Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-28 / 124. szám

4

woe B äo

1967. május 28. vadamat»

Húszezer kifli

egy műszakban

Egyhangú zümmögés tölti be ezt a fehér világot. A ventillátorok zaja, az olajtüzelésű kemencék zúgása álmosítóan olvad össze. Három férfi és két nő serénykedik az utolsó ötezer kifli elkészítésén. A Sütőipari Vállalat balassagyarmati üzemének munkásai, a Hodászi brigád tagjai.

A brigád vezető zömök, idősebb férfi. Hodászi ' Mihály régi pék. Tapasztaltságáért helyezték ide, s a jobb sütemeny-ellátás érdekében szervezték meg egy régebbi brigád mellé ezt az újat. Nem régen dolgoznak együtt ők öten, s már megelőzték a régieket. Pedig nem könnyű a munkájuk, hiszen műszakonként húszezer kiflit kell ké- aziteniök, ha tartani akarják

a normát. Márpedig ők megszokták a túlteljesítést.

— Mikor kezdi a munkát? — kérdezem a brigádvezetőt.

— Éjfél után egy órakor — mondja fáradtan, hiszen már majdnem dél van. — Előkészítek, bedagasztok, s a tészta áll háromig, amikor jönnek a táblások.

A táblások. Kis Pálné és Várhegyi Jánosné hajnali háromkor kezdik az első csésze tészta kidolgozását. A csésze egy öblös fémedény,

amelyben bekeverik a tésztát. Egyszerre ötezer kiflire való tészta fér bele.

—A gruzolódott (pihentetett) tésztát kiszedjük, egyforma súlyú darabokat mérünk ki belőle, s ezeket felgömbölyítjük — magyarázza Várhegyi Jánosné.

Egy-egy ilyen felgömbölyített tészta súlya csaknem egy kiló hatvan deka. Az utolsó darabokat éppen most tömi az osztógépbe a brigádvezető. Ez az elmés szerkezet harminc egyenlő darabra vágja a tésztát. A tésztadarabok innen a kiflisodró gépbe kerülnek, ahonnan már kész kifli-formában gördülnek ki.

Hajnal négyre megérkeznek a vezetők is. Molnár József és Kis Géza megvizsgálják a kemencét, amit már korábban bekapcsolt a brigádvezető, s ha az automata a kellő hőfokot mutatja, elkezdik a sütést. Két, úgynevezett FNK 4-es olaj-tüzelésű kemence áll egymás mellett. Jó teljesítményűek, bár kezdetben sokat szidták a pékek, mert az újított elektromos automata hőfokszabályozó naponta elromlott. Most már egyenletesen dolgoznak.

Az egyik vető felnyitja a kemence egyik száját — keskeny nyílás — s egy széles alumínium lapáttal kiszedi a ropogósra sült kifliket. A brigádvezető mondja, hogy a I tejes-árut 290 fokos, a vizesárut pedig 350 fokos melegben sütik.

Egy szállítószalag az osz- tályozóba viszi az árut, ahol az esetleges selejtet válogatják és szétosztják a kiflit. Selejt mindig akad. Ennek egy részét még felhasználják, prézlit, morzsát készítenek belőle.

Mire visszamegyünk a kemencékhez, a brigádvezető átöltözve fogad. Elmúlt dél, ideje hazamenni, pihenni. A többiek még takarítanak, hiszen hamarosan megérkezik a másik brigád. Hodásziék mára befejezték a munkát. Hajnalban újra kezdik, s ez így megy napról napra. Sokan nem gondolnak erre, amikor beleharapnak a ropogós süteménybe — esetleg szidják a pékeket, ha nem az ízlés szerinti a kifli, vagy a zsömle.

Pádár András

Kis Paine a kiflisodró gépbe adagolja a tésztát

Koppány György felvétele

26,

A gyanakvó

Hiaba óhajtottam, hogy semmivel se legyek kiváltsá- gosabb, mint a többi talpig becsületes ember, végzetem másképp rendelkezett. Még a kisujjamat se nyújtottam ki alaptalan vágyak felé, mégis szakadatlanul üldözött a szerencse. Itt volt mindjárt a taxizás. Munkám egyértelműnek számított az örökös kéjutazással. Jóravaló részegek fogadtak egyetlen, holtig tartó barátjukká, híres főnökök — nagyrabecsülésük bizonyítékául — tegeztek le fizetés helyett a fuvar végén, s makulátlan hírű asszonyoktól kaptam dupla tarifát, nehogy rosszat gondoljak róluk. Elfoglaltságom ílymódon sokoldalú tapasztalatok birtokába juttatott. És ha néha túlzottan ítéltem meg magánéletem apró viszontagságait, gyorsan felülkerekedett bennem az örömérzet, hiszen embertársaim szomorú sorsa láttán újra és újra arról kellett meggyőződnöm; engem aztán valóban elszánt csökönyösséggel üldöz a szerencse.

Kellett-e ékesebb példa erre. minthogy taxisofőri sar- zsim alig harmadik hónapjában mindjárt megjutalmazott a TEFU? Röstelkedtem titokban a prémium miatt, hiszen kellemes kötelességem teljesítését önmagában is kitüntetésnek tekintettem, de azért ott akartam lenni a piroshasú Kossuth-bankók átnyújtásá- nál. Nem egészen önmagam miatt. Boruljon bár árnyék szerény jellememre, mégis az az igazság, hogy föl szerettem volna vágni Karola előtt, mivel nem árt időközönként megtámogatni a családfői tekintélyt a társadalom kitüntetésével. így tehát, ha már egyszer újfent kesztyűt dobott orrom elé a szerencse, udvariatlanság lett volna visz- szautasítani kihívását.

Karolát láthatóan büszkévé tette az erkölcsi siker.

— Na és mennyit kapsz? — érdeklődött önzetlenül.

— Gondolom, úgy ötszáz forintot.

— Akkor még ötöt hozzáteszek és csináltatok magamnak egy cipőt a Gyóninál, krokodilbőrből.

Azonnal rájöttem, hogy kizárólag miattam sóvárog a krokodilcipő után. Tetszeni vágyik, kivívott pozícióját állandósítani akarja mellettem, ezért iparkodik mindent elkövetni, hogy szakadatlanul rám sugározhassa hódító őstehetségét. Szerelmes észjárása csillapítóan hatott rám, nagy hála ébredt bennem iránta és nem tudtam róla levenni a szemem, amíg készülődött a prémiumosztó népünnepélyre. Tudom, vannak szennyes beállítottságú férfiak, — amilyen magam is voltam valaha, igaz. hogy rövid ideig — akik a nők vetkőzésére esküsznek, de az igazi öröm, a gyönyörű élmény mégiscsak az, amikor egy hű feleség meghitt öltözködését nézheti végig az ember. Annyira elmerültem ebbe az ártatlan erotikába, hogy a magam készülődéséről egészen megfeledkeztem.

— Zene is lesz? — kérdezte Karola.

— Méghozzá vérforraló!

— Akkor ugye, megtáncoltatsz?

— Egész az ájulásig.

Karola már a szemöldökét

nyálazta. Ütött az órám, nekem is öltözködni kellett. Be- idegzett mozdulattal nyúlok a szekrénybe, de az egyetlen ünneplő öltönyömet nem találom sehol.

— Éppen most kellett tisztítóba vinni a ruhámat?

— Olyan unalmas volt már — vallotta be véleményét utólag Karola. — Eladtam a Bizományiban. Ezt csináltattam az árából! — pördült meg, hamvas ' bérmálkozólányként, álomszép selyemruhájában.

Hitvány, zsugori szatócs lettem volna, ha ilyesmiért megharagszom. De azért majdnem hatalmába kerített a konvenció: eddigi felfogásom szerint viszonylag jólöltözött férfi illett volna egy elegáns feleség mellé. Rajtam pedig a taxisofőrök posztó uniformisa lötyögött. Már-már feldúlta

A népszerűség

A zenekarvezető gitáros és szaxofonos, „civil” foglalkozását tekintve; technológus. A zongorista: faesztergályos, a bőgős: formatisztító segédmunkás, a dobos: üzemlakatos, az énekes: technológus.

Ha Nógrádban azt említi valaki, hogy Varga „Pubi” együttesét hallotta, mindenki tudja, hogy a Salgótarjáni Öblösüveggyár tánczenekaráról van szó. A név mellé kapcsolt becézés pedig annak bizonysága, hogy Varga Antal együttese nemcsak ismert, de közkedvelt is a megyében.

titka

falakon és vitrinekben sorakoznak az eddigi sikerek emlékei: serlegek, oklevelek — közöttük a legfrissebb s talán legbecsesebb: a salgótarjáni III. Amatőr Jazz- és Tánczenei Fesztivál ezüst diplomája.

Szerény fiatalember az együttesvezető (s talán ez a szerénység az együttes népszerűségének titka), azt mondja : szívesebben muzsikál, mint beszél. Az otthonigazgató Vratni Józsefnek kell megszólalnia helyette:

— Tulajdonképpen most

fejlődéshez jelenleg nincsenek kedvező helyi adottságok. Zenekarunk nehéz körülmények között működik, nincs például zongoránk, a bőgősünk ötven-hatvan kilós vasakkal dolgozik az üzemben, a zongoristánk amellett, hogy érettségire készült, mint faesztergályos ugyancsak olyan munkát végez, ami nem a legideálisabb a hangszer biztonságos technikájú kezeléséhez. Mégis a harmadik országos fesztiválon jazz kategóriában indultunk. Az eredmény ismert: ezüst diplo(Kinczel Géza felvétele»

— Hogyan lett azzá?... Mi a népszerűvé válás útja? — erről kérdezem Varga Antalt az üveggyári művelődési ház igazgatói szobájában, ahol a

hagyományos szépérzékemet a

disszonancia, amikor mentőötletként eszembe jutott, hogy tulajdonképpen a munkámat dicsérik a prémiummal, tehát senki nem ütközhet meg azon, ha ugyanabban a ruhában veszem át a jutalmat, amelyben kiérdemeltem. A gondolat büszkévé tett, hiszen nem keserített el a váratlan zavar. Sőt — az hitvesem ártatlan kis hibájából — mindkettőnk közös erénye lett. Ily módon, a legnagyobb egyetértésben indulhattunk el önmagunkat ünnepelni.

Űj vállalatom egész, megjelent kollektívája megnyerő érdeklődéssel fogadott bennünket. Alig tettünk néhány lépést a parafinnal lehintett parketten, máris kialakult Karola udvartartása. Mivel önkéntes tisztelői között olyan dolgozók is akadtak, akik sztahanovista jelvényeket viseltek szívük fölött, nem kételkedtem közeledésük tiszta szándékában. Rosszul mutattam volna a 800, 1100 és 1300 forintos típusöltönyök fényűző környezetében, ezért tapintatosan félrehúzódtam a büfé pultjához, bizakodva, hogy itt talán nem adnak fegyelmit a közvagyont képező sofőrzubbony könyökének koptatásáért

— Lesz szíves öt kuglibabát — javasoltam a büfésnőnek, mire ő sorba állította könyöklőn öt üveg sört.

Szerényen kuglizgatni akartam. De hamarosan annyira elragadott a játékszenvedély, hogy az ünnepség idejére sem mozdultam a pult mellől. Előrelátó módon felismertem, hogy számomra csakis ez lehet a legelőnyösebb hely, mert a pult közepétől nyílegyenes út vezetett a színpad közepéig a széksorok között. Számításom be is vált: amikor osztották a pénzt, én voltam az egyedüli, aki irányváltoztatás nélkül, szakadatlanul élvezhettem az elnökség elismerő pillantását.

(Folytatjuk)

jubilál a zenekar. Tíz esztendeje alakult a mostani összeállításban.

— Éspedig?

— Rózsahegyi Ferenc a

zongorista, Danyi József a bőgős, Kincses Árpád a dobos, Halmosi Ferenc az énekesük, Varga Antal az együttes vezetője és gitárosa, illetve szaxofonosa. Legtöbbjük két, vagy három hangszeren is játszik. Van közöttük autodidakta, van, aki zeneiskolát járt, mint Rózsahegyi, de mindnyájan sokat köszönhetnek Krajcsi Lajos karnagynak, különösen az összhangzattan megismerésében.

Erről már Varga Antal beszél, s arról is, amit az eltelt tíz év emlékei és eredményei között tartanak számon.

— Hogy elég sok helyütt ismernek mái' bennünket, azt elsősorban az öblösüveg- gyári művelődési otthon kulturális tájoló munkájának köszönhetjük. Eddig a megye harmincegy községében szerepeltünk, bemutatkozhattunk Pest, Heves, Borsod, sőt Békés megyei helységekben, de jártunk Csehszlovákiában Led- nicke-Rovnén és Dobsinán is. 1963 óta minden városi és megyei vetélkedőn részt vettünk: évről évre a legjobb helyezést értük el, 1963-ban, Gyulán pedig az első országos tánczenei fesztiválon 18 együttes versenyében lettünk elsők.

— Milyen stílust művel és képvisel az együttes?

— Mi tulajdonképpen a hagyományos tánczenét játsszuk, de meg kell vallanom, a jazzt tartjuk stílus-ideálunknak. Viszont még további fejlődés feltétele együttesünknél, mert ebben a zenei műfajban magas követelményeknek kell megfelelni. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a kívánt

mát szereztünk, • három aranydiplomás után negyedikek lettünk a széles mezőnyben. Hagyományos zené» ben talán aranyat biztosíthattunk volna, —így vélekedtek hallgatóink, — mert énekesünk miatt mint kíséret, tánczenét is játszottunk. Halmosi Ferenc mindenesetre aranydiplomás lett mint énekes, a kíséret, sajnos, versenyen kívülinek számított.

Megint a művelődési otthon igazgatója, Vratni József veszi át a szót:

— Hasznos segítője a zenekar a művelődési otthon általános életének is. Érdeme, hogy szépen fejlődik az ifjúsági gitáregyüttes, emellett a műsoros rendezvényekben is lelkesen, önzetlenül tevékenykedik. Közreműködik például operettek, zenés darabok betanításában, kíséretében.

— És a további tervek?

A program, amiről Varga Antal informál: mozgalmas és gazdag:

— A május 27-i sajószent- péteri szereplésünk után június 4-én, az Építők Napja keretében hat salgótarjáni zenekar részvételével adunk közös hangversenyt művelődési otthonunkban. Június 10-én Parádsasváron játszunk. 18-án Budapesten, az Építők Napja központi rendezvényén lépünk fel. Augusztus 14-én Bonyhádon, az ottani cipőgyár alapításának 50. évfordulóján muzsikálunk, augusztus végén az Öblösüveggyár 75. évfordulója alkalmából pedig rendezői és szereplői leszünk az országos üvegipari tánczenekarok fesztiváljának, s előttünk áll egy csehszlovákiai vendégszereplés is. Szeretnénk, ha feladatainknak úgy tehetnénk eleget, hegy együttesünkkel is méltón szolgáljuk üzemünk és megyénk hírnevét.

B. T.