Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-09 / 83. szám

4 NÖCRÄD 1967. április 9. vasárnap A kitüntetett Sándor Józsefet, a Magyar- nándori Állami Gazdaság igaz­gatóját keresem, ám hiába. A kedves, telefonközpontos hölgy széttárja a karját. Csupán any- nyit tud, az igazgató kiment a területre. lís /iöiítr« halárában Nincs remény arra, hogy megtaláljuk az igazgatót. Hiá­ba mennénk utána, mert a te­repjáróval „toronyiránt” köz­lekednek. Debercsényben ke­resnénk, miközben ő már a kétbodonyi üzemegységben el­beszélhet arról, hogyan érte el a gazdaság tavaly azt a kiváló, eredményt, amellyel elnyerték a megyei pártbizottság és a Szakszervezetek Megyei Taná­csának vörös vándorzászlaját. — Évek óta érik ez az ered­mény — mondja Voszelka. — Nem nagyképűség, ha azt mondom, számítottunk erre. Bármennyire is mostoha terü­leti adottságokkal rendelke­zünk, nagy szerencsénk, hogy a gazdaság körzetében nem ér­vényesül annyira az ipar ha­tása, mint másutt a megyé­ben. Nálunk megmaradnak az emberek. Ha elmegy is valaki, hamarosan visszakívánkozik. ben, mind az állattenyésztés ben többet termeltek a terve zettnél. — A versenyváHalás ilyen jelentős túlteljesítésében nagy szerepet játszottak a szocialis­ta brigádok — magyarázza a szakszervezeti titkár. — Hat brigád pályázott a kitüntető címre. A kertészeti brigád el­nyerte, de az öt állattenyész­tési brigádból csak három tel­jesítette a feltételeket A leg­eredményesebb volt a bakosi sertéstelep szocialista brigádja, de a baromfitelep brigádja sem sokkal marad el. A baromfitelepet érdemes meglátogatni. A megyében egyedül itt állítanak elő nagy tojáshozamú, úgynevezett G 33-as csirkéket. A gazdaság központjától nem messze eső Keleesény-pusztán, az egy­kori Buttler báró kastélyában modern keltetőgépek zúgnak. Faládákban, kartondobozokban ezer, meg ezer kiscsirke csi­pog. Az épület előtt gépkocsi, vontató. A naposcsirkék egv részét a baromfitelepre, másik részét társgazdaságba, termelő- szövetkezetbe viszik. Itt dolgozik a négyszeres szocialista brigád, amelynek Deli József a vezetője, aiki egyben a gazdaság párttitkára is. A nagy elfoglaltságban is szakít néhány percet a beszél­getésre. — Nincsenek itt világraszó­ló dolgok, de árinál több a szorgalmas dolgozó. Olyanok, akiknek végcéljuk, életük ér­telme ez a gazdaság Nem il­domos, de magamat említem. Május elsején lesz tizenöt éve, hogy itt dolgozom,. Megtalálom a számításomat. A többiek is, akik becsülettel dolgoznak. Nálunk már megszokott ese­mény a nyereségrészesedés osztás. Várják a dolgozók. Joggal, mert megdolgoztak ér­te. Most fizetünk a legtöbbet, egy havi bérnek megfelelő ősz- szeget. Két szocialista brigád, a sertéstelepi és a mienk ki­emeltet, hat heti összeget ka­pott ... A legjobb eredményt len őrzi a munkákat. Tíz köz­ség határában „üldözhetnénk”, mert a nándori gazdaság hat­ezer redukált holdja ennyi he­lyen fekszik szétszórva. Sok gonddal, bajjal, de még több utazgatással jár egy ennyire tagolt gazdaság irányítása. Márpedig Sándor József rend­szeres időközökben bejárja a területet — saját maga szereti látni, hogy dolgoznak az em­berek. Pechünkre vele ment a főagronómus és a főkönyve­lő is. — Nem lehet mindig ünne­pelni! — szól közbe sajnálko­zásunkra egy fiatalember. — A kitüntetésért meg kell dol­gozni. Kapóra jött be az irodába Veszelka László, a szakszerve­zeti bizottság titkára. Éppen ez egyik legilletékesebb, aki a sertéshizlalok értek el Márpedig egy állandó gárdára lehet építem. A tor sag ár da érdeme A szakszervezeti titkár nem fogalmazza meg így szó sze­rint, de a tények bizonyítják, az utóbbi évek egyenletesen felfelé ivelő fejlődését csak erős törzsgárdával lehetett el­érni. A gazdaság állandó dol­gozóinak több mint három ne­gyed része tartozik a törzsgár- dához, A siker másik forrását pe­dig a munkaversenyben kell keresni. A gazdaság dolgozói csaknem kétszer annyit telje­sítettek, mint amennyit vállal­tak. Mind a növénytermesztés­Deli technikumot végzett, most tovább tanul a felsőfokú technikumban. A legutóbbi vá­lasztás óta párttitkár. Megsza­porodtak a tennivalói, a gond­jai. De felelőséggel és szívesen tesz eleget a párttagság bizal­mának. Aranyérmek a vitrinben A gazdaság központjában a sötét folyosón egy barna vit­rin áll- Az üveg mögött érmék, plakettdk csillognak. Híres nemzetközi kertészeti kiállítá­sok sikereinek emlékei. A ho­mályban betűzgetem a felira­tokat. Erfurt 1962, Bécs 1964, Erfurt 1966. Díjat nyert a ma- gyarnándori szilva, cseresznye, meggy, körte, s természetesen az alma. Ezek a díjak min­dennél beszédesebben bizo­nyítják, jó kertészek, alaposan A híres G 33-as szülőpárok felkészült,, lelkiismeretes szak- mint munkások dolgoznak az álla­mi gazdaságban. Magyarnándorban már ha­gyomány részt venni valame­lyik nemzetközi bemutatón, kiállításon. Szépek, dicsérete- tesek ezek a hagyományok, amelyek egyben kötelezik is a gazdaság vezetőit, dolgo­zóit a jelen és a jövő mél­tó folytatására. Nem véletlen, hogy a hí­rével az ország határon is túljutott gazdaság vezetői lelkiismeretesen gondoskod­nak a szakember és szak­munkás utánpótlásról. A gaz­daság a balassagyarmati Ba­lassi Bálint Gimnázium ker­tészeti tagozatának bázis gaz­dasága. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság biztosítja a ker­tészeti szakmával ismerkedő diákok gyakorlati oktatását. Több mint százan — az első, a második és a harmadik osztályból — járnak gyakor­lati munkára a gimnazisták közül. Nem elképzelhetetlen, hogy közülük valamelyik, esetleg többen is, néhány év múlva, mint kertész-mérnö­kök kerülnek vissza Ma- gyarnándorba. De nemcsak gimnazisták tanulják itt a gyümölcster­mesztés mesterfogásait. Ezek­ben a gyümölcsösökben gya­korolnak a Balassagyarmati Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Iskola és a Szécsényi Mezőgazdasági Technikum tanulói is. amekkorát tervessbek. Minden alapvető gazdasági mutatót teljesítettek, az él­üzem cím tehát a legjobb helyre kerülne. S hogyan tovább? — kér­dem az Igazgatót — Ahogy lefektettük a har­madik ötéves tervünkben — mutatja a színes fedelű füze­tet. — Alapvető szerkezeti vál­tozás nem lesz termelésünk­ben. Tovább akarjuk emelni a hozamokat. Több árut akarunk adni a népgazdaságnak és sze­retnénk minél több gyümöl­csöt exportálni. szül el. Ezzel azonban csak as egyik gondunk szűnik meg mivel fontos lenne a vasúti pálya átépítése is. Ugyanis ezen a vasúti pályán csak kis tengelynyomású vagonok köz­lekedhetnek. Nekünk viszont itt kell megrakni az export vagonokat. Erre vonatkozóan elvileg már megegyeztek az illetékes gazdasági és MÁV szervek, de jó lenne, ha a megállapodás mielőbb testet öltene. Mindezt nem bizalmatlan­ságból, hanem a jövő sikere­sebb eredményeit féltő aggó­dásból mondja az igazgató. S ez érthető, hiszen az ősszel ,,h1e épít §uk a gy umöleatárolót“ A gazdaság ebédlője előtt régi épületek roskadoznak. — Ide épül a gyümölcstá­roló, osztályozó — mutat a rozoga épületekre az szb-tit- kár. — A jövő útja, az export. Viszont ehhez meg kell terem­teni a feltételeket is. Gépkocsi gördül a gazdaság irodája elé. Megérkezett a ve­zérkar: az igazgató, Havas Fe­renc főagronómus és Kurc- weil István főkönyvelő. — Szép a tavalyi eredmény — mondja már az irodában Sándor elvtárs — de lehet még itt mit tenni. — Azt hallottam, meglesz az élüzem cím is. Az igazgató hamiskásan el­mosolyodik. — Az még nem biztos ... A harmadik ötéves tervet jól kezdte a Magyamándori Állami Gazdaság. A tavalyi eredmény az egyenletes fejlő­dés ellenére is kimagasló. Hi­szen mégegyszer akkora vál­lalati nyereséget értek el, Ez még a tavalyi almatermés Foto: Koppány György A gazdaság jövője, az itt élő emberek jobb megélheté­se elképzelhetetlen az állatte­nyésztés fejlesztése nélkül. Persze a hangsúly a gyü­mölcskertészkedés fejlesztésén van. Végre az idén anyagi le­hetőség nyílik a nándöriak előtt egy 400 vagonos gyü­mölcsosztályozó és csomagoló, illetve egy 100 vagonos tároló megépítésére is. E feladat megoldására több mint tíz­millió forint támogatást ka­pott az állami gazdaság. — A beruházás megvalósí­tása rövidesen elkezdődik, amelynek egy részét már az ősszel befejezzük — mondja az igazgató. — Teljes egészé­ben azonban csak jövőre ké­már megindulhatna a nagyobb export szállítás Magyarnán- dorból — ha lenne szilárdabb vasúti pálya. Addig azonban csak körülményesen, nagyobb költséggel, gépkocsin lehet szállítani a gyümölcsöt. Mindezekből érthető miért kapták a gazdaság dolgozói, vezetői a megyei párt- és szak­szervezeti szervek ilyen nagy elismerését, ami csak a leg­jobbaknak jár. Sándor József igazgató szavai szerint azon­ban eme megtisztelő k onte- tés kötelezi a gazdaság min­den egyes dolgozóját a még jobb eredmények elérésére. A magyamándoriak ezt így fog­ják fel. Permetezik a gyümölcsfákat Pádár András

Next

/
Oldalképek
Tartalom