Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-18 / 142. szám
NOCH A» 1967. június 16. vasárnap A 15-ös számú küldött Ilyen nagy megtiszteltetés még sohasem ért — mondja a beszélgetés végén Olajos Olga, a salgótarjáni kongresszusi küldöttek égjük képviselője. A KISZ megyei küldöttértekezletén húsz küldöttet választottak a fiatalok, az ifjúsági szövetség VII. kongresz- szusára. Olga a tizenötödik a névsorban. Milyen is hát egy kongresz- szusi küldött, aki sok-sok fiatal bizalmát élevezi? A 15-ös számú ilyen. Szabolcs-Szatmár megyében, Nyírbátorban született, harmodik osztályos volt, amikor Szarvasra költöztek, a Körösök vidékére. Salgótarján? — Nyolc esztendeje telepedtünk a városba, itt jártam gimnáziumba. A Madách- ban érettségiztem hatvannégyben. A Testnevelési Főiskolára szerettem volna kerülni. .. Hogy miért nem sikerült a szövetkezethez — ment, a helyi cipész ktsz-ben dolgozott. Mivel elég későn került a szövetkezetéhez — kevés a nyugdíja. A szokásos történet az enyém. Kellett a pénz. Szükség volt a keresetemre. Így jelentkeztem a TF helyett a Salgótarjáni Öblösüveggyárba. A festőkhöz irányítottak. Mindig szívesen rajzoltam, festettem. Szerettem ezt a munkát. Később a gyári központi minőségellenőrzőkhöz helyeztek, most is ott dolgozom, a fizetésem nem sok, mindösze 1100 forint, a munka viszont érdekes: sok egyéb minőségi szempont mellett a gyári termékek súlyát is ellenőrizzük — belül van-e a megengedett határon, vagy nehezebb, például a bólés pohár? Oj József, a salgótarjáni Öblösüveggyár KlSZ-bizottsá- gának titkára azt mondja: — Olgát egy éve választottuk gazdasági vezetőnek... Akkoriban átlag 80—85 százalékos volt a tagdíjfizetés az üveggyári alapszervezetekben. Csendes, szerény lány, mégis rövid idő alatt elérte, hogy a tagdíjfizetés 90 százalékon felüli legyen. A munkamódszerében van a siker titka... — Titok? Sokat kellett talpalnom, beszélnem, alapszervezeti gazdaságvezetőkkel vitatkoznom, amíg mindenki elfogadta, ha nem is a leglényegesebb része a KlSZ-munká- nak a tagdíjfizetés, azért mindenképpen elárulja a szervezettséget, az aktivitást. Egy „hivatásos” szervező, Tarnóczi György, aki az üveggyári KISZ-bizottság szervezési felelőse, ezzel kapcsolatban azt mondja: Nem panaszkodásképpen említem, de az egyik legnehezebb munka olyan helyen, mint amilyen az üvegyár is, ahol több műszakban dolgoznak a fiatalok — gyors eredményt elérni. Még lassan is csak módjával megy, aki nem hiszi próbálja meg. A műszakok felaprózzák a tevékenységet, sokkal több részből áll az egész és több a hibalehetőség is... Olajos Olgáról nem először írunk. Évek óta eredményesen atletizál, másodosztályú versenyző volt sokáig. Munka, ifjúsági szervezet, atlétika. Hogyan lehet egyidőben jól csinálni mind a hármat? — Egy ideig lehet, de sokáig nem. Tavaly feljebb emelték a lécet, azaz a mércét a másodosztályban... Már nem tudok akkorát ugrani. Több idő meg energia kellene a megnövekedett követelmények teljesítéséhez, alapos edzés és rendszeres is. Valamiből engedni kellett, lazítani, hogy a többi akadályt sikerrel vegye az ember. A mércét mindenütt magasabbra emelték. Ez a dolog rendje, az állandóan változó körülmények változtatják a követelményeket is. Az üveggyári ifjúkommunisták igyekeznek együtt haladni, lépést tartani a változó korral. Olajos Olga őket képviseli majd a kongresszuson. Portréjához hozzátartozik társainak eredményes munkája is. ötven, neín ,.k®vesebb< ifjúsági brigád működik az üzemben. Tavaly 56 ifjúsági munkacsapat dolgozott az üveggyárban, de a „zöldkemence” leszerelésével több brigád feloszlott. A zöldüveget gyártó automaták Orosházára és Sajószentpéter- re kerültek. A jelenlegi ötven brigádban 358 fiatal tömörül. A kilenc üveggyári alapszervezetnek egyébként kereken 400 tagja van. Tavaly második helyezést értek el a KISZ megyei bizottsága által meghirdetett ifjúsági munkaversenyben. Akkor 3000 Ft-ot osztottak ki hat üveggyári brigád között. Az ország üveggyárai közötti versenyben elsők lettek a salgótarjáni fiatalok. Ifjúsági filmklub, társastánc-tanfolyam, sátortábor Berekfürdőn (egyszerre húsz gyári dolgozó üdülhet ott), kirándulások, termelést segítő versenyek, szép eredményeket elérő fiatal műszakiak... Hosszan lehetne sorolni, mi mindent végeztek egy esztendő alatt, miről híresek az üveggyáriak. — Sportnyelven szólva, milyen eredményre számít a kongresszuson? — Már a megyei küldöttértekezleten. is szólt az első titkár, az úgynevezett „aprómunka” fontosságáról, arról, hogy a jövőben sokkal többet kell törődni azzal, mi történik, hogyan dolgoznak a „végeken” a műhelyalapszerveze- tekben. .. Az elv, a központi terv és irányítás a KISZ- munkában sem lehet meg a végrehajtók véleménye, jó munkája nélkül. Remélhetőleg, a kongresszus is hasonlóan vélekedik majd erről. Az országos tanácskozás egészen biztosan ráirányítja majd a figyelmet a fiatalok jogos érdekvédelmére és tesz valamit azért, hogy a KISZ tevékenysége az eddiginél eredményesebb legyen... — Ha véget ér a kongresz- szus, minden alapszervezetünkhöz elmegyek és elmondom mit hallottam, láttam a tanácskozáson — ígéri a 13- ös számú küldött az üveggyári fiataloknak. Pataki László A balassagyarmatiaké a szó Újra lehet kezdeni Doboxy Imre regénye 12. Már nem látom a műhelyt. A Törökpiac felől rakéta szökken a felhők hasa alá, füstös fényt lobbant, utána annál sűrűbb a szürkület. Fél négy, a Gyapa busa lösz-fejéről nehéz géppuska dörmög alá a városszélre, a nyomjelző lövedékek izzó barázdákat húznak a homályban, az oroszok nem válaszolajak. Surámdyéktól kijön a cseléd, jesszusom, cégvezető úr. mit fog szólni a kisasszony! Mennék befelé, a cseléd széttárja karját, azt tetszett mondani tegnap, úgy hét óra körül tetszik jönni, a nagyságos asszonyék a félhatos vonattal jönnek haza Pest- ' ről, de tessék bejönni, a nappaliban meleg van ... Állok, nem tudom, mit mondjak. El se búcsúzhatok? Dühítő hülye- * ség, épp most kellett bemennie Pestre. Klára nedves, nagy szemét egy pillanatig oly élesen látom, mintha ott volna válóban, az Öregvárosban elcsattan egy aknavető, a becsapódásra figyelek, aztán semmire se, a cseléd didereg a kertajtóban. írni kellene pár sort. De mit? A túlsó járdán Bartal Géza siet a Cseresznyés felé, vastag lódenkabátban, csálére álló kalapban, vékony lábait kacsázva dobálja egymás mellé, kezében orvosi táskája. De igazán, tessék, bejönni, ne te®ék itt kint álldogálni. Nem, köszönöm, mondja meg a kisasszonynak... hát igen. azonnal be kellett vonulnom, de a napokban okvetlenül jelentkezem. Átkozott história. Nem tudok belenyugodni. Klára, hát itt a front a nyakunkon, nem gondolsz rá, hogy valami közbejöhet? Ha nem szégyellném magam a cseléd előtt, visszamennék. Beülni a meleg nappaliba, legyen ami lesz. azt kellene csinálni, és fütyülni az egész rohadt világra. Utolsónak érkezem. A Cseresznyésen túl a kastély tömör sziluettje. Deső szótlanul cigarettázik, csak a kezét nyújtja. Gallai idegesen röhög, Bartal Gézát ugratja, nőgyógyász létére most majd féríi- szerszámolkon próbálhatja ki a tudományát, de nagyon erőltetett az egész, mindenki tudja, hogy voltaképpen most vetettük el a kockát. Sorki elvi- gyorodik, amint egyenruhámat meglátja. Alázatosan jelentkezem, hadnagy úr. Hazafelé a vcmaton, míg civilben voltam, bujnyik szemmel méregetett. Süppedt, mély üregű, komor szeme van ennek a Sorkinak: gödör fenekére bújt két mérges, fekete bogár. Tarba hallgat, még idáig egyszer sem hallottam a hangját, szép arca kövesen merev, valami nem emberi hidegség dermedt rá. Menjünk hát. Géza a présház kulcsát zörgeti, fütyülni kezd, hamisan, és taktus nélkül, fene tudja, Mi a vélem A lakásépítésről — A kulturális fejlődésről — A közszolgáltatásról — Az iparosításról rrrit fütyül. A kastély előtt az úton lovas áll keresztbe, mozdulatlanul. Az istenit. Megállunk, egymásnak verődve, Deső pisztolytáskájába nyúl. Te vagy az, Ernő? Megismerem a bárót. Szivarja felszikrázik a homályban, arrább lépteti lovát. Tiszteletem, méltóságé« uram. Két nyáron át, tanáraim ajánlására, matematikát, fizikát korrepetáltam a fiával, anyám megparancsolta, ne merjek tiszteletdíjat elfogadni, többet ér a kitüntetés, a kastélyba mindennap bejárni, a báró azonban nem maradt adós, egyik nyáron nehéz ezüst cigarettatárcával ajándékozott meg, a másik nyáron egy pár remek, angol rackettel. Avult szimbólum lehetne, Gáld kegyura lóháton, szemközt a fronttal. Mit keresel erre, Ernő fiam? Rájár a szám a hazugságra, gondolkodni se kell, behívtak, méltóságas uram, búsulunk egyet utoljára Bartalék présházában, itt a doktor is, és Deső főhadnagy, méltóztatik ismerni, Deső Kálmán, továbbá... A báró félbeszakítja a felsorolást, búsúljatok nálam, fél nyolckor vacsora, gyere át a tiszt urakkal és a doktorral. Nem várt válaszit, beléptet a kapun. Gallai izgatottan liheg, egy igazi báró, nahát, még úgysem vacsorázott kastélyban, de aztán felülkerekedik benne a kaján plebejus, Öméltósága bizonyára pakol, tele a gatyája, de hát csináljunk be nagyúri módon, várom vacsoBalassagyarmat a megújhodás korát éli. Már új városrészek ölelik át az ősi települést. Déli határában az ifjúsági telep pompázik. A nyugati részen is a napokban megnyílnak az emeletes bérházak a boldog fészekrakók előtt. Keleten is hirdetik az újjászületést a nagy építkezések. De nem csupán lakóházak, hanem a jövőt jelentő üzemek is épülnek. Fémipari vállalat, kábelgyár, kötszövött, kerámia mind a rohamos fejlődés útjára lépett. Folyik a közművesítés, fényben ragyognak a házsorok. Megszépül, gazdag lesz ez a város. A századfordulót megelőző években jegyeztek fel ilyen nagyarányú fejlődést De akkor más volt a cél. Elnyerni a megyei székhely jogát. Ma, iparosítani, elfoglaltságot biztosítani az alkotni kész embereknek. Gazdagodni a nép javára. Utat nyitni a magasabb műveltség felé. Igazi várossá növekedni. Az átalakulás ezernyi gondja nehezedik a város egyszerű lakójára, vezetőire. Mi a legegyszerűbbekkel beszélgettünk. Tanácsaikat kértük, hogy közreadjuk a munka elősegítésére, mindenki javára. BORSZÉKI VILMOSNF, a Fi nomkötöttárugyár varrodavezetője: Itt születtem, itt élek. Magaménak vallom a várost. Elismeréssel adózom azoknak, akik fáradoznak átformálásáért. Volt idő, amikor olyan gondolat töltött el, hogy nálunk megrekedt a fejlődés. Éveken keresztül csak níéhány új házat építettünk. Az üzemek száma is lassan gyarapodott. Az elmúlt néhány esztendőben történt változás. Főként a lakásépítés üteme ragadott meg. Nekem a szövetkezeti házépítési rendszer tetszik legrá-ra a Hszt urakat. Nincs kedvem beszélni. Klára bizseg az idegeimben, mit csináljak, fáj. Hallgatok. Az igazi fájdalom néma és bezárt, mint buborék a borostyánban. Deső is csak áll, belehallgatva a sötétbe, a fátylas homályba süppedt várost bámulja. Él a város, makacsul, értetlenül, szorongva él, de lélegzetnyi nesz nem hallatszik belőle. Távolabb, délnek amerre a Duna lusta kanyart ír le, mélyvörös lobbanások tépkedik a szürke eget. Nehéz tarackok. morogja Gallai. A fényerősségből próbálom felbecsülni a távolságot, a dörgés nem ér el idáig. Harminc kilométerre lehetnek a tarackok. Sűrű, örvénylő, vörös fényt okádnak. Pom- péji vörös, jut eszembe, az ilyen tömör, tele szín, ki is mondom hangosan, pompéji vörös: emlékszel, Kálmán? Az utolsó békeév nyarán, hármasban, Deső Kálmánnal, s egy pesti joghallgató barátommal, gyalog barangoltuk be Olaszországot. Bámész, nehézkes pannonok a mediterrán ég alatt, hátizsákunk átzsíroso- dott a három hétre csomagolt kolbásztól, szalonnától. Naplementekor értünk fel, augusztus közepén, a lávától szürke, holt városba, a falak parázs- lottak a leszálló nap vörösében, a tüzes ragyogás ott fogott bennünket állté helyünkben, csak lefelé botorkálva jutott eszünkbe, hogy a Villa Mysteriosát — melynek az egyhangú szerelemtől intő ábráiból okulni szerettünk volna — elfeledtük megnézni. jobban. Kispénzű emberek élnek Balassagyarmaton, sokan lakás nélkül. Ez az építkezési forma felel meg nekik a legjobban. Örülök, hogy a vezetők ezt méltányolják. Építsenek sok szövetkezeti házat. Magam is érdekelt vagyok. Szárnyra bocsátom gyerekeimet, otthon kell nekik. A környékünkről szólok. Ott családi házakat építenek Gondot okoz, hogy ezt nem követi a járda építése, a villany bevezetése. Néhány család ma is villanyvilágítás nélkül él, sáros a környékünk. Gondoljanak erre is. JUSZTIN JÓZSEF a vegyesipari vállalat dolgozója: Most jutok új lakáshoz. A négy-öt évihez viszonyítva új élet fakad Balassagyarmaton. Gyorsítani kéne a fejlődést, hogy minél többen érezzék azt a boldogságot, amely most áthatja családomat. A dolgozó embernek növekszik az igénye. Munka után szeretünk szórakozni, gondolatokat cserélni. Az Ipoly vendéglő kedvenc helyünk. Még fiatalok vágyunk, szeretjük a tánczenét. Helytelenítem, hogy a vendéglőt másodosztályúvá nyílvánították. Nem felel ez meg a mi keresetünknek. A vendéglátóknak is kifizetőbb lenne a harmadosztály. Többen járnának oda. Engem sokat foglalkoztat a művelődési otthon helyzete is. Ugyanis szemlátomást iparosodik a város. Ez maga után vonja a munkások műveltségének emelkedését. Erről mi szeretnénk egymás kört sokat beszélgetni. Nincs lehetőségünk. Ha a vendéglőbe megyünk. elkerülhetetlen az italozás. Erre pedig nincs szükségünk. Klubhelyiségék kellenének. Más gondjaink is vannak. Nem tudunk lépést tartani az ipar fejlődésével. Nincs a városban gépipari technikum. Én általános gimnáziumban érettségiztem. Szakmámhoz technikumi képesítés kellene. Nem bírom költséggel, hogy Salgótarjánba járjak. Erre kérek megoldást. Mint ahogy az óvodai gondjaink is, hogy amíg dolgozunk, elhelyezhessük gyermekeinket Lehet, hogy elítélnek, mert nemcsak a szépekről beszélek. Az eredményeket elismerem, sokra tartom, De ha már megkérdeztek, fontosabbnak tartottam arról beszélni, amit közösen kell megoldanunk. IMROVECZ PÄLNE a Palócföld Termelőszövetkezet tagja: Én elégedett vagyok. Olyan a fejlődés amilyenre nem is mertem gondolni. Háziasszony is vagyok amellett hogy a tsz-ben dolgozom. Mindent megkapok, ami a háztartáshoz szükséges. Az üzletekben bőséges az áruválaszték. A kiszolgálás udvarias. Az! utóbbi napokban a piacon kevesebb volt a zöldféle. Erre nagyobb gondot kell fordítani. Azért van észrevételem. Jtí lakom a főútvonalon. Most rakják a csatornát, javítják az utcaburkolatot. Felszedték a járdát. Nagyon lassan hozzák rendbe. Gyorsítani kell a munkát. Az itt lakóknak nem esik jól, hogy poros, sáros a házuk tája. Remélem a vezetők nem veszik rossz néven* hogy szóvá teszem ezt. Sok dicséretet érdemelnek az elmúlt években elért eredményekért SZABÓ KÁROLT a Balassi Bálint gimnázium tanára: A város történetét tanulmányozom, nehéz a jelenéről szólnom. De nem lehet figyelmen kívül hagyni art a fejlődést, amely most vette kezdetét. Az iparosítási törekvés átalakítja a várost. Ezzel régi- régi kívánsága valósul meg Balassagyarmatnak. Lekopik róla a „hivatalnok város” jelző. Gazdagodni fog. rohamosan emelkedik az emberek műveltsége. Ismerem a terveket Oj telepre költözik a Fémipari Vállalat. Kábelgyárat építenek. Korszerűsítik a Finomkötöttárugyárat. Bővül a Bútoripari Vállalat. Megújúl a város, nem csupán építményeivel, hanem az emberek gondolkodásával is. Tanárember vagyok, szeretném hűségesen szolgálni ezt a fejlődést, amely bennünket gyarmatiakat nagy örömmel tölt el. B. Gy. (Folytatjuk) A kistér enyei Vörös Október Termelőszövetkezetben szedik a zöldborsót a szövetkezeti tagok és az iskolai tanulók Foto: Koppány
