Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-25 / 96. szám

ÍÜW7 április ®, kadd WOfl R « B a Az i*| m echan izmus szellemében 4 szakmunkásképzés reformja Az új gazdasági mechaniz­mus bevezetésének előkészüle­tetek az ezzel járó gondok megoldása sok fejtörést okoz mind a gazdasági, mind a po­litikai vezetőknek. A mező- gazdaságban dolgozó vezetők — mindenekelőtt a termelő- szövetkezetek irányítói — pe­dig a termelőszövetkezeti kongresszust várták nagy iz­galommal. Mi lesz a jövőben, hogyan oldják meg a mező- gazdaság nagy kérdéseit. Somoskőújfalun is várakozó álláspontot foglaltak el a termelőszövetkezet vezetői. Az élet ettől függetlenül nem állt meg. Mindenki végzi a munkáját, csupán a jövő útja nem alakult ki még teljes biz­tonsággal. — Az elképzeléseinket pa­pírra fektettük, s már ennek megfelelően dolgozunk. Egye­lőre azonban átmeneti aka­dályokkal küzdünk — mondja Fenyvesi Imre, a Somoskőúj­falui területi pártbizottság tit­kára. A Somoskőújfalui egyesült termelőszövetkezet irodáján \agyunk — majdnem minden vezető itt van — abból az alkalomból, hogy a területi pártbizottság nemrég kibőví­tett ülést tartott az új gazda­sági mechanizmus bevezetésé­nek előkészületeiről. Az ülésen megtárgyalt tennivalók nyer­tek megfogalmazást a terme­lőszövetkezet 1970-ig elkészí­tett tervében. Igen érdekes ez a terv. A lényegét Hlavacska Gyula fő­könyvelő így fogalmazza meg. — A mi vidékünkön nincse­nek nagy lehetőségek. Mit le­het itt tenni? Több takar­mányt termelni, juhot és hí­zómarhát tartani. Fokozato­san csökkentjük az abrak­igényes állatok számát, mert évente tíz, tizenöt vagon abra­kot kell vásárolnunk. Ezt nem bírjuk. A lehetőségek tehát megszabják a fejlődés irányát. Ugyanakkor abból indultunk ki, hogy húsra mindig szükség lesz, a hízómarhára és a juhra nem fizetünk rá. A növény- termesztést csak kisegítő üzemágként kezeljük. Tetszetős a szövetkezetiek terve. S ahogy magyarázzák az egyes részletkérdéseket, ki­derül, hogy jól meg is ala­pozták. A növénytermesztés­ben egy sor növényféleség termesztését megszüntetik, így több terület jut a takarmá­nyok termesztésére. A hoza­mokkal is elégedetlenek. A jövőben azonban gondosabban művelhetik a növényeket, több műtrágya, növényvédő­szer jut a kevesebb növényre. A szarvasmarha-hizlalást a jelenlegi szinten hagyják, csökkentik a sertésállományt A kocák szaporulatát malac­ként, süldőként értékesítik. A juhászatot a jelenleginek több mint kétszeresére fejlesztik. Errefelé nehéz gazdálkodni. S bármilyen jó is a terv, itt nagyobbak a természeti veszé­lyek. A megye legrosszabb földterületei közé tartozik ez a vidék. Művészet valamit pro­Járási tanulmányi verseny Tizennyolc iskola küldte el legjobb tanulóit Szécsénybe áprilisban, a járási tanulmányi versenyre. A VII. és a VIII. osztályosok valamennyi tan­tárgyból, az V. és a VI. osz­tályosok pedig magyar iroda­lomból versenyeztek. Az ered­ményt a közelmúltban hozták nyilvánosságra. A szécsényi Mikszáth iskola tanulói négy tantárgyból a járás legjobbjai­nak bizonyultak. Leukó Ág­nes a földrajz, Pintér Gizella a kémia. Bajnóczi Gábor a számtan és Runyai Mária a kémia verseny győztese. A ta­nulmányi verseny győzteseit a járá i oktatási osztály okle­véllel1 jutalmazta. A legjobbak részt vesznek május 5-én a megyei tanulmányi versenyen. dukálni. Évszázados hagyo­mány, ennek a tájnak az em­bere nem tudott megélni a mezőgazdaságból — valami ki­segítő anyagi forrás is kellett. — Nekem a? a véleményem, hogy a termelőszövetkezet ter­meljen — mondja a főkönyve­lő. — De nálunk csupán a me­zőgazdaságból nem lehet meg­élni. Eddig sokat jövedelmez­tek nekünk a fuvarok és az erdő. De csökkent a bányász­kodás, kevesebb a fuvar. Az erdő sem fizet örökké... — A kieséseket pótolni kel­lett valamivel — szól közbe Tóth Ottó főagronómus. — Kerestük a lehetőségeket valóban — helyesel a főköny­velő. — Fejlesztjük a kőbá­nyászatunkat, s hétszáz négy­zetméternyi területen gombát telepítettünk. — Ezek pótolják a bevétel csökkenését? — kérdezem. — Körülbelül pótolják — mondja Hlavacska Gyula. Ez nagyon fontos, mert a termelőszövetkezeti tagok a jövőben sem szeretnének ke­vesebb jövedelemhez jutni. Számokkal bizonyítják azon­ban, hogy ez nem következhet be. Persze ennek előfeltétele a szervezettebb, lelkiismerete­sebb vezetés és munka. A leg­ragyogóbb terv sem ér fabat­kát sem, ha rossz a végrehaj­tás, _ A hároméves terv végrehaj­tásának azonban már most sok az akadálya. — Az egész termelőszövet­kezetet át kell szerveznünk — mondja Nándori Ferenc fő­állattenyésztő. — Növelni akarjuk a hozamokat, de na­ponta öt kilométert sétáltatjuk a teheneket A legelőink szét­szórtak. Ahol érdemes lenne istállót építeni, nem lehet a Vízművek miatt A központi majorunk helyére népparkot terveztek, de azt senki sem tudja megmondani, hol épít­hetjük ki az új majort. Na­gyon nehéz terjeszkedni az Acélgyár és a tarjáni strand miatt Nehéz dönteni. Ezeket a gondokat egyedül a termelő­szövetkezet nem is tudja meg­oldani. Ezekben és hasonlók megoldásában jut majd nagy szerep a leendő szövetségek­nek. Jók az elképzeléseik a So­moskőújfalui termelőszövet­kezeti vezetőknek. Ezeken a hegyoldalakon még a birkának is nehéz megkapaszkodni, nem kényes kultúrnövényeket ter­melni. Valaki megjegyzi, hogy ha érvényt szereznének a 2002- es kormányrendeletnek, be­szüntethetnék a termelést Pe­dig itt jobban is szeretnének élni az emberek, ugyanakkor szükség van a Somoskőújfalui birkára és hízott marhára is. — Itt jobban élni csak sok­kal gondosabb munkával le­het — mondja Fenyvesi Imre. Az is a bajunk, hogy több költséget fordítunk a terme­lésre mint kellene. Pedig le­hetne csökkenteni. Ez munka- fegyelem kérdése, szervezési, vezetési feladat. S arra is kell gondolni, hogy mindinkább a magunk ereiéből kell gazdál­kodnunk. A gazdasági vezetők szótla- nok. De a főkönyvelő közbe­szól. — Véleményem szerint az árkiegészítéses dotáció elvei­ben nem, esetleg mértékében lehet változás — mondja. — Ilyen viszonyok mellett nem lehet nélkülözni bizonyos álla­mi segítségnyújtást. Az vi­szont igaz. hpgy gazdaságo­sabban kell termelnünk. A somoskőújfaluiaknak ba­juk van az árkiegészítéses do­tációval is, mivel sérelmezik a besorolásukat Az egyes kate­gória helyett a kettesbe sorol­ták a gazdaságot, ami csak­nem négyszázezer forinttal csökkenti a támogatást Sok még a bizonytalanság a jövőt illetően. Érthető, hogy a vezetők tartózkodnak a véle­ménynyilvánítástól, jónóhány esetben pedig nem is tudják hogyan lesz. Egyetlen dolog­ban azonban egyöntetű, biz­tos véleményt mondtak. Min­den vezető helyesli a pártbi­zottság kezdeményezését. Azt mondják, sokat jelentett a vélemények egyeztetése. S ha sok részletkérdésben még nem is látnak elég világosan, nem ismerik az elképzeléseket, el­vileg tisztázták, értik a me­chanizmus jelentőségét, szere­pét. S ez önmagában is na­gyon sokat számít. Pádár András Ha valaki a céhrendszer­ben megszerezte a segédle­velet, biztos lehetett abban, hogy a „diploma” élete vé­géig kiszolgálja. Ma az inas­évek alatt összegyűjtött is­meretek legfeljebb egy évti­zedre elegendő „muníciót” adnak, sőt — az észak-euró­pai országokban végzett fel­mérések szerint — némelyik szakmában csak három esz­tendőre. Mi az oka. hogy ilyen gyor­san elavul a szakmunkás bi­zonyítvány? Az automatizálás követelménye Az ok főleg a vasiparban hallat magáról, állandóan változnak az alkatrészek, a szerszámok és berendezések, s ehhez zárkózik fel a szer­számokat gyártó ipar is. A vasiparban egyébként is hi­hetetlen tempóban fejlődik a munkamegosztás, ez pedig az ipartörténet süllyesztőibe zúdítja a régi foglalkozási ágak egy részét. A felgyor­sult technika újabb és újabb feladatokat, munkaköröket, teendőket jelent: embereket kell kiképezni ezek ellátásá­ra. Az automatikák, félauto- matikák feleslegessé teszik a szakmunkások egész sorát. Helyettük az eddigieknél kép­zettebb beállító karbantartó személyzetet igényelnek, s ugyanakkor megelégszenek a réginél lényegesen képzetle­nebb kezelőgárdával. A gé­pesítés, az automatizáció és a társadalmi változások is folytonosan módosítják azo­kat a követelményeket, ame­lyeket a szakmunkásokkal szemben támasztunk. Magyarországon jelenleg 300 szakmát tartanak nyil­ván, s az évek során alig ritkultak a szakmai jegyzék tételei. A céhrendszer emlé­két őrzi a fémiparból a re­szel őgyártó, a rézműves, a bronzműves: ezekre a szak­mákra manapság már alig akad jelentkező. A szakmai utánpótlást mégis államilag fenntartott intézetekben és képzési keretek között bizto­sítják. Ma már az sem in­dokolható népgazdasági ér­dekeikkel, hogy akad olyan gyár is az országban, ahol még a 13 akkumulátorkezelőt is szakmunkássá avatták. Módosulnak a feladatok Jogos tehát a kérdés: ér­demes-e mind a háromszáz szakmában fenntartani és folytatni a szakmunkáskép­zést? — a kérdésre a köz­gazdaságtudomány fiatal ága, az oktatásgazdaságtan keresi a választ. Művelői azt kutat­ják: hogyan lehet úgy irá­nyítani az oktatási beruházá­sokat, hogy azok a jelenlegi és a várható szükségleteknek megfelelő képzést és — kor­szerű szakmunkásgárdát ered­ményezzenek? Magyarorszá­gon most kezdi a vizsgálatot az oktatásgazdaságtan a Mun­kaügyi Minisztérium és a szaktárcák irányítása mellett. Javaslatokat dolgoznak majd ki az oktatás korszerűsítésé­re, arra, milyen új szakmá­kat vegyenek fel az Országos Szakmai Jegyzékbe, illetve melyeket töröljenek onnan. Arra számítanak, hogy a je­lenlegi szakmák száma a fe­lére, másfélszázra csökken A háromszáz ipari szak­mára kiterjedő tájékozódás februárban kezdődött. Tárcák, ágazatok, főbb szakmacsopor­tok szerint munkabizottságok alakultak. Ezek — a népgaz­dasági érdekből, a kívánal­makból és a jelenlegi hely­zetből kiindulva — mérik fel, hogy az a tevékenységi sorozat, amelyet egy-egy — ma szakmunkásnak nyilvání­tott — dolgozó ellát, megma­radjon-e önálló szakmának továbbra is? Hogy úgy ma­radjon-e, mint eddig? Mert arra is lesz példa, hogy egyes szakmákhoz „hozzátesznek még” valamit, másokból el­vesznek, ha úgy találják, nem odatartozó feladatok, munkakörök. tevékenységek is csatlakoznak hozzá. A vasipar változásai Sejthetően nagy változások várhatók a vasiparban az „átrendezések” során. Hét szakbizottság vizsgálja meg a kimondottan vasiparinak mi­nősített 48 szakmát. (A hét bizottság hatáskörén már kí­vül esik a villamos- és mű­szeripar, a kohászati anyag- vizsgálat helyzetét pedig a vegyipari szakbizottság elem­zi.) A tapasztalatok feldolgozá­sát követően megtörténik majd az új szakmák kialakí­tása. Az elképzelés szerint széles körű általános képzést adnak majd a tanulóknak: s erre a szakmunkásjelöltek speciális ismereteket építhet­nek még az „inasévek” alatt, — de természetesen később is* amikor már elfoglalták he­lyüket a termelésben. Nem valószínű például, hogy ama használatos kilencféle laka­tos szakma megmarad: sok­kal indokoltabb, hogy szere­lő-lakatosokat képezzenek: ezek megállják helyüket ak­kor is, ha járműszerelősza­lag mellé állítják őket, ha karosszériát kell szerelniük, ha az építőiparban helyez­kednek el. — vagy ha a ma is ismert általános lakatos munkakörét töltik be. Az au­tomata szerszámgépbeállító szakmában — ahol jelenleg csak átképzés folyik, _ va­l ószínűleg megindul a rend­szeres oktatás: hiszen a munkamegoszlás jelenlegi fá­zisában domináns tényező az automatizálás. Az évek óta problémákat okozó forgácsolókapacitás bő­vítése is megköveteli a kép­zés reformját. Az egymáshoz sok tekintetben hasonló fél­tucatnyi forgácsoló szakma tananyagát össze lehetne von­ni: egyik forgácsolóágban jár­tas fiatal könnyen elsajátít­hatná a másik, a harmadik szakmát is. Űj tankönyvek Félreértések elkerülése vé­gett már itt szögezzük le: a most kezdődő „revízió” nem érinti a már kiadott szak­munkásbizonyítványokat. A felmérésnek csak az a célja, hogy a jövőben a népgazda­sági szükségleteknek megfe­lelő mennyiségben és színvo­nalon képezzenek ki szak­munkásokat. A szakmai át­csoportosítás csak egyik ré­sze az idén kezdődő — más­fél esztendőre tervezett —- nagy munkának. Gondok az élet küszöbén Fiatal pedagógus-jelöltek között — Örülök, hogy megkeres­nek a nógrádiak, s érdeklőd­nek az itt tanuló lányok ta­nulmányi eredményei iránt. Mindjárt megnyugtató vá­laszt is adhatok a feltett kér­désre. A kétszáz jelölt közül sajnos csak huszonöt a Nóg- rád megyei, de valamennyi igyekvő, szorgalmas. Iskolánk KISZ-szervezetének csúcstit­kára is Nógrád megyéből ke­rült ki, Sirkó Klári személyé­ben. O részt vesz az Iskola nevelő munkájában, nagy se­gítséget nyújt a pedagógusok számára. Így summázta véleményét Gyarmati Lajos, az esztergo­mi tanítóképző igazgatója lá­togatásunk során. — Vannak intézkedések, vé­lemények, amiben vitatkozunk a lányokkal. Ezek azonban olyanok, amelyeken változtat­ni lehet. Elmondják például, hogy szigorú a házirend. Ez természetes is, hiszen lányok­kal állunk szemben, nem en­gedhetjük meg a felesleges ki­maradásokat vggy mást, ami nem egyeztethető össze iskolai rendtartásunkkal — folytatja az Igazgató. Egyébként el­mondhatom még, hogy isko­lánk tanulmányi átlaga 3,46, a nógrádi lányok vagy felette vannak, vagy elérik ezt a szintet. Azért azt javaslom, beszéljen a lányokkal... Az Igazgató-helyettesi szo­bát „szálljuk” meg. Gyarmati Lajos igazgató előzékeny, nem vesz részt a beszélgetésben. öten vagyunk, s örömmel nyugtázom, hogy ismerős is van közöttük. Lazsán Melinda harmadéves, Kishartyánból került Esztergomba, Pusztai Mária Mízserfán lakik, ök a nyári szünidőben gyakori ven­dégek voltak szerkesztősé­günkben. Ismerős Sirkó Klári, a KISZ-bizottság csúcstitkára, s hallottam már István Lász- iónéról is, akit Kagylóéra vár­nak vissza. — Most csendesek a napok. Valamennyien a vizsgákra ké­szülünk — kezdi Sirkó Klá­ri. Vaji mit tenni, ha meg akarunk állni a lábunkon. De azért így is van szabadidőnk, amit célszerűen használunk fel. Részt veszünk például az iskolák úttörő és kisdobos munkájában. Ott vagyunk a város kulturális rendezvénye­in. Énekkarunk, a Szerszám- gépgyár nőnapi ünnepségén szerepelt. Hallgatóink közül többen TIT előadásokat tar­tanak, nemcsak a városban, hanem Dorogon is. De bőven ad elfoglaltságöt a KISZ is. A nógrádiak közül többen Esztergom ban részt vesznek az alapszerve­zetek vezetőségében, ahol reszortfelelősök. Nekünk nincs problémánk a tantestülettel. Ifjúsági problémáikban, szo­ciális segélyek megítélésében kikérik a KISZ véleményét. Igen, a házirend. Vélemé­nyünk szerint rugalmas. Aki kér, éjfélig is kap kimenőt De kérjen! — Egyébként az sincs meg­határozva, hogy ki, mikor ta­nul. A lényeg az, hogy felké­szüljön az órákra. Itt elsősor­ban az öntudatra építenek — vélekedik Lazsán Melinda. — Rövidesen mi is a katedrára állunk, nekünk is nevelni és nemcsak tanítani kell majd. Ezért is előlegezik a bizalmat tanáraink. Az önállóságot már itt meg kell tanulnunk. Beszélnek a lányok, a jövő pedagógusai. Hároméves a tanítóképző. Ebből két és fél­évet az iskola padjai között, félévet pedig a gyakorlati munkában töltenek el. Ök Sal­gótarján és Szécsény iskolái­ban végezték ezt a gyakorla­ti munkát. Ügy mondják, si­keres, eredményes volt, hasz­nát veszik az életben. Az életben. Még ki sem indultak, már is gondokkal küzdenek. Hallgassuk csak őket — Legnagyobb gondunk, hogy hová kerülünk. Én re­ménykedem abban, hogy Kagylóé lesz az otthonom. Ott él a férjem, oda húz a szívem. Talán teljesítik ezt a kérésemet — szól István Lászlóné. — Hogy hová akarok men­ni? — teszi fel a kérdést Pusztai Mária, s mindjárt folytatja is. — Oda. ahol fo­gadnak. Három helyre lehet jelentkezni. De hogy elfogad­ják e a jelentkezést, arra semmi biztosítékunk. Legszí­vesebbein a szülői ház köze­lébe mennék. Tessék számol­ni. Ezerkétszázzal kezdek. Ebből három-négyszáz forin­tot albérletért kifizetni sok. A kosztot már nem is szá­mítom. Akkor mi marad? Pedig az első években kelle­ne összeszedni magunkat. Bú­tor, ruha, meg még sok min­den szükséges a pályakezdés elején... — Persze van más gon­dunk is. — folytatja a be­szélgetést Sirkó Klári. — Jó lenne, ha csoporttárssal ke­rülnénk ki egy-egy faluba. Az indulásnál nagy segítsé­get nyújtana, ha lenne kivel kicserélni gondolatainkat, őszintén. Nem félünk mi az idősebb kollégáktól, de azért mégis... Tudom én, hogy ez szinte lehetetlen, de hátha. Hátha segítene a megyei mű­velődési osztály. Még vala­mit. Bennünket alsó tagoza­tos nevelőknek képeztek, az I. — IV. osztályban kellene tanítani. De mi erre a bizto­síték? Semmi. Nálunk nincs szakos képzés, azt pedig még elképzelni is rossz, hogy orosz nyelv és ének párosítást; kapunk majd az iskolákban. — Olyan reményekkel in­dulunk útnak, hogy első osz­tályt kapunk, s az ötödikbe osztanak majd be — szövi to­vább Pusztai Mária. — Oda pedig véleményem szerint már rutinos nevelő kell — szól közbe István Lászlóné. — Ne legyen fél­reértés. Nem panaszkodni akarunk mi, de örülünk, hogy gondjainkat éppen a nyilvá­nosság előtt mondhatjuk el. Talán az élet elején egy ki­csivel több segítséget kapunk majd. Ez pedig a későbbi munkánkban lesz gyümölcsö­ző, a nevelés javára. Szívesen teszünk eleget s kérésnek, tolmácsoljuk gond­jaikat. Most nagy munkában vannak, nincs is idejük, hogy a közeljövő gondjaival fog­lalkozzanak. Legfon tosabb. hogy a képesítő-vizsga sike­rüljön. Elkészültek a szak­dolgozattal. talán már a vizs­gatanításán is túl vann ak, s a kollokvium is sikerült. Szá­mukra most a vizsga a fon­tos. Persze nem féltjük őket. Az eddigi eredményeik őket igazolják. Sirkó Klári ieles volt végig. Pusztai Mária eddigi tanulmányi eredmé­nye 4,16. De a jobbak kö­zött van Lazsán Melinda 3,5 és István Lászlóné is 3.66-os átlagával. Valamennyi iobb az iskolai össz-eredmér 'öl. A többit majd az élet bi­zonyítja. Somogy vári László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom