Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-26 / 122. szám

1967. mái us 26 péntek NflSlMB Osztályfőnöki órán A termelőszövetkezeti tervezés tapasztalatai A III. F. osztályban minden­ki jelen van az osztályfőnöki órán. Kovács Sándor osztály­főnök meghallgatja a jelentést, majd átismétlik a múlt óra anyagát. A gyerekek nem na­gyon emlékeznek, vagy talán zavarja őket az idegen. A máj órán a hasznos és káros szenvedélyekről be­szélgetnek. Kíváncsian vá­rom, mit mondanak ezekről a mezőgazdasági kovácsok, ál­talános lakatosok, esztergályo­sok, a balassagyarmati ipari szakmunkástanulo-intézet nö­vendékei. — Mi a szenvedély? Ki mondja meg? — kérdezi az osztályfőnök. — Valaki, valamit meg­szokott, olyan hobby — mond­ja Meló Pista. Többen is jelentkeznek, s lassan kialakul a fogalom. A beszélgetés a hasznos szenve­délyekre terelődik. Néhányan így fogalmazzák meg: aki, szeret tanulni, olvasni, spor­tolni stb. S a fotózástól a bélyeggyűjtésig, a futballozás- tól a horgászásig, sorolják a hasznos szenvedélyeket. — Én a horgászásban talál­tam meg a fantáziát — szól közbe Treso Pál, az osztály „élhorgásza”. Jó megpihen­ni az Ipoly-parton... Nevelés, pedig Pali komo­lyan adja elő. Tisztázzák az egyénre és a társadalomra nézve hasznos szenvedélyek kőiét, s azután rátérnek a káros szenevedé- lyekre. Most azonban mintha megállna a tudomány. Hall­gat az osztály. — Senki sem tud káros szenvedélyt említeni? — kér­dezi az osztályfőnök. Kovács Feri nyújtja a ke­zét. — Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt — mondja, mire felcsattan a harsány ne­vetés. Mérgesen körülnéz, s leül. Kovács Sándor azonban he- lyeslőleg bólint, hiszen Feri nem mondott rossrat, csak a kifejezéssel volt baj. Oroszkl Pali azonban már pontosabban fogalmaz. — Aki sokat iszik, megszok­ja. Durva lesz a családjához, s vége az egészségének is... Ebben megegyeznek. — Van még káros szenve­dély? — kérdi a tanár. Csend. A tervezgető titkár — Tépelődve fogadtam el a jelölést is, titkárrá választá­somat is. Arra mit serp adok. hogy senki sem próféta a sa­ját hazájában, hiszen az em­berek között, nem pedig fö­löttük akarok élni. Igen ám; de a községi tanács vb titká­rának mégiscsak érvényt kell szereznie a rendelkezések­nek. .. Itt születtem, Itt nőt­tem fel Ludányhalásziban. Nehéz ám arra rászólni, aki­vel együtt eregettem a sár­kányt, hogy hordássá el a portájáról a szemetet. Na­gyon hamar elszáll a híre, hogy az új titkár parancsol­gat, gőgös... Pedig nem is parancsolgat, nem Is gőgös. Megmondhatja ezt bárki Karancsságon, ahol az előző tanácsciklusban Nagy István töltötte be a vb-tiká- ri tisztet. Dirigálás helyett szívesebben adott követésre méltó példát a társadalmi munkásoknak ö tervezte — egyedül a község iránti sze­retedből — a szovjet hősi em­lékművet, az autóbuszvárót; a ludányhalászi iskola árvíz- védelmi tervét jóbarátjával, Dénes Vilmos technikussal együtt dolgozta ki. — Azzal kezdtem a mun­kám, hogy vasutas szóval él­ve: felszelvényeztem a falut —. emlékezik titkársága első napjaira Nagy István. — örömmel láttam, mennyire érett politikailag a lakosság nagy -része. A ludányhalá- sziak ismerik a problémá­kat, de nem okvetetlenkednek. Mifelénk nem kell a cigány- kérdéssel küszködni, Ismeret­len a faji gyűlölködés. Az is igaz, a cigányok sem adnak rá okot: dolgosak, tiszták. A cigánysoron rég nem szenzá­ció, hogy egy fiatal elvégzi a gimnáziumot, vagy a techni­kumot. Nagy István az említett szelvényezés után Priska Jánossal, a községi tanács vb elnökével, s a pártalap- szervezet titkárával, Róka Andorral számitgatta, ho­gyan lehet minél elóbb meg­valósítani a Jelölő gyűléseken elhangzott javaslatokat. Úgy találták, hogy a kívánságok nagy része jogos is, realizál­ható is. A teljesítés, az ösz- szefogás érdekében már be­szélgetett a tömegszervezeti vezetőkkel; utánuk azok a ludányhalásziak jönnek, akik­nek funkciójuk ugyan nincs, mégis fölnéz rájuk a falu. E tervszerű ténykedés mellett tervezget is, — nem álmodozik! — Nagy Ist­ván. Figyelemre méltó elgon­dolásai közül most csak egyet emelünk ki: a vízvezeték­építés lehetőségét. — Szécsényben évszázados álom vált valóra a törpevíz­mű megépítésével — szól a vb-titkár. — Víz nekünk is kell, jelenleg egyedül az or­voslakásban van vízvezeték, sem az iskolában, de még a kétcsoportos óvodában sincs. A szécsényieknek vizet adó kutak itt vannak a ludány­halászi határban. Bő vízűek! Ahogy én számítom, hoza­muk Ludányhalászi részére is gazdagon biztosítaná a vizet... Keressen fel néhány hónap múlva; azt hiszem, lesz erről a témáról újság­ba kívánkozó mondanivalóm... — b. z. — Honismereti továbbképzés Salgótarjánban Befejeződnek május 28-án Salgótarjánban a honismereti továbbképzés tavaszi rendez­vénysorozatai, amelyeken al­kalmanként 50—100 hallgató, illetve érdeklődő vett részt. A megyei József Attila Mű­velődési Ház és a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Mú­zeum május 28-án délelőtt fél 11 órakor a megyei könyvtár olvasótermében rendezi meg összejövetelét, amelyen dr. Lükő Gábor múzeumigazgató (Kiskun Múzeum, Kiskunfél­egyháza) „A babonák leküz­dése és tudománytörténeti hasznosítása” címmel tart előadást. Ezt követőén az előadó a művelődési ház klubjában megnyitja „Az ős­kori világnézet emléked a magyar népművészetben” címmel rendezett kiállítást, amelyet a Kiskun Múzeum vádoroltat. E napon a Kis­kun Múzeum országos hírű börtönügyi gyűjteményéből is megnyílik Salgótarjánban egy kamarakiállítás. Valaki az utolsó padban fél- halkan megjegyzi: —. A cigi... — Helyes! — bátorítja az osztályfőnök. De eiTől a szenvedélyről nem akar kialakulni a vita. — Még az ulti is káros — veti közbe valaki. — Káros ez? Mikor? — firtatja Kovács Sándor. — Attól függ, hogy néz­zük — emelkedik fel a pád­ból Török Kálmán, — Ha nagyban játszanak... Szóba keiül még a túlzott feketekávé-fogyasztás is. Vé­gül az osztályfőnök összefog­lalja az óra anyagát.Egyik­másik gyerek felírja a füze­tébe vázlatosan az anyagot. Vége az órának. Elhagyjuk az osztályt. Az osztályfőnököt va­laki megállítja, mire vissza­lépek a fiúk közé. \ — Hányán dohányoztok? — kérdem kíváncsian. Jó néhányan feltartják a ke­züket — De hiszen ez káros! Mosolyogva vállat vonnak. P. A. Lehet huszonnégyezer forinttal több? A rétsági járási Népi El­lenőrzési Bizottság szerdán ülést tartott. Ez alkalommal a földművesszövetkezeti va­gyonvédelem helyzetét vitat­ták meg. A megyei főügyész­séggel és az ÁKF-fel közösen tartott vizsgálat során meg­állapították, hogy a diósje- női kisvendéglőben 24 000 fo­rint, a diósjenői iparcikk bolt­ban 22 000 forint, a romhányi ruhaüzletben 16 000 forint leltári többlet mutatkozott. Ezzel szemben a kisecset! italboltnál 1900, a romhányi büfénél 1800 forint volt a hiány. A vizsgált fmsz-ek nem tudták dokumentálni, hogy a nagy különbözetek okát vizsgálták volna. A népi ellenőrzés tapasztalata sze­rint a rétsági fmsz már öt­száz forintos hiány esetén vizsgálatot indít, de leltári többlet miatt ilyen intézke­désre nem kerül sor. A próbavásárlások kedvező képet festettek a rétsági já­rás földművesszövetkezeti ke­reskedelméről. Az új gazdasági irányítási rendszer egyes elemei néhány területen már most érvénye­sülnek. Ilyen a tsz-ek tervezé­se is, ami az önállóságot il­letően második évébe lépett. Ártámogatás — önállóság A múlt év tapasztalatai alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialista gazdaság úgy is elképzelhető, hogy nem az állami utasítások, hanem a gazdaságot közvetve befolyá­soló, a népgazdasági tervekkel koordináltan alkalmazott köz- gazdasági eszközök: ár, hitel, kamat stb. játsszák a fősze­repet. A mezőgazdasággal szemben támasztott célkitűzések meg­valósulását ezek segítségé­vel is elérhetjük, jobban is, mint a túlzott kötöttségek­kel. Az 1967. évi tervkészí­tések során a tsz-eknek im­már második esetben önállóan, megfelelő számításokkal kel­lett eldönteniök, miből meny­nyit termeljenek, hogy opti­mális üzemi jövedelmet ér­jenek el. és közben figyelem­be vegyék a népgazdasági igé­nyek kielégítését is. A tsz-eknek most olyan ter­melési szerkezetet kell ki- alakítaniok, amely a kenyér- gabona változatúm területen való termesztése mellett — biztosítja a tsz-ben a foglal­koztatottságot, az adott köz- gazdasági eszközök legéssze­rűbb felhasználását és meg­térülését, a folyó pénzügyi kötelezettségek fedezetét, a népgazdasági igényeknek a tsz szempontjából is kedvező kielégítését. Az 1967. évi tervezésbe új elem is került, miután há­rom járásban, a rétsági, sal­gótarjáni és szécsényi járás tsz-eiben, az új ártámogatásos rendszernek megfelelően kel­lett a tervet elkészíteni és az ártámogatást megtervezni. A tervezés minden évben nagyobb figyelmet, szélesebb körű előkészítést igényel, ha a követelményeknek megfe­lelően akarják azt elkészíte­ni. A termelési tervek össze­sítői elkészültek és rendelke­zésre állnak. Az adatokból készített elemzés rámutat ar­ra, hogy termelőszövetkeze­teink mennyiben tudtak élni a kapott önállósággal, képet ad arról is, hogy tervekbe öntött elképzeléseik egybees­nek-e a megye gazdaságpoli­tikai célkitűzéseivel, a tsz ér­dekek találkoznak-e a nép- gazdasági igényekkel, hol van­nak ellentmondások, és mik a tennivalók. Vetésszerkezet és állatteuvészlés Az idei termelési tervek hűségesen tükrözik ázokat a változásokat, amelyek az el­múlt évben végbementek, és amelyekre ez évben, továbbá a közeljövőben számítani kell. A tsz-ek vetésszerkezete a tervek szerint 1967-ben lé­nyegesebben nem változik, ami érthető, miután a ke­nyérgabona vetésterülete to­vábbra is kötött, és ez alap­vetően leszűkíti a változtatás lehetőségeit. Annyi azonban már most is megfigyelhető, hogy a ta­karmánygabona. kukorica, a hüvelyesek vetésterületét nö­velni kívánják, hogy az ál­lattenyésztés abrakhelyzeté­ben a szükséges egyensúly helyreálljon. A későbbi évek során a kenyérgabona vetés- terület évenkénti kisebb mér­vű csökkentését tervezik, hogy az innen felszabadult területen abrak takarmányt termelhessenek. A cukorrépa vetésterületét 3090 holdon szeretnék állan­dósítani, ami a jelenlegi te­rületnél 200 holddal kisebb. A dohány termelést 590—600 holdon tervezik, ami mintegy 100—120 holdnyi terület csök­kentését jelenti a jelenlegi­hez képest. A szántóföldi zöldségtermelésben ugyan­csak csökkenő tendenciát ter­veznek. ami viszont hátrányos az iparmedence egyenletes zöldség-ellátása szempontjá­ból. A szarvasmarha-tenyész­tés takarmány-bázisának meg­teremtése érdekében 1968-tól kezdődően az évelő pillangó­sok vetésterületét évenként 5—6 ezer holddal növelni sze­retnék. A tervezett állatállo­mány alakulásából már meg­állapítható a fejlesztés Irá­nya. Az abraikigényes sertés-ága­zatban erőteljes csökkentési tendencia jelentkezik. Az idén a tervezett sertésállomány 22,5, a koca-állomány pedig 10,4 százalékkal lesz kisebb » tavalyinál. A szarvasmarha és juhál­lomány a tervek szerint növe­kedni fog. Az 1967. évi ter­vezett szarvasmarha állo­mány az 1966. évi állomány­nál hét százalékkal lesz ma­gasabb. A juhállományban ennél valamivel kisebb, 4.9 százalékos emelést szeretné­nek megvalósítani. A törzsbaromfi állomány tervezett alakulása nem il­lik bele adottságainkba e« távláti elképzeléseinkbe, mi­után ezt az abrakigényes ága­zatot az 1966. évihez képest 56.8 százalékkal növelni akar­ják, anélkül, hogy annak a takarmánybázisát is biztosí­tanák. Hamis „egyensúly” A vetésszerkezetben terve­zett változás nem támasztja megfelelően alá az állatte­nyésztés 1968—1970. évi elkép­zeléseit, miután az abrakter­mő terület csaknem változat­lan marad. Az 1967. évi áruértékesité- si tervek általában reálisak és megalapozottak, tükrözik a tsz-ek, valamint a népgaz­dasági igények egybeesését. Az államnak tervezett ér­tékesítés kenyérgabonából, cu­korrépából, vágómarhából, tejből, baromfiból, tojásból az előirányzatnak megfelelően alakult. Lemaradás van: a hízott sertésnél, dohánynál, burgonyánál, szántóföldi zöld­ségnél. A csökkenő tenden­ciának elfogadható magyará­zata van: abrakhiány, ala­csony árak, munkaerőhiány, alacsony gépesítési és öntözé­si arány, hogy csak a legfon­tosabbakat említsem. A vágómarha értékesítés­ben a korábbi évekhez ha­sonlóan továbbra is feszítet­ten terveznek, s ez azzal jár, hogy alapanyagot nem tudnak biztosítani. Az abrakmérle­gek összeállításánál ismét kí­sért a múlt, nem támaszkod­nak a valóságra. A sok évi átlagnál többet terveznek saját termésből abráktakar- mány alapra, teljesíthetetlen célt tűznek ki a vásárlás ro­vatba, és ezzel igyekeznek a mérlegben egyensúlyt biz­tosítani, ami minden évben egészen más eredményt hoz a gyakorlatban. Ez a rossz módszer önbecsapásnak is minősíthető. Az ilyen pénz­ügyi „kísérletek” megenged- hetetlenek az új mechaniz­musban. Lécz László Munkában as m# tanács A falu megbízásából Dejtáron szorongatott hely­zetbe került a tanács. A két­ezres lélekszámú község, ki­nőtte az iskolát. A gyerekek nem férnek a tantermekben. Az iskola vezetősége kény­telen volt tanítás céljára az óvodát is igénybe venni. De ezzel nem könnyebbült, ha­nem súlyosbodott helyzetük. Ilyenkor, dologidőben, ami­kor minden ember igyekszik a földekre, az apróságokat is el kell helyezni .Az óvodát viszont iskolások foglalták el. Nem volt gyűlés, ahol a ta­nácsot nem sürgették, hogy intézkedjen. A tsz vezetői pe­dig egyenesen követelték, hogy oldják meg a helyzetet, mert a mezőgazdasági munkát ve­szélyezteti, ha a szülők a gye­rekek miatt nem állhatnak munkába. Az emberek biztatták a ta­nács vezetőit, bátran kezde­ményezzenek, támogatják munkájukat. Ma jer Józsefné, a szülői munkaközösség el­nöke és Kovács János azt is megígérték, mozgósítják a falut, csak kezdjenek az is­kola bővítéséhez. A tanácson számoltak. A jelenlegi öt tanteremhez még négy szükséges, hogy meg­oldódjon a gond. Az építés­hez legalább egymillió formt kell. Az anyagbeszerzés sem könnyű, egy embert leköt Kialakították a helyzetnek megfelelően a tanács mun­karendjét. Az iskolaépítéssel járó feladatokat Bacsa Fe­renc vb-elnök vállalta. Lus- pán Ferencre, a Vb-titkárra, amíg a munkával elkészülnek, az államigazgatási teendők várnak. Hozzáláttak a munkához. Első lépés az anyagiak biz­tosítása volt. Bacsa Ferenc járt a járási tanácson, el­ment a megyéhez. Még a mi­nisztériumba is bekopogott. Kapott 200 ezer forint álla­mi támogatást. A megyei ta­nácstól is 200 ezer forintot, a további összeget pedig a köz­ségfejlesztési alapból pótol­ják. Az ígérethez híven a la­kosság társadalmi munkájára is számítottak. Nem várt segítséget is kap­tak. A Hazafias Népfront já­rási bizottságán tudomást szereztek a dejtáriak gondjá­ról. Egy építészekből álló cso­port felajánlotta, hogy társa­dalmi munkában elkészíti a terveket. Luspán Ferenc a tanácstitkár mondta: — Ennyi segítség után már nem féltünk, hogy csődöt vallunk. Megkezdték a munkát. Az alapozásnál az ígérethez hí­ven, ott voltak a falusialt. Azóta javában építik a fala­kat. — De ezzel még közel sem oldódott meg a gondunk — hűti le a lelkesedést a ta­nács titkára. Aztán sorolja. Építőanyag­hiánnyal küzdenek. Kiszá­molták, hogy az építkezéshez 110 ezer téglára van szükség. Eddig 40 ezret kaptak. Fa­anyag is hiányzik. — Ezek beszerzése leköt egy embert. Ügy határoztunk, hogy az elnök minden ide­jét erre fordítsa — magyaráz­za a titkár. Bacsa Ferenc nem tétlenke­dik. A TÜZÉP-telepeken már ismerik. A hivatalokban is. Kér, követel, mert eleget kell tennie a falutól kapott megbízatásnak. — Még eddig minden sike­rült. Az elnök most is az is­kola ügyében utazott Balassa­gyarmatra. A hiányzó téglát ment beszerezni — mondja Luspán Ferenc, a titkár. Beszéltünk az építőkkel is. Gyorsított ütemben dolgoz­nak. Érdeklődtünk az építő­anyagok iránt. Nem panasz­kodtak. Arról sem tudtak, hogy az elnök mennyit fá­radozik, hogy ne akadjon meg a munka. Azt mondták augusztusra átadják a négy új tantermet. A tanácson is biztosak a dolgukban. Már kész a terv. Az iskolásokat kihozzák az óvodából. Akkor 75—80 óvo­dáskorú gyereket elhelyeznek. Megnyitják az iskola napközi­jét is, hogy a szülők minder figyelmüket munkájukra for­díthassák. B. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom