Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-01 / 51. szám
4 WÖCBÄD 1987. március 1. szerda Négy esztendő eredményeiből tjj lakótelep épült a salgótarjáni Vöröshadsereg úton. A hét épület közül hatban szövetkezeti lakások vannak. Valamennyi összkomfortos, távfűtéses. A lakótelep létesítésére több mint huszonkilencmillió forintot fordítottak a megyei tanács költségvetéséből (Koppány György felvétele) Színházi esték Törtéie ai játék: ősbematatóban Vadrózsák: tövisek nélkül rpiroslé areeal, piros zászlókkal Budapest felszabadulásának 22. évfordulóján a Szabadság szobornál találkoztak a főváros legjobb úttörői. Tisztelegtek az emlékmű előtt. Koszorúik, virágaik elhelyezésével rótták le kegyeletüket, kifejezték hálájukat az emberiség, egyben népünk szabadságáért küzdő hősök iránt. Erről az emlékünnepségről hangzott el az úttörők nagy családjához, a „Vörös zászló hősednek útján” mozgalom „Három tavaszt ünnepelünk” akciójának felhívása. A három tavasz — 1848, 1919 és 1945 — nemcsak a természet, hanem a történelem megújhodását is magával hozta. 1848. március 15, és 1919. március 21, olyan nevezetes napjai történelmünknek, amelyre minden magyar büszkén gondol. Népünk legjobbjai magasra emelték a szabadság és függetlenség zászlaját, az élvonalban küzdöttek a társadalmi haladásért. 1945. április 4-én a szovjet nép fiai mérhetetlen áldozatok és szenvedések árán hozták el a társadalmi újjászületés lehetőségét. A küzdelmet az újért nekünk kellett tovább folytatni. A felelősségteljes cselekvés új életet fakasztott a romokon. Megyénk különleges helyzetben van. A Tanácsköztársaság hősi harcaiban talán éppen a mai kisdobosok és úttörők nagyapái küzdöttek — Petőfi megálmodta „pirosló arccal, piros zászlókkal” — az elnyomás, a zsarnoikság ellen. A zászlókat a forradalom leverése után is megőrizték, rejtegették. Nem alkudtak meg az üldözés, a megfélemlítés, az ígérgetés ellenére sem. és hűek maradtak a vörös, zászló által jelképezett eszmékhez. Szították az ellenállás tüzet. A szovjet csapatok közeledtének hírére sokan közülük fegyveres part1- zán harcra vállalkoztak. A tárgyi emlékekben, dokumentumokban, * visszaemlékezésekben nagyszerűen nyomon követhető a tettekben megnyilvánuló hazai búg. E kiváló tulajdonság hordozóinak mindig és mindenütt közös vonásuk volt az em beri haladás eszméinek megértése. Ha gyermekeinket nagy elődeikhez hasonlóan cselekvő hazafiakká akarjuk nevelni, bennük is fejlesztenünk kell a társadalmi haladás eszméi iránta fogékonyságot, a haza érdekei felismerésének készségét, a hazafias érzelem és meggyőződés minden körülmények közötti vállalását. Az úttörő mozgalom „Három tavaszt ünnepelünk” akciója sok kedves mozzanatával, vonzó rendezvényeivel kiváló eszköz lehet a gyermekek hazafias érzéseinek elmélyítéséhez. Az úttörővezetők, a nevelők céltudatos tevékenysége számtalan olyan élményhez juttathatja az általános iskolák tanulóit, amelyek házasságukat erősítve, egy éieten át elkíséri őket. A megismert példák, a közös tettek mind nyilvánvalóbbá teszik a gyermekek számára, hogy a haza nemcsak ad, hanem kór is. Kötelességteljesítést, erőhöz mért munkát, de esetenként áldozatot is vár. Gondolom, a gyermekeiket szerető, becsülő szülők belátják: igazán jellémes ember csak az lehet, aid a hazáját szereti. A szülői megértés nyomán kialakuló tevékenység sokszorosára növelheti az akció nevelő hatását. A gyermekek helyes útbaigazítása, a kifogyhatatlan kérdésekre adott meggondolt válaszok elősegítik az élményanyag gazdagítását. A hasznos tettek figyelemmel kísérése, elismerése fokozza a gyermeki aktivitást, - de végső soron jó! szolgálja a hazafias erkölcs kialakulását is. A tanulók a tevékenység közben felismerik, hogy hazaszeretetük, ragaszkodásuk milyen sok és eltérő módon fejezhető ki s így könnyen beláthatják, hogy a hazafias megnyilvánulás nem lehet sohasem elszakított a. kortól. Tőlünk —, szülőktől, nevelőktől — függ, hogy e hasznos mozgalom milyen gyümölcsöző lesz. Nádházi Lajos A vállalkozó szellemű Déryné Színház eddigi másfél évtizedes működésében, számos ősbemutatóval nyitott utat új színpadi művek érvényesülésének. „Háziszerzői” között olyan nevek is előfordultak, mint Németh Lászlóé, Illyés Gyuláé — hogy ezúttal csak a legjelesebbeket említsem. Az új ősbemutató —melyre a csecsei művelődési otthon színpadán került sor — most Szinetár György és Vinczc Ottó: A császár álruhában című zenés vígjátéka volt. A szövegkönyv író Szinetár, számtalan színpadi és filmsiker részese, de nevét a szerző leginkább a Ludas Matyi filmváltozatának megalkotásával tette ismertté. Ezúttal olyan történelmi legendát dolgoz fel, mely a cselekmény játékos könnyedségéből rendkívül szórakoztató, ugyanakkor alkalmat ad a műfaj kereteiben szellemes, csípős bírálatot mondani olyan jelentős történelmi személyiség jellembeli vonásairól, mint az „isteni” Napóleon. A mese: a császár és az ünnepelt színésznő szerelmi kalandja, melybe minduntalan beleszól egy ál-Napóleon felbukkanása. Háttérben a császár elleni összeesküvésnek is részeseivé avat bennünket a szerző. A játék tehát humorban és izgalomban egyaránt bővelkedő, mégpedig olyan igényesen, hogy a vígjáték sokszor a szatíra szintjén mozog. Hogy a császár álruhában, mégsem válik teljes értékűen szatírává, annak tudható be, hogy Szinetár némely alakjai mintázásában enged a csábításnak, színpadi gyakorlatban jól bevált eszközökkel dolgozik, így az egyéni, karakteres arcélék mellett, kommersz figurák járnak kelnek, például a bornirt rendőrügynökök. Duverger, Laherb és Jourde, kiknek veszélyességét pillanatra sem lehet komolyan venni. Szinetár számítása azonban ezúttal is igazolódik, a figurák most sem maradnak hatástalanok a nézőtérre. A Déryné Színház együttese pompás, élvezetes komédiát produkált Petrilk József rendezésében. A siker elsősorban a szereplőhármas: Sallay Tibor, Horváth Ferenc és Váradi Vali érdeme. Sallay az ál-császár alakjában színészi, komédiázó skálájának imponáló terjedelmére hívta fel a figyelmet. A hálás feladat nagy lehetőséget kínált számára, s ezt maradéktalanul ki is használta. Horváth Ferenc gondosan negépített N apóleon-f igurá j a iszlet-jellegzetesiségeivel az jyéni vonásokon túl a diktátorok általános jellemistnér- veit sűrítette: ezzel mondanivalóban megnövelte színészi mondandóját. Váradi Vali kedves naivitásból és asszony! furfangból elegyített, ízes és pezsdítő keverék Marguerite alakjában. Az előadás és a siker további részesei közül dicsérnem kell a pompás kabinetfigurát nyújtó Sághy Istvánt, a bő komikai vénájú Kondor Ilonát, a rendőrkopókat formáló Puskás Tibort, Sághy Gézát és Kosztolányi Kázmért, a Fouché herceget személyesítő Zeke Lászlót, valamint a feladatát kifogástalanul ellátó Bíró Józsefet. A darab maszkakórusának funkciója nem egyértelműen tiszta; feladatát inkább csak sejtjük, mint értenénk. Vincze Ottó muzsikája itt is, mint végig a darabban erős érzelmi hatásokkal támogatja és lendíti a darabot. Néhány apróbb észrevételtől eltekintve Petrik József jó rendezői munkát végzett, nagyiramú, kitűnően pergő előadást produkált Orbán, Leo karnagyi segédletével. (barna) A Budapesti Irodalmi Színpad kitűnő együttese már szívesen látott „törzsvendég” a salgótarjáni irodalombarátok körében. Eddig ismert műsoraik színvonalát, ha lehet még túlszárnyalták a Vadrózsák című összeállítás bemutatásával. Egy évszázaddal ezelőtt 1863-ban jelent meg Kriza János erdélyi kutató tollából Vadrózsák címmel az a magyar népköltési