Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-21 / 118. szám

1967w május , .21 vasárnap.. NÖSMD 5 Három falu pontija Célok és lehetőségek Magyarnándor, Cserháthaláp. Debercsény. Ott húzódik mind a Cserhát lábénál. Az egykori, három falu (nemrégiben Köz­igazgatásilag egyesültek!) gondjáról, háromszáznál több család sorsáról döntött a kö­zelmúltban — meghallgatva a szövetkezet vezetőit, tagjait, a mezőgazdaságii osztály szak­embereit —, nagy körültekin­téssel,. felelősséggel a Balas­sagyarmati Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az előzmények Magyai-nándorban még 1959- ben megalakult a termelőszö­vetkezet: 131 gazda irta alá a belépési nyilatkozatot, s az összejött 630 holdon dolgozni kezdtek. Két év múlva csatla­kozott hozzájuk a debercsényi közösség. A földterület 1400 holdra, a tagok száma 216-ra növekedett. Három éve aztán a szomszédos Cserháthaláp termelőszövetkezete is társult. Így lett a magyamándori kö­zösség a maga 2800 holdjá­val, a 321 taggal a járás égjük tekintélyes szövetkezete. Legalábbis ami a földterü­let nagyságút és a tagok szá­mát illeti. Mert sajnos, első­sorban a vezetőik, de a tagok sem mind használták ki azo­kat a lehetőségeket, előnyö­ket,, amelyeket a megnöveke­dett. terület, a három község összefogása kínált. A szövet­kezet rosszul gazdálkodott. Az utóbbi években Magyamán- dorban nem volt zárszámadás állami dotáció nélkül. A ve­ssetek meg — négy elnök, öt főkönyvelő, hat fóagronómus váltotta egymást elképesztően rövid idő alatt —, nem azzal törődték, hogy a lehető legjob­ban kamatoztassák az állam segítségét. Minden lehető esz­közt megragadtak arra, hogy egymást; lejárassák. Ezen a tarthatalan állapo­ton itfjUut/fätb, szádén a s», vetkezet, tagsága. A járási ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak . javaslatára, őrségváltást csináltak' v.aa egész vonalon ’. Menesztették az elnököt, a fő- agronómust, a- főkönyvelőt, * újakat állítottak helyükbe. Olyanokat, akik több év*# szakmai gyakorlattal rendel­keznek, értenek a vezetéshez, a szervezéshez, munkájukban következetesek-. Szilárd jelle- műek, stnár működésük né­hány hónapja alatt is számos tanújelét adták: a vezetőségre, a közgyűlésre.' támaszkodva, s tagokkal együtt akarják rend­be tenni a szétzilált gazdasá­got. Uadahozik az agronómus A .végrehajtó bizottság egy sereg hasznos tanáccsal, ja­vaslattal látta el áz új vezető­ket. Biztató, hogy Tamási Já­nos föagroi vjmus elképzelései teljes összhangban vannak 8 végrehajtó bizottság észrevéte­leivel. A tavaszi szántás-ve­tés Idején körömszakadtáig küzdött' azért, hogy a trakto­rosok, a szövetkezeti tagok, a Szántásnál, a talajelőkészítés­nél, a vetésnél egyaránt be­tartsák az alapvető agrotech­nikai követelményeket. Sokat hadakozott azért is, hogy ne csak a községhez közel eső te­rületeken pótolják a talaj el­használódott táperejét. Szigorú sorrendet tartva, az idén azokon 6. táblákén kezdték el a mun­kát, amelyeket hosszú éveken át csak zsaroltak, amelyek a végén már nem adtak többet hat—hét mázsa búzánál, négy mázsa rozsnál, hét mázsa szé- meskükoricánál. A talajerő-visszapótlás, az eredményes, a jövedelmező gazdálkodás ábécéje. Magyar- nándorban azonban baj volt