Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-25 / 121. szám
1967. május 25. csütörtök MOS B 4 D 3 i% Kilátók javasolták — a tanács intézkedett Közös összefogás szükséges Kaszás Józsefné dr. nyilatkozata Az 1967. március 19-i általános választási előkészítő jelölő gyűléseken — mint arról már korábban is hírt adtunk — számos köaéittekű javaslat hangzott el. Mi történt a javaslatokkal? — erre kértünk választ Kaszás Jazzé)ne dr., a megyei tanács végrehajtó bizottsága titkárától. — A képviselő és tanácstagi választásokat megelőző jelölő gyűléseken megyénk lakossága a közéleti aktivitás fejlődéséről tett tanúságot. Most már végleges adat szerint a megjelentek csaláséin 10 százaléka. 12 490 választópolgár nyilvánított véleményt, s az elhangzott hozzászólásokból 9726 közérdekű javaslat volt. Ezek többsége a községek, városok fejlesztésére, a lakosságot legközvetlenebbül érintő gondokra vonatkozott A közérdekű javaslatok között legnagyobb helyet a községek, városok kommunális helyzete. azok fejlesztésének feladatai kaptak. így például út- és járdaépítésre 3370, a vízellátás megjavítására 1003, villany- hálózat bővítésére 1010 javaslat hangzott el. Jelentős feladat a kiskereskedelem, elsősorban a falusi bolthálózat szélesítése. Erről mintegy 600 javaslat szól. A közlekedés fejlesztésére, elsősorban az autóbuszjáratok szaporítására 496, az egészségügyi és szociális ellátás javítására 568, az ipari szolgáltató-javító tevékenység fokozására 32 javaslat hangzott el. A hozzászólók közül többen foglalkoztak az iskolák problémáival. a kulturális intézmények fejlesztésével, illetve ezek munkájának javításával. A javaslatok nagy része jogos igényeket tartalmaz. Megvalósításuk tanácsaink legközvetlenebb feladatát képezi. Elhangzottak azonban olyan javaslatok is, amelyeket a harmadik ötéves terv során nem oldhatunk meg. A jelölő gyűléseken elhangzottak olyan helyi jellegű javaslatok is, amelyek ugyan hozzájárulnak a' község fejlesztéséhez, de ezeknél sokkal sürgősebb gazdasági, kulturális, egészségügyi és kommunális feladatokat kell a községi tanácsoknak megoldani. így ezeket csak a következő ciklusokban lehet tervez— Milyen stádiumban tart javaslatok megvalósítása? — A javaslatokat valamennyi szinten a tanácsok előtt álló feladatok között az egyik légiényegesebb tennivalóként kezelik. Még a jelölő gyűlések időszakában a megyei párt-végretajtótoi- zottság mozgalmat kezdeményezett a tanácsi szerveken belül, hogy az elhangzott javaslatokat a községi és városi tanácsok a lehetőségek határain belül gyorsan intézzek A mozgalom keretében már a választások napjáig néhány javaslat megvalósításra került A tanácsválasz tások után az újonnan megalakult végrehajtó bizottságok megszervezték vaiameny- Ujrí .javaslat nyilvántartásba vételét. Ezeket a községi és városi tanácsok végrehajtó bizottságai alapos vizsgálat tárgyává tették aszerint, hogy megvalósításuk milyen intézkedést, vagy anyagi fedezetet, igények Ehhez a különböző szakbizottságok is segítséget nyújtottak. Az a tapasztalat, hogy az elhangzott közérdekű bejelentések döntő többsége a községi tanácsok által valósítható meg. A balassagyarmati járásban például 884 közérdekű javaslatból hétszázat a községi tanácsok tudnak realizálni. A rétsági járás 1934 közérdekű javaslatából 991-est a községi tanácsok tudnak megoldani. Hasonló a helyzet a többi járásban is. A községi tanácsok a közérdekű javaslatokat elsősorban költségvetési és község- fejlesztési alapjukból tudják valóra váltani fontossági sorrend szerint 1970-ig. Vannak azonban, amelyeknek megvalósítása a községi tanácsok hatáskörét, anyagi erejét meghaladja. Ezeket a járási, illetve a megyei tanács végrehajtó bizottságához továbbítják. A járási tanácsok májusban. a megyei tanács végrehajtó bizottsága pedig június végén tárgyalja a hatáskörébe tartozó javaslatok megvalósításának lehetőségét és ütemét. Egyébként a községi, városi tanácsok feladata, hogy minden javaslat- tevőt értesítsenek felvetésének sorsáról, a megvalósítás időpontjáról és feltételeiről. — Mennyire biztosított a javaslatok megvalósításához szükséges anyagi eszköz'! — Az anyagi eszközök egy része a tanácsok költségvetési és községfejlesztési terveiben — az ütemezésnek megfelelően lesz biztosítva. Véleményem szerint a javaslat»' kát akkor lehet eredményesen megvalósítani, ha a tanácstagok, a választókerületi bizottságok, a Hazafias Népfront bizottságai is segítséget nyújtanak. A tanácstagok, a választási szervek, választási elnökségek és a választókerületi bizottságok — amelyeknek működése a választási törvény értelmében négy évre szói — kísérjék figyelemmel a javaslatok sorsát, a választópolgárokkal széles körű társadalmi ellenőrzést biztosítanak. Szükséges, hogy a tanácstagok rendszeresen tájékoztassák választókerületük lakosságát, az elhangzott javaslatok megvalósításának helyzetéről. Közös összefogásra van szükség e feladat sikeres megoldásához. Ezt bizonyítja, hogy a közérdekű javaslatok előterjesztése során számos helyen a választópolgárok társadalmi munkát is felajánlottak. — Mi a sorsuk a tanács hatáskörébe nem tartozó javaslatoknak.? — A tanácsok nyilvántartásba vették azokat a javaslatokat is, amelyek a tanácshoz nem tartozó szervek hatáskörébe kerültek. A községi és városi tanácsok vezetői személyesen, vagy írásban megkeresik az érintett szervek vezetőit, s a jogos, megvalósítható igények elintézését kérik. Az eddigi tapasztalatok szerint az állami, szövetkezeti, gazdasági szet- vek nagy megértést tanúsítanak a javaslatokkal kapcsolatban. Az eddig tett intézkedések, a tanácsi és más szervek megértése alapján bízunk abban. hogy a lakosság támogatásával a reális és jogos igények, a tanácscár anyagi erőforrásai hoz mérten folyamatosan kielégítést nyernek, s a közérdekű javasla-: tok az elkövetkező négy évben megvalósulnak — fejezte be nyilatkozatát Kaszas Józsefné dr. S. L>. A tsz-ek as n j gazdasági mechanizmusban A vállalatszerű gazdálkodás A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának szerepe, jelentősége már a nemrég tartott első tsz-kongresszus előterjesztése, vitája és határozatai alapján többé-kevés- bé közismert. Annál fontosabb a különben is nagy érdeklődéssel várt területi szövetségnek a tsz-ek vállalatszerű működését elősegítő tevékenységéről, főbb vonásairól szólni. Milyen fő feladatokkal foglalkoznak tehát majd a nagyobb tájegység negyven—ötven termelőszövetkezete által létrehozott területi szövetségek? E szövetségek főbb feladatai a következőkben foglalhatók össze: 1. Elősegítek a népgazdasági és a szövetkezeti érdekek egyeztetését, valamint értékelik a gazdasági ösztönzőket. 2. Javaslatokat dolgoznak ki a munkaszervezés, munkadíjazás és szakosítás területein. 3. Tájékoztatást adnak az értékesítés-beszerzés lehetőségeiről. 4. Árukapcsolatokat hoznak létre. Aruk átadásánál, minősítésénél működnek közié stb. 5. Szakmai tanfolyamokat, szaktanácsadást, tapasztalatcserét szerveznek. 6. Felügyeletet látnak el a termelőszövetkezetek vállalatai, intézményei vonatkozása- ban. 7. Megbízás alapján a ier- mdószövetkeaetekben pénzügyi revizori, ellenőrzési és elemzési munkát végezhetnek, valamint közreműködnek a jogvédelem megszervezésében. 8. Támogatják a szocialista munkaversenyt és brigádmozgalom szervezését, fejlesztését. 9. Elláthatják a termelőszövetkezeti tagok önsegélj'ező csoportjával kapcsolatos feladatokat. A szövetség fenntartásának költségeit a résztvevő szövetkezeték viselik. A területi szövetség a teljes egyenjogúság alapján működik együtt az állami és szövetkezeti vállalatokkal és intézményekkel. III. A szövetség létrehozásánál azonban több alapelv betartása nélkülözhetetlen. A termelőszövetkezeti üzem gazdálkodásának irányítása a szövetkezet választott vezetőinek és szakembereinek a feladata. A szövetség nem helyettesítheti az üzemvezetést, hanem tevékenységével elősegíti a lehető legjobb megoldások megvalósítását. A szövetségek tehát nem irányítják, de megbízás alapján átvehetik a termelőszövetkezeti üzem feladatainak egy részét, vagyis nem alá- és fölérendeltségi viszony, hanem megbízásos kapcsolat valósul meg a termelőszövetkezetek és szövetségek között. Végül a termelőszövetkezetek vállalatszerű gazdálkodásának kialakításával, meghonosításával kapcsolatban — a természetesen még számtalan feladat és új vonás mellett — az árutermelési és ezzel összefüggő értékesítési területet érintenénk. Annál is inkább, mert ezek általában a mezőgazdaság, de különösen a termelőszövetkezetek gyors- ütemű fejlődésének, gazdasági tevékenységük népgazdasági igényekhez való gyors felzárkózásának leghatékonyabb eszközei. Miután a szocialista építés eddigi tapasztalatai alapján mind erőteljesebben hangsúlyozzuk, hogy a szocialista gazdaság is árutermelő gazdaság, noha társadalmi viszonyainak általa sajátos módon meghatározott árutermelésről vaui szó. Ebből következően, érthető, hogy a termelőszövetkezetek irányításában — akár a lakosság élelmiszerellátása. akár ipari nyersanyag- szükségletünk, vagy külkereskedelmünk aspektusából közeledünk is a kérdés megoldásához — egyszerűen a társadalmi szükségletekhez i gazodó minőségi árutermelési igényt támasztjuk. Ez az igény fejeződik ki az állami támogatás új rendszerében, az árkiegészítéses, állami támogatásban is. Ez a rendszer azt az elvet realizálNyolcvan kijavított pótkocsi A csere-rendszer újabb előnyei Megyénkben az Érsekvadkerti Gépjavító Állomás foglalkozik a mezőgazdasági pótkocsik javításával. Csala István, az állomás főmérnökhelyettese szervezi a javítási munkát. Mint erről beszámolt, az idén eddig már nyolcvan pótkocsi hagyta el megfelelően kijavítva az állomás műhelyét. Jelenleg csak tizenegy szerelő dolgozik a javítási muri-' káknál. mert több szakembert átmenetileg a kombájnok javításánál foglalkoztatnak. A munka befejezésével, június közepétől ismét nagyobb ütemben folytatják a pótkocsik javítását. A megrendelők szívesen bízzák az állomásra a javításra szoruló pótkocsikat. A munkát előre megszabott árban javítják, s erre a tsz-ek 50 százalékos kedve”“'énvt kapnak. Több igényt jelentettek már be más megyékből is, azonban ezek kielégítésére csak az év második felében kerülhet sor, mert elsősorban a megyei javítások jóminőségü elvégzésére törekszenek. A javításhoz szükséges alkatrészek egy részét az állomások újítják fel, azonkívül a rugók gyártását és a vo- nórudak készítését is házilag végzik. Rövidesen megkezdi működését a rugóüzem, melynek termékeit, vagyis a gyártott rugókat nemcsak a javított pótkocsikba építik be, hanem külön is értékesítik. A pótkocsi javítása állandó munkaalkalmat biztosit az állomásnak, s a csere-pótkocsi rendszer bevezetésével tovább nő az érdeklődés. Tizenöt csere-pótkocsit biztosít az állomás, a megrendelők kívánságára a behozott helyett már most is kijavított pótkocsit tudnak kiadni. Így a cserét igénylő tsz-ek fennakadás nélkül tudják szállítási munkáikat végezni, aminek különös jelentősége lesz az őszi betakarítás során. Sok a bizonytalanság Gondokkal küzd a Lakáskarbantartó Ktsz Harminckét napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést fizettek az idén a Salgótarjáni Lakáskarbantartó és Építő Ktsz-nél, Megérdemelték. Tavalyi tervüket több mint húsz százalékkal, mintegy ötmillió forint értékkel teljesítették túL Tavaly év végére létszámuk — az ipari tanulókkal együtt — már 338 főre szaporodott. Ma 371 dolgozójuk van, de a harmadik negyedévben már szeretnének 450 rtnber számára munkát biztosítani. Ehhez a szövetkezetnek megvan az anyagi ereje és hozzátehetjük a technikai. feltétele is. Fő profiljuk az építés és ebben univerzális, hiszen rendelkezik salak blokk-gyártó üzemmel és 14 szakipari részleggel. Ez azt jelenti: a fűtésszerelésen kívül nem szorulnak másra az alapozástól a kulcsátadásig. A fejlesztésre való törekvés hátterében más is van, ami egyáltalán nem elhanyagolható, és ez a foglalkoztatási gondok enyhítése. Az idén 32 milliós tervet kaptak, de vállalták, hogy ezt kétmillió-hétszázezer forint értékkel túlteljesítik. Szeretnék is, azonban ahogy Földi János elnöktől értesültünk a kelleténél több a bizonytalanság. Az igaz, hogy az első negyedévben a tervhez viszonyítva már 6 százalékos előnyt értek el. Az is, hogy kápacitáslekötési szerződéseket már előzőleg kötöttek, és augusztusig biztosított a munkájuk, sőt egyes szakipari részlegüknek egész évre. Tavaly a belvízkárok helyreállítása végett Balmazújvárosban 41 lakás építését vállaltak. Ebből még a múlt évben 37 lakást beköltözhe- tővé tettek. Ott külső vakolási és szakipari munka folyik még, de június 30-ra teljesen befejeződik. Az idén is kaptak ajánlatot. Kérték, hogy vállalják újabb ötven lakás építését. Viszont jelentkeztek a helyi igények és a mérlegelésnél természetes ez az első. — A KISZ-lakásépítési programban épülő 24 lakást mi építjük — mondja az elnök. — Ezeket szerettük volna ebben az évben lakhatóvá tenni. Tudjuk, nagy szükség van rájuk. Sajnos a kisajátítási eljárás nagyon elhúzódott, és még ma sincs vége. Megkezdtük ugyan a munkát. mert kénytelenek voltunk foglalkoztatni az embereket az alap-kiemeléssel. alapozással, de félő: ha tovább húzódik az eljárás le kell állnunk. Az OTP nem tud addig hitelt biztosítani, mi pedig nem szeretnénk pénzügyi zavarba kerülni. Gyorsítani kellene a hivatalos eljárást, mert már így is a számítások szerint csak 12 lakás befejezésére lesz mód. A másik terület az úgynevezett József-piató, ahol a folyamatos program szerint 404 lakást kell felépíteni, több szintes épületekben. Az idén kellene kezdeni, azonban itt is csak csúszik az idő. Még nem kész az út, hiányzik a szükséges víz, és a tervek adaptálása is késik. Egyszóval, ott is bízón,y- talansaaban vagyunk. Kaptunk még megbízatást a hidegéri részen 24 lakás felépítésére. Egyelőre ezeknek a költségvetése készül. — Az idén szövetkezetünknek 76 lakást kell átadni a terv szerint, és ebből 30 többszintes társasházban lesz. Szeretnénk a tervet túlteljesíteni de sajnos nem rajtunk múlik. Félő, hogy a sok lehetőség mellett majd szabad kapacitásunk, foglalkoztatási gondjaink lesznek — mondja Földi János. A gond nem egyszerű. A különböző hivatalos eljárásokhoz idő kell. Kérdéses csak az. miért nem lehet rövidíteni? Ennyi bizonytalanság több annál, minthogy a kivitelezést, az építést nyugodt légkörben előkészíthessék, megszervezhessék. Gyorsítani kellene az ügyintézést, mert csak úgy szüntethetik meg a bizonytalanságot és kerülhetik el a későbbi kapkodást. B. J. ja, hogy az állam támogatását mindenekelőtt azok a közös gazdaságok élvezzék, amelyek jobban igazodnak társadalmunk díjigényeihez akár személyi, akár termelési fogyasztásról van szó. Az állami támogatás nagysága tehát magának a termelőszövetkezetnek a gazdálkodásától függ. Az államnak eladott több termék több állami támogatást „terel be” a gazdaság pénztárába, ami a gazdaságfejlesztési alapok biztosításán kívül természetesen a tagok jövedelmének is forrása. Az ilyen közgazdasági eszköz alkalmazása egyben azt is mutatja, hogy a felvásárló szerveknek is új játékszabály szerint kell, hogy együttműködjenek a termelőszövetkezetekkel. A régebbi hatósági jellegű fellépésnek, diktátumoknak nincs helye az új gazdasági mechanizmusban. Ezt az anyagi érdekeltség és ösztönzés eszközei helyettesítik. Az együttműködés új tartalmára vonatkozóan máris figyelemre méltó kezdeményezések születtek. A Pest—Nóg- rád megyei Adatforgalmi Vállalat igazgatója mondotta el, hogy a vállalat több közös gazdaságánál kezdeménvezte például az úgynevezett pool- rendszerü együttműködést. Ennek az a lényege, hogy a vállalat részt (ha úgy tetszik, kockázatot I) vállal a sertésvagy marhahizlalásban. Természetesen a befektetésnek megfelelő és a megegyezésen alapuló részesedésben is osztozik a termelőszövetkezettel. Tehát nemcsak felvásárol és értékesít, hanem a termelésű? is befektet a vállalat. Ilyen irányú segítséget is ad a szükséges eszközökben szűkölködő termelőszövetkezeteknek. Ez a termelésben való részvétek illetve együttműködés ugyancsak az áruviszonyoknak as eddigieknél tökéletesebb, hatékonyabb kihasználásából fakad. A termelőszövetkezeteket természetesn nem kötik majd jogszabályok, hogy kinek, melyik vállalatnak adják el termékeiket, hogy szerződéssel, vagy szabadpiacon értékesítik termékeiket. Az azonban az egyszerű, józan észből következik, hogy fáradságos munkájuk eredményét nem kockáztathatják a szabadpiac szeszélyei szerint, még a zöldség- gyümölcs termelésben sem. A termés nagyobb részét előre biztosított piacon, azaz szerződéses rendszerben kívánják elhelyezni, már csak a tagok jövedelmének biztonsága miatt is. A közös gazdaságok azonban, az eddigitől eltérően, sokkal nagyobb mennyiségű termékkel kapcsolódnak be a piaci értékesítésbe is, és ez a lakosság ellátása, de saját termékeik eladása, pusztulástól való megóvása miatt is rendkívül hasznos számukra. Természet,",en ez előnyös egész társadalmunkra is. A vállalatszerű gazdálkodás lehetőségei, közgazdasági feltételei tehát sokoldalúan biztosítottak az új gazdasági mechanizmusban. A feltételek azonban önmagukban nem oldják meg a termelőszövetkezetek, kiváltképpen a gyenge termelőszövetkezetek problémáit. Élni is tudni kell az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségekkel. Össztársadalmi és szövetkezeti érdekeket alaposan ismerő és ezeket az érdekeket összeegyeztetni is tudó vezetőkre, kitűnő szakemberekre van szükség. Olyanokra, akik már eddig is bebizonyították, hogy az általuk vezetett közös gazdaságok sokat tudnak adni társadalmunknak, akik a nehezebb utat járva, szakszerűen, megfontoltan, rugalmasan, társadalmi előrehaladásunkat szolgálták. Az ilyen „hozzáállásra” is szükség van az önálló, vállalatszerű gazdálkodás meghonosíts sáhez. Nagy Ferenc
