Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-07 / 81. szám

1967. április 7. péntek NOGRAD 3 Sikeres munka megyénk kórházaiban Eredmények és gurulok a megyei NEB vizsgálatának tükrében Verseny— formalitások nélkül „Minimálisra csökkent azoknak a betegeknek a száma, akik budapesti in­tézménybe való áthelyezé­süket kérik. Ez a jelenség a betegek bizalmának meg­erősödését igazolja a me­gyénkben levő gyógyító in­tézmények munkája iránt,” — állapította meg kórháza­ink tevékenységét vizsgál­va a megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság. Az orvosok és a középkáderek fárado­zásának méltó elismerése mellett a népi ellenőrzés feltárta azokat a hiányos­ságokat, amelyek hátráltat­ják a gyógyító munkát. A salgótarjáni kórház­ban ötvennyolc, a pásztói­ban tizenhat, a balassa­gyarmatiban negyvennégy orvos dolgozik. Jelenleg összesen tizennégy orvos­státusz betöltetlen. A szak­orvosok aránya a teljes létszámnak körülbelül ne­gyedét adja; a közeli jö­vőben tizennégyen szer­zik meg a szükséges szak- képesítést. Annak ellenére, hogy az engedélyezett lét­szám csaknem teljes egé­szében betöltött, figyelem­re méltó — és nem kívá­natos — az orvosok túlter­heltsége. A rendelőinté­zetekben ugyanis sok kór­házi orvos végez másod­állásban szakorvosi mun­kát; a salgótarjáni sebésze­ti osztályon például heten látnak el mellékfoglalko­zást. ötszáznál több kórházi középkáder hivatásszereteté- ről, szorgalmáról szintén el­ismeréssel nyilatkozott a népi ellenőrzés. Kevésbé jó a vélemény a kisegítő személyzetről, elsősorban a takarítókról. Sokan kö­zülük nem igénylik úgy a tisztaságot, amint az egész­ségügyi intézményben meg­követelt; hangoskodással zavarják a betegek nyu­galmát. Kétségtelen viszont, hogy a szűkös elhelyezés megnehezíti a takarítást. A balassagyarmati kórház optimális alapterülete hu­szonnyolcezer négyzetmé­ter volna, a ténylegesen rendelkezésre álló azonban alig haladja meg a tízez­ret. A kórházi dolgozók fő­problémája a lakáskérdés. Igaz ugyan, hogy tavaly s tavaly előtt negyvenen kap­tak lakást, mégis sokan kénytelenek vidékről bejár­ni, vagy munkahelyükön drága albérletben lakni. Új intézmény — újabb bosszúságok Az új salgótarjáni kór­ház épülete, berendezése' számos jogos kifogásra ad okot. A konyha két, éppen legnagyobb főzőüstjét nem lehet használni. A har­minc centiméteres átmérő­jű kórházi szennyvíz elve­zető olyan, húszcentimé­teres átmérőjű csatornába torkollik, amely nagyobb lakóterület szennyvíz elve- zetője is. Nem használha­tó a konyha hűtőkamrája sem, ezért az élelmiszere­kért naponta kell átjárni a régi épületbe. A villany- tűzhelyek rosszak, a kony­hában nincs telefon; az élelmiszer szállító kocsik­kal nem boldogul a sze­mélyzet. Az elromlott gé­peket a kórház kénytelen javíttatni, mivel a garan­ciális idő már azok üzem­behelyezése előtt lejárt. Noha a kerítésnek mór ta­valy november elsejére el­keltett volna készülnie, még ma sem szükséges különö­sebb tolvaj-lelemény a sza­badban tárolt szén dézs­málásához. Takarításhoz szükséges gépekről, munkavédelmi be­rendezésekről, kulturális felszerelési tárgyakról fe­ledkeztek meg a szervezés idején, — ezekről most az önköltség rovására kell gon­doskodni. Érthetetlen, hogy a százötven milliós létesít­mény dolgozói részére nem építettek megfelelő nagy­ságú, mozgalmi és kultu­rális célokat szolgáló he­lyiséget. A pénzügyi fegyelemre rossz fényt vető hibák kö­zül kettőt emelünk ki. A megyei kórház régi kazán­telepének évi üzemeltetése körülbelül egymillió forint. Onnan kap melegvizet a tröszt, a gépipari techni­kum kollégiuma és a víz­mű vállalat. A három szerv évente összesen het- venkétezer forintot térít azért a szolgáltatásáért, amelynek önköltsége hoz­závetőleg háromszázezer fo­rint. A balassagyarmati kórház Warszawájának tel­jes üzemeltetési költsége a gyógyintézetet terheli, — ám a kórház csak a hét két papján használhatja a járművet. Az a többi na­pokon a városi tanács-vb, illetve a nógrádgárdonyi tbc-intézet rendelkezésére áll. Tárolási gondok A gyógyszerek elhelye­zése egyik kórházunkban sem megfelelő. A raktár- helyiségek melegek, vize­sek, levegőjük párátartal- ma nagy. Salgótarjánban és Pásztón rövidesen meg­oldódnak ezek a problé­mák; Balassagyarmaton azonban csak a kórház távlati fejlesztési tervé­nek végrehajtása során re­mélhető javulás. A kórházi munkához szükséges gyógyszerek kel­lő mennyiségben állnak rendelkezésre, — a tavalyi felhasználás mégis jóval túlhaladta a kei-etet. Nem kis részben azért, mivel egyes osztályokon a közép­káderek nem ismerik a gyógyszer göngyölegén fel­tüntetett gyártási szám és a lejárati idő összefüggé­sét. Helytelen, hogy a ki­számítás igen egyszerű módját nem tanítják az ápolónőképző iskolán. Amit mag kell oldani... Az egészségügyi dolgozók érdekében a megyei NEB javasolta a salgótarjáni vá­rosi tanács vb-nek hogy az új kórház mellett úgyneve­zett egyhetes bölcsődét lé­tesítsen. Szorgalmazta, hogy a kórházak az engedélye­zett létszámnak megfelelő­en alkalmazzanak diétás nővéreket. Sürgette a sal­gótarjáni kórház kerítésé­nek mielőbbi felépítését; s kifejezésre juttatta, hogy az eddigi mulasztásért in­dokolt a beruházási iro­da felelősségének felvetése. Állást foglalt továbbá amel­lett, hogy a betegélelme­zésben talált minőségi és mennyiségi hibákat hala­déktalanul szüntessék meg. Tanácskozás Taron A megye művelődési intéz­ményedben folyó politikai ne­velőmunkáról rendeznek ta­nácskozást ma délelőtt kilenc óraj kezdettel Taron, a járási művelődési házban. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelő­désügyi Osztálya és a megyei József Attila Művelődési Ház által szervezett konferencia bevezető előadását Geckó Jó­zsef tartja a politikai nevelés helyéről és szerepéről a szo­cializmus építésének folyama­tában. A politikai nevelőmun­kát meghatározó általános té­nyezőkről Szabó Béla, a me­gyei József Attila Művelődési Ház munkatársa mond korre­ferátumot. Hozzászólásként Kiss László a tárd művelő­dési ház politikai nevelőmun­kájáról, Ungvári Jenő járási TIT-tiíkár a politikai nevelő­munkában érvényesítendő pe­dagógiai, pszichológiai és di­daktikai szempontokról, Er­dős István, a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársa pedfg a művé­szetek szerepéről a politikai nevelőmunkában témakörben tart előadást. A megvei méhész szakbizottság ülése A napokban ülést tartott a Nógrád megyei méhész szak- bizottság. A tanácskozásra a megye szakcsoportjai 46 kül­döttet delegáltak. Szlabej István, a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai osztályve­zetőjének megnyitója után Zéti Sándor méhészeti szak- titkár tartott beszámolót Is­mertette a tanácskozás részt­vevőivel a szakbizottság tevé­kenységét, szólt arról, hogyan alakult az elmúlt évben a mézfelvásárlási terv, vázolta az elkövetkezendő idők fela­datait is. A beszámolót rend­kívül élénk vita követte, mintegy 15 méhész kért szót. A vitában többek között a méz- és viasztermelésről, a szükséges méhlegelő biztosí­tásáról, az iskolai méhész szakkörök jelentőségéről be­széltek a felszólalók. Nehéz a jövőbe látni, de vannak azért, akik prófétai biztonsággal állítják, hogy a munkaverseny megszűnik az új gazdasági mechanizmusban. A téves következtetés alapja, hogy a verseny lényegét azo­nosítják annak túlzottan cent­ralizált és gyakran bürokra­tikus szervezési módszereivel. Már napjainkban is megfi­gyelhető, hogy amilyen mér­tékben közgazdasági szabályo­zó eszközök váltják fel az irányítás közvetlen tervutasí­tásos rendszerét, úgy csökken az országos méretű verseny­szervezés adminisztratív voná­sainak szerepe. Ezzel tulaj­donképpen a munkaverseny megszabadul sok formális elemtől, tágabb teret, nagyobb szabadságot biztosítva a heiyi sajátosságoknak és kezdemé­nyezéseknek. A kongresszusi verseny si­kere félreérthetetlenül mér­hető a tavalyi év kiemelkedő gazdasági eredményeivel. Sok vállalatnál felismerték ezt, s nem várva országos felhívás­ra, és „csatlakozásra”, a ver­seny lendületét töretlenül az idei nagy feladatok szolgála­tába állították. Igen sok üzem­ben már az év elején ver­seny felajánlásokat, vállaláso­kat tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulójának tiszteletére. S ezek az öntevékeny helyi el­határozások sokszínűek, kö­zös jellemzőjük, hogy rugal­masan alkalmazkodnak a he­lyi tennivalókhoz, s az idei esztendő új gazdálkodási lehe­tőségeit hasznosítva, közvetle­nül segítik a reform sikeres Oevezetését. A sokrétű vállalati kezde­ményezések ellenére sem mondhatjuk azért, hogy ki­alakultak már azok a módsze­rek és formák, amelyek a jö­vő nagyobb önállóságát és ha­táskörét összekapcsolják a dolgozó tömegek aktivizálásá­val, tevékeny alkotó közremű­ködésével. Az idei feladatok megoldását és a reform előké­szítését szervesen összekap­csoló vállalati kezdeményezé­sek és javaslatok ma még csupán a helyi vezetők szűk körére korlátozódnak. A vállalatok nyereségérde­keltsége a gazdasági verseny erejével a társadalmi szükség­letek magasabb fokú kielégí­tésére: a minőség javítására, a választék bővítésére, a gyárt­mányfejlesztésre, a termékek olcsó előállítására általában hatékonyabb munkára serken­ti majd a helyi kollektívákat, így a dolgozók felajánlása, kezdeményezése és javaslata: társadalmi mozgalma a vál­lalat és termékeinek valósá­gos piaci versenyképességét lesz hivatott növelni. Mindez feltételezi a termelő helyek és a brigádok, az előkészítő és fejlesztő részlegek, a beszer­ző és értékesítő szervek ösz- szehangoltabb anyagösztönzé­sét. Hiszen a verseny fő moz­gató rugója és az eredményes felvilágosító munka alapja a személyes anyagi érdek. Szó sincs tehát arról, hogy a verseny mégszűnik az új mechanizmusban, ellenkezőleg, magasabb szintre emelkedik az által, hogy közvetlenebb gazdasági célok, határozottabb vállalati és egyéni törekvések kifejezőjévé válik. A fokozódó vállalati érdekeltség tovább erősíti tehát az összehangolt kollektív munka szerepét, de egyben a kiemelkedő egyéni teljesítményekre is határozot­tabban épít. A termelés társadalmi jel­lege minden időben verseny« szült az emberek között. A szocialista munkaversenymöz- galom sajátossága abban rej­lik, hogy a személyes tehetség és képesség érvényesülését biztosítja, tudatosan közös céljaink szolgálatába állítja. S ennek régóta nmcseneir ná­lunk társadalmi korlátái, hi­szen megszűnt a magántulaj­don, és az uralkodó osztályok műveltségi monopóliuma. Mé­gis sokféle formalitás és elő­ítélet, irigység és egyenlősd: fékezi azért jelenleg a ne­mes vetélkedést, az egyéni ér­vényesülést. Az idei év valahogy szim­bolikusan is egységbe foglalja a versenymozgalom to­vább fejlesztésének feladatait. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója jó alkalmat kínál e szocialista mozgalom tömeg jellegének' erősítésére. S mivel 1967 a reformra való felkészülés esz­tendeje is egyben, így lehető­ség nyílik nemcsak a vállala­tok gazdálkodását, hanem belső emberi kapcsolatait, anyagi érdekviszonyait meg­újító kezdeményezésekre. R. J. Rezeda és a fiatalok dolgot szívesen látnék Pesten, a Deák presszóban is, ahová járni szoktam. Ha módom lesz rá ismét eljövök. Határidő előtt átadták a balassagyarmati Finom Kötöttáru- gyárban a kis varrodát a TMK szerelők és így lehetőség nyílt újabb hatvan női dolgozó munkábaállítására. Az üzem már 510 embernek biztosit munkát Koppány György felvétele — Rezeda vagyok Karanes- aljáról. Megtisztelő nevemet az ifjú generációnak köszön­hetem. Mit is mondhatnék magamról? Koromat nyugod­tan elárulhatom, hiszen nő- vemben' 7-én teszek egy éves. Mint megvalósítható gondolat Papp Laci bácsi, az örökifjú kultúrotthon igazgató fejében születtem. Életrehívtak a ti­zen és húszon évesek. Nem voltam olcsó mulatság! Száz­húsz ezer forintot költöttek rám. Ebből 70 ezret a ka- rancsaljai fiataloknak köszön­hetek. Nagyon lelkes „gyere­kek”. Somoskői Pista például több mint száz órát töltött együtt vetem. Szőllős Vil­mos bácsi meg az unokájá­val serénykedett körülöttem. Hogy unatkozom-e falun? Komolyan mondom, nem! Gyakran találkozom ifjú ba­rátaimmal. Viselkedésük el­len nincs sok kifogásom. Egyébként ha legközelebbi szerdán este erre jár, nézzen be hozzánk. Akkor majd meg­érti, hogy miért nem barátom az unalom. Olyan Fórum Presszó ifjúság rendezvény- sorozattal ugyanis mint mi, kevés falu dicsekedhet! Csak úgy mellesleg: a vendéglátó egységek fajának cukrászda családjába tartozom. Aján­lom magamat... Erről beszélne a karancs- aljai cukrászda, ha tudna szólni. De nem tud! Más szájából hallottam a fenti dolgokat is. Az a nevezetes Fórum Presszó dolog izgatni kezdett, és meglátogattam. Szóljanak most azok, akik életrehívták és akik kéthe­tenként, avagy ritkábban lá­togatják! ★ Szerda este nyolc óra. A beat zenekar „Isten veled édes Piroskámat” meg mást muzsikál. A tenyérnyi asztal körül hatan ülünk. Papp La­ci bácsié, a cukrászda, és Fó­rum Presszó „szülőatyjáé” a szó: — Első rendezvényünket tavaly december 21-én bo­nyolítottuk te. Egy összejöve­tel programja: érdekes előa­dás, rejtvény, majd este 11-ig tánc. A telt ház a legjobb kritikusunk, meg a sok pót­szék. A KIMSZ fiatalok élet- halál harca, Petői élete, a szocializmusban való érvénye­sülés kérdése, a huliganiz­mus, a giccs a művészetben problematikája — mind olyan témakör, amely érdekelte fia­taljainkat. Első féléves prog­ramtervezetünkből: „A ko­moly zenétől a könnyű zené­ig” címmel dr. Harczos Gá­bor körzeti orvos tart legkö­zelebb kétrészes előadást. Aztán „Ismerd meg hazádat” vetélkedő és kirándulás Lil­lafüredre. Budapesti előadó beszél hazánk nemzetközi ke­reskedelemben betöltött sze­repéről, majd megnézzük a Nemzetközi Vásárt. Pál Laci II. éves esztergá­lyos tanuló a Salgótarjáni Acélárugyárban. Csupagom- bos barna kordbársony zakót és 27-es nadrágot visel. Kü­löncködései óljakor megütkö­zést keltenek, de mint tár­sai mondják „nem egy rossz fej”! A cukrászda építésére 30 óra szabadidejét szánta. Érdekes módon ő nyerte meg a „Tudni illik, hogy mi illik” szellemi vetélkedőt. — Három évig gimnázium­ba jártam, ott ragadt rám osztályfőnöki órákon az il­lemtan. Tudtam, hogy nye­rek, mert a kérdések 99 szá­zalékára adandó válaszokban biztos voltam. A Karancs Szállóba járogattam ezelőtt, de mióta itt rendezünk ösz- szejöveteleket, nem megyek. Ez jobb! Hogy mi keltene? Szűkén vagyunk. Egyszer jó tenne megnagyobbítani ezt a cukrászdát! Lantos István, a Budapesti Orvostudományi Egyetem III. éves hallgatója: — Jól érzem magam! No nincs minden rendben, de ha azt nézzük, hogy korábban itt semmi nem volt, akkor ez már nagy előrelépés. Hasonló Cseh Ferenc 24 éves, ko­hómérnök a Salgótarjáni Acél­árugyárban. Karancslapu j tőről jött el a Fórum Presszóra: — A miskolci Ifjúsági Klub országos hírű. Tavaly mint V. éves egyetemista még tag­ja voltam. Ott gazdagabb volt a program, itt telkesebbek a fiatalok. No meg sok a csi­nos lány! Hasonló ifjúsági fórumot a szomszéd községek­ben is tehetne teremteni. Barta Béla, a Mezőtúri Fel­sőfokú Mezőgazdasági Gépész Technikum IX. éves hallgató­ja, tanulmányi szünidejét tölti:. — Mezőtúr mezőváros. Egyetlen presszójában vasár­nap esténként 5-től 9-ig fia­talok a fiataloknak adnak műsort. Nem jó. Ott csak a szereplők beszélnek. Itt be­vonják a hallgatóságot is. Így kevesebb az ásítozás. Hogy mit tenne hasznos ren­dezni legközelebb? Közvéle- ménykutatást: Ki mit sze­retne, írja te! Egyébként elő­ször vagyok itt, de nem utol­jára. .. * Mit tehetne ehhez hozzá­fűzni? A megyében van sok cukrászda, eszpresszói Még több fiatal. Legyen sok ka- rancsaljaihoz hasonló Fórum Presszó! Rozgonyi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom