Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-14 / 112. szám
2 W06 R AD i<»C7. május 14. vasárnap A megyei pártbizottság pénteki üléséről \ (Folytatás az 1. oldalról) nem mindig egyértelmű az állásfoglalás. A távlati tervek tisztázatlansága miatt az itteni gazdaságvezetés bizonytalanságban van. Egyes témák elhúzódása már több éve tart, amely arra enged következtetni, hogy a központi feladatok végrehajtását is meg kell szigorítani. A megyei vezetés számára nagy gondot jelent, hogy a szénbányászat távlati jövője még nem tisztázott. Ezért nem tud kellő időben felkészülni új munkahelyek kialakításával, s ez kedvezőtlen politikai hangulatot teremt a dolgozók körében. A megyei párt végrehajtó bizottságának állásfoglalása és kérése ezért a felsőbb gazdasági szervekhez, — amit már írásban is eljutattunk —, hogy előre határozzák meg a tényleges igényeket, mert itt emberi sorsok alakulásáról van szó. Nem szabad egyik napról a másikra négy—hatszáz emberrel játszani, mert ezek nem számok, hanem mögöttük emberek, családok vannak. A szűk, gazdaságossági szemlélet nem dönthet el egyes kérdések végleges rendezését. A rekonstrukció megvalósításánál figyelembe kell venni azt is. hogy a százéves üzemekben dolgozó munkások munkakörülményeinek javulását nem lehet mindig gazdasági mutatókkal kifejezni. Különösen fontos ez az acélárugyári beruházásoknál. A tervezett huzalmű és kovácsoló gyár tervezésére már eddig több mint 5 millió forintot használtunk fel. Ez a rekonstrukció megoldaná az itt dolgozó, több mint négyezer ember sorsát, távlati jövőjét is. E gond lassan már kilencéves, melynek megoldásával a felsőbb vezetés egyetért, de az úgynevezett középszinteken mindig elsikkad. Azzal egyetértünk, hogy egy beruházásnál több elképzelést dolgozzunk ki, de ilyen nagyarányú elhúzódással — még ha az a gazdaságosságra való hivatkozással történik is — nem érthetünk egyet. E beruházás eldöntése azért is fontos, mert az itt dolgozó műszakiak körében máris fásultság tapasztalható, és a beruházások elmaradása esetén a törzsgárdához kell hozzányúlni. Ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy további gond jelentkezik a munkaerő-elhelyezésben, hanem csorbát szenved a párt szavának hitele. A probléma megoldására a megyei pártbizottság több intézkedéseket tett, amelyet elfogadásra javasol. Az intézkedéseket határozatokban is rögzítjük és a megyei párt végrehajtó bizottsága kéri a megyei pártbizottságot, bízza meg azzal, hogy a feladatokat konkrétan kidolgozza. A bányászok foglalkoztatásáról A megyei pártbizottság felülvizsgálta az állami vállalatok tervezett fejlesztési programját és annak meggyorsítás! lehetőségeit. Biztosította, hogy a központi vasöntöde beindulásához szükséges épületek rendelkezésre álljanak. Megvizsgálta a salgótarjáni üzemek továbbfejlesztéséhez szükséges földgáz bevezetésének lehetőségét. Tovább folytatódik a harmadik ötéves terv során a ZIM rekonstrukciója, az öblösüveggyár átépítése, az új Bányagépgyár, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat megépítése, bővül a Síküveggyár profilja, és tárgyalások folynak esetleges továbbfejlesztésére is. A tervezett iparfejlesztési lehetőségek munkaerő felszívó hatásának jelentkezéséig a Nógrádi Szénbányászati Tröszt területén belül biztosítani kell a felszabaduló bányászok foglalkoztatását. Ennek érdekében az elmúlt időszakban a kezdeti lépések megtörténtek, — Vörös Csillag Ttraktor- gyár. mezőgazdasági gépgyártás. gombatermelés — azonban a lehetőségekhez képest nem történt meg a szükséges előrehaladás. Nem kezdődött el a bányászatból felszabaduló munkaerő szervezett átképzése, mivel a trösztön belül sem alakult ki egységes álláspont, illetve a minisztériumnak sincs egységles állásfoglalása. Javaslatuk: kérni kell a létszámzárlat feloldását a megyei probléma megoldására és a tröszt érdekében is. Mert ha így marad, véleményünk szerint a tröszt nem tudja a segédüzemi terv fejlesztését elvégezni, a megyéből nem tudunk munkaerőt felvenni. A bányászatból felszabaduló épületek üzemszerű termelésre történő átállítása sokszor pénzügyi fedezet hiányában akadozik, ami hátráltatja a felszabaduló munkaerő elhelyezését. Teljesüljenek az ígéretek A megyei pártbizottság nagy figyelmet fordít a nők és fiatalok munkába helyezésére. Ezért támogatja azokat a törekvéseket, amelyek új ipar- telepítés megoldásával, a bányászatból felszabaduló épületek hasznosításával a foglalkoztatás problémáit enyhíteni igyekeznek. E területen több helytelen állásfoglalással kell szembeszállni. A Budapestről kitelepítésre javasolt üzemek nem egy esetben csak látszatmegoldást keresve — esetenként a megyei gondokat isméi-ve. elvtelen, anyagi előnyöket kívánnak elérni és különböző kívánságokkal élnek a megyei szerveknél. De ezek ellenére sem hajlandók az ígéreteket valóra váltani. Ezeket a tapasztalatokat is figyelembe véve a megyei pártbizottság messzemenően támogatja azokat a vállalatokat, amelyek nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is segítik a foglalkoztatási gondok megoldását. Ezért érthetetlen, hogy nincs egységes állásfoglalás a különböző megyei szervek között e vállalatokkal kapcsolatban. Az üzembe helyezés biztosítása érdekében szükséges tervezési és építési kapacitások rangsorolása nem történt meg, ami pedig hónapokra eltolhatja a beindulást, illetve a foglalkoztatásra gyakorolt hatást. Ebben az évben mintegy ezer fiatal foglalkoztatását előreláthatólag nem tudjuk megoldani. E gond másik oldala, amely a központi szervek segítségét is igényi, hogy sokszor népgazdasági szempontból egyáltalán nem jelentős összegeken múlik több száz ember munkába állításának lehetősége. János- aknán a Budapesti Női Fe- hémeműgyár 600 nő részére tudna munkát biztosítani, ami viszont 2,9 millió forint ke- rethiányon múlik. Ennek az összegnek a biztosítására a legutóbbi tájékoztatás alapján a NIM ígéretet tett. Nagybá- tonyban 300 nő munkába állítását 2 millió forint akadályozza. Szécsényben 500, főleg bányából felszabaduló férfi- munkaerő elhelyezését 5 millió forint hiánya miatt nem tudjuk megoldani. A példákat lehetne bőven sorolni. A KB Titkárságának határozata rögzíti, hogy Nógrád megye he- lyiiparának kifejlesztésére — amely a munkaerőgondok egy részét megoldaná — 60 millió forint összeg biztosítása szükséges. Több szakmunkást A fiatalok munkába állításánál alapvetően a megye ipa- rának, mezőgazdaságának további fejlesztési irányát kell figyelembe venni. Ez egyben meghatározza a szakmunkás- képzés helyzetét és oktatási rendszerünk jövőjét is. Propaganda és nevelő munkánkban a pályaválasztási tanácsadáson keresztül és a sajtó hasábjain tudatosítani kell a fiatalokkal és szülőkkel az olyan szakmák jelentőségét, szerepét és fontosságát, amelyek szükségesek ipari, mezőgazdasági fejlesztéseink, elképzeléseink megvalósításához. Ebbe az eddigieknél nagyobb mértékben kell bevonni a vállalati gazdaságvezetőket is. A jövőben nagyobb mértékben kell biztosítani a lányok szakmunkás- képzésbe való bevonását, mivel a jelenleg iskolából kikerülő lánygyermekek 70 százaléka szakképzetlen. Pedagógusainknak és a sajtónak az eddigieknél hatékonyabban kell fellépni a divatos szakmák körül kialakult helytelen véleményekkel szemben, meg kell magyarázni a fiataloknak, hogy az üvegfúvásban, öntésben, vagy a kovácsolásban lássák a modern technikát, és a többi között a kereseti lehetőségeket is. Őszintén el kell mondani, bogy a középiskolát végzett fiataljainknak nem tudunk igényüknek megfelelő munkakört biztosítani. A jövőt nézve a fiatalok 75 százalékát fizikai munkára kell irányítani, szakmunkásokká kell képezni. A harmadik ötéves terv iparfejlesztési elképzelései és a megyei ötéves terv szakmunkásigényei megkövetelik, hogy felülvizsgáljuk a szakmunkásképzés szakmánkénti irányát, annak anyagi és szubjektív előfeltételeit, mivel többek között ma már kollégiumi és tantermi hiányokkal küszködnek. Ugyanakkor azt sem lehet megengedni ma sem, hogy egyes üzemeink a végzős szakmunkásokat nem kívánják alkalmazni. Ez ellen mindenütt fel kell lépni. Tovább kell fejleszteni, illetve kialakítani megyénkben a szakközépiskolai hálózatot és további erőfeszítéseket kell tenni egy megyei felsőoktatási intézmény létrehozásáért. Szükséges ez azért, mivel az ipari és mezőgazda- sági üzemeink középkáder és felsőfokú szakember szükségletét egyébként nem tudjuk kielégíteni. A megyei ipar az elkövetkező években a munkából kiöregedett dolgozók pótlására mintegy három— négyezer fiatalt tud foglalkoztatni. A megye mezőgazdaságának területén az elkövetkező időszakban nem számolunk munkahelyek növekedésével. A munkaerő egyszinten tartásával számolunk, amely azonban minőségi cserével kell, hogy együtt járjon. Ennek okait az alábbiakban lehet megfogalmazni : a megye termelőszövetkezeteiben az átlagos életkor 1966. december 31-én 54,4 év volt, szemben az 1961 évi 51,4-ével, ami elöregedésre mutat. Ha ezen belül csak a férfiakat vesszük, ez az arány még rosszabb, mivel 1966. december 31-én az átlagos életkor 57,6 év volt. A kormányhatározatok és az új tsz-nyugdíj törvény bevezetése lehetővé teszi, hogy a kiöregedett mezőgazdasági dolgozók helyébe fiatalok léphessenek. Ez azonban csak akkor reális, ha a fiatalok számára rendszeres munkaalkalmat tudunk biztosítani. És ez nemcsak a fiatalokra igaz, hanem az egész tsz-tagságra is, mivel jelenleg a tsz-tagságnak csak 34,6 százaléka volt egész évben foglalkoztatva, 37,7 százaléka csak 3—8 hónapig, a fennmaradó rész pedig ennél is kevesebb ideig. Az új nyugdíjtörvény kimondja. hogy nyugdíjban az részesülhet, aki évenként legalább 150, egyenként tízórás munkanapot ledolgozott a termelőszövetkezetben. Ez megnöveli a termelőszövetkezeti vezetőség felelősségét, mivel a fiatalok csak az állandó munka biztosítása esetén vállalnak munkát a közös gazdaságokban. Véleményünk szerint az öregebb tsz-tagok is követelni fogják a munkaalkalom rendszeres biztosítását. Ezért tehát nem számolhatunk itt legfeljebb csak a jelenlegi létszám tartásával. A fentieket összegezve megállapítható, hogy a tervezett iparfejlesztési célkitűzéseket alapul véve is jelentős munkaerőtartalékokkal kell számolnunk 1967-ig. De azt is jelenti, hogy ezt az átmeneti időszakot, amely a központi vasöntöde felépítéséig tart, mindenképpen le kell rögzíteni. A kommunisták feladatai A feladat végrehajtása egységes állásfoglalást követel meg mind a megyei, mind a felsőbb vezetéstől. Különösen kell, Rogy növelje az üzemi párt- szervezet, valamint a szak- szervezetekben dolgozó kommunisták szerepét. A SZOT XXI. kongresszusa világosan meghatározta, az üzemi szervezetek feladatait. Ezek végrehajtása megköveteli, hogy pártszervezeteink ellenőrizzék, segítsék az üzemi szakszervezeti szervek munkáját. A SZOT és a Munkaügyi Minisztérium 1966-ban egy közös rendeletet adott ki a női munkaerő foglalkoztatása érdekében, a nőket foglalkoztató munkahelyek felméréséről. Ezt a rendeletet még nem hajtották következetesen végre üzemeinkben, ugyanakkor a nagyüzemekben dolgozó munkások joggal vetik fel, hogy feleségeiket és leányaikat nem tudják munkába állítani. Az elhelyezés gondjai nemcsak megyei ügy, hanem közös érdeke valamennyi párt és szakszervezeti vezetőnek is. Ezért a kezdeményezések támogatása egységes cselekvést és egységes végrehajtást követel. Nem lehet és nem is szabad az üzemi érdekek alapján valami sajátos szemléletet kialakítani, mert ez csak az erők szétforgácsolá- sához vezetne. Figyelembe véve a kialakuló helyzetet, a megyei pártbizottság azzal a kéréssel fordul a felső gazdasági vezetéshez, hogy az 1965. november 9 -i titkársági határozat végrehajtását biztosítsák, és Nógrád megyében a harmadik ötéves terv folyamán ne; kelljen a családok egy részénél életszínvonalvisszaeséssel számolni. Ezért nagyobb segítséget nyújtsanak foglalkoztatási gondjaink megoldásához. Legfőbb segítségadásnak azt kérjük, hogy a régóta vajúdó fejlesztések megvalósításának eldöntése egyértelműen tisztázódjon, mivel a bizonytalan fejlesztési elképzelések a vezetést fásulttá teszik, ugyanakkor jelentős erőket kötnek le, melyek kihasználása nincs biztosítva, de egyben politikailag is tárt okoz. A helyzet a kommunistáktól, vezetőktől azt kívánja, hogy a fentiek végrehajtása céljából egységes álláspontot alakítsanak ki. A munkaerő foglalkoztatási gondok megoldását elsőrendű megyei szintű politikai kérdésként kezeljék. A megyei párt-végrehajtóbizottság nevében ezeket gondoltuk elmondani, kiegészítésképpen a határozat-tervezethez. és az elkészítendő intézkedési terv konkrét tartalmát is érintettük. Számítunk a pártbizottság tagjainak javaslataira — fejezte be Szoó Béla elvtárs. Vita a beszámoló felett A vitában a megyei pártbizottság több tagja, és meghívott vendég vett részt. Táth István, az érsekvadkerti Csehszlovák—Magyar Barátság Termelőszövetkezet elnöke azt fejtegette, hogy a munkaerőgond már a mezőgazdaságban is jelentkezik. Nem ritkán már a férfiaknak sem tudnak munkát adni, pedig a termelőszövetkezet belterjes gazdálkodást folytat. A termelőszövetkezeti nyugdíj megszabta a 150, egyenként 10 órás munkanap ledolgozását a férfiak, 120 munkanapot pedig a női dolgozók számára. Az érsekvadkerti közös gazdaságban az elmúlt évben 434 nő dolgozott. közülük 316 teljesítette a tsz-nyugdíjtörvény feltételeit. Gondként jelentkezik az új tagok felvétele is. A 80 új jelentkezőből 52-őt felvettek, elsősorban fiatalokat. A folyamatos munka biztosításához szükség lenne segédüzemek létesítésére, elsősorban saját termékeik feldolgozására. Érsekvadkerten erre alkalom is nyílna. Az erdő kínálja a bánya és szerszámfát, ma azonban az ipar ezt nem igényli. A távlati tervek szerint a gáztűzhely betörése a falura a tüzelőfa termelését is csökkenti. Ez újabb gondokat idéz elő. Megoldásként a segédüzemi tevékenység folytatását tartotta szükségesnek Tóth István elvtárs. Pothormifc József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója elmondotta, hogy a gáz és az olaj megjelenése mint fűtőenergia feltétlen örvendetes, még akkor is, ha az átmenetileg a bányászokat érinti. A népgazdaság, a közösség érdeke viszont azt kívánja, hogy olcsóbb energiával, jobb minőségű gyártmányokat készítsenek gyáraink. Ma már nem engedhető meg, hogy 140 százalékos költségszinttel dolgozzon a tröszt, a széntermelésre óriási dotációt költsön az állam. A baj ott van — jelentette ki Pothamik elvtárs —, hogy elkéstünk az ipartelepítéssel a megyében, és így a szénbányászat termelésének csökkentésével létrejött munkaerőfölösleg is korábban jelentkezik a megyében. Kivezető utat jelent a központi vasöntöde megépítése, az új Bányagépgyár létesítése még akkor is. ha mindkettőt meg nem ' engedhető huzavona előzte meg. A meg nem értés, a huzavona hátráltatja az elhelyezkedést. Az élet- színvonal alakulásáról kijelentette Pothomiik elvtárs: a konyhán, a családnál ne érezzék meg, hogy a férj otthagyta a bányát. Ezért a nőknek kell munkaalkalmat keresni minél előbb, annál jobb — mondotta, össze kell fogni, mindenki ügye ez, aki a megyében él. Hozzászólása további részében elmondotta, hogy a Nehézipari Minisztérium 3 millió forintot már adott új munkahelyek megteremtésére, de ez kevés, többre van szükség. Javasolta a segéd- és melléküzemek, a kisebb iparágak fejlesztését, ahol a bányából felszabadult munkaerő foglalkoztatását meg lehet, sőt meg kell oldani. Győri János elvtárs, a ság- újfalui termelőszövetkezet elnöke, mint mondotta, az lenne jó, ha az Ipar biztosítaná a mezőgazdaság számára is a szakembereket. Szövetkezetünkbe a 436 tag között alig van férfi, azok többsége is nyugdíjas. Azt kérte, hogy az ipariján dolgozókat fokozatosan irányítsák a mezőgazdaságba, hisz a termelőszövetkezetek többsége ma már szociális létesítményekkel rendelkezik, nagy részben biztosítják azokat a feltételeket, amelyeket az ipar nyújt. Felszólalása további részében a szakmunkásképzéssel foglalkozott. Elmondotta, hogy az általános iskolában végzett agitációs munkájuk során 22 fiatal jelentkezett szakmunkástanulónak, sajnos azonban mindössze két gyermeket vettek fel az iskolába. Így az utánpótlást aligha lehet biztosítani. Szólt a segédüzem létesítésének fontosságáról. Elmondotta, hogy termelőszövetkezetükben egy fafeldolgozó működött, parkettát gyártottak, de több külső akadály következtében az üzemet le kellett állítani. A folyamatos munka biztosításában pedig a segédüzem igen nagy szerepet játszik. Bállá Mihály elvtárs, a rétsági járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője elmondotta, hogy a járás területén az állandó munkahelyek megteremtését sürgetik a termelőszövetkezetek tagjai. Javasolta: elsősorban az állattenyésztésben vezessék be a kétműszakos rendszert, így nemcsak szabad- és pihenőnapot biztosíthatnak az állatgondozóknak, hanem több fiatal munkába állítása is lehetővé válik. A segédüzemágakról szólva elmondotta. hogy a járásban sok kő van. a romhányit pedig országszerte keresik. Két— háromszázezer forintos beruházással a termelést többszörösére lehetne növelni, ami új munkaerő beállítását is jelentené. Foglalkozott a bejáró munkások problémáival, majd a ktsz-ek, üzemek kitelepítésével foglalkozott Elmondotta, hogy egy—egy he- lyiipar, vagy ktsz működése számos akadályba ütközik. Alsópetényben például 1,5 millió forintos beruházással 470 négyzetméter hasznos alapterületet kapnának, ahol 150—200 asszony foglalkoztatását lehetne megoldani. Az átalakításra a pénz is rendelkezésre áll, de a műemlék- védelmi bizottság akadályt gördít az üzem beindítása elé. Felszólalása befejező részében elmondotta, hogy a járás termelőszövetkezeteiből három éven belül 1200 ember kerül nyugdíjba. Ezért feltétlen szükséges a fiatalítás, de ahhoz biztosítani kell a feltételeket, többek között a szociális létesítményeket. Horváth László elvtárs, a Munkaügyi Minisztérium Területi Főosztályának vezetője felszólalásában elmondotta: reálisnak tartja a Nógrád megyei Pártbizottság elképzeléseit, a munkaerőgond megoldására. Ezt az intézkedést, a tervezetet megvalósításában a minisztérium is támogatja. Elmondotta, hogy a helyi foglalkoztatáshoz a Munkaügyi Minisztérium is tud segítséget adni, s javasolják kisebb üzemek telepítését. Anyagiakkal támogatják a szakmunkásképzést, s a lehetőségekhez mérten elősegítik a kollégiumi elhelyezkedéseket, növelik a férőhelyed# számát. Ezután országos gondokkal foglalkozott Országosan fizikai és szakmunkásból hiány lesz. Néhány helyen még a női munkaerőben is, még akkor is, ha Tiszántúlon, vagy a nagyobb ipar telepek környékén munkaerőfölösleg mutatkozik majd. Elmondotta felszólalásában, hogy a szakmunkásképzésben új formaként jelentkezik majd, hogy magyar fiatalok egy—két évet a Német Demokratikus Köztársaságban töltenek, ott végeznek gyakorlati munkát. Ez nagy segítséget jelent a fiatalok továbbképzésében, a szakmunkás- képzésben. Antal Gyula elvtars, a Salgótarjáni Acélárugyár igazgatója azt hangsúlyozta, hogy más megyékben iparáganként már eldőlt a távlati fejlesztési terv, itt azonban még nem. Ez pedig újabb bonyodalmakat idéz majd elő. Elmondotta, hogy az új gazdaságirányításban nagy termelésszerkezeti változásokkal kell számolni, ami máris meghatározza az új szakmunkásképzést. Elsődleges feladata a gazdaságvezetésnek, az új munkaterületek biztosítása, a csökkentett munkaidő bevezetése, és a bedolgozás os rendszer kiterjesztése, hogy enyhítsenek a meglévő gondokon. A fiatalok munkába állítása céljából a technikumot és gimnáziumot végzett diákok közül most dupla létszámot vesznek fel, és négy órában oldják meg foglalkoztatásukat. Szólt a megyei ipari vállalatok helyesebb kooperálásáról, hiszen ezzel is jelentősen növelni lehetné egy-egy vállalat termelését. Az Acélárugyár például évente 10 mil(Folytatás a 3. oldalon)
