Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-19 / 91. szám
4 NŐS B A D 1367. április 19. szerda PÉNZ A KÉK BÖGRÉBEN Híres földijeink Építésznemzedékek 1966. december 19-én délután a dorogházi óvoda átalakítási munkálatai során az egyik munkás csákánya valamilyen kemény tárgyba ütközött. Kezével óvatosan szedte a földet a mélyedésből. Egy félliteres kék színű zománcozott bögrét emelt ki. Szigetelt fedelét óvatosan kibontotta és ekkor egy üvegpohár tűnt elő. Tartalmát kiborítva csaknem elállt a lélegzete. Arany fülbevalók, pecsételt, köves aranygyűrű, 160 centiméteres arany óralánc, több duplafedelű kis aranyóra — ezek voltak a pohárban. No meg 175 darab százpengős itt-ott amerikai dollárfoszlányok. A „leleteket” az illetékes szervek elszállították, de a szóbeszéd megmaradt: egyesek még több kincsről suttogtak, és latolgatták, hogy nem lenne-e érdemes az egész telek földjét feltúrni. Aztán elcsendesült a szóbeszéd. Ez év április 5-én azonban újabb „szenzációs” hír járta be Dorog házát és környékét, melynek lcapcsán ma is sokféle dolgot találgatnak az emberek. Mi is történt ezen a szerda délutánon? Az új óvodához játszókért kerítéseinek alapjait ásta a helyi tanács két dolgozója, Bakos N. János is Bakos Zoltán. A fiatalabb, Bakos Zoltán csákányozott. A mögötte dolgozó Bakos N. János lapátja hirtelen elakadt valamiben. A vékony fedőréteget eltávolitva ismét előtűnt a „legendás” félliteres kék zománcozott bögre. Mint korábbi kincslelő társaik, ők is óvatosan kibontották és belsejéA megyében egyedülálló kísérletet kezdtek a tolmácsi Szabadság Termelőszövetkezetben. A szakemberek azt kutatják, milyen hatással van a lápiföldes mésztrágyázás a lucernatelepítésre, a növény élettartamára, a terméshozamok alakulására. A Lókos Talajvédelmi Társulás szakembereinek segítségével, a termelőszövetkezetben 50 holdon folytatják a kísérletet, mintegy 200 ezer forintos költséggel. ben ismét feltűnt a szigetelt üvegpohár. Tartalmát kiborítva ezúttal nem arany fülbevalók kerültek napvilágra, hanem valami más. A kanadai nyárfa tövébe, 25 centiméter mélyen elásva levő bögrében göngyölegbe préselve elnedvesedett és ösz- szetapadt amerikai, valamint kanadai dollárokat rejtettek el. Emellett napvilágot látott öt darab ezermárkás is. A becsületes megtalálók a bögre tartalmát eljuttatták az illetékesekhez. Ezzel lezárult a dorogházi pénzhistória második felvonása is. De maradt még egy kérdés: vajon ki rejthette el őket? A teljesen bizonyos válasz a következő: az épület és a mintegy 600 négyszögöl telek a felszabadulás előtt Farkas Sándor vegyeskereskedő tulajdona volt. A falubeliek visszaemlékezése szerint szeretett üzlete csődjéről beszélni, de többen tudták, hogy igen jelentős vagyonnal rendelkezik. 1944-ben, amikor az antiszemita pogromok már napirenden voltak, Farkas nem alaptalan óvatosságból elrejtette kincseit udvarában a föld alá. Néhány nap múlva a nyilasok családjával együtt elhurcolták és megölték. A föld alatti „kincsek” titkát talán soha nem sikerült volna megfejteni, ha nem kezdenek óvodát építeni Dorog- házán. A bögrében talált papírpénzek mai értékét a Pénzintézeti Központban állapítják meg. A jelentkezett örökös illetékességét a Magyar Nemzeti Bank jogügyi osztálya állapítja meg. (rozgonyi) A murukát még az elmúlt év őszén megkezdték. Szinte az egész falut ámulatba ejtette, amikor megérkeztek a lápámósszel, a műtrágyával megrakott vagonok. A nagy- mennyiségű mész és műtrágya egy részét az ősz folyamán bedolgozták a talajba. A korábbi talajvizsgálatok ugyanis azt mutatták, hogy a tolmácsi határ talaja mészben szegény. Ennek káros hatása érzékenyen érintette a gazdaságot. Nagy. szürke bérház Budapesten a Hattyú utca 16. szám. Ilyen a fővárosban ezerszám akad és hasonlókat sokat tervezett a századforduló táján Gábory József is, Salgótarján Pestre szakadt építész fia. Az ő szavakból megformálható emberi portréját keressük most fia, Gábory Pál budai lakásán. Öt próbáljuk megidézni a halványuló emlékekből, a jószerével Gábory József egyetlen megmaradt forrásból. A család féltve őrzött ereklyéi, három építésznemzedék dokumentumai ugyanis teljes egészükben elpusztultak a második világháborúban; megsemmisült a hétköznapok megíratlan történelem könyvének jónéhány krónikalapja. Az első nemzedék: Salgótarján ácsmestere. Első képünk az évszázada volt még „kenyeretlen” Tar- jánt idézi, azokat az éveket, amikor — a kiegyezés táján — bánya nyílt • meg bánya után, gyárépületek nőttek ki a földből, vasútépítési láz késztetett bankokat és magános tőkéseket részvénytársaságok alapítására. Dőltek az erdők: a bányák, az építkezések, a vasút rengeteg faanyagot igényelt, és hozzá szakértő kezet, hogy az ácsszekercét forgassa. Gábory Mihály ács mester keresett iparosa és elismert polgára volt a jövendő városnak, mely akkoriban még csak egy volt a szegény nógrádi falvak sorában. Némileg természetes is, hogy fia. József, aki a kiegyezést megelőző esztendőben, 1866. március 7-én született, az örökölt mesterséget folytatandó, a budapesti Ipariskolában szerzett képesítést. De az első indításon kívül nem sokat kaphatott a salgótarjáni szülői háztól. Alig volt 18 éves, amikor Gábory Mihály kezéből örökre kihullott a szekerce és az Írón. A második nemzedék: Nóg- rád építész szülötte. Gábory József később gyakran mondogatta fiának: — Kívánom, hogy több szerencsétek legyen, mint ameny- nyi nekem volt! Joggal hivatkozhatott erre. Más még a gimnázium padjait faragcsálta, amikor ő már állás után járt Pesten, mint családfenntartó. — Apám — emlékezik Gábory Pál — korán elszakadt szülővárosától. Nógrádba nem is került vissza többet. Pesten dolgozott a legnagyobb cégeknél, közöttük a Gerster és Wellisch irodán. Annak bizonyítására, hogy a salgótarjáni ács építőmesterré lett fia kitűnő tervező volt, több adatunk is van. A Magyar Mérnök és Építész Egylet és a Mérnöki Kamara egyaránt tagjai közé iktatta működése alapján, noha nem volt műegyetemi végzettsége, s e kitüntetésen Alpár Ig- náccal osztozhatott Mindenki, aki csak ismerte és értett a szakmához, tanúsíthatta, hogy a tervezésnek kiváló művelője volt ehhez járult még az évek során szerzett hallatlanul nagy gyakorlata. Minden alkotó emlékét azonban, túl a szóbeli visszaemlékezésen, legszebben alkotásai őrzik. A század első évtizedében Erdélyben töltött esztendők eredményeként épült Brassó belvárosának jónéhány bérpalotája és magánháza, ma is áll a szarvasi Vigadó épülete. Gábory József 1911-től a budapesti Wellisch cég irodavezetőjeként egész sor fővárosi bérház tervezését végezte, illetve irányította. Az újabb és minden bizonnyal nagyobb feladatok vállalását azonban a hozzá oly fukar szerencse megint megtagadta: kitört a világháború, és az akkor már jónevű építész, akit mindenki szerény, munkálkodó, humanista gondolkodású embernek ismert, 1916- ban annyi más társával egyetemben, a frontra indult. Lakóházak; középületek helyett, erdősítési munkálatokat végeztettek vele. Ekkor már családos ember, aki három gyermeket hagyott Pesten. — Gondolatban azonban sohasem hagyott el bennünket —idézi apja emlékét Gábory Pál — mindegyikünknek külön írt levelet legalább egyszer egy héten. Ez jellemző volt apámra: családjának akárhol is éltünk, mindig gonját viselte, a mi számunkra mindig akadt ideje. Az egész szakma első ismereteit a vele való beszélgetésekből és az ő könyvtárából szereztem meg. A világháború kettétörte Gábory József pályáját. Amikor 1918-ban hazatért, már súlyos beteg: ez, és a sokasodó anyagi gondok jelentették számára a háború terhes, s mint utóbb kiderült, életét megrövidítő örökségét. A korábban keresett tervező, a huszas évek kétségbeejtő viszonyai közepette kényszerűségből kivitelezést is vállalt, gyakran palléri munkát is végzett, már súlyos betegen, hogy családja létalapját megteremtse. A beteg, hajszolt szervezet azonban nem sokáig bírta a megterhelést: Gábory József, akinek önerőből befutott pályája, és kétszeresen megtört életútja egyaránt tipikusan jellemző a korra, 1928. június 22-én halt meg Budapesten. A harmadik nemzedék: a ma mérnöke. Gábory Pál, minapi házigazdánk, akkor elsőéves építész hallgató volt, és az azóta eltelt egy év híján négy évtized bizonyította, hogy a család építészi hagyományai mélyen gyökereznek. De szemlátomást — és ezt a riporterek tanúsíthatják — vonzó emberi tulajdonságok is öröklődnek a nemzedékek során át: vendéglátónk éppoly szerény, halk szavú, minden újra fogékony mestere hivatásának, mint ahogyan apját festette emlékei alapján. Arról sem ő beszélt, hogy tarstervezője volt, hogy csak néhányat említsünk. a budapesti Madách Kamaraszínháznak és az óbudai postahivatalnak. Csak érintőlegesen említi fel tucatnyi könyvét és sok cikkét. — Már hosszú ideje elsősorban statikával foglalkozom. Szegény apám. ha élne. kicsit talán csodálkozna, hogy elméleti kutató lettem. Akkoriban ezt a területet még alig-alig művelték. De az építészet azóta technológiájában nagyon sokat fejlődött és lépést kell tartanunk vele. Asztalán német nyelvű szakkönyv fekszik nyitva: Gábory Pál az Építéstudományi Intézet tudományos főmunkatársa azt vallja, hogy még sok a tennivalója, amíg átadja majd helyét a következő nemzedéknek, melyet * családban a lánya képvisel. A negyedik nemzedék: a jövő. — Legidősebb lányom ugyanis negyedéves szerkezet- építő mérnökhallgató. Ő azt folytatja majd, amit én elkezdtem és műveltem. Hiszem, hogy családunknak a továbbiakban is lesz köze a magyar építészethez — teszi hozzá búcsúzóul. ■k Ha felütjük a Művészeti Lexikon második kötetét, két rövidre fogott címszó hívja fel figyelmünket Gábory József és Pál életművére. A szavak mögé pillantva egy család nemzedékeinek portréi bontakoznak ki előttünk; egy olyan családé, amely sok szállal kapcsolódik Nógrád megyéhez is. A munkás hétköznapok emberei ők, a nyilvánosság elé jobbára csak alkotásaikban lépnek, szavakban szinte sohasem. Megérdemlik, hogy egyszer végre erre is sor kerüljön. Beszélgetésünk során az 1» kitűnt, hogy Gábory Pál szívesen tenne eleget egy őt az édesapja szülővárosába szólító meghívásnak. Sok hasznos tanácsot és útmutatást adhatna az új arcot öltő Salgótarján építőinek. Kerényi Ferenc Kovács János Érdekes kísérlet Tolmácson Leveleim: Mr. Jack D.-nék — New York (USA) — Seventh Avenue 21. F: Ed J. Pí:.... „Pearl Harbor más volt, Jack../’ L .,Kedves Jack! Pontosan 21 perccel ezelőtt landoltam állomáshelyemen, az M. repülőgép-anyahajón. Minden simán ment, csakúgy, mint máskor... A fiúk szépen beálltak a szélirányba és elsőnek Tommy, másodiknak meg én repültünk rá az öreg teknő- re. Ez volt a negyedik bevetésem. Smithnek a tizedik, de ő nem jött vissza. Ha visszarepül velünk, ő landolt volna másodiknak Tommy után — a reggeli eligazítás szerint. Mégis nekem kellett másodiknak leszállnom, mert mint mondtam: Smith nem jött vissza a támaszpontra. 2. Van más is. Nem tudom, hói kezdjem el, legjobb lesz, ha elmondom, mi volt reggel. Már-már úgy látszott, el kell halasztani a támadási naptár szerinti tervet. Egészen sűrű eső esett, sehol azelőtt nem láttam ahhoz hasonló esőt, tíz yardnyira is alig lehetett ellátni a fedélzetről. Tommy, Smith meg én együtt álltunk a falnál a reggeli istentisztelet alatt és amikor a káplán befejezte, együtt is mentünk a kantinba. Smith ötlete volt, hogy igyunk még egy kávét. Lent a pultnál azután számolni kezdett egy koszos cédulán, öt perc múlva meg a l rdét csapkodta és hahotazott. Azt hittük, az agyára ment a kávé, pedig az eredménynek örült, ami kijött: még 24 nap és akkor letelik mind a 365, amit otthon önként aláírt. Tommy, meg én hallgattunk, nem álltunk olyan jól, mint Smith, Tommy kicsit később tőlem kérdezte, mi a fenét gondolok, elmarad-e a mai bevetésünk? Ebből láthatod, ő sem volt valami jól. — Honnan tudhatnám? — válaszoltam neki, de így utólag bevallom, Jack, mindennél jobban szerettem volna tudni — repülünk, vagy sem... Az egész rohadt ügyről már napok óta nem beszéltünk. Smith, vagy négy nappal azelőtt az anyjának irt levelet New Jerseybe, amikor váratlanul kiborult. lecsapta a tollat és felrohant a fedélzetre. Ott elkapta az öreg Csontot, az ezredest. A többiek, akik fent voltak, műszakiak, meg leszálló pilóták, látták — később nekünk meg mindenkinek elmesélték —, hogy Smith az ezredes elé ugrott, szélesen hadonászott és állati erővel üvöltött valamit a főnök képébe. Mintha azt kérdezné: mi az úristent írjak anyámnak? Az öreg Csont — szerencsére — egy szót sem értett az egészből, akkor érkezett meg Laosz felől egy század. Sorban landoltak a fiúk, mindnek sürgős volt... Elhúzódott a támadás, üres tartállyal szállták le a gépek,. H Mondom, ma reggel allati- an esett, szinte monszunszerű felhősödés, meg eső szakadt ránk. Én meg reménykedtem, ma legalább meg- ússzuk a bevetést. Ne haragudj Jack, teljesen lerobbantam, ne hidd, hogy Ednek a nadrágjába szállt a bátorsága a vietnami partoknál. Gyere ide öreg fiú, nézd meg magad, mi van itt! Nem emlegetnéd tovább, ha Vietnamról esik szó, a második világháborút, meg a japánokat. Ott orvul és aljasul lekaszáltak bennünket. Amikor erről, meg az égő olajtól, foszfortól elevenen pörkölödő katonákról beszéltél, megértettelek és azt is bevettem, hogy utána minden rárepüléseddel, kioldott bombáddal, gépfegyver tüzeddel törleszteni akartál, törlesztettél. Ez itt más Jack, ez nem háború... Otthon, amikor aláírtam a nyilatkozatot: egy' évig szolgálok Vietnam partjainál, az amerikai haditengerészek kötelékében — nem gondoltam, mi vár itt rám. Ari mondtatok: nem célunk az emberirtás, csak az acél, meg a beton ellen támadunk, egy kis nép szabadságát védjük, ha vállaljuk az egy évet Vietnamban. Hongkongban hallottam először, egy esztendő alatt több száz pilótánk leköszönt. Hazahúzták a csíkot, mert elegük volt az egészből, ahogy valaki megfogalmazta: abból, hogy egy kis nép szabadság védelme helyett „a kőkorszakba bombázzuk visz- sza” ezt a nemzetet. De ez sem igaz Jack! Kétszer repültem — rövid idő alatt — ugyanarra a hídra, kétszer dobtam rá bombát az A—4 D zuhanó — bombázóm fedélzetéről és láttam harmadszor is, ma délelőtt, amikor a felhők megritkultak és mi hárman: Smith, Tommy, meg én felszálltunk: áll a híd. 4. Tommy startolt elsőnek. Smith másodiknak hagyta el a szürke víz fölött a kifutóteret. Utánuk én következtem. A part közelében felzárkóztunk Tommy mögé és követtük a kijelölt irányba. Mindhárman ismertük a terepet. Mondom Jack, harmadszor szálltunk, mi hárman ugyanarra a hídra. A parttól nem messze, ahol gyengébb a széljárás, rohadtul alacsony felhőzetet fogtunk ld. Észak felé szálltunk. Figyeltem a szürke-fekete kis dombokat, a rizsföldek szélén fodrozódó vizet, a töltéseken mindenütt mozgást láttam, de nem támadtunk, mert a parancs úgy szólt: egyetlen rárepüléssel kell kikészíteni a hidat. Smith nemrég beszélt nekem arról, hogy néhány hete az őrnagy katonai célként jelölt meg olyan épületcsoportot, amelyről, amikor rárepültek, rögtön látszott, hogy' kórház... Fehér köpenyes alakok, orvosok ápolók rohangáltak az épületek között, kétségbeesetten vonszolták a betegeket a sziklaóvóhely felé. Smith mélyrepülésbe ment és Tommyval együtt tüzet nyitott, azután meg kioldották a bombákat. Hánynia kellett utána. Smithnek 27 napja volt még a 365- böl, ma reggel számolta ki egy koszos kávéfoltos cédulán, így mondta: ő akkor győz, ha túlélj ezt az egészet. A híd közelébe érve dögvész erős elhárító tüzet kaptunk, megszoktuk már. Láttam a négy, közepes kaliberű légvédelmi üteget, mindegyük mellett ott állt, vezényelt a zöld gallyakkal teletűzdelt ütegparancsnok, lengették a zászlót, mutatták az irányt és a négy üteg úgy forgott felénk, mialatt sorozatban köpködte a robbanófejeket, mintha dróton rángatnák. Smith jobbra húzódott, Tommy támadott elsőnek és azonnal le is dobta a bombát. Volt időm bőven végignézni az egészet, legalább 500 yardnyira mellé trafált. Smith szállt tőlem jobbra, majd hirtelen alámvágott és amikor gépét kihozta az oldalirányú zuhanásból, mélyrepülésbe ment át Túlhaladtam a célon és elszalasztottam a rázuhanást is. Dög nehezen fordulnak ezek az A—4 D típusú gépek. Széles ívben kerültem és amikor visszafelé jövet támadni akartam, láttam, hogy Smith bombája is a híd mellett robban. Gépe a mélyrepülés után elnehezedett. Még jóformán arra sem volt időm, hogy megfigyeljem, hova lett Tommy, amikor Smith skatu- jája kigyulladt és villámgyorsan zuhanni kezdett, A fiú nem ugrott lei. 5. Pearl Harbor? Nem csúrtem előre a kormányt, Jack. Fent- maradtam és átrepültem, kicsit oldalt, a cél felett, Tommyt kerestem. Jobbra húzott a tenger felé. Hozzá csatlakoztam, nagyon rohadtul éreztem magam, teljesen kikészültem. Tommy landolt elsőnek. másodiknak én követtem. Amikor megfogott a kötél, annyi erőm sem volt, hogy keréken a süllyesztő mellé manőverezzek. A fiúk pánikba estek, azt gondolták. Smith Is utánunk jön még és kézzel- lábbal integettek — adjak he- helyet az ő gépének is.. A bombát visszahoztam Jack. Megmondom az öreg Csontnak, két hónap is elég volt ezekből a fuvarokból. S azt is, hogy úgy érzem, olyan kicsi és tehetetlen vagyok, amilyen még soha életemben nem voltam. Azután majd aláírom a másik nyilatkozatot, amelyben szent esküvel fogadom, hogy otthon befogom a számat.. Addig is ölel: Ed* Feljegyezte: Pataki László
