Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

1907. április 23. vasárnap NOCRAü 5 Ö biosüveg gyári látogatások ÉRDEMES­Á kazári elnök Amikor a faluban mái- egy­re többen és egyre többször visszatartani senkit... Ha a szövetkezet tisztességesen fi­zet, az már jó húzóerő... Mi meg tavaly is, azelőtt is negy­Megindulok a főkapu felé. Útba esik az egyes fazekas üzem, egy percre megállók még a bejárainál. Bent szinte forr a levegő. Az itteni mun­ka szédítő tempójától és szó- szerint is, a kemence nyílá­sokból kiáradó forróságtól. Ami — különösen mihelyt az időjárás melegre fordul — elég nehezen elviselhető ... Érzem, hogy megáll mögöt­tem valaki, aztán egy kéz könnyedén a váltamra eresz­kedik. Fölnézek, Holczer Ká­roly áll mellettem, a munka­ügyi osztályvezető. — Kezdek hinni a telepáti­ában — mondom az üdvözlés után. — Ebben a pillanatban gondoltam arra. hogy magát is meg kéne kérdezni, mi ér­iül a műnkéről a véleménye? — Ettől már sokan megri­adtak — int a fejével a mű­hely nyüzsgése felé az osztály- vezető. — Meleg van, a leve­gőhöz is szokni kell. .. — Én nem erj-e gondoltam. — Értem, de valószínűleg nem szólamokra kíváncsi. „Az üveg művészei” és így to­vább... Kemény munka fo­lyik itt. Persze, még az itteni állapotok sem hasonlíthatók a korábbi évek munkakörülmé­nyeihez. De aki „kívülről” ke­rül ide, mégis látja, hogy más ez azért, mint akár a ... De hagyjuk az összehasonlításokat. Minden munkahelynek meg­van a maga sajátossága, ne­hézsége. Ami viszont a kerese­teket illeti, állítom, soha ilyen magasak a havi fizetési átla­gok nem voltak nálunk, mint mostanában. — Mégsincs elég jeléntké­*ő-..? — Azt nem mondanám, hogy nincs, de azért nem olyan egyszerű kérdés ez. Felértünk az irodaház «ne­jeiére, ahol a munkaügyi osz­tály helyiségei vannak. Az osztályvezető asztalán irathal­maz, munkatársai be-belép- Bek, aláíratni valamit — Mit ért azon, hogy nem olyan egyszerű? — kérdezem. — Például: azt hogy egyes bányáknál fokozatos leépítés van. Mi is felvettünk már negyvenöt volt bányászt. Jön az egyik, háromezer-kétszáz fo­rintos átlagkeresete volt Ma­nulót egyenesen a finomcsi- szoldába irányítjuk. A hadse­regtől kértük azoknak a se­gédeknek a leszerel teiését, akik két éve vonultak be: máris visszaérkezett közülük öt szakmunkás. További tíz érkezését várjuk. Az idén ősszel negyvennégy ipari ta­nulót szeretnénk felvenni, s az oktatásuk kedvéért bővít­jük a tanműhelyt Szeretnénk, ha a tanulók fejé lány lenne. Hiszen az üvegcsiszoló mun­ka nemcsak szép, de tiszta, ül­ve dolgoznak, jól lehet keres­ni. Ajkán például az üvegcsi­szolók zöme nő és kölcsönösen meg vannak elégedve: veze­tők is. munkások is ... — És az üvegfúvók? — Itt több a probléma. An­nak ellenére, hogy már évek­kel ezelőtt szakmánál, fogad­ták el, MTH-rendszerű szak­oktatás nem volt. Az egyik oka ennek, hogy nincs tan­kemence, tanműhely. Aztán a legutóbbi időkig üvegfúvásra csak tizennyolc éves kortól al­kalmazhattunk munkásokat. — Mint hallom, változás van e tekintetben. — Igen. Az országos válla­lat, illetékes hatóságok hozzá­járulásával, kétéves időtar­tamra engedélyezte üvegfúvóit alkalmazását tizenhat éves kortól. Az idén megkezdődik egy tanműhely építése is, tar.- kemencével, oktató termek­kel, szociális létesítményekkel, mintegy tízenegymilliös költ­ségből. Jövő őszié már het­ven üvegfúvó ipari tanulót ve­szünk fel. — És addig? — Sokat várok a betanítá- sos rendszertől. Ezt igazgatói döntés értelmében idén júni­usban meg kell indítani úgy, hogy az átképzősök négy na­pot dolgoznak, két napon pedig elméleti oktatást kapnak. ~ A tanfolyam résztvevőit honnan, kikből verbűváljék? — Reméljük, hogy a bá­nyáktól is jönnek hozzánk újabb jelentkezők. Más üze­mektől is várunk munkáso­kat Hiszen, szinte naponta jönnek, érdeklődnek. Igyek­szünk bizonyos segédmunka­E O ■ ■ ■ kon nőket al&dmazni, hogy az így felszabaduló férfiak üveg­fúvónak állhassanak. Az auto­mata gépeink májustól leáll­nak. Az ott dplgozó gépészek és segédgépészek közül már tizenheten jelentkeztek üveg­fúvónak. Félévig ezernyolc­száz forint fizetést biztosítunk nekik. — Minden kezdő ennyit kap? — Általában ezerhárom­száz—ezerötszáz forintot. Ne felejtse el, hogy az automa­ta gépeinken kétezer-nyolc- száz—háromezer forintot ke- iestek. Egyébként kijelentem, magának, hogy a gondunk ne­heze megoldódna, ha a be- hordást végre gépesítenénk. Majd minden évben volt már arról szó, hogy szállítószalag­gal kötik össze a hűtőszalagot az üvegfúvók munkahelyével. A megvalósítás késik. Pedig altkor rengeteg olyan munka­erő szabadulna fel, olyan fiatal f'úk, lányok, akik ismerik az üveget, megszokták már az ipari termelés fegyelmét, szer­vezettségét, a műhelyek életrit­musát ... — De most veszem észre, hogy még mindig nem vála­szolt az első kérdésemre. — Hogy érdemes-e üveges­nek jönni? Mit mondjak ma­gának? Vannak az üvegfúvó szakmának szerelmesei. Nyug­díjasok, akik bejönnek dolgoz­ni, oktatni, a fiatalokat. Szép nyugdíjat kapnák, valaminek tehát kell lepni, ami vissza­húzza őket ide. nem gondol­ja? Aztán igen sokan keres­nek háromezer forinton felül, sőt, van, aki négyezer—négy­ezer-kétszázat. A kezdők? Higgye el. ez is akarat, szor­galom kérdése elsősorban. Van olyan kezdőnk, aki a második hónapban kétezer forinton fe­lül keresett Persze. Itt ma­radt munkaidő után, bejött va­sárnap. Gyakorolni, tanulni. —• Szóval? — Szerintem érdemes. De tudja mit? Beszéljen velük is. ök az illetékesek. Csizmadia Géza hozták szóba, hogy Szabó Bera István lesz az elnök, vagy sen­ki, otthon elébe állt a felesé­ge. szegjük a kenyeret! Tréfával próbálta hűteni az asszonyt — Ketté szegjük azt így is, mindennap. Az azonban, mintha meg sem hallotta volna embere szavait, tovább heveskedett: — Akkor én nem maradok tovább veled! Szabó B. Istvánt még az ala­kuló ülésen elnöknek válasz­tották Kazáron. — Mi van az asszonnyal? Kedélyes kérdésre, derűs a válasz is. — Mi lenne? Maradt Hogy­ne maradt volna... Nyolcadik éve vezeti a szö­vetkezetét a tagok, a falu tet­szésére. — Jó dolog úgy vezetni hogy az ember maga mögött tudja a tagokat — Azt mondja «re Szabó B. István: — Jónak, jó. Csak azt ne mondja, hogy könnyű Is... Annyira nem, hogy szabadul­ni akartam. Kétszer is fel­mond tam már. De mindig visz. szajöttem... Ülünk az irodában és az el­nök beszél: — Sok gondunk, bajunk volt akkoriban ... Igaz tartogat eb­ből eleget ez a mostani év is. Csakhogy akkor egészen más miatt főtt a fejünk, mint mos­tanában. Letelik az első há­rom esztendő és vagy har­minc asszony azzal állít be hozzám, kitelt a három év, amit a belépés idején vállal­tak ... nek a kívülállók, a nyugdíja­sok. Tavaly is csináltak több­ezer munkaegységet... ven forint körül fizettünk. A munkaegységhez számoljuk a prémiumot Is... Aztán úgy biztosan áll a lábán a szövet­kezet. — Bár, ha mindent számí­tásba veszünk, még magasabb is a munkaegység értéke... — Miféle számításról van szó? — Hallotta már hírét a mátraverebélyi szövetkezet­nek? Gondosan terveznek, jól gazdálkodnak... Ötven—hat­van forintot fizetnek a tagok­nak minden évben.., — Mások ott az adottságok. Jobbak a földek, a körülmény is, mint itt... De Szabó B. István nem hagyja annyiban a dolgot. To­vább vitatkozik. — Tudom én azt, de még mennyire, hogy tudom... El­mentem én már Mátravere- bélybe is. Ott mindent munka­egységre végeznek a tagok. Azt mondták: nem keli a prémium, mert a munkaegység lesz az­zal kevesebb ... Meg is né­zik alaposan, miért írnak mun­kaegységet. Csak egy példa. Egy hold szántó megművelé­se 40 munkaegységbe került Mátraverebélyben. Nálunk 42- be... Pedig olyan munkaigé­nyes növényekkel, mint a ker­tészeti termékek, nem is fog­lalkozunk és mégis... Ha ml is olyan tekintélyt biztosíta­nánk a munkaegységnek, mint Verebélyben, 56 forintot érne a munkaegység. — Elismert, jó elnökké vál­na egyszeriben,.. Nevet még a főkönyvelő is, aM valami statisztika után kutat a szobában. tagok azt tartják, az a jó el­keli, hogy a munkában ne le­gyen fennakadás. Ilyen körül­mények között meg különösen áll ez. Szavait egy egészen egy­szerű számítás bizonyítja. A Zöldmezőnek van 2400 hold' földje. Szántó, rét- legelő, gyümölcsös és erdő. Ä föld­höz többé-kevésbé elegendő gép is kerül. Hanem a kézi­erő az kevés. A tagok szá­ma: 188. Közülük 70 nyug­díjas, öreg, rokkant ember — Így aztán mit tehetünk — tárja szét karját az el­nök. — Igyekszünk kedvükbe járni a tagoknak, hogy szí­vesen dolgozzanak. Persze csak annyiban, amennyit a* alapszabály enged... Meg az­tán az elnök nem lehet min­dig és mindenkinek jó. Azt tartom, inkább évközben szo­rítsuk kicsit a gyeplőt, hogy az osztáskor elégedettek le­gyenek a tagok... Nemrégiben történt a kö­vetkező eset. Pénzt fizettek az irodán, prémiumot. A fiatalember — a gazdálkodást gyakorolja a szövetkezetben — már zsebregyűrte volna a pénzt, amikor az elnök köz­beszólt: — Már pedig a pénz itt marad! Meglepődött a fiatalember. Több száz forintról volt szó* vitatkozni kezdtek. — Rendben van — mond­ta Szabó B. István — majd együtt kimegyünk és megnéz­zük a vetést. Ha akkor it úgy találod, hogy jól dolgoz­tál, akkor viheted. A rosszul végzett munká­ért, nem jár jutalom. — A háztáji földek dolgá­ban meg a rádióhoz írtak. Azt mondták, igazságtalanság történt. Még vizsgálat is volt a dologból. Mégis nekünk lett igazunk. Most már a ta­gok is megnyugodtak. így mindenki' annyi háztáji föl­det kap, amennyiért meg­dolgozik. ., Így mondja Szabó B. Ist­ván. Csak akkor haladhat a szövetkezet egyről a kettőre, ha a tagok annyit várnak, kémek a közösből, amennyi­ért megdolgoztak. Vineze Istvánná — Sikerült visszatartani a tagokat... Az elnök nevet: — Nem igen kellett nekünk nők, aki sokat fizet Am a ma­guk módján igazuk is van. Azért dolgoznák, hogy megta­lálják számításukat a szövet­kezetben. Csak hát a jó fize­tésért egész évben dolgozná — Jól gondold meg, mit te­szel! Én csal? annyit mondok, tervezzük, ennyit az idén is ha elvállalod, bizony ketté megkereshetnek. Ez bizony már annyit jelent.- — Elmentek? — Itt maradt valamennyi... Most aztán azt keressük, ho- — Az már igaz — mondja gyón adhatnánk» munkát min-. Szabó B. István. — Legalább den jelentkezőnek. Mert jön- is a zárszámadáskor. Mert a ga ezzel a keresettel, kérdem, idejön az Öblösüveggyárba? Igen, feleli, ide. Nekem azt mondták, annyit amennyit a bányában kerestem, itt is megkereshetek. De itt mon­dom neki, meleg van. No és. válaszol, a bánya sem az a kimondott sétatér. És meg le­het tanulni az üvegfúvást Is. nem? Én meg akarom tanul­ni. — No, és nincs igaza? — Lényegében igaza van. De látja, amikor az időjárás pár napja melegre fordult már néhánvan jöttek hozzám, a volt bányászok közül, s va­karták. a fejüket hogy bizony meleg van ilt— — Talán ezt is meg lehet szokni. Ahogyan a magas fi­zetést. Vagy például a föld mélyének a veszélyeit... — Mégsem biztos, hogy mind megmarad. Már csak azért is, mert az üvegfúvó szakma elég nehéz, kényes. Van, aki jóformán itt nőtt fel, itt nevelkedett mégsem érte el az átlagos nivót. — Ez persze minden szak­mában előfordul. De tulajdon­képpen hány új szakmunkásra lesz szükségük? — A számok meglehetősen gyorsan változnak. Tavaly év végén még az volt a terv, hogy az átállás befejeztéig mintegy háromezer dolgozóra emelke­dik a gyár létszáma. Üjabban már hárorneaaer-őtseáanól be­szelünk. Az Idén háromszáz- nyolcvan új munkást kell fo­lyamatosan felvennünk, közü­lük kétszáztíz az üvegfúvó. — Valóban honnan, milyen forrásokból töltik fel a még hiányzó létszámot? — A munkaügyi osztály er­re vonatkozóan tervet dolgo­zott W, A finomcsiszoló lét­szám feltöltésével van a ki­sebb gond. Részben, mert itt már régen MTH-rendszerű szakoktatás van, s az idén fel­szabaduló tizennégy ipari ta­•••őrmester lr9 mennyit hn Mindent elintéz — Mindent zsebretesz — Elnök elvtárs, akar-e sok pénzt a tez-nek? — Persze, hogy akarok. — No, akkor beszélgessünk! — szusszantott nagyot a ter­metes, baj úszás, joviális be­szédű látogató, s kényelmesen elhelyezkedett az elnöki író­asztal túloldalán. Az egyezség hamar létrejött. Feltételeit a látogató, Erdei László diktálta. Az az Erdei, aki később textilmémöknek vallotta magát a rendőrségen. A szerződés kötetlen munka­időt, havi háromezret megha­ladó fixet, valamint — a terv túlteljesítése esetén — tisz­tes prémiumot biztosított ré­szére. * Jogos az olvasó kérdése, hogy mit keres a textilmérnök mezőgazdasági termelőszövet­kezetben. Jó üzletet keres, és talál . A textilmémökséggel azonban valami nem stimmel. Erdei e tiszteletre méltó ké­pesítéssel csupán addig dicse­kedhetett. amíg a büntető el­járás során kiderült, hogy még az érettséget sem tette le. nem­hogy egyetemi diplomát szer­zett volna. Igen, igen.... egy ötvenkét éves férfi memóriája már kezd fakulni. Olyannyira, hogy családja huszonhárom év­vel ezelőtti sorsfordulataira sem emlékszik pontosan. A rendőrségen könnyekkel sze­mében adta elő. hogy felesége és több gyermeke Auschwitz­ban pusztult el — s csak ak­kor nyelt nagyot, amikor fe­jére olvasták, hogy valameny- nyien ma is igen jó egészség­nek örvendenek. Amilyen halovány képed vol­taik Érdednek a múltról annál élesebbek a jelenről. Olvasott arról, irályén erőfeszítéseket tesz a párt és a kormány a termelőszövetkezetek megszi­lárdításáért; arról is, hogy mennyire kívánatos segéd- és melléküzemágak létesítése. Ez adta az ötletet ahhoz, amiről e cikk első bekezdésében szü­löttünk. Igaz. a határozatok, rendeletek egyike sem javasol­ja, hogy valaki az újszerű, jó- szándékú kezdeményezésekkel a maga javára éljen vissza — ám Erdei, saját hasznára, jog­alkotónak csapott föl. * Kezdődött azzal, hogy Erdei n budapesti Béke Tsz műszaki vezetőjének csapott fel. Irá­nyítása alatt a tsz nem csu­pán seprűt gyártott, fémtáb­lát is készített, de a nagy­főnök (Erde!) javaslatára mi­hamar hozzálátott a gombgyár­táshoz is. A gyanúsan sokirá­nyú tevékenység szemet szúrt a fővárosi hatóságoknak. Az okos Erdei ekkor gyorsan el­köszönt a tsz-től, ahol pedig havi nyolcezer forintos jöve­delmet élvezett. Rád község termelőszövet­kezetében is szívesen fogadták a jósvádájú fezőrt Kurta he­tek alatt már négy gombüzem működött — egedély nélkül! — Erdei irányítása alatt a fővárosban. E „segédüzemek­nek” csak annyi közük volt a rádi fcsz-hez, hogy inkasszóik a központi könyvelésen futot­tak keresztül; a belső ügyinté­zést teljes egészében Román­caik Józsefné — az álmérnök jobbkeze — végezte. A nagyvonalú Erdei — min­tegy félkézzel — ládaüzemet is szervezett a tsz részére; a „ve­zetésért” beérve szerény, de újabb havi kétezer-ötszáz fo­rinttal és jutalékkal... Ho­gyan, hogyan se: a tsz főköny­velője és Erdei összeveszett — s ez utóbbi vette a kalapját... — Van még tsz e hazában! — vigasztalódott Erdei és Ro- mancsikné. A kettős a szász- halombattai Rákóczi Tsz-be tette át székhelyét. A rend — az rend: a pesti gombüzem- rő; lekerült a rádi tsz cégtáb­lája, s felkerült oda a szász- halombattaié. A többi mflhelv- ben. a ládaüzemben is marad' minden a régiben. A különb­ség mindössze annvi lett ho?»- »zután nem Rád. hanem Szász- haiombatta űzette Erdeit. A «-sodálatos szimaté szervező 1964 végén mondott búcsút a '">é'7thalorr»battai gazdáknak az zal. ho?v „illetékes szervek magasnak tarifáik a fizetését” Arra, hogy valójában mi le­hetett a távozás igazi indíté­ka, ennek az írásnak utolsó előtti mondata ad majd fele­letet. * Szászhalombatta után Dány következett, a Magvető Tsz. Itt óraszíj- és asztalosüzemet organizált Erdei... Ezután ismét a rádiakkal parolázott, s „érdekükben” óra csat tot hegesztetett, igazolványokat készítetett — másokkal. A felcsúti Űj Élet Tsz-ben sem kötött Erdei László előnyte­len megállapodást. E gyenge szövetkezetben 3600 forint alapfizetést, 2700 forint havi prémiumot és 1000 forint gépkocsi használati díjat biz­tosítottak részére. A hűséges Romancsikné ide is elkísérte főnökét. Hűségjutalma: havi 2800 fizetés, valamint 1400 forint prémium volt Nehogy elfelejtsük: mindehhez — Er­dei számára — az évi tiszta nyereség nyolc százaléka já­rult Így lett köze a szövet­kezeti parasztoknak a fonal­mentéshez, a c i mkegy ártás - hoz, a Sportlapkiadó és Pro­paganda Vállalat részére végzett emblémázáshoz. Ami azt illeti: egyik sem túlsá­gosan rokon szakma a szán­tás-vetéssel. .. 1965 augusztusában már a gaigamácsai tsz-ben üdvözöl­hették a gazdák Erdeit és Ro- mancsiknét. Kettejüket a tsz melléküzemi tevékenységéből származó jövedelmének „csak” negyvenhat százaléka "illette meg”. Amikor itt is forró lett a talaj, Erdei és Romancsikné a váckiskunfalui tsz-t boldogította. A kővetke­ző — és végső állomás — már Nőtincs volt. A nőtincs! Néphadsereg Tsz-ben — lényegében — ugyanazt csinálta Erdei, mint másutt. Áldott jó szívével en­gedte, hogy növekedjék a tsz jövedelme, de .Romancsikné- éról és a magáéról sem fe­ledkezett meg. A mi megyénk bűnüldöző szerveinek köszön­hető, hogy annyi ügyeskedés, nyerészkedés irtán végre elő­zetes letartóztatásba került. Salgótarjánban mondotta az igazságügyi könyvszakértőnek: — Hej, akkor tört volna inkább el a lábam, amikor Nógrád megyébe betettem... Ml tagadás, Nőtincsen so­kan tartottak attól, hogy Er­dei letartóztatása után csőd­be jut a tsz-nék oly szépen jövedelmező gormbüzeme. Fölösleges volt az aggodalom! A lányok-asszonyok serényen dolgoznak, a szövetkezeti ve­zetőség pedig fennakadás nélkül szállít a megrendelők­nek. Szállít anélkül, hogy Erdei négy hónap alatt 47 000, az ott is szerepelt Roman- csik Józsefné pedig 15 000 fo­rintot kaszírozna. Lám, is­mét bebizonyosodott, hogy a munka a fontos, nem a kapi­talista mentalitástól bűzlő üzletelés. Hosszú órákon át tartott Erdei László ügyészségi ki­hallgatása. A tényeket nem lehetett tagadni; — az elfogad­hatatlan magyarázkodás pe­dig semmit sem javított a fezőr megérdemelt sorsán. Bizonyára sejti, tudja ezt ő maga is. Amikor a kihallga­tás végeztével visszakísérték a börtönbe, út közben meg­kérdezte: — Mit gondol, őrmester úr, mennyit kaphatok én mind­ezért? Erre a kérdésre a rétsági járásbíróság adja majd meg a választ. Borváró Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom