Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-22 / 94. szám

1967. április ">1. gwwníwrt 3 Tanácskozik a termelőszövetkezeti kongresszus (Folytatás az 1. oldalról.) lőszövetkezetek országos je­lentőségű kérdéseit megtár­gyalja, azokban állást foglal­jon, kezdeményezzen. Mind a szövetségeknek, mind az Or­szágos Tanácsnak elsősorban agrárpolitikánk minél követ­kezetesebb és eredményesebb megvalósításán kell fáradoz­nia. Tevékenységük azonban nem merülhet ki ebben. A termelőszövetkezeti kongresz- szus, az Országos Tanács, a területi szövetségek egyúttal olyan fórumok is, amelyek lehetőséget adnak a szövetke­zeti parasztságnak saját hely­zete és jövője alakítására. Pártunk Központi Bizottsá­ga és a kormány az utóbbi időben igen fontos intézkedé­seket foganatosított a szövet­kezeti gazdálkodás feltételed­nek megjavítására. Mint a beszámoló is sorra vette; egy­szerűbb és jobb lett a ter­vezés, 9 százalékkal emelke­dett a felvásárlási árak szint­je, törölték a hitel tartozá­sok igen jelentős részét. Mindehhez az utóbbi na­pokban még egy kedvező kö­rülmény párosult. A Magyar Népköztársaság Ein ölki Taná­csa egy héttel ezelőtt határo­zatot hozott a Mezőgazdasá­gi- és Élelmezésügyi Minisz­térium létrehívására, a Föld­művelésügyi Minisztérium, az Élelmezésügyi Minisztérium, az Országos Erdészeti Főigaz­gatóság és az Állami Föld­mérési- és Térképészeti Hi­vatal egyesítésével. A Földművelésügyi Minisz­térium eddigi, nagy mérték­ben elavult szervezetével és hatáskörével nem tölthette be az élelmiszertermelés gazda­ságpolitikai központjának sze­repét, mert a hatáskörök je­lentős része más főhatóságok kezébe összpontosult. Hasonló okok miatt az Élelmezésügyi Minisztérium sem vállalkoz­hatott erre. Komplex fejlettóté» Az élet, a célszerűség köve­telte, hogy változtassunk az eddigi gyakorlaton. Az új egységes minisztérium létre­hívásának a célja; az álla­mi irányítás hatékonyságának növelése a mezőgazdaság, 8 felvásárlás, az élelmiszeripar, az erdőgazdálkodás és a föld­igazgatás területén. A mezőgazdasági és élelmi­szertermelésben a nyersanyag előállítása és feldolgozása kö­zött szerves összefüggés és kölcsönhatás van. A mezőgaz­daság végterméke az élelmí- szer. A nyers termelés növe­lése és a feldolgozás ezzel összehangolt fejlesztése akkor a legkedvezőbb, ha mindket­tő egy gazda, egy irányító szerv kézében összpontosul. Indokolt tehát egy olyan ál­lami irányító központ létre­hozása, amely biztosítani tud­ja a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termeié» komplex fejlesztését; azt, hogy a termeléssel szemben támasztott igények törés-men­tesen közvetítőd jenek a fo­gyasztótól az üzemekig. Az új, egysége® minisztéri­um működésének számos elő­nye várható. Meggyőződé­sünk, hogy e területek beru­házásait összehangoltadban lehet majd fejleszteni, éssze­rűbb lesz az eszközök felhasz­nálása, nő a közös hasznosí­tású beruházások aránya, » az eddiginél eredményeseb­ben lehet harcolni a parti­kuláris érdekek ellen. A termelőszövetkezeti terü­leti szövetségek megalakulása é» érdekképviseleti tevékeny­ségük várható kiterjesztése is megkívánja, hogy az állami ér­dekek mindenkor kellőképpen tisztázottak, egységbe foglalha­tók és érvényesíthetők legye­nek. A szövetkezetek m egszilár dalosáért Mindaz, amit az egysége» Mezőgazdasági- és Élelmezés­ügyi Minisztérium létrehívásá­nak indokaival és a működé» .iránti igényekkel kapcsolatban az előbb elmondottam, teljesen összhangban áll a gazdaságirá­nyítás reformjának megvalósí­tásával. Azzal, hogy a döntési jogkö­rök számottevő része a gazda­ságokhoz, a vállalatokhoz ke­rül, lehetővé válik, hogy a köz- ponti szervek a legfontosabb feladatokra, a fejlődés irányá­nak és arányainak a megha­tározására összpontosítsák a fi­gyelmüket, A gazdasági re­form megvalósításával tehát a központi irányítás lényegét te­kintve nem gyengül, hanem erősöcük. A változtatások ki­fejezetten azt a célt szolgálják, hogy számottevően növeljük, a A felszólalások is azt mutat­ják: szövetkezeti parasztsá­gunk igen kedvezően fogadta a központ! intézkedéseket; a mezőgazdasági, munka társa­dalmi elismerését, növekvő megbecsülését látja bennük. Tudatában van annak, hogy az életszínvonal emelése elsősor­ban a paraszti szorgalom nö­vekedésétől függ. A gazdálko­dás feltételeinek javítása, a nagyobb önállóság egyben azt is jelenti, hogy növekszik a termelőszövetkezeti vezetők és nielőszövetkezeteink egy ré­sze a legfontosabb állóeszkö­zök használatánál már az idén anyagilag is érdekeltté tette ebben a dolgozókat. Helyes, ha minél többen követik példáju­kat Az amortizáció felhasználá­sának másik fontos követel­ménye, hogy az ne pusztán változatlan szintű pótlást eredményezzem, minden gaz­daságban arra törekedjenek, hogy a pótlás során kisebb- nagyobb korszerűsítést ered­ményező cserére kerüljön sor. Bővíteni kiélt a termelést A termelés egyszerű megis­métlése nem lehet a gazdál­kodás társadalmi célja. A la­kosságot csakis a mezőgazdasá­gi termelés bővítése útján le­het több és jobb élelmiszerrel ellátni, vagyis a termelést rendszeresen növelni, bővíte­ni kell. Termelőszövetkezete­ink többsége a gazdasági re­form megvalósításával képes is lesz erre. A szövetkezetekben a gaz­dasági vezetők legfontosabb tennivalója annak mérlegelése, milyen ágazatok fejlesztésé­vel lehet a legnagyobb bruttó jövedelmet elérni. A gazda­sági reform az ilyen irányú szerkezed változást segíti. Mindehhez természetesen a szövetkezeti tagok odaadó, fe­gyelmezett, szakszerű munká­ja is nélkülözhetetlen. Szö­vetkezeti parasztságunk szor­galma egyik fő forrása a ter­melés és a termelékenység nö­velésének, a költségek csök­kentésének! Meg vagyok róla győződve, hogy ez a kongresszus újabn lendületet és alkotókedvet szabadit fel szövetkezeti pa­rasztságunkban. Helyeslem a kongresszus beszámolójában és határozati javaslatában foglalt irányelveket, a beter­jesztett működési szabályza­tokat. Megvalósításuk bizonyá­ra nagy lépéssel viszi majd előbbre egész szövetkezeti mozgalmunk és mezőgazdasá­gunk fejlődését. Ugyancsak csütörtökön szó­lalt fel Sümegi János, me­gyénk kongresszusi küldötte is. ifimegi János felszólalása központi szervek munkájának hatékonyságát, s ezzel meg­gyorsítsuk a fejlődést Tisztelt Kongresszus! A termelést meghatározó gazdasági feltételek változta­tásával, a mezőgazdasági irá­nyítás szervezeti átalakításával kedvezőbb körülmények te­remtődnek szövetkezeteink megszilárdításához, ennek ré­vén a több és dicsőbb mező- gazdasági termeléshez. A reform persze nem egy csapásra, hanem több év alatt, fokozatosan fejti ki hatását — s erre fel kell készülnünk. A megtett és folyamatban levő ár- és pénzügyi intézkedések­nek szintén van néhány fon­tos sajátosságuk, amelyekkel valamennyiünknek tisztában kell lennünk. A legfontosabb, hogy ezek az intézkedések főleg az önálló gazdálkodás pénzügyi megala­pozását szolgálják és azt, hogy a harmadik ötéves tervben a tervezett mértékben nőjjöft a szövetkezed parasztság reáljö­vedelme, A gazdálkodás pénz. ügyi rendbetétele a szövetke­zetek többségében új helyzetet fog eredményezni, mert meg­nyílik a saját erőből történő fejlesztés lehetősége. Ezenkívül valamennyi szövetkezetben lesz amortlzáC'óa alap, hasonlókép­pen lehetővé válik a garan­tált munkadíj-alap létesítése is. Élni a* önállósággal Lényeges az is, hogy a szö­vetkezetek egy kisebb részében — a mostoha körülményeik kö­zött gazdálkodókban — még nem válik lehetővé, hogy ter­melésüket saját erőből bővít­sék. Ezt csak a tervezettnél lé­nyegesen nagyobi» felvásárlási áremeléssel lehetne elérni. Ez viszont nagyarányú fogyasztói áremelkedést vonna magával, amely kedvezőtlenül érintené a bérből és fizetésből élők ér­dekelt, gyengítené a munkás— paraszt szövetséget, ezért nem járható út számunkra. Inkább vállaljuk: annak érdekében, hogy e mezőgazdasági terme­lés a mostoha természeti kö­rülmények között is folytatód­jék, továbbra is fenntartjuk az üzemek bevételének kiegészí­tését szolgáló állami támoga­tást tagok felelőssége a gazdálko­dásban, az ország jobb élelmi­szerellátásában. Hogyan éljenek a nagyobb önállósággal a termelmzövet- kezetőnk? A legfontosabb, hogy állan­dóan tájékozódjanak az igé­nyek felől, jól ismerjék sa­ját adottságaikat, s mindazo­kat az ár-, hitel-, beruházási, értékesítési feltételeket, ame­lyek között gazdálkodnak. A gazdasági reform megvalósí­tásával bekövetkező új hely­zetben megnövekszik a gyors tájékozódás szerepe. Most, hogy megszűnik vagy már meg is szűnt a központból, illetve járásokból lebontott tervaján­lások rendszere: a szövetkeze­ti kollektíváknak elsőrendű érdekük fűződik ahhoz, hogy vezetőik gyorsan és széles körben tájékozódjanak, ismer­jék és helyesen mérjék fel a termelést érintő gazdasági fel­tételek változását. Az új Ter­melőszövetkezeti Tanács és az új egységes minisztérium min­den bizonnyal segíteni fog eb­ben. Érdemes röviden kitérni a tervező munkára is. Reális üzemtervekre elengedhetetle­nül szükség lesz szövetkezete­inkben a jövőben is. Az éves üzemterv az operatív gazdál­kodás legfontosabb alapokmá­nya marad továbbra is sőt, az ügetni tervezés szerepe jelen­tősen növekedni fog. Az eredményes gazdálkodás­nak azonban elengedhetetlen feltétele az előrelátás. A ter­melés ésszerű szervezése azt követeli, hogy a vezetők ne máról holnapra gazdálkodja­nak, hanem néhány évvel elő­re pontosabban is felmérjék a várható helyzetet, hosszabb időre 1» előre lássák a fejlő­dés fő irányát. Belterjes és jövedelmező gazdálkodást csak­is jól átgondolt, több éves fej­lesztési koncepció kidolgozá­sával lehet megalapozni! A központi intézkedések le­hetővé tették, hogy az idén a termelőszövetkezetek már va­lamennyi állóeszközük után le­írják az amortizációt. Ezzel agpnban gazdálkodni Is kell tudni. A gazdálkodós egyik alapvető követelménye, hogy az állóeszközök — gépek, épü­letek, 8tb, — elhasználódása lassúbb ütemű legyen, mint az amortlzációképzés. Ilyen eset­ben ugyanis az amortizáció a pótláson kívül kisebb felhal­mozása is fedezetet nyújt. Ter­Sünoegi János, a szécsónyi II. Rákóczi Ferenc Termelő­szövetkezet elnöke is a tsz- kongresszu» csütörtök délutá­ni ülésén szólalt feL Amikor a mezőgazdaságról beszélünk — kezdte felszólalá­sát — először arról kell szól­nunk, hogy a termelőszövet­kezetek fejlődéséhez napjaink­ban minden korábbinál ked­vezőbbek a feltételek. Mint e kongresszusi tanácskozás té­nye is bizonyítja — a mező- gazdaságot minden szinten a népgazdaságban betöltött he­lyének, szerepének és jelentő­ségének megfelelően kezelik. A gazdasági garanciákat az egy­re jobb terméseredmények jelzik, és az, hogy minden tsz a még gazdaságosabb, még eredményesebb munkára tö­rekszik. Megjegyzések és a valóság — Termelés és életkörülmé­nyek — sokrétű kölcsönha­tásba« áll egymással e két tényező. Ha jobban dolgozik a parasztság, könnyebbül a megélhetése, kulturáltabbá lesznek téetkörűl;nényei, nö­vekszik biztonságérzete, len­dülete, munkakédve. Igazta­lanok azok a néha-néha el­hangzott megjegyzések, hogy parasztságunk a munkán kívül nemigen törődik mással, mert törődik: könyvtárvezetők, is­meretterjesztők a megmond­hatói annak, hogy a tanulás­ban, az önművelésben is nagy léptekkel halad előre. Az Országos Termelőszövet­kezeti Tanács induló és távla­ta feladatairól beszélt a kö­vetkezőkben. — Nem lebecsülhető!; azok a feladatok — mondta — amelyek az Országos Terme­lőszövetkezeti Tanácsra vár­nak. Segítenie kell a termelés bővítéseinek megteremtését, elsősorban a. műszaki ellátott­ság magasabb szintre emelé­sét. Tapasztalati igazság, hogy kellő szintű gépesítés nélkül ma már nem lehet elképzelni korszerű mezőgazdaságot. El­lenben ha megfelelő a gép­park, kielégítő a műszaki el­látottság, akkor gyorsabb a fejlődés, enyhülnek — sőt, tel­jesen meg is szűnnek — a munkaerő-gondok. Megdőlnek a szállóigék — A megfelelő műtrágya- ellátottság és a növényvéde­lem szintén elengedhetetlen velejárói a korszerű mezőgaz­daságnak. Lesznek teendői a tsz-ek országos vezető testü­letének ezen a területen I®. Hogy jó befektetés a nagybani műtrágya-használat, a korsze­rű növényvédelem, azt meg­győzően bizonyítja Szécsény község példája. Nálunk ugyan­is a felszabadulás előtt még a 10 mázsás holdanként! gabo­na-termésátlagra sem igen volt példa, ezzel szemben ta­valy átlagosan 18 mázsát ta­karítottunk be. Súlyának meg­felelően kell tehát kezelni az agrártudományok új eredmé­nyeit, csakúgy mint a szak­emberképzést. az iskolázott gazdálkodók nevelését. Nagy­apáinknak igaza volt, amikor szállóigeként hangoztatták: könyvből nem lehet megtanul­ni gazdálkodni, de könyv nél­kül sem. Akkor is valós volt ez az állítás, mennyivel in­A tegnapi ülésen elsőnek Fierpasz Károly, az agárdi Gárdonyi Géza Tsz, Eaksaí Antal, a Baksa községben működő Ezüsfkalász Tsz, Ba­li Zoltán, a bataszékí Búza­kalász Tsz, Kelemen László, a bögőtei Egyetértés Tsz, Si­ket Gyula, a vásárosnamé- nyi Vörös Csillag Tsz elnöke, Nagy Vilmos, a kondoros» Lenin Tsz főagronómusa szó­lalt fel. Majd Garamvőlgyi Károly pénzügyminiszter-he­lyettes emelkedett szólásra. Beszélt a nemzeti jövedelem, a lakosság jövedelmének ala­kulásáról, utalt a gazdaság- irányítási rendszer reformjá­ra. A pénzügyminiszter-he­lyettes beszélt a kedvezőtlen természeti adottságok között gazdálkodó tsz-ekről, ame­kább az most. a tudományok nagyléptű haladásának korá­ban. — Mostanság ha mezőgaz­dálkodásról esik szó, kizáró­lag a nagyüzemekre gondo­lunk. Mekkora is volta­képpen egy nagyüzem? Né­hány évvel ezelőtt erre a kér­désre azt a választ adtuk, hogy 506—1000 hold. Manap­ság ha valódi nagyüzemet kí­vánunk valahol kialakítani, legalább 3000 holdban kell „gondotkolni". Terület kell — nem is kicsi — ahhoz, hogy kellőképpen lehessen a termelést szakosítani, alkal­mazni a legkorszerűbb agrár­kultúrát. A mezőgazdasági dolgozókat érintő intézkedésekről beszélt ezután. Rámutatott, hogy a bérezés új formái növelik a biztonságérzetet, hozzájárul­nak ahhoz, hogy közelítsen egymáshoz a parasztság és a munkásság életszínvonala. Bizakodással tekint a pa­rasztság a termelőszövetkeze­ti törvény elé. ígéretesnek mutatkozik a formálódó új földtörvény is. Ez utóbbi jogszabálytól azt várjuk, hogy elsősorban a nagyüzemeket segítse, garantálja, hogy a föld valóban azé legyen, áld megdolgozza. A parasztság részt váltat a feladatokból Beszéde második részébe» Sümegi János, a nógrádi me­zőgazdálkodás gondjait tette szóvá. Beszélt arról, hogy sok vesződséggel járnak a nagy- kiterjedésű lejtős talajok, az Ipoly is „rendetlenkedik’ évenként három-négy eset­ben. Víz- és talajvédelmi te­endők eddig is voltak bőven, egy ideig ezután sem fogna« hiányozni. Ilyen körülmények az ország más vidékein is motiválják a tsz-ek feladat­körét. Kormányhatározat intézke­dik ugyan a hegyes-dombos- vidékek termelőszövetkezeti­nek gazdálkodásáról — hang­súlyozta a tsz-elnök, s hoz­zátette — a segítségnek vi­szont még nem mindenütt és nem minden esetben vannak meg äz anyagi biztosítékai. Természetesen csínján kell bánni a lejtős területek me­zőgazdaságával; ahol nem várható olyan eredmény, amely arányban van az anya­gi befektetéssel, ott álljanak el a földműveléstől. A hegy­oldalak, a dombok, a lankák másképpen is hasznosíthatók, például gyümölcsösként, le­gelőnként vagy erdőtelepítés­sel. Végezetül érintette a fel­szólaló a formálódó gazdasá­gi mechanizmust, kiemelte, hogy az elképzelések, a ter­vek valóra váltásából részt kér és vállal a parasztság, minden termelőszövetkezet, a mezőga sdaság összes munká­sa. lyeknek egyelőre kísérletkép- - pen árkiegészítése» támogatás nyújt az állam. — Ezzel a módszerrel mondotta — olyan támogatás formát igyekszünk kialakíta­ni, amely leginkább ösztönös az árutermelés növelésére w a termelési költségek csökken­tésére. A rniniszterhelyeue még több gazdasági jellegi problémát említett meg. Befe­jezésül a közös gazdaságot ügyvitelének jelentőségérő. szólt, s hangsúlyozta, hogy a pénzügyi szervek fokozott se­gítséget nyújtanak majd s megfelelő gazdasági számítá­sokhoz, az információ szer­zéshez, a kalkuláció-készítés­hez. A mai napon folytatódik a tsz-tanácskczás vitája, mun­kája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom