a Du- na-kanyarban címmel hely­színi adásra kerül sor Szent­endréről és Zebegényből, ugyancsak helyszíni közvetí­tés mutatja be a gödöllői ál­latidomító telep munkáját. A televízió több alkalommal Csak gyerekeknek címmel színes nemzetközi filmműsort sugároz, és külön figyelmet érdemlő a Francis a nagy­vadak országában című fran­cia filmsorozat, mely 52 rész­ből áll, s amelynek néhány darabja már a nyáron adásra kerül. Napközit kap Ságiijfalu Sag újfalun mintegy hetven gyer­meket szeretnének szüleik nap­közi otthonba járatni. Az otthon megteremtéséhez a legfontosabb feltétel — a helyiség — adott. A helyi tanács a községfejlesztési alapból és állami támogatásból tavaly majdnem negyedmillió fo­rintért vásárolt pedagóguslakást; így a szükséglakásként használt terem a kisdiákok rendelkezésére. A községi tanács szívesen meg­építi — a KÖJÁL kívánságának megfelelően — a konyha mellé a mosogató helyiséget. Az üzemeltetéshez szükséges költségfedezet biztosításától nem zárkózik el a szécsényi járási tanács. Ennek érdekében hitel­átcsoportosításra kér engedélyt a megyei tanács végrehajtó bi­zottságától. Bizonyosra vehető, hogy ősszel egy csoporttal meg­kezdi működését a ságújfalui nap­közi. Újra lehet kezdeni Doboay Imre regénye [17.| — Ezúttal mégsem erről van szó — mondja Deső. — Erről is. Ne legyen na­iv, főhadnagy úr. A disznó- ságok megítélése attól függ, melyik oldalon követték el őket. — Ne haragudjon, de ez ci­nizmus. — Rendben van. Halljuk az ön elméletét. Gallai gyulladt szemmel bá­mul maga elé, azt hiszem, az egészből egy szót sem hall. Szüntelenül iszik, a szesz gő­ze végképp kilendítette abból az állapotból, amelyben még érdeklődni tudott a dolgok iránt. A főjegyző furcsán megnyugodott, a levegőben ló­gó veszedelem fantomja né­ki egyszeriben realitássá lett. Az esperes elővette brevirá- riumát, de becsukva nyugtat­ja a térdén, fáradtan bámul a semmibe. — Nincs elméletem — mondja Deső. — Csak szégye­nem. — önnek? Azt hiszem. mindent megtett. Ritkán lát­ni ilyen szépen dekorált tisz­tet. — Mindnyájan szégyelljük magunkat, akik gondolko­dunk. Az első ütközet után azt mondtam magamban, nem. Később is mindig mond­tam, és mindig magamban. Ha felfűzném ezeket a né­ma nemeket, ijesztő rózsafü­zér lenne belőlük... Bereg- ben elvitték a szállásadómat, egy kacskakezű, girhes falusi szabót. Szidta a németeket, a háborút, minek kell kihajtani a magyar fiúkat, idegen föl­det trágyázni a testükkel, emberi mivoltából minek kell kivetkeztetni mindenkit. Han­gosan. Érti? Ez a nyomorult kimerte mondani. Hát mit ér a belső tiltakozás? Semmit. Rohadt alku. Kiabálni kellett volna... Akarni valami mást, és amellett kitartani. De nem tudtunk választani. Nem mertünk dönteni. A gyáva folytatással csak növeltük a felismert bűnt. És nem is az, amit elkövettünk, nem az a nagyobb, hanem amit elmu­lasztottunk. Amit nem tet­tünk meg, pedig kellett vol­na. — Érdekes. Nincs tovább? —Ne legyen fölényes. Én nem értek a politikához, ön ebben bizonyára professzor hozzám képest. De bukott professzor, ezt kár is tagadni. — Igaz. Most legalább úgy látszik. Sajnos, ön azt hiszi, hogy ez az egész... magyar ügy. Verje ki a fejéből. — Azzá lehetett volna. Igen! Német tisztektől tu­dom, a szomszéd országokban milyen erős a nemzeti fel­kelés. — És milyen áron? — így is pusztulunk. De ér­telmetlenül. És hiába beszél nekem, szerb ügy lehet? Ro­mán, csehszlovák, lengyel, mindenféle, csak magyar ügy nem lehet? De miért nem? Kérem, én történelemtanár vagyok: mindabból, amit itt ezer éven át végigcsináltuk, mivel cáfolja meg, hogy a magunk zászlója alá is oda tudunk állni? Épp, amíg ma­gunkért verekedtünk, akkor volt becsületünk mások előtt Is. Egyik felettesem azt mond­ta. szegény jó főméltóságű urunk belehülyült a háború­ba. De nem akadt más? Se mellette, se ellene? Engem Minden megyének van le­véltára. Csőn grad bari például négy. Nógrádban egy sincs. 1950-ig Balassagyarmaton, a volt vármegyeházában ka­pott helyet, miután az szo­ciális otthon lett — Buda­pestre került a levéltári anyag. Közben sok pótolhatat­lan irat — főlevéltárosok hiá­nyában — elkallódott. Tol­nából szalonnacsomagolásra használt Madách levél került elő — véletlenül. Közben pezsgő honismereti mozgalom bontakozott ki Nógrádban is. A múlt írá­sos emlékeinek távolléte miatt a kutató munka meg­rekedt. Ezért volt a jövő szempontjából nagyjelentőségű a megyei tanács végrehajtó bizottságának tavalyi határo­zata: a Nógrád megyei le­véltár teljes anyagát vissza kell telepítem! A hatmillió forintból Salgó­tarjánban 1970-re megépülő négyszintes levéltár-múzeum- kiállítási csarnok 2250 négy­zetméter alapterületű lesz: az ország legmodernebb ilyen ren­deltetésű létesítménye. Amíg elkészül, ideiglenes helyre — a volt megyei kórház egyik épületébe — költöztetik az anyagot. A Pest—Nógrád me­gyei Levéltári Központ igaz­gatójával a meglevő — nóg­rádiak előtt alis ismert — írá­sos emlékekről beszélgettünk. — A két megyéből össze­sen 11 ezer iratíolyómótemyi anyagot őrzünk. Egy iraitfo- lyómóterre 3000 lapot számo­lunk. Az egészből 1150 folyó- móternyi anyag nógrádi vo­natkozású. Ez hozzávetőleg hárommillió közhivatali ere­detű és személyi irathagya­tékot jelent. — Milyen az eredetmegosz­lás? — Kilencven százaléka hi­vatali anyag: községi, várme­gyei ügyiratok. A többi ma­gán, családi vonatkozású. — Tárolási viszonyok? — Rosszak. Rohamosan sza­porodik az anyag, a terület viszont nem növekszik. Az iratok fele pincében., rossz körülmények között poroso­dik. Minél előbb kezdődik a költözés, annál jobb. Ne­künk is, meg a nógrádiaknak is. — Érdekesebb írásos emlé­kek? — A vármegyei közgyűlé­sek anyaga 1597-től meg van. Pest és Szabolcs-Szatmár ki­vételével országosan ez a legrégebbi időktől megőrzött ilyen jellegű megyei emlék. A törvényszéki periratok 1872-től 1944-ig nincsenek meg. A többi igen. A ma­gán irathagyatékokból jelen­tősebb a Gréczi családé (1716-tól 1882-ig), A Bory— Madách anyag (1608-tól 1864-ig), dr. Koltái Ernő és dr. Kirsner János ügyvedek írásos emlékei. — Hogyan kívánják a köl­tözést lebonyolítani? — A nógrádi anyag becso­magolva, útra készen áll. Most a kutatók számára is hozzáférhetetlen. Ügy gon­dolom, legkésőbb az év vé­géig Salgótarjánba tudjuk a felbecsülhetetlen értékű ira­tokat szállítani. Húsz bútor- szállító gépkocsi egy hónap alatt elvégezheti a nagy mun­káit. Ehhez lenne szükségünk a nógrádi honismereti szak­körök tagjainak aktív közre­működésére. Bizonyos, hogy a társadalom emlékezetéül szol­gáló levéltár leköltöztetese újabb lendületet ad a megye múltja iránt érdeklődők ku­tató munkájához. (rozeonyi) Hossássólá* „A felnőtteké a felelősség" című cikkhez Sok szemrehányás illeti a vendéglátóipari dolgozókat, mert ittas egyéneket szolgál­nak ki, és az alkoholizmus el­leni harcból nem veszik ki kellőképpen részüket. Tagad­hatatlan, vannak ilyenek is, de ezeket maguk a vendéglá­tóipari dolgozók ítélik el első­sorban. Kétségtelen, hogy kel­lő megértés, tapintat és rutin sokat segíthet az ittas egyé­nek magatartásával létrejött incidensek helyes levezetésé­nél. Nem szükséges a szakmá­hoz érteni annak belátásához, hogy egy-két ittas egyén egy forgalmas üzletben sokkal többet árt az üzletnek, és ezen keresztül az ott dolgo­zóknak is, mint az az összeg, amit ott elköltenek. A részegek eltávolítása nem kellemes feladat. Ha nem akarják őket itallal kiszolgál­már a Tiszántúlon megkör­nyékeztek néhányszor, adjak nyolc—tíz fegyvert, vagy hú­szat, valamicske töltényt is hozzá... hát ne verjem falba a fejem, nemzeti megmozdu­lás helyett csak siralmas pót­lékra, erőtlen kalandokra te­lik tőlünk? Én egy egész szá­zaddal. .. mit is kezdhettem volna... De önök közt, báró úr, még ilyen se akadt, aki legalább a maga egyszál bő­rét vásárra vitte volna, ha semmi másért, úgyis elvisz az ördög, hát a virtusért. Igen, én is tudom, zászló kell, és vezér, aki felemeli... De az ön egész tudománya nem több Juvenalis egyetlen mon­datánál: ille crucem sceleris praetium túlit, hic diadamc. Csakhogy ez nem mentség. Hiszen akkor teljesen min­degy, magyaroknak hívjuk-e magunkat, vagy zuluknak... mi a tartalma az egésznek? Múlt héten a Hungáriában együtt vacsoráztam egy front­ismerősömmel. Groedke szá­zadossal. Ti, magyarok, mond­ta nekem, érthetően pesszi­mistábbak vagytok mint mi, németek: együtt változtok mindenféle változással, és ez nem ád valami nagy bizton­ságérzetet. Dehát volt idő, báró úr, ezt önnek jobban kell tudnia mint nekem, hogy vál­toztatni is tudtunk, nemcsak (Folytatjuk) ni, vagy eltanácsolják az üz­letből, gyakran botrányt ren­deznek, sőt nem riadnak visz- sza a tettlegességtől sem. Sok példa van erre. Azonban sok­szor a gyakorlott vendéglátó­ipari dolgozó sem ismeri fel azonnal, hogy a vendég ittas, vagy kiszolgálása még megen­gedhető. Rendelet tiltja az ittas egyének és fiatalkorúak sze­szesitallal való kiszolgálását. De mennyivel hatásosabb vol­na, ha a rendelet aként mó­dosulna : ittas egyén vendég­látóipari helyiségbe nem lép­het be, ott nem tartózkodhat! A demokratikus országok­ban sok helyen az üzletveze­tők hatósági személynek szá­mítanak munkahelyükön, szolgálati idejük alatt úgyne­vezett rendőrjoggal rendelkez­nek. Ennek alapján joguk van az ittas, botrányt okozó ven­dégeket azonnali távozásra felszólítani. Ha nem tesznek eleget, úgy — az üzletvezető jelentése alapján — büntetés vár rájuk. Ha az autóbusz- és villamoskalauz 6zámára ez a jog biztosított, akkor miért ne lehetne ugyanezt megadni a rájuk bízott vagyon védelme és a vendégek zavartalan szó­rakozása érdekében a vendég­látóipari üzletvezetőknek is? Az alkoholizmus nem elszi­getelt jelenség, nem is hazai, vagy európai, hanem világ- probléma. Teljes társadalmi összefogásra, nevelésre és pro­pagandára, de nem utolsósor­ban jó szénsavas és gyümölcs italokra, azok gyártására és forgalomba hozatalára van szükség ahhoz, hogy ebből a harcból eredményesen vehes­se ki részét a vendéglátás is. Szükségessé válna, hogy il­letékes helyről figyelmeztes­sék a notórius részegeket. In­tézkedésnek kellene születnie, hogy azok, akik részegen, is­mételten botrányt okoznak, meghatározott ideig ne láto­gathassanak vendéglátóipari helyiségeket. Az sem ártana, ha a javíthatatlan, visszaeső botrányokozókat a sajtó is pellengérre állítaná. K, B. Salgótarján Szorgos napok Varsányban Sok munkával telnek a nyári napok a varsányi ter­melőszövetkezetben. Amint azt az elnökhelyettes mon­dotta, a megnövekedett terü­let — három község határá­ban gazdálkodnak — meg­növelte a szövetkezeti tagok munkáját, a szövetkezeti ve­zetők gondját. Érthető ez, hiszen a mezőgazdasági ter­melést, az eredményeket jel­ző számok, lényegesen na­gyobbak, mint a korábbi években. Csak kukoricával háromszázötven holdat ve­tettek be az idén. Száz holdon vegyszerrel irtják a gyomot, de a 250 hold növényápolása a szövetkezeti asszonyokra várt, s azok nem késlekedtek a munkával. A kukorica ka­pálásával már végeztek a közös gazdaságban. Jelentős területen termel­nek az idén cukorrépát is. Az időjárás jó, a terméski­látások kedvezőek. Az előze­tes becslések szerint mintegy 280—300 mázsa répát várnak holdanként. A jó eredmény titka abban rejlik, hogy a gazdaságban általában idő­ben végzik a soron következő munkálatokat. Nem vártak a talajelőkészítéssel, a vetés­sel, s a szövetkezeti asszo­nyok időben hozzáláttak a növényápoláshoz is. A varsányi termelőszövet­kezetet hosszú évek óta úgy tartják számon, mint az egyik legjelentősebb burgo­nyatermelő gazdaságot Most is, mintegy 230 holdon ter­melik e rendkívüli fontos nö­vényt. A terület nagy ré­szén, 150 holdon vetőgumó­termesztést folytatnak. A nö­vényápolást, már a töltöge- tést. is, elvégezték. Túljutot­tak két szántóföldi szemlén, és most már a következő munkára, a szártalanításra készülnek. A fáradságos ké­zi munka helyett, vegyszer­rel „tüntetik el” a burgonya­növény szárát, lombozatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom