Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-23 / 95. szám
Í967. április 25. . vasárnap NÖGB ÄD < Vasárnapi levél A szellem Igazad van, barátom, amikor azt hangoztatod, hogy nem a Belphegorok ellen kell küzdeni, mert azok ijesztő álarcaikkal már messziről és könnyen felismerhetők, hanem azokkal a szellemekkel szemben, amelyek a légkör láthatatlan élősdiei, afféle bacilus nagyságú paraziták. Erre a szellemre szokás azt mondani, hogy korszellem, napjaink szellemvilága, Erre a gondolattársításra az adott alkalmat, hogy valakitől a napokban hallanom kellett az „amerikai szellem ’ meghatározást, amelynek a vietnami háború csak egyik megnyilvánulási formája. Az amerikai szellemet felidéző ismerősöm szerint nagyon rántja a béketörekvések sikerét az, hogy ez az érzés- és gondolatvilág nagyon eluralkodott az Egyesült Államok egész területén. Példaként a magyarul is megjelentetett, realista, amerikai beat-regényeket hozta fel, amelyekben egy talaját vesztett, túlcivilizált, defetizmus- ba hajló ifjúság bolyong Kelet és Nyugat tengerhatárai között, céltalanul és erkölcsi gátlások nélkül. Az amerikai szellem valóban ismert, főleg a jobbtollú aniy írók jóvoltából. Külön is kiemelném ebben a leleplező hadjáratból a drámaírók kiemelkedő szerepét, hiszen az ő műveik jutnak el leghamarabb hozzánk és a televízió jóvoltából ezek érik el a legnagyobb tönieghatást is. Éppen a héten ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a fővárosi Irodalmi Színpad, s ebből az alkalomból a tévé műsorösszeállí- tást adott a színpad évtizedes repertoárjából. A műsoron szerepelt egy amerikai szerző müve is. Látszólag szürke cselekmény játszódik le a „fehér” kórházban, ahova négerek csak beteghordozónak, vagy ápolónak léphetnek be, de ebben a kórházban él egy orvos, aki segítökészséget mutat egy autószerencsétlenség néger áldozatával szemben is. Sajnos nem segíthet, mert a színen meg sem jelenő Bessy Smith, a szerencsétlenség áldozata lett. (Bessy Smith története nyilván jólismert a napilapokból. Híres néger énekesnő, aki valóban így halt meg: a négerüldözés mártírja lett, mert a fehér kórházak egész sora megtagadta az elsősegélynyújtást!) Már ez önmagában mutat valamit az amerikai szellemből, a faji gyűlölet és a közömbösség ül itt diadalt. Megrázóbb azonban még ennél is, ami a látszólagos hétköznapi órákban történik. A nélkülöző orvos, aki mellesleg értelmes, haladó gondolkozású férfi, szerelmes a kórházi főápolónőbe, egy nagyzoló, pénzsó- vár, bukott farmer leányába. S e szerelem tiszta szépségei úgy vesznek el az orvos nincstelev.sége, az apa anyagiassága és a leány rapszódikus, züllésbe menekülő. de mégis reálisan is gondolkodó lénye mögül elő- bűzlő mocsárban, hogy fizikailag érzékelhető örömet érzünk, hogy nem vagyunk amerikaiak és nem hatja át ez az embertelen szellemiség életünket. Gyűlölet és önmarcangolás, ez áradt a kórház kisembereinek magatartásából, s meg-megújüló vágy valami jobb és tisztább szellem iránt. De vajon csak a színdarabok irodalmilag sűrített mondanivalója küld nekünk üzenetet? Bizony nem. Napjaink eseményei, amelyekről a hírszolgálati irodák szinte perceken belül tájékoztatnak világszerte, hírt hoznak az amerikai szellemiség egyéb megnyilvánulásairól is. Erre talán esztendők óta a legjellemzőbb a Kennedy gyilkosságot körülölelő titokzatosság. Még jellemzőbb a szemtanúk sorozatos és megfejthetetlen halála. Jelenleg Jim Garrison, a New Orleansi kerületi főügyész tartja napirenden a kérdést, és meglepőbbnél meglepőbb nyilatkozatokat tesz. A napokban a BBC-televíziónak adott nyilatkozatot és többi között a következőket mondotta: „Igenis kétségbe vonom a Warren-bizottság jelentését, a bizottság hagyta magát félre vezetni bizonyos állami szervektől, amelyeknek nem volt érdeke az igazság nyilvánosságra kerülése. Bizonyos állami szervek, s tudom, hogy ez úgy hangzik, mintha az állambiztonsági szervekre céloznék, mindamellett hangsúlyozom, hogy ezt én így nem mondom ki, s nem is fűzök kommentárt ilyen spekulációkhoz. Tény azonban, hogy bizonyos állami szervek páncélszekrényeit meg kellene nyitni, mert az Egyesült Államok népének, sőt azt mondanám, az egész világnak joga van megtudni az igazságot ” S ez a nyilatkozat élességével felidézi az egyik amerikai lapban nem is olyan régen napvilágot látott minta élcet. A lap a viccet abból az alkalomból adta közre, hogy előzőleg cikket irt arról, hogy Truman óta menynyivel merészebbé váltak az állami vezetőkről szóló viccek, viccelődések. S íme a vicc: KÉRDÉS: Miért van az, hogy Johnson újabban texasi farmján nem vadászik kismókusokra? VÁLASZ: Mert még nem kapta vissza a puskáját Oswaldtól. S ezzel eljutottam ahhoz a fordulóponthoz, amelyhez szándékomban állott. Mindezek a merész és szinte vakmerőnek tetsző megnyilvánulások és publikálások arról tanúskodnak, hogy az amerikai szellem (vagy amit mi amerikai szellemnek nevezünk!) nem is egészen egyoldalú. Jócskán akadnak, akik becsületesen óhajtanak élni és felemelik szavukat a társadalmi igazságtalanságok, a gengszterizmus, a fajüldözés, tehát az úgynevezett „amerikai szellem” ellen. S hogy ez nem egyedülálló jelenség, arra jó példa a héten a különböző amerikai nagyvárosokban lezajlott, százezres tömegtüntetések sora, amelyeken a Nóbel-díjas Luther King és a többi népszónokok a békéért, a tartalmasabb és jobb éleiért, a vietnami agresszió beszüntetéséért, a képmutatás ellen szálltak síkra. S a háború eszkalációját mind töményebb ellenállással és tiltakozással fogadja a dolgos, becsületes amerikaiak béke-eszkalációja. Ez pedig a „szellem” változásához is elvezethet. Lakos György A politikai nevelés szükségessége 1 ( ci A materialista filozófiának arra az alapvető megállapítására, ahogy a társadalom léte liatározza meg a társadalom ludatát, épül egesz gazdasági, politikai, kulturális tevékenységünk. A mi megyénkben nem szükséges a statisztikai felmérések számadatait segítségül hívni, csák nyitott szemmel kell járni ahhoz, hogy az emberek életében bekövetkezett változást, fejlődést érzékelhessük. Ismeret- terjesztő, nevelő munkát végezve azonban nap-mint nap tapasztaljuk, hogy az emberi tudat alakulása egyes területeken elmarad a társadalmi létben végbement alapvető változás mögött. A lét és ludat dialektikus kölcsönhatásából következik, hogy nem lehet közömbös fejlődésünkre, továbbhaladásunkra nézve az emberi tudatnak még e viszonylagos lemaradása sein. A történelemből és a mindennapi életből vett példák egész sorával lehet bizonyítani, mily jelentős anyagi erővé válik az eszme, ha a tömegekbe behatol. A politikai nevelő munka jelentőségét, társadalmi fontosságát ezzel is bizonyítani tudjuk. A tudatformálás, politikai nevelés nem új jelenség. A történelem során az osztály- társadalmak uralkodó osztályai az osztályuralmukat és ennek célkitűzéseit biztosító nagyon is céltudatos nevelő tevékenységet folytattak. A szocialista társadalom nemcsak a társadalmi formát tekintve jelent egészen újat, hanem ennek megfelelően a politikai nevelő munkát meghatározó alaptényezők tekintetében is. A mi társadalmunkban jelentkező új vonások közül a legfontosabb az, hogy nem egy szűk, uralkodó, edit —, hanem az osztálynélküli társadalom célkitűzéseinek megfelelően a legszélesebb tömegek, az egész társadalom politikai öntudatának formálásáról van szó. A nevelő munka mélységét tekintve is alapvetően változik. Ahhoz, hogy a kizsákmányolásmentes társadalomban éljünk, új erkölcsi, a termelő eszközökhöz, a munkához, embertársaihoz, új viszonyú szocialista közösségi ember szükséges. Nevelő munkánknak arra kell törekedni, hogy az eszményi célt egyre inkább megközelítsük. A társadalom tudatformálásának keretei tehát szélességet, mélységet tekintve messzemenően kitágultak. Egy fejlődő, épülő, a régivel belső és külső frontokon harcban álló, és e harc közben születő társadalomról van szó. Nincsenek merev sémák, kikristályosodott formák, az építés közben kell a legbiztosabb és leghelyesebb utat is keresni. A dialektikus mozgás törvényszerűségeit tehát menet közben kell. felismerni, és ezeket tudatosan kell érvényesíteni a nevelő tevékenység során. Szocialista társadalmunk a XX. században épül. Századunk embere legyőzte a földön az időt és teret. A világ összeszűkül, ugyanakkor az ember látóköre kitágul. Távoli népek, földrészek, a technika segítségével elérhető, érzékelhető közelségbe keültek. A hírközlő eszközök és a televízió segítségével messzi földrészek szemlélőjévé, s nagyon sok személyes élmény részesévé lesz a mai ember. Mindez azonban megfelelő ismeretek nélkül kaotikus zűrzavart teremthet a fejben. A világ reális szemléletéhez, az abban való eligazodáshoz — egyre konkretebb ismeretekre van szükség. Poliltikaüag e változás azt jelenti, hogy a termelés egyetemessé vált, a világ problémái nem elszigetelten jelentkeznek. A szűk lokálpatriotizmus ideje lejárt. A világesemények változásai közvetlenül kihatnak életünkre, belső fejlődésnkre, bárhol is történnek azok. Politikai nevelő munkánk során tehát nemcsak arra kell törekednünk, hogy a bonyolult világban biztosan el tudjunk igazodni, hanem azt is, hogy jelenségeire, változásaira gyorsan kell reagálni. A politikai nevelő tevékenység célja nemcsak a nevelés, helyesebben a közvélemény formálása, hanem tájékoztatás, meggyőzés és meggyőződés kialakítása. Az egyén számára fegyvert, eszközt kell adni ahhoz, hogy a közügyekben teljes értékű emberként tudjon részt venni. A társadalom sokrétű, új problémája, (demokratikus szabadságjogokkal való élés, új gazdasági mechanizmus) a mindennapi életben való aktív részvétel, korszerű ismereteket követel. Ennek jelentőségét nem szükséges hangsúlyozni az egész társadalom fejlődése, de az egyén egyéni boldogulása szempontjából sem. A korszerű ismeretek megszerzése, sokoldalú megközelítése konkrét ismereti anyag elsajátítását követeli meg, az ismeretek közvetítőitől pedig nagyfokú felkészültséget, szívós, türelmes pedagógiai munkát igényel. A korszerű, Ismeretszerzés korszerű módszerekkel történik. A sematikus, nem meggyőző, nem szemléletes módszerek ideje lejárt. A népművelőnek válogatni kell tudni az új szemléletes módszerek sokaságában és bátran kell az újat alkalmazni. Természetesen ez nem vezethet mindenáron való újításhoz. A forma nem öncél, azt a tartalom, — a módszert az elérendő cél határozza meg. A régi lipusú előadásnak továbbra is megvan a létjogosultsága. Az előadásos ismeretterjesztés azonban nem az egyetlen és az esetek egy részében talán nem is a legcélravezetőbb út. A módszerrel kapcsolatban nagyon megszívlelendő Vol- taire-nek az a mondása: „mindent lehet, csak unalmasan nem”. A módszerhez tartozik még hogy mindezt a legegyszerűbb magyar nyelven, mindenki számára érthetően kell előadni. Távol kell, hogy álljon a politikai nevelő munkától a tudományoskodás és az üres elméletieskedés, az érthetetlen, nyakatekert stílus. A marxizmus-len inizmus klasz- szikusai arra tanítanak bennünket. hogy az igazi tudomány nyelve a legegyszerűbb. A meggyőződés kialakításában, tudatformálásban nagyon jelentős szerepe van az értelmi nevelés mellett az érzelmi nevelésnek. Jelentőségét egy-két negativ példával is érzékeltetni lehet. A múlt számos káros szellemi örökségének (nacionalizmus, sovinizmus, vallásos világnézet) továbbélése a megváltozott szocialista körülmények között elsősorban érzelmi alapon érthető meg. Ez nemcsak nekünk okoz gondot, hanem mindazoknak, akik a történelem folyamán előre akartak lépni. A XVIII. század francia felvilágosodásának nagy írója Holbach a „Leleplezett kereszténységben” kifejti, hogy éppen érzelmi tényezők miatt a vallásos nézetek, ha egyszer elfogadták őket, hosszú századokon keresztül fennmaradnak. — Valóban így van. Generációk követték egymást anélkül, hogy e nézeteket valaki is átgondolta és az ész kritikája elé állította volna. Egyik emberöltőtől a másik örökli ezeket a soha meg nem vizsgált eszméket. De ugyanezt elmondhatjuk a magyar nacionalizmusról — a nemzetiségi és területi problémaKiól is. Megdöbben o tapasztalatokat szerezne az ember, ha azt kutatja, hogy milyen kevés reális ismeret húzódik meg nagyon sok őszintén igaznak érzett — de csak a volt uralkodó osztály nézeteit tükröző — érzelem mögött, (pl. a történelmi Magyarország nemzetiségi visz.o- íyai). Tudott, és az egyes ember életében lejátszódó szükséges folyamat, hogy a múlt megszépül. Az emberek bizonyos Korban eljutnak „a mesétő” korszakba. A múltból a nehézségek fölötti győzelem öröme, a fiatalság ereje és a szép jobban megmaradnak. Az idősebbek tolmácsolásában nem mindig reálisan jut tovább a múlt a fiatalokhoz, így míszíifikálódnak az imperialista háborúk és válnak hősökké a háborúk áldozatai. E néhány gondolatból is látható, hogy az érzelmi nevelésnek helye van a politikai nevelő munkában. A káros érzelmi hatások ellen akkor küzdünk a legsikeresebben, ha a történelmet valóságközeibe hozzuk. Sajnos, a történelem tanítása és ismeretterjesztő munkánk során nem a maga teljességében aknázzuk ki azokat a nevelő erőket, melyek a történelemben rejlenek. Nem lehet elégséges a* ifjúság nevelése során a történelemben működő erők logikai ismertetése. A tények igazságával gazdagabbá, élőbbé kell tenni és így érzelmi hatások kialakítására kell általuk törekedni. Népünk haladó történelmi hagyományai, munkásosztályunk, parasztságunk küzdelmei csak [gy válnak az élet tanulságaivá. A nép életét, küzdelmét ábrázoló képzőművészeti, szép- irodalmi alkotások, film, tv, színházi darabok egy-egy veterán visszaemlékezése, néha mai-adandóbb és pozitívabb hatást tud gyakorolni a leg- logikusabb okfejtésnél. A társadalmi életünkben bekövetkezett alapvető változások jelentik a legnagyobb tudatformáló erőt. Szükséges azonban a közelmúltat itt is valóságközeibe hozni. Nem a szocialista társadalom magasabbrendűségének igazolása teszi elsősorban szükségessé fejlődésünk reális bemutatását: a múltba visszanézni, a megtett utat látni, erőt és biztonságot ad a jelen