Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-24 / 120. szám

2 NOCHAB 1987. május 24. szerda „Az NSZK hű az Atlanti Szövetséghez" Kiesinger beszéde a CDU kongresszusán Dél-Korea és Vieíiin Fegyvernyugvás Vietnamban Tüntetés Olaszországban és az Egyesült Államokban „a mindent vagy semmit” elv alapján áll, ami nem el­fogadható. Kiesinger a Közös Piac ha­marosan sorra kerülő csúcs- értekezletével összefüggésben üdvözölte Nagy-Britanniának azt a szándékát, hogy belép a szervezetbe, majd nagyon me­legen szólott a Franciaor­szággal való viszonyról, s ki­jelentette, hogy továbbra is szorosan együtt kíván működ­ni Franciaországgal. Beszédének legérdekesebb része az Egyesült Államok és az NSZK közötti viszonnyal volt kapcsolatos. Hangsúlyoz­za. hogy a közeljövőben ün­nepük a Marshall-terv 20. év­fordulóját. „Ezért hálásak va­gyunk az Egyesült Államok­nak, bár meg kell mondani, hogy a Marshall-terwel Wa­shington saját érdekeit is képviselte. Az idők változása szükségszerűen zavart, félre­értéseket és véleménykülönb­ségeket okoz, s ezért számí­tani kell csalódásokra is.” Ki­jelentette, hogy az NSZK hű az Atlanti Szövetséghez. Görögországi hír ATHÉN (MTI) Az AFP jelentése szerint Pavlosz Totomisz, a katonai kormány közbiztonságügyi minisztere nyilatkozott a Jarosz szigeti több mint hatezer politikai fogoly sor­sáról. Kijelentette, hogy a bizottság, amely egyenként vizsgálja felül a bebörtön- zöttek esetét, befejezte mun­kálatait és 3500—4000 fog­lyot tíz napon belül szaba­don bocsátanak, de csak az­zal a feltétellel, ha előző­leg nyilatkozatot írnak alá, amely szerint többé nem vesznek részt „nemzetelle­nes” tevékenységben. BRAUNSCHWEIG (MTI) A nyugatnémet CDU kong­resszusa nem hozott semmi meglepetést. Feltűnő volt a vi­takedv hiánya. Hétfőn dél­után a fontos politikai kér­désekhez úgyszólván alig akadt hozzászóló. Barzel, a parlamenti csoport elnöke hétfőn délután visszautasí­totta az NDK elismerésének gondolatát, más „kényes” kér­désekről azonban, mint pél­dául az Odera-Neisse határ, vagy a müncheni egyezmény, egyáltalán nem beszélt. Hang­súlyozta, a nyugati nagyha­talmak „megbízták” az NSZK-t, hogy egész Német­ország nevében beszéljen. Kiesinger kancellár kedden délelőtt mondott hosszú be­szédet. Védelmébe vette a nagy-koalíciót, hangoztatva, hogy annak megalapítása az idők parancsa volt. Kijelen­tette, hogy a látszólagos és a valódi véleménykülönbségeket tisztázni kell, és közös politi­kát kell kialakítani, mert a nagy-koalíció csődje sokkal veszélyesebb válsághoz ve­A dél-vietnami buddhisták hétfő este és kedd reggel „néma” béke-felvonulást tar­tottak Buddha születésének évfordulóján. A szerzetesek, diákok, hívők ezrei vonultak fel több mint három kilomé­teres útvonalon a város köz­pontjába. A menetelők béke­üzenetekkel galambokat és léggömböket bocsátottak fel a levegőbe. Hétfőn az amerikai légierő ismét bombázta Hanoi külvá­rosait. Amerikai közlés sze­rint a támadás során lelőttek egy Mig—21 típusú vietnami repülőgépet. Egy F—100 Su­per Sabre repülőgépet a sza­badságharcosok lőttek le. A tűzszünet időtartama alatt — közölték amerikai katonai körökben — Észak­zetne, mint a kis-koalícióé. Ebből könnyen állam-válság keletkezhetne. Kieslnger beszédének leg­nagyobb részét gazdasági kér­déseknek szentelve hangoztat­ta, hogy az új gazdaságpolitikai intézkedések előreláthatólag meghozzák a konjuktúra új­jáéledését. A kancellár rendkívül ke­veset szólt a keleti politiká­ról. Kijelentette, hogy az NSZK-kormány békét akar, hozzáfűzte azonban, hogy az NSZK érdekeit nem hanya­golják el. Legfontosabbnak azt mondotta, hogy a keleti szom­szédokkal, elsősorban a Szov­jetunióval való légkört ja­vítsák. Erre azonban nem tett semmiféle konkrét javas­latot, csupán azt állította, hogy a népi demokratikus or­szágokkal való diplomáciai kapcsolatok felvétele nem irá­nyul a Szovjetunió ellen, és Bonn nem kíván éket verni a szocialista országok közé. Az NDK-ról is alig szólt Kiesinger. Csupán azt állítot­ta, hogy az NDK kormánya Vietnam felett az amerikaiak bombatámadásokat nem haj­tanak végre, de a felderítő repüléseket folytatják. Hétfőn este több mint öt­ezer részvevővel tüntető fel­vonulást rendeztek Firenzé­ben a vietnami háború ellen. A tüntetők és a rendőrök kö­zött közelharcra került sor, a fiatalok köveiket dobáltak, a rendőrök könnygázbombák­kal vonultak ki ellenük. A New York állambeli It- haka egyetemének 221 diákja hétfőn bejelentette, hogy nem hajlandó az amerikai egyen­ruhát hordani mindaddig, amíg az Egyesült Államok folytatja vietnami háborúját. Lapjukban a diákok felszó­lítják a többi diákot, kö­vessék példájukat. 22. Szavaim drámai hatást te­hették a főorvosra. Sápadtabb lett a tüdőbajos molnárlegény­nél is. Több említés nem esett sem a tanfolyamról, sem az Alfa Rómeóról. Hosszú időn át mindössze annyi változást tapasztaltam a főorvosnál, hogy elfelejtette fogadni a kö­szönésemet. Erre föl én meg a köszönést felejtettem el. Mígnem így szólt hozzám szi­gorúan: — Illés, maga igen rossz ga­rázsmester. Nem képes fe­gyelmet tartani az emberei között. Ha például viccet me­sélnek, maga velük együtt ne­vet. Ez a lealacsonyodás hát­rányos következményekkel járhat, önre nézve! — Engem viszont hizlal a nevetés — feleltem. — Most éppen rossz bőrben vagyok, tehát ezentúl sem fogok kijön­ni a garázsból, ha a kollégáim viccet mesélnek. Ha ez vélet­lenül zsenírozná a főorvos Amióta Westmoreland tábor­nokot, a Dél-Vietnamban har­coló amerikai haderők főpa­rancsnokát — az amerikai történelemben páratlan és egyedülálló módon — néhány napra hazarendelték, hogy „felléptessék” a kongresszus ülése előtt, az amerikai politi­ka az eddiginél is félreérthe- tetlenebbül a vietnami hábo­rú kiterjesztésének irányába mutat. Westmoreland kongresszusi szereplésének egyik különleges érdekességű és kiemelkedően fontos része volt, hogy beszá­molójában jelentős szerepet szánt a Vietnamban harcoló dél-koreai hadosztályoknak. Dél-Korea már eddig is kü­lönleges feladatot látott el az amerikai agresszorok számára. Ez volt az egyetlen ázsiai or­szág, amely tényleges száraz­földi frontcsapatokkal támo­gatja az agressziót. (Japán tá­mogatása ipari és utánpótlási jellegű, Thaiföld pedig repülő­bázisokat bocsát rendelkezés­re.) Dél-Korea tehát különle­ges elbánásban részesül. West­moreland megemlítette, hogy a nemrég útrakelt dél-koreai „tigris-hadosztállyal” együtt már 45 ezer dél-koreai katona harcol Vietnamban. Jelezte azonban, hogy a közeljövőben ezt a számot 80—100 ezerre akarják növelni. Miután az amerikai tábornok az Egyesült Államok csapatainak 600 ezer­re való emelését követelte, az összehasonlításból kitűnik, hogy Dél-Korea részvétele a vietnami agresszióban — az ország nagyságához arányít- va — még erőteljesebb, mint az Egyesült Államoké. Mindennek természetesen rendkívül fontos formai és po­litikai jelentősége van Wa­shington számára: a dél-kore- ai részvétel az egyetlen érv, amellyel azt bizonygathatja, hogy nem egyedülállóan és egyszerűen „amerikai háború­ról” van szó Vietnamban. Dél-Korea szerepe az ame­rikaiak távol-keleti stratégiá­urat, szívesen ülök vissza a volán mellé. — Kívánsága számomra pa­rancs — közölte hűvösen Ven­del, és én máris újra menitő- sofőrnek érezhettem magam. Attól kezdve, hogy Lila Öcsi bigámiával vádolt, na­ponta több alkalommal külö­nösen kegyetlen módon kivé­geztem a főorvost. Amikor ki­fogytam a válogatott halálne­mekből, élőiről kezdtem az egészet. A bosszúállás eme fajtája rengeteg munkát adott fantáziámnak, és végül egé­szen megnyugtatott. Rémtet­teim elkövetése után hűvös fölény jellemezte viselkedése­met, amely lassan-lassan gyű­löletté változtatta Vendel alattomos kárörömét. Miután meggyőződtem immár nyílt gyűlöletéről, bizonyossá vált előttem, hogy az erkölcsi győ­zelem az enyém, vagyis érde­mes volt kezdettől fogva hin­ni Karola becsületében. A tel­jes diadal tudatában éltem a mentősofőrök komoly életét, s nem vágyakozva többé a kétes nagyság után. jában azonban messze túlter­jed a vietnami háború kerete­in, bár attól el nem választ­ható. Ezt a szerepet jelenleg két szempontból lehet értékel­ni. Az egyik: Dél-Korea provo­kációs katonai potenciálja és egy esetleges második front megnyitásában vállalt szere­pe. A másik: Dél-Korea helye egy távolabbi amerikai straté­giai célokat szolgáló távol­keleti szövetségi rendszerben. Ami az első kérdést illeti: áprilisban és májusban a Dél- Koreában állomásozó ameri­kai haderők és a zsoldos-had­sereg összehangolt provokáci­ók egész sorát követte el a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. 1966-ban tízezer alkalommal történt fegyveres provokáció a 13 év­vel ezelőtt létesített fegyver­szüneti vonalon. Legutóbb az amerikai csapatok rakétákkal, 81 milliméteres lövegekkel, ak­navetőkkel és automata fegy­verekkel lőtték a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság te­rületét. Az ilyen akciók értékelésé­nél figyelembe kell venni, hogy az Egyesült Államok a koreai fegyverszüneti megál­lapodások megsértésével, óriá­si méretű hadihitelekkel és fegyverszállításokkal támogat­ta Dél-Koreát, s jelenleg a kínaitól eltekintve a dél-kore­ai hadsereget tartják számsze­rűen Délkelet-Ázsia legna­gyobb szárazföldi haderejének Ilyen körülmények között a provokációk szervezett soroza­ta joggal veti fel a kérdést: az amerikai vezérkar vajon nem foglalkozik-e azzal a lehető­séggel. hogy — figyelemelte­relésül Vietnamról — állandó­sítsa a fegyveres konfliktuso­kat a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság határán. Ami a második, távolabbi stratégiai elképzelést illeti: Dél-Korea alapító tagja a Washington által közelmúlt­ban létrehozott délkelet-ázsiai Éppen magamra találásom szerencséjén elmélkedtem, amikor közölték velem, hogy jelenjek meg a fegyelmi bi­zottság előtt. Leültein tehát a piros drapériával takart asztal elé, amely mögött három igazságtevő képviselte velem szemben a Rendet és a Tör­vényt. Kettő idegen elvtárs volt, a központból, a harmadik pedig maga a főorvos. — Ön lenne Ullős Fábián? — kérdezte némi kellemes csalódottsággal az elnök, aki nyilván nem remélte, hogy ennyire megnyerő külsejű egyén lesz a fegyelmi áldoza­ta. — Az a panasz merült fel ön ellen, hogy vezetőivel szem­ben destruktív magatartást ta­núsít, iszákosságával i'endsze- resen megszegi a szocialista munkafegyelmet, ráadásul ron­gálja a társadalmi tulajdont. Elismeri a vádak jogosságát? Emelt fővel néztem az el­nök szemébe. — Tisztelt bizottság, most én lennék a huszadik század leg­jobb garázsmestere, ha to­vábbra is tűrném, hogy fel­és csendes-óceáni tanácsnak. Emellett évek óta folyik ame­rikai részről egy olyan észak­kelet-ázsiai szövetség (angol nevének rövidítése NEATO) előkészítése, amelynek éppen Dél-Korea lenne a katonai kulcsállama. A NEATO fela­data az lenne, hogy északi irányba kiterjessze, és kiegé­szítse a meglevő délkelet­ázsiai katonai blokkot (SEATO), s ezzel mintegy tel­jessé tegye az ázsiai konti­nens amerikai katonai bekerí­tését. Ezt a stratégiai elképzelést Washington gazdasági szem­pontból is alá akarja támasz­tani. Ezért 1966 decemberében létrehozták kilenc Vezető tő­kés ország részvételével az úgynevezett „koreai konzorci­umot”, amelyben az Egyesült Államok mellett — jellegzetes módon — Nyugat-Németország és Japán játsszák a legfonto­sabb szerepet. Washington számára Dél-Korea egyébként is elsőrendűen fontos a japán kapcsolatok miatt. Az ameri­kai nyomásra létrehozott ja­pán—dél-koreai szerződés ugyanis módot ad Washington­nak, hogy — a japán alkot­mány megsértésével — Tokiót újabb közvetett módon bekap­csolhassa egy ázsiai szövetségi rendszerbe. Washington ázsiai politiká­ját természetesen beárnyékol­ja a vietnami aggresszió. E* azonban nem terelheti el a fi­gyelmet arról, hogy Vietnam­ban nem elszigetelt agresszió­ról van szó, hanem egy nagy­szabású és hosszúlejáratú amé­ri kai stratégiai terv szerves alkotóeleméről. E stratégiai terv lényege: szoros katonai rendszer létesítése a hatalmas ázsiai szárazföld keleti pere­méin. Dél-Korea ebben az egész konstrukcióban az emlí­tett szövetségi rendszer észa­ki bástyájának szerepét játsz- sza. Washington dél-koreai po­litikája tehát elválaszthatatlan a véres vietnami háborútól. szarvazzon a feleségem. Igaz, egy-két fröccsöt megiszom na­ponta. de mivel mostanában úgy is alacsonyan szabják meg a borok szeszfokát, kocsmai kiadásaimat joggal tekinthe­tem a békekölcsönjegyzés egyik sajátos formájának. Ami pedig a társadalmi tulajdon rongálását illeti, ennek még a fogalmától is iszonyodom, nem hogy gyakorlására vetemed­nék. Ez a vád tehát abszolúte nevetséges. — Nevetséges? — kérdezte szinte dalolva Vendel főorvos. — Ha nevetséges, akkor ad­jon számot róla, hogy mitől lyukas a sofőrbundája a bal könyökén? Ilyen fordulatra nem számí­tottam. Csakugyan lyukas volt a bundám bal könyöke. — Ha óhajtja a tisztelt fe­gyelmi bizottság, ide hozom a bundám — vágtam ki ma­gam. — Nincs azon semmifé­le lyuk. — Hát csak hozza ide — biztatott nyájasan Vendel. — Akkor majd a tárgyi bizonyí­ték fényében győződik meg arról a fegyelmi bizottság, hogy maga prökké a söntés- pultra támaszkodik a ba! kö­nyökével, amíg a jobb kezében a fröccsös poharat tartja. Kénytelen voltam behozni a tárgyalásra a bundát, — de nem a magamét. Forgatták, szagolgatták, de semmiféle lyukat nem találtak se a bal, se a jobb könyökén. Nem is találhattak, mert a bundát az antialkoholista kollégám adta kölcsön, aki gyermekkorom óta tisztelt a kocsmákban szer­zett hírnevemért. (Folytatjuk) A rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RÁDIÓ: 8.22: Conchita Supervia és Helge Roswaengc énekel. — 9.00: Orvosi tanácsok. — 9.05: Lakatos Vince népi zenekara játszik. — 9.34: Munkás­akadémia. — 10.10: Zenekari muzsika. — 11.30: A Sza­bó család. — 12.13: Tánczenei koktél. — 13.03: Vála­szolunk hallgatóinknak. — 13.18: A Magyar Néphadse­reg művészegyüttesének énekkara énekel. — 13.33: Ma­gyar tájak dalaiból. — 13.58: Nőkről — nőknek. — 14.38: Verdi: A trubadúr. — 16.57: Hallgatóink figyel­mébe. — 17.15: Magnósok, figyelem! — 18.00: A Ma­gyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hang­versenye a stúdióban. — 18.55: Közvetítés a Dánia — Magyarország labdarúgó EB. selejtező mérkőzésről, Kop­penhágából. — 20.45: Csárdások. — 21.05: Igor Ojsztrab hegedül, zongorán kísér Inna Kollegorszkaja. — 21.22: A Nemzetközi Táncdalverseny emlékkönyvéből. — 22.20: Artur Schnabel zongorázik. — 22.57: Könnyűzene. — 23.40: Csehszlovák szerző operáiból. PETŐFI RÁDIÓ: 10.00: Verbunkosok, magyar nóták. — 10.40: Csillag. — 11.00: Kamarazene. — 11.50: West Side-történet. — 12.15: Glazunov: Az évszakok — balett­zene. — 12.47: Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdasá­gáról. — 13.02: Könnyűzenei híradó. — 13.32: Iskola­rádió. — 14.00: Kettőtől — hatig... — 18.10: Iskola­rádió. — 19.24: Hangverseny a stúdióban. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Mind a kilenc... — 21.30: A kulisszák mögött. — 21.50: Zenekari muzsika. — 22.25: Népdalcsokor. — 22.56: ügetőversenyeredmények. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 17.48: Műsorismertetés. - 17.50: A Magyar Hirdető műsora. — 18.00: Hírek. — 18.05: Sokszemközt. — 18.45: Esti mese. — 18.55: Dánia — Magyarország labdarúgó EB mérkőzés közvetítése Kop­penhágából. Riporter: Vitray Tamás. — 20.50: TV-Híradó — 21.10: Riporter kerestetik. Ifjú riporterjelöltek vetél­kedője II. 22.50: TV-Híradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 16.30: A kerékpáros békeversenj közvetítése. — 17.40: Diákklubok műsora. — , 17.00: A kelét-szlovákiai kerület életéből. —■ 18.25: Rejtvényműsor. — 19.00: TV-Híradó. — 19.30: Találkozások barátainkkal az Októberi Forradalom 50. évfordulóján. — 20.00: Nag> mesterek muzsikája. — 20.10: Karocska (tv-játék). — 22.25: Prágai tavasz, 1967.

Next

/
Oldalképek
Tartalom