az ábécével,. érthető tehát, ha a vizsgán elbuktak. Magyarán: a rosszul elmünkéit talajba ké­sőn — megtörtént az is, hogy kézzel —, szórták a magot. Most a tavasszal több mint száz hold kalászost kellett ki- szántani emiatt. Négyszáz holdnál is nagyobb terület szántásával maradtak el az ősszel, s általában késtek min­den munkával. Valahogj’ sen­ki sem gondolt arra, hogy a nyárnak, az ősznek is vége van egyszer, s beköszönt a tél. Mint ahogy az is csak az új főagironómusnak jutott eszébe, hogy a 30—40 mázsás termést hozó burgonya helyett, érde­mesebb foglalkozni a nagyobb árbevételt jelentő ipari növé­nyekkel, cukorrépával, do­hánnyal. konzervgyári zöld­ségfélékkel. A jószágok „kölcsön szállása“ Leskó Mihály főállattenyész­tő Kiss Kálmán brigádvezető. Herczeg János termelőszövet­kezeti tag szavakkal, szá­mokkal bizonyítják: a gazda­ságban még nem volt olyan magas az állatlétszám, olyan jó a jószágok állapota, mint most. Ám a több esztendős elmaradást nem lehet most egyszerre felszámolni. A 2200 literes tejhozam, bár a gaz­daságban előrelépést jelent 8 tavalyi 1900 literrel szemben, a járásban nem a jók közé számít. Alacsonyak a hoza.-i mok a juhászaiban is, s emi­att érthetően magasak a ter­melési költségek. Még a ba­romfitenyésztésben is, amely- lyel pedig a legtöbbet foglal­kozott a főállatlenyésztő, nyo­masztóan magasak a költsé­gek. Pedig a baromfitenyész­tés a legfejlettebb, s látszólag a legtöbb pénzt hozó üzem­ágak közé tartozott már tavaly is a szövetkezetben.. Mintegy tízezer csibét neveltek fel a telepen. Az állattenyésztés mintegy négy és félmillió forintos be­vételének több mint harminc százalékát a. baromfitenyész­tés adta, de a vizsgálódás so­rán- kiderült, hogy, a járási át­lagot meghaladó, majdnem 63 százalékos költságszdntben, nagyrészt a baromfi a ludas. Ugyanis a baromfitenyésztés és hizlalás nagyrészt drágpt pénzen vásárolt abraktakar­mányból történik. A szükséges szálas- ás abrak­takarmány megtermesztése mellett nagy gondot okoz az állatállomány — 330 szarvas­marhát, 750 juhot számlál a gazdaság — elhelyezése, öt. ven jószágnak a tél beálltáig az állami gazdaság adott nem­régiben kölcsön szállást. A tanácskozáson olyan megálla­podás született: az illetékes szervek nyújtsanak segítsé­get a szövetkezetnek, hogy a közeljövőben felépüljön töb -, bek között a 100 férőhelyes szarvasmarha-istálló, valamint a 300 férőhelyes juhhodály. A korszerű állatsssáHlások meg­építése egyébként megoldást hozna egy sor olyan prob­lémára. amely most még ke­rékkötője a nagyüzemi állat­tenyésztésben folyó tervszerű tenyésztési, hizlalási munká­nak. Milyenek a traktorosok? A munkafegyelem, a tagok munkához való viszonya, a közös vagyon védelme sűrűn került szóba a végrehajtó bi­zottság ülésén. S ilyenkor ki­váltképpen a traktorosokat emlegették. A „gépesek” egy részénél ugyanis az alacsony szakmai képzettség, fegyelme­zetlenséggel párosult tavaly is. Ezért aztán a meglevő kevés traktort — 13 erőgépe van a gazdaságnak — sem tudták kellőképpen kihasználni. A gépek teljesítménye alacsony, gyorsan romlanak, törnek, s így a soron következő mun­kákat nem is tudták csak a gépállomás segítségével el­végezni. Koreny József, a gépcsoport vezetője, a termelőszövetkezet nárttitikára, nem titkolta: a traktorosokkal még mindig baj van. Bár korántsincs már annyi gond mint egy—-két évvel azelőtt. S a felelősség is megoszlik a fegyelmezetlen traktorosok és a volt ve­zetők között. Ezért a gazda­ságban most alapvető fel­adatnak tekintik, hogy intéz­kedések sorával, jól megszer­vezett munkával, rendszeres ellenőrzésekkel vegyék elejét a rendbontásnak. A tanulságok Papp László, a termelőszö­vetkezet elnöke azt mondja: a szövetkezet vezetősége in­tézkedési tervet dolgoz ki, amelybe a növénytermesztés, az állattenyésztés, a segéd- és melléküzemágak leglényege­sebb tennivalóit foglalják. A tanácsok, javaslatok, amelye­ket kaptak, sokat érnek, ha következetesen, kitartóan dol­goznak megvalósításukért. Gyetvai László főkönyvelő a számvitel, a pénz- és hitel- gazdálkodás rendezését ígéri olyannyira, hogy a könyvelés nemcsak regisztrálja — s ed­dig legtöbb esetben azt is rosszul —, a gazdálkodást. A termelés, a költségek elem­zésével Igyekszik segíteni a gadasági vezetők cseppet sem könnyű munkáját. S a szövet­kezet vezetői okulva előde­ik hibás gyakorlatából, szo­ros kapcsolatot teremtenek a tagsággal. Abból az elvből in. dúlnak ki, hogy a szövetke­zet gazdái a tagok. Küzdelmes, nehéz szakaszt zár most le a magyamándori termelőszövetkezet. Csak di­csérni lehet a járási szak­irányító szervek tevékenységét, hogy alapos, körültekintő vizs­gálat után a végrehajtó bi­zottság elé terjesztették a „három falu” gondját, s kö­zösen Igyekeztek a helyes út­ra vezetni a szövetkezetét. Ám, ha már a tanulságoknál tár­taik, talán nem fölösleges szólni arról: kár, hogy nem si­kerül mindig kellő időben fel­lépni a lazaság, a fegyelem- sértők, a szövetkezeti vagyont herdáló vezetők ellen, Mert itt van történetesen a ma­gyamándori eset. Két—hárorri évvel azelőtt a járási párt- végrehajtőbdzottság tárgyalta a szövetkezet helyzetét. A gondok majdnem megegyeztek a mostanival. Intézkedés tör­tént ugyan, de milyen? A té­nyek azt bizonyítják, rossz megoldást választattak. Már legalábbis, ami a korábbi ve­zetőket illette. Mert nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy majd „a gondok, a bajok megedzik”- az olyan embert, aki nem végezte el korábban a munkáját, és jellembeli fo­gyatékosságai sem teszik al­kalmassá a vezetésre. Vincze Istvánná Nem sok értelme volna az általánosításnak, csupán jelenségekre szeretném felhívni a fi­gyelmet. Attól tartok, hogy sok fiatalember céljai és lehetőségei között nincs összhang. S ezen nem mindenütt segített az sem, hogy néhány éve intézményesítettük a pályavá­lasztási tanácsadást. Még mindig elég keve­sen fogadják meg a tanácsokat, és sokakhoz el sem nagyon jutnak. Ezéxt van az, hogy már a fiatalok önmaguk elé tűzött céljai is gyakorta bizonytalanok. A minap gimnazistákkal beszélgettem er­ről. Harmadik osztályosokkal, akik az első szó­ra mosolyogtak: ráérnek. Be kell előbb fe­jezni a harmadik évet. aztán ott az érettségi, van idő azon gondolkodni, mihez kezdenek. Végül mégis elmondották: ki mi szeretne lenni? Az egyik vegyészmérnök, a biológia­tanár, a harmadik színész, vagy rendező (mert azoknak vidám az életük), a negyedik gyors- és gépíró iskolára megy, ha nem ve­szik fel nyelvet tanul, és beáll idegenvezető­nek. Aztán akadt képzőművész, gyógyszerész, néhányan szívesen lennének gyermekgondo­zók (lányok természetesen), s a fiúk közül páran tv-műszerészek. Szóba került az is: mi történik, ha valakit nem vesznek f.el? A legtöbben elbizonytalanodtak: „akkor elme­gyünk valahová dolgozni”. Hová? Valahova. Az egyik kislány közölte, ha nem sikerül jól elhelyezkednie, legfeljebb férjhez megy. va­lamiből élni kell... A bizonytalanság persze nem mindenkire vonatkozik. Volt aki kijelentette, hogy „már pici kora óta tanítónő akar lenni, s ez be fog következni”, Egy másik, a biológus, azt szeretné, ha ezt a tantárgyat majdan érde­kesebben taníthatná, mint ahogyan jelenleg az iskolákban tanítják, „mert ő már meg­győződött arról milyen hallatlanul érdekfeszí­tő tudomány ez..S ha az ember észreve­szi az ilyen megnyilatkozások mögött az elhi­vatottság izgalmát, a lehető legnagyobb ok­talanság arról prédikálni, milyen szép szak­ma a kovácsé, az öntőé, az üvegfúvóé, üveg­csiszolóé, mennyit kell tudnia egy jó szer­számkészítő-lakatosnak, vagy esztergályos­nak. Pedig a beszélgetés során mégiscsak az volt az összbenyomásom, hogy ezek a fia­talok az ilyen szakmákra rá sem gondolnak. Már csak azért sem, meri; alig tudnak róluk valamit. Az egyik gyerek például elmondotta, hogy amikor elvégezték a nyolcadik általá­nost, tanáraik ajánlották a mezőgazdasági szakiskolát, amelyre az osztályból jelentkez­tek is — ketten. Ajánlották még a varrodát, de a textilüzemben akkor éppen nem volt felvétel. Kész, nincs tovább, Illetve: maradt a gimnázium. Szimpatikus, fiú meséli, hogy amikor ő elvégezte, az általános iskolát, még hém tudta, mi legyén, azért irákozott a kö­zépiskolába.'A" githnáziumbah megszerette a kémiát, gondolta vegyésznek megy, de har­madikban hármas lett vegytanból. És bár még nem mondott le arról, hogy kémikus lesz, az is lehet, hogy szakmát tanul. Esetleg el­megy katonatiszti iskolába. Amiről egyébként a mamája egyelőre hallani sem akar. • Nem egyszerű tanácsot adni egy fiatalnak úgy, hogy az a tanácsot megfogadja. Még ak­kor sem. ha a tanár, a gyermek és a szülő őszintén eg.vetért valamely kiválasztott pá­lyát illetően. Hát még akkor milyen bonyo­lult dolog, ha a gyermek érdeklődése nincs összhangban a társadalom lehetőségeivel, sőt ellentétbe kerül ezekkel az igényekkel. A minap egy, a pályaválasztással intézmé­nyesen foglalkozó közhivatalunkban a szak­előadó szinte könyvtárnyi kiadván vt. brosúrát mutatott. Mind a pályaválasztással, és az azzal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. A kiadványok évről évre megjelennek, s vala­mennyi Iskolához elkerülnek. Vajon ott mi­lyen sorsra jutlak? Egy — a közelmúltban elvégzett — reprezentatív felmérés adatai szerint az általános iskolát elvégzők mintegy ötven százaléka szakmát akar tanulni. S ez önmagában nem is volna rossz. De milyen szakmákat? Az előadó egy vastag köteg ira­tot mutatott: az eddig visszautasított jelent­kezési lapok. A százhetvenötből százegy ke­reskedelmi iskolába jelentkezett! (Ahová az idén huszonhat új jelentkezőt vettek fel, a többit a kereskedelemben alkalmazott ..négyórások” közül választották ki.) Autósze­relőnek is többszörös a túljelentkezés. Ezzel szemben tavaly felvettek kilenc öntőtanulót, akik közül hatan fél éven belül otthagyták a szakmát. Az említett közhivatal immár évről évre kibocsátja kiadványát, amelyben részle­tesen felsorolja az iskolákat, szakmákat, a felvehető tanulók számát, a felvétel követel­ményeit. Az előadó mutatott néhány visszautasított jelentkezési lapot. Az egyiken ez áll: a VIII. osztályban, az első félévi tanulmányi ered­ménye elégtelen. Az iskola kereskedő tanu­lónak javasolja. A másik 2,5 átlagos tanul­mányi eredménnyel autószerelőnek. Elégtelen eredménnyel javasoltak gyermekeket fodrász­nak, fényképész tanulónak. „Nagyon gyenge értelmi képességű tanuló — olvasom az egyik ajánlásban— közösségi munkát nemigen vé­gez. Csendes, visszahúzódó. Gondolkodása felszínes, nem képes a lényeget megragadni... A választott szakmában meg fogja állni a helyét. Felvételét javasoljuk.” Aláírta az is­kola igazgatója, a tanuló osztályfőnöke. A gyermek hetedik osztályban elért tanulmányi eredménj-e elégtelen, a nyolcadik osztály első félévében 2,8. A javasolt szakma- gyermek- gondozó. Ismerjék el, hogy ezzel, s az ehhez hason­ló ajánlásokkal baj van. És nemcsak az aján­lással, de azzal is, ami azt megelőzi... é* ami nem előzi meg ... A fenti észrevételre egyebek között egy szám Is ösztökélt. A megyében az idén hat­ezer-kétszáz fiatalember továbbtanulásáról, il­letve foglalkoztatásáról kell gondoskodni: kö­zülük kevés híján háromezer számára e pil­lanatban a helyzet megoldatlan. Ez a szám őszig lehet, hogy csökken, lehet, hogy valamelyest emelkedik. De sokkal ke­vesebb lehetne, ha szülő és Iskola néhány elv gyakorlásában előbbre tartana, néhány elvet pedig elvetett, vagy revideált volna. Ez utób­biakból az egyik az a nézet, amely még mindig erősen tartja magát: „az Irányított nevelés, az Irányított pályaválasztás képte­lenség. Ezt a problémát a társadalom „ma­gától” megoldja”. A másik: a szocialista tár­sadalom n jöjj tóttá lehetőségek gyakran naív, de még gyakrabban voluntarista értelmezése. Ideje mindkét lábunkkal a földre állni, s vágyainkat, szándékainkat a társadalmi lehe­tőségekhez, igényekhez igazítani. Kár lenne ezt addig halogatni, amíg a gazdasági fejlődés objektív törvényei a mainál kíméletlenebből szorítanak erre. És el kell jönnie annak az időnek is. amikor a bányász apa már nem­csak akkor büszke a fiára, ha egyetemi ta­nár lesz belőle, hanem például kitűnő gép­lakatos. vagy öntő; jónéhány iskolánkban pe­dig nem egy a többi kötelező feladat közül a pályaválasztási tanácsadás, amit az Iskola befejezése előtt néhány hónappal letudnak egy ajánlással a jelentkezési lapon ... Csizmadia Géza A fiatal amatőr képzőművészek tárlata közi és hazai gyermekrajz - ver­Az idén is kedves, érdekes színfoltja volt a Salgótarján­ban megrendezett III. Orszá­gos Amatőr Könnyűzenei Fesz­tiválnak a megyei József At­tila Művelődési Ház kellemes hangulatú üvegcsamokában nyílt kiállítás. A KISZ Nóg- rád megyei Bizottsága hat me­gye ifjú amatőr képzőművé­szei számára hirdetett pályá­zatot Fiatalok a fiatalokról címmel. A pályázatra Bor­sod—Abaúj—Zemplén, Heves és Nógrád megye fiataljai 43 alkotásukat küldték be, amely­ből a zsűri 31 művet fogadott el kiállításra. Ami az amatőr képzőművé­szek idei tárlatán azonnal szembetűnik: a tematikai gaz­dagodás. Vonatkozik e meg­állapítás a kiállítókra külön- külön, de az egész tárlatra Is. A tavalyi képek egy részére jellemző tartalmi egysíkúságot Ötletes témaválasztás, az élet derűsebb oldalainak ábrázolá­sa váltotta fel. Valóban, fiata­lok vallomása ez a fiatalok­ról, a tevékeny életről, a min­dennapok elfoglaltságairól. A festmények színvilága is derűs benyomást kelt. s vala­miféle sajátos harmóniát köl­csönöz a tárlatnak. Formailag a képek általában alkotóik szüntelen kísérletező kedvéről tanúskodnak. Csaknem vala- mennyi stílusirányzat jegyei­vé* találkozhat a tárlatlátogató az anyagot nézegetve, s ez természetesen nemcsak a vál­tozatosság, a sokszínűség lát­szatát kelti, hanem az ifjú al­kotók kiforratlanságáról is tanúskodik. A kiállítók átlag- életkorát tekintve, persze, ez tökéletesen érthető. Néhány szót a három me­gyében folyó esztétikai, kép­zőművészeti oktató-nevelő munkáról. A kiállítás ugyanis arról is meggyőzi látogatóit, hogy e tekintetben a három megyének nincs mit szégyell­nie. Lássuk a festményeket, gra­fikákat. A karancslapujtői Lipták György, a különböző nemzet­senyek többszörös győztese grafikai lapokkal szerepelt. Fatanulmányok sorozata a lát­vány, a Tisza menti táj, fűzek, vén törzsek, odvas görcsök, ér­zékeny felfogásról és vissza­adásáról szólnak. Szatmáry Béla, a Nógrád megyei képzőművész stúdió tagja a tavalyi könnyűzenei fesztivál jeleneteit örökítette meg grafikáin. Sajátos hangu­latú lapjai kitűnő megfigye­lő készségét, művészi látásét dicsérik, s a lényegkeresés kutatásának Izgalmából adnak Ízelítőt. Oláh Mária Kadnóti Hetedik eclogáját illusztrálta, s még említhetnénk több gra­fikát, amely tehetséges alko­tót sejttet. Gazdag a festészeti anyag Is. Forrós János, az ózdi KISZ képzőművészeti kör tagja, Si­rató című olajképe jól kom­ponált, színeiben a témát meg­felelőén szolgáló munka. Si­került kompozíció Balczár Magdolna Furulyázó lánya is. Katona Katalin, az egri ta­nárképző főiskoláról küldte el két képét: Pityu, virággal. Sze­relem. Gondos színválasztás, tökéletes színperspektíva, biz­tonságos fényelhelyezés, alak­jai megformálásában a port­ré elemének jó felhasználása, általában plasztikus szerkesz­tés— ezek a képek jellemzői. Ugyancsak a legszebb kom­pozíciók közé tartoznak Szabó Éva képei Is, a Lányok, I.. II. Szabó Éva erőssége a kompo­nálás, figuráit megfelelően he­lyezi el, festészeti problémák­kal viszont még jócskán ta­lálkoztunk nála. A Fiatalok a fiatalokról cí­mű kiállítás Nógrád megye ifjú amatőr képzőművészeinek ugyancsak szép sikert hozott. A KISZ Nógrád megyei Bi­zottsága díjai közül hármat Nógrád. egyet Borsod megyei fiatal szerzett. A díjazottak: KiHcses Gyula. Miskolc. Kindl József, övári János. Salgótar­ján. Lipták György. Karancs- lapujtő. Reméljük, e siker to­vábbi eredmények elérésére ösztökéli a győzteseket. Kiál­lított munkái alapján különö­sen sokat várunk a salgótarjá­ni Ktndl Józseftől. Érdeklődés­sel tekintünk a következő ran­gos seregszemlére, amelyet a jövő év tavaszán láthatunk Is­mét Salgótarjánban. T. E

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom