Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-13 / 111. szám
4 MÖ8R< B 1967. május 13. szombat Tarass a határban Üj, fontos szakaszhoz érkeztek a tavaszi mezőgazdasági munkák. Megyeszerte befejezéshez közeledik a kukoricák vetése, s ezzel tulajdonképpen minden mag a földbe került, most már a gondos ápoláson a sor Egyes szövetkezetekben és állami gazdaságokban, ahol a tavaszi vetésű kalászosok állapota még megengedi, teljes erővel folyik a vegyszeres gyomirtás. De a fő feladat már mindenhol a sarabo- lás, a kapálás. Bárhol is járjunk megyénkben, a földeken mindenütt ott látni a nagyrészt asszonyokból álló munkacsapatokat, amint a cukorrépa, burgonya, mák és dohány sorain serénykednek. S minden tsz- ben arról számolnak be a vezetők: nem kell dobszóval, vagy hangosbemondóval csalogatni a kapásokat. Bujákon például, ahol éveken át gondot okozott a kapás területek elvállaltatása a Ledeczkiné tagsággal, az idén tavasszal minden tenyérnyi hely ápolására, gondozására akadt pályázó, és jóformán elsők közt láttak hozzá ezekhez a munkákhoz. De hasonló példákkal a megye más sarkain is találkozhatunk: Kazártól Borsosberényig, Legéndtől Szécsé- nylg mindenfele. Érthető is ez a nagy igyekezet. A tsz-ta- gok szeretnék biztosítani a férfiaknak előírj 150, és a nőknek megszabott 120 munkanapot legalább, azonkívül azt is jól tudják, hogy a kapások körültekintő gondozása előnyösen kihat a jövedelmükre. Mert nem mindegy az, milyenek lesznek a hozamok, amikor ősz közeledtén sor kerül a kapásnövények termésének betakarítására. Így azután igyekeznek mindenfele, és még a családtagok segítségét is igénybe veszik, hogy minél előbb tiszta, gyomtalan legyen a határ. • r I • V „brigádja Az asszonyok. lehetnek vagy íélszázan, mindjárt az országút mellett dolgoznak a szécsényi határban. Kapálják a mák sorközét. Ledeczki Istvánná csapatvezető a legszélén halad. Gyors egymás- utániban csap a kapával a gyomok gyökeiéhez. — Ezek nem mind az én asszonyaim — emelkedik fel a munkából. — Csak huszonkettőn vagyunk a csapatban... Aztán a terület sem a miénk... Az ötszáz négyszögöl cukorrépával. a kétszáz négyszögöl mákkal mi már végeztünk. A kukoricának, a burgonyának tik őket, a hanyagok kontójára. — Ez a harmadik esztendő, hogy beneveztünk a versenybe — mondja Ledeczíkiné. — Már kétszer elnyertük a szocialista címet... Sokat és jól dolgozik a huszonkét asszony. A cukorrépa és a mák mellett ezer négyszögöl kukorica, fél hold burgonya ápolását is vállalta mind. Emellett a takarmánybetakarításnál, az aratásnál is ott vannak. — Igyekezni kell — magyarázza kendőjét igazgatva a csapatvezető. — Különben £ • v-v-'-<• Ä|jp§g|$ •< jig Ledeczki Istvánná ..asszonyai’* a mákföldön. Másfél—másfél hold kapásnövény' megmunkálását vállalta az idén valamennyi (Koppány György felvétele) meg még nincs itt az ideje... Hanem ezt a darabot — int fejével a mákföld végébe — elvállalták, aztán mégsem kapálták meg a gazdáik. A szövetkezet vezetői bennünket küldtek, dolgozzuk meg, mielőtt ellepi a gyom. — Mit kapnák érte? Egyszerre több asszony is válaszol. —• Munkaegységet... A szokásosnál valamivel többet... Biztosan meglesz a hetven forintos „napszám”. Egyébként a kapások megmunkálásáért a termés harminc százaléka illeti az asz- szonyokat. Munkaegységet nem írnak nékik. De az ilyen esetek — szerencsére nem sok van — kivételt képeznek. A szocialista munkacsapatok egy ■ óra jönnek, s dolgoznak. A ©vetkezeti vezetők megtizehogyan tudnánk összegyűjteni a 190—170 egységet.. —• De a kapásoknál nincs munkaegység... — Nincs és mégis van — mosolyog hamiskásan az asz- szony. — A jövedelmünket- átszámolják, hány munkaegységet érne... Tudja, a nyugdíj miatt, hogy ne érje károsodás az asszonyokat Az asszonyok meg azon vannak, ne maradjon ki a vezetők számításából egyetlen mázsa burgonya, kukorica termése sem. S a mákföldön apró emberi történeteket hallhatok arról is, hogyan kapálták, s kapálják meg a csapat tagjai beteg munkaképtelen társuk területét. Nemrégiben megbetegeddtt Ledeczki Jánosné a csapat- vezető testvére. Állapota súlyos, válságos volt. Most már túl van a veszélyen, de az idén nem kapálhat. Ledeczki Istvánné szólt az elnöknek: — Hagyjuk le a részét a csapattól... Az ura sem tud besegíteni... Pálfalván dolgozik, tudja, darus... Lemaradt hát a terület, de az asszonyok nem feledkeztek meg Ledeczki Jánosnéról. Öze Jánosné, Szata Józsefné, Bablena Józsefné meg Balázs Józsefné a kórházban is meglátogatták. Mondogatják is azóta: — Azért kár volt leadni a földet... Megcsináltuk volna, ha egy kicsit rádolgozunk... Még beszélgetünk, a falu felől két asszony érkezik. Nem jönnék a csapathoz. Távolabb tőlük, beállnak a megkezdett máksorokba. — Kik ezek? Ledeczkiné szemügyre veszi őket, s aztán azt mondja: — Az övék ez a terület... Most restellik, hogy mi mér beállítunk. Dolgoznak hát ők is... Ledeczki Istvánné neki tót újra szaporán emeli a kapát, mert a csapat közben mesz- szire haladt. Siet, hogy mielőbb befogja őket. V. G. Benépesültek az epreskertek a honti határban. A termelőszövetkezetben a családi művelés honosodott meg, a munkáért a gyümölcs értékének ötven százaléka a tagokat illeti Kölcsönös segítség Mind gyakrabban találkozunk termelőszövetkezeteinkben a kölcsönös segítségnyújtás szép példáival és ez rendkívül biztató a területű szövetségek megalakulása előtt Különösen szükség mutatkozott egymás támogatására a kalászosok vegyszeres gyomirtásában, hiszen jól tudjuk, hogy az idén nem nagyon kedvezett az időjárás ennek a munkának, és így minden alkalmas percet nagyon ki kellet használni. Azok jártak jól, mint például a kallói szövetkezet is, amelyek fokozták saját erőiket: a kallói vezetődi a mohorai növényvédő állomáshoz fordultak gépekért. De általánosabb jelenség volt különösen a salgótarjáni járásban, a tsz-ek kölcsönös segítségnyújtása. A kazá- ri szövetkezet például a vizs- lási tsz-tagokat, Szúpatak pedig a verebélyieket segítette ki növényvédő géppel. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy nagyobb területen végezzenek a vegyszerezéssel. Szervezettség, jó munka Szervezetten, jól dolgoznak a nógrádmarcali Aranykalász Termelőszövetkezetben. Időben befejezték a kukorica vetését. s jó ütemben halad a cukorrépa, valamint a burgonya növény ápolása is. A huszonöt hold cukorrépa területének mintegy felén, már elvégezték a kapálás. Burgonyát száztíz holdon termelnek az idén. Nyolcvan holdat, vegyszerrel gyomtalanítanak. Mindössze harminc holdat kapálnak az asszonyok, amelyen már elvégezték a munkát. Serényen dolgoznak a dohányosok is. A tervek szerint huszonöt holdon díszük majd e rendkívül jövedelmező ipari növény. Az asszonyok most ültetik ki a szántóföldre a dohánypalántákat. Eddig mintegy 13—15 holdon palán- táztak el. A szövetkezeti vezetők véleménye szerint, a közös munkára igen jó hatással van, hogy az idén bevezették a készpénzes munkadíjazást. A gazdaságban ötven forintban határozták meg a normaegység értékét, s ennek nyolcvan százalékát minden hónapban kézhez kapják a szövetkezeti tagok. Védelem a málna gombabetegségei ellen A mohorai növényvédő állomás szakagronómusai felülvizsgálták a szövetkezeti mállásokat. Megállapították, hogy az ültetvényeket nagymértékben károsítják a málna. gombabetegségei. A gombaképletek a málnavesszőkön te- Leltek át, innen indult meg a fiatal hajtások fertőzése. Ezért a szakemberek azt tanácsolják, ha a hajtások elérik a 10 centiméteres magasságot azonnal meg kell kezdeni a védekezést. A permetezést 10—14 naponként háromszor ismételni keli. A munkához 1 százalékos Bordóiig, 0,3 százalékos rézoxiklorid hatóanyagú szert, 0.2—0,3 százalékos Orthocid—50-t, valamint 0,2 százalékos Zinebet ajánlanak. A rendszeres, tervszerű munka azért fontos, mert csak így lehet megóvni a málnaültetvényeket a veszedelmes gombabetegségektőlcAiizőíujíjú /idők Uöere/i íj heti Nincs műveletlen terület a herancsényi határban. Lázas tevékenységről árulkodik Kovács Istvánnak, a termelőszövetkezet elnökének minden szava: — A hatvan holdas cukorrépa-táblát egyelik az asszonyok ... A fele munkát már elvégezték. A negyven hold mákkal is végeznek lassan. Burgonyánk nincs, a kukorica meg most kel... ötven holdat abból is vegyszerrel gyomtalanítunk. Hetven hold azért még megmaradt az asszonyoknak ... T- Mire ez a nagy sietség? — Hajt bennünket az Idő ... Az asszonyokat meg a kereset — magyarázza mosolyogva Kovács István. — A cukorrépánál hatvan munkaegységet kapnak holdanként, meg mázsánként fél kiló cukrot. — Csak úgy minden feltétel nélkül? Velkovics Mihály főkönyvelő szól: — Feltételek azért vannak... Azt kérjük az 'asszonyoktól, időben végezzék el a sarabo- lást az egyelést, a kapálást, ősszel pedig a betakarítást. A mákot harmadában művelik a tagok, a köztesként vetett sárgarépa termésének fele, ugyancsak az asszonyokat illeti. A kukoricánál sikerült egy lépést előbbre lépni az idén. — Munkaegységre dolgozzák az asszonyok — szögezi le az elnök. Most már köny- nyen mondja. De amikor először került szóba, hogy a harmados helyett a munkaegységet ajánlják, melynek értéke nem több mint 33 forint, akkor bizony egyáltalán nem volt ennyire nyugodt. Az asz- szonyok háborogtak, csak akkori- dolgoznak, ha minden marad a régiben. Az elnök, a vezetőség azonban kiállt javaslata mellett, amely ugyan látszatra nem volt népszerű, de mindenképpen a közösséget szolgálta. — Nálunk, ezeken a hegyes területeken csak az állattenyésztésre nem lehet ráfizetni — mondja Kovács István. — De csak akkor, ha nem kell pénzért vásárolni az abrakot. Mi meg sosem tartottunk ki a szemestakar- mánnyal az újig. Sokat elvitt a részes művelés is... A másik lényeges dolog, ami végül is „jobb belátásra” bírta az asszonyokat, a munkaegység volt. A kötelező 120 munkaegység, a nyugdíjévök miatt. Az ilyesfajta „asszony- gondok” amúgy is eléggé nyo- maszitóak a szövetkezetben. — Van 159 asszony tagunk, de ehhez úgy 25—30 rendszeresen dolgozó családtaggal is számolhatunk — beszéli Velkovics Mihály. — Ilyenkor a növényápolás, szénabetakarítás idején valamennyinek akad munkája bőven. Meg aztán nem is válogatásak az asszonyok. Megcsinálnak mindent, ami jön ... Kiss Islvánnét, .Jusztin Já- nosnét említi, akik áprilisban is dolgoztak szinte minden nap s 20—25 munkaegységet gyűj. töttek. — Hol vannak a férfiak? Az elnök felkapja a fejét, s úgy magyaráz. — Elmentek az iparba... A bányához, az építkezésekre, a gyárakba talán kétszáz is eljár naponta. A szövetkezetben ha húsz—harminc maradt. Négy asszonyról beszél, akik egész télen a takarmányelőkészítőben dolgoztak, vágták, aprították a takarmányt az állatoknak. — Mit lehet itt tenni? — Több lehetőség is kínálkozik — így a főkönyvelő. — A tervtárgyaló közgyűlésen nyolcán kérték a felvételüket. Asszonyok, férfiak, akik eddig bedolgozók voltak ... De legalább ennyien jönnének haza az iparból is. — Miért nem jönnek hát? Vakarja a fejét az elnök. — Kevés nálunk a munkalehetőség __ Nem tudjuk áll andó munkával lekötni az asszonyokat sem ... Januárban, februárban a legelőre küldte őket, azt tisztították. De oda sem jutott el mind. így aztán, ha ipari munkásokat alkalmazunk, mert azok csak havi fixért jönnek, megvan a baj. A tagok dolgoznak, elviszik előlük a munkát, a keresetet... Örökös, szédítő körforgás lenne ez, ha a szövetkezet vezetői nem igyekeznének kitörni belőle. De hát keresik a kiutat. Még pedig olymódon, hogy bővítik azokat a munkalehetőségeket, ahol a nagyszámú asszonytagságot foglalkoztatni tudják. A tíz— tíz hold málnában és fekete ribizliben, a 20 hold szamócában tavasztól ősz elejéig gyűjt- hetik a munkaegységet. A húsz hold szilvás az őszi hónapokban is munkát ad. Aztán 10 holdon, most először köményt termelnek, 20 holdon — vetőmagnak — babot. Sok a munka ilyenkor a határban. De a herencsényi asszonyok nem ijednek meg a tennivalók sokaságától. Mint mondják, azért álltak a szövetkezetbe. hogy dolgozzanak, s munkájuk után tisztességes fizetséget vigyenek haza. Kovács István, Velkovics Mihály, a szövetkezet vezetői meg azon buzgólkodnak, ne érje csalódás sem most, sem később a szövetkezet szorgalmas, igyekvő asszonytagjait. Vineze Istvánné
