Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

1967. június 18. vasárnap WÖGRÄD II clz étkezés kiittiieá ja Az ember nem abból él, amit megeszik, hanem abból, amit megemészt. A táplálék­szükséglet azt jelenti, hogy a szervezetnek mennyi fűtő­anyagra (kalóriára), építő­anyagra (fehérjére), vitamin­ra és ásványi anyagra van szüksége. Mi azonban nem kalóriát, fehérjét, vagy ás­ványokat eszünk, hanem kü­lönböző ízű, halmazállapotú és hőmérsékletű ételeket. Ép­pen ezért a táplálkozásnál nem szabad csak a szükségle­teket szem előtt tartani, hi­szen az emésztés nem csupán vegyi, hanem egyben ideg- rendszeri folyamat is. A jó étvággyal elfogyasz­tott étel „vérré válik”, de a kelletlenül „legyűrt” élelem rosszul emésztődik és kihasz­nálatlanul távozik a szerve­zetből. Az ételek megemész­tését a szájüreg és a gyomor- bél-rendszer emésztőnedvei készítik elő, ezek termelődé­se pedig idegrendszeri hatá­sokra indul meg. Az étel meglátása és illata az emész­tőnedvtermelés ingere, termé­szetes tehát, hogy az étvágy- gerjesztő tálalás és ízléses te­rítés a jó emésztés fontos fel­tétele. Ezért cselekszik hely­telenül az, aki étkezés közben olvas, hiszen az olvasás el­tereli a figyelmét az étkezés­ről, éS ezáltal csökken az emésztőnedv-termelés. Helytelen szokás az étkezés közbeni televíziónézés is. Sok családban az utóbbi időben a tv megzavarja a kialakult ét­kezési rendet. Minél érdeke­sebb a műsor, annál inkább eltereli a figyelmet a táplál­kozásról. Ennek károsságát állatkísérlettel bizonyíthat­juk: ha húst mutatnak a ku­tyának, akkor csöpögni kezd a nyála, ha viszont a kutyá­nak macskát mutatnak, akkor dühös lesz — figyelme eltere­lődik — és hiába van előtte a hús, megáll az emésztéshez szükséges nyáltermelése. De nemcsak a tv-nézés csökkenti vagy rontja az ét­vágyat, az emésztést, hanem az asztalnál kialakuló vita is. Helyesebb tehát a fehér asz­talnál az étkezésre figyelni, vagy közömbös témákról foly­tatni kedélyes csevegést. Vannak az étkezésnek olyan illemszabályai is, me­lyeket még az üzemi étkezdé­ben is mindenkinek be kell tartani. Még tréfa kedvéért sem szabad gusztustalan dol­gok említésével próbára ten­ni valakinek az étvágyát. A sótartóba soha ne nyúl­junk újjal, csak késsel ve­gyünk ki belőle sót! A fog­piszkáló minden rendesen meg­terített asztalon ott található. Napközben házon kívül nincs mindig lehetőség fogmosásra az étkezések után. A fogak közé beszorult ételdarabok rothadási vagy erjedési folya­matokat indítanak meg a szájban. Szükséges tehát ét­kezés után a fogak megtisz­títása. A táplálkozástudomány eredményeinek felhasználása a konyhában nem jelenti azt, hogy az ízlést, mint az ét­vágy egyik fontos meghatáro­zó tényezőjét szem elől té­veszthetjük. Sem gyermeket, sem beteg, vagy egészséges felnőttet nem szabad rákény­szeríteni arra, hogy olyan ételt egyék, amit nem szeret, csupán azért, mert az „egészséges”! Ugyanazt a tápanyagot egyébként ugyan­az a beteg más formában esetleg szívesen elfogyasztja. A sárgarépát például a főze­lék formában sokán nem sze­retik, de ugyanazt a_ sárgaré­pát húslevesben kifőzve már szívesebben megeszik. Az étvágy irányítja szerve­zetünket abban is, hogy édes, vagy sós ételt fogyasszunk, hogy a zsíros ételhez sava­nyúságot együnk stb. Étvá­gyunk csak olyan ételre ger­jed, amellyel kapcsolatban már bizonyos tapasztalataink vannak. Ezért is van a hazai ételnek „más íze”... De nemcsak az ételek színe, alakja, illata lehet étvágy- gerjesztő ! Megfigyelték, hogy jóétvágyú társaságban a rossz étvágyú gyermek, vagy a be­teg felnőtt étvágya is meg­javul. Ezt a megfigyelést nemcsak a rosszul evő gyer­mekek étkeztetésénél lehet hasznosítani, hanem fordított értelemben, a fogyókúrázó vagy diétázó betegek étke­zésénél is. Nehéz a diétát megtartani, ha az asztalinál a család többi tagja jó étvágy- gyal falatozza azt, ami a dié­tázó számára tilos! Akinek étrendje tehát egészségügyi szempontból korlátozás alá esik, lehetőleg vonjuk el a „kísértéstől”. Nem illik tehát a fogyókúrázót bécsiszelettel, cukorbajost tortával, gyomor­bajost nehéz, fűszeres, zsíros étellel, vagy alkohollal kí­nálni. Dr. S. R. ' — Megállj! vakkant Fi ft kutya. — te nyafogó Cirmos! Megtépázom fényes szőröd, estig várlak itt most! — Miau! — nyávog szegény cica. — Jaj, hová szaladjak? A szobába nem futhatok, s nem véd meg az ablak! T iszán innen, Dunán túl, nem messze a Kék­hegy aljától, volt egy­szer egy igen kicsi falu. En­nek a kis falunak sok egyéb híressége mellett az a neve­zetessége is megvolt, hogy otthont nyújtott egy igen okos suszternek. Műhelye ott sze­rénykedett a Kis utca és a Nagy út sarkán. Bejárt oda boldog-boldogtalan, még ak­kor is, ha semmi dolga sem akadt a parányi suszterájban. Mert a cipők és csizmák de­rék mestere sosem fogyott ki a szóból. Gyorsan járt a kalapácsa, fürgén öltögetett a tűvel meg az árral, s szapo­rán pergett a nyelve is. Ha kellett tanácsot adott, ha úgy hozta a sor, biztatást, ha meg másként, akkor sem esett kétségbe. Mondták is róla a falubeliek: olyan kinccsel rendekezik a mi suszterünk, amilyennel kevesen bírnak. Gazdagsága mérhetetlen, kin­cse számolhatatlan. Ugyanebben az időben a Kékhegy túlsó felén is élt egy csizmadia. Ö pontosan az ellentéte volt a másiknak. Messzire el is kerülték a mű­helyét, mert ott semmi jót nem tapasztalhattak a. beté­rők. Nem kopogott a kala­pács, nem mozgott az ár és c tű, s nem beszélt a mester Fényes, fehér babakocsi... kis Pindurka tolja: — Gyere Cirmos, segítek én, lépj a takaróra! Piros paplan melegít majd, puha pihe-párna, gyorsan-gyorsan ugorj Cirmos, ne várjak hiába! sem. Ha valaki mégis betért hozzá, úgy rámordult, hogy szegény halandó azonnal azt nézte, merre találja az ajtót. Ott volt hát a suszter egye­dül, mogorván, mérgesen, s tele irigységgel, mert folyton azt hallotta, hogy a hegy túl­só oldalán élő cipésznek mennyi temérdek a kincse. Azokat a kincseket bi­zony én megszerzem — sü­tötte ki egy este magában az irigy csizmadia. S másnap már dologhoz is látott, ösz- szegyűjtötte a környékből az aljaembereket, s hosszan be­szélt nekik a másiknál talál­ható drágaságokról, csillogó aranytallérokról,meg egyéb értékekről. Szakállas, a hegy­vidék egyik legvadabb hara­miája elunva a sok beszé­det, ráripakodott az össze­gyűlt díszes társaságra: — Na, elég a fecsegésből. Szedjétek a sátorfátokat, s amikor lemegy a Hold, min­denki legyen ott a hegy túlsó oldalán, ahol háromfelé ága­zik a patak. Csúnya éjszaka volt. Az er­dőben még a fákat sem le­Pindurka szép kocsijával lassan tovább lépdel, Fifi kutya csodálkozva tekint szerteszéjjel. — Hová lett a Cirmos cica? Ejnye, most már látom! Pindurka a legügyesebb kislány a világon! hetett egymástól megkülön­böztetni, annyira sűrű volt a sötétség. Jól takarva lopakod­hattak hát a haramiák a suszter házához. — Kelj fel, hé — zörget­te meg az ablakot gorombán a másik falu mogorva csiz­madiája — beszédünk van veled. — Várhattatok volna regge­lig — felel ki amaz — hiszen olyan sűrű most az éj­szaka sötétje, hogy még a szó is megakad benne. — Ne lamentálj — csapott az ablakra Szakállas — ha­nem ugorj. Nem pletykálkod- ni akarunk, nagyobb annál a mi dolgunk. — Ha nektek annyira fon­tos, akkor gyertek — gyúj­totta meg a mécsest a susz­ter, s közben azon gondol­kozott, ugyan mivel kínálhat­ná meg a sürgős ügyben hoz­záforduló embereket. Nagyot csalódott azonban, amikor a belépők köszönés helyett a torkának estek. Alaposan meg­szorongatták, levegőt is alig kapott. — Hova rejtetted a kincse­A suszter kincse 10 —14 évesek a szünidőben A tanítás befejezése után minden szülőnek gondot okoz gyermekének nyári elfoglalt­sága. Nem mindegy ugyanis, hogy a tíz hét mivel telik el. Sokan a nagyszülőkhöz ke­rülnek egy—két hétre. Má­sok úttörőtáborban, vagy üdü­lőkben pihennek, szórakoz­nak. Ám a többi idő eltöltésé­ről is a szülőnek kell gondos­kodnia. Legtöbben lehetősé­get, keresnek és találnak arra, hogy gyermekük valahol va­lamilyen munkát végezzen. Szerencsés megoldás az, ha a szülő gyermekével együtt lehet egy munkahelyen. Kü­lönösen termelőszövetkezet­ben, kertészetben, állami gaz­daságban lehetséges ez... Itt közelről nézheti, irányíthat­ja gyermeke tevékenységét, munkáját. Volt például egy ismerős kislány, aki nyaranta édes­anyja mellett dolgozott a kertészetben, s a végén any- nyira megkedvelte, hogy szak­májául választotta. Így a nyári munka előse­gítheti a pályaválasztást is! A nyári munkadíj pedig — különösen a nagyobbaknál — már szép kis összeget je­lent. .. Ez növelj a gyermek önbizalmát, munkaszeretetét. A gyermek nagyon büszke arra, ha már a saját erejé­ből pénzt keresett. Az ilyen összeget vagy takarékbetétbe helyezi, vagy valamit vásárol rajta: esetleg iskolai, vagy sportfelszerelést. Tavaly szeptemberben az utcán egyik hetedikes tanítvá­nyommal találkoztam. — Hová igyekszel? — ér­deklődtem tőle. — Pecázni — felelte bol­dogan. .., majd büszkén hoz­zátette: a horgászfelszerelést a saját keresetemből vettem! Gratuláltam neki, sőt a leg­közelebbi osztályfőnöki órán tanulótársai előtt példaként megemlítettem. .. Gyermekeink nyári mun­kája tehát elősegíti a munka megszerettetését, s a jól vég­zett munka örömének megis­merését. Foglalkozzunk tehát körül­tekintően ezzel a kérdéssel... Ne erőszakoljuk gyermekein­ket arra, hogy ne kedvére való munkát végezzen. Az ilyesmi csak kiábrándulást eredményezne. Az sem egészséges dolog, ha az egész nyarat végigdolgozza 1... Két— három hét untig elég a gyer­meknek Törekedjünk arra, hogy a gyermekek kellemes, kedves emlékekkel távozzanak a nyári munkából. A szép él­ményeket szíves-örömest el­beszélik osztálytársaiknak a tanítás megkezdése után. Volt eset: egyik tanulóm oly színes, „kalandos” élménye­ket mondott el a gyümölcs­szedésről, hogy a következő nyáron több társa is kedvet kapott hozzá, s valóságos kis brigádot alakítva, együtt men­tek el dolgozni. Ez még a jó közösségi szel­lem kialakítását is elősegí­tette Balogfa Béni pedagógus i Nyári táska — fonálból Bármilyen fonálból készít­hetjük a kívánt méret szerint Körülbelül 5 cm-es darabot horgolunk és annak alapján számítjuk ki a szükséges szemmennyiséget, A munkát körbe dolgozzuk, és ha készen vagyunk, akkor az alsó pánt alatt ripsz anyagot, a kar­ton és a táska bélés anyagá­val összedolgozzuk kerék, ovál formára. Elkészítjük a megfelelő hosszúságú lánc­szemsort, behorgoljuk rövid­pálcával, ezután kezdjük a mintás sorokat. f. sor: 2 rövidpálca, 3 lánc­szem, 2 pálca kimarad, 2 rö­vidpálca, 3 láncszem, ismét­lés. 2—6 sorok: az első sor is­métlés, de a 2 rövidpálcát mindig a 3 láncszemes ívbe öltjük, és a rövidpálca fö­lött 3 láncszemes ívet horgo­lunk. 7. sor: 5 láncszem az ívbe 4 kótráhajtásos-pálca, egy ív kimarad a következőbe 5 kétráhajtásos-pálca, egy ív kimarad, 5 kétráhajtásos-pál­ca, ismétlés. 8. sor: 5 láncszem, az elő­ző sor utolsó pálcájába 3 két? — vallatta szúrósra hú­zott szemöldökkel Szakállas, miközben a társai teljesen fel­fordították a suszter házát. — Nem tudom miféle kincsre gondoltok — szabad­kozott a suszter. — Ha eset­leg azt akarjátok elvinni, amit a munkával kerestem, ám legyen. Van a padláson egy oldal szalonna, két sonka, meg három, szál kolbász. — Add a kutyáknak! Ne­künk az arany meg a tallé­rok kellenek. — Na, az egészen más — csillant fel a suszter szeme. — Miért nem mindjárt ezen kezdtétek. Azokat ugyanis alaposan elrejtettem. Van ne­kem, tudjátok, egy nagy ver­mem, Ha abba lementek, a legbelső sarkában minden kincsemet megtalálhatjátok. T ódultak a haramiák kifelé, majd elverték egymást lábról. A suszter meg szép lassan bal­lagott utánuk. Türelmesen ki­várta, amíg az utolsó is le­ment a rablók közül, aztán gyorsan becsapta rájuk a ve­remajtót. Rákattintotta a la­katot a kincskeresőkre. Azok meg csak odalent jöttek rá, hogy a suszter tulajdonkép­peni kincse az esze, amivel annyira túljárt az övéken. Szolnoki István kétráhajtásos-pálca az első pálcájába 5 kétráhajtasos-pól- ca jön. 5 kétráhajlásos-pál- cát öltünk a következő cso­port utolsó pálcájába, ötöt a következőbe és ezt ismétel-: jük. A következő soroknál ismét a csoport első, illetve utolsó pálcájába öltjük az 5 kétrá- hajtásos-pálcát. Ha a kívánt magasság megvan, akkor — befejezésnek — kezdő rövid­pálcás mintával horgolunk pár sort. A táska füleit kb 2 cm széles rövidpálcás pánt­tal készítjük el. GYERMEKEKNEK VÍZSZINTES: 1. Nyári élmény. (A függ. 9. folytatásában írandó). 10. Vajgyártás mellékterméke. 11. Vívó-műszó. 12. Rendfo­kozat-jelző. 14. Elő ellentéte. 15. Mesefilm címe. 16. Ten­ger angolul. 18. A Turandot hősnője. 19. Jegyzé. 20. Ame­rika őslakója. 22. Előkelő. 23. Nem használ. 24. Tóni. 25. Köbcentiméter. 26. Gyerek­verés. 28. Érc latinul. 29. És. 30. Hangszer. 32. R.L. 33. Ru­hadarab. 35. Állat. 36. A vízsz. 40. rendfokozata a sza­badságharcban. 40. A magyar mezőgazdasági oktatás út­törője. FÜGGŐLEGES: 1. Rendelkezik. 2. Te meg ő. 3. Nyakravaló. 4. Fedd. 5. Páncélos állat. 6. Kerti szer­szám. 7. B.S. 8. Bánság az első világháború előtt. 13. Ipari növény. 14. Bed.., arab törzs. 17. Község. 18. 36 a szeme. 19. Erdőben talál­ható. 21. A-val végén női név. 22. És németül. 24. A.Á.G. 25. Szükséges. 26. Mágnesség. 27. Gondoz, gyógykezel. 28. Gazda teszi nyáron. 29. Fér­finév. 31. Negyvenkilenc ró­mai számmal. 33. Textilt ké­szít. 34. Élesít. 37. E.R. 38. A vízsz. 26. fele. 39. Nátriumklo- rid. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1., 36., 40. A vasárnapi gyermekrejt­vény helyes megfejtése: Got- hard Jenő, Csillag fényképe­zés. Könyvjutalmait nyertek: Szarvas Ágnes Érsek vad­kert, Kukely Mihály Sám- sonháza és Mező Marika Salgótarján. A könyveket postán küldjüta eí.

Next

/
Oldalképek
Tartalom