Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-12 / 61. szám
1967 március 12.. vásárnál) NOCH AD 5 ^Olszűnt t át áiva, színház! Salgótarján kulturális életének egyik legrégebben vajúdó ügye, a színházi ellátottság megoldása számos konzílium témáját adta a város illetékeseinek. Az ú.i megyei Vnűvelő- dési otthon kapunyitása óta immár egy esztendő telt el, a téma azonban, mely a város vezetőit, s a színházbarátokat egyaránt foglalkoztatja, minden jó szándékú igyekezet elleniére befejezetlen. A megnyugtató és végleges megoldásra, azt lehet mondani, egyelőre semmi biztató jel nincs, a művelődési ház a budapesti Vidám Színpad, az Irodalmi Színpad, valamint a Déryné Színház alkalomszerű játékain tűi semmi rendszerességre nem építhet színházak tekintetében. A számbavehefő társulatok, — mint a miskolci, vagy a debreceni még — korábbi ígéretüktől visszaléptek, s csak nyári vendégjátékra vállalkoznak. Ez viszont azt jelenti, hogy a nyári hónapok döm- pingje mellett az év legnagyobb része betöltetlen marad. Egyre inkább úgy tűnik; ct problémát saját erőnkből megoldani képtelenek vagyunk, s a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztályának hatékony közreműködésére van szükség, hogy a társulatok ambicionálják a Salgótarjánról való rendszeres, igényes gondoskodást. Némely jelek így is mutatkoznak erre. A napokban járt nálunk a Szolnoki Szigligeti Színház együttese, mely hajlik a kérésre, hogy a későbbiekben gyakoribb, esetleg rendszeres vendége legyen a városnak. Ennek persze több megoldandó feltételét szabta, — mindenesetre az eddigi tárgyalások eredménnyel biztatnak. A színház előadási együttesével látogatott most Salgótarjánba Lörincz Lajos üzem- igazgató és Szöllősi Éva szervezőtitkár, velük beszélgettünk a vendégjátékok lehetőségéről. — Az egy bolond százat csinál cimű operettet — mondotta az üzemigazgató — olyan bemutatkozónak szántuk, melyben társulatunk meglehetősen nagy ensembléjával Ismerkedhettek meg az itteni színházlátogatók. Reméljük, kellemes benyomásokat hagyunk magunk mögött. Azt is megmondjuk őszintén, nekünk ugyancsak nem közömbösek mostani első benyomásaink, s igyekeztünk felmérni mindazokat a lehetőségeket, melyek alapján látogatásaink rendszerességéről tárgyalhatunk. Megnéztük az elszállásolás szempontjából javasolt eresztvényi turistaházat. ellátogattunk több olyan községi művelődési otthonba is, ahol tőlünk produkciókat várnak. — Melyek jöttek számításba? — Elsősorban azok, melyek alkalmas méretű színpadot, jó játékteret kínálnak, lehetőleg Salgótarján körzetében helyezkednek. De egy-két távolabbi helyről is szó lehet. Megnéztük például a Somoskőújfalui, a mátraszelei művelődési otthont, vállalkoznánk előadásra Nagybátonyban, Szécsényben, Balassagyarmaton. Persze, csak a hosszabb, nyári tűmé idején, amikor tíz napra áttelepül önökhöz a társulatunk. — És mik a Salgótarjánhoz kapcsolódó tervek? Erre Szöllősi Éva szervező- titkártól kaptunk válaszd. — Egyéb irányú elkötelezettségeink, mint a budapesti MOM-színpadon, a Dunaújvárosban teljesítendő vendégjátékaink miatt salgótarjáni tavaszi rendszeres látogatásokra nem ígérkezhetünk. A művelődési otthonnal kötött megállapodásunk az, hogy legközelebb április 11-én A kaktusz virága című színművet hozzuk, mely a budapesti József Attila Színház előadásában néhány hónapja kirobbanó sikert aratott, s társulatunk produkciójaként is mindenütt lelkes fogadtatásra lel. Ezt követően már csak júliusban jövünk. Erre az időre tíznapos ittlétet vállaltunk úgy, hogy 14-én tartjuk utolsó előadásunkat. Előzőleg Hajdúszoboszlón, ezt követően pedig Budapesten játszunk. — Terveik szerint mit kapunk a nyári programban? — A tíz nap salgótarjáni és tájelőadási játékrendjén szerepel Ábrahám Pál: Viktória című nagyoperettje, melyet talán szükségtelen külön kommentálni. A darab áradó muzsikája ma is teljes frisseséggel hat. Helyet kapott a nyári műsorban egy olasz író rendkívül érdekes, izgalmas, Hirosimával, illetve a hirosimai eseményekkel foglalkozó műve. A darabot Kétszázezer és egy címmel még most próbálja színházunk, a bemutatóra április közepén kerül sor Szolnokon. A tíz nap harmadik bemutatója a Szegény kis betörő című komédia lesz. — És a továbbiakban? — Hogy ősztől miképpen alakulnak színházunk lehetőségei s mire vállalkozhatunk, egyelőre nyitott kérdés. Mi szeretnénk szoros együttműködést, baráti kapcsolatot teremteni Salgótarjánnal. Olyan viszonyt, hogy szívesen látnak bennünket, szívesen jövünk mi is hasznos szolgálatokat tenni. Hogy ilyenné váljék eddigi érintkezésünk, kétoldalú, kölcsönös szándékon múlik. Reméljük, első látogatásunk már tett valamit ennek érdekében. Lőrincz Lajos üzemigazgató ezzel búcsúzott: — A mi álláspontunk az, hogy a várakozásnak, az igényeknek mindenben megfelelőt nyújtsunk. Ez a művészek produkciójára, az előadások technikai, szcenikai kiállítására egyaránt érvényes. Műsorainkat nagy díszletekkel hozzuk, ami viszont megkívánja, hogy a művelődési ház színpadához vezető út mielőbb elkészüljön. Jelenleg életveszélyes a megközelítés, a rakodás, ilyen körülmények között rendszeres látogatásra egyetlen komoly felszerelésű színház sem vállalkozik. Hisszük, hogy ez a gondunk nem megoldhatatlan, így hát: viszontlátásra áprilisban, A kaktusz virága bemutatóján. (b. U Több helye a munka A nap egyre jobban erőlködik. Tavaszira fordult az idő. A kőművesek homlokán feljebb csúszott a sapka, Izzadnak. A habarcs gyorsan szikkad. Egymásra kerülnek a téglák, emelkedik a fal. — Raktárszín lesz az acél- tárnoknak — mondja a ori- gádvezető. — A szomszédban is a mi embereink dolgoznak. Blokkból készül az ipari tanulóik új műhelye. Most jól összejött a munkánk. Ügy tudom, az idén nagyon sok vár még ránk, mert a tröszt beruházásainak nagy részét saját rezsiben készíti el. * A vékony arcú Timár József már jónéhány éve brigád vezető, Csendes ember, mégis igen nagy a tekintélye & többiek előtt. A brigádot anak idején nem válogatott emberekből toborozták. Munkahelyük is állandóan változott. Dolgoztak már szinte valamennyi bányatelepen. Tataroztak kultúr- házat, iskolát, építettek üzemi épületeket, műhelyellet, szivattyúházakat. Egyszer Mátranovákon, máskor Salgótarjánban, vagy Mizserfán volt a munkahelyük. A ter- mo'é'; tanácskozás évről évre úgy döntött: méltók a szocialista brigád címre. Most a kitüntetés bronzfokozatának várományosai. — Két éve azt hittük, vége a munkánknak, a szolgáltatónál megszüntetik az épi- tórészleget. Voltak ilyen hírek és bizony furcsa lett volna vállalatot cserélni — mondja a brigádvezető, azután befelé invitál a felvonulási kocsiba, ami olyan csinos, hogy még vik'kendházikónt is használhatnák. — Ez már a brigádé. — Egész csinos. Az. De még hiányzik belőle valami. Kellene egy becsületszekrény, amiben lenne cigaretta és más olyan apró mindennapi dolog, amire munka közben szükség lenne. Akinek valami kell kivenné, az árét pedig betenné. Valakit a brigád tagak közül megbíznánk az utónpótlás beszerzésével. A közös kasszából teremtenénk meg hozzá az alapot. Jó a brigád vezető elképzelése és miért ne sikerülne a megvalósítása. Másutt már van erre jó példa. Beszélgetésünk ismét a munkára terelődik. — Bővül a vállalat építő- részlege. Űj emberek kerülnek hozzánk. Most tizenhatan vagyunk és a fele szakmunkás. Ügy gondoltuk, magunk mellé veszünk az új dolgozók közül hatot. Egy ilyen összeszokott kollektívában nekik Is könnyebb lesz. — Brigádtagoknak veszik őket rögtön? — Nem egészen úgy gondoljuk. Nézze, ebben a brigádban tizenegyen voltunk alapító tagok. Egy mór nyugdíjba mem, egy pedig hosz- szabb ideje beteg. A többiek később kerültek hozzánk. Idő kell ahhoz, hogy egymást megismerjük. A brigád tekintélyét nem veszélyeztethetjük, mert nálunk nemcsak anyagi, de erkölcsi követelmények is vannak, amelyeket évről évre Igyekszünk teljesíteni — mondja, azután elgondolkozik. Ahogy szétnéz az építkezésen az az érzésem, az embereket veszi számba. — Volt olyan, akit leszoktattunk az ivasról. Azután más bajok is voltak, de közösen orvosol tűk. Azt elmondhatom, hogy mióta a szocialista címért versenyzőnk eltelt négy esztendő, de ennél a brigádnál még egy hiányzás sem volt. Nem az az érdekes, hogy fehérebb, vagy barnább a bőre valakinek, hanem: milyen a munkája és a becsülete. — Tavaly ez a kollektíva nyolc százalékkal túlteljesítette éves átlagban a tervét. Januárban 104, februárban 106 százalékot értünk el, pedig a tél az építőmunkásoak nemigen kedvez. Ránk lehet számítani. Ha új emberek jönnek, tőlük is azt várjuk, amit mi teszünk, nem többet Ha pedig egyszer ők is úgy látják, hogy velünk tartanak azokban a bizonyos pluszokban is, amivel a szocialista brigádtagság jár, ám legyen, megbeszéljük közösen és beSzomorú történetről szólunk, amely már hosszabb ideje foglalkoztat sok embert. Nem szólt bele senki, mert családi ügynek tekintették. De azon már régen túlnőtt. Egy tízéves ki.\,án> sorsáról van szó. Egy életről. És akkor már nem lehet családi ügy. A társadalom ügye. Elhagyjuk a falu és a szereplők nevét. Ezzel meghagyjuk a lehetőséget a visz- szafelé vezető útnak. De akit érdekel, kikről szól a történet, az forduljon a Salgótarjáni Járási Tanács Igazgatási Osztályának gyámügyi előadójához. Hisszük, nem titkolják el a szereplőket, különösen ha segítő szándékkal közelednek. Megoszlottak a vélemények, nyilvánosságra hozzuk-e. Ártunk, vagy használunk vele. Egy beszélgetés döntötte el: az emberek tudomására kell hozni. . Sokan legyünk vigyázói, hogy egy gyerek rovására ne kövessenek él meggondolatlanságot. A beszélgetés így zajlott le: Kérdés az apához: Válaszoljon, milyen sorsot szántak a gyereknek? Válasz: Egy év haladékot adunk, ha megváltozik megtartjuk, ha nem, visszaadjuk az intézetbe. És most tessék megismerni a történetet, amelyet hivatalos szervek által rögzített jegyzőkönyvek is bizonyítanak. Körülbelül hét esztendővel ezelőtt, egy nagyon rendes, két gyermekes munkáscsalád, vágyakozva leápygyennek után, örökbe fogadott egy ötéves állami gondozott kislányt. Még pici korában került az intézetbe. sem apját, sem anyját nem ismerte. Üj otthonában hamar magára talált. A gyerekek is megszerették. A családon belül teljes lett a boldogság. Egyetlen ember, a nagyszülő fordult el a kislánytól. Számára idegen maradt. Haragjában a lányával is megszakította még a beszélő kapcsolatot is Az évek múltak, a kislány felnőtt. A nagvmama is megszerette. Már elmúlt nyolcéves. amikor a nagymama meghalt. A lánya mélyen megléphetnek a brigádba. Egyébként, célunk, hogy így legyen minél előbb. A környezet igen nagy hatással van az emberekre Ha négy éve valaki azt mondta volna, hogy egyik, vagy másik ember ilyen változásra képes, magam sem hittem volna el, de most már tudom. '★1 gyászolta, és mintha mardos- ná valamiért a lelkiismeret, búskomorságba esett. A halál óta elmúlt két év, és még mindig gyászolja anyját. Sze- retete fogadott lánya iránt pedig egyre hűlt. Napokon keresztül nem szólt hozzá. A temetés után hat hónappal —, mivel így tartja a babona —, az egyik Heves megyei községben felkeresett egy „halottlátó” asszonyt. A férje is elkísérte abban a hitben, hogy ettől megnyugszik a felesége. Senki sem tudja teljes igazságában, hogy mit mondott a javasasszony. Elszólásokból következtetnek. Az egyik szerint a nagymamának az örökbe fogadott lány miatt nincs nyugta. A másik szerint: megszerette a kislányt, és belenyugodott örökbe fogadásába... A „halottlátó” asszonnyal történt beszélgetés óta a kislány körül a legképtelenebb dolgok történnek. Egy „véletlen” folytán az Iskolában megtudja az igazi nevét. Kétségbeesetten keresi rá a választ. Odahaza közlik vele az igazságot. Később az apától kiindulva azzal vádolják, hogy otthonról több esetben pénzt lopott. Osztályfőnöke is bizonyítja, hogy egy időben cukrászdában vásárolt tortákat, csokoládét vitt az iskolába. Ezt követően megállapítják nagyfokú hanyagságát. Füzetei rendetlenek, leckéit nem készíti el. Az ellenőrző könyvébe bejegyez az osztályfőnök, és kéri az apát, menjen be az iskolába megbeszélésre. A kislány válaszként egy levelet visz, amelyben a szülő tudatja, hogy a megjelölt időre nem tud bemenni, mert feleségét viszi a kórházba. Rá néhány napra jelentkezik az apa és bejelenti, nem ő küldte a levelet, az egy hamisítvány, amit a kislány írt meg a nevében. Mindez a „halottlátó” asszonnyal történt beszélgetés után. Senkinek nincs tudomása, hogy azelőtt a kislány elkövetett hasonlót. Közben az apa több esetben is felkereste a járási tanácsot és kérte: a kislányt töröljék nevéről, és adják az édesanyjának. Felutazott Budapestre is az illetékes gyámhatósághoz, a kislány anyja után kutatott. Közölték vele: az anyjának nem adhatják a kislányt, mert rendezetlenek az életkörülményei. Ekkor a járási tanácson bejelenti, hogy a gyereket megtartják. Később, hogy mégsem kell neki... A kislány pedig őrlődött. Magába roskadt. A gyámhatóság beszélni akart vele. Nem válaszolt a kérdésekre. Amikor megbántották. dacosan mondta; „Majd visszamegyek édesanyukámhoz..Semmit Az osztályfőnök: „Én láttam nála a tortákat, csokoládékat. Kérdőre Vontam. Takarék pénzére hivatkozott. Próbára tettem. A padjában két forintot helyeztem el. A pénz eltűnt. Az udvaron viszont talált két forintot, és szaladt vele hozzám. Nem hiszem, hogy tudatosan lop... A körülötte kerekedett vihar megrázkódtatta. Riadt volt. Ma már rendben van. Négyeseket is szerzett. A nagyobb testvére foglalkozik vele. Hizott is, Remélem, minden rendbe jön.” A keresztanya, aki egyben szomszéd Is: „Semmi rosszat nem hiszek el a lányról. Szófogadó, rendes gyerek. Otthon már takarít, bevásárol. Nálunk játszani szokott. Ha megszólal a harang, rohan haza. A múltkor szemem láttára arra is engedélyt kért az anyjától, hogy egyik székről a másikra ülhessen. Nálunk nyitva előtte a fiók, tele üzleti pénzzel, soha egy fillér sem hiányzik. Játék közben elvitte a férjem töltőtollát. Sietett vele vissza. Képtelenség egy tízéves gyereket bűnösnek nyilvánítani. Ennek oka van... Végül megkerestük az apát Szándékosan csak őt, mert az anya beteges, nem zaklattuk. „Ép megszerettem a kislányt A feleségem elhidegült tőle. Nem tudom miért. Napokon kerefeztül nem szól hozzá. A kislány érzékeny, nem lehet hozzányúlni, felsírja az utcát Pedig szeretjük őt Én nem tudom mi történt.. Nincs határozott vélemény. Látszik, hogy bántja a dolog. Választani kell: felesége vagy a kislány között. Ezt a beszélgetést követően hangzott éli „Egy év haladékot adunk..,” De egy életről van sző. Egy kislányról, aki nem tehet arról, hogy pont őt választották, örökbe fogadóin kívül nem ismeri szüleit. Most. miután közölték vele, csak elképzelése van egy másikról, akiről viszont a hatóságok tudják az igazságot. Oda a kislány nem mehet. Vissza állami gondozásba ..? A faluban nőtt feL Megválni az otthontól, a családi asztaltól, az iskolatársaktól, a megszokott környezettől. .. Tragédia. Ki tudja, a* érzékeny gyermek kibírja-e a megrázkódtatást? Mindez azért, mert egy faluban egy asszony, félrevezetve a hiszékeny gyenge embert, halott . gondolatait” tolmácsolja néhánv nyomorult forintért, egy tízéves kislány életének rovására. Ez okozta a bonyodalmat zavarta meg ennék a rendes, becsületes családnak a békességét V Az építőik lassan befejezik a munkát, szedelőzködnek. Eltelt egy műszaik, reggel kezdődik a másik. A követelmény talán mindennap nagyobb lesz. — Még nincs kész a teljes évi programunk, de tudom, ha itt végzünk, Tirifoesen a fürdő, Szurdokon a lámpakamra bővítése vár ránk. Tatarozni, bővíteni kell a kul- túrházat. Kistoronyén az új üzembe is lesz egy szín, amit körül kell falaznunk Ahogy a teljes rpogram elkészül mi is papírra vetjük vállalásunkat, készülünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumára. Amikor pihenünk, politizálgatunk. Étkezés közben vitatkozunk egy-egy újságcikken, hisz mindig van ami érdekes a számunkra — mondja, majd így folytatja: — öten már elvégeztük a nyolc általánost, mióta a brigád együtt van. Negyven éven aluli Csermer Géza, ő most a hatodikat járja. *' A szerszámokat élrakják, szedik a táskákat, útra készülődnék. Holnap újra ott kezdik Tímárék, ahol abbahagyták, de lehet hogy megszaporodva az új emberekkel. Várja már őket több helyen a munka. Bódé János sem tud az anyjáról. ... .. , , Ecv év haladék. Most elMost pedig szóljanak a le?- a kUiá„v körül illetékesebbek, hogy milyen a a vihar. Az iskolában máris gyerek. szén er*|dmém*ek*>t ért el. DlAz iskolaigazgató: „Olyan, csérét érte a szülőknek. Hisz- mint a többi. Egyszer okos, szűk, hogy az egy év vissaa- majd könnyelmű, iátékos. Mi- hozza szívükbe a szeretetet a kor megtudta, hogy nem az kislány Iránt, akinek rajtuk édes szüleinél van, magába kívül senkije nincs, zárkózott. Nekem sem adott Erre van a babona választ. Mintha félne. Meg- helyett. A felnőtt emberek pe- győződésem, a levelet nem ő dig, majd segítenek... írta. Érthetetlen előttem, miért vállalja. Próbaírást végeztet- Ezért hoztuk nyilvánosságra tem vele. Írásszakértőnek ké- a történetet. ne adni..Bobál Gyula Parasztfiatalok találkozója Rétságon A KISZ járási bizottsága a KISZ; s mi módon tehet- hétfőn a mezőgazdaságban nének ők is többet az ifjúdolgozó, tanult fiatalok szá- kommunisták munkájának tárnára rendez találkozót Rét- [nógatására, ságon, Az összejövetelt a já- a hasznosnak ígérkező ta- rási tanács vb mezőgazdasági tálkozó vitaindítóját Alt Gyu- osztályával közösen tartják la, járási KISZ-titkár tartja. A KISZ-bizottság ez alkalom A járási pártbizottságot Balmai főként arra a kérdés; ’.a Mihály osztályvezető, a vár választ, hogyan találta1 Rétság és Vidéke Körzeti meg helyüket a fiatalok f Fmsz-t pedig Weber László mezőgazdaságban; miként osztályvezető képviseli a tarsegíthetné őket hatásosabban nácskozáson.
