Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-28 / 99. szám

1087 április 28 pánték NOfSR *T5 3 A tanács tekintély« Kiváló munkáért kapták a vörös zászlót Szorgalmasan dolgoznak az újonnan megválasztott taná­csok. Érkeznek a hírek a köz­ségeikből, városokból, hogy nagy figyelmet fordítanak a jelölő gyűléseken elmondott javaslatok megvalósítására. Az egyéni panaszokkal is fel­keresik a helyi képviselőket. Figyelemre méltó máris, hogy az előző időkhöz viszonyítva lényegesen megnövekedett a tanácstagoknál történt beje­lentések száma. Ez azt a ked­vező politikai légkört tükrözi, amely ma jellemző a megyé­ben. Az ember bármerre jár, tapasztalhatja a közügyek iránti megnövekedett érdek­lődést. A dolgozó emberek termé­szetesnek veszik, hogy fel­adataink végrehajtásáról el­mondják véleményüket. Az is természetes, hogy a problé­mákat mielőbb megoldják, a gyorsabb előrehaladás díjá­ból eltávolítják az akadályo­kat. Az újonnan megválasztott tanácsok eddig az államigaz­gatás területén működtek erő­teljesebben. Az államhatalmi, testületi munka tulajdonkép­pen a májusban sorrakerülő tanácsülésekkel kezdődik. Ezekre programot készítenek. A pártalapszervezetekkel, a KISZ-szel, a Nőtanáccsal, a Hazafias Népfronttal már tanácskoztak. Kikérték véle­ményüket: minek a megvaló­sítását tartják legfontosabb­nak; hogyan ütemezzék az összejöveteleket, hogy teljes egyetértés legyen a munkában. A szervekkel történt be­szélgetések, a jelölő gyűlése­ken elhangzott észrevételek birtokában, a tanács és a szé­les néprétegek jó kapcsolata révén, a munkaprogram ki­dolgozása nem okozhat külö­nösebb nehézséget Egy do­log amire nagyon fontos ügyelni: a munkaprogram tükrözze a IX. kongresszuson megfogalmazott igényt, hogy emelni kell a tanácsok tekin­télyét, növelni határozathozo és ellenőrző szerepüket. Jogas és időszerű kívánság a tanácstagok részéről, hogy minden feladat megtervezésé­nél biztosítsák számukra: ala­posan tájékozódhassanak, vá­lasztóik akaratát érvényesít­hessék stb. Az új gazdasági irányítás körülményei között a helyi tanácsoknak nagyon megfontoltan kell a legki­sebbnek látszó dolgokról is dönteni. Milyen legyen tehát a mun­kaprogram? Kapcsolódjon az országos tervekhez, a helyi fejlesztések megoldásával. Kü­lönböző feladatok kapnak he­lyet benne, annak megfelelő­en, hogy a község dolgozóinak véleménye alapján mit tarta­nak a legfontosabbnak. Van­nak helyek, ahol az egészség­ház építését, máshol az óvoda, vagy iskola korszerűsítését, vagy a művelődési otthon építését tartják szükséges­nek. Szerepel a világítás kor­szerűsítése, fejlesztése, utcák építése, járdák meghosszabbí­tása. Mindegyik fontos feladat, de nem minden. Az emberek­kel való kapcsolat javítása, gondolkodásuk formálása, a feladatokhoz való viszonyuk javítása, valamennyi tanácsi kötelesség is, A tisztasági mozgalom, a parkosítás, a la­kóhely formálása mind-mind elképzelhetetlen a tanács nél­kül. A programot a tanácsülés Csipkéző bogarak a iiűrsóvetésekbea A megyei. Növényvédő Állomás szakemberei feliúvják a szövet­kezeti vezetők figyelmét, hogy a megye több részében, a most kelő borsóvetésekben, . megjelen­tek a csipkéző bogarak. Há a fer­tőzés erős, alaposan megritkít­hatják a növényállományt. Ezért, ha a mérések azt mutatják, hogy a botié vetésben négyzetméteren­ként a bogarait száma eléri az ötöt. azonnal meg kell kezdeni a kémlat védekezést. A Növényvédő Állomás a Hun­gária DL—7 porozószerből 15—18, a Hungária L—2 vegyszerből pe­dig 12—15 kilo felhasználását ajánl­ja holdanként. A porozást az esti, vagy a kora reggeli órákban ken végrehajtani. hagyja jóvá. Ezzel ez határo­zattá, törvényerőre emelkedik. A végrehajtás — annál is in­kább, mert érvényesül benne a lakosság széles rétegének vé­leménye — mindenki számára kötelező. Ebben a következe­tesség, amely biztosítja majd a tanács tekintélyét. Igény, hogy a néphatalom választott emberei járjanak élen a mun­kában. A lakosság azt várja, a tanácstag ismerje a feladato­kat, irányítsa az embereket, Áz alkotó tevékenységben, az egyszerű hétköznapokban, nemcsak győzelmek, hanem kudarcok is előfordulnak. Ezekből sok egyéni sérelem származik. Kihez fordulj!» elsősorban a választópolgár? Természetesen a képviselőjé­hez, akinek bizalmat szavazott az ügyek intézéséhez. A pa­naszok meghallgatása olyan kötelesség, mint a legnagyobb célkitűzés megvalósítása. Nem arról van szó, hogy az egyéni kérelmekkel engedje elborí­tani magát a tanácstag, de ad­jon felvilágosítást, járjon el az államigazgatási szerveknél a problémák rendezése érde­kében. A szakigazgatási szer­vek ellenőrzése kötelessége is a tanácstagnak. Állandó bi­zottsági tevékenységének ez alapvető feladata. Ebből szü­letnek majd azok a hasznos ja­vaslatok, amelyeket a tanács­ülés határozattá emel. Szerteágazó a tanácsi mun­ka. Alapos megfontolást kö­vetel minden lépés. Legfon­tosabb mégis a testületben végzett tevékenység, amely­nek során szavazásra kell nyújtani a kezet, elfogadja-e a programot, reálisnak tartja-e megvalósulását, egybe vág-e választópolgárainak vélemé-! nyével. Ha igennel szavaz a tanácstag, elkötelezte magát a feladatok végrehajtására, s következetesen kell dolgoznia, hogy valóra Is váljon. A választás idején sok szó esett a tanácstag és a válasz­tók közötti kapcsolat fontossá­gáról. Akkor lesz ez igazi, ha a célkitűzések megvalósulnak, ha majd a beszámolókon hí­rül adhatja a képviselő: ígér­tünk, megvalósítottuk. A tanácstag a nép bizalmá­ból tevékenykedik. Ezért le­gyen következetes, szerény, példamutató, sokoldalú és min­denkor a közösség érdekeinek megvalósulásáért, munkál­kodjon. Bobál Gyula Rekordok a gépi jövesztésben a nógrádi bányákban Négy jövesztő gép dolgozik már rendszeresen a nógrádi bányákban. Gyalusfront üze­mel Mén késén és Kisteleken. Kányáson a gyalusfront mel­lett maróhengerest is létesítet­tek. Az elmúlt negyedévben kiváló eredményeket értek el a gépi jövesztésben, 55 ezer tonna szén helyett, — ameny- nyit a tervük előírt — 78 és félezer tonnát jő vesztettek. Ilyen eredmény még nem volt a Nógrádi Szénbányászati Tröszt történetében. Kányá­son különösen a gyalusfront ért el igen jó, napi 211 centi- méteres előrehaladási sebessé­get. Márciusban a maróhenger egymaga csaknem 14 ezer ton­na szenet jövesztett A tröszt távlati tervében to­vábbi gépesítés szerepel. 1970- re az össztermelés mintegy 23 százalékát akarják gépekkel jöveszteni. Már a jövő évben Kisteleken, a III-as telepö frontfejtésen és Mátranová- kon maróhengert szeretnének üzemeltetni. Ez a gép ugyanis jobban összetöri a szenet, és ezért ott célszerű az alkalma­zása, ahol az erőművek számá­ra termelnek. Nagybátonyban viszont a darabosabb szén ter­melése a gazdaságosabb, ezért inkább a gyialuk alkalmazását tervezik. A telepviszonyok ki­alakításától függően szerepel a távlati tervben Tiribes és Ka- talin-aknákban is a szén gya­lus művelés meghonosítása. Kányáson a U-es sikló foly­tatásában, ahol nemrég Indult a gyalu, a jövő év első felé­ben Dobzon típusú önjáró biztosító berendezést építenek Vörös zászlóvaS tüntették ki elmúlt évi eredményeiért az írószer Ktsz-t. A köz­ponti ünnepséget vasárnap tartják Budapesten, ahová autóbusszal utaznak a salgó­tarjáni II-es telep, illetve ahogy a köznyelvben szere­pel: a Töltőtollgyár dolgozói. Egy, viszonylag fiatal üzemet ért ez a nem mindennapos kitüntetés és hogy mennyi­re rászolgáltak annak hosz- szú a története. A Piért és a textilraktár helyén négy évvel ezelőtt kezdte meg a termelést né­hány emberrel a salgótar­jáni egység. Egyetlen típus, a Goldi teli készült akkor. Egyik hónapról a másikra szaporodtak a gépek, az em­berek, a töltőtoll, és golyós- iron típusok is. Ma már 440- en, főleg nők találnak itt munkát, és az utóbbi időben még bedolgozókat is foglal­koztatnak. számuk eléri a hatvanak Hosszan kellene már so­rolni a töltőtoll típusokat, vagy a goíyósiroinok neveit. Holnap talán már újabbal lehetne bővíteni a listát, hi­szen mindig ven születőben levő gyártmány. A magyar tollak már keresettek még az olyan gyártáshagyomá- nyokfioal rendelkező orszá­gokban is, mint például Csehszlovákia. Piacuk van J ugoszláV ában, az NDK-ban, Törökországban, a Szovjet­unióban, Angliában is. A minőség és a tetszetős, praktikus külső egyaránt fontos követelmény az feő- szergyá rtósban. Hogy «sefe­nek a feltételeknek mennyi­re felelnek meg, azt talán legjobban a piaci kereslet érzékelteti. Tavaly, az ere­detileg tervezett export ke­vésnek bizonyult. A külke­reskedelem többet kért. A szövetkezetiek a kongresszus tiszteletére felajánlottók, hogy 15 millió forint érték­kel többet exportálnak. Ezt az ígéretet túl k teljesí­tették. tatott Boasó István, a fiatal telepvezető. Két évvél ezelőtt az író­szer Ktsz alig több mint 51 és félmillió forint terme­lési értéket ért el, tavaly vi­szont a kongresszusi felaján­lás teljesítésével több mint 77 milliót. A termelési költ­ség egyik évről a másikra 89,7 százalékról 81,5 száza­lékra csökkent, örvendetes, hogy a salgótarjáni II-es te­lep fejlődése jóval megha­ladta a szövetkezeti átlagot, hiszen 27 és félmillióról több mint 48 millió forintra nö­vekedett egy év alatt a ter­melési értéke. Az export 29,5 millióról 47 millióra emel­kedett. , A termelékenység, az egy főre eső termelési érték 54,6 százalékkal növekedett, de Salgtarjánban 88,3 százalék­kal. Amíg az előző évben még 22 ezer forinttal keve­sebb volt az egy főre eső termelési érték Salgótarján­ban mint Budapesten az I- es telepen, addig tavaly már 38 ezer forinttal több. Gyors, sok mindent tudó, precíz gépek és fürge, ügyes női kezek. Ezt látja az em­ber, bármelyik üzemrészbe nyit. A hidraulikus műanyag fröccsöntőgépek ezerszám gyártják a poharakat, hír­adástechnikai műanyag al­katrészeket és egyebeket, vagy ötven féle terméket Már itt van az űj gép is, amelyik hőre keményed ő műanyagalkatrészeket állít majd elő kooperációban, a szomszédos Tűzhelygyár ré­szére. Természetes a tollak, írónok testét is itt préselik. Irónbetét-gyártással két éve foglalkoznak Salgótar­jánban. Vannak olyan gépek, amelyek egy műszak alatt 30 ezernél több betétet szab­nak le. Kelj is. hiszen ha­vonta több milliót szállíta­nak el rellofánzacskókban. A szereidében már színié valamennyi termékkel lehet találkozni. Innen kerülnek a tollak, honok a minőségi el­lenőrökhöz. Ottjártunkkor éppen a bedolgozók munká­ját minősítették. Alkatrésze­ket kap a bedolgozó, otthon összeszereli és a késztermé­ket beadja. Jól jár a szövet­kézét és jól járnak a bedol­gozók is. Ezt a rendszert szé­lesíteni akarják. Cél. hogy az egyébként tapasztalható zsúfoltságot enyhítsék, bent lehetőleg csak a gépi mun­kát folytassák, az összeszere­lést pedig otthon, a bedolgo­zó szövetkezeti tagok végez­zék él. Fiatal, állandó fejlődésben levő üzem. Ez nemcsak aat jelenti, hogy fennállása óta négy év telt el, hanem sok más. A vezetők és a munkát közvetlenül irányító gárda átlagos életkora nem éri el a 25 évet. Bár igen precíz munka folyik, de száz ter­melő tagra csak hét alkal­mazott, illetve nem közvet­len termelő jut. Ez az arány kedvező. Az elmúlt évi ki­váló eredmények pedig a szövetkezeti tagok pénztár­cájában is realizálódtak. Csak az utolsó negyedévben, több mint 46 és félezer fo­rint célprémiumot osztottak szét. Az évzáró közgyűlésen pedig a tagok a kifizethető maximumot, mintegy 60 na­pi keresetnek megfelelő ősz- szeget kaptak nyereségrésze­sedésként Tavaly, az eredeti terv 62 millió forint volt és azt tel­jesítették a kongresszus tisz­teletére vállalt exporttal 77 millióra. Az idén az eredeti exportterv 50 milliót irt elő# de azóta folytak tárgyalások és újabb szovjet export van kilátásban mintegy 30 mil­liós értékben. Mindent egy­bevetve 110 milKó forint ter­melési érték ez idei cél. Az első negyedévben az. időará­nyos tervet 101 százalékra teljesítették. A zászlóavató ünnepség hangulatát tehát semmi nem ronthatja el. cAze k a májú sok... V alamikor délceg tartá- sú ember lehetett. Az idő azonban megtette a magáét. Hetvenöt év senki felett sem múlik el nyomta­lanul. Nyughatatlansága, örö­kös harcokkal teli élete pe­dig segített is az idő vésőjé­nek. Farkas Pali bácsi sem gondolta 191i-ban, hogy ho­vá veti a sors a császár ka­tonáját. Huszonegy évesen került az orosz frontra, s majdnem hatvan éves, amikor 1951-ben végleg hazajut. Köz­ben mi történt? Regénybe il­lő események cselekvő része­se a szihalmi parasztgyerek. A történelemmel alakult, for­málódott. A Szovjetunióban, Kanadában, Spanyolország­ban járta ki a kommunistá­vá, igaz emberré válásának iskoláját. Micsoda gazdag is­kola!. .. Kutat az emlékek között. A távoli évek, a sok megpró­báltatás lassan, de biztosan törlik ki emlékezetéből az átélt eseményeket. Az arcán mosoly rebben át. Megtalálta ami után kutatott. — Az én első május else­jém nagyon szép volt. Csitá- ban voltunk, a Bajkál tó kör­nyékén. Szervezték a Vörös Hadsereget. A forradalom nemrégen győzött. Segíteni akartunk mi magyarok is. Ti­zennyolc tavaszát írtuk, s furcsamód boldogok voltunk. Nem volt szervezett a május elseje. A vasutasok pirosra festették a mozdonyokat, fel­virágozták, felzászlózták. ösz- szeölelkeztünk, mámorosak voltunk. Ezzel a mámorral vonultunk a támadó fehérek ellen harcolni... Irkutszk, Csita, Berezovka, Vlagyivosztok, Blagovescsenszk Harcok, ismét harcok. Mindig ott küzdöttek, ahol szorított a túlerő, amely végül legyőz­te őket. Húsz hónapig kínai fogságban élt. Átkeltek az Amúron, tizennégy napig szállították kocsin őket. Elju­tott Cicikárig (ma Csicsihar), ahonnan csak 1921-ben sza­badult. A fiatal vörös katona hazakerült Szihalomra, ahol nem szívesen látták Horthy csendőrei. Megunta a sok zaklatást, elhatározta, elmegy a bátyja után Amerikába. — Nem volt ez egyszerű, csak titokban lehetett meg­tenni — mondja Farkas Pali bácsi. — Huszonöt nyarán si­került kijutnom Kanadába. Dolgoztam én ott mindent. Öt év múlva elnyertem az állampolgárságot. Ezután ha­zajöttem látogatóba. Nagy családi esemény várt itthon, a lányom esküvője. A család nem ment vele Kanadába. Pali bácsi azonban visszament. Talán a vére, soha meg nem nyugvó ter­mészete hajtotta? S akkor fel­lángolt a spanyol szabadság- harc 1936-ban. — Meghallottuk, hogy Spa­nyolországba lehet menni — emlékezik. — Jelentkeztünk. Kalandos úton, Párizson ke­resztül jutottunk ki. Amint felszereltek bennünket Mad­rid alá kerültünk harcolni. A harcok hevében sem fe­ledkeztek meg a május else­je megünnepléséről. Két har­cos munkásünnep. Küszköd­tek a túlerővel, közben gon­doskodtak az elhagyott spa­nyol gyerekekről is. A brigád katonái ötszáz spanyol gye­rek gondját viselték. Az el­látásuk felét mindenki a gyerekeknek adta, akik meg­könnyezték a magyarokat, amikor a felülkerekedett túl­erő elől kivonultak. Pali bácsinak felcsillan a szeme, amikor Lukács tábor­nokról beszél. Azt az esetet is elmeséli, amikor utoljára ta­lálkozott Zalka Mátéval. — Figyelmeztettük, ne menjen ki a frontra, mert a fasiszták belőtték az utat. De Zalka erősködött, hogy éjfél­kor támadni kell, ő meg nem ismeri a frontot. Betelt a végzet. A parancsnoki autót szétlőtték, Zalka meghalt. Az éjféli támadás elmaradt, he­lyette reggel támadtak a bri­gádok. De akkor már min­denki csak a saját szakállá­ra. Nagyok voltak a veszte­ségeink. .. A fasiszta túlerő felülke­rekedett. A nemzetközi bri­gádokat 1938-ban kivonták Spanyolországból. A nép ma­gára maradt. Pali bácsinak vissza kellett menni Kanadá­ba. S ez megint nem volt egyszerű, a letartóztatás, ki­toloncolás veszélye fenyeget­te. Munkát nem kaphatott, mert odakint nem szerették az ilyen veszélyes embereket. A párt azonban gondoskodott önfeláldozó harcosáról. — Torontóban közölték ve­lem, hogy mivel úgysem ka­pok sehol munkát, vállaljam el a hamiltoni magyar otthon gondnokságát — magyarázza. — Több, mint tíz évig éltem ott. — Ott milyenek voltak május elsejék? — kérdem. — A párttagok minden május elsejét megünnepeltek. Magyarok, angolok vegyesen. A felvonulásokat és az ün­nepségeket azonban mindig megzavarták. A helybeliek paradicsommal, záptojással dobálták meg menetünket. Mit tudták sokan mi is az a munkás ünnep. Ott a párt­munka is más volt. Keményen kellett dolgozni. A szabadi­dőmben röplapokat osztogat­tam, sztrájkot szerveztünk, pénzt gyűjtöttünk a mozgal­mak támogatására. Kemény évek múltak el felettünk... Az emlékekbe réved. A sze- me sem rebben. S azután mintha féltené, hogy elveszí­ti az újra meglelt beszédfo­nalat, hirtelen szól. — A háború alatt pártve­zetőink illegalitásban dolgoz­tak. Szigorúan őrködött a párt a fegyelem felett. Arra is nagyon kellett vigyázni, nehogy valaki szeszes italt vi­gyen az otthonba, mert azon­nal betiltották a működését... Amikor 1948-ban hazajött, elhatározta, végleg visszajön. Három évig járta ügye a külföldi bürokrácia útvesztőit — de ötvenegyben végleg megtért szocializmust építő országunkba. Az évtizedekre magára ma­radt feleség, a család, nagy örömmel fogadta az országok vándorát, az internacionalista kommunistát. Szidalomról Balassagyarmatra költöztek, s úgy látszott, a hátralévő évek eseménytelen öregkorba vesz­nek. De nem! A párt hívó szavára az idős harcos újra sorba állt. Magára öltötte a munkásőr egyenruhát, újra a megmarkolta a fegyvert, mert veszélyben volt az a hatalom, amiért oly sokat harcolt. — Sok május elsejét meg­értem — mondja — de ne­kem a legszebb az ötvenhetes volt. Akkor még nagyon ösz- sze tudtam ütni a bokámat. De mostmár? __ A zóta tíz év telt el. S az emberi kor, erő határa vé­ges. Az idős harcos azonban még mindig nem nyugodott, az elsők között jelentkezett a hős vietnamiak segítésére. Micsoda lélek! Micsoda szív! Pali bácsi az idén lesz het­venöt éves. Kevesen dicse­kedhetnek gazdagabb életút- tal, mint ő. S még mindig szolgál. Büszkén mutatja ki­tüntetéseit. Kiváló munkásor, a Partizán Szövetség tagja. Naponta bejár a munkásőr­ségre, mert szerinte mihdig akad tennivaló. Életeiéin e a mozgás, a munka. Örömmel hallom, hogy het­venötödig: születésnapjára a városi tanács egy szoba össz­komfortos lakással lepi meg az idős harcost és feleségéit Soha szebb ajándékot. Farkas Pali bácsi nagyon megérdem­li. Erős még a kézszorítása az idős harcosnak. Nem engedi el mindjárt a kezem. Vala­mit még mondani akar. — Egyet szeretnék még az életben, elvtárs. Oda eljutni, ahol annyit harcoltam a fe­hérek ellen egy jobb életért... Megcsuklik a hangja. A szemét elhomályosítja egy könnycsepp. Padár András be. Egy mérlegkivonatot mo­Bodő János !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom