Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-27 / 123. szám

4 NÖCBAD 1967. májas 27. szómba* A megszólításokról A megszólítások napjaink­ban is akoznak bizonyos fej­törést. Sok ember töprengett ezen a múltban is ilyenféle szavakkal: „Hogy szólítsam meg?” Bizonyos a nagyságos, tekin­tetes, méltóságos, kegyelmes világban nagyon is vigyáz­ni kellett a megszólítással. Szándékosan írtam a rangsor elejére a nagyságos-1 Erede­tileg ugyan a tekintetes cím kevesebb volt, de már a második világháború előtt a nagyságos cím — fő­leg az asszonyoknál — pol­gáriasodon. Sőt, még a mun­kás feleségét is „megillette” városon a nagyságos asszony cím például az üzleteikben. De a tekintetes — különösen a falvakban — már (vagy is­mét?) magasabb rangot jelen­tett. A suszter felesége a boltban „csak” nagyságos asz- szony volt, de a kántor úr felesége tekintetes asszony. Az érettségire készülő nyol­cadikos gimnazistákat is az­zal lelkesítették, hogy a ma­túra után már megilleti őket a tekintetes cím. Az „úr”megszólítás pedig már egészen általános volt. „A XII. században csak a trónörököst illette, a századok során egyre atább-alább szállt a társadalmi ranglétrán, míg végre a felszabadulás előtt egyszerű dolgozók, proletárok is így szólították egymást. Sőt az ország előkelő urai ugyan­csak megorroltak volna, ha valaki egyszerűen Esterházy tír-nak vagy Goldberger úr­nak. szólítja őket. (J. Soltész Katalin). Valóban az úr elé tett ke­gyelmes, főméltóságú, nagy­méltóságú, méltóságos, nagy­ságos, tekintetes cím jelölte a társadalmi rangkülömbsége- ket. Ezek ellen a címek ellen már 1848 legendás hírű nagy­jai is felléptek. Meg is szü­letett a francia citoyen és orosz grazsdanyin megfelelője; a magyar polgártárs, de sem akkor, sem 1919-ben nem lett általánossá, nem tudott gyöke­ret verni, 1945-ben . nem is született újjá. A régi megszólítások rová­sára egyre inkább elterjedt az elvtárs és elvtársnő, és úgy tűnt, hogy egyeduralko­dó megszólítássá válik. A hi­vatalos használatban tulajdon­képpen azzá is lett a párt keretein túl is. A kolléga és kolléganő meg­szólítást pedig a kartárs és kartársnő szorította Iá. Egy időben annyira, hogy a por­tás is kartársnak szólította a orvost. Az azonos munkahely körülményéből indult ki, és az úr megszólítást idejétmúlt­nak érezte. Az azonos foglalkozásúak között a szaktárs (szaki), szák­társnő terjedt el, különösen az üzemekben. Az úr megszólítás (kezdet­ben inkább csak félillegalitás- ban) tovább élt Egyrészt csa­ládnevekhez kapcsolódott: Gu­lyás úr, Kovács úr, Havassi ur, másrészt foglalkozásnévhez csatolták: doktor úr, mérnök úr, tanár úr, tanító úr. Tehát a társadalmi rangkü- lömbségeket jelölő címek (ke­gyelmes, nagyságos stb.) el­tűntek, de az úr megszólítás — mint pusztán az udvarias­ság kifejezője — tovább él. Hosszú és nyílt vita eredmé­nyeként a közvélemény is, a nyelvészek is tudomásul vették, hogy az udvariasságot kifejező úr megszólítás to­vábbélés nyelvi tény, amely- lyel azonban senki sem kíván rangkülönbséget kifejezni. Te­hát csupán udvarias megszólí­tási forma a Horváth úr, Ke­rekes úr, Gáspár úr féle nyel­vi szerkezet. Az sem kifogásolható, ha a teljesen ismeretlen férfit „uram” megszólítással illet­jük. Bár ezt a szót a palóc táj­nyelvben „férjem” jelentésben is használják a palóc asszo­nyok. (De azért nem annyi - ra kizárólagos jelentéshaszná­lat ez, hogy ebből féltékeny­ségre okot adó félreértés adód- hassék). Ugyancsak a palóc nyelvben az idősebb sógornő megszólítására használ a fia­talabb menyecske egy olyan szép magyar szót, amely az asszonyok általános megszólí­tására is alkalmas. Ez a szó az asszonyom. Feltétlenül udvarias hang­zású, szépen csengő szó; a tőle való idegenkedést semmi sem indokolja. Ismeretlen és ismert asszonyok megszólítá­sára (nem leszólítására!) al­kalmas. Az ismeretlenek esetében legfeljebb az okoz némi gon­dot, hogy családi állapot sze­rinti megkülönböztetésre is utal az asszonyom szó, és vannak idősebb lányok is. A nők megszólítása min­denféleképpen gond. A lányok megszólítása különösen az. A kisasszony megszólítás kelle­metlen emlékeket ébreszthet. A falu rosszalló értelemben használta ezt a kényes, lusta, vagy rasszhírű lányók jelölé­sére; az „úri osztály” a lené­zett, alárendelt nevelőnőt, gép- írónőt, kiszolgáló nőt nevezte így. A hölgy, hölgyem eről­tetett. Talán a kislány meg­szólítás lenne a legmegfele­lőbb, ha bizalmaskodó, tola­kodó mellékzöngéjétől meg­szabadítanék. Abban azonban egyet kell értenünk J. Soltész Katalin­nal, hogy az úr, uram, asszo­nyom megszólítás általánosan használható; a társadalmi érintkezés szabályainak meg­felelő, kifogástalan megszólí­tó forma. Tóth Imre Még egy kézbesítő Luctalván A „Postai gondok Duci al­ván” c. cikkben foglaltakat megvizsgáltam. Ennek alap­ján az alábbiakat közlöm: Luciáivá fiókposta létesítése előtt Luciáivá község és Kis- keresztúr, Nagykeresztúr, Po­gányvár, valamint Vágáspusz­ta lakott helyek postai ellá­tását 1 fő 8 órás külterületi kezelő Sámsonháza postahi­vataltól kiindulva végezte. A fiókposta létesítése óta a fi­ókpostavezető a 4 órai felvéte­li szolgálaton kívül Luciáivá belterületére 4 órai elfoglalt­sággal kézbesíti a postai kül­deményeket. A fentebb felso­rolt egyéb lakott helyek kéz­besítésére még egy 4 órás kéz­besítőt alkalmaztam. Az is­mertetettek értelmében ma a 2 fő 4 órás kézbesítő munka­idejéből több idő jut a tény­leges kézbesítésre mint a fi­ókposta létesítése előtt. A fi­ókposta-vezetést és belterüle­ti kézbesítést egy személyben ellátó dolgozó napi 12—14 órai elfoglaltságát a rendel­kezésre álló forgalmi adatok nem igazolják annak ellenére, hogy a fiókposta megnyitása óta a felvételi forgalom és a kézbesítendő küldemények száma Luciáivá viszonylatá­ban emelkedett. A gazdaságosság szemelőtt tartásával megkísérlek más hivatalnál munkaerőt felsza­badítani és Lucfalva személy­zetét megerősíteni. Ez termé­szetesen hosszabb időt vesz igénybe. BUDAPEST-VIDÉKI POSTAIGAZGATÓSÁG Dr. Jáder Béla Helyiség kellene Kisterenye jövője — És né­hány szó közelmúltjáról... c. cikkre értesítem T. Címet, tisztában vagyunk a Kistere­nye állomáson üzemelő egysé­günk korszerűtlenségével. A jelenlegi állomásépület kicsi, megnövekedett forgalomnak már nem felel meg, így vál­lalatunknak, mint bérlőnek — a bérbeadó a MÁV, — na­gyobb helyiséget, illetve te­rületet adni nem tud. Vál­lalatunk általában a MÁV fejlesztési programjával meg­egyezően korszerűsíti egysé­geit, így tehát akkor lenne al­kalmunk bővítésre, nagyobbí- tásra, ha a MÁV ezt tenné az állomás épületénél. A MÁV terveiben 1968-ig bezárólag az állomásépület korszerűsítése, vagy bővítése nem szerepel. A közeljövőben azonban az illetékes MÁV igazgatósággal — többek kö­zött — Kisteranyén is helyszí­ni szemlét fogunk tartani, és amennyiben mód lesz vala­milyen bővítési lehetőségre, akkor azt természetesen meg­ragadjuk. Tesszük ezt azért is, mert ismerjük Kisterenye és vidéki fejlesztési perspektívá­ját, így kétségtelen nagyobb és korszerűbb utasellátási egységre van szüksége az ál­lomásának. MÁV UTASELLÁTÓ ÜZEMI VÁLLALAT Budapest | Válaszol az illetékes Mi is a végső megoldási Épül az új vendéglő Szarvasgedén Szarvasgede község vezetőit és a lakosságot egyaránt igen régen foglalkoztatja az a probléma: jó volna a régi kocsma helyett egy új, kor­szerű vendéglőt építeni. A hely kijelölése ügyében a napokban határozat született. A kocsma helyére fog kerül­ni a korszerű vendéglő, me­lyet körülbelül 460 ezer forin­tos beruházással építenek fel. A régi kocsma lebontását a napokban megkezdték, a ki­szolgálás azonban nem szüne­tel, mert egy szomszédos épü­letben rendezkedtek be ideig­lenesen. B — L Csecse Egy korábbi lapszá­munkban megírtuk, hogy a rétsági járás kenyér­ellátása egyre több kíván­nivalót hagy maga után. A Sütőipari Vállalat ve­zetősége közli: látta eze­ket a problémákat, s már korábban is többször for­dult az illetékes tanácsi szervekhez, s ezeket a fel­adatokat végrehajtó bi­zottsági üléseken is felve­tette, de csak megértést kapott A járásban működő sü­tőüzemekből a korábban ott dolgozó pék szakmun­kások kiöregedtek. vagy a népgazdaság más terü­letén végzik munkájukat. Így adódott elő az a hely­zet, hogy a rétsági sütő­üzemben jelenleg egyetlen helybeli pék sem dolgo­zik. Nagyorosziban a két dolgozó közül az egyik balassagyarmati lakos, a tolmácsi üzem vezetője pedig többször közölte vállalatunkkal, hogy mun­katársával nem hajlan­dó dolgozni. A romhányj bérsütés elvégzésére meg­történt az intézkedés, de a rétsági üzem dolgozói önkényesen nem hajtották végre. A felmerült problémák végső megoldása most már szinte parancsolóan írja elő, hogy a tanácsok a sütőipari szakmunkások részére is biztosítsanak lakást. Jelenleg a dolgo­zók nem éreznek felelős­séget végzett munkáju­kért, mivel annak biztos tudatában végzik, illetve nem végzik munkájukat, hogy a termelő munkából A megyei iotoklub tanfo­lyamán Szentendrén vettünk részt május 8-án. Így kerül­tünk egy szép hajókirándu­lásra a Leányfalu és visegrá­di vonalon. A hajó oldalán gyönyörűen tündökölt a HU­NYADI felirat, és öröm volt a szép napsütésben az utazás. A hajón rajtunk kívül kirán­duló iskolások is voltak, ter­mészetesen tanáraik kísére­tében. Meglepetés csupán ak­kor ért bennünket, amikor a hajó büféjébe mentünk, hogy szomjúságunkon enyhítsünk. Más js ezen fáradozott. A hosszú sort a büfé előtt a kisdiákok alkották, s mivel nem volt hűsítő ital csak sör, így a pajtások is ezt fo­gyasztották. Nem tudtam eb­be belenyugodni, s felkeres­tem a hajókapitányt, aki nem tudott arról, hogy a gyerekek mit fogyasztanak, mint mond­ta: ez a büfé vezetőjére tar­tozik. Ellenőr igazolványom felmutatásával felkerestem a büfé vezetőjét, akivel a ki­szolgáláshoz mentünk, de ek­kor már a hajó parancsnoka a büféből jött. A kiszolgáló azt a kijelentést tette, hogy ő csak felnőtteket szolgál ki szeszes itallal, de úgy látszik, le kelett volna szondázni, mert a kék és pirosmyakken- dős fiúkat és lányokat fel­nőtteknek látta. Felszólítá­sunkra ígéretet tett, hogy nem ad ki több szeszesitalt a gye­rekeknek. Volt a gyerekek kö­zött egy kislány, aki azt a kijelentést tette, hogy ha nem iszik egy feketét, azon­nal rosszul lesz. Sok fiú és leány viszont cigarettázott. Vajon hol voltak a tanítók es tanárok, vagy az odaállított felügyelők? Napoztak a fe­délzeten. A hajón több iskola tanulói tartózkodtak, de én csak két iskola címét köz­löm: Bp. XX. Török Flóris úti általános iskola, valamint a Vámosi általános iskola. Polencsár József társadalmi ellenőr Ügyintézés több módon... Mire jó a versenytábla? A Nagybátonyi Bányaigaz­gatóság üzemeinél dolgozunk. Munkahelyünkre és vissza a 2. sz. AKÖV nagybátonyi te­lepe szállít. A szállítás pon­tosságát alapulvéve több-ke­vesebb sikerrel. Sok esetben az AKÖV telephelyén va­gyunk kénytelenek átszállásra várakozni. így volt ez május nyolcadikén is, amikor egy szép versenytáblára lettünk figyelmesek a főkapuval szemben. A tábla neve sze­rint a szocialista brigádok eredményeit lenne hivatott nyilvánossá tenni. Krétával írt számokat láttunk. Szem ügyre vettük a számokat, s nagy nevetés tört ki, — hi­szen a lottó nyerőszámai! Ez igen, — mondtuk, a példaké­peink nevét viselő brigádok meglehetnek elégedve, ha a verseny állásáról nem is, de a lottóról pontosan vannak tájékoztatva. M. F. Zagyvapálfaiva Pár héttel ezelőtt egyfor­ma levelet írtam három válla­lathoz, ahol dolgoztam, hogy küldjenek egy igazolást az ál­talam vezetett kilométerekről. Ez a „Balesetmentes Közle- kedés”-ért mozgalomban való részvételhez kellett. A vála­szok különbözők voltak. A Nógrád megyei Kiegészítő Parancsnokság postafordultá­val megküldte a kért igazo­lást. A Budapesti Élelmiszerfu­varozó Vállalattól levélben ér­tesítettek, hogy csak úgy áll módjukban igazolást küldeni, ha megírom, melyik házi szá­mú gépkocsival jártam. Ez diplomatikus elintézés, hiszen ők biztosan tudják, hogy ezt nem tudom már annyi év utón, és lehet, hogy nem is egy gépkocsival jártam. Hiá­ba, úgy látszik, náluk csak az anyag van elkönyvelve éve­kig, pedig lehet, hogy az a gépkocsi már újra van ol­vasztva. Az ember nem sze­repel náluk olyan precízen. A 2. sz. Autóközlekedés! Vállalat, ahol a legtöbb időt töltöttem, és amelyik a leg­közelebb van lakásomhoz, még válaszra sem méltatott. Nekem valahogy az első ügyintézés tetszik a legjob­ban és gondolom másoknak is. Mező Sándor Salgótarján P. L. írja: sokat olvasott már a tsz-nyugdíjrendeletről, de a saját problémájára ed­dig nem talált választ. 1961- ben lépett — megalakulás­kor — a termelőszövetkezet­be. Tehát a isz sincs tízéves, így neki sem lehet meg a szükséges tíz nyugdíjévé. ír­ja, hogy 72 éves, és 4 évet dolgozott, amikor megbetege­dett, és azóta betegállo­mányban van. Kérdezi: jogo­sult-e nyugdíjra? A tsz-myugdij törvény sze­keressük való kiesésük megoldha­tatlan probléma elé ál­lítja a vállalat vezetősé­gét. Rétsógon már munkás­szállás céljára alkalmas helyiség sem áll a vállalat rendelkezésére, s így a dolgozók naponta utaznak a környező községekbe, amely a technológiai fo­lyamatok be nem tartását is eredményezheti. Ezen válaszlevelünkön keresztül is az illetékes tanácsi szervek vezetőit kérjük, hogy a járás la­kosságának jobb ellátása érdekében feltétlen talál­janak megoldást a sütő­ipari szakmunkások lakás­igényeinek kielégítésére. Rozgonyl Aladár a Sütőipari Vállalat igazgatója rint öregségi nyugdíjra ak­kor lenne jogosult, ha leg­alább tíz nyugdíjévét szer­zett volna. A kor szempontjá­ból már elérte a jogosultság­hoz szükséges 65. életévét, csak az egyéb feltételek hiá­nyoznak. Ezzel szemben az öregségi járadékra jogosultsá­got szerzett, mert 3 évnél töb­bet dolgozott a termelőszö­vetkezetben és a 70. életévét is betöltötte. De ebben az esetben is csak akkor lesz jogosult, ha sem önnek, sem együttélő házastársának nincs 260 forintot meghaladó jö­vedelme. Az öregségi mun­kaképtelenségi járadék havi 260 forint, amihez házastársi pótlék címén 40 forint illeti meg a jogosultat. Ha olva­sónk egészségi állapota any- nyira javul, hogy ismét dol­gozhat a tsz-ben, akkor újabb nyugdíjéveket szerezhet az öregségi, vagy a rokkantsági nyugdíj megállapításához. Ezáltal lehetősége lesz a nyug­díjjogosultság megszerzésére. n K. Gy. olvasónk üzemi bal­eset következtében hosszabb ideig betegállományban volt. A táppénz és a fizetés közöl)ti különbözetet megkapta, azonban ruházatában, hasz­nálati tárgyaiban, és a bal­esetkor nála levő egyéb dol­gaiban keletkezett kárát a vállalati nem volt hajlandó megtéríteni. Mivel olvasónk levélben közölte munkahe­lyének címét is, megérdek­lődtük, miért zárkózik el a vállalat a kár megtérítése elől. Ott azt közölték ve­lünk: kármegosztást alkalmaz­tak, viszont közbenjárásunk nyomán elértük azt, hogy a ruházatának kijavítására for­dított költségeit (mosás, tisz­títás, műstoppolás) a vállalat megtéríti, ha beküldi a kia­dásaival kapcsolatban felme­rült költségeiről a számlát. * N. I. olvasónk írja, hogy özvegyen maradt. Felesége tsz rokkantsági nyugdíjas volt. ö maga is rokkant, és mivel nincs más kenyérkere­ső, nyugtalan, mert nem tud­ja, kaphat-e felesége után özvegyi nyugdíjat? Az új termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény az özvegyen maradt férjnek is biztosítja az özvegyi nyugdíjra való jo­gosultságot. Mivel olvasónk felesége rokkantsági nyugdí­jas volt, megilleti az özvegyi nyugdíj önt. Ha felesége rok­kantsági járadékot kapott volna, akkor azután özvegyi nyugdíjra nem jogosult. — Ezt ugyanis sokan összeté­vesztik a rokkantsági nyug­díjjal. — Leveléből azt is megállapítottuk, hogy több, mint egy éven át az elhunyt volt az eltartó, így minden feltétele megvan annak, hogy olvasónk megkapja az özve­gyi nyugdíjat. Felhívjuk azonban figyel­mét arra, hogy az özvegyi nyugdíj megszűnik, ha az öz­vegy házasságot köt. Itt válaszolunk E. K. olva­sónk kérdésére is, aki kérde­zi, hogy házasságkötés miatt megszüntetett állandó özve­gyi nyugdijat visszakaphat­ja-e, mivel az utóbb kötött házasságot a bíróság felbon­totta. Olvasónknak kedvező választ adhatunk, mert abban az esetben feléled az özve­gyi nyugdíjra való jogosult­sága, ha a házasságkötéskor végkielégítést nem vett fel, és ha az állandó özvegyi nyug­díj egyébként is megilletne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom