Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-20 / 117. szám

4 NOG R A D 1967 május W szombat A személynevek hagyományos írásmódja Késjeiil<?dés a KISZ-kongresszusra Tanácskozás sikerekről és feladatokról A KISZ VII. kongresszusára való készülődés során tegnap délelőtt Balassagyarmaton, a városi KISZ-bizottság küldöttértekezletével megkezdődött a városi és járási kül­döttértekezletek sorozata. A városi tanács nagytermében összeült küldötteket Ja­nók Gyula, városi KISZ-titkár üdvözölte. Az elnökségben többek között helyet foglalt Géczy Imre, a városi pártbi­zottság titkára, Schuchmann Zoltán a szakmunkástanuló- intézet igazgatója, országgyűlési képviselő, Godó György- né, a megyei pártbizottság munkatársa, valamint Herczeg István a megyei KISZ-bizottság osztályvezetője. Farkas Sándornak, a városi pártbizottság munkatársá­nak, a küldöttértekezlet elnökének bevezetője után Janók Gyula, városi KISZ-titkár ismertette a városi KlSZ-bizott­ság beszámolóját. Beszámolója elején Janák elvtárs a KISZ VI. kongresz- szusa óta eltelt időben bekö­vetkezett országos fejlődésről, illetve Balassagyarmat fej­lődéséről szólt. Majd arról beszélt, hogy a város KISZ- fiatalsága eredményesen se­gítette a párt IX. kongresz- szusa célkitűzéseinek megvaló­sítását, a szocializmus építé­sét. Példákkal és számokkal bizonyította, hogy a város üzemeiben már több mint száz fiatal dolgozik szocialis­ta brigádokban, részt vállal­tak a kongresszusi munkaver­senyből. odaadóan segítik az exporttervek teljesítését. El­ismeréssel szólt a város üze­meinek fiatalságáról, — arról a 800 munkásfiatalról —, akikre bizton lehet számítani mindenben, s a legjobban megállják a helyüket. Foglal­kozott a kereskedelemben, közlekedésben és a helyi ter­melőszövetkezetben tevékeny­kedő kiszesek életével is. Kü­lönösen a bejáró fiatalók problémáit elemezte. A diák KISZ-szervezetek munkájáról elmondta: javult a szerveze­Egészsegüg-yi zárógyakorlat Jól vizsgáztak a polgári védelem tagjai Hám/ ország ad ki bélyeget? Hány gyűjtési területtel számol­hatnak napjainkban a bélyeggyűj­tők? Jelenleg 229 ország ad ki saját bélyeget, amelyek mind az Egyetemes Posta Egyesület (UPU) által elismert területek, s ame­lyek közé nem számíthatóak pél­dául a tengeri szirtek, szigetek még akkor sem, ha nevükkel je­lenik is meg bélyeg. Érdekes, hogyan változott a kiadó országok száma 1983-tól 19«7-ig, ez ugyan­is tükrözi a világpolitikában vég­bement változásokat, és a né­pek függetlenségi harcának sikerét is. Európában nem változott a helyzet, földrészünkön 36 ország ad ki saját bélyeget. Ázsiában és Ausztráliában 1963-ban viszont még csak 59, ez évben már 70 állam bocsátott ki önálló bélyegeket. Afrikában ugyancsak nagy a változás, 48-ról 55-re emelkedett a ..bélyeges” országok száma. Fordított a helyzet az angol gyar­matok esetében. A 39 bélyegkiadó terület száma 1967-re 34-re csök­A tulajdonneveik első cso­portjába a személyeket (em­bereket) megnevező sze­mélynevek tartoznak. A miagyar személynevek ál­talában két szóból (névből) állanak: családnévből és ke­resztnévből. ( Hivatalosabb megjelöléssel: vezetéknévből és utónévből.) A személynevek nagy kez­dőbetűvel írandók. Természe­tesen „nagybetűs” a család­név is. a keresztnév is: Hu­nyadi János. Dózsa György, József Attila. A magyar helyesírásnak három alapelve van: a kiej­tés, a szóelemzés és a hagyo­mány. A hagyomány elve leg­inkább családneveink írásá­ban érvényesül. A családnevek hagyomány - őrző helyesírása azt eredmé­nyezte, hogy a magyar veze­téknevek írásában régies be­tűket is használunk. Ezek a nevek megtartották régies írásmódjukat — mint „történelmi tulajdont” — s bennük egyes betűknek (vagy egyes betűcsoportoknak) a maitól eltérő hangértékük van Nézzünk néhány ilyen nevet, illetve hangtani esetet: A „Szápáry” név Szapáiri- nak ejtendő, tehát az első „á” helyett „a”-t ejtünk. A következő nevekben az „aa” és „aá” helyett „á”-t olvasunk: Gaal, Gad l, Paal, Maár, Jaákh (Gál, Gál, Pál, Már. Jákh.) Ugyanezt tapasztaljuk az .,eé =é” esetén is: Veér, Beély (Vér, Béli.) Széchenyi István nevét Szé- esényinek olvassuk, egyébként Széchenyi leszármazottjai a II. világháború előtt már Szé- chényi-nek írták nevüket. A továbbiakban kimutatás, szerűen mutatom be az írás és ejtés közti különbséget több névben. Az egyenlőségi jel baloldalán látható az írásban szereplő betű, illetve betűcso­port, a jobb oldalon az olva­sásban hallható hang, illetve hangcsoport: j = i: Bezerédj, Csulaj (Be- »erédi, Csulai); y = i: Fáy, Kazy, Byk, Ghyczy (Fái, Kazi. Bik, Gici); y = j: Dayka (Daj­ka). oo, oó = ó: Soos, Poór, Joó (Sós, Pór, Jó); ua, uó — ó: Guary, Guót (Góri, Gót) eö, eö. eo, ew = ö, ő: Beöthy, Weöreös, Eötvös, Eör­Érettségi előtt áll a szécsényi mezőgazdasági technikumban egy fiú, Máté Ferenc etesi fia­talember, aki évekig zsoké szeretett volna lenni. Vonzotta a turf, a zöld gyep, amelyet ugyan nem látott, de olvasott a jó lo­vakról. Szemete Miklós ka­marás Confusionariusáról, amely a béke utolsó derbyjét nyerte, s „akit” a hajdan­volt Jockey Club külön en­gedélyével temettek el a ver­senypályán. síremlékén ezzel a felírással: „Confusionárius 1916. jűl. 23. Szárnyas angyal volt Galambszelíd Spártai Nervussal Holtág hű No, persze nem kell azt hinni, hogy a szécsényi in­tézetben eszerint zsokékat képeznek. Ez az egyetlen „je­lölt” volt, ám két esztende- s ő is lemondott szándéká- 1 ól. Osztálytársai jót nevet­dögh, Eőry, Chergheő, Georch, Dessewffy, Thewrewk (Boti, Vörös, ötvös. Ördög, őri, Cser­gő, Görcs, Dezsőfi, Török.) (Ezek a történelmi nevek írásmódjukban bizony alapo­san eltértek a kiejtett hang- alaktól. A nevek örököseinek azonban ez a hagyományőrző írás bizonyos előkelőséget, ran­got kölcsönzött. Es az is köny- nyen elképzelhető, hogy a „Georch” névvel megáldott nemes nem is igyekezett ne­vét Görcs-re módosítani.] A történeti nevekben a más­salhangzóknál is megfigyelhe­tünk ilyen eltéréseket a le­írt betű és a kiejtett hang- alak között: ez = c: Kazinczy, Czibak (Kazinci, Cibak); tz = c: Atzél, (Acél); z = c: Zigány (Cigány) eh, chs — cs: Cházár, Péchy, Forgách, Madách, Aachs (Csá­szár, Pécsi, Forgács, Madács, Ács); ez = cs: Czanaki, Csom­bor (Csanaki, Csombor); ts = cs: Takáts, Tsétsi (Takács. Csécsi); dgy = ggy: Medgyessy (Meggyes!); c = k: Cassay (Kassai); x = ks: Taxonyi (Taksonyi); rh = r: Rhéáey (Rédei); z = sz: Zerdahelyi (Szerdahelyi); s = zs: Soldos (Zsoldos), Sigray (Zsdgrai), Jósika (Józsika). Még néhány szót az „y”- ról: Az erdélyi családnevek végén ritkábban fordul elő az „y”, általában „i”-t találunk; Apafi, Báthori, Bocskai, Bo­lyai, Geszti, Gyulai, Teleki. A nemesi és írói e 1 ő n é v végén is I-t írunk: Kisfaludi Kisfaludy Sándor, Csokonai Vi­téz Mihály, Baráti Szabó Dá­vid. A „gy, ly. ny” után is rendszerint ,.i” van: Szilágyi, Szentkirályi, Zrínyi. (De Batthyány, és ez Battyányinak olvasandó.) Tehát az „i” illetve „y” hasz­nálatában is van bizonyos tör­vényszerűség. Befejezésül szögezzük le, hogy a tulajdonnevek közé tartozó történeti személynevek általában a hagyomány elve szerint írandók, bár arra is találunk példákat, hogy né­hány nevezetes személyiségünk neve ma már írásban is el­tér az eredeti alaktól. Az Apáczai, Bacsányi, Rákóczi, Zrínyi név eredeti alakja ez volt: Apátzai, Batsányi, Rá- koczy, Zrini. nek, ha szóba kerül e furcsa „szerelem”. Furcsa, mert hi­szen Máté Ferenc életében sem volt lóversenypályán. Minek készül most? Jó szak­ember akar lenni. Mint mon­dogatják az idei technikumi végzősök, ez sem izgalomnél­küli feladat, hiszen — ügy­mond — könnyebb a lovat szeretni, mint érteni hozzá, tenyészteni, szakszerűen, a tu­domány mai eredményeit fi- gyelembevéve gondoskodni róla és utódairól. A szécsényi mezőgazdasági technikumban egyébként ez évben 36-an végeznek, közü­lük 22 fiatal továbbtanul fel­sőfokú mezőgazdasági intéz­ményekben. A végzősök szak- technikusd oklevelet kapnak, amellyel mezőgazdasági nagyüzemeinkben üzemszer­vezői-, növénytermesztőt-, ál­lattenyésztői brigádvezetök lehetnek. A mezőgazdasági osztályok segítségével idén ugyancsak több gyakornoki állás vár rájuk Nógrádban. Véget ért az Országos Filharmónia salgótarjáni bérletsorozata A napokban zárta be hang­versenysorozatát a salgótarjá­ni József Attila Művelődési Házban az Országos Filhar­mónia. Ezúttal romantikus zenekari estre került sor. melyre a már jól ismert és kedvelt budapesti MÁV Szim­fonikus Zenekara látogatott el. Brahms: Akadémiai ünne­pi nyitányával indították mű­sorukat a MÁV Szimfoniku­sok. A nagy német mester késői alkotása — melyben korabeli kedves diákénekeket dolgoz fel szimfonikus for­mában, köztük a nálunk is elterjedt Gaydeámus igiturt — mindig sikerre számíthat Így volt ez most is. A zene­kar a nyitány kitűnő előadá­sával jó atmoszférát terem­tett a hangversenyteremben. Az est kétségtelenül leg­szebb perceit a hazánkban turnézó bolgár zongoramű­vésznő, Olga Sevkenova sze­rezte. aki Chopin: f-moll zongoraversenyét játszotta nagyszerű stílusérzékkel, ra­gyogó technikává). A hangverseny zárószáma­ként Dvorzsáiknak, a cseh ro­mantika nagy alakjának ame­rikai éveit idéző IX. e-moll (Üj világ) szimfóniája hang­zott fel. A mű megformálása, a romantikus hangulat meg­teremtése szépen sikerült ez­úttal is, az előadás technikai megoldása azonban kevésbé tetszett Különösen a máso­dik tételben voltak zavaróak a fafúvósok bizonytalan be­lépései. A hangverseny kar­mestere a salgótarjáni kö­zönség számára ismeretlen volt ezideig. ezért őrölünk, hogy Németh Gyulával, a még fiatal generációhoz tar­tozó tehetséges muzsikussal találkozhattunk. Németh a karmesteri diplomáját a Szovjetunióban szerezte, de tanulmányai befejezésével több évig Lenin grádban működött Így nem véletlen, hogy a nagy orosz hagyományokban való elmélyülés miatt épp a romantikus zene áll hozzá legközelebb. Ezt éreztük a hangversenyen is. Németh Gyula végig biztos kézben tar­totta a zenekart, ezzel az Or­szágos Filharmónia évadzáró sikerének egyik legfőbb ré­szese volt. A hangverseny után hosszú vastapssal bú­csúzott a közönség a karmes­tertől és a MÁV Szimfoniku­sok Zenekarától. Bacskay József a gödöllői agrártudományi egyetemen ta­nul tovább. Tudatosan készült mezőgazdasági pályára. Vé- kanydongájú fiúként érkezett Salgótarjánból Szécsénybe, ahol a kollégium lakója lett, most kész fiatalember. Nevet. — Aki ide jön, megerősö­dik — mondja. — A gyakor­lati munka, szerteágazó tevé­kenységével, fizikailag is erő­sít. Én korán megszerettem a mezőgazdaságot, nemcsak azért, mert tetszett a termé­szet, s nyaranként a mezőgaz­daságban töltöttem pár hetet. A lényegesebb része a dolog­nak talán az, hogy fantáziát látok a népgazdaság számára oly fontos ágazatban úgy is, mint szakember, mint mér­nök. Ne higgye, hogy mi „romantikusok” vagyunk, el- ienkezőleg, életcélunk általá­ban nagyon is konkrét, s an­nak eléréséért az elmélet és gyakorlat elsajátításával mi­nél többet teszünk, és aka­runk tenni. Én az egyetem elvégzése után termelőszövet­kezetben, vagy kísérleti ku­tatóintézetben szeretnék to­vább dolgozni, ha sikerül. Nyerges Ilona máhályger- gei kislány nem tanul tovább, állattenyésztői brigádvezetö lesz az egyik tsz-ben. (Köz- bevetőleg: a technikumban idén öt leány fejezi be tanul­mányait, egy sem tanul to­vább. A beiratkozott 11 leány­ból négy év alaitt hat mor­zsolódott le). Nyerges Ilona „bevallja”, a vízműnél is szí­vesen elhelyezkedne, s a töb­bi lány sem tartaná „tragé­diának”, ha más pályán, esetleg az adminisztrációban kellene dolgozniuk. Mindez, persze, nem jelent idegenke­dést leendő szakmájuktól, amelyet egyébként őszintén szeretnek. Csákiját... talán a hivatásérzet nem annyira erős bennük. Annál inkább az izgalom! Június 16 és 25 között zajla­nak majd a képesítő vizs­gák, s ott valamennyien sze­retnének minél jobban helyt­állni az elméleti és a gyakor­lati ismeretekből egyaránt. Amint az illik is a fejlődő mezőgazdaság leendő szakem­bereihez. ti élet, kiváló eredményeket értek el a társadalmi tevé­kenységben, de sok még a javítanivaló a KISZ-munka tartalmi vonatkozásában, kü­lönösen a politikai, ideológiai tevékenységben. Ezzel kapcsolatban feladat­ként szólt a politikai felvi­lágosító munka fokozásáról, a forradalmi hagyományok ápo­lásáról. A jövő feladatairól szólva elmondta még Janák elvtárs, hogy a szervezeti élet erősítésével, a társadal­mi és a termelést segítő mun­kaakciók jobb végrehajtásá­val lehet az újabb feladato­kat megoldani. A jövő ten­nivalói között szerepel az úttörőcsapatokkal való ben­sőségesebb együttműködés is, amelynek már sok korábbi követendő példája akadt. Beszámolóját azzal fejezte be, hogy a IX. pártkongresz- szus, valamint a közelgő KISZ-kongresszus határozatai­nak szellemében folytatják munkájukat a város KISZ- szervezetei, amelyeknek te­Egyéves egészségügyi okta­tás végére tettek pontot Ba­lassagyarmaton, a városi pol­gári védelem egészségügyi részlegének tagjai. A Palóc­ligetben látványos zárógyakor­latot rendeztek. A zárógyakorlat tervének készítői egy adott helyzetből indultak ki, hogy alaposan felmérhessék az egészségügyi szakaszok felkészültségét, tu­dását. A feltételezés szerint tömegpusztító fegyver csapá­sa érte a környéket, amely­nek a következményeit kel­lett elhárítani, s meg kellett birkózni a bekövetkezett se­besülésekkel. A korábbi gyakorlatoktól eltérően az idén iskolás gye­rekeket kértek fel asszisztá- lásra, akik a sebesültek sze­repét játszották el. S mind­járt hozzá kell tenni, hogy a Bajcsy-Zsilinszky úti iskola ta­nulói példásan helytálltak, s átlagon felüli magatartást tanúsítottak, sokszor nem ép­pen kellemes helyzetben is. A gyakorlaton a felvonult szakaszok teljes felszerelés­ben, készültségben várakoz­tak a törzsparancsnak uta­sítására. Az első szakasz a szabadtéri színpad nézőterén tevékenykedett, ahol az el­képzelt támadás következté­ben több sebesülés fordult elő. Az egészségügyiek a legbonyolultabb sebesülése­ket is szakavatott kézzel, gyorsan és pontosan látták el. s a sebesülteket a gyűjtő- és elosztó helyre — a bíráló bi­zottság elé — szállították. A bíráló bizottság munká­jában részt vett többek között Szoó Béláné, a Vöröskereszt megyei titkára, a városi, já­rási Vöröskereszt vezetői, va­lamint azok a körzeti orvo­sok, akik egész évben oktat­ták az egészségügyi szaka­szok tagjait. vékenységét a rohamosan fej­lődő Balassagyarmat sajáto* célkitűzései is megszabják. Ezután Jakus Sándormond* la el a revíziós bizottság be­számolóját. Majd szünet kö­vetkezett. A vita elején a Rákóczi úti általános Iskola úttörői üd­vözölték a küldötteket. A hoz­zászólók kritikusan és önkri­tikusan beszéltek az ifjúsági mozgalom gondjairól, eredmé­nyeiről, saját alapszervezetük életéről. A délelőtt folyamán szólalt fel Géczy Imre, a vá­rosi pártbizottság első titkára, aki elismeréssel szólt a város fiatalságának munkájáról. Méltatta az akcióprogramok eredményét, majd a város fejlődéséből fakadó nagy le­hetőségekről szólt. Bírálóan beszélt a fiatalok lassúbb po­litikai fejlődéséről, majd a feladatok elemzése során a pártbizottság további támoga­tásáról biztosította a küldöt­teket. Dombos Márton, városi tanácselnök a fiatalok jele­nével és jövőjével foglalko­zott, majd a város további fejlődéséről beszélt. A vitában csaknem húszán szólaltak fel, többek között még Herczeg István, majd Ja­nák Gyula válaszolj a hozzá­szólásokra. Ezután a küldöttértekezlet résztvevői megválasztották a 33 tagú városi KlSZ-bizottsá- got, a 7 tagú revíziós bízott* .ségot, és a megyei küldöttérte­kezlet 22 küldöttét. Az új városi bizottság megtartotta első ülését, ahol a városi bi­zottság titkárának ismét Ja­nák Gyulát választották meg. Az egyik szakasz — ame­lyik a liget távolabbi részé­ben nyújtott segítséget — se­besültjeit a gyakorlat mun­kájában résztvevő mentőkocsi szállította a bizottság elé. A gyakorlat folyamán különbö­ző színű ködgyertyákkal köd­felhőt idéztek elő, mire — az elképzelés szerint — a gyakor­latot vezető törzs parancsnok elrendelte a gázriadót. A so­ron következő szakasz tagjai már gázálarcban tevékeny­kedtek. Működésbe léptek a sugárfelderítők is, akik mű­szerükkel pásztázták végig a terepet, hogy megállapítsák a sugárfertőzés mértékét. A bizottság értékelése sze­rint a harcszerű körülmé­nyeknek megfelelően lebonyo­lított gyakorlatom jól meg­álltak a helyüket az egész­ségügyiek. Bizonyították, hogy bizton számíthatnak rájuk embertársaik a bajban. Az is bizonyítást nyert, hogy tovább növekedett, gazdagodott az emberek egészségügyi felké­szültsége. A feladatok fe­gyelmezett végrehajtása pedig azt igazolta, hogy adott eset­ben is megállják a helyüket. A gyakorlattal az oktatás befejeződött, azonban a mun­ka nem. A vöröslkeresztes egészségügyiek tevékenységére, segítségére a hétköznapi életben is számítanak, hiszen bárhol előfordulhat, hogy va­lakit baleset ér, aki segítség­re szorul. Tudásukra, szak­értelmükre, példamutató mun­kájukra szükség van ott, ahol a szakképzetlen emberek nem tudnak mit kezdeni. S talán még annyit: jó lett volna a nyilvánosság előtt megrendez­ni a gyakorlatot, hadd látták volna az emberek, mit tesz­nek érdekükben a polgári védelem tagjai. Tóth Elemér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom