Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-11 / 109. szám

4 M <3 6 H A O 1967 május 11. csütörtök Ötödször Magyarországon a Mojszejev Táncegyüttes Harminc évvel ezelőtt egy fiatal orosz balettmester ma­ga köré gyűjtötte azokat a lelkes ifjú táncosokat, akik ér­deklődtek művészi tervei iránt, s velük együtt hozzálá­tott a népitáncok tanulmányo­zásához. Neve: Igor Mojsze- jev. Mojszejev járt Ukrajnában, Belorussziában, Tádzsikisz­tánban, a Volga-vidéken, az Ural hegyei között. Szibériá­ban. a Kaukázusban és a Krim félszigeten. Hol vas­úton, hol kocsin, máskor lo­vagolt. sőt gyalogosan is ne­kivágott a távoleső falvakba vezető utaknak. Leghitelesebb forrásainál ismerkedett meg a népi táncművészettel. A fa­lusi ünnepségeken és klub­estéken találkozott a tehetsé­ges népi táncosokkal; gyűj­tötte a tapasztalatokat és is­mereteket. „A népművészet nyitotta meg előttem hivatá­som útját” — mondja. Nagyon komoly követelmé­nyeket támaszt táncosaival szemben: a tehetségen és meg­figyelő készségen kívül az együttes minden tagjának pá­ratlan munkakészséggel kell rendelkeznie. Ha művészkö­rökben valakit dicsérnek a munkájáért. azt mondják: „Ügy dolgozik, mintha Moj- szejevnél táncolna.” Az együttes eredetileg 35 táncosból állt. Sokan közülük öntevékeny művészegyüttesek­től jöttek. A Mojszejev Együt­tesnek jelenleg száz tagja van, s csaknem valamennyien elvégezték a táncművészeti iskolát. A fiatalok átveszik az idősebb nemzedéktől az együt­tes hagyományait: a népi tán­cokban érvényre jutó kifogás­talan Stflusérzéket, az előadás „Tavaszi láz” — ukrán szvit páratlan könnyedségét, elsajá­títják a rendkívüli összeszo­kottságot, amelynek alapján a táncosok csoportját valóban együttesnek lehet nevezni. A műsorban a népi táncok mellett —, több mint nyolcvan ilyennel dicsekedhetnek —, akadnak olyan számok is, ame­lyek teljes tematikai ciklu­sokat alkotnak. A „Képek a múltból” a for­radalom előtti Oroszország életét bemutató szatirikus je­lenetekből áll. Legsikerültebb közülük a „Moszkva-kömyé­ki líra” és a „Vasárnap”. A „Képek a szovjet életből” legjelentősebb száma a „Par­tizánok”: a Nagy Honvédő Háború történetének egyik dicsőséges fejezetét mutatja be. A táncosok műsort szerkesz­tettek a kollektíva utazásai­ról. Óriási földgömböt állí­tottak a színpad közepére, s azon megjelölték az együttes csaknem harminc év alatt megtett útját. A távolság azóta tovább nőtt: az együttes most fejezte be negyedik föld­körüli útját. Magyarországon az együttes 1946 elején járt először. A most következő vendégjáték már az ötödik lesz. A Mojszejev Együttest nem­régiben a Szovjetunió Aka­démiai Népi Együttesének cí­mével tüntették ki. Ezt a cí­met a Szovjetunióban csak a legkitűnőbb, és legkiforrottabb színházi és zenei kollektívák­nak adományozzák. Igor Moj- szejevet is nagy kitüntetés ér­te az idén: az „Üt a tánchoz” című műsoráért Lenin-díjjal jutalmazták. Mire e sorok napvilágot látnak, Mazsola már újra a felsőpetényi nevelőotthonban csacsog a többi hasonló korú gyerekekkel. Talán el is meséli az ünne­pet a hasonló sorsú csöpp embereknek, no persze, a ma­ga módján. — Na és, sok embert lát­tál. Mazsola? — kérdezik tő­le. — Sokat ám. — És mit csináltak? — Járkáltak, nevettek. — Énekeltek is? — Igen. Ne folytassuk a képzeletbe­li párbeszédet, ne vágjunk a dolgok elébe. * Levelet kaptam a minap egy Nógrád megyei helység­ből, Cs.-né írta. Nem isme­rem őt, szálkás betűi tanúsá­ga szerint nem kenyere az írás, akkor fog tollat a kezé­be, ha valami óhatatlanul sürgősét kell közölnie valaki­vel, talán születést, házassá­got, halált. Most mégis úgy érezte, az újságnak is meg kell írnia ezt a levelet, mert ez az ő ügye is, nem mehet el mellette szó nélkül. Nos, a levél egy TV-adás- sal kapcsolatos, amely gyer­mekekről és szüléikről szólt. „Miért? — írja Cs.-né. — Amióta ezt a TV-ben láttam, sokszor kérdezem magamtól, hogy lehet gyermeket így ne­velni? Hogy az apja, vagy az anyja ellen gyűlölet ébredjen benne. Gondolkozik az a gyermek... Legtöbbször a külön élő szülőknél van így... De nem lehet azt szépen megmagyarázni, hogy megért­se a kicsi szív?... Né akar­juk kizárni a gyermek leiké­ből a másik szülő iránti sze- retetet, hiszen olyan szüksé­ge van a gyermeknek az apá­ra is, mint az anyára. Ne tagadjuk le, hogy volt idő, amikor úgy érezte az a kö­zösség, ami egy volt, hogy az élet jó... Kedves szülők, akik ÜNNEP egyedül nevelik gyermekeiket, mutassanak rá a rosszra is, de ne csak a gyűlöletet, a se­bet mutassák, hiszen gyűlö­letből még nem született gyermek soha... Had tudja az a gyermek, hogy van apám is, anyám is, csak nem sze­retik egymást. Azért még apa, anya, és nem gazember.. Cs.-né levele, aggódó sorai szívhez szólanak, gondolko­dásra késztetnek. Ne feled­jük azonban, hogy az ilyen sorsú gyermekeknél elhagyot- tabbak, magányosabbak is él­nek körülöttünk. Aki csak egyszer járt pél­dául a Nógrád megyei felső­petényi nevelőotthopban, megdöbbentette az a ragasz­kodás, amely a kis lakók ré­széről megnyilvánul az ide­gen iránt is. — Nem te vagy az én apu­kám, bácsi? — kérdezik. S a látogató ruhájába kapaszkod­nak, kísérik útján. Miért e ragaszkodás? Nem. nem az otthonban lévő rossz soruk miatt. Hiszen államunk a maximális jólétet, nyugal­mas környezetet, kosztot, ne­veltetést biztosítja az állami gondozásban lévő, elhagyott gyermekeknek. A játszóterek­től, a tanulási, szakmaszer­zési lehetőségig minden ren­delkezésükre áll. Teljes érté­kű emberei lehetnek a tár­sadalomnak, amely neveli, se­gíti őket szinte csecsemőkor­tól. Segíti, neveli őket — a szü­lők helyett! Egy dolgot azonban sem­miféle áldozat nem képes pó­tolni: a szülő, a család kör­nyezetét, !*■ Ezt akarta pótolni akárcsak pár napra is Sólyomi Etelka nevelőnő, amikor a május l-i ünnepre Salgótarjánban élő szüleihez hozta haza a három­éves kis Baks Esztert, Mazso­lát, aki egyéves kora óta nélkülözi a szülői szeretet. A májusi szép ünnepre egyéb­ként még 22 gyereket vittek el az otthonból Balassagyar­matra, ahol egyik üzem bri­gádja patronálja a csöppsé­geket. A fehér köpenyes gondozó­nőkön kívül, végre más ru­hába öltözött embereket is megpillantott Mazsola maga körül a Damjanich utcai ház­ban, a Sólyomi-családban. Ünneplő ruha, csokoládé, halványkék léggömb várta. S aztán május 1-én az utca. Sólyomiék a színes, tarka fel­vonulást is megmutatták Ma­zsolának, aki nem győzött be­telni a látottakkal. Ennyi em­bert még nem érezhetett ma­ga körül, legfeljebb az ott­hon környéki fák sokaságát. Bizony jólesett utána az étel. is a pihenés a puha ágyban. — Miért Mazsolát hozta el az ünnepre? — kérdezem Sú­ly omi Etát. — Igen, bárkit hozhattam volna, mindenkit azonban nem lehet elhozni. Mazsolát nagyon szeretem, keveset be­szél, csendes, szerény. Sólyomi Eta egyébként nemrég érettségizett, Salgó­tarjánban dolgozott képesítés nélküli, óvónőként, Felsőpe­tén y ben július 31-ig szól a szerződése. Most szerzi képe­sítését, készül erre a hivatás­ra. Azt hiszem, a leglényege­sebb képességgel már rendel­kezik: a szeretettel az elha­gyottak, a gyengébbek iránt, szeretettel a gyermekek iránt. Mazsola is bizonyára sokat tudna erről beszélni, de fi még nem beszél. Alig mólt. hároméves. Es olyan izgalmas ünnepe volt! Tóth Elemér A konzervipar újdonságai Gyümölcslevesek, fagylalt, tormadara Bemutató a Karancs Szállóban |u.| A «zívrabló Tisztában volt vele a men­tőállomás főorvosa, ez a cini­kus doktor Vendel, hogy nem egészen tökéletes a tudomá­nyos felkészültségem. Ezért mindig zavarba akart hozni a szakmai kérdéseivel. Most is kissé töprengő pofát vágtam, amikor sarokba próbált szo­rítani : — Mondja Illés, minek ne­vezzük azt a heveny ideg- rendszeri megrázkódtatást, amikor a vegetatív és a moto­rikus szférák drámai hirtelen­séggel aktivizálódnak, a tuda­ti és érzelmi szférák pedig görcsös összerándulással be­szűkülnek? Töprengő arckifejezésem er­re még sokkal töprengőbb lett. Pánikomat azzal leplez­tem, hogy szerény méltóság­gal megmarkoltam államat, mint a gondolkodó hadvezé­rek. De hirtelen felcsillant a szemem. — Szóval motorikus szfé- ;ák. Meg az érzelmi szférák. Az egyik vadul dolgozik, a másik meg görcsösen beszű­kül. Ugye jól értettem, fő­orvos úr? Hát kérem, ilyen hülye helyzet csak két eset­ben állhat elő. Az egyik eset, amikor nagykéssel támadnak rám a sötétben, és én meg­ijedek. A másik, amikor este otthon váratlanul az ágyam­ban találok egy extraklasszis nőt, bokáig meztelenül. Két ellentétes benyomás, de a hatás ugyanaz: a szívem he­lyén mintha a jerikói haran­gok kalimpálnak. Vagyis ugye a motorikus szféra? A tudatom, meg az érzelmeim görcsösen összerándulnak, vagyis a nagy pillanatra koncentrálok. Jól gondolom, főorvos úr? ­A doktor csalódottan rán­colta száját, mint a ló, ame­lyik savanyú lucernát eszik. — Illés, maga megint ki­dumálta magát. Rátapintott a lényegre. De a válasz még ennél is egyszerűbb. Az em­lített patalógus tünetet, úgy fejezi ki a dolgozó nép sze­rény fia. hogy meglátni és megszeretni. Ha nem veszi rossznéven. így akartam fel­hívni a figyelmét erre a drá­mai veszélyre. — Miért bánt engem a fő­orvos úr? — szomorodtam el hirtelen. Akármilyen hegyes a körme annak a nőnek, nem karmolhatja véresre a szíve­met. Talán még emlékszik, a múltkor is az anyakönyvve­zető ajtajából fordultam visz- sza, pedig le akart ütni Med- res, a szerelő, hogy potyára hívtam el tanúnak. Láttam Vendel doktor ra­vasz pillantásán, hogy most az egyszer a szeretet beszél belőle. — Tudom én, hogy maga egy fölényes Don Jancsi, hogy életfogytig ülhetne Sopron­kőhidán, ha büntetnék a sziv- rablást. de ezúttal aggódom a szabadságáért. Mert ahova mennie kell, ott látni fog egy csodát meghaladó női szép­séget. Előre tudom, hogy bele fog szeretni. Eddig még min­denki belszeretett. Később ne könyörögjön. hogy gyógyít­sam ki, mert én figyelmeztet­tem. Hát csak óvakodjon a lelki földrengéstől. Ilyen vagyontérő jótanács- csal ülhettem volán mellé, amikor útrakeltem, hogy elvi­gyem a soproni szeretetház- ba a kilenc gyenge aggot. Mihelyt megláttam Karolát, a szeretetház szent nővérké­jét, én lettem a tizedik gyen­ge, ha nem is éppen aggas­tyán. Vendel doktor intelmei nem tudták feltartóztatni a ka­tasztrófát. Szféráim viharos működésbe léptek, és olyan heves volt ez az idegrensze- ri megrázkódtatás, hogy a hi­deg is kilelt tőle. Baráti körökben Ciceró­nak is neveznek különleges szókincsemért. Karola tökéle­tessége azonban egyszerűen utolérhetetlen szavakkal. Ezért röviden csak ennyit mondok róla, hogy szőke, mennyei an­gyal volt, sok értékes földi fognivalóval. Nem, mégsem tudok ellent- állni bájai pontosabb érzékelte­tésének. Fityulás szőke haja, mint a fehér selyempapírba takart sárga rózsacsokor. Fül­cimpája pici tulipánszirom. Keze törékeny liliom. Melle ágonringó, érett császárkörte. Egyszóval virág és gyümölcs az egész nő, s amint lépked előtted a gótikus csípője va­lami szép szerelmi himnusz dallamára ring. De az én fejemben riói dzsessz dübörgött. Ágaskodó négerek fújták a trombitát, buja félvérek döngették a do­bot, spanyol nők rázták magu­kat verejtékező önkívületben. Elcsigázott a vágy. Május volt, megint lázongott az a szívrab­ló vérem, végzetesebben, mint bármikor eddigi, színes ifjú­ságom során. (Folytatjuk} A konzervipar új termékei­ből kóstolóval egybekötött szakmai árubemutatót rende­zett kiskereskedelmi szakem­berek, üzletvezetők részére Salgótarjánban a Karancs Szállóban a Pest—Komárom— Nógrád megyei Fűszer- es Édességnagykereskedelmi Vál­lalat salgótarjáni fiókja. A bemutatott újdonságokat a nagykőrösi, és a Szegedi Kon­zervgyárban. a Szegedi Papri- kai'eldolgozó Vállalatnál, és a Pest megyei Szesz-Szikviz- ipari Vállalatnál állították elő. Rósa László, a Konzerv­ipari Tröszt képviselője ismer­tette az űj termékek jellemző tulajdonságait. Ezek közül érdeklődésre tarthat számot a többféle gyümölcsleves. Öt fajtát állítottak elő (alma, szilva, őszibarack, sárgabarack, vegyes) és ha a kiskereskede­Hatvan gyermeket gyaraltat az idén a Tűzhelygyár a He­ves megyei Heves községben. Egy-egy gyermek ellátásához a szülőknek gyermekenként mindössze száz forinttal kell hozzá j árulniok. A termálvízű stranddal ren­delkező község egyébként ked­velt nyaralóhelyévé válik a tűzhelygyáriaknak. Tavaly már vásároltak — harminchétezer forintból — egy víkendházat, amelyben családostul üdülhet­nek a beutaltak. Az idén, a lem megrenedeli, (nagyobb té­telekben is), 0,5 és 1 literes üvegekben kerül forgalomba. Újdonság az ételízesítőnek húsleves készítményben fel­használható húskivonat. Egye­lőre csak a kiskereskedelmi vállalatok részére konzervfagy- laltot állít elő a nagykőrösi és Szegedi Konzervgyár, gyü­mölcs- és tejes alapanyagúa- kat. öt literes üvegben tárol­va két évig is eláll. Fajtái: málna, meggy, eper, őszi- és sárgabarack, vanília, puncs és csokoládé. Különösen az üze­mi konyhák munkáját könnyí­tik meg a nagy mennyiségben feldolgozásra kerülő szárított zöldségféleségek, (hagyma, pet­rezselyemgyökér és levél, va­lamint a paszternák gyökér). Szintén újdonság a reszelt tormadara, amely hatdekás ta- sakokban kerül rövidesen for­galomba. nyereségrészesedésből tartalé­kolt húszezer forintból újabb, két család befogadására al­kalmas vikendház elkészíté­sét határozták el. A tervezést és a kivitelezést négy szocialis­ta brigád társadalmi munká­ban vállalta. A vikendház elkészült, a hé­ten rendeltetési helyére szál­lítják, ahová hamarosan meg­érkeznek a kedvezményes be­utalóval nyaraló első munkás­családok. Vikendház társadalmi munkával

Next

/
Oldalképek
Tartalom