Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-10 / 108. szám
1967 május 10. szerda NOS 9lC 3 Megtisztelő munlia Ismerik, szeretik Balassagyarmaton Simon Endrénét. Nem véletlen, hogy sokan isNagyon szereti, s nagyon ismeri is a várost, az itt élő embereket. Nem véletlen, hogy része közművesített. Ilyen körülmények között könnyebb a tanácstag dolga. merik, hiszen évek óta járja a — A nagy gondokat nem a városi tanács végrehajtó bi- város lakásait. Bekopogtat a ezen a területen kell megöl- zottságába is beválasztották, gyerekes családokhoz, idős dani, hanem a peremvárosi emberekhez. Érdeklődik, ta- részekben, ahol most épülnek nácsokat ad, s ha valakinél az új lakótelepek. Ahol még gondot talál igyekszik segíte- nincs közművesítés, hiányzik ni. Simon Endréné védőnő. a villany, az út és a járda. Egy kisebb létszámú közös- Az ottani tanácstagok érdemA múltról, jelenről a jövőre terelődik a beszélgetés. A terveiről kérdezem. — A terveim? — Ismétli a kérdést. Tűnődik. — Annyi minden lenne. A Bercsényi eégben azonban még jobban ük meg a dicséretet. Ami itt utcai gyerekeknek végre épült ismerik, mint a városban. Az élete ezekkel az emberekkel jobban összeforrott. A Bercsényi utca lakóival. Azokkal, akik a legutóbbi tanácsválasz- téson ismét bizalmat szavazbenn a városban történt, nem az én érdemem — hárítja el az érdeklődést. Példát is mond énre igazolására. — Hosszú ideig a Rákóczi tak neki,ismét helyi képvise- úton laktunk, itt az egészségijükké. tanácstagukká vá- ház udvarában. Akkor ebben lasztották. a választókerületben voltam A város nagyon forgal- tanácstag. Egy sor ház már más, szűk egészségházának igencsak rászorult a tataro- jellemzik ezt, hanem a ba- folyosóján a szobák felira- zásra. Sokat jártam ebben az lassagyarmatiak változása is. tait olvasom. Keresem a cse- ügyben, de sehogyan sem si- Az emberek igényesebbek let- csemőgondozót. A rendelőben került elintézni a tatarozást, barna, megnyerő nő fogad, ö Nem sokkal később, amikor a az, akit keresek. Amikor Bercsényi utcába mentünk megmondom jövetelem szán- lakni, az Ingatlankezelő Válmár játszótér is. Az Ipoly- parti részen is biztató a város fejlődése. A választókerületemben szép az előrehaladás. Ezért köszönet a tanácsnak. De másutt rengeteg a tennivaló. Balassagyarmaton valami izgalmas fejlődés Indult meg. Nemcsak az építkezések. az új üzemek, a fejlődő forgalom tek a mával szemben, s holnap még igényesebbek lesznek. Nekünk tanácstagoknak ezeket az igényeket kell összdékát. hogy írni akarok ró- la lat tataroztatta a házakat, hangba hozni a lehetőségekkel, segíteni az ügyes-bajos dolgok elintézésében. Valóban. Balassagyarmaton kell, abban a bizonyos tata- egészséges pezsgés indult meg. Látja ez sem az én érdemem. A véleményünk nem egyezik meg ebben. Mondani sem la, élénken tiltakozik. — Ne írjon rólam semmit. Nem tettem én semmit.. Simon Endréné közismert a szerénységéről. Mielőtt fel- rozásban az ő munkája, utánkerestem, valaki figyelmezte- járása is benne volt. Ám az tett is erre. ilyen természetű dolgokban — Higyje el nem nagy dől- nem lehet mértani pontossággok, amiket tettem — mond- ggi körülhatárolni mit vég- dott tennivalók, a ja. — S amit tettem is azért zett ez, vagy az. A közösség, rodott igények sikerült, mert szerencsés hely- az emberek szolgálata nem zetben tehettem. S még eny- csak nagy, látványos tenni A városi tanács anyagi lehetőségei kedvezőbbek a korábbi évekénél. Azonban a gondos városfejlesztés, a felhalmozó- megszapo kielégítése tervszerű sorrendet követel. Ennék a munkának az irányínyit sem csináltam volna, ha valók elvégzéséből áll, hanem tásában részt vállalni valóban a tanács nem segít. A tanács nélkül nem készült volna el semmi... A szerencsés helyzetet is megmagyarázza. A város szívében lakik, ahol jó az út, jók a járdák, a lakások nagyobb sok, sok apró munkából is. Tősgyökeres balassagyarmafelelősséget követelő feladat. Ugyanakkor a lakosok, a váti. Amikor a városáról be- lasztópolgárok apró-cseprő ba- szél — anélkül, hogy egyet- jait, panaszait intézni, gyógy- len szóval is kimondaná ezt írt keresni a sérelmekre, — érezni a szavai mögött rej- megtisztelő, szép munka. tőző nagy, nagy szeretetek Pádár András A hús és a leve Múlt év elején az állati termékek árait átlagosan mintegy harmincnégy százalékkal emelték. Az árintézkedésnek nem az volt a célja, hogy a fogyasztókat visszatartsa a húsfélék vásárlásától. hanem a termelői és fogyasztói árak egyensúlyának megteremtése. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata feltárta, hogy a kereslet lényegesen kisebb arányban csökkent, mint ahogy az árak emelkedtek. A csekélyebb érdeklődés inkább a húskészítmények, mintsem a tőkehús iránt mutatkozik. Kedvező jelenség, hogy míg 1965-ben a fagyasztott hús több mint húsz százalékos arányban került a boltokba —, az utóbbi esztendőben már csak 8,5 százalékos arányban. A fagyasztott húst oly gyakran kifogásolók mégis mindinkább a sertéshúst keresték, amiből — sajnos — még mindig nincs elegendő. Miért? Elsősorban azért, mivel nem megfelelőek a felvásárlási árak. Ezek a gazdákat főként 110—130 kilogramm súlyú sertések eladására ösztönzik, pedig az ilyen súlyú állatok húskiho- zatala kedvezőtlen. Ez az árszerkezet egyébként nem csupán megyénkben, de országosan sem segített a sertésállomány növeléséhez. A kereskedelem megrendeléseit az ipar vörösáruból, füstöltkolbászból és rúd töltelékáruból kielégítette; szallonnafélét azonban gyakran hiába kerestek a boltokban a vevők. Ennek is megvannak a maga okai. Részint az imént említett súlyú sertésekből csak minimális mennyiségű szalonna nyerhető; részint a szalonna olcsóbbodása miatt megnőtt iránta a kereslet. Tetézi a gondoltat, hogy szalonnafélét előállítani alig nyereséges az ipar részére. (A húsipari operatív bizottság tavaly december elsejei ülésén a húsipar képviselője őszintén kimondta: „Csécsi szalonnát és paprikás teaszalonnát nem gyárt az ipar; nem gazdaságos a termelésük.”) A népi ellenőrzés vizsgálata megválaszolja azt a kérdést is, „miért születnek csont nélküli állatok?” — amint ez iránt olykor gúnyosan érdeklődnek a vevők. Nos, ilyenek természetesen nem születnek... A csont értékesítésével az ipar jobban jár, mint a feldolgozással. A húsboltoknak viszont sem munkaigényessége miatt nem érdeke a csont átvétele; sem amiatt, hogy a csont árusítása csökkenti a leveshúsok iránti érdeklődést — tehát a forgalmat is. A fogyasztói és népgazdasági érdekeket egyaránt szem előtt tartó népi ellenőrök a minőségi problémákat iá megvizsgálták. Megállapították, hogy a szabványnál nagyobb mennyiségű zsíradékréteget a kereskedelemből annak rendje-módja szerint levágják, s visszajuttatják a húsiparnak. Sokkal kevesebb következetességet tanúsít a kereskedelem a húsfélék minőségének megjavítása érdekében. Míg a népi ellenőrzés jószerint valamennyi helyszíni szemlén talált hibát —, megyénk élelmiszer kiskereskedelmi vállalata tavaly mindössze egyetlen esetben jelentett be kötbérigényt (1209 forint erejéig) a húsiparnak. Sajnos, de tény: a húsboltok vezetői gyakran azért nem reklamálnak, mert félnek a húsipar retorziójától. E fölött az elvtelen gyakorlat fölött a kiskereskedelmi vállalat szemet huny. Vajon akkor is a húsipar lenne a ..császár”, ha valamennyi húsboltos következetesen megkövetelné a vevő pénzéért a jó minőségű árut? Igaz, hogy jogos észrevétel esetén a minőségvizsgálat nem éppen alacsony dijait a vétkes félnek — adott esetben az iparnak — kell fizetnie; így abból a kereskedelemre hátrány nem származik. Ha viszont a boltos téved, a minőségvizsgálat díja a kereskedelmet terheli. Ilyesmit senki sem kockáztat szívesen. Mivel a minőség védelme a kereskedelem fontos feladatai közé tartozik, meg kellene találni a módját, hogy a jószándékú tévedés miatt ne érje károsodás a kereskedelmi vállalatot. — b. K. — A formálódó falu A közelmúltban megtartott termelőszövetkezeti kongresszuson az ein öltök, a brigádvezetők, a tagok, egyformán a gazda büszkeségével, aggodalmaival felelősségével szóltak a szövetkezetek eredményeiről, gondjairól. Újfajta egyenlőség ez. Bizonyítja, hogy egyre messzebbnelt tűnik az az idő, amikor csakis a vagyon, a föld, a birtok nagysága szerint rangsorolták az emebereket falun. Ma már érvényüket veszítették az olyan kategóriák, hogy nagygazda, vagy nincstelen zsellér. A termelőszövetkezetben másfajta tulajdonságok — munkaszeretet, becsületesség, segítőkészség — alapján méretnek a tagok. Az átalakuló faluban mindenek előtt a munka szerez becsületet, tekintélyt. A szorgalom, az igyekezet a közös tulajdon védelme az az erő, amely pozitiven hat az egységes termelőszövetkezeti parasztság formálódására. S a munka, az egyre jobban végzett munka, oldja majd fel végérvényesen azokat az ellentmondásokat is, amelyek most még az egységes, szocialista termelőszövetkezeti parasztság kialakulását késleltetik. Nem alapvető ellentmondásokról van itt szó. Hiszen a termelőszövetkezetek léte olyan gazdasági alap, amely eleve kizárja a falu társadalmi rétegeződését. Az átszervezést követő első években még előfordult, hogy a gazdák kilépési kérelmekkel ostromolták a vezetőséget. Ma már nem nagyon akad szövetkezeti tag, aki visszakéri földjét, hogy egyénileg gazdálkodhasson. A falu mai ellentmondásai más jellegűek. Az a bonyolult folyamat szüli őket, amelynek célja a fala szocialista átalakítása, amely a kollektivizálással kezdődött és csak altkor ér véget, ha az emberek gondolkodásából is eltűnnek a régi gazdálkodásra jellemző felfogások. Nógrádban, ahol a természet különösen mostohán mérte a termékeny síkságokat, bőven adódik példa arra, hogy a gazdasági alapok egysége még nem jelenti a szövetkezeti tagok szemléletének egységét. De addig nem is jelentheti míg az erős szövetkezetek —, a drégelypalánki, őrhalmi, mátraverebélyi gazdaságok — mellett vannak olyanok, amelyekben 18—20 forintot érő munkaegységnél tavaly sem jutott és a tervek szerint, az idén sem jut több a tagoknak. Nyilvánvaló, más súlyosabb gondok emésztik a vezetőket, a tagokat a gyenge szövetkezetekben. Az alacsony jövedelem valósággal taszítja a gazdaságból, de meg a faluból is a fiatal munkabíró férfiakat, nőket, s emiatt szinte krónikussá vált a munkaerőhiány. A jobb és mostohább körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek közötti jöv edelemeltéresek már bizonyos feszültség forrásai. A különféle iskolát végzett szakemberek, a több évtizedes gyakorlattal rendelkező elnökök, mezőgazdászok a legtöbb helyen igen sokat tesznek a közös gazdaságok erősítéséért. Az erkölcsi elismerés, érthetően jelentős anyagiakkal is párosul. Akik komolyan veszik megbízatásukat, nem érdemtelenül jutnak a pénzhez. De a gyenge termelőszövetkezetekben, kiáltó különbség van a szövetkezeti vezetők és a tagok jövedelme között. Ez aztán rendszerint ahhoz vezet, hogy megbomlik az egység, s esetenként egészen élesen jelentkezik a vezetők és tagok közötti ellentét. Vagy itt van a termelőszövetkezetekben dolgozó tagok és alkalmazottak viszonya. A közös gazdaságokban egy sereg tennivalót, elsősorban a magasabb szakképzettséget igénylő munkákat, az alkalmazottakkal végeztetnek. A traktorosok, az állattenyésztők a legtöbb ne- hely, éppen úgy, mint az ipari munkások, havi fizetést kapnak. Tavaly az ország termelőszövetkezeteiben dolgozó emberek 11 százaléka alkalmazott volt. Nógrádban, ahol a szövetkezeti tagok életkora magasabb az országos átlagnál, az elöregedési folyamat viszonylag gyorsabb, s a tavalyi zárszámadási adatok bizonyítják, hogy ez az arány még nagyobb. S a szövetkezeti önállóság szélesítésével, a vállalatszerű gazdálkodással, az alkalmazottak száma minden bizonnyal tovább növekszik. A közös gazdaságok eddig is foglalkoztak segéd- és melléküzemági tevékenységgel, amelyek kedvezően egészítették ki a növénytermesztés és állattenyésztés jövedelmét. Tolmácson a Szabadság Ter- melöszövetkezteben parkosító, mélyépítő brigádot foglalkoztatnak. A csoport — az idei tervek szerint 3 milliós bevételt hoz a szövetkezetnek — valamennyi tagja alkalmazott. A megye legészakibb dombjain gazdálkodó ceredi termelőszövetkezetben, ahol a növénytermesztés, s a takarmánytermesztés révén az állattenyész- ' tés is, a szeszélyes időjárás függvénye, fa és szalmafeldolgozó üzemet létesítettek. A feldolgozó üzemek többmilliós jövedelmet jelentenek a közösnek. Nyilvánvaló, hogy a szövetkezet vezetői éppen a szövetkezet erősödése, a szövetkezeti tagok jövedelmének növelése miatt nem mondanak le az ilyesfajta lehetőségekről. Sőt, a jövőben méginkább keresik, kutatják azokat a módszereket, amelyekkel felszínre hozhatják az eddig rejtve maradt termelési, s egyéb tartalékokat. A folyamat velejárója viszont, hogy növekszik elsősorban, a segéd- és feldolgozó üzemekben az alkalmazottak száma. A IX. pártkongresszus megállapította: kialakulóban van falun az egységes, szocialista szövetkezeti parasztság. A határozat azonban rámutat azokra a legfontosabb elvekre is, amelyek segítségével rövidíteni lehet ezt az utat, el lehet kerülni a buktatókat. A határozat többek között igy fogalmaz: közelíteni kell a szövetkezeti tagok jövedelmét, a bérből és fizetésből élő dolgozókéhoz. A termelő erők fejlesztése, a szövetkezeti gazdaságok erősítése, a tagok szociális helyzetét javító intézkedések egész sora született ezért rövid idő alatt, s készül a jövőbe« is. A szécsényi Rákóczi Termelőszövetkezetben viszont a határozatot úgy értelmezik, hogy a tagok jövedelmét az alkalmazottak, az ipari munkások béréhez formálják. S lehetőséget teremtenek a közösségen belül arra is, hogy a becsületesen dolgozó alakalmazottakat megközelítően olyan jogok illesék meg, mint a tagokat. S teszik ezt azért, mert a szövetkezet erősödése, további előrehaladása a tagok és alkalmazottak együttes munkáján, erőfeszítésén múlik. S egyformán érdeke ez a földdel belépett tagnak, az iparból hazatalált alkalmazottnak, a kertészet fiataljainak. A mezögződaság átszervezése tehát alapvető változást hozott falun. A régi kisparaszti világ helyén egy egészen új élet formálódik. Érthető tehát, ha sokféle indulat, érdekellentét gyűrűzik, kavarog ma még ebben az újban. A szövetkezeti tagok döntő többsége azonban érzi, érti ezt az újat, s évről évre bizonyítják, együtt akarnak haladni ezzel a formálódó, szépülő, újuló faluval. Vincze Istvánné A drótkötöz arany fokozata A huzalmüi kikészítők, drótkötözők és szállítók. Fodor István nyolcas brigádját tartják így számon az Acélárugyár huzalművében. Tizenketten vannak, naponta átlagosan 170 tonna készárut mozgatnak, kötöznek, felraknak és leraknak. Ez azt jelenti, hogy kétszer is meg kell ugyanazt mozgatniuk. Amikor ezt hallottam az irodán, gondoltam az erős emberek brigádjához lesz szerencsém. de azután meggyőződtem: ők sem erősebbek másoknál, csak ilyen a munkájuk. Tizenhat éve dolgozom a kikészítésnél — mondja Varga Pál, a brigád egyik alapító tagja. Toltam én is a kocsikat, most meg ezeket a vékony huzalokat kötözöm. Földi Sándor művezető csatlakozik hozzánk. Mint később kiderül ő is alapítótag ennél a brigádnál. — Nyolc évvel ezelőtt hatan kezdtük — mondja Ba- gyinszki Ferenc, a műhelybizottság titkára. Buda Antal volt az első birgádvezető. Talán egyesek még mosolyogtak is bennünket, hogy mit akarunk, amikor a szocialista brigád versenyre beneveztünk. Egyik kezemen megtudnám számolni, hogy hány brigád nevezett be abban az időben. Mi azután évről évre elnyertük a címet, oklevelet, jelvényt. Ahogy a munka szaporodott, úgy szoporodott a létszám is. Buda Antalból alapszervi párttitkár lett. Én lettem utána a brigádvezető. Később meg engem választottak műhelyblzottsági titkárnak. Én utánam is más lett a brigádvezető. Jelenleg Fodor István nyolcas — mondja, és hozzáfűzi — mi is tagok maradtunk azért. Nyolc év hosszú idő. Milyen sok huzal elkészült azóta, ami mind átment a brigád kezén. Másoktól hallottam: egyszer, amikor torlódás volt az üzemben és szorgalmazták a vasárnapi vagonrakást a brigád segítségét is kérték. Ügy rakodtak normában, hogy 250 forint műszakkeresetet értek el. A többiek nézték, mire képes a brigád. — Csak tolókocsink volt akkor még, ma meg már fele villamos targonca. A kézi kocsizás helyett, csörlős kötélvontatás lett. Két éve egy újítás, a hidraulikus kötőasztal készült el. Egy és más változott, bár még az Acélárugyárban az anyagmozgatás korsze rűtlen — mondják. A drótkőtöző brigád most a nyolc év eltelte után a szocialista brigád kitüntető: aranyfokozatát nyerte el. A plakett mellett a hat alapító tag kap arany fokozatú jelvényt, amelyet ünnepélyesen adnak majd át a legközelebbi szocialista brigád tanácskozáson. — Nyolc év alatt nem emlékszem, hogy lett volna balesetünk, vagy igazolatlan mulasztás. Igaz, ha lett volna akkor megszakad a folyamatosság. Szakmai tanfolyamokat mindenki végzett. Targonca- vezetői, darukezelői vizsgát tettek, van aki hegesztő szakmunkás bizonyítványt szerzett. Buda Antal meg most 42 eves fejjel „ballag’', mint kohásztechnikus jelölt — mondja. A brigád munkája sokszor gépiesnek tűnik. Azonban, ha az ember jobban figyeli, rájön, hogy kritikusok. Elő-elő- kerül a mikrométer is, amivel a huzal vastagságát ellenőrzik. Nem feladatuk, de mégis meóznak. A brigád évek során egy családdá kovácsolódott össze. Ahogy újak kerültek soraik közé, úgy illeszkedtek be a közösségbe. Földi Sándor a legidősebb brigádtag már hetekben is tudja még mennyi van nyugdíjig. Jövő ilyenkor már — ahogy mondja — a májusi gombát keresi, de ő is a többivel együtt ünnepli majd az aranyfokozatú kitüntetést. Bodó János
