Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-19 / 91. szám

T967. április 19. szerda NÖORÍB 3 OblösüveggYári látogatások Átállás Vigyázni kell, a tetőről le­csepegő gőzből-gázból kicsa­pódó olaj nem utcai ruhának való, az automata „köpi” a vö­rös villanást! üvegcseppet. az belehull a formába. Sistergés gőz, a gép kilöki a még izzó köpcös rajnai borosüveget, mely imbolyogva, remegve fii* le a szalagon. Búcsúzom a látványtól. Hi­szen lassan eltűnik innen az utolsó automata is. Bent az irodában az igazgató azt mondta, ezerfcilencszázhatvan- nyolc az utolsó év, amikor még boros, sörösüvegeket gyártanak. Pedig a kemencé­nél, amely a három automatát eteti, ötvenöt ember dolgozik és évente hetvenmíllió forint értéket termel. * — És mégis megszüntetjük — erősítette Varga Gyula. — Annak ellenére, hogy a he­lyébe építendő fehérüveg kádkemencénéi, meg a feldol­gozáson mintegy négyszázan fognak dolgozni, s létrehozni körülbelül tizenkéí-tizenöt- miUiónyi termelési értékét. — No, ez az, ami sokakban kételyt, ébreszt — szóltam. — Valóban, mi az oka, hogy az Öblösüvegyárban az automata gépek helyére ismét a manu­faktúra kerül? — Mert ebben nagy a Sal­gótarjáni öblösüveggyár. Mert a fúvott kelyhek, poharak, csi­szolt palackok, vázák, egyéb kristály üvegáruk előállításán itt generációk óta dolgoznak. S olyan tökélyre vitték, ami szinte művészet már. S mert ezekből az árukból nem tu­dunk annyit szállítani, ameny- nyit meg ne vennének tőlünk külföldön. Az idén huszon- nyolcmillió forintért, kell eze­ket a termékeket tőkés orszá­gokba küldeni. Tízmillióval többet a tavalyinál. Azt hi­szi, csak ennyit értékesíthet­nénk? Nem, most ennyi a kapacitás. Ezért a külkeres­kedelem csak ennyi megren­delést fogad el. Ezerkiienc- százhetvenegyre csaknem két­szer ennyi lesz a kemény de­vizáért eladható finom üveg­áru. De alighanem akár a há­romszorosát is eladhatnánk. — Itt volt a tervosztály ve­zetője — ellenkeztem —, aki azt mondta, hogy az automa­ták termékeinek önköltségé­ben alig van munkabér. Hét százalék körül. A helyébe lé­pő kézi gyártás termékeiben a munkabér ennek öt-hatszorosa lesz. ön mondta, hogy ötvenöt ember hetvenmilliót termelt négyszáz meg tizenkétmilliót fog... — Várjon nem kell nekünk példáért a zöldüveghez folya­modnunk. Itt van a kikó-prés. Ezeken a gépeken úgyneve­zett durva fehér üvegárut ter­melnek- Sörös, rookkás poha­rakat, tálakat, süteményes, kompó tos készleteket, meg ilyesmit. Egy kikós-brigád — ez mindig három ember — egy műszak alatt előállít négy-ötezer forint termelési értéket Ugyanennyi ember, finom fehér áruból ennél sokkalta kevesebb ter­melési értéket állít elő. Ha kí­váncsi rá, azt is megmondha­tom, hogy most a finom- és durva fehérüveg áru aránya — beleértve a laboratóriumi áraikat is — körülbelül kilenc az egyhez. Természetesen a durva áruk javára. Ez az arány négy-öt éven belül csak­nem az elleníkezőjére fordul. Az öblösüveggyárban tavalyig finom fehér üveget csak há­rom. fazekas kemence adott. Közülük kettő kis kemence: három-három fazékkal. Az új, összesen hat fehér üveg kemen­ce közül csak kettő lesz faze­kas, a többi három műszakban termelő kádkemence — s jó­részt finom árut fogunk elő­állítani belőlük. Tonnában ki­fejezve, ezerkilencszázhetven- egvre az ezerkiiencszázhat- vanötös mennyiségnek majd­nem a háromszorosát. És is­métlem, így fejlesztünk, annak ellenére, hogy a préselt áruk előállításának termelékenyse­ge összehasonlíthatatlanul ma­gasabb. — Dehát miért? — Már említettem magának, hogy a finom üvegáru gyártá­sának szakmai tapasztalatai, fogásai itt apáról fiúra száll­nak. — Igen, csakhogy ez önma­gában talán mégsem elegen­dő..'. — Hát persze. De nincs is önmagában. A tőlünk elkerü­lő gyártmányokat olyan gyá­raknak adjuk át, ahol jobb, korszerűbb módszerekkel még olcsóbban állítják elő. Ez is gazdaságossági szempont. — Igen, igen, de ez a pro­filtisztítás vajon javára válik-e az Öblösüveggyárnak? — Várjon, még nem értem a végére. Azt tudja, hogy a megyében elég nagy munkaerő foglalkoztatási gondok van­nak. A mi áttérésünk a kézi munkára azt jelenti, hogy pár év múlva a tavalyi létszám egyhannadával többen fognak nálunk dolgozni: ez körülbe­lül ezer embert jelent. — Kétségtelen, ez fontos dolog, de... — Kis türelem. Talán nem árulok el magának titkot, hogy préselt üvegárut mi külföldön csak jóval áron alul tudunk értékesíteni. Finom üvegáru­ban viszont versenyképesek vagyunk. Ma egy dollár érté- • két ötvenkét forintért állítunk elő. Még a jelenleg érvényben levő árrendszerben is! Csiszolt vizes, boros, likórös készlete­inken, vázáinkon tehát keres a népgazdaság. S hogy ezek­ben a termékekben magas a munkabér aránya? Mi azt mondjuk — éppen ez a jó! Mert nem anyagot, hanem emberi munkát adunk el. És nem akármilyen emberi mun­kát! A mi üvegfúvó, üvegcsi­szoló szakmunkásainknak nemcsak nálunk, de Svájcban, Franciaországban, Ameriká­ban is híre van. Az aranyke­zű magyarok — így emlegetik őket. S bizony aranykezük van... Meg kell hajolni, hogy az ember átjusson az acélszerel­vények alatt. Jobbról a gép, balról a kemence forrósága süt. Aztán ajtók következnek. Műhely, műhely után. Az egyes számú fehérüveg kád­kemencéhez értem. Az elsőhöz, melyet az idén és jövőre a többi követ. Itt is, hogy megváltozott minden tavaly óta! Széies, nagy üzemmé tágasodott az ódon. patriarchális kis ke­mencékkel, gépekkel tűzdelt, zsúfolt műhely, Elhaladok az egyik hűtőszalag mellett. Ez itt már az új feldolgozó üzem része. Amit tavaly, év’ végén adtak át. Harminekétmilliót költöttek rá. Már benépese­dett. A rekonstrukcióra — be­leértve a tankemencét is — ezerkilencszázhetvenegyig még hetvenötmillió forintot költe­nek. Sok pénz. Nagyon sok. Tankemence? Hová is épí­tik? Pedig erről is beszélt az igazató. Illetve, inkább arról, hogy a teljes átállás tárgyi fel­tételeit voltaképpen már jö­vőre megteremtik, de még évekig várni kell, mire az új emberek is felnőnek a fela­datig. Az üvegfúvó, üvegcsi­szoló tudományt nem adjak egyik napról a másikra. — És jelentkező van-e — kérdeztem. — December óta szépen jöttek. Most valamiért megállt a jelentkezés — feleli Varga Gyula. — Persze mi is válo­gatunk. U regesnek nem jó akárki. Igen. ez az. Már a kemencé­nél eszembe jutott, de most hogy itt állok az új csiszoló műhely előtt, ismét eszembe jutott, megkérdezem ezeket az embereket: ki az, aid jót Aki alkalmas erre a szakmára. És érdemes-e megtanulni. De erről talán legközelebb... Csizmadia Géza Számvetés jBvo Történelmi út, történelmi változások! Nem frázis ezt kijelenteni arra az útra, amelyet a földművesszövetkezetek bejártak, s amilyen eredményeket, változásokat elér­tek. Miért? Azért, mert a földművesszövet­kezetek rendkívüli részesei voltak a falu történelmi iramú fejlődésének. Annak a fej­lődésnek, amely összetettebb termelőerőkkel, magasabb rendű termelési viszonyokkal ren­delkezik. S ezek együtt fejlettebb anyagi és szellemi kultúrát hoztak létre. Sikeresen járultak hozzá az fmsz-ek a szükségletek ki­elégítéséhez, a termelés és a fogyasztás egyensúlyához, eredményesen erősítették a munkások és a parasztok gazdasági össze­fogását A foldművesszövetkezeti mozgalmat nem lehet kiszakítani a falu életéből. S éppen ez erősíti, ez hangsúlyozza, ez jelöli meg a mozgalom újabb mérföldköveit. Nagyszerűek az elért eredmények, de nem lehet megáll­ni — csak annyi időre éppen, hogy az el­ért fejlődési szintet felülvizsgáljuk, s ehhez mérjük az újabb tennivalókat. Az élet kény­szerítő ereje tovább lendíti az embert, aki gondolkozik: jól akar élni, szórakozni akar, boldogabb szeretne lenni! A falusi ember is rádöbbent az új világban nem lehet ré­gi módon élni. Felszöktek az igények, mint az évmilliók óta lefojtott földgáz, amelyet elért a kutatófúró. Ám vigyázzunk! Bonyolult, sokoldalú kér­déssel, nagyobb feladatokká! állunk szem­ben. Meggyőztük a falu emberét, elfogadta az új termelési viszonyokat Segítettünk el­adni verejtékes munkájának gyümölcseit el­láttuk iparcikkekkel, korszerű boltokat, ven­déglőket eszpresszókat építettünk. Más lett az ízlésviláguk, gazdagodott a kulturáltsá­guk. Oson a múlt a faluból. De sok még az ellentmondás, amelyek az új teljes győzel­me érdekében feloldásra várnak. A falvak népe, a társadalom várja az újabb sillereket a foldművesszövetkezeti mozgalom névtelen munkásaitól. Csaknem hat­vanezret számlálnak a soraik a megyében. Űjabb eredményeik záloga a munkás—paraszt szövetség további erősítése, az anyagi szük­ségletek jobb kielégítésének elősegítése. A harmadik ötéves terv célkitűzéseinek meg­felelően alapvető feladat a tagság és a mű­ködési területen élő lakosság áruellátása, a kereskedelmi munka színvonalának emelése, a növekvő igények lehető legjobb kielégí­tése. Összefüggő feladatok ezek. Jő megoldásuk csak magasabb színvonalon lehetséges. Ezt a színvonalat pedig az új gazdasági irányítási rendszer bevezetése, helyes alkalmazása biztosítja. Ezt kívánja a fejlettebb gazdaság- politikánk. A legközvetlenebb, legfontosabb cél tehát az erre való felkészülés. Ez viszont már most azzal jár, hogy a földművesszövet­Előkésziilet a Bánki tónál A Nemzetközi Horgászszö­vetség határozata szerint az ez évi horgász világbajnoksá­got — a bajnokságok kezde­te óta első ízben — Magyar- országon rendezik. A nagy ta­lálkozóra Dunaújvárosiban, au­gusztus folyamán kerül sor. Megyénk sporthorgászai jú­nius 18-án a Bánki tavon mé­rik össze ügyességüket. E verseny győztesei indulhatnak a július 9-én Dunaújvárosban megrendezésre kerülő orszá­gos bajnokságon. kezeli vezetők öntevékenyebben, kezdemé­nyezőbben lássák el feladatukat, tennivaló­jukat. Nagy a felelősség! A megye 138 la­kott helységéből 126-ban kizárólag a föld­művesszövetkezet bonyolítja a forgalmat S az ellátást csak a termelőszövetkezeti tagok­kal közösen, a termelőszövetkezettel kölcsön­hatásban lehet jól megoldani. Egymást se­gítve, de egymással szemben egyenlő part­nerként Partnerként és nem ellenségek­ként. A IX. pártkongresszus által meghatározott célok közösek. A fejlett szocialista társada­lom építését, az erőforrások további gyara­pítását, a lakosság fogyasztásának növeke­dését az életkörülmények, a kulturális <s szociális ellátottság további javítását csak együttes erővel, a falu és a város társadal­mának összefogásával lehet elérni. Ebijen a bonyolult tevékenységben jut a katalizátor szerepe a földművesszövetkezeteknek. A földművesszövetkezeti emberek azonban cse­lekvő részesei a falun lejátszódó folyama­toknak, érdekeltek az eredményben. Nem is lehet másként, hiszen minden összefügg. Nem mindegy hogyan sikerül a parasztsá­got bevonni az új gazdasági mechanizmus által meghatározott gazdasági forgalomba. Az utóbbi a legfőbb kérdés, mert minde­nekelőtt az élet újratermelése fontos. Elen­gedhetetlen tehát a felvásárlás fokozása. Különösen a háztájiban termelt áruk nagyobb tömegű felvásárlására hozhat kedvezőbb fejlő­dést. Politikai kérdés a városi lakosság jobb ellátása, hiszen befolyásolja a munkás—pa­raszt szövetséget. Ugyanakkor tovább kell haladni a gazdaságosság, az ízlés és az igé­nyesség útján is. Üjabb és újabb kisáruházakra, tiszta, kor­szerű boltokra, eszpresszókra vár a falu né­pe. A fötdművesszövetkezeti dolgozóktól vár­ják a legkorszerűbb iparcikkeket, a divatos ruhákat. Annak a kulturális, társadalmi­politikai missziónak a folytatását, amelyet már évek óta eredményesen, becsülettel vé­geznek. Méltán lehetnek büszkék a litkei. nemti eszpresszóra, a jobbágyi bisztróra, s a többi szép létesítményre. De jó lenne ha­sonló korszerű ruházati, iparcikk, élelmi­szer boltokat is látni! Várják ezeket a fa­lusi lakosok. Az új boltok, a jobb áruellátás, a lelki- ismeretes felvásárlás mind-mind nagy ha­tást gyakorol a falvak közvéleményére. Ala­kítja, formálja a lakosság arculatát. A föld - művesszövetkezeti mozgalom eddig is ered­ményes tömegmozgalmi tevékenységet foly­tatott. Ezután még többet várnak az embe­rek, hiszen a mozgalomban dolgozók is újabb és újabb tapasztalatokkal, tudással gazdagodtak. S elég erősek a nagyobb, fele­lősségteljesebb feladatok megoldására. Pádár András Kisplasztikái Biennále Pécsett Az I. Országos Kisplaszti­kái Biennálét az idén ősszel rendezik meg Pécsett. A ki­állításon a képzőművészeti szövetség, illetve az alap tag­jai vehetnek részt legfeljebb hetven centiméter nagyságú, nemes anyagból, vagy ter­rakottából készült szoborral, éremmel, plakettel, dombor­művel. A résztvevő művé­szek munkáikat június 12-dg küldhetik be a Műcsarnokba, vágj’ a pécsi Janus Pannoni­us Múzeumba. A biennálét rendező szervek (Bar anya me­gye és Pécs megyei jogú vá­ros Tanácsa VB., a Szakszer­vezetek Baranya megyei Ta­nácsa. a képzőművészek szö­vetsége és annak dél-dunán­túli szervezete, a Műcsarnok és a Janus Pan néni us Múze­um) a legjobb műveket egy tízezer forintos első, egy hét­ezer forintos második és egy ötezer forintos harmadik díj­ban részesítik. ­A kukorica vegyszeres gyomirtásáról A megyei Növényvédő Ál­fHunkában ast új tanácsi Egyetértésben €i initessággül lomás szakembered tanácsol­ják, hogy a közös gazdasá­gokban már most készülje­nek fel a kukorica vegysze­res gyomirtására. A növény gyomirtószere a K—94 kom­binált készítmény. A gyomir­tószer hatóanyagai egymás után fejtik ki hatásukat. A permetezést a vetést követő­en azonnal el lehet végezni. A munkát mindenképpen be kell fejezni addig, amíg a kukorica csíranövényeinek hajtáscsúcsai, a talaj felszí­nét 2 cm-re nem közelítik jneg. A permetezés optimá­lis időpontja a kelést megelő­ző három-négy nap. A vegy­szert a növényállomány per­metezésére felhasználni tilos, mert. súlyos károkat okoz. A Homokos és kevésbé gyo mos talajokon holdanként 3.6 kiló középkötött talajokon 4—4,5 kiló, kötött talajokon pedig 4,5 kiló vegyszer fel- használását ajánlja a Nö­vényvédő Állomás. A gyomlr- tőszert annyi vízzel kell ki- permetezmi, hogy legalább egy százalék töménységű le­gyen. A permetezésnél arra kell ügyelni, hogy a vegy­szer egyenletesen osztódjon el. Az eddigi tapasztalatok azt. bizonyítják, hogy a gyormr tószer az egynyári, egy- és kétszikű gyomokat irtja ha­tásosan. Az évelő, mélyen gyökerező gyomokat nem pusztítja el. A K-64 hatása csak a kukorica tenyészide- jére terjed ki, gondosan vég­zett permetezésnél káros utó­hatás nem jelentkezik. Azon­ban csak olyan területen használható fel, ahol három éven belül Humgazin DT, vagy Hungazin TK, vagy egy éven belül Merkazin, illetve A-It-14 gyomirtószert nem kapott a talaj. Erős szélben, Dikonirtra érzékeny kultúrák közelében K-64-el permetez­ni nem szabad. Az erdőkürti tanács, már a választás előtt kitűzte a leg­főbb feladatát. Megépíteni a törpevízművet, jó Ivóvizet ad­ni a községnek. Erre a célra félretették a községfejlesztés­re fordítható minden pénzt. A lakosság egyetértett a célkitű­zéssel. A többség belépett a víztársulásba és vállalta a törpevízműhöz a 2500 forintos hozzájárulást. Urbányl Pál, a tanácselnök állítja: a válasz­tás sikerét is jelentette az emberekkel történt beszélge­tés. — Nyíltan megmondtuk: 79 ezer forint községfejlesztési alappal rendelkezünk. A tör­pevízmű pedig több százezer forintba kerül. Csak a kút fúrásáért 212 ezer forintot fi­zettünk. Ha nem támogatnak, nem tudjuk megcsináltatni. Az őszinte beszédnek ered­ménye lett. Néhány öreg kivé­telével a lakosság megadta a tanácsnak az erkölcsi és anya­gi támogatást. Az idősebbeket nem is zaklatták. A fiatalab­bak körében leginkább a für­dőszoba miatt népszerű a tör- pevizmű. Elkészültek az első feladattal, a kút percenként 220 liter vizet ad. Minősége kifogástalan. Most, miután a választási agitációban is sokat beszéltek róla, a következő lépésre készülnek. Megépíteni a vízvezetéket. Nagy munka lesz. — Várjuk a lakosság támo­gatását — mondja a tanács­elnök. A tanácstagoknak is a leg­fontosabb feladatuk, összefog­ni a munkára jelentkezőket. Osztroluczky József, akit a Xl-es körzetben választották helyi képviselőnek, gyakran megfordul a tanácsházán. Tartja magát a tanácselnök elveihez: az erőiket a törpe- vízmű befejezésére kell fordí­tani. Figyelemmel kíséri: ed­dig milyen feladatok kerültek sorra. Erről beszélget a vá­lasztóival. De ilyenkor a víz­műn kívül más feladatokról is szó esik. A múltkoriban az áteresztők miatt szólították meg. — Nem nagy a mi falunk. Az emberek mindenről tud­nak, mindennek a részesei, így vagyunk ezeknek a gyű­rűknek a lerakásával is. Az al­végen éppen úgy szorgalmaz­ták, mint a felvégen. Éh az új telepen lakom, távolabb a Do- lina-úttól, mégis azt kérdez­ték a körzetembeliek, hogy miért nem intézkedünk az áteresztő gyűrűk lerakása ügyében? Urbányl Pál tanácselnök Osztroluczky szavaira felélén­kül. Ügy látszik a kérdés ér­zékenyen érinti. — Már leraktuk az áteresz­tőket. Késtünk egy kicsit, mert a tsz megígérte, segít a mun­kában. De nem győztük a se­gítséget várni, hozzáláttunk és megcsináltuk — mondja az elnök. Megélénkül a beszélgetés. Kiderül, a törpevízmű mellett jut idő más munkára is. Jár­dával összekötik az Árpád és a Béke-utcákat. Tíz kocsi jár­dalapot vásároltak. Annak egy részét már lerakták. Meg­könnyíti a munkát a lakosság részéről nyújtott segítség. Osztroluczky József mondta ot, hogy Burcsányi János és Csu- vorszki János tanácsi alkalma­zottak elvégzik a szakmunkát igénylő feladatokat. Az embe­rek meg amihez értenek. A múltkoriban is vittek egy ko­csi téglát egy építkezéshez. Mentek érdeklődni, hogy mit csinálnak? Akinek volt ideje, ott is maradt dolgozni. Eggyé forrott kis falu ez az Erdőkürt. A tanácsi vezetők jól megértik magukat a la­kosággal. És ahol egyetér­tés van, halad a munka. B. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom