Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-14 / 112. szám
8 NŐGRAD tW7. május 14. vasárnap Reflektoríény ben: Illés György, Kossuth-díjas operatőr, a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze Ötven film, sok kitüntetés Kosztolányi-filmet, a Pacsir- ma vonz. A modem filmmű- a háta mögött, és tán még tát és az Aranysárkányt, vészeinek egyik eredménye, a több nemzetközi díj, elisme- Együttműködésünk Ranódi laza dramaturgiai szerkesztés, rés, amely az ő közreműkö- Lászlóval, e két film rendező- hosszabb beállításokra ad mó- désével is készült filmeket jével mindig harmonikus volt dot s így az alaposabb, elmé- jutalmazta. Izgalmas és a maga idején lyültebb emberábrázolást 1935-ben fiatal emberként rendkívül újszerű feladatnak szolgálja, került a filmgyárba, az akkori tartottam a Makk Károly ren- Illés György néhány héttel Magyar Filmiroda Könyves dezte Ház a sziklák alatt-ot, ezelőtt kapta meg a Magyar Kálmán körúti műtermeibe de a legnagyobb élményt mégis Népköztársaság Kiváló Művé- világosítónak. Hamarosan ki- a Fábry Zoltán filmjeiben va- sze címet s a kitüntetés nemtűnt hozzáértésével, érdeklő- ló közreműködésem nyújtót- csak művészi, hanem oktatói désével, ügybuzgalmával és ta. Együtt forgattuk a Húsz munkáját is jutalmazta. 1947 egy-két év alatt fővilágosító órát és az Utószezont. óta tanít a Színház és Filmlett. — Nem szeretek „képeslap- művészeti Főiskolán, egész új — Jó iskola volt ez nekem filmeket” készíteni, bármily operatőr-nemzedékeket nevelt akkoriban, — emlékezik a szép táj is, önmagában még már fel. művész. — Forgatott nálunk egy osztrák operatőr, aki a világítást teljesen rám bízta. Nem irányított, és nem is javított: néha napi tizenkét— tizennégy órai forgatás után is magam ültem le esténként a vetítőben, hogy megnézzem, jó volt-e, amit aznap csinál- tunk. , A pályakezdés szép lendületét azonban megakasztotta a háború. Illés György csak 1946-ban foghatott újra kamerát a kezébe, a MAFIRT-nál. Itt híradó és dokumentumfil- meket készítettek. Illés György akkor a Valóság forgató- könyvéből dolgozott, a magyar történelem egyik izgalmas szakaszának mindennapi eseményeit rögzítette celluloid szalagra. Es közben segédopera törje volt a háború utáni évek két legjelentősebb filmjének, a Valahol Európában”-nak es a „Talpalatnyi föld,”-nek. Az 1949-es budapesti Világifjusá- halott. Bizonyára korábbi — Az én korosztályom kizá- gi Találkozóról Kiss József időszakomból hoztam ma- rólag a gyakorlati munka so- rendezővel együtt készített a törekvést, hogy ese- rán nevelkedett. Igaz, olyan filmet s ezért elnyerte a Nem- ményt, mozgást, de elsősorban tanítómestereink voltak, klk- zetközi Békedijat. Első önálló embert rögzítsek. És egyre nek nevét őszinte kegyelettel játékfilmjét, a Szabónét is fokozódik bennem az igény és mély hálával ejtjük ki ma ugyanebben az évben fényke- azóta is, hogy belülről tud- is. Eiben Istvánra és Hegy pezte amelyért 1950-ben jam megközelíteni az embert, Barnabásra gondolok. Az i Kossűth-díjat kapott. hogy a benne lejátszódó lelki, útmutatásaiknak is köszönrT. KVl filmek. és nemzet- érzelmi folyamatokat, átalaku- hető, hogy — s ezt szerényte- rs,i fesztiválok ahol szemé- lásokat hitelesen adja vissza lenség nélkül állíthatom — í ívVLn vaav legalábbis film- a kép. Ezért vallom: a forga- magyar operatőr-művészet vi ‘yr~f ’ mifélén t- Moszkva, tókönyvnek irodalmi értékű- [ágviszonylatban is magas- Mr del Plata. nek kell lennie, ez az oka an- szintű. A mai főiskolásoknak, Cvesebben utóbbi mun- nak is, hogy — bár szívesen fiataloknak a kisérletezésék, :^fínlékezik fotografólok kosztümös filmet próbálkozások csodálatos leheK _ Nagyon szerettem a két — legjobban mégis a mai té- tősége adatott meg, és mi idő- b sebbek tapasztalataink birtokában igyekszünk hozzásegíteni őket, hogy minél teljeseb ben éljenek is vele. Zilahi Judit Gulyás Mihály: — Felvétel közben. Illés György (jobbra) rendezővel. Makk Károly (MTI foto) JUHOS SÁNDOR: Cigánysorom I. Kupacnyi sár kupacnyi vályog dőlt falak fekete ház fekete álom hallgatag vízparti fűzfa vízpart! házak tiz gyerek fekete arcok fekete vágyak csendesek rekete emberek tanyája szédülten beledéit a nyárba kupacnyi sár kupacnyi vályog dőlt falak fekete areű tiz gyerek apja hallgatag II. Ásó csusszan a földbe zökken a piszkos agyag moccan a téglarakás rakják az új falakat sóder huppan a földre gépkocsi fordul porzik a part csendben a falra loccsan a barna habarcs III. Fekete ember vállán az élet fekete melle feszül a szélnek , tíz gyerek játszik a lombok alatt kupacnyi vályog kis tanya helyén állnak a tégla falak Ház az új soron E z az öreg lopatja velünk az időt — bosszankodott a mester, aki harmadmagával felvállalta a tetőt — János bácsi! Kovács János mindent hallott, mégsem mozdult. Mi nem tetszik az ácsoknak? Ha a szarufa fogyott el, mielőtt elég lett volna, nagy baj szakadt a nyakába, hirtelen honnan kerítsen. — Hol van öreg? Hallotta, hogy összenevetnek a mesterek az élcelődésen. — „No, most kell előbújni” — gondolta Kovács — nevetnek. — 'Mondja csak, János bácsi, van magának annyi pénze, hogy ha nem dolgozunk, akkor is fizet? — Aki nem dolgozik, ne is egyék — nevetett az öreg. — De jó kedve van — mérgesedett meg a mester — Hiányzik három szarufa. Ehhez mit szól? Az öreg kalapja karimája alá nyúlt, vakargatta a halántékát. A mesterek nem éreztek szánalmat az öreg iránt, látták pedig, mennyire kínlódik. Ügy kell neki, minek bolondult meg vénségére. Ott van a zsúpfedelű vityilló a parton, ha el tudott benne lenni Íratván esztendőt, azt a kis időt, ami még hátra van neki, igazán kibírhatta volna. A flanc, kérem, a flanc, még ebbe is beleesett a nagyzási hóbort. Azt hitte tán, csak ráfújunk és kész? — No, mi ütött magába? Most mér nem nevet, mi? Kovács levette a kalapját, vakarta a fejebúbját. Gyér haja fehér volt, mintha lisztes zsákot poroltak volna ki a fején. — Megyek, szerzek valahol — mondta —, addig csináljanak, amit tudnak. — Nézze csak, öreg — nyújtotta ki a mester a karját — most tiz óra. Ha délután kettőig nincs szarufa, keressen magának jobb bolondot. Tudja, hányán várnak ránk? Ha kettőig nem hozza — és a mester a karóráját pöccintgette mutatóujjával. Kovács izzadságverte homlokát beletörölte az ingujjába, visszatette a kalapját és indult. „Van nekem sok jó emberein a faluban” biztatta magát. Megy majd minden, mint a karikacsapás. Kisegítik, mért ne segítenék ki? Aki csak jövőre szándékozik építkezni, igazán adhat három szarufát, egy esztendő alatt a dupláját is visszaadhatja. Megy az öreg. benyit ide. bekopog oda. Együttérző szavakat bőségesen hall. Hová lett az ő sok jó embere? Az egyik — szegről-végről rokon is —, odvas, gombavirágos szarufákat mutogat, az öreg már bele is menne az üzletbe, gondolván, potom áron hozzájut a szarufához, de amikor az árát hallja.., „Akaszd rá magad” — gondolja dühösen és köszönés nélkül továbbáll. Azért ne haragudjon —kiabál utána a messzirölrokon — üzlet az üzlet. Szuszogva talpai fel a parton, az öreg házhoz. Amikor belép a kapun, hátát nekiveti a kapu oszlopának és nézi a házát. Felesége éppen kilép a konyhaajtón, hallja, hogy az embere beszél, magában beszél, mint akinek elmentek hazulról. — Mit motyogsz? — kérdezi az asszony. — Hiányzik három szarufa. Nem kaptam sehol. Hozd a kisbaltát, oszt gyere te is segíteni. A mesterek azt mondták, itthagynak, ha két órára nem viszem. Az öreg hozza a fészerből a hosszú létrát. Valamikor kaz- lazáshoz használta, állítja a tetőhöz. Amikor megbontja az első fát, néz utána, amint bukfencezik lefelé, s puffan az udvar kemény földjén, por párolog belőle. Mintha a múltját szaggatná, tépné. A szalmakötelek nehéz reccse- néssel szakadnak. Minden hang, amit a tető ad, emberi hangnak tűnik. — Mennyit dugdostam én ezt a tetőt — szól le az aszszonynak, aki fintorog a portól. Érzi, az ura most nagyon oda van, nem is hitte volna, hogy ilyen lélek szorult beléje. — Vén bolond — gondolja az asszony —, nemhogy örülne, hogy megszabadul innen; Nyáron, szárazban még haggyán, de ha esik, kín itt az élet, nyakig ér a sár, az aljból kell hordani a vizet, háton kell felcipelni a búzát, mindent... Még ilyen bolondot, örülne pedig, hogy háza lesz az új soron. — Te voltál úgy oda azért a házért — mondja az öreg. Már négy szarufa csontváza fehérük a tetőn. A balta odacsap, ahogy csúcsba szaladnak a szarufák. — Jól megcsinálta ezt az én apóm. Csakhamar leperdül az első, utána a második, hegyire esik, tántorog kicsit, mint a részeg, aztán puffanva eldől. Kovács János a negyediket is leválasztja, megkapaszkodik a létrában és lök rajta, A szarufa ledül, mintha cigánykereket akarna vetni és nehéz zuhanással hull a többihez. Előguritja a talicskát, rá* erősíti a szarufákat és kiesi- korog az udvarból. Régen használták a talicskát, sír alatta a kerék, olyan fájdalmasan. mintha nehezére esne a mozgás. — Már éppen menni akartunk — fogadja a mester a» új háznál. — Négy óra, ha nem tudná,.. A ház elkészült. Peckese* emeli tetejét az új soron. A z a régi magarahagyatott gubbaszt a dombon. Veri az eső, a szelek lekapkodják róla * maltert. Mondták már Kovács Jánosnak, bontsa le, és ami jó var) benne, tégy* pénzzé. Nem teszi. Hadd álljon, amig engedi az idő. Néha felkapaszkodik hozzá a dombra, lekaszálja a dudvát, az udvaron, nőtől dugdoe rajta. Ilyenkor beül az egyetlen szobába, egy ócska ládára, mely nem kellett az új házba, elvisz egy pipányi dohányt, és senkinek sem mondja el, mire gondol... Bodó Béla: Arra ran Athén... BARNA, sovány, mezítlábas kamasz. Szúrós a kaja. Pa- najote mama már megrakta a szamarat. A szamár két oldalán egy-egy nagy kosár, a kosarakat rongyok fedik. A kunyhó mögött kezdődik az erdei ösvény, felette a valószi- nütlenül kék ég, aztán a hegyek. Panajote mama elkíséri szemével a kamaszt — most fordul be az ösvényen a megterhelt szamárral. Mint mindig, Panajote mama számol. Kiböki fekete nagy ujját: egy óra, míg a kamasz eljut a hegytetőre. Félórát van velük, ha csend van, egy órát. Aztán hazaindul, persze kerülővel. Négy ujj: a negyedik órában hazaér. Ha hazaér... A kosarak tetején rongyok alatt lószer. — Halt! — kiáltja a német őrjárat. A kamasz hirtelen megtorpan, felszólítás nélkül szedi le a rongyokat a kosár tetejéről. Ócska, piszkos rongyok. A fordulón túl nem járnak németek. A kamasz lassít, megáll, egy éles kavics felvérezte a lábát. Aztán indul. A hegytetőn — a többiek közt — van a két bátyja is. — Mama egészséges? — Egészséges. — Vigyázol rá? — Ti is vigyázzatok magatokra. Elnéznek dél felé. Arra, nagyon messze van Athén. Azt mondják, nagy város. A kamasz még nem járt ott, bátyjai sem. Csak lent, a faluban. VAN A fegyveresek között egy cvikkeres tanító, néha mesél. — Az erdőben — így kezdi — Pán fújja hétágú sípját előtte nimfák lebegnek, tudod-e? Valahol, nagyon messzire Zeusz trónol az Olimposzon, az Akropolisz csodálatos Parthenonjá- ban maga Paliasz Athéné, a gyönyörűséges istennő. Ahol pedig a Peloponniseosz sziget mártja be ujjait a tengerbe olyan kék a viz. mintha finom tintát oldottak volna benne. — Ki az a Zeusz? — kérdezi a kamasz. — Isten —- feleli a tanító —, az istenek atyja, A kamasz sokszor nem is érti, mit beszél. Csak a cvik- kerét figyeli. Árra txnt Athén .«3 Leballag a hegytetőről, óvatos kerülőkkel. Holnap majd ismét elindul — két kosár, lőszer. Még csak tizennégy éves, ha felfedezik a rongyok alatt a lőszert, a helyszínen agyonlövik. Ha felnő, — így gondolja —, ha szabadok lesznek, eljut majd Athénbe, látja majd egyszer a tengert, vagy elindul a szigetekre, Paroszról beszélt a tanító, Nuxoszról. Azon az estén, amikor vérbe fagyva találta Panajota mamát a szétlőtt kunyhóban, — eltemette, s hajnalban visz- szament a hegytetőre. Jóval később a németek letakarodtak hazája térképéről, de ők, a küzdők új feladatokat kaptak, — a királyság sem kell. Megsebesült, fején, kezén, lábán. Kötözőhely, aztán vöröskeresztes sebesültszállító vonat. A vonat ablakából egy- szercsak megpillantja a messzi tengert. Az Egeinek a thrák részét. Milyen csalódás: nem kék — ködös sárga. MÁR NAGY LEGÉNY. Magyarországra kerül, Budapestre. Megnősül, van egy kislánya. Esténkint az ablakhoz viszi a kislányt, dél felé mutat: — Arra, messze, van Athén, tudod-e? A gyerek nem akar görögül beszélni, csak magyarul. A görög most asztalos. A hajógyárban dolgozik. Ha egy hajó elkészül, odaképzeli magát a fedélzetre. Spill, Dubrovnik, Korcula, s aztán Korfu, ez már Görögország! Aztán, a korinthoszi öblön át: PireuszI Van egy olcsó térképe, mindennap végigjár rajta a szeme. Pireusz: — csak képen látta a nagy görög kikötőt... Pireuszban majd vonatra ül, fel, Északra, a kék hegyek közt van a faluja. Hazamenni!... A család, már aki megmaradt közülük, szétszóródott, a kunyhó nincs már, s különben sem mehet haza ... Nézi faluját a térképen. A régmúltban a nagy történelem járt erre, — azóta már olvasott róla. A térképen halványzöld színű Görögország. Valójában bizonyára: kék és arany. S fehér, ahogy a szép házak ragyognak a városokban, narancs színű, mikor a narancs érik, zöld még a sovány réteken is... A hegyek tetején néha szikrázik a hó. A kunyhók persze legtöbbször füstösfeketék, — már akinek van kunyhója. A Panajote mamáét még abban az időben szétlőtték. — A sírját meg kellene látogatni a hegyek aljában. Asztak, kabinberendezést csinál a hajógyárban. Az asz- 1álnál ülnek majd az utasok, a kabin ablakából nézik a vizet — milyen színű lehet tavasszal az Égel-tenger? Ez a pont, ahonnan elindult lőszeres kocsijaival. — látja-e még a faluját? Az OLCSÓ térképen ez a pont a faluja, Budapestről térképméretben alig öt ujjnyi, a valóságban most: irtózatos távolságban. Sokszor nézi a térképet, mert bizonyos abban, eljön az idő, amikor csökken ez a messzeség.