építőmunkájához és bizalmat, hitet kölcsönöz a jövőre. Szabó Béla Tájékoztató az Állami Balett Intézet jelvételi vizsgáiról Az Állami Balett Intézet tájékoztatót adott ki felvéteni rendjéről. A felvételi vizsgálatot, amely előképzettséghez nincs kötve, s célja a képességvizsgálat, május 1—15. között hirdeti meg az intézet. A felvételire jelentkezhetnek a budapestieken kívül azok a vidéki gyermekek is, akik az általános iskola negyedik osztályát elvégezték és tizedik életévüket betöltötték. A lányok korhatára nem haladhatja meg a 12., a fiúké a 14. életévet. A felvétéül vizsga négy szakaszból áll. Amennyiben érdeklődés nyilvánul meg a felvételi vizsgák részletes rendje és követelménye iránt, a Nőgrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya ad tájékoztatást. A mosolygó Tömörkény ötven esztendeje, 1917. április 24-én Szegeden hunyt el Tömörkény István, a magyar paraszt, a szegényember életének tudós ismerője, és megörökítője. Most az élő Tömörkényt idézzük derűs történetek tükrében, s nyújtjuk át az évforduló alkalmából. Hogyan nem szabad írni? Tömörkény István vezette a Szegedi Napló törvény- széki rovatát. Esztendőkön keresztül ő lóvonatozott ki a Mars térre, ahol a törvényszék, meg a börtön állt. Egyszer más beosztást kapott a lapnál, s a törvényszéki rovatot át kellett adnia egy tizennyolc éves újdonásznak. Molnár Jenőnek. Megbeszélték, hogy reggel pontosan fél kilenckor találkoznak egy kiskocsmában. Tömörkény meg is jelent. Féllitert rendelt szódával, két pohárral. Molnár Jenő nem tudott inni. Szégyelld magad, öcsém — mondta méltatlankodva Tömörkény —, és Molnár Jenő csakugyan elszégyellte magát és ivott. Alig negyedórával az otthon bekebelezett nagy csésze tejeskávé után. Tömörkény nyelve megoldódott: — Olvasod a Szegedi Híradó (a konkurrens-lap) eredeti regényét? — kérdezte ifjú kollégájától. Az megrázta hatalmas sörényét: — Nem olvasom. Minek olvasnám? — Azért, mert nagyon rossz. Jegyezd meg, öcsém, hogy az ilyesmit el kell olvasni. Mert csak rossz írásból tanulhatja meg az ember, hogyan nem szabad írni. Ha poros az akta Koccintottak. Molnár Jenő engedélyt kért, hogy ne kelljen innia. Tömörkény dör- tnögve jegyezte meg: — Nem is lesz belőled közigazgatási riporter, mert azt a fene sok poros aktát sehogy se győzi az ember, ha nem locsolja folyton a torkát. Gyors szippantásokkal fogyasztotta a sodort cigarettákat. Egyszer csak azt mondja Tömörkény: — Te, fiú. sose írj hercegekről, meg grófokról. Nézd csak, itt Szegeden egyesek azt írják, hogy a herceg így süppedt bele a bársony fotelbe, a grófnő meg úgy dőlt bele a dugába... Hát nem butaság ez? Az ember csak azokról írjon, akiket ismer, akiket a mindennapi életben közelről megfigyelhet. Ezért maradok én a tanyai parasztok, meg egyéb urak mellett Szerelem Tömörkény István. aki igen szerette a bort. beleszeretett Kiss Palest uram gyönyörű leányába. Kiss Pal- csi Szeged egyik leghíresebb kocsmárosa volt. Tömörkény fel is öltözött ünneplőbe, bekopogtatott a koesmároshoz, megvallotta, hogy szereti leányát és ünnepélyesen megkéri a kezét. Kiss Pa lesi uram nagyon elérzékenyedett, megölelte leendő vejét: — Édes fiam, ez az én életem legboldogabb napja! Csak azt tudnám, mivel mutassam meg? Mit adjak, Pista fiam, hogy megmutassam? Nyilván a hozományra célzott és Tömörkény egy kicsit elmélázott. " Tudja mit. édesapám, —■ szólalt meg végre félénken — Adjon egy liter bort! Aztán kisvártatva és nekibátorodva utána tette: — Vagy — kettőt! — ét.—