gyűjtemény, amelynek alapján dr. Lengyel Dénes a műsort összeállította. Merész vállalkozás napjainkban egész estét betöltő irodalmi műsort népköltészetre, a szóbeliség kuHúrfokán virágzó költészetre építeni. Annál kellemesebb a meglepetés, hogy a korunk szellemétől ugyan idegen, de örök szépséget és értéket képviselő anekdota, ballada, dal, mese utat talál a közönséghez. A balladák sötét pompája, formai szépsége, tartalmi gazdagsága, a dalok friss kedvessége, művészi megformálása, az anekdoták és mesék bűbája, kifejező eszközeinek varázsa rabul ejti a huszadik század emberét is. A népköltészet dúsan termő ága az egyetemes magyar kultúra sokévszázados fajának. A rendkívül gazdag magyar folklórkincs gyöngyszemeit kitűnő előadóművészek tolmácsolásában hallottuk. Almási Éva, Létay Klári, Somhegyi György és Ujlaky László, valamint a dalbetéteket éneklő Cseke Júlia egyaránt kimagasló művészi teljesítményt nyújtott, nagy sikert aratva a kisszámú, de lelkes, műértő közönség körében. A műsort dr. Lengyel Dénes vezette kulturáltan, mértéktartóan. A József Attila Művelődési Ház klubjában megrendezett bensőséges hangulatú irodalmi est szép példája volt az igénye?, úgynevezett komplex jellegű ismeretterjesztésnek. cs. b. Leleplezték a szendehelyi takarmány üzéreket A föidművesszövetkezeték tevékenységi körébe tartozik ■— egyebek között — a szálas takarmányok felvásárlása. Vácott és Rétságon illő tisztelettel bántak tehát az £msz-nél Szegner Józseffel és Szegner Miklóssal, akik — mintha csak földbirtokosok volnának — nagyobb mennyiségű réti széna, lóhere és lucerna szállítására szerződtek. Egyik fensz .sem érdeklődött az után, vajon van-e valamelyik Szegner-test- vómek kaszálója. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nincs. Más kérdés, hogy Szegner Miklós annyira sajátjának tekintette a vád Kossuth Tsz bírTízéves a mandátuma Szuha régi község. Gondozásra szoruló középkori műemlék temploma is emelett szól. Most fontolgatják a rendbehozatalát. Kultúrtörténeti értékről van szó, s azt menteni, megőrizni kötelessége az utókornak. Kár lenne politikai óvatoskodásból az idő fogának átengedni. Azt hiszem nem is lesz így, mert a község gazdája is — aki ízig, vérig, mai ember — pártfogolja az ügyet. Tíz éve áll a köz szolgálatában Gembiczki József, Szuha tanácselnöke. Alacsony ember, a haja már csaknem elhagyta, a szíve is érzi már az ötvenegy évet, de nem ismer fáradságot, amikor a községért kell tenni. Ügy is jött haza 1957-ben, mondhatnám hosszú vándorúiról, hogy életét a községnek, meg az idetartozó kétszázhetven lélekszámú Mátra- almásnak szenteli. Dolgozott országos intézményben, járási tanácsnál, aztán hazakövetelte a falu. — Jóska tapasztalt ember, tudja, melyik kilincset kell lenyomni, ha akarunk valamit. — így vélekedtek felőle és nem is csalatkoztak. Most újból jelölték tanácstagnak, sőt járási tanácstagnak is — egyhangúlag. És a tíz év? Ha csak a látottakból kellene ítélni, azt mondanám, Szuha is olyan, mint a többi község, legfeljebb hosszabb az átlagnál. Négy kilométert, kell gyalogolni egyik végétől a másikig. Dombok között fekszik. A községbeliek azonban irtásiképp nézik pátriájukat. Két-három holdnyi földecskékből, télen bányamunkából éltek valamikor és elmentek az ország különböző részeibe kenyeret keresni. A szegénység komorrá, kilátástalanná tette az életüket. Egy családban elég volt egy gyerek. A múltat ennél találóbban jellemezni talán nem is lehet. Az egyke még dívik, mert erősen befészkelte magát a gondolatokba. De azt hiszem, ezt is kikezdi majd az idő, ahogy a szegénységet, összehasonlíthatatlanul másként élnek ma a szúhai- ak. Amellett, hogy gyarapodtak, kiléptek a> elzárkózottságból Is. Épült vagy ötven—hatvan új ház. Sok ré git alakítottak át, a kicsiny ablakok helyébe nagyobbak kerültek. A tsz megalakulása után kezdtek mind távolabbra nézni. Igények támadnak. Eljut a híre Szuhára annak, hogy Nemtiben művelődési otthont építettek. — Ez nekünk is nagyon elkelne — állították meg lépten-nyomon az elnököt. Nem a rangosodás vágya sürgette ezt, hanem fedél kellett a kultúrának és idővel a tsz-be tömörült nagy családnak. Gembiczki József méltó vizsgafeladatot kapott. Kevés volt akkoriban az építőanyag, cementet keresve sem lehetett találni a megyében. Ezt mind végiggondolta az elnök, mégsem hátrált meg. — Nektek is kell segíteni — vette fel a kesztyűt. — Számolgattak, terveztek. Száz- negyvenötezer forintot tudott a község kiállítani kézi- és fogatmunkából, községfej- lesztésbőL. Még kellett háromszázezer forint. De honnan? Az elök vonatra ült, s most jól jött a jártassága. Volt a megyei tanácsnál, ment a nehézipari miniszterhez. Nem volt mindjárt terülj asztalkám, de nem hátrált. Fűtötte a megbízatás, a szuhaiak várakozása. S, hogy az ország hány helyéről került ide építőanyag, azt már csak az irattárból lehe- ne kideríteni. S dicséretükre legyen mondva a községbelieknek nem húzódoztak, amikor meg kellett fogni az ásót, lapátot. Február 14-én múlt négy éve, felavatták a szép tágas művelődési otthont. Nagy erőfeszítés volt: a köz csatája a közért. Még inkább- megjött az étvágy a fejlődésre. Következett az új iskola, a posta, huszonöt gyermeknek óvoda, új üzletek, és ami épül, létesül a községben, vagy Mátraalmá- son, kivétel nélkül példázza a tanácselnök buzgalmát is. Aki ismeri Gembiczki Józsefet, az tudja, hogy szerény, a község embere. Fellépése is közvetlen, egyszerű, és talán éppen ezzel nyerte meg a szuhaiak tiszteletét. Amikor kerestem, várni kellett rá egy kicsit. Két asszony földjáradékügyét intézte. Türelmesen magyarázott, levelet írt. Amikor a két asszony elment, letette a szemüvegét, elmondta a tíz évet, ízelítőt adott belőle. Ez a cikk is csak néhány ecsetvonás az elnök életéből. Valaminek azonban meggyőző bizonysága az ő élete: az egyévtizedes mandátumért és az újabb bizalomért megdolgozott. Gulyás Ernő tokát, hogy arról lelkiismeret, furdalás nélkül vitt el szénát. A tavalyi és az azt megelőző évben Szegner József negyven- hatezer-ötszáz, testvére pedig ötvennégyezer-hétszáz forint értékű szálas takarmányt adott el az fmsz-eíknek. A takarmány mázsáját ötven—hetven forintért vették, s kilencven— százharminc forintos áron adtak túl rajta. Magyarán kupec- kodtak. Szegnerék tudták, hogy a kupéé nem közszeretetnek, becsülésnek örvendő személyiség. Az eladóknál ezért különféle szervek megbízottaiként mutatkoztak be. H. Mihálytól — például — a munkásőrség lovai (!) számára vettek takarmányt; figyelmen kívül hagy. va, hogy a testület lóállomány- nyal nem rendelkezik. Szórakozottságuk nyilvánvaló, hiszen ugyanott kétszáz forintadósság megfizetéséről is clfeledkeztek . ,. O. Józsefeié Szegnerek ben a Lósport Vállalat küldötteit tisztelhette. T. Dávidné előtt a testvérek az állatbarátok szerepében tetszelegtek. A hetvenéves asszony régebbről ismerte őket. s ezért nem szívesen bocsátkozott velük alkuba. Végtére is eladta a takarmányt, nehogy „szegény lovak éhezzenek a termelőszövetkezetben.” Ügy mondják, a változatosság gyönyörködtet... Lám, G. József azt hitte, hogy a Partizánszövetség lovait (!) lakat- ják majd jól az ő szénájával. A Partizánszövetségről a megyei rendőriökapitányság vizsgálati osztályán már hallani sem akartak Szegnerék, „nehogy kémeknek véljék őket.” Fölösleges volt e miatt ag- gódniok. A rendőrtisztek annak ismerték meg őket, amiknek bizonyultak: dolog'kerülő- nek, üzérnek. A nyomozást befejezték; ügyüket pedig vádemelési javaslattal továbbítót, táfc az ügyészségnek.
