Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
1967. március 19. vasáru»» NÖ69ÄD 7 Vasárnapi levét » Egy „alulról“ jövő javaslatról Olvasom szerdán az újságban, hogy több megértést kérnek „a 13-as épület körül labdázó gyerekek” Salgótarjánban. Mosolygok Olvasás közben. Ezek a mai srácok!... Alig nőttek ki a földből, máris tisztában vannak vele: mit jelent a fórum nyilvánossága. Olvassák a panaszt az illetékesek, a felnőttek, s az igény teljesül: övék lesz a zsákutca széle, hossza, az ötös és hatos lépcsőházi front után a többi is. Kis emberkék. Tele van az utca velük a téli rabos- kodás után. Előkerültek a bőrfocik, a pattogó gumilabdák, s rúgják, űzik nekihevülten, — ahol lehet. Hol lehet?... Hol labdázhatnak a Főtéri 13-as gyerekei, s általában a Pécskő utcai, épülő új lakónegyedben élők? Hát ahol lehet. Ahol fellelni bármi viszonylagos biztonságú terepet. Néha ablak jelzi csörögve a labda ívét, de tegyük szívünkre kezünk, kinek lelkét nem terheli hasonló vétség a gyermekkorából? A Főtéri 13-asban méltatlankodnak a lakók. Nincs nyugalmuk a siserahad sziu-indián zajától. Emberileg ez a panasz is érthető. Az emberek jelentős része váltott műszakban dolgozó, — pihenése eszerint váltakozik. Az éjszaka fáradalmát nappali álommal kívánja széloldani,, de beharsog hozzá az utcai történés, hogy a szomszédék Pistije újabb bombával rezegtette meg a láthatatlan kapu láthatatlan hálóját. Rettenetes kölykök. S már dörgi kimerültségtől ingerült fenyegetéseit az erkélyről. A siserahad pillanatra elnémul, vagy szemtelenül visszamond valamit, aztán megy tovább minden. Antagonisztikus szembenállás ez. Egyik fél sincs kímélettel és tekintettel a másikra. Az erősebb részéről olykor fizikai megtorlásig fajul, de ez nem old meg semmit. Egy fiatal asszony panaszára gondolok: — Kérem, megyek a kicsivel. Ötödik hónapos még. Tolom a nyitott kocsiban, kell már a jó tavaszi sugár, s szinte eláll a lélegzetem. Repül felénk a hatalmas labda, épp, hogy visszaránthatom a kocsit. Hajszálon múlik, hogy a kicsi épen ússza meg. De eltalál egy idős asszonyt. Gyomorszájon vágja a labda, összegörnyed az ütéstől. Rosszullét környékezi, a fal mellé támolyog, ott pihen percekig, arra sincs ereje, hogy méltatlankodásának hangot adjon. A játszók csak pillanatra torpannak meg, aztán mintha mi sem történt volna, űzik tovább az őrjöngést. „Igazán megírhatná” — ezzel fejezte be. íme, teljesítem kívánságát, de mi oldódik meg vele? Az utca nem játszótér — citálhatjuk a KRESZ-izű mondást. Az utca közlekedési vonal, amely járművek, gyalogosok zavartalan forgalmára hivatott. S igaza van a hivatkozóknak, bátran aláírhatjuk helyességét és szabatosságát az érveknek. No, igen: az utca nem játszótér. De hol a játszótér? A gyermek játszani akar. Életkori, sőt fizikai fejlődési szükséglete, hogy játszhasson. Falun a réten, kertes házakban az udvar zugain, városi falrengetegben a felnőtt gondoskodás teremtette játszótereken. E célra kiszemelt, elrendezett, védelemmel határolt külön kis grundokon. Jogos az óhajuk?... Persze, hogy az. Ne akarjuk hát elfeledni saját gyermekségünk korát. A játékhoz tér kell. S ha ilyen nincs, a gyermek ott játszik, ahol tud, ahol kevésbé érzi a szoba zárt feszességét. Az utcán. Fütyül mindenre, „rendet bont”, hogy létszükségletét, a játszást megteremthesse. Ha máshogy nem, akár a felnőtt nyugalma árán. Szidhatjuk-e ezért, elzavarhatjuk-e ablakunk alól, ha pokolinak érezzük a lármát? ... Talán jogunk van rá, pontosabban: módunk. Mi vagyunk az erősebb fél. De a gyengébbnek nem lehet igaza?... S ha jobban meggondoljuk: olyan gyengébbek fölött basáskodunk, akik alapjában szívósab- bak, kitartóbbak és végső soron erősebbek nálunk. Akikkel a fegyvernyugvás csak időleges, de a „harc" újra és újra kiújuló. A viszonylagos békére mégis van egy megoldás. S ezt éppen ők tették javaslatba minap olvasott cikkük végén: játszóteret kell teremteni. Hogy eddig nem jutott már az eszünkbe! Biz? igaz, ilyen monstrum munkálatokkal, mint amit új lakónegyedeink építése jelent, elenyésző többlet csupán, hogy az emelkedő házakkal együtt szülessenek meg a múlhatatlan járulékos szükségletek is. Az új otthonokra elsősorban nagy családjaink jogosultak: friss lakónegyedeink korszerű életviszonyai között sok száz gyerek raboskodik, vagy kényszerül veszélyektől távolról sem mentes utcákon játszani; kénytelen akarva akaratlan háborítani a ,pihenni vágyók ugyancsak jogos, nyugalmát. Ilyen feltételek között sem a játék, sem a pihenés nem teljes örömű és nyugalmú. A megoldás a gyermekek javaslatában kézenfekvő, csak több figyelmet kívánna most már mind a hivatalos tanácsi, mind a társadalmi szervek részéről. Nem vagyunk túlságosan bőviben szabad térségeknek, de annyira mégis futja talán, hogy az égető szükségletekhez mérten kiszabjunk egy-egy darabot a meglevőkből a szabad, zavartalan játék örömeire. Még csak nem is teszünk különösebben önzetlent vele: önmagunkat kíméljük, saját „felnőtt” nyugalmunkat szolgáljuk. Megéri hát egy kis utánajárás, némi társadalmi fáradozás az ügy érdekében. Gondolom, „a 13-as épület körül labdázó gyerekek" is így gondolták. S a többiek is, valamennyien. Ne múljék hát soká okos javaslatuk sorsa; segítsük célba az „alulról” jövő kezdeményezést. Barna Tibor NÉPMŰVELÉS -1966 Beszélő számok a míívelőrlésről és szórakozásról Az emberek gondolkodásának alakulását, műveltségének fejlődését, a népművelés tendenciáit rendkívül nehéz hűen bemutatni. A társadalmi valóság e fontos területének teljes feltárására felelősséggel vállalkozni csak széles körű tanulmányozás alapján lehetséges. Az évenként készülő statisztikák csupán egyik elemét képezhetik e gondos vizsgálatoknak. A hatalmas számtenger azért mégis sokat mondhat a terület munkásainak. Gondoljuk csak végig az emberek művelődéssel kapcsolatos állásfoglalását Ma már minimális az olyan művelődök száma, akik hajlandók olyan népművelési formákon részt venni, amelyek nem vonzzák őket, vagyis nem keltik fel érdeklődésüket. Az érdeklődésen nyugvó kulturális érték elsajátítása pedig nagyobb hatásfokú és a cselekvésben határozottabban megnyilvánuló. így válnak a mennyiségi mutatók — előzetes ismereteinkhez kapcsolódva — minőségi jelzetekké is. Kerülve a számok mindennemű fetisizálását . — a rendelkezésre álló adatokkal és tényekkel érzékeltetni kívánom a népművelés változását és szeretném ráirányítani a figyelmet néhány tendenciára. Növekedett az ismeretterjesztő előadások látogatottsága A társadalmi fejlődés, a gazdaság szerkezeti és minőségi változásai fokozták a lakosság érdeklődését a munkával, élettel közvetlenül összefüggő ismeretek iránt. Az elmúlt évben megyénkben a TIT által tartott 2257 ismeretterjesztő előadást 102 ezren hallgatták meg, több százra tehető a TIT nyilvántartásában nem szereplő ismeretterjesztő előadások száma. Az egy előadásra jutó látogatói átlag 45 fő, ez megfelel a jelenleg kialakult népművelési elvnek, amely hatékonysága miatt előnyben részesíti a kiscsoportos formákat. Az előadások 44 százaléka a lakosság által kedvelt munkás, termelőszövetkezeti és ifjúsági, stb. akadémiákon hangzott el. így a résztvevők bizonyos szempontból rendszerbe foglalt ismeretekhez jutottak. Kedveitekké váltak a különböző fórumok — járási értelmiségi, művészeti, stb. — keretében tartott ismertetők, viták. Az ipari üzemekben tartották az előadások 27 százalékát. Az ismeretterjesztes közvetlenül is kapcsolódott a termelés következtében várható ' változásokhoz. A salgótarjáni üzemekben, főleg az Acélárugyárban nagy gondot fordítottak a rekonstrukció támasztotta követelményekhez való felkészítésre. Az előző évekhez viszonyítva fokozatos eltolódás mutatkozik a természettudományos ismeretek terjesztésének javára. Az előadások 56,4 százaléka társadalom- tudományi és 43,6 százaléka természettudományi volt. Növekedett az érdeklődés a filozófiai, nemzetközi és történelmi ismeretek iránt, lényegesen emelkedett az egészségügyi, műszaki előadásokon résztvevők száma. A társadalmi tendenciákkal ellentétesen mutat a jogi, pedagógiai, agrártudományi és biológiai előadások, valamint ezek hallgatóinak csökkenése. Még mindig nem megnyugtató megyénk helységei között az előadások megoszlása. Találunk — ha csekély számban is — olyan falvakat, mint Csitár, Becske, Berkenye, Szalmatercs, Ságújfalu, ahol 1966-ban egykét előadás hangzott el, vagy esetleg egy sem. Még soha nem olvastak ennyit A könyvtárak rendszeres olvasóinak száma közel 54 * t i ezer, ami annyit jelent, hogy a megyében minden negyedik hét éven felüli személy könyvtári tag. Egy olvasóra évente átlagosan 20 kölcsönzött kötet jut. Az átlagon belüli ingadozás viszont rendkívül nagy: Balassagyarmaton 38, Szécsényben 36, Pász- tón pedig 44 kötet jut egy olvasóra. Mindezt nyilván' befolyásolja az olvasók kor és foglalkozás szerinti összetétele is. Az állami könyvtárhálózatban az olvasók 41 százaléka tizennégy éven aluli, 19 százaléka tizennégy és tizennyolc év közötti és csak 40 százaléka tizennyolc éven felüli. A felnőttek körében — bár emelkedő tendenciát mutat — még mindig kévés a mezőgazdasági dolgozó A könyvolvasást a vásárlás is mutatja. A megyén belüli könyvvásárlás az 1965. évihez viszonyítva közel egymillió forinttal, egy lakosra jutó évi átlagban pedig 32 forintról 36 forintra emelkedett. A szakirodalom terén a növekvő igény városokban az ismeretterjesztő szinten mozgó technikai, falun pedig a baromfinevelés, kisállattenyésztés, gyümölcs- és zöldségtermesztéssel foglalkozó szakkönyvek iránt mutatkozik. A nagyüzemi ipari es mezőgazdasági munkára való jobb szakmai felkészülés a könyvolvasásban még csak kis mértékben jelentkezik. A TV hátába a művelődök körére Alig két éve, Salgótarjánban élénk vita volt a ’.clc- vízló népművelésre gyakorolt hatásáról. Az eszmecserét véglegesen az élet döntötte el. A .televízióra féltékeny népművelők nézeteit a valóság fokozatosan felmorzsolja. Az elmúlt évben. megyénkben 19.493-ra nőtt a televízió-előfizetők tábora. A városokban 168, a falvakban 61 tv készülék jut ezer lakosra. A közületi televíziókat is figyelembe véve mintegy nyolcvanezerre tehető a rendszeres tv-nézők száma. A legjobb adások thíradó. kiváló film, vagy színházi közvetítés) alkalmával 60—70 ezer ember ül egyszerre a tv készülékek előtt. Hatása jelentősen érződik más népművelési területeken «is. A könyvtárosok, könyvtári eladók vallomásai szerint, ha a tv-ben bemutatnak egy jó filmet, színdarabot. vagy tv-játékot, ugrásszerűen megnő az alap- irodalom iránti kereslet. Ezt tapasztalták" a „Húsz óra”, a „Hideg napok”, „Az orvos halála”, a „Nyomorultak” vagy az „Ivanhoe” esetében. A filmszínházakra gyakorolt hatás az előzőektől eltérő, de nem aggasztó, amit a három éve megközelítőleg egy szinten mozgó látogatói szám is mutat. A múlt évben . filmszínházainknak 2 millió 292 ezer látogatója volt, ez lakosonként évi átlagban 10 film megnézését jelenti. A jó filmeknek továbbra is nagy a közönség- sikerük. A tv terjedése negatív irányban «csupán az Állami Déryné Színház előadásainak látogatottságában jelentkezik. A szerény érdeklődés miatt az évi 176-ról 99-re csökkentett előadást 24 ezren tekintették meg, az előző évinél majdnem 20 ezerrel kevesebben. A több irányból szerzett tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a színházlátogatók számának csökkenése nem írható egyértelműen a tv terjedésének rovására. Célszerű lenne mélyebb elemzést végezni. A helyzet tanulmányozása alól az a magyarázat sem menthet fel bennünket, hogy a színházlátogatás csökkenése a tv-közvetítések magas nézői számából adódik. A televíziós színház nem helyettesítheti az élő művészi tolmácsolást. a közvetlen kapcsolatot a színpadi produkcióval. Nádházi Lajos cl mire cl rím kötelez Beszélgetés Virág Lászlóval a tánczenei fesztiválról Mint hírül adtuk, lezajlottak az amatőr jazz- és tánczenekarok Salgótarjánban megrendezendő országos fesztiváljára induló együtteseinek salgótarjáni városi, illetve megyei találkozói, ahol kiválasztották azokat a zenekarokat, amelyek méltóan reprezentálják majd a fesztiválon a város és a megye jazz- és tánczenei kultúráját. A megyei találkozón a nyolc gitár-, egy jazz- és egy hagyományos tánczenét játszó együttes közül a legszínvonalasabbat a Salgótarjáni Öblösüveggyár művelődési otthonának zenekara produkálta, amely a jazz kategóriában játszik. A gitár együttesek közül a balassagyarmati Florida-zenekar. a hagyományos tánczenében a salgótarjáni Sinus-együttes, illetve Halmosi Ferenc énekes jutott tovább. Virág Lászlótól, a salgótarjáni állami zeneiskola igazgatójától azt kérdeztük, milyennek látja több éves tapasztalatai alapján a város amatőr jazz- és tánezénei kultúráját? — A jazz és a tánczene a zene műfajának egy-egy művészeti ága — kezdte Virág László. — Ahhoz, hogy színvonalas interpretálásuk kialakulhasson, elsősorban hagyo- é mányok szükségesek. Ismerve Salgótarján múltját, a fúvós zenekari kultúrát kivéve, amely országosan is rangot ad, illetve adhat a városnak, sem az operának, sem a szimfonikus zenének, sem a zeneoktatásnak hagyományai nincsenek. Hagyományok nélküli a jazz és a tánczene is. Az együttesek színvonaltalanságá- nak egyik oka, gondolom, e tényben keresendő. — Milyennek ítéli meg az együtteseket általában? — Ügy látom, van néhány zenekar, amelynek tagjai hónapok, évek óta többnyire zenei alapképzettség nélkül játszanak, jobb esetben egykét éves zenei tanulmány áll mögöttük. Általában, akik közülük zenét kezdenek tanulni, a kezdeti sikerektől felbuzdulva szinte „pánikszerűen” elhagyják a zeneiskolát, s azonnal aprópénzre váltják kezdetleges zenei tudásukat. Hiányzik a muzsika az együttesekből. A megyei találkozón például egyetlen zenekar volt a jazz kategóriában, amelyet fenntartások nélkül engedett a zsűri az országos fesztiválra, a másik két együttes csupán a zsűri jóindulata és bizalma segítségével jutott tovább, illetve azért, hogy a fesztiválon e kategóriákban is képviselje valaki a megyét. (!) — Az elmondottak alapján felvetődik a kérdés, hogyan tovább, mi lenne a teendő? — Jazzt tanítani véleményem szerint nem lehet, az improvizáció hajlam, érzék dolga. Zenét tanítani viszont lehet. Ajánlatos lenne a művelődési otthonok szempontjából, hogy zenekaraik számára zenészt, vagy zeneileg képzett vezetőt állítanának, akinek vezetésével a zenekar például szolgálhatna az elszórtan működő együttesek számára. Elengedhetetlen, hogy a fesztivál előde ntőire és a fesztiválra szakemberek készítsék fel az együtteseket, örvendetes, hogy Salgótarján fesztivál város lesz, de még jobb lenne, ha ez nemcsak szép művelődési otthonában, a rendezés külsőségeiben mutatkozna meg, hanem a tartalomban, azaz, a fellépő Nógrád megyei együttesek játékában. Ha ezen együttesek játéka igazi élményt jelentene a megye és az ország számára, s a fesztivál város megtisztelő címhez méltó kisugárzó erővel bírna, akkor méltán lehetnénk büszkébbek magunkra. Jelenleg viszont inkább csak az elegáns látszat lehet vigaszunk, amely, természetesen, önmagában sem utolsó dolog. Itóth) | Olvasómozgalom a rétsági A rétsági járási tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott azzal, hogy a járási könyvtár a községi tanácsok könyvtárait nogyan segíti, s azzal a tevékenységgel is, hogy az ol- vasómozgaiom kiszélesítésére milyen intézkedések történtek. Határozatban rögzítették, hogy a művelődésügyi és a mezőgazdasági osztály vizsgálja meg a termelőszövetkezeti könyvtárak és a községi könyvtárak összevonásának lehetőségét, s ahol erre mód van, tegyen javaslatot a tsz-ek vezetőségének a községi könyvtárhoz való csatlakozásra. A termelőszövetkezeti vezetők nagy része örömmel fogadta a javaslatot. Leltárt készítettek a több éven át megvásárolt könyvekről. A határozat nyomán eddig a szendehelyi Kossuth, a berkenyéi Petőfi, a nógrádi Béke, a diósjenői Üj Barázda, a legéndi Ady Endre és a bán- ki Űj Tavasz tsz-ek csatlakoztak a tsz-ben tárolt könyvek átadásához. A járási könyvtár dolgozói a tsz tulajdonát képező könyveket úgy veszik át, hogy az a tsz-ek tulajdonjogának megsértése nélkül szolgálja az olvasómozgalom kiterjesztését-, a színvonalasabb könyvválasztékot.